2011. március 29., kedd

Dióhabos almatorta


Ilyenkor mindig megnyugszom, a világ még áll, minden változatlan, vénségemre sem tanultam meg tojáshabot sütni, pont ugyanúgy összeesik, minden praktikám dacára, mint az elmúlt száz évben mindig. Hurrá. De azért az összeesett habot is meg lehet enni, hozzá is vagyunk szokva.

És hát igen, megint almatorta, még mindig akad néhány kóbor félig romlott alma a pincében, valamit csak kell velük csinálni. Most ehhez volt kedvem, főleg, hogy volt néhány felesleges tojásfehérjém is. Teljes kiőrlésű lisztből fahéjas pitetészta, azon párolt alma, a tetején meg némi darált dióval dúsított sült hab, tipikusan őszi sütemény, de tavasszal is ehető, úgy tűnik.

Hozzávalók a tésztához:
- 10 dkg jéghideg vaj
- 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- csipet só
- 1 evőkanál porcukor
- 1 kávéskanál őrölt fahéj
- fél pohár jéghideg víz

A szokásos eljárás, a felkockázott jéghideg vajat meg a többi hozzávalót (a víz kivételével) beleöntjük a robotgépbe, néhány nyomással összemorzsásítjuk. Deszkára borítjuk, adunk hozzá 4-5 evőkanál jéghideg vizet, és gyorsan összegyúrjuk. Öt perc pihenés után kinyújtjuk, kibélelünk vele egy nagy piteformát, és letakarva mehet a hűtőbe, legalább egy fél órára, de akár egy fél napra is.

Megcsináljuk közben a tölteléket is.
Hozzávalók a töltelékhez:
- másfél kilónyi alma, persze ha már romlásnak indulókat használunk, akkor több
- némi cukor
- 2 evőkanál zsemlemorzsa

Az almákat meghámozzuk, felkockázzuk, fél dl víz társaságában egy lábasban megpároljuk, fedő nélkül. Én úgy csináltam, hogy már akkor elkezdtem párolni, amikor még csak az első alma volt feldarabolva, és folyamatosan raktam hozzá a többit, és az utolsó darab berakása után még olyan 1-2 percet főztem. Így voltak teljesen krémes részek meg szinte nyers darabkák is, így sokkal izgalmasabb lett a töltelék. Ezt is hagytam teljesen kihűlni.

Sütés előtt előmelegítettem a sütőt 200 fokra. Kivettem a hűtőből a tésztát, megszórtam a zsemlemorzsával. Rátettem a teljesen kihűlt tölteléket, elegyengettem, megszórtam olyan 3 evőkanálnyi barna cukorral, és mehetett is a sütőbe. Kb. 20-25 perc alatt nagyjából megsült. Ekkor kivettem, kicsit lehűtöttem a sütőt, és közben megcsináltam a habsapkát.

Hozzávalók a habhoz:
- 4 tojásfehérje
- 3 evőkanál kristálycukor
- 3-4 marék dió, darálva

A tojásfehérjékből félkemény habot vertem. Kanalanként hozzáadtam a cukrot, és fényes kemény habbá vertem. A végén belekevertem a darált diót is. Mindezt szépen rápakoltam a töltelék tetejére, és mehetett is vissza a 140 fokos sütőbe száradni. Nagyon szépen felemelkedett. Kb. 25 percig sült, annyi elég is volt neki, azt hiszem. Aztán bevetettem mindent, nyitott sütőajtóban hagytam pihenni, stb., de a végére azért csak összeesett.


De azért meg lehetett enni:)


És a hónap hőse: Kóficka. Szombaton maga alá gyűrt egy 44 km-es teljesítménytúrát a Börzsönyben, és még a végén sem szorult hátizsákos segítségre, a négy pici lábán végiggyalogolta a távot:) Ennyire ügyes! Azóta pihenteti kis fáradt testét (szívesen melléfeküdnék én is:)).



