2008. július 31., csütörtök

Paradicsommal és sajttal sült cukkini


Tegnap nem volt kedvem főzni, és volt itthon maradék gyros, amit meg kellett enni, ráadásul elég sokat kellett gépelnem, nem is lett volna időm rá, de ennek mindig az a következménye, hogy nincs ebédem másnapra. És ilyenkor szokott csoda történni, mert Micike mintha megérezné, a legtöbb ilyen esetben hoz nekem egy dobozban valamit isteni főztjéből (ezt most kivételesen hazahoztam, hogy le tudjam fényképezni és feltegyem a blogba):


Ugye milyen guszta?

Természetesen elkértem a receptet, hogy mások is kipróbálhassák, mert isteni, gyönyörű, mégis nagyon egyszerű étel. Micike felkarikázta a cukkinit, majd néhány karikára vágott paradicsommal együtt egy keverőtálba tette. Friss bazsalikomot aprított rá, 4-5 gerezd apróra vágott fokhagymát szórt a tálba, olivaolajjal megöntözte, picit megsózta és ezeket jól összekeverte. Átöntötte egy tepsibe, lefóliázta, majd egy napig a hűtőben érlelte már csak azért is, mert a másnapi vendégségre készült vacsorára. Másnap sajtot reszelt rá és sütőben szépen megsütötte. Kenyérrel isteni, könnyű vacsora volt nekem is. Én még melegítés után egy kis sajtot is reszeltem rá, majd jó sok rozskenyérrel mind befaltam!


Nagyon finom, jó fokhagymás vacsi volt, köszönöm Micike! :-)) (És ezzel az egy kosár tésai cukkini teljes hasznosítása megtörtént, várjuk a következő szállítmányt!)

Toma természetesen mást kapott vacsorára, neki paprikáskrumplit főztem, hát az se volt rossz! Ja nem, én nem ettem belőle második vacsorát!!! :-) Csak megkóstoltam...


Jut eszembe, megint ideje kovászos uborkát csinálni, mert már alig van!

2008. július 29., kedd

Virsliskaja Sebének


Jól figyelj, tesóka, mert csak most, csak neked, csak itt egy virslis kaja következik. (Nehogy azt hidd, hogy nem tudok mit kezdeni egy virslivel!) Sajnos kóstolót vinni nem tudok, mert végül jó sokan lettünk rá, mivel unokatesómat Anna lányával együtt kitelepítették egy 2 tonnás bomba miatt, és Kamilla is felugrott kivételesen, szóval majdnem mind elfogyott. Ez az egy maradt, de ez lesz holnap Toma ebédje. Megígérem, hogy a legközelebbiből viszek... Merthogy akkora sikere volt, hogy lesz még legközelebbi is! :-)

Virsli leveles tésztában

Hozzávalók: mélyhűtött leveles tészta, 4 pár virsli, mustár, ketchup, 1 tojás, csipet só.

A tésztát felengedtem, nagyon vékonyra kinyújtottam. Négyzet alakú darabokra vágtam, most 6 darabot csináltam, de csak azért, mert ennyi virslim volt. A tésztából kijönne 8 négyzet is, te így csináld! A kockalapokat megkentem vékonyan mustárral és ketchuppal, rátettem egy-egy virslit, feltekertem és a derelyevágóval vágott vékony csíkokkal díszítettem. Megkentem egy pici sóval felvert tojással és 200 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

A tegnapról megmaradt görög salátával, paradicsommal, mustárral, ketchuppal tálaltam.


Gyönyörű képeket csináltam direkt neked az elkészítés lépéseiről, majd lazán töröltem a fényképezőgépről. Még jó, hogy ez az egy megmaradt, hogy utólag le tudjam fényképezni.

Másik tesóm végig fanyalgott, hogy ez kutyakaja, miért csinálok virslit? Neki persze húslevest főztem, mert ma van a névnapja, és a húslevesen kívül ez volt a névnapi ajándéka, plusz egy meglepetés:




Boldog névnapot Tata!

