2010. március 31., szerda

Sajtos kifli, gyorskovásszal

Kerülgetem, kerülgetem, de most már tényleg neki kéne állni az igazi vajas leveles tésztának. Meg kell találnom a tuti receptet, rászánni egy napot, és hajrá. Addig is mindenféle élesztős-vajas tésztával játszom, de jól tudom, hogy ez nem az igazi:)
Gyorskovászt mostanában kezdtem használni, nagyon ajánlom minden rendezetlen életű rohanós sütőnek. Gyors, olcsó, egyszerű. Amikor úgy gondolom, hogy valamikor (a valami az minimum 12 órával több a jelennél) valami kelt tésztát sütök, akkor összedobom ezt a gyorskovászt. Tényleg 2 perc. Egy tálban összekeverek egy csésze (2,5 dl) kenyérlisztet, ugyanennyi langyos vizet, egy teáskanál cukrot és egy nyolcad-egy negyed kocka friss élesztőt (tehát 0,6-1,2 grammot). Elég híg, tejfölszerű masszát kapok. Minél tovább békén hagyom a kovászt, annál kevesebb élesztőt teszek bele. Aztán ráhúzok egy zacskót, és gondosan elhelyezem a konyha valamelyik sarkában (szóval nem a hűtőben). Legalább 12 órát hagyjuk állni. Akkor már szépen bugyborékol, és kellemes kovászillata van. 36 óránál többet még nem állt nálam, de addig biztosan működik a módszer. Ha nem használnám el a következő egy-két napban, akkor átköltöztetném a hűtőbe, egyébként, és felhasználás előtt szobahőmérsékleten kis liszttel feltámasztanám, de hát ez már egy másik történet lenne.

Hozzávalók:
- egy adag gyorskovász
- 2 csésze (2,5 dl/csésze) kenyérliszt
- egy teáskanál só
- kb. fél-háromnegyed csésze langyos víz
- 25 dkg szobahőmérsékletű vaj
- olyan 15 dkg kemény sajt

A kovászt, a lisztet, a sót és a langyos vizet beleöntöttem a dagasztógépbe, és szép fényes, lágy tésztát dagasztottam. Először kevesebb vizet érdemes hozzá tenni, és figyelni, hogy alakul, úgy adagolni még hozzá, ha szükséges. Az üstben hagytam a duplájára kelni.
Enyhén lisztezett deszkára borítottam, alaposan átgyúrtam, jó nagyra (gyúrótáblaméret) kinyújtottam. Megkentem a szobahőmérsékletű, puha vajjal. Összehajtogattam, letakartam, és hagytam pihenni és kelni egy negyed órát. Akkor megint kinyújtottam, összehajtogattam. Ezt még egyszer megismételtem.
Negyed óra múlva kinyújtottam nagy téglalappá, azt elfeleztem, és szép, hosszúkás egyenlő oldalú háromszögeket vágtam belőle (még kézzel is jól meghúzogattam, hogy tényleg hosszúkás legyen, mert akkor lehet majd sokszor tekerni, kb. 8-10 cm volt az alap, és 25 cm a magasság). Összesen 17 darab lett.
A sajtból kis rudakat vágtam, ezeket a háromszög rövid oldalára fektettem, és szépen feltekertem a kifliket. Sütőpapíros tepsikre sorakoztattam őket, és letakarva hagytam még kelni (mivel a tésztához a kovászon kívül nem tettem élesztőt, csak lassan keltek meg).
Sütés előtt felvert tojással lekentem őket, és kis reszelt sajttal megszórtam. Nagyon forró sütőben kezdtem el sütni, 5 perc múlva levettem a hőmérsékletet 190 fokra, és pirosra sütöttem őket. Érdemes figyelni, nehogy megégjen a sajt a tetején.
Nagyon finomak lettek, kicsit hasonlítottak a Lipóti pékség croissantjaihoz, ropogós is, puha is, nem kellett belőle lefagyasztani egy darabot sem.

A szép képet Imi csinálta.

2010. március 29., hétfő

Meggyel töltött csokis-rumos muffin

Mazsolino névnapomra ezt a nagyon finom csokis muffint sütötte. Merthogy én, a Gombóc Artúr nem tudok meglenni csoki nélkül. Nekem még a muffinba is kell tenni. :) Még ugyanaznap sütött egy mákosat is, de nekem természetesen ez ízlett jobban.


