2014. május 29., csütörtök

Újkrumpli spárgával és túróval

A receptet Rebekáéktól tanultam, meghívtak minket ebédelni, és annyira, de annyira isteni kaját kaptunk. Volt ez az újkrumpli+spárga+grillsajt, isteni friss salátával, desszertnek meg epres morzsa (természetesen gluténmentes) kávéval. Nem annyira gyors, mint amennyire látszik, mert sokat kell vagdalni, de megéri, mert annyira isteni. Ők pedig a Hughtól tanultál, ha jól emlékszem (Három jó dolog a tányéron). Egyébként is imádjuk a sült zöldségeket, egész télen ezt esszük, ez meg egy ilyen májusi változat. Még mindig minden piac tele van friss spárgával, nem is emlékszem olyan évre, hogy ennyire elhúzódott volna a spárgaszezon. Tegnap, amíg Kóficka szépült a szalonban, volt egy órám bóklászni és persze bevásárolni a békásmegyeri piacon, ide évente pont kétszer szoktam eljutni, amikor Kófickát csinosítják. Iszonyat mennyiségű eper, borsó, répa, újkrumpli, cseresznye, tök, karalábé, paradicsom, paprika, dömpingáron. Cseresznye négyszázért, eper a legtöbb helyen ötszázért (de láttam négyért is), borsó 200-400, és a gyökérzöldségek meg kb. ingyen. Az egyik helyen hatalmas répacsokrok voltak 50 forintért, nyilván azért volt olcsó, mert több szálúak voltak, de frissek voltak és tökéletesen használhatóak, ugyanennyiért egy csokor gyökér is hatalmas zöldekkel (Pomázon egy kis csokor zöldjét sem kapok meg ennyiért), szóval a fél piacot haza tudtam volna vinni. (Nem zöldség, de itt az egyik hentesnél meseszép kutyakaját is szoktam venni, most marhamájat 290-ért és marhatüdőt 190-ért.) Az újkrumpli meg szinte ingyen van. Tehát mindenből jól bevásároltam, és jöhetnek a zöldségek zöldséggel. Ez a spárgás cucc magában is isteni, de a húst sem rontja el.

Hozzávalók:
- kb. 1 kg újkrumpli
- 50 dkg spárga
- 1 csokor új répa
- pár marék túró
- pici füstölt szalonna (tényleg icipici, mint egy gyufásskatulya harmada vagy negyede) - vegák felejtsék ki belőle
- olaj
- só

Az eljárás a szokásos, mindent meghámozok, feldarabolok. A spárgát megmosom, kézzel letöröm ott a szárát, ahol elpattan. Ha nem elég friss, akkor ez elég magasan lesz, de nem érdemes takarékoskodni, mert az úgyis ehetetlen része (nem kell kidobni, lehet belőle zöldséglevet főzni, pont jó lesz egy főzelékhez). Egy tepsibe sütőpapírt terítek, kikenem olajjal, ráborítom az összevágott zöldségeket. Annyit érdemes belerakni, hogy nagyjából egy rétegben legyenek a zöldségek (kicsit lehet több, mert össze fognak sülni).


Megint öntök rá egy kis olajat (mondjuk összesen 2-3 evőkanálnyi egy tepsire összesen, alul-felül), megsózom, és összekeverem. Nem szeretek kézzel matatni a konyhában, de ezt tényleg azzal a legegyszerűbb. Forró sütő. Amikor már kezd színesedni a krumpli, kiveszem, és rászórom a túrót meg a pici kockákra vágott szalonnát, és készre sütöm. Édes is, sós is, ropogós is, tényleg isteni. Én helyből két tepsivel szoktam csinálni.

Napi cukinak meg két húsvéti eb, merthogy az akkori képeket még nemigen volt módom betenni (merthogy nem írtam).




2014. május 28., szerda

Oldalas


Majdnem mindig csirkét eszünk. De ma valahogy egész nap ez járt az eszemben, nyilván a főzelék az oka, anyukám is gyakran csinált főzelék mellé, de persze inkább ősszel, télen. Ő kuktában csinálta, én azt elvből nem használok (baromira félek tőle). Szóval most nem volt semmi faxni, százórás pácolás, méz, rum, mittudoménmi, egyszerűen egy tepsiben megsütöttem. Sok áramot fogyaszt, viszont kevés emberi energiát, valamit valamiért. Szerintem jó lett.

