2008. december 31., szerda
Boldog új évet!!!
Ezzel a gyönyörű felvétellel kívánok mindenkinek boldog új évet, jó egészséget, szép szerelmeket, sok pénzt, jó bulikat, finom kajákat és piákat! Tudom, hogy ki fogok kapni blogtársamtól, de sajnos ma mégsem tudtam főzni mert tegnap a Jazz Gardenben kicsit kiütöttem magam, sőt nem is annyira magamat, inkább szegény fiamat, de hát lássuk be, kénytelen voltam őt leitatni, ha azt akartam, hogy táncoljon velem!!! :-)
Fogadalmaim 2009-re:
- Kevesebbet iszom!!!
- Tavasztól elkezdek futni.
- Új ruhákat veszek.
- Többet kirándulok és kevesebbet alszom.
- Sok pénzt teszek félre a házamra.
- Ennek érdekében (majdnem) minden munkát elvállalok.
- Megcsinálom végre a két kis kosarat, amihez a hozzávalókat megkaptam már Boritól.
- Megtanulok angolul (na ezt nem gondolom komolyan!).
- Megcsináltatom a kopogást a kocsin (Fülesen).
- Megtanulok táncolni :-) (ezt se gondolom komolyan!).
Más most nem jut eszembe, de várom mindenki hozzászólását arról, hogy miket fogadott meg! :-)
Szarvasragu, szárított vargányával
A karácsonyi menü legsikerültebb része volt.
A szarvashúst nagyobb darabokra kockáztam, és fokhagymás tejben hagytam ácsorogni egy napot a hűtőben.
Rengeteg hagymát megpirítottam, belenyomtam néhány gerezdnyi fokhagymát, és ezen az alapon körbepirítgattam a tejből kibányászott, lecsepegtetett és szárazra törölgetett szarvasdarabokat, majd fedő alatt puhára pároltam, némi bors és só társaságában. A sok hagymától jó szaftos lett. Itt félbehagytam a főzést vagy két napra, megint mehetett a hűtőbe.
A vargányás ragut külön csináltam meg (gomba ügyben kicsit hisztérikus vagyok, gombás ételt nem pakolászok, csak frissen esszük). Beáztattam két-három jó nagy maréknyit abból a bizonyos tésai szárított vargányából (sajnos, már csak egy adagnyi maradt belőle). Fél órás ázás után kicsit kinyomkodtam a vargányadarabkákat, egy serpenyőben megolvasztottam 5 deka vajat, és beledobáltam a vargányát, néhány percig pároltam, picit sóztam, ráöntöttem két dl tejszínt, és összeforraltam a már kész szarvashússal. Nokedlivel (zsemlegombóchoz már lusta voltam) és elragadtatással ettük :)
Kelkáposzta, kicsit másként
A Kisárpinak készült, gyorsan beírom, amíg emlékszem rá nagyjából.
Hozzávalók:
- egy közepes fej kelkáposzta
- 1 kg krumpli, ha lehet, akkor kifli
- fél liter sűrített paradicsomlé
- 1,5 tk. garam masala
- 1 tk. gyömbér
- 1 tk. római kömény
- 1,5 tk. cukor
- 1/4 tk. chili
- só, bors
A zöldségeket nagyon apróra vágva forró vízben roppanósra főzöm. Wokban olajat forrósítok (vegák iránti tapintatból most nem libazsírt), és kicsit átsütöm rajta a zöldségkeveréket. Utána nyakon öntöm a paradicsomlével, beleszórom a fűszereket, és alaposan összerotyogtatom néhány percig. Jó sűrű, fűszeres zöldségragu lett belőle, frissen sült szendvicskenyérrel ették, nem maradt belőle egy falat sem.
2008. december 28., vasárnap
Cseréptálban sült sólet
Húsgombócos zöldségleves
Fürjleves
Bejgli 2.
2008. december 26., péntek
Boldog Karácsonyt (2)!
Sajnos a karácsonyi ebédről nem készítettem egyetlen fényképet sem, csak a sütikről, de még reménykedem, hátha Mazsi az új gépével csinált esetleg néhányat és elküldi nekem.
Rántott karaj és rántott csirkecomb volt a második fogás, valamint sonkával és sajttal töltött pulykamelltekercs, amit előző nap fokhagymás tejben áztattam, majd a tejből kivéve jó vékonyra klopfoltam és hajszál vékony szelet sajttal és sonkával feltekertem, megtűztem hústűvel, ezután a tekercset bepaníroztam és forró olajban kisütöttem.