2008. július 28., hétfő

Gyros pitában


Avagy B változat, avagy a maradék hasznosítása. (Persze mindig úgy igyekszem, hogy legyen maradék!) Nagyon finom a gyros sült krumplival is, de ez az igazi! Lássuk a rétegeket:





És amikor elázik a pita, az egészet tányérra kell tenni és kézzel-villával folytatni:


Hozzávalók:

Első hozzávaló, a maradék gyros, ezt már leírtam hogy készül:


Második hozzávaló, a görög saláta. Ezt mindenki saját titkos receptje alapján készíti, lényeg, hogy fel kell darabolni uborkát, paradicsomot, paprikát, lila hagymát. Vannak, akik apróra vágott fűszernövényekkel, jégsalátával stb. egészítik még ki, majd ecettel, olajjal és sóval kell ízesíteni:


Harmadik hozzávaló, a fűszeres öntet: ezt úgy készítettem, hogy egy pohár kefirt két evőkanál tejföllel kézi habverővel simára kevertem, majd hozzáadtam jó sok apróra vágott mentát, bazsalikomot és petrezselymet. Nagyon szeretem ezt az öntetet. Ha mártogatósnak készítem, szoktam beletenni még egy pici sót is, és esetleg citromot, cukrot, ecetet stb., mikor mihez van kedvem.

Negyedik hozzávaló, a fokhagymás öntet: úgy kezdtem, mint az előző öntetet, vagyis egy pohár kefirt 2 kanál tejföllel simára kevertem, de ebbe 3 gerezd fokhagymát reszeltem. Ezután szárított csilipehellyel és friss kakukkfűvel díszítettem, csak mert kakukkfű van a gyrospácban is, és így passzolnak egymáshoz. Ez már annyira menő, hogy nem is írok ma többet:


Terítéskor mindent kiteszek egymás mellé és mindenki maga állíthatja össze a vacsoráját.

2008. július 27., vasárnap

Zabpelyhes tallér/Zabpelyhes keksz

Tegnap Anna-nap volt, és én elfelejtettem Anna unokahúgomat felköszönteni, nagyon szégyellem. Ma első dolgom volt, hogy telefonon bepótoltam, és gyorsan megsütöttem kedvenc sütijét, a Zabpelyhes tallért. Igaz, ő most Balatonon nyaral, de ezúton szeretném neki átnyújtani blogbeli ajándékát, remélem, hamarosan találkozunk!
Ez megint egy Stahl-recept, illetve nem is egy, hanem két-három recept egyvelege. Mindegyikből azt a részt használom, ami nekem a legszimpatikusabb. Van olyan verzió, hogy a zabpehely felét serpenyőben meg kell pirítani, majd kávédarálóban lisztté őrölni (ez persze nem tartozik a legszimpatikusabbak közé), van olyan, amiben nincs kakaópor, van olyan is, ahol tejcsokit kell használni, és van amelyik receptben étcsokit, természetesen a legjobb minőségűt, legmagasabb kakaótartalmút. Kipróbáltam 70 vagy 80%-os kakaótartalmú csokival, de az már a kezem melegétől is olvadozott, sütés után pedig hírmondója se maradt a kekszben. Így hát maradunk a jól bevált Szerencsi étcsokinál, ami annyira kemény, hogy még sütés után is isteni olvadozó csokidarabokra lehet bukkanni. (Az összetevőket is összehasonlítottam már, és arra jutottam, hogy ugyanannyi vegyi anyag van mindkettő fajta étcsokiban, csak az egyik jóval drágább...)
A recept: 15 dkg puha vaj, 6 dkg barna cukor, 6 dkg cukor, 1 jó nagy tojás, 15 dkg zabpehely, 10 dkg finomliszt, 1 evőkanál kakaópor, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1/2 kávéskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, 10 dkg étcsoki apróra vágva.
Bemelegítem a sütőt 175 fokra. Amíg melegszik, robotgéppel felhabosítom a vajat a kétféle cukorral, majd beleütök egy lehetőleg nem jéghideg tojást. Egy másik tálkában összekeverem a száraz hozzávalókat, majd a csokit felaprítom és a lisztes keverékhez szórom. Ezután ezt az egyveleget hozzákeverem a vajas-tojásos-cukros cucchoz.
Vizezett evőkanállal diónyi darabokat szaggatok a (sütőpapírral leterített) sütőlapra, majd a vizes kanál hátoldalával kilapítom a golyócskákat:
A zabpelyhes tallérokat 10-12 perc alatt megsütöm. Amikor készen vannak, még puhák, könnyen eltörnek, de ahogy kihűlnek, megszilárdulnak, ropogósak lesznek, és ilyen szép tornyot lehet építeni belőlük:

