2014. január 31., péntek

Téli desszert

Jól illik a havas tájhoz. Imádom az ilyesmit, a tábla csokik mellé ilyet eszem, ha tehetem. Isteni, és még egészséges is, ez igazán kevés édességről mondható el. Ha van kéznél, akkor a második tábláról sokszor le tudok mondani. Főtt köles, orda, joghurt és valamilyen házi lekvár. És akkor jöjjön a recept:)
Köles. A köles irtó egészséges, először is lúgosít (az összes többi gabona savasít), tele van minden jóval, például B vitamin hegyekkel. Gluténmentes. Van benne jó sok magnézium, amit ugye szeretünk marékszám tömni magunkba. Hangulatjavító. És még fehérje is van benne bőven, szóval minden mellette szól, elvileg. Ellene szól az ára, picivel 1000 Ft felett van kilója. (Érdemes egyébként a Biopont bio kölesét venni, az is ennyi, és legalább bio.) Kétségtelenül jóval drágább, mint mondjuk a sima fehér rizs vagy tészta, de jóval olcsóbb, mint a sajtok vagy a húsok. Egy kiló köles elég sokáig elég.
Sokan azért nem szeretik, mert ha nem mossuk meg alaposan, akkor van egy kesernyés mellékíze. És mivel elég apró, nem is olyan kényelmes mosogatni. Én úgy szoktam csinálni, hogy előszedem a lábast, amiben főzni fogom, beleöntöm  a kölest, eresztek rá annyi vizet, hogy jó bőven ellepje, és kézzel párszor átforgatom. A víz egészen tejszerű, opálos lesz tőle. Sűrű drótszitán át leöntöm róla a vizet, ilyenkor a kölesszemek egy része is átmegy a szitába, azt visszaborítom a lábasba. Megint víz, forgatás, leöntés. Ezt elvileg addig kéne csinálni, míg szép tiszta nem lesz a víz, de ennyi türelmem nekem sosincs, mindenesetre ötször-hatszor átmosom, az elég szokott lenni. (Desszerteknél az édes íze jobban elfedi ezt a kesernyésséget, a sós köreteknél alaposabbnak kell lenni.) Utána viszont már nincs vele dolog. Felrakom kb. háromszoros mennyiségű vízben egy csipet sóval főni, mint a rizst, és időnként megkeverem. Én sosem akarom, hogy pergő legyen, azt szeretem, ha kicsit túlfő, és ragacsos, szóval ha kell, adok még hozzá vizet, és egyáltalán nem al dente főzöm, hanem tényleg finom puhára. Szerintem úgy a legfinomabb. Hűtőben kb. egy hétig eláll, érdemes egyszerre akkor adagot főzni, hogy ne kelljen vele minden nap babrálni (én kb. 20 dkg-ot szoktam egyszerre megfőzni).
Lekvár. A saját lekvárjaimat használom hozzá, általában azt, amelyikből kisebb túltermelés van. Pont a kicsit híg lekvárok jók hozzá, ami máshová úgysem. Mostanában például a fahéjas szilvalekvárt rakok bele, mert van belőle bőven. Ebben van egy pici cukor, de tényleg alig teszek a lekvárokba.
Joghurt. Saját, természetesen, a Tamás folyamatosan gyártja, egyszerre mindig három befőttes üveggel, mindig van itthon, télen-nyáron.
Orda. Hát ez az új szerelem. Bármikor bármennyit meg tudnék enni belőle. A DT a joghurt mellett folyamatosan sajtokat is gyárt. Nem is tudom, mikor kezdte, egy éve? Eleinte ecettel, most már inkább oltóval. Friss sajtban már nagyon jó, az érleléssel vannak gondok. Majd ha okosabbak leszünk, írok is róla. Mindenesetre ha oltóval csináljuk a sajtot, akkor marad utána egy lé, gyakorlatilag a hulladék. Na, ebből még ki lehet nyerni valamit, és ez az orda. Öt liter tejből lesz általában olyan 70 dekányi sajt, és a levéből olyan 2,5 dl mennyiségű orda. Ezért meg vagyok veszve mostanában. Olyan finom, szelíd íze van, lágyabb, mint a túróé, olyasmi, mint a Cottage cheese (azt is nagyon szeretem, egyáltalán minden ízetlen tejterméket - mozzarella, ricotta, ilyesmik). Tulajdonképpen bármikor és bármennyi jöhet belőle. Natúr, édesen, sósan, isteni.