Hozzávalók:
- 15 dkg liszt
- 15 dkg cukor
- 15 dkg vaj
- 15 dkg csoki + a muffinba
- 3 evőkanál baracklekvár
- 1/2 csomag sütőpor
- 1 dl tejszín
- 2 tojás
- 2 cl rum


A felolvasztott csokit és vajat a tejszínnel összekeverjük, majd hozzáadjuk a lekvárt és a rumot.
A cukorral habosra keverjük tojásokat és ezt is összevegyítjük a tejszínes keverékkel.
A sütőporral elkevert lisztet apránként hozzáadjuk és jól összedolgozzuk a masszát.

A papír muffinformákat félig töltjük és minden muffinba teszünk 2-3 meggyet és egy kis csokidarabot. Ezután még rákanalazunk a masszából, hogy tele legyen a forma.

160 fokon sütjük kb. 25-30 percig.


Tesóm ennyi idő után még úgy gondolta, hogy nyers a muffin közepe és tűpróbáig sütötte még. Így sikerült egy ropogós csokis tetejű, belül lágy és puha sütit előállítania. Nagyon finom volt ez a ropogós-puha ellentét. A rum és a meggy pedig elmaradhatatlan! Elfogyott mind. :)


Ezek pedig a névnapomra kapott tulipánjaim, természetesen a tulipános vázámban. Annyira vidám, tavaszi hangulatot hoztak a lakásba!

2010. március 28., vasárnap

Spenótos galuska

Kicsit belekontárkodom a Bea szakterületébe (levesek és köretek:)), de csak azért, mert olyan szép zöld, tavaszi, meg hogy legyen valami ürügyem feltenni a szép margitszigetes kutyás képeket.
Ezt sem én találtam fel, de már annyira régen csinálom, fogalmam sincs, melyik szakácskönyben láttam ezelőtt ezer évvel (akkor még nem volt számítógép sem, könyv már igen:)).

Hozzávalók:
- 450 gramm krémes spenót (mirelit - persze frissből még sokkal finomabb!)
- 3 egész tojás
- olyan 30-40 dkg liszt (most vegyesen használtam Ezékiel-lisztet és finomlisztet)
- só, bors
- víz

A szokásos módon galuskatésztát csinálunk, azaz az egész tojásokat összekeverjük a borssal, hozzáadjuk a lisztet meg a jól felolvasztott (vagy friss spenót esetében megpárolt, összevágott) spenótot. Annyi vizet adunk hozzá, hogy galuskasűrűségű legyen, tehát se kemény, se túl híg ne legyen. És, gondolom, mindenki tudja, hogy nem szabad nagyon kidolgozni a tésztát, szóval lusták előnyben.
Közben sós vizet forralunk egy nagy fazékban. A forrásban lévő vízbe szaggatjuk a galuskatésztát, általában kis galuskákat szoktam csinálni, szaggatóval, de most evőkanálnyi nagyokat csináltam, egy vizezett evőkanál segítségével. Nem árt, ha a megfelelő időben vesszük ki, a nyers galuskatészta nem valami nagyszerű, ha túlfőzzük, akkor meg szétmállik az egész. Úgy a legegyszerűbb, ha kiveszünk egy darabot, és kettévágjuk, akkor mindenre fény derül:) Nekem most ezeknél a nagy galuskáknál azután, hogy újra felforrt a víz, és feljöttek a víz tetejére, még öt perc forralás kellett (több részletben főztem ki, hogy ne hűtsék le nagyon a vizet).
Hideg folyó vízzel alaposan átmostam (tésztát sosem mosok, de a galuskákat muszáj, mert undorító ragacsos lesz, ha nem öblítem le alaposan, érdekelne, hogy mért van ez, tudja valaki?). Kicsi vajjal átforgattam.
Első körben marhapörkölttel ettük, köretként, másnap sajttal átpirítottam sütőben, így is, úgy is nagyon finom volt.

A szép képet Imi csinálta (még mielőtt valaki megkérdezné:)).

