A közös konyha(kert)

Vargabéles

2012-01-23T18:13:00.004+01:00

A vargabéles apu reszortja (hogy hű legyen a nevéhez :) ), mint ahogy még jó néhány más dolog is, például a rizsfelfújt. Viszonylag sűrűn előfordul nálunk, mert a család nagy része szereti. Én sajnos nem. Ahogy már említettem párszor, elég érdekesen viszonyulok az édes túrós ételekhez. Némelyiket megeszem, némelyiket nem.
Viszont bátran mondhatom, hogy apu finom vargabélest készít, mert nagy népszerűségnek szokott örvendeni családom körében.

Több féle tésztával láttam már elkészítve vargabélest, manapság elég gyakran cérnametéltet főznek bele. Apu mindig fodros nagykockával készíti, de úgy tudom, eredetileg házi készítésű metélttel vonult be a köztudatba. Az egészen bizonyos, hogy Erdélyből származik ez az étel, viszont mára már szerves részét képezi a magyar gasztrokulturának. Ezen az oldalon olvashatunk egy kis érdekességet a vargabélesről.

Apu receptje pedig a következő.

Hozzávalók:
- 2 csomag réteslap
- 5 dkg + 5 dkg vaj
- 2-3 evőkanál zsemlemorzsa vagy búzadara
- 30 dkg fodros nagykocka tészta
- 50 dkg tehéntúró
- 2-3 dl tejföl
- 10 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 4 tojás
- kb. 10 dkg mazsola
- citrom reszelt héja
- csipet só

A tésztát enyhén sós vízben kifőzzük, leszűrjük és összekeverjük 5 dkg olvasztott vajjal.

A 4 tojás sárgáját habosra keverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a krumplinyomón áttört túrót, a tejfölt, az előzőleg beáztatott, lecsepegtetett mazsolát és alaposan összevegyítjük.
A tojásfehérjékből 1 csipet sóval kemény habot verünk és óvatosan beleforgatjuk a túrós keverékbe, majd ezt az egészet elkeverjük a főtt tésztával.

Kivajazunk egy mélyebb tepsit és kibéleljük 4 db réteslappal. A lapok közét megkenjük olvasztott vajjal, hogy össze ne ragadjanak és akkorára hajtogatjuk mint amekkora a tepsi. Megszórjuk 2-3 evőkanál zsemlemorzsával vagy búzadarával, belesimítjuk a tésztát. Betakarjuk a másik 4 hajtogatott-vajazott réteslappal, a tetejét is megvajazzuk, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt ropogósra sütjük.

Porcukorral megszórva kínáljuk. Sokan lekvárt is szoktak enni hozzá, nálunk még nem fordult elő ilyen. :) Főételként és desszertként is megállja a helyét.

Sonkás franciasaláta alagút

2012-01-21T13:08:00.007+01:00

Előre is elnézést kérek, de nem készítettünk túl sok képet erről a szépségről. Anyu találta a receptjét - itt - és apukámmal közösen meg is valósították szilveszterre. A receptből két őzgerincnyi alagút lett és az egyik hozzánk került. Mi annyira izgultunk, hogy szépen ki lehessen borítani a formából, hogy amikor ez sikerült, gyorsan csináltunk róla pár képet, utána pedig amikor felvágtuk, már olyan éhesek voltunk, hogy elfeledkeztünk a fotókról.

Nagyon fontos, hogy legalább egy éjszakát pihennie, dermednie kell a hűtőben, így a tálalás előtti napon érdemes elkészíteni. Anyuék nagyjából a recept szerint jártak el, de nem flakonos, "gyári" majonézt használtak, hanem saját készítésűt.

Hozzávalók:
- 24 szelet sonka (lehetőleg szögletes)
- 1 kg franciasaláta alap
- 1 konzerv csemegekukorica
- 3 nagyobb savanyú uborka
- 10 db tojás
- 4 tojás sárgája
- 4 dl olaj
- 4 kávéskanál citromlé
- só, bors
- 1 nagy doboz (kb. 375 - 400 g) tejföl
- 1-2 evőkanál mustár, ízlés szerint
- 1,5 dl víz + fél leveskocka vagy 1,5 dl húsleves
- 2 tasak 12 g-os zselatin
- csipetnyi porcukor

A 10 db tojást keményre főzzük, megtisztítjuk.

A franciasaláta alapot enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük és félretesszük hűlni.

1,5 dl vizet a fél leveskockával (vagy a 1,5 dl húslevest) és a zselatinnal összeforraljuk majd ezt is kihűtjük, szobahőmérsékletűre.