Ezt a gyönyörű gyertyát Mazsi készítette nekem Karácsonyra. Különlegessége, hogy borospohárba öntötte, úgyhogy ha majd kegyetlenül elégetem ezt a szép gyertyát, még mindig megmarad a borospohár, amit igyekszem majd gyakran használni! :-)
Gyönyörű csomagolásban isteni borokat is kaptam. Különösen érdekes ez a Vikitől és Ercsitől kapott 2006-os Villányi Montenuovo Cuvée, aminek az az érdekessége, hogy három különböző bor: Cabernet Franc, Merlot, és Zweigelt házasításával készült. Ercsi szerint 10 évig még érlelnem kéne, hogy igazán finom legyen, de sajnos nem ígérhetek semmit. Anyutól pedig kedvencemet a Tréflit kaptam, de ezt sajnos már nem tudom lefényképezni, mert nagyon szeretem! :-)
Mint látható, szegény Poczak is jól elfáradt ebben a nagy karácsonyi evés-ivásban, az asztalra támsztva okos fejét, elaludt!
Csincsilla kívánságára két kép a tavalyi karácsonyfánkról (és az ajándékokról). Ez egy pici műkarácsonyfa, ami szerintem sokkal szebb, mint néhány igazi. Idén nem ez volt a karácsonyfánk, mert kölcsön kaptunk egy kis cserepes fenyőt, de arról sajnos nem csináltunk fényképet.
Azért van nálunk mindig műkarácsonyfa, mert Toma alsó tagozatos korában olvasta (kötelező volt) Andersentől a Kis karácsonyfát, ami rettenetesen megrázta, és annyira sírt rajta, hogy soha többé nem engedte, hogy kivágott fenyőfát vegyünk karácsonyra. És én ebben maximálisan támogatom őt! :-) (mert számomra is megfelel mind anyagilag, mind érzelmileg ez a megoldás!!!)
Diós és mákos bejgli
Erika barátnőmtől kaptam a receptet, de még soha nem sikerült ugyanolyanra készíteni. Szerencsére eddig még minden évben elfogyott az összes, de ez köszönhető a nagy és rendes családomnak!
Hozzávalók a tésztához:
- 50 dkg sima és 50 dkg grízes liszt (1 kg liszt)
1 kg lisztbe a 3 dkg élesztőt belemorzsoljuk, a margarint (vajat!) és a zsírt beledolgozzuk. 2 tojás sárgáját 15 dkg porcukorral összekeverjük és tejföllel vagy tejjel beledolgozzuk a tésztába. Az egészet jól összegyúrjuk, 4 cipóba vágjuk és egyenként kinyújtjuk, megtöltjük és fölsodorjuk. Éjszakára hűtőbe tesszük (kb. 12 órát kell állni) és reggel tojásfehérjével megkenve megsütjük.
- 15 dkg dió vagy mák (2 rúdhoz: 30 dkg!!!)
A hozzávalókat egy lábosba tettem és tejjel megfőztem. Nálunk nem szabad mazsolát tenni a töltelékekbe, mert se Toma, se Ercsi nem szereti és citrom héját se, mert azzal meg nekem vannak fenntartásaim. Én mindig tejjel szoktam csinálni!
Házi bonbon
Na ezt most elég nehezen tudtam eldönteni, hogy bonbon, bombom, bombon, vagy hogy is kell írni. Az eredeti receptből nem tudtam puskázni, mert ott ezt a finomságot aszalt sárgabarackos mogyorós gombócnak nevezték - a hozzávalók miatt. Bár az idei karácsonyi készülődéskor eléggé el voltam csúszva a munkálatokkal, ezt a házi bonbont mindenképpen el akartam készíteni Micikének (lánykori nevén Évi) névnapjára!
Hozzávalók:
- 20 dkg aszalt sárgabarack
- 20 dkg darált mogyoró
- fél deci narancslikőr
- 1-2 evőkanál víz
- 2 evőkanál vaníliás porcukor
- 1 evőkanál barackdzsem
- a bevonáshoz rengeteg étcsoki
Az aszalt sárgabarackokat beáztattam kábé 0,5-1 deci felforrósított házi narancslikőrbe. Szerettem volna olyan ütősre készíteni most is, mint ahogy egyszer sikerült, amikor is Csincsillával jól becsiccsentettünk egy darab bonbon elfogyasztásától...
A mogyorót magam pucoltam, mert sokszor jártam mostanában úgy, hogy a pucolt mogyorónak (ami nem sózott, pörkölt, hanem csak sima) dohos íze volt, így hát nem mertem olyanból készíteni, mégiscsak ajándéknak készült elsősorban. Szóval a mogyorót megpucoltam, majd gyorsan lepihentem, mert ez aztán az igazán fárasztó munka, főleg a karácsonyi őrületben!