Vasárnap belevetettük magunkat a kora délutáni margitszigeti tömegbe, még a hídon is sikerült átjutni, Kófickát csak egyszer taposták le, szegény. Telefonnal csináltam a képeket, szóval még a szokásosnál is gyengébbek, de olyan édesek voltak, muszáj volt megörökíteni.
Minden másnál jobban bizonyítja, hogy itt a tavasz, hogy elkészülhetett ez a kép. Már három éve, minden Duna-parti futás közben Kóficka egyszer-kétszer belehuppan a Dunába, mert nem lehet már kibírni ezt a kánikulát, és úszkál a szélén, Zsuzsika meg, aki eléggé undorodik a víztől, lelkesen asszisztál a parton.

Nagyon jól állnak nekik a szép sárga virágok, nem?

És volt sok bot is:)

2010. március 27., szombat

Kolbászos kelkáposztaleves

Egyik bejegyzésemben panaszkodtam, hogy a kelkáposztából mindig csak három féle ételt készítek: főzeléket, rakott kelt és frankfurti levest. Akkoriban keresgéltem, hogy mit lehetne főzni még maradék kelkáposztából, erre apu most adott egy ötletet. Frankfurti levest kicsit másképp. Majoranna nélkül és virsli helyett füstölt kolbásszal.


Hozzávalók:
- 30 dkg burgonya
- 30 dkg kelkáposzta
- 15 dkg sárgarépa
- 10 dkg füstölt kolbász
- 1 gerezd fokhagyma
- 2 dl tejföl
- 1 evőkanál liszt
- olaj
- só, bors


A zöldségeket megtisztítjuk, a burgonyát kockára, a sárgarépát karikára, a kelkáposztát csíkokra vágjuk.

Kevés olajon megpároljuk az összetört fokhagymagerezdet, majd rádobjuk a zöldségeket és összeforgatva mindezeket tovább pároljuk még kb. 5 percig.

Ezután felengedjük kétszeres mennyiségű vízzel, hozzáadjuk a karikára vágott kolbászt és sóval, borssal ízesítjük.

Amint megpuhult benne minden, a liszttel csomómentesre kikevert tejföllel behabarjuk és jól kiforraljuk a levest.

Forrón tálaljuk.


Laktató leves, hűvösebb napokra. A frankfurti leves testvére, de a füstölt kolbász íze miatt az az érzésünk, hogy mégsem azt esszük.

2010. március 24., szerda

Zöldségkrémleves sajttal

Egyetértek Csincsillával: határozottan itt a tavasz. Rügyeznek a fák és ahogy főnököm majdnem 3 éves kisfia mondaná: "sípolnak a madarak a szájukkal". Hamarosan kaphatóak lesznek a friss idényzöldségek és -gyümölcsök, de addig is be kell érnünk azzal ami a mélyhűtőben van vagy jó drágán kapható a piacon, mert még abszolút nincs szezonja.

Az elmúlt időszakban jó néhány krémlevesről született bejegyzés, úgyhogy lassan meghirdethetnénk a Nagy Tavaszi Krémlevesfőző versenyt - Andi nem lelkesedne érte :) A variációk száma végtelen, szinte mindenféle zöldségből készíthető. De miért ne vegyíthetnénk össze sok féle zöldséget egy fazékban?


Csincsilla már felrakott egy zöldségkrémlevest. Ehhez hasonlót főzött Mazsolino (!) valamelyik hétvégén, de ő rakott bele:
- sárgarépát
- fehérrépát
- kelbimbót
- karalábét
- karfiolt
- cukkinit.

Szóval a tesóm levesét nevezhetnénk akár tavaszi zöldségkrémlevesnek is. Vagy legalábbis tavaszvárónak. :)


Tehát a fél kilónyi vegyes zöldséget, az 1 sárgarépát, 1 fehérrépát, 2 krumplit és 1 fej vöröshagymát megtisztította, felaprította.
Fazékba tette, felengedte bőven vízzel. Ételízesítővel fűszerezte.


Amikor megpuhultak a zöldségek, botmixerrel pépesítette a vízben. Hozzákevert 2 dl tejszínt és összeforralta az egészet. Frissen őrölt borsot szórt a tetejére és tálaláskor reszelt füstölt sajtot kínált hozzá.