Ez a kép nem a Börzsönyben készült, hanem még előző hétvégén egy kisebb kiránduláson, de még nem jutottam hozzá a friss képekhez, remélem, majd kapok:)

2011. március 23., szerda

Fahéjas-marcipános kalács

Súlyos elvonási tüneteim voltak már a házisütihiánytól, de tegnap végre megjavították a sütőmet (nem túl öreg villanysütőmnek ez volt a második nagyjavítása, nyaf), gyorsan sütnöm kellett valamit. Merő babonából nem vettem elő semmiféle gyümölcsöt a fagyasztóból, és vaj is elég kevés volt otthon (mondjuk, lelkiismeretileg nem is baj, hogy nem kekszet csináltam), szóval maradt a kelt tészta, úgyis rég vágytam már egy kis kalácsra.
Azért nem bírtam üres kalácsot gyártani, került bele némi fahéj és marcipán, hogy valami üssön már (volt már a blogon ez az íz, csak akkor a külalak kevéssé lett csinos).

A tészta a szokásos, tojásmentes édes kelt tészta. Nemigen mértem a mennyiségeket, kb. 75 dkg liszt (a negyede Graham-liszt, háromnegyede finomliszt), negyed kocka friss élesztő (12,5 gramm), teáskanál só, 3-4 evőkanál cukor, teáskanál vaníliakivonat, fél dl olívaolaj. Meg olyan 4-5 dl langyos tej. Mindebből géppel szép, közepes keménységű kelt tésztát dagasztottam, aztán letakarva hagytam a duplájára kelni.

Aztán lisztezett deszkára borítottam, átgyúrtam, és szép nagyra kinyújtottam:


Megkentem némi olvasztott vajjal, és megszórtam őrölt fahéjjal:


Megszórtam még porcukorral, és reszeltem rá marcipánt:


Feltekertem a hosszanti oldalával, és kb. sütőforma-szélességű gurigákra vágtam (összesen tízre):


Két sütőformát kibéleltem sütőpapírral (csak úgy átabotán), és belepakoltam a tésztákat, a vágott felük esett az oldalak felé (pont úgy, mint a Hokkaido-kalácsnál):


Letakarva hagytam őket a duplájukra nőni (ez még legalább másfél óra ilyen időben). 180 fokra előmelegített sütőben kezdtek sülni, tíz perc múlva levettem a hőfokot 160 fokra, kb. 45 perc alatt sültek meg (kicsit sötétebb lett az alja a tervezettnél:)).


Rácson hűltek.


Aztán próbáltam nem megenni egy fél kalácsot együltőhelyemben, de nem volt könnyű:)


Ha szerda, akkor cicanap. Öreg, fekete, értelmi fogyatékos fekete cicánk, aki mindig pontosan tudja, hogy mikor mit kell csinálnia, hol és kinek kell ordítva dorombolnia, hasit mutatnia, stb., dagasztani, stb.


2011. március 21., hétfő

Pillecukros szelet a Tótékra

Persze pont akkor romlik el a sütőm, amikor nagyon kéne. Rebekáék vagy egy éve próbálják a Tótékat, vasárnap este volt a premier:) És kellett volna valamit sütnöm a büfébe, mert igazi színházban az is van. Ezer ötletem lett volna egy jó (vagy akár közepes) villanysütővel a hátam mögött, például mindenféleképpen sütöttem volna molnárkát. Meg valami sajtosat. Meg talán islert? Nem voltam túl kreatív állapotban, az amúgy is megrendelt XXL-s kókuszgolyón kívül nemigen jutott eszembe semmi. Na, ekkor botlottam bele Sajtkukac Niki édes bűnbeesésébe, egyértelmű volt, hogy ez kell nekünk (is). Csináltam már egészségesebb édességet is, remélem, azért senki sem halt bele:)

Hozzávalók:
- 6 csésze ropogós rizspehely (helyette ugyanennyi puffasztott rizst használtam)
- 4 evőkanál vaj
- 3 evőkanál mogyoróvaj
- 1/4 csésze kakaópor (szerintem többet tettem bele)
- pillecukor (300 gramm)

Az eredeti receptben egy zacskó pillecukor szerepelt. Ritkán veszek pillecukrot, fogalmam sincs, hogy egy zacskó az mekkora. De előzetes tanulmányokat folytattam két közértben is, és tapasztalati úton megállapítottam, hogy általában 100 gramm van egy zacskóban. Vettem is eggyel, hátha lusta leszek a házi előállításra. De végül összeszedtem magamat, összedobtam egy adaggal, és nagyon jól tettem, mert egyrészt pont háromszor annyit használtam, mint amennyi a zacsiban volt, másrészt meg a szép bolti virágok tökéletes sütidíszek lettek.
Pillecukor már volt a blogon, nem bonyolult egyáltalán, végül is egy mézes cukorszirup összekeverve megolvasztott zselatinnal, és szép türelmesen habbá verve. Most, hogy már van tálas robotgépem, hála Andinak, tényleg néhány perc az egész. Ideírom a gyors receptet:
- 350 gramm kristálycukorból és 3 evőkanál mézből fél csésze vízzel szirupot főzünk.
- egy másik lábasban egy zacskó (25 gramm) porzselatint fél csésze vízzel felmelegítünk.