Anna, nagyon boldog névnapot kívánunk neked még egyszer! Egyúttal a többi Annának is... :-)

2008. július 26., szombat

Gyros


A gyros receptjét a Főzőiskola című szakácskönyvben találtam, és már évek óta gyakran készítem. A recept sertéscombot ír, én általában filézett csirkecombból szoktam csinálni, habár sokszor készítettem filézett pulykacombból is, de volt már olyan, hogy csirkemellet pácoltam, mert nem volt más itthon ... nem lehet megállítani, ha gyrosra vágyom!

A recept: 750 g sertéshús, 1/8 l olaj, 1 ek. szárított kakukkfű, 1 ek. szárított oregáno, 3 fokhagymagerezd, só, bors. Van egy egyszerűbb pác is, méghozzá az, amelyiket Mazsi hozta Görögországból: gyros fűszerkeverék. Én most nem ezt használtam, mert tudom, hogy nem lehet mindenkinek ilyen kincse, hát tanuljátok meg a pácot!

Elkészítem a páclét, a fokhagymákat ezzel a speciális reszelővel lereszelem. Nekem eddig nem jött be semelyik fokhagymanyomó se: volt amelyiket órákig kellett utána mosogatni, fogpiszkálóval kiszedni a lyukakból a fokhagymát, volt olyan, ahol orrán-száján jött a fokhagyma hatalmas, kilapított darabokban és a legutóbbi, az ikeás, egyszerűen eltört. Úgyhogy most ilyet használok ha egynél több gerezd fokhagymát kell pépesítenem:




Ezt csak érdekességként raktam fel. Szóval elkészítem a pácot, általában dupla adag gyrost szoktam csinálni és egy kisebb adagot azonnal beteszek a mélyhűtőbe ... sokszor mentette meg már az életünket ínséges időkben.




A húst vékony csíkokra vágom és kis adagonként belekeverem a páclébe. Igyekszem úgy kevergetni, hogy minden négyzetmillimétert bevonjon a finom páclé. Pár órától akár pár napig is állhat a hűtőben. Ha kis adagokban sütöm, akkor a serpenyőbe maximum annyit teszek, hogy pont befedje a sperpenyő alját, ha egyszerre sokat akarok sütni, akkor sütőben, sütőzacskóban készítem.


A számomra ehetetlennek ítélt részeket Zokni szokta megkapni és úgy tudom, mindig nagyon örül neki :-).


Zokni itt is épp éhezik egy kerti sütögetés alkalmával!

Rakott tök


Még pilisszentiváni teleknézésünk blogbejegyzésében ígértem, hogy a Marcsi apukájától kapott tökből rakott tököt fogok készíteni Marcsi anyukájának receptje alapján.

De még előbb a telekkel kapcsolatos új hírekről szeretnék beszámolni. Kaptam pár jó tanácsot: pécsi unokabátyám szerint, ha gazdálkodni szeretnék, ne vegyek hegyi telket, mert ott erre nem alkalmas a föld. Értem, de amíg nem vagyok nyugdíjas :-), nem tudok igazán gazdálkodni, mert nem tudok kiköltözni, addig is csak termő gyümölcsfákat és esetleg pár tő befőzőparadicsomot szeretnék... (Amúgy meg nem veszek telket anélkül, hogy ne mutatnám meg neked, Dedi!) Csincsilla tanácsolta, hogy nézzek körül Vác környékén is. A Vác utáni kicsi falvak a Börzsönyben szintén nagyon szépek és kedves nevük van, mint például: Berkenye. És Marcsi is azt gondolja, hogy az a villanyoszlop elég riasztó, azt mondta, majd küld nekem címeket pilisszentiváni eladó telkekről.