Jó sűrű leves lett belőle, úgy is lehetne mondani: van benne anyag. :) Nagyon ízletes volt. Anélkül, hogy tudtam volna, pontosan milyen zöldségek kerültek bele, jó néhánynak az ízét kiéreztem belőle. Finom. És a tesóm ügyes. A fotókat is ő készítette, miközben főzött. :)

2010. március 23., kedd

Ódon sós teasütemény Maxtól


Most aztán vége. Szó nincs tél végéről, határozottan itt a tavasz. Ideje lezárni a nagy télvégi pogácsaversenyt. A (pillanatnyilag) utolsó versenyző Maxtól érkezett, az eredeti recept a régvolt, igazsemvolt 85-ből.
Gyors, könnyű, de nem diétás:) És tényleg remek, hogy nincs benne sem élesztő, sem sütőpor, csak vaj, liszt meg sajt.

Hozzávalók:
- 20 dkg jéghideg vaj
- 30 dkg liszt
- 12 dkg tejföl (én bocimobilost használtam)
- 15 dkg reszelt sajt (durvára reszelt eidamit használtam)
- 1 tojás sárgája
- egy csapott evőkanál só
- valami a tetejére, szezámmag pl.
- tojás a teteje lekenéséhez

A jéghideg hozzávalókat a szokásos módon összegyúrjuk, tehát a vajat és a lisztet összemorzsoljuk, aprítógéppel a leggyorsabb, deszkára borítjuk, és gyorsan összegyúrjuk a többi hozzávalóval. Tíz percig hagyjuk pihenni.
Utána kinyújtottam, olyan 3 mm vastagra, és sütőlemezen, sütőpapírral elválasztva betettem a hűtőbe néhány órára.


Előmelegítettem a sütőt 200 fokra. A tésztadarabokat egyesével elővettem a hűtőből, megkentem tojásfehérjével. Pizzavágóval csíkokra vágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakolgattam, megszórtam fekete és fehér szezámmaggal, és a forró sütőben pirosra sütöttem.


Kérem a tisztelt zsürit, hogy ha még emlékeznek valamire egyáltalán, akkor írják már meg, hogy ki a nyerő!

Fokhagymás-fűszeres héjában sült krumpli

Kicsit le vagyok maradva mostanában. Ahogy elnézem a fényképezőgépről letöltött képeket, még a két héttel ezelőtt készült ételek fotóit kell átválogatnom. Körülbelül akkor készítettem a töltött csirkecombot és előtte nap a saslikot is, ami mellé valami mást akartunk enni mint a hagyományos rizibizi-krumplipüré-sült krumpli hármas. Imi kitalálta hogy legyen héjában sült krumpli és rögtön rá is keresett a neten, mivel lehetne megbolondítani. Így aztán összehoztuk ezt:


Egy tepsit kibéleltem sütőpapírral és behelyeztem a kívülről alaposan megmosott, megsúrolt, vékony cikkekre vágott héjas krumplidarabokat. Megszórtam sóval, frissen őrölt borssal, kakukkfűvel, rozmaringgal (még egy ágacska friss rozmaringot is sikerült anyuéktól szerezni). Közészórtam néhány gerezd felkarikázott fokhagymát és vajdarabkákat is.

Alufóliával beborítottam a tepsi tetejét és betoltam a 250 fokos sütőbe. Mivel nehezen puhult és már nagyon éhesek voltunk, felgyorsítottam a folyamatot azzal, hogy egy idő után aláöntöttem egy kevés vizet, hogy hamarabb puhuljon a gőzben.


Amint a krumplit puhának éreztem, levettem róla a fóliát és 200 fokon még néhány percig pirítottam-barnítottam a tetejét.

Finom volt, de valami mártogatót is el tudtam volna képzelni még mellé. Újkrumplival biztosan ki fogom próbálni.

2010. március 22., hétfő

Quesadilla

Az időm egyre fogy. Továbbra is vadul keresem azokat az ételeket, amelyeket a) nagy kedvvel fogyaszt a családom b) tényleg belefér fél órába kb. tíz adag, a mosogatással együtt c) nem teng benne túl az E.
Mostanában többször is belebotlottam a quesadillába (ejts: keszadíjja). Mirelle írt egy remek összefoglalót a mindmegettén, pl., de nagyon tetszett hinyenc receptje (meg a blogja is!), és persze elolvastam chilit is.

Már a kezdés is remek, vegyünk egy csomag tortillát. Én szerencsére a sarki fűszeresnél kaptam, a kisebb csomag, amiben 12 darab kistányérméretű tortilla (érdemes a méretet összehangolni a teflonserpenyőnkkel) volt, ötszázvalamennyit kértek érte.