Ezután az aprítógéppel összeaprítottam a narancslikőrös aszalt sárgabarackokat az alkoholos lével együtt, majd beleöntöttem a megpucolt és megdarált mogyorót, és azzal is aprítottam, ameddig csak lehetett. Beledolgoztam a barackdzsemet, a porcukrot, és amikor már olyan sűrű massza lett belőle, hogy a kés csak önmagában forgott-forgott, elkezdtem a gombócok gyártását: egy kanállal kis adagot kivettem a masszából, egy marcipándarabkát belenyomtam, majd vizes kézzel gombóccá formáztam. Szépen egymás mellé tettem őket egy tálcára, és amikor elkészültem, a tálcát betettem a hűtőbe, hogy könnyebb legyen majd csokival bevonni.
Másnap 20 deka Szerencsi étcsokit gőz fölött felolvasztottam, egy pici vajat dobtam bele (de ezt nem is tudom miért kell), majd a gombócokat megúsztattam a forró csokiban. Kiemeltem és egy tálcán hagytam megszilárdulni a csokimázat.
A tetejére a Lidlben kapható cukrozott darált mogyorót, vagy pedig a Csincsillától kapott szépséges arany és ezüst színű gyöngyöket szórtam. Csodálatosan néznek ki! És jól mutatnak ezen a szép kis sütistálon is, amit Beáéktól kaptam. Köszönöm!
2008. december 25., csütörtök
Boldog karácsonyt!
Hű, nagyon nem rég írtam már a blogba, pedig néha még főztem is:) De a karácsony körüli kötelező teendők engem is teljesen lekötöttek, egyszerűen nem jutottam el idáig. Meg gondolom, blogszerzőtársam is ugyanebben a cipőben bandukol.
2008. december 15., hétfő
Karácsonyi linzer 2.
Hétvégén folytatódott a linzergyártás. A lekváros-porcukrosok mellé elkészültek a miniislerek és a marcipánsapkások is. Remélem, néhány darab marad karácsonyra is. A tészta a szokásos (szerintem elég bele 10 dkg porcukor is), csak a dizájn kicsit más:)
Narancslekvár 3.
A múltkori, kicsit folyékonyra sikerült, és azóta már újra felfőzött narancslekváromról szóló bejegyzésemet olvasva Félix Zsuzsi sietett a segítségemre egy tuti recepttel, amit ma éjjel meg is csináltunk Tomával. (A recept a Szabad Föld Kiskönyvtár Receptek adventtől húsvétig c. könyvéből van. Nagyon köszönöm!) Hogy holnap reggel hogy fogok tudni felkelni és dolgozni, azt nem tudom.
Hozávalók:
- 2 kg vékony héjú narancs
- 1 citrom
- 1,20 kg kristálycukor (természetesen én kevesebbet használtam, kábé 75 dekát, de ez is soknak tűnik most már nekem)
- víz
Az alaposan megmosott gyümölcsöket nagyon vékonyan (burgonyahámozóval) meghámozzuk és a héjat 1 mm széles csíkokra vágjuk. A gyümölcsök fehér bundáját gondosan leszedjük, és eldobjuk. Húsukat felszeteljük, és a héjjal együtt lábosba tesszük. Annyi vizet öntünk rá, amennyi éppen ellepi. Addig főzzük (kb. 1 óra), amíg a gyümölcsök héja teljesen megpuhul, és a víz elpárolog. Ekkor hozzáadjuk a kristálycukrot és kis lángon, gyakran megkeverve kb. 15-20 percig tovább főzzük. Üvegekbe töltjük és egy napig száraz gőzben hagyjuk kihűlni.
Csak Csincsillának és csak halkan jegyzem meg, hogy a narancshéjat ilyen tökéletes, gyufaszál vékonyságú darabokra Toma vagdosta, de nem bosszantáskén írom (vagyis lehet, hogy de!), hanem bíztatásként, hogy lám, ember lesz végül mindegyik szörnyű kamaszból, no és azért is, mert Csincsilla mindig belelátta Tomába azt, amit én nem mindig!
Végül is 11 db ilyen pici üveg lett ebből a mennyiségből és most a dunsztban várják sorsuk jobbra fordulását és a szép díszítést. Habár a mai éjszakám a lekvárfőzésre ment el, azért egy kicsit nyugodtabb vagyok, mert az ajándékaim készítésében nagyot haladtam, de még rengeteg feladat van, remélem, ez a hét nem lesz olyan húzós a munkahelyen, mint az előző kettő! :-) Aggódom, hogy nem leszek minden eltervezett finomsággal kész Karácsonyig.
2008. december 13., szombat
Borscs (борщ)
Amúgy nagyon cuki kutyus, és habár szobakutyaként nőtt fel, most nem lehet becsalogatni a kertből, az egész napját ott tölti, és este nagy nehezen becserkészve, ölben kell bevinni a jó meleg szobába! Ez bolond!