Még gyorsan elmondom, milyen telket szeretnék: legyen óriási kertje, rajta sok-sok termő gyümölcsfa; lakjon kint a környéken néhány szomszéd, lehetőleg pont az én szomszédaim; legyen rajta egy kis házikó kőből vagy szigetelt fából; legyen alatta egy nagy, száraz pince, amiben elférnek a boraim és a befőttjeim, és még Tomának is maradjon hely, hogy ott tudjon próbálni az együttesével; a teraszról vagy egy nagy hegyre lássak, vagy egy tóra (lehet az a Balaton is például); legyen rajta víz és villany; valamint legyen a lakásomtól max. félóra távolságra; ja, és ne kerüljön sokkal többe, mint kétmillió forint. Hát csak ennyi. Ha tud valaki ilyet, szóljon, meg van véve!

Jöjjön a rakott tök: a kisebbik tököt a kettőből (csak mert az maradt nekem) megpucolom, felkockázom és sós-ecetes vízben megfőzöm. Amikor megfőtt, leszűröm és hagyom lecsöpögni. Ezalatt darált húsból pörköltet főzök a szokásos módon két evőkanál rizzsel, majd mikor mindezzel elkészültem, a tepsibe alulra vajat kockázok, erre teszek egy sor tököt, erre a darált husit és megint egy sor tököt. A tetejét leöntöm jó sok kaporral elkevert tejföllel:





Évától tanult módon reszelt sajtot is szórtam a tetejére. Kábé 175 fokon sütöttem 20 percig, ezalatt az addig használt összes edényt elmosogattam.


Nagyon finom volt, csak azt nem tudom, nekem miért barnul meg mindig a sajt a kaják tetején, Évának meg miért nem?

2008. július 25., péntek

Török pizza cacikivel

Micikével beszélgettem ma sokmindenről és ő mondta, hogy tegnap valahol török pizzát vacsorázott. Azonnal eszembe jutott, hogy ezt régen minimum havonta egyszer csináltam vacsira, de már legalább féléve eszembe se jutott. Gyorsan megcsináltam, bár nem kellett kapkodnom, mert a fiam ma 10-ig dolgozott.
A recept Stahl-tól van, de egyik könyvébe se tette bele, én még a Nők Lapjában közzétett receptjei között őrzöm. A pizzatészta hozzávalói: 30 dkg liszt, fél tasak szárított élesztő, só, bors, 2 deci langyos víz, 1 evőkanál olaj.
A hozzávalókat a dagasztógépemmel megdagasztom, de előbb mikróban meglangyosítom a lisztet és a víznek is langyosnak kell lenni. Amikor elkészült, kiolajozom az edényt, a tésztát jól beleforgatom, letakarom folpakkal, és hagyom kelni addig, amíg legalább duplája nem lesz. Amíg a tészta kel, elkészítem a tetejérevalót, ennek hozzávalói: 30 deka darált hús, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, szárított csilipaprika (nem fontos!), őrölt kömény, 1 kis doboz sűrített paradicsom (helyett házi paradicsomlé természetesen). 10 deka fetasajt.