Utána már tényleg csak néhány perc, illetve hát mennyiségfüggő. Egy tortillát ráteszek egy tányérra, vastagon megszórom reszelt sajttal. Megpakolom minden jóval, amit találok a hűtőben, minden maradék elhasználható, maradék sültcsirke, sonka, tejföl, krémsajtok, párolt zöldség. Ennek a tetejére jön megint egy csomó reszelt sajt. Ráteszek egy másik tortillát.
Közben felforrósítok egy teflonserpenyőt, én azért teszek bele egy körömnyi vajat vagy libazsírt, átcsúsztatom bele a tortillaszendvicset, és mindkét oldalát ropogósra sütöm. Nem túl nagy lángon, hogy ne égjen meg, legyen ideje megolvadnia a sajtnak. Félidőben fordítom, közben kézzel, fakanállal jól összenyomkodom, hogy az olvadó sajt összetapassza.

Bármivel tálalható, a képen chili con carnéval van, de saláta, mártogatós, akármi, akárhogy, jó lesz.

És egy kis zene, nekem annyira tetszik, napok óta ezt nézem, gondolom, ezer éves, de én csak most láttam először.




Hogy micsoda jó nő (volt? fogalmam sincs, mi van most vele) ez a Tina Turner, és micsoda pasi ez a David Bowie, azzal az én nem is értem, hogy lehetek ilyen jó pasi nézésével (én a kakaóscsigáimra szoktam nézni kb. ilyen értetlenséggel), de bármit megengedhetnek maguknak, szerintem, és együtt a kettő, hát, egészen fenomenális.

Fóliás mangalicaoldalas amandine krumplival

Megint éjjel kellett fényképezzek, hiába süt a nap hétszámra, itt még mindig a téli, sötét fotók díszelegnek, lehet, hogy át kéne alakítanom a szokásaimat.
Továbbra is folyik a fagyasztó kiürítése, most egy darab mangalicaoldalas került sorra. Jó kis könnyű étel a hétvégi kánikulához.
Gondolom, írtam már ezerszer, hogy 2010 a hússütés éve lesz nálam, lassan meg kéne tanuljak húsos ételeket is tűrhető szinten elkészíteni. Az a baj, hogy egy szép habos torta vagy egy formás keksz mindig is jobban izgatott, mint a húsok, a desszerteket sokkal érdekesebbnek találom, mint az előzményeket (és ebben a tekintetben sokszor eszembe jut Magda, akiről a lányai azt mesélik, hogy időnként nem volt ebéd, hogy süssetek rántottát, de házi süti az valahogy mindig volt:), meg kipreparált szakácskönyvek, mindig úgy gondoltam, hogy csak a sütis részeknél).
Na, és ezért vadul turkálok a Váncsában (ezeket meg már leírtam nemrég), ott kotorászom recept után, ha hús, meg főétel, és nem a lányok valamelyik csirkemellreceptjét kopizom épp. Változatlanul imádom a stílusát, hihetetlenül jól esik olvasni, hogy lehet ilyen jól írni, és az is mindig elbűvöl, hogy nincsenek benne fényképek.
Kikerestem azt az oldalasreceptet, amihez viszonylag kevés alkohol kell, de még azt a keveset is kihagytam nagyrészt, mert nem volt otthon. Nem tudom, másoknál mindig van otthon többféle drága és finom szesz? Nálunk valahogy sosincs. Nem tudom, mért.

Hozzávalók:
- kb. 2 kg oldalas
- 20 dkg barna cukor (csak a felét tettem bele, sokalltam)
- 4 evőkanál barna rum (talán másfél volt)
- 4-4 evőkanál ketchup, worchester mártás, szójaszósz
- 1 kiskanál mustárpor (helyette 4 evőkanál mustárt tettem bele)
- némi frissen őrölt bors
- egy fej fokhagyma (Váncsa szerint annyi, amennyit nem szégyellünk)
- csilipaprika (török olajos erős paprikát használtam helyette, és csak keveset)

Összekeverjük a pác hozzávalóit. A megpucolt fokhagymát és a csilit robotgépben összeaprítjuk, úgy tesszük hozzá. A feldarabolt oldalast vastagon bekenjük a páccal, és néhány óráig hagyjuk benne állni (ez rengeteg pác lesz, nem kell vele takarékoskodni).
Most már csak a sütés van hátra, két réteg alufóliba csomagolva, 180 fokon másfél órát sütjük a husikat (én két órán át sütöttem őket, nem vált a hátrányukra).
Az eredmény fantasztikus, fűszeres, omlós, ízes hús, nem is hasonlít az eddig látott/evett oldalasokra.