Közben elkészítjük a majonézt. Ennek módjáról a korhelysaláta receptjénél írtam már, de most egy picit módosult, mert több mustárt és több tejfölt kellett hozzáadni.

Tehát:
Robotgép segítéségével a szobahőmérsékletű tojások sárgájába lassan csurgatva, szinte cseppenként belekeverjük a szobahőmérsékletű olajat. Citromlével, sóval, borssal, porcukorral ízesítjük. Végül hozzáadjuk a nagy doboz tejfölt és ízlés szerint mustárt és a zselatinos húslevest. Alaposan összedolgozzuk.

A kihűlt franciasaláta alaphoz hozzáöntjük az egy doboznyi kukoricát és a felaprított uborkákat. Összekeverjük a majonézzel.

Két őzgerinc formát kibélelünk folpack-kal - úgy, hogy a folpack végei jóval túllógjanak a forma szélén -, és beterítjük sonkaszeletekkel. Figyeljünk oda, hogy ha egy sonkaszelet nem éri át a formát, vagyis többet kell használnunk ehhez, akkor ne egymás mellé fektessük, hanem legyen átfedés.
A mélyedést ezután félig megtöltjük franciasalátával, beleteszünk 5 db tojást, majd feltöltjük újabb adag franciasalátával. A tetejét befedjük sonkával és betakarjuk a folpack lelógó szélével.

Ezt megismételjük a másik őzgerinc formával is. Ezután mehetnek a hűtőbe dermedni.

Másnap - ha mindent jól csináltunk - kiborítjuk a formából az alagutat és ilyen szépen meg kell állnia:

Bevallom, én a kiborítás előtt nagyon féltem, hogy szét fog esni, de végül úgy állt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Egész szépen lehetett szeletelni és nagyon finom volt. Jól passzolt a fasírtgolyókhoz, amit Niki barátnőnk készített, a mi majonézes krumplisalátánkhoz és a tormakrémes sonkatekercshez. El is gondolkodtunk rajta, hogy vajon ezek a hidegtálas dolgok miért mindig csak szilveszterkor jutnak eszünkbe?

Kínai pirított tészta

2012-01-16T08:25:00.001+01:00

Merthogy az Andi kérése parancs. Ez még a karácsonyi menü része volt, akkor persze nem fényképeztem le, mint ahogy semmit, de valamikor az elmúlt két hétben újrafőztem, és lefotóztam.
Még egy kicsi karácsony, így január közepén. Amikor december elején a családdal megbeszélnénk, hogy mi legyen a menü, merthogy nálunk az a hagyomány, hogy mindig más van, akkor a Bendi mindig azt mondja, hogy rák legyen meg kínai. A garnélát meg is szokja kapni, de a kínait egyszerűen nem tartom karácsonyi kajának, szóval azt sosem szokta megkapni. Most viszont egyéb bokros elfoglaltságaim miatt nem volt erőm semmiféle ellenállásra, mindenki egyszerűen azt kapta, amit szeret. Nem volt semmi különösebb fakszni, grillezett kecskesajt ezzel-azzal mint előétel (elkészítési idő kb. három és fél perc), fokhagymás garnéla meg kínai tészta (!) megrendelésre, nekünk egyben sült barramundi (vajon így írják?), desszertnek meg eperszörbet tejszínhabbal, minden iszonyú gyors volt és finom. Jó, a halnak kellett idő, de csak be kellett tolni a sütőbe, ott már egyedül játszott. Meg persze voltak a szokásosak, bejgli meg karácsonyi linzer, zserbó, stb., de azokat nem 24-én csináltam.

Na, akkor a tészta.
Hozzávalók:
- fél kg száraz tészta
- egy sárgarépa
- fél zeller
- egy kisebb petrzselyemgyökér
- egy cikk káposzta (Gyöngyi sógornőmtől kunyeráltam karácsony napján)
- egy vöröshagyma
- néhány kanál sötét szójaszósz
- némi zsiradék

A zöldségeket zsüliennre vágtam, tényleg, ez volt a karácsony benne, ezen a második előadáson már csak daraboltam, hétköznap volt, nem? Szóval zsülienn. A wokban felforrósítottam némi libazsírt, és rádobáltam beledobáltam a zöldségeket a káposzta kivételével, pár percig pirítottam a legnagyobb lángon, utána mehetett rá a káposzta is egy-két percre, a végén meg néhány kanál szójaszósz. Nekem sajnos csak ilyen világos volt otthon, azért ilyen hóka a színe. Aztán a kifőtt tésztát beleforgattam, és kész is volt. Attól finom, hogy a zöldségek roppanósra sülnek (és nem puhára főnek). Tényleg isteni.
És ez aztán nagyon beleillik a januári spórolás trendbe, filléres étel, és annyira finom, hogy a múltkor hárman (!) megettük az egészet, egyszerűen nem lehet abbahagyni.