Serpenyőben megfonnyasztom a hagymát, majd mikor kész, ráteszem a zúzott fokhagymát. Hamarosan jöhet bele a darált hús, amit kicsit pirítok a hagymán, és közben jól széttördelem. Amikor már megfelelő, ráöntöm a paradicsomot, beleszórom a fűszereket és addig főzöm, amíg jó sűrű nem lesz. A végén lehúzom a tűzről és beledobom a kockára vágott vagy villával összetört fetát. Stahl szerint még egy maréknyi pörkölt, aprított diót is ekkor kell beledobni.
Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszka helyett lisztezett pulton átgyúrom, 10 részre tépkedem, golyócskákat formázok belőle és nyújtófával kinyújtom. A közepére halmozom a szószt, és a tészta szélét beolajozom az ujjammal. 220°C-os sütőben 10-12 percig sütöm, amíg jó ropogós lesz a széle.
Mazsi, (aki mától hivatalosan is főiskolás, mert kétórával ezelőtt derült ki, hogy felvették a BGF-re, turizmus és vendéglátás szakra) hozott nekem görögországi nyaralásáról tzatziki fűszerkeveréket és szűretlen joghurtot, úgyhogy ma abból készítettem a cacikit:
Az uborkát megpucoltam, lereszeltem, két gerezd fokhagymát is reszeltem rá és besóztam. Pár óra múlva a joghurtba belekevertem a fűszerkeveréket, majd a jól kinyomkodott uborkát is.

A forró fűszeres pizzácska egy kanál finom hideg cacikivel és egy pohár piros "ivóvízzel" isteni vacsora!

(Amikor nincsenek ilyen kitűnő hozzávalóim a cacikihez és ezért nincs kedvem ezt készíteni, hideg tejföllel szoktam helyettesíteni, és úgy is nagyon finom!)

Mazsi! Köszönöm a hozzávalókat, tényleg különleges volt, és gratulálok a sikereidhez! És anyukádnak is gratulálok a kitartásához, türelméhez és rendkívüli erőfeszítéseihez, hogy idáig jutottatok!

2008. július 23., szerda

Vacsora a Szigetközben




A múlt heti szigetközi kenus túrán készült a kép.
Épp felvertük a sátrat, amikor elkezdett ömleni az eső (és másnap reggelig abba sem hagyta). Mi meg ültünk (illetve feküdtünk) mind a négyen a finom meleg és száraz sátorban. Aki már ücsörgött szakadó, hideg esőben egy remek sátorban, az úgyis tudja, hogy milyen jó is ez, aki meg még nem, annak meg úgysem lehet elmagyarázni. Két kis hajó- és sátortársunk úgy elfáradt az egésznapi evezésben, hogy rögtön mély álomba zuhantak, amint letettük a pokrócukat. Alig lehetett életet verni beléjük egy kis vacsi erejéig. A képen ez látszik, amint félig kómásan próbálnak nagyon illedelmesen (remek társaságban) vacsizni.
A tele tányérokat már megint elfelejtettem lefényképezni :) De majd legközelebb!

2008. július 22., kedd

Cukkinifőzelék

Micsooodaaa? Gondolom ezt kérdezi mindenki, de lehet, hogy csak nekem újdonság, úgyhogy felfedeztem a csőben a lyukat...

Azzal kezdődött, hogy kaptam egy nagy kosár tésai cukkinit Csincsillától. Az itt látható már nem a teljes készlet, mert azonnal adtam belőle egyet tesómnak, hogy csináljon cukkinis tésztát, és egy másikat Micikének, ő pedig cukkinis tésztasalátát akart belőle készíteni. Remélem, egyszer megtudhatjuk a receptjét!

Csincsilla azt javasolta, hogy reszeljem le, sózzam be, nyomkodjam ki és tegyem a mélyhűtőbe a fölösleget. De hát ilyen nem volt! Tesóm kétszer csinált tésztát, én is egyszer, tegnap a ratatouille-t, most ezt a főzeléket és kész. Most mi lesz a mélyhűtőmben? :-)

Pont úgy csináltam, mint a tökfőzeléket, aminek a receptjét tesómtól tanultam. Kicsi olajon hagymát dinszteltem, rádobtam az apróra vágott kaprot, majd itt következett volna a piros paprika, amit megint elfelejtettem... A cukkinit a nagylyukú sajtreszelővel lereszeltem, besóztam, kinyomkodtam és a kapros hagymára tettem, kicsit dinszteltem. Ilyenkor kellene felönteni egy kis tejjel, de nem mertem, nehogy odaégjen, inkább a liszttel elkevert tejfölbe öntöttem a tejet és miután a cukkinit behabartam vele, kicsit még rotyogtattam. Fasírtot sütöttem mellé, és persze a gyerekeknek a fasírt mellé krumplipürét főztem.