Köretnek pedig tökéletes mellé a héjában sült amandine krumpli, amiről itt olvastam először. Sajnos, az idén már nem nagyon lehet hozzájutni, mert csite szerint ez már nem az a minőség, amit vállalni lehet, de kaptunk egy kis zsákkal ingyen kipróbálásra. A minőségről csak annyit, hogy tényleg volt egy-két szem, amin volt egy-két kisebb fekete folt, de hát március van már, és két kézzel kapnék az ilyen krumpli után, ha boltban látnám. Nem sok krumplit eszünk meg egy évben, nem nagyon vagyunk oda érte, de ez egészen fantasztikus. Újkrumpliszerű, vékony héja van, gyorsan elkészül, és finom, különleges gesztenyeíze van. Szerettem volna többféle módon is kipróbálni, de nem tudunk túljutni a sütőben, héjában sütött változattól, mert az annyira finom, kis vajjal, zöldséggel, magában is. Frissen a legfinomabb, de másnap-harmadnap-negyednap (:)) lehúzom a héját, felszeletelem, kis vajon vagy libazsíron teflonserpenyőben átpirítom, isteni, tényleg. És állítólag májusban (végén?) már megint lesz, azt a két hónapot meg addig valahogy kibírjuk:)

Mi is kirándultunk a hétvégén, a Pilisben, és mindnyájan nagyon élveztük (kicsit hiányoltuk Andit). Ekkora vízesést láttunk a Bükkös-patakon:

Meg ilyen szép virágokat:

Kóficka is nagyon élvezte:

Zsuzsi itt rém elegánsan, mintha nem is kellett volna némi botmánia miatt ölben szállítani időnként:
Meg volt velünk egy kis malac is, a Zazie. Először alaposan bedörgöljük a baloldalunkat:

És nem hagyjuk szárazon a pofinkat sem:

Igen, mindenhol alaposan besározzuk:

Most a hátsó résszel tunkolunk kicsit:

Kicsit rázunk, hogy másnak is jusson, a fejtől indítjuk:

és végigvezetjük az egész testen:

Megkönnyebbülve távozunk.

Édes, nem?

A szép képeket Imi és Rebeka csinálta.

2010. március 21., vasárnap

Citromos csirkekrémleves


Nem kell megijedni, nem a csirkét kell krémesíteni ebben a levesben! A recept alcíme: fogyókúrás recept, de hogy miért tettem el annak idején, azt el nem tudom képzelni, hiszen soha életemben nem fogyókúráztam. Talán csak a különlegessége miatt, kicsit más mint a megszokott.


Hozzávalók:

- 0,5 kg csontos csirkemell
- 20 dkg sárgarépa (2 szál)
- 15 dkg petrezselyemgyökér (1 szál)
- 5 dkg vöröshagyma (egy pici fej)
- 5 dkg zellergumó
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 púpozott evőkanál liszt
- 4 dkg margarin
- 1 dl tejszín
- 2 tojás sárgája
- citromlé
- petrezselyem
- só, bors

A csirkemellet feltettem főni 1 liter vízben, sóztam, borsoztam. Hozzáadtam az apróra vágott zöldségeket és kb. 1 órát főztem, amíg minden meg nem puhult. Ekkor kivettem a húst. A vajból és a lisztből világos rántást készítettem, ezzel berántottam a levest (amúgy teljesen fölösleges lépés szerintem). Ezután egy merülőmixerrel összeturmixoltam a főtt zöldségeket a leves levével együtt. Felforraltam, majd a tűzről levéve, álland keverés mellett hozzámelegítettema tejszínnel alaposan elkevert tojássárgákat. Ezután visszatettem a levesbe a csíkokra vágott csirkemellet és végül savanyítottam egy kis citrommal. Tálaláskor megszórtam szárított petrezselyemmel. (Lusta voltam már frisset aprítani, pedig azzal jobb lett volna!)