Na, ezeket szoktam összekutyulni. Általában rakok még hozzá egy pici nyírfacukrot (mondjuk egy mokkáskanálnyit a fenti üvegekhez), jobb napokon egy-két csepp vaníliakivonatot is, de arról már én is érzem, hogy túlzás:)

Főzés terén is hasonlóan bonyolult dolgok mennek nálunk mostanában, tulajdonképpen hagymát, fokhagymát, krumplit, sütőtököt, sárgarépát, gyökeret, zellert, céklát, édesburgonyát eszünk, sütőben, serpenyőben, wokban sütve, és vadul csodálkozva, hogy mennyire más ízeket lehet belőlük kihozni a sütőedények változtatásával. Tényleg elképesztő. Aztán vagy eszünk hozzá sajtot/halat/csirkét, vagy sem.

Napi cukinak meg egy pici meg egy nagy Luca. A múlt hétvégén Permanistáék vendégszeretetét és társaságát (meg a nagy havat) élveztük az Őrségben. A házigazda kutyus babakorában:


és most:


Valaki szívtelen a lábtörlőre rakta a cipőjét, szóval ez a fázó és éhes kutyuska egy negyed lábtörlőnyi területen próbált meg összegömbölyödni:)

2014. január 14., kedd

Gluténmentes juhtúrós sajtos ropogós


 A gluténes párja. Nagyon ritkán sütök magamnak pogácsát vagy ilyesmit, pedig nagyon szeretem, de lusta vagyok rá. Most úgy éreztem, minden kényeztetést megérdemlek. Tényleg isteni lett. Egy részét lefagyasztottam, szobahőmérsékleten 20 perc alatt teljesen felenged. De azért frissen a legeslegjobb.

Hozzávalók:
5 dkg gluténmentes liszt (mostanában a Sparosat használom)
5 dkg zabliszt
5 dkg barna rizsliszt
1 kávéskanál só
1 dkg élesztő
1 csipet sütőpor
3,5 dkg hideg vaj
4,5 dkg reszelt sajt
1 púpos evőkanál juhtúró
1 tojás
sajt és köménymag a tetejére

A tojást felvertem, kb. a felét használtam a tésztához, mindent összegyúrtam, minden különösebb fakszni nélkül. Rögtön kinyújtottam, lekentem a maradék felvert tojással, megszórtam sajttal, köménnyel, felvagdostam, és szobahőmérsékleten hagytam állni vagy fél órát, míg kiürült a sütő (ha lett volna időm, akkor a hűtőben hagytam volna pihenni egy éjszakát). Aztán 200 fokos sütő, és persze megint nem mértem, mennyi idő alatt sült meg.



Napi cukinak meg két zsánerkép a világ legédesebb kutyájáról.




Juhtúrós pogácsa



Azért ilyen vacakok a képek, mert örököltünk Rebekától egy nagyon jó kis gépet, és nagyon nem tudom használni. Rosszak a fényviszonyok rajta, és életlen. Azt hiszem, mást nemigen lehet elrontani. De rajta vagyok a témán, türelem, és egyszer majd szépülünk.
Vasárnap pogácsát szerettem volna sütni, ez lett az egyik végeredmény (a másik meg gluténmentes lett, jön majd az is). Mindent beleraktam, amit találtam otthon.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
1 teáskanál só (csak ennyi, mert a juhtúró is sós)
1 dkg élesztő
12 dkg jéghideg vaj
8 dkg juhtúró
10 dkg reszelt trappista
1 tejföl (175 g)
1 egész tojás
1 kávéskanál méz

Mindezeket gyorsan összegyúrtam (szokásos módon, a lisztet morzsásítottam a vajjal az aprítógépben, utána deszka, és mehetett hozzá az összes többi). Kifejezetten ragacsos a tészta, de nem baj. Icipici liszt mehet, ha nagyon kell, de alapvetően a fenti mennyiség kell bele. Szép cipót gyúrtam, beraktam a hűtőbe egy-két órára. Utána nem túl vastagra kinyújtottam (sütés közben valamennyit nőni fog, ráadásul én az alacsony, ropogós pogácsákat szeretem), késsel bevagdostam, kiszaggattam, tepsi, felvert tojás, reszelt sajt rá, egy részére még köménymag is. 200 fokos sütő, amíg szépen meg nem sül, nem mértem. Sokáig eláll, már ha marad belőle.


Napi cukinak meg egy kis karácsonyi cica. ÉÉKC imádja a Bendit. Mással ez a kép nem születhetett volna meg.


Bánatos Eszmeralda. Ezen a képen látszik, hogy milyen cuki kis fát sikerült végre kilobbiznom. Elindultunk a miniatürizálás (vagy eliminálás) kényelmes útján.