Hozzávalók:
- 1,5 kg oldalas (oldalasból valahogy mindig sok kell, nagyon rávetik magukat a férfiak, mégha azt is mondják először, hogy nem kérnek)
- 1 fej fokhagyma
- 1 fej vöröshagyma
- só, bors

Feldaraboltam a húst, só, bors, bepakoltam egy kis tepsibe. Közédugdostam a félbevágott fokhagymát és a cikkekre vágott vöröshagymát, öntöttem alá egy deci vizet, alufólia. 180 fokos sütőbe raktam, és 2 órán át sütöttem. Ekkor levettem róla a fóliát, és még vagy fél órán át pirítottam.

Volt már nálunk máskor is:
Bea mézes oldalasa
Mangalicaoldalas nálunk
Erzsi néni vépi oldalasa

Napi cukinak meg egy tésai kép. Délután ki kell pihenni a délelőtti napozást. Szerintetek hány kutya van a képen?





2014. május 27., kedd

Finomfőzelék


Mindig imádtam a főzelékeket. Amikor már nem laktam otthon, anyukám mindig valami ilyesmivel várt, ha tudta, hogy jövök, ott volt mindig egy kis lábaskában a gáztűzhely szélén (mert akkor még széle is volt a gáztűzhelyeknek). Sóska, karalábé, spenót, mikor mi volt épp a kiskertben. Isteniek voltak. Aztán valamikor száz évvel ezelőtt a barátnőmet látogattam a kórházban, ahová azért zsuppolták be, mert ikreket várt. És tejfölös karalábéfőzeléket vittem neki köretként, a húsra már nem emlékszem. Amit meglehetősen nehezményezett, és nekem akkor, túl a harmincon kellett rádöbbennem, hogy a főzelékek iránti rajongásomban nem osztozik az egész emberiség. Aztán a gyerekeim nap mint nap átvették velem a tananyagot, eltekintve az első  egy-két-három évtől, nem voltak hajlandók főzeléket enni. Nekem meg elég gond volt, hogy legalább egyféle menü legyen, nyilván mindig az én főzelékem maradt ki. Egyszer-kétszer azért próbálkoztam vele, márcsak a magam kedvéért is, szent borzadállyal figyelték, főleg a finomfőzeléket nyilvánították ehetetlennek. Pedig én ilyenkor nyár elején el sem tudok jobbat képzelni: zsenge, frissen fejtett borsóból, új répából, rengeteg petrezselyemmel, hát valami isteni. Télen azért nem az igazi. De ilyenkor egy hétig is ellennék rajta.

Hozzávalók egy jó nagy adaghoz:
- bő kilónyi zsenge borsó (hüvelyestül értve a kilót)
- 1nagy csokor friss sárgarépa
- 2-3 szál friss petrezselyemgyökér
- 1 új karalábé
- 1 irgalmatlan nagy csokor petrezselyem
- némi zsiradék
- 1kis pohár tejföl
- 1 púpos evőkanál liszt (nálam gluténmentes)
- só, bors, pici cukor

Meditációs gyakorlatként kifejtem a borsót, és borsónyi darabokra vagdosom az összes többi megpucolt zöldséget is, egy óra alatt tuti kész. Utána rádobom egy kis zsiradékra (egy kis fakanálnyira), öntök rá 2-3 evőkanálnyi vizet, és fedő nélkül, időnként megkeverve puhára párolom. Alapvetően a borsótól függ az idő, ha az puha, akkor a többi is biztosan jó. Felöntöm olyan 2 dl vízzel vagy zöldségalaplével (nekem épp kéznél volt spárgalevem - a zöld spárgák letört szárát megfőztem 2-3 dl vízben), összeforralom, só, bors, kávéskanálnyi cukor, aztán elkeverem a lisztet kis vízzel, és besűrítem vele a  főzeléket. Egy-két percig forralom, aztán elzárom a gázt alatta. Most szórom hozzá a felvágott petrezselyem zöldjét (ekkora mennyiséget aprítógépen szoktam kicsinyíteni). Meg hozzákeverem a tejfölt, és kész is. Jól el kell találni a sűrűségét, nem lehet levesszerű, de azt is utálom, ha megáll benne a kanál. Most tökéletes lett.