Egy kis szelet kenyérrel és nem egy, hanem két fasírttal nagyon finom vacsora volt.

UI: A cukkinit most azért nem cukkíninek írom, mert megnéztem a szótárban, és ott röviddel írták. Na de én a tanfolyamon azt tanultam, hogy most már hosszúval is lehet, vagyis hogy átalakulóban van, és a végső változat a cukkíni lesz. Csincsillával is megbeszéltem és ő azt mondta, soha nem írná hosszú í-vel. De hát ki a korrektor?

Pilisszentiván - Jági tanösvény


A családomban az a legfantasztikusabb, hogy minden hülyeségemben támogatnak, azonnal az épp kitalált ügyeim mellé állnak. Tesóm állandó útipartnerem gyümölcsszedéskor, teleknézéskor, de éppúgy azonnal intézkedik, ha üres üveget kell szerezni befőzéseimhez, mint amikor munkahelyet. Fiam, alkalmi fényképészem, még arra is hajlandó, hogy hosszú percekig beállítsa a képeket a vacsoráról, mielőtt nekiáll enni, sőt számítógépes problémáimat azonnal, higgadtan, profi módon megoldja. Két unokahúgom, leglelkesebb olvasóim és kommentelőim, szinte még fel se teszem a bejegyzést, már szeretettelteli véleményt írnak róla. Pécsi unokabátyám úgy hallom reklamál, ha egy nap nem írok, de még fényképet is küldött saját terméseiről, ami azonnal felkerült a blogba szép illusztrációként. Unokatesóm, örökös programszervezőm, minden elképesztő ötlet azonnali megvalósítója. Bejártam vele már a világot; Londontól Veronáig, Budaörstől Fótig, rengeteg helyen voltunk, jaj, csak ne kelljen vele egy szobában aludni!

Hát ennyi bevezető után megértheti bárki, hogy amint felhívtam unokatesómat, hogy megvan a telek, gyönyörű helyen, Pilisszentivánon és még egy Tanösvény táblát is láttam, azonnal kikereste az internetről a túraútvonalat, és másnap indultunk kirándulni!

A Jági tanösvény ha jól emlékszem 3,5 kilométer hosszú, 2 óra alatt teljesíthető túra. Az út végig rendkívül változatos.
Második állomáshely a tó. Ne képzeljetek nagy tavat, csak egy kis tócsát, de tele van csodálatos élőlényekkel. Rengeteg békát láttunk, ebihalakat, halakat, óriási szitakötőket. Itt azonnal megettük a magunkkal hozott kolbászos szendvicseket, míg figyeltük, hogyan úszkálnak a békák a tóban.


Szép erdei sétánk egy kerítésnél ért véget, ahol a képen látható felüljáró vezetett át a kerítésen. Én hallani se akartam róla, hogy a bekerített részre bemenjek, nyilván okkal van bekerítve, talán még oroszlánok, sőt tigrisek is laknak ott. Unokatesóm, aki soha semmitől nem fél, bement, kereste a falevél túrajelzést, de nem találta, így megállapítottuk, hogy eltévedtünk. Kénytelenek voltunk visszafordulni és megkeresni az utolsó jelzést az úton.



Nagy nehezen észrevettük, hogy emellett az "icipici" híd mellett mentünk el úgy, mintha ott se lett volna. Úgy emlékszem megint az élet nagy dolgait tárgyaltuk éppen, nem véletlen, hogy nem láttuk. :-)





Kellemesen elfáradva és éhesen értünk a túra végére, rengeteg szépséget láttunk. Mindenkinek ajánlom!

