2018. június 26., kedd

Nehéz a kutyaélet

Most semmi kaja nem lesz. Sokat főzök, de semmi izgit. Meggyleves. Sokszor, nyilván mentesen. Meggyes süti. Ezt is nyilván mentesen. Padlizsán és cukkini. És persze újkrumpli ilyen-olyan salátával. De szerintem úgyis a kutyák-cicák miatt jöttök erre, szóval most csak állatos kép lesz, mert már annyira felgyűltek. Hogy lássátok, milyen borzalmas nálunk az élet. A képek egyébként csalnak. Az nincs lefényképezve, amikor mindnyájan kirontunk reggel hatkor-hétkor, és csak este érünk haza. Nyáron még eltelik az idő a kertben, de télen ilyenkor be vannak zárva a fürdőszobába. Kutyaélet.

Reggeli séta. Na, azért ez sem jut minden napra.


Aztán jöhet a pihi. Kóficka fényképezhetetlenül alszik a kosarában. Sajnos nem találtuk el a hőmérsékletet, túl meleg van.


Megint műtét meg megint lábadozás utána.



Édes. Hagyja magát kicsit szeretgetni.


És ő is. Immár varratok nélkül.


Néha még nekem is az ölembe ül (régebben ez mindennapos közös program volt). Csak rólam mindig ilyen képek készülnek, hogy kiáll a fejemből egy akkumulátor, egy lavór és egy darázsirtó.


Hát mára ennyi.




2018. június 12., kedd

Sült krumpli újkáposzta-salátával (gluténmentes, vegán)


Imádom a kánikulát, de már kezd nekem is melegem lenni, pedig nem is a pesti szaunában rohangászom, hanem itthon ülök a jó hűvös házunkban. (Kutyát őrzök.) Szóval minimalista főzés van, nincs nagy kedvem túl sokat főni a konyhában . Ilyeneket eszem, ha éppen nem valamilyen lecsót.
Az újkrumplit mindenféleképpen imádom. Ha éppen nem petrezselymes (mert nincs itthon), akkor sült. Nem pucolom meg, csak dörzsi szivaccsal ledörgölöm, folyóvíz alatt. Pikk-pakk. Aztán viszonylag apróra felvágom. Egy vastag talpú serpenyőben melegítek egy csapott evőkanál disznózsírt (azoknak, akiknek nincs otthon két szárnyasallergiás ebe, a libazsírt javaslom), beledobom a felvágott krumplit, és időnként megkeverve sütöm, fedő nélkül. Ha már szép barna, akkor öntök alá szűk fél deci vizet, és még azzal is sütöm, míg az el nem párolog. És csak akkor sózom, ha kész. Ez az egész tíz perc, ha tényleg újkrumpli. Kívül ropog, belül krém, ahogy illik.
A káposztasalátát is imádom. Még száz évvel ezelőtt, amikor sokat jártam étterembe, mert egyrészt volt rá pénzünk (akkoriban még egy egyetemistának is belefért), másrészt mindent ehettem (és ettem is), mindig káposztasalátát kértem, bármilyen cifra salik is voltak, nem tudom megunni. Új káposztából még jobb. Ezt a nyárit nem forrázom le (mint a télit). Egyszerűen összevágom, minél vékonyabbra, és valami hagyományos fűszerezést adok elő: só, kis édesítőszer, mostanában sztívia, valamilyen jobbféle ecet, és sok-sok őrölt kömény. Meg öntök alá egy deci vizet is, mert nem enged elég levet magától. Ennyi. Egy kisebb fejből két nagy befőttes üvegnyi lesz, a hűtőben elállna sokáig, de együltömben képes vagyok felfalni egy egész üveggel. A desszert meg meggy. Eszem ágában sincs bevallani, hogy mennyit eszem belőle naponta. Ezt is nagyon szeretem.

Napi cukinak kiterült állatok. Bárhová megyek, valaki marhára ki van feküdve. Mert nekik is melegük van. Nagyjából meg sem mozdulnak egész nap.

A fő fekvő a dagi cicánk. Irtó jól áll neki a fekvés. Folyamatosan keresgéli a hűvös pontokat.











Kóficka az előszobában húsöl, a kövön. Néha visszamászik a kosarába is, csak puhább.


A fekete cicánk fejest ugrik a kanapéról a hintaszékbe. Hintázgat egy picit, aztán mozdulatlanul alszik egész nap.


Zsuzsi az imádott malacával. Két nap múlva varratszedés, hurrá. Végre nem kell ruhát hordania.



Folyamatosan stresszelünk, hogy mi lesz, ha valami baja lesz a malacnak. De semmi gond, ma - valahol Spanyolországban - beszereztetett az utód. Nem olyan szép sem a külseje, sem a hangja, mint a svéd malacnak, de pótléknak jó lesz. Viszont nem mocskos. Egyelőre. A pihent agyú lányok szerint Antonio Banderöff, a szenvedélyes spanyol gumimalac. Éppen a lattéjét fogyasztja.


xxx