Ma volt a nagy nyáreleji fodrászkodás napja, Kóficka végre megszabadult a téli bundájától. Eddig nem mertem levágatni, olyan hideg reggelek voltak. És megint szebb, mint valaha is volt.

Bifór:


És áftör:


El sem hinné az ember, hogy ugyanaz az állat, nem? Annyira cuki lett. Gyönyörűség hozzáérni:)



2014. május 26., hétfő

Mentás-citromos máktorta

Igen, rémes, több mint két hónapja nem írtam, pedig egész jó dolgokat is sütöttem, csak lusta voltam fényképezni. Ez a mákos kis semmiség annyira finom, és még le is fényképeztem, hogy talán megér egy posztot. Szóval az úgy volt, hogy közös szülinapi tortát kellett gyártsak DT-nak és magamnak. Tehát mák (DT) és eper (jómagam). Azt persze nem fényképeztem le, nem csak lustaságból kifolyólag, hanem azért sem, mert a tortákkal általában az a helyzet, hogy világosban készülnek, aztán este esszük, szóval a legszebb, felvágott állapotjában nem bírom lefényképezni természetes fényben. Na, és ennek a bizonyos fehércsokis-eperhabos máktortának az alja volt ez a kis kevert mákos , és nem akartam, hogy túl vastag legyen a tésztája, ezért a maradékot megsütöttem egy kis hosszúkás formában. Kapott a tetejére egy kis citromos mázat (mostanában bele vagyok esve, ez az a kis sima, porcukros máz, amit minden rendes angol sütire ráöntenek), és némi friss mentát, és együtt ez a íz egészen frenetikus. Nekem sokkal jobban bejött, mint a torta. Pedig még eper sincs  benne. Semmi pontos receptet ne várjatok, de próbálom azért nagyjából rekonstruálni. A lényeg a mák-citrom-menta, bármilyen kivitelben.

Hozzávalók:
A tésztához:
1 tojás
1 csésze mák
fél csésze joghurt
fél csésze liszt (nálam barna rizsliszt volt, de bármi jó)
1 kávéskanál sütőpor
3-4 dkg olvasztott vaj
cukor vagy ilyesmi, ízlés szerint, nem szabad túlédesíteni, mert édes máz lesz a tetején
vaníliakivonat
1 csipet só
A tetejére:
fél citrom leve
kb. 25 dkg porcukor
pár levél menta

Összekeverem a tészta hozzávalóit fakanállal. A piskótán sűrűbb, de még jól terülő masszát kell kapni. Tetszőleges méretű tepsibe/formába öntöm (szilikon, sütőpapír, vajazás-lisztezés, ki mit szeret). Nekem bejött a képen látható vastagság, de ki mit szeret. 180 fokra előmelegített sütőben sütöm. Nem mértem, de az én viszonylag kicsi sütim is sokáig sült, tűpróbával lehet ellenőrizni. A teteje felemelkedett, kicsit kirepedt, aztán hűlés közben visszament a púpja, semmi sem baj, a máz mindent el fog takarni. Nem szabad kiszárítani, látszik a képen, milyen jó kis szaftos. Rácson kihűtöm. Csak teljesen hideg sütire lehet rárakni a mázat. Kifacsarom egy fél citrom levét, és rengeteg porcukorral összekeverem, sokkal többet felvesz, mint amennyit gondolna az ember. És csak akkor lesz ilyen szép fehér, ha elég sűrű, ha híg, akkor egy átlátszó, csúnya mázat fogunk kapni. Akkor jó, ha szinte már azt gondolja az ember, hogy majd késsel kell kenni, nem fog magától szétterülni. Pedig szét fog. Szépen rákanalazom a süti tetejére, és azonnal szórok rá összevágott mentát. Itt nem érdemes túlozni, mert a sok menta nem tesz jót, legalábbis szerintem. Tényleg pár levélke elég. Szerintem egyszerűen isteni.

Napi cukinak meg ki más, mint Kóficka. Hétvégi tésai pihi, nehéz ám a tacsifej:)


Mindenki szunyókált, a többség a szülinapos fotelemben:)