Pilisszentiván - Telek

Amikor tesómmal Nyergesújfalura mentünk a Teddy Bear együttes koncertjére, néhány pilisi falun keresztül vitt az út. Elámultunk ennyi szépségen! Eszembe jutott egy gimnáziumi barátnőm, aki Pilisszentivánról költözött Nagytéténybe és az is, hogy mennyire vágyott vissza ide a Pilisbe (nem csodálom). Aztán az is eszembe jutott, hogy Kun Marcsi kolléganőm is itt lakik valahol, hát mindjárt következő hétfőn megkérdeztem, melyik faluban él? tud-e eladó házat? nyaralót? milyen a falu? és hát ő is nagy-nagy szeretettel beszélt Pilisszentivánról. Mindjárt meg is hívott magukhoz szombatra, hogy nézzünk körül, anyukája rengeteg eladó házat tud!

Tesóm nagyon rendes volt, eljött velem, sőt az ő kocsijával mentünk, úgyhogy a benzinköltséget már megint megúsztam... Marcsiék nagy szeretettel fogadtak minket, anyukája azonnal lelkesen megmutatta a saját házukat, mert az is eladó, aztán kiderült anyukájáról, hogy főállásban boszi, másodállásban ingatlanközvetítő, aki 84 eladó házat tud, és az élet minden területéről úgy lehet vele azonnal beszélgetni, mintha 20 éve ismerném.

Bejártuk Pilisszentiván mindkét nyaralóövezetét, és végül találtunk egy telket, amin egy bácsi a szőlőt művelte, tőle megkérdezte Marcsi anyukája, nem tud-e eladó házat. A bácsi nevetve mondta, hogy dehogynem, az övé eladó. Rögtön be is hívott, megmutatott mindent. Ingatlanközvetítőm feltette profi keresztkérdéseit, amik nekem eszembe se jutnának, úgymint hány tulajdonosa van a teleknek, mekkora házra van építési engedély stb. stb., majd azonnal közölte a bácsival, hogy barátnője (én) máris döntött, megvesszük a telket, de még nincs együtt az ötmillió, úgyhogy várjon legyen szíves. (Hihetetlen agilis boszi, mindig vinni fogom magammal telekvásárláskor!)

Tesóm persze igyekezett a háttérbe húzódni, néha hátrapillantottam, hogy miért maradt le, de úgy tett, mintha egy bogarat söpörne le a bokájáról, vagy egy fűszálat szedne ki a szandáljából, demonstrálva, hogy ő bizony nem fog dönteni, sőt az egész ügy távol áll tőle, csak az én kedvemért van itt.

A telken egy kis vityilló van, azt hiszem használhatatlan. Na persze nem a cseréptetős, hanem másik itt előrébb:


Rengeteg fa van rajta, két diófa, cseresznye, meggy, a sárgabarck sajnos ki van száradva, szőlő, szilva (a képen a szomszéd háza és előtérben a szilvafa, rajta néhány szem szilva, de a szilvák nem látszanak sajnos, talán kinagyítva igen. A kerítés mellett a szőlő):


A telek 980 négyzetméter, a fölső része 25 lépés széles, alul csak kábé 5 lépés, tehát eléggé elkeskenyedik (emiatt nem tetszik unokatesómnak). A sárga kerítés a telek hosszát mutatja! Szemben a Zsíros-hegy. Milyen a kilátás???


Egy nagy hibája van, ami visszarettenthet a vásárlástól, hogy egy iszonyú nagy villanyoszlop van a telek fölső sarkában, mindjárt a kerítés mellett. Félek ezektől a szaroktól, nagyon egészségtelenek. Bár a bácsi 86 éves, semmi baja...

Búcsúzáskor Marcsi apukájától kaptunk két óriási, gyönyörű tököt, amit ő termelt. Az egyiket már megcsinálta tesóm rántott töknek, a másikból rakott tök lesz, amihez Marcsi anyukájától receptet is kaptunk. Ha elkészült, természetesen megmutatom!