Bár én nem szeretem a krémleveseket, de ez nagyon ízlett. Kíváncsi vagyok majd Mazsi véleményére, szerintem ez a görögös citromos beütés tetszeni fog neki!

Hármashatár-hegy - Tavasz - Éva szülinapja


Jaj, hányszor készültünk már Évával kirándulni, de az utóbbi időben nem jutottunk el sehova. És majdnem ez a kirándulás is meghiúsult, annyi munkám jött össze a hétvégére, de most nem hagytam magam! A tavasz első napján, és Éva holnapi szülinapjának megünneplése miatt is, úgy hajtottam, hogy mehessek! És végül annyira, de annyira jól esett!

Szóba került egy 12 km-es céges túra is, de ennyi időt sajnos nem tudtam kiszakítani. Talán majd legközelebb. Mi most a Szépvölgyi úton felmentünk kocsival, majd a Remetehegyi úton hagytuk valahol a kocsit. Onnan indultunk az úgynevezett panoráma körúton egy kellemes sétára.


Nagyon rövid szakaszokon és csak kevésszer volt ennél meredekebb az út! :-) Erre vágytam! Bár Éva hiányolta a 90 fokos lejtőket. Szeret kinyiffanni, az okoz neki örömet.


Hiányoltuk a színeket, meg a fák lombját, de a kellemes levegő, a madárcsicsergés és a csend nagyon jól esett. Sok mosolygós, barátságos kirándulóval, futóval találkoztunk, mindenki előre köszönt mindenkinek, ez is csodálatos volt! Na és azok a gyönyörű biciklis fiúkák...



Találtunk egy ilyen megjelölt pihenőhelyet, de nem tudtuk elolvasni, mi áll a táblán, és nem csak a rozsdafoltok miatt. Láthatóan megpróbálták ellopni innen a fémgyűjtők ezt a táblát, de nem sikerült.


Több ponton találkoztunk ilyen magasságjelöléssel, de ez sem volt mindenhol olvasható. Ez itt 1345 métert ír.


Ez a kis dongó még nem tudott repülni, kóvályogva sétált az úton. Biztos fáztak még a szárnyai. Aggódtunk érte, hogy a rengeteg biciklis és futó közül valaki véletlenül nem veszi észre, és...


A panoráma körútról a látkép: kicsit párás volt az idő, azért ilyen homályos a kép. Bosszankodtunk, hogy nincs egy normális turistatérképünk, amiből megállapíthatnánk, hogy mit is látunk. Sajnos nem tudtuk.


Gyönyörű hóvirágtelepekkel is találkoztunk, sütkéreztek a gyenge napsütésben.


Rengeteg ilyen bogarat is láttunk, ezt a szépséget itt a képen megpróbáltunk összeházasítani egy másikkal, de az elkergette pártfogoltunkat, még centimétereken keresztül üldözte, ahogy az menekült. A Hédi beszámolójában fotózott bogárhoz hasonlít, talán ez is egy nünüke, és talán az volt a probléma, hogy két hímet próbáltunk összehozni. Mindenesetre jegyezzük meg, hogy így néz ki a nünüke! :-)

Érdekes, síbottal futó férfiakkal is találkoztunk, az egyik futtában viccelődött, hogy ne aggódjunk, nem tapossa agyon pártfogoltunkat, és nézzük, itt egy giliszta is, majd továbbrohant. A giliszta amúgy egy ezerlábú volt.


És a kedvencem, a tücsök. Kettőt is láttunk, ahogy a háza ajtajában napozott. A rácsodálkozás annyira elterelte a figyelmünket, hogy alig tudunk elugrani hátizsákostól, kabátostól egy biciklis útjából.


Hédinél találtam meg ennek a szép kis sárga virágnak a nevét: sárga tyúktaréj. Hédi azt írja róla, hogy "Védett ám, eszmei értéke 5000 Ft!" Ez igen!


Jártunk a zöld kereszt, a zöld vonal, kék vonal, kék félkör, sárga vonal útvonalakon, hogy mindez összesen hány kilométer volt, azt nem tudom, de három órát sétáltunk és nagyon elfáradtam.


Éva szülinapjára tekintettel a végén úgy tettem mintha nem tudnám, merre hagytuk a kocsit, és hagytam, hogy Évának legyen igaza az irányt illetően. :-) Pedig én általában jobban szoktam tájékozódni nála... Boldog szülinapot!