Hagyjuk, hogy a két lötyi kicsit hűljön. Aztán összekeverjük, és habverővel először alacsony fokozaton, utána maximumon verjük mindaddig, amíg nem lesz belőle szép fehér hab (elég hosszú idő, olyan 10 perc kb.). Közben van idő előkészíteni egy tepsit (én egy ekkora adaghoz a 19*30 cm-es kistepsimet használom), sütőpapírral kibéleljük, és icipici olajjal kikenjük. A kész habot beleöntjük, és békén hagyjuk egy-két órácskát. Utána könnyen le tudjuk húzni az olajos papírról, ollóval feldaraboljuk, és porcukros keményítőbe forgatjuk. A fenti adagból olyan 450 gramm pillecukrom lett.

 A süti összeállítása rém egyszerű, ha a kókuszgolyó nehézségi foka egyes, akkor ez kb. a 0. fokozat. Egy kis lábasban felmelegítettem és összeolvasztottam egymással az összes hozzávalót a rizspehely kivételével. Amikor már egynemű volt, akkor alaposan összekevertem egy nagy tálban a pehellyel, és sütőpapírral kibélelt tepsibe egyengettem, tényleg a vizes kéz volt a leghatékonyabb erre. Dizájn végett bevontam csokival, és a bolti virágokat belenyomkodtattam. Aztán egy-két óra múlva felkockáztam, és becsomagoltam.




A Tóték pedig hihetetlenül profi volt. Sok szereplő, élő zene, sok mindenféle segítő, szuper kellékek és díszlet, elképesztően olajozottan ment minden. Remekül szórakoztunk. Tényleg nem is tudom, hogy tudták ilyen jól megcsinálni (iskola és egyéb fontos elfoglaltságok mellett). Köszi az előadást mindenkinek, remélem, azért lesz még egy-két ismétlés, valamikor, valahol.

A szereplők. Jobboldalon a rendező:)


Napi cuki: nagyon sokat túrázunk mostanában, mért is ne, tavasz van.



Hazafelé már kicsit fáradtak vagyunk:


Aztán, sajnos, mostanában minden esetben jön az alapos mosás-szárítás:

2011. március 16., szerda

Bakonyi sertésszelet

Meglepődve tapasztaltam, hogy az egyik kedvenc ételem még nem szerepel a blogban. Amikor ezt felfedeztem, úgy gondoltam, gyorsan pótolni kell ezt a hiányosságot. A legjobb alkalom akkor kínálkozott erre, amikor Imi egyik hétvégén tatárbifszteket (vagy tatár bifszteket, tatár beefsteak-et, vagy hogy írják helyesen? Segítség!) csinált magának, én pedig nem bírom megenni a nyers húst. 

Három szelet karaj volt még bent a mélyhűtőmben, anyuéktól pedig kértem három nagyobb gombát hozzá és meg is voltak a tökéletes ebéd alap hozzávalói. 


Hozzávalók:
- sertéskaraj
- gomba
- hagyma
- paprika
- paradicsom
- só
- bors
- pirospaprika
- liszt
- tejföl
- olaj



A húsokat kiklopfoltam, mindkét oldalukat megsóztam és lisztbe forgattam.

A hagymát felaprítottam, olajon megpároltam, majd a tetejére fektettem a hússzeleteket, mindkét oldalukat kifehérítettem és kissé meg is pirítottam. Megszórtam pirospaprikával, kissé összekevertem, majd felöntöttem annyi langyos vízzel, hogy a húst ellepje. Hozzáadtam a felkockázott paradicsomot és paprikát, megszórtam borssal és fedő alatt addig pároltam amíg a hús majdnem megpuhult.

Ekkor hozzáadtam a megtisztított, felaprított gombát és rövid lére főztem a hús teljes puhulásáig. Belekevertem egy evőkanálnyi tejfölt, még egyszer összerottyantottam és készen is volt.


Nokedlivel lett volna az igazi, de magam miatt nem álltam neki nokedlit gyártani. Amúgy sem a kedvenc elfoglaltságom a ragacsos masszát eltávolítani a szaggatóról. :) Tésztával is nagyon finom volt, és megállapítottam, hogy gyakrabban kellene bakonyit csinálnom, nem 5 évente egyszer. 

2011. március 6., vasárnap

Sörben sült csirkeszárny csípős mártogatóval

Íme itt van Imi legújabb próbálkozása a ropogós csirkeszárnyra. :) Mivel a téma kimeríthetetlen, biztos lesz még pár változat, mire eljut a végleges és tökéletes megoldáshoz, de lényeg az, hogy ez már egy fokkal jobban sikerült mint a múltkori.

Sok receptet átolvasott, de egyik sem nyerte el igazán a tetszését. Végül carp csirkeszányaiból indult ki, ennek az összetevőit változtatta meg kissé. 


Hozzávalók:
- bőrös csirkeszárnyak
- olaj
- fokhagyma
- cayenne bors
- sültcsirke fűszerkeverék
- só
- sör

Az olajban elkeverte a cayenne borsot, a sültcsirke fűszerkeveréket és a néhány gerezd zúzott fokhagymát. A csirkeszárnyakat egy ecset segítségével bevonta ezzel a páccal, majd egy mélyebb edénybe helyezte és a maradék páclevet ráöntötte. Lefedte az edényt és  néhány órán keresztül a hűtőszekrényben érlelte a húst.


Közben elkészítette a csípős mártogatót, a következő hozzávalókból:

- 4 evőkanál ketchup
- 2 kávéskanál csípős dijoni mustár
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kis fej lilahagyma
- pár csepp Tabasco szósz
- őrölt bors

A ketchupban elvegyítette a mustárt, Tabasco szószt, frissen őrölt borsot, majd hozzáadta a zúzott fokhagymát és az egészen apróra vágott lilahagymát. Megszórta felaprított petrezselyemmel és lefedve szintén a hűtőbe helyezte amíg a húst megsütötte.

A csirkeszárnyakat egy tepsiben egymás mellé sorakoztatta, ráöntötte a páclevet és meglocsolta sörrel. 200 fokra előmelegített sütőben lefedve sütötte kb. fél óráig, amíg a hús nagyjából megpuhult. Ezután grill fokozatra, 180 fokra kapcsolt, levette a csirkeszárnyakról a fedőt, meglocsolgatta a szafttal, megszórta sóval és pirulásig sütötte.



Friss kenyérrel és a csípős mártogatóval ette. Mivel én továbbra sem szeretem a csirkeszárnyat, ezért Imi tüntette el az egészet. Véleménye szerint határozottan jobb volt mint a múltkori. :)

2011. március 3., csütörtök

Feketeerdő torta, 2.


Na persze ez sem a klasszikus, megint kicsit átmasszíroztam. Egy-két családi klasszikust kivéve (magos kenyér, kakaós csiga, túrótorta) tényleg komoly gondot okoz, ha ugyanazt kétszer kéne megcsináljam, annyira, de annyira unalmas. A fő vonalat természetesen az ünnepelt rendelte, most ez lett a meggy-csoki-tejszín hármas megoldása.
Nagyon finom lett, jó kis ütős darab, hiába használtam cukor helyett xilitet, a néhány tábla csoki meg a mascarpone miatt, sajnos, egyáltalán nem volt diétás. Rendes vacsi után fogyasztva garantált a rosszullét. Abbahagyni meg nem nagyon lehet, annyira eteti magát.

A torta alja a jelenlegi kedvenc browniem volt (persze kandírozott narancshéj nélkül), azon volt egy réteg meggyzselé, utána jött egy tejszínes mascarponehab, legfelül pedig a Piszkétől kölcsönzött gánázs (már a brownie-nál látszott, hogy tökéletes ilyen célokra).

Viszonylag alacsony tortát szerettem volna (sejthető volt, hogy ütni fog), ezért a legnagyobb tortaformámat használtam (26 cm átmérőjű).

Hozzávalók a kakaós alaphoz (1. réteg):
- 5 evőkanál vaj (70 gramm)
- fél csésze cukor (nyírfacukor:))
- fél csésze cukrozatlan kakaópor
- egy teáskanál vaníliakivonat
- csipet só
- 1 nagy tojás
- negyed csésze (35 gramm) liszt (teljes kiőrlésű tönkölyt használtam)

Gőz felett összeolvasztottam a vajat, cukrot, sót. Belekevertem a kakaót, tovább kevergetve jól felforrósítottam. Kicsit hagytam hűlni. Utána hozzákevertem a tojást és a vaníliát, a legvégén meg a lisztet. A tortaforma alját kibéleltem sütőpapírral. 160 fokra előmelegített sütőben (légkeveréssel) kb. 10 percig sütöttem (figyelni kell, nehogy kiszáradjon). Utána kivettem, rácsra borítottam hűlni, lehúztam a fenekéről a sütőpapírt.

Hozzávalók a meggyzseléhez (2. réteg):
- 1 doboz fagyasztott meggy (sajnos, nem mértem le, egy literes Carte Dor térfogatról beszélünk)
- némi cukor vagy édesítőszer (nem kell eltúlozni, inkább savanykás legyen)
- víz
- 2 evőkanál zselatin

Vagy két marék meggyet feltettem olyan két dl vízben főni, hogy legyen jó kis meggylevem, azért nem az egészet, mert a nyers meggy ízét szerettem volna meghagyni. Kis lángon forraltam vagy negyedórát, utána meg fedő alatt hagytam még állni legalább ennyi ideig, hogy finom meggyízű legyen a leve. Átöntöttem egy tálba, néhány kanálnyit visszakanalaztam a kis lábasomba, hozzákevertem a zselatint, és hagytam megint állni néhány percet. Utána felforrósítottam, és kisebb adagonként belekevertem az összes meggyemet, a nyerset is, meg a főzöttet is (azt persze levestül). Csinálni kicsit gyorsabb és egyszerűbb volt, mint leírni.
A tortaalap közben rég kihűlt, visszatettem a tortaforma aljába, megkentem pár kanál lekvárral, és ráöntöttem a meggyzselét. Ha csatos tortaformát használunk, és esetleg nem zár tökéletesen, akkor néhány réteg alufóliával érdemes körbevenni, nehogy kifolyjon a zselé, mert elég híg, amíg meg nem köt. Mehet a hűtőbe jó félórára, amíg meg nem dermed. (Én sajnos nem teljesen vízszintesen helyeztem el, ezért nem lett egyenletes a meggyréteg vastagsága, a fényképen láthatónál voltak magasabb részek is).

Hozzávalók a mascarponehabhoz (3. réteg)
- 250 gramm mascarpone
- 2 dl tejszín
- cukor vagy édesítőszer, tetszés szerint
- 2 evőkanál zselatin
- 1 dl víz
- 100 gramm fehér csoki

A zselatint néhány percre beáztattam a vízbe. Utána kevergetve felforrósítottam. A fehér csokit az aprítóval durvára reszeltem. Közben felvertem a tejszínt kemény habbá, beleforgattam a cukrot, a fehér csokit és a mascarponét. Összekevertem mindezt a zselatinnal, és már mehetett is a meggyes rétegre, irány megint a hűtő, most már több időre.

Hozzávalók a csokis bevonathoz (4. réteg)
- 225 gramm 85%-os étcsoki
- 6 evőkanál tejszín
- 6 dkg puha vaj

 A tejszínt felforrósítottam. Az apró kockákra tördelt csokit beleszórtam kevergetve felolvasztottam a tejszínben. Amint felolvadt, levettem a tűzről és hozzákevertem a puha vajat. Alaposan kikevertem, és még melegen rákentem a torta tetejére és oldalára, nagyon könnyű vele dolgozni, ez a mennyiség pont elég volt. A torta oldalát megszórtam mandulalapokkal, de ez el is hagyható.

A tetejére meggyes gumicukrot tettem (egyszer élünk), tetszett a fogyasztóknak, meg jól is állt neki. Vaníliás tejszínhabbal ettük, tényleg isteni volt, villám gyorsasággal el is fogyott.



És jöjjenek a napi cukik.

Az ünnepelt:


Az ünnepelt húsz évvel ezelőtt (kicsit homály, de annyira szeretem ezt a képet):


Itt meg Törpikét bütyköli éppen (Törpike imádta a gyerekeket, meg a felnőtteket is, de az nem látszik a képen:)):

A szebb képeket Imi csinálta.