Napi cukinak meg egy kép a szombati börzsönyi túráról, ilyenkor általában ennyit látok magam előtt, néhány sporttársat és egy rendkívüli csinos és rendkívül gömbölyű foxifeneket.

Gyors sajtos rúd

2012-01-13T11:24:00.004+01:00

Még karácsonykor készült, azóta szeretne felkerülni. Amikor jön a Szabi, a Tamás testvére, mindig sütök valami friss sósat, mert nagyon szereti. Aztán szépen el is kopogat a nap folyamán. Mivel agyilag zokni vagyok mostanában (elégszer írtam már?), pont annyi kreativitásra futotta, amennyi ehhez kellett. Nem volt túl sok.
Egy évvel ezelőtt sokat lamentáltam ilyen sajtos-sós cuccokon, a tészta nagyjából az a bizonyos sajtos pogácsa, ami kb. azonos alapanyagokból minden konyhában másként sül el és meg. Az időhiány miatt természetesen nem volt hajtogatás, és a lazító anyag főként sütőpor lett.

Hozzávalók:
- 50 dkg finomliszt
- 25 dkg vaj
- 1 tojás
- 1 kis pohár tejföl
-5-10 gramm friss élesztő
- fél csomag sütőpor
- 1 csapott evőkanál só
- 10 dkg sajt
- a tetejére még sajt, köménymag és egy tojás

A szokásos módon összedolgoztam a tészta hozzávalóit, azaz robotgépben morzsásítottam a lisztet a vajjal, deszkára borítottam, és összegyúrtam a többi belevalóval. Nagyon vékony lapokra kinyújtottam, és ment egy picit pihenni a hűtőbe (sütőpapírokkal elválasztva egy tepsibe pakolva).
Félóra múlva az egyik lapot elővettem, megkentem a felvert tojással, megszórtam reszelt sajttal, köménymaggal, és igyekeztem nagyon keskenyre felvágni egy pizzavágóval. Sütőpapíros tepsi, 200 fokos sütő, amíg szépen meg nem pirul alul-felül (közben lehet tepsit forgatni, ide-oda pakolgatni, én akkor szeretem, ha tényleg ropogós minden irányból). Aztán persze a többi lap is sorra került szép sorban. Tényleg nagyon finom.
Van az Andinak is egy ripsz-ropsz-ropogósa. Itt van. Isteni az is.

Napi cukinak meg két fáradt, frissen mosott eb a múlt vasárnapról:

Csirkés árpa

2012-01-13T09:28:00.001+01:00

A la ludaskása. Nem túl fotogén, én is látom. Csakhogy valami életjelet adjak magamról. Ennél bonyolultabb dolgokat nemigen főzök mostanában:) Nagy előnye a helyzetnek, hogy minden főtt kaja elfogy, beleértve a krumplilevest is, régebben azért ez nem így volt...
Mostanában fedeztem fel, hogy a csirkeaprólék és a tojásfehérjék ugyanahhoz a gasztroalfajhoz tartoznak, a fagyasztóban szaporodók nem túl népes családjához (bírnám, ha a csirkemell lenne ilyen titokbanszülő), és ha kicsit nem figyel az ember, meg nem védekezik, akkor egy 300 literes fagyasztó nagyobb részét képesek elfoglalni. A tojásfehérjék elleni stratégiámat már elég jól kidolgoztam, hatékonyan is működik (az a fő szabály, hogy nem használok tojássárgáját, de ha tényleg, de tényleg muszáj (mondjuk cukrászkrém, linzer), akkor nagyágyúkat vetek be ellenük. Mármint a fehérjék ellen. Például ezt vagy csinálok valami máglyarakásfélét. De a csirkeaprólékkal szemben fegyvertelen vagyok. Nem vagyunk nagy levesesek, néha megkívánjuk, de szinte sosem fogy el az egész fazékkal, és ugyan van jelentkező a maradékra, de a négylábúak egyenek mást. De ez most bejött. Csináltam egy jó erős húslevest egy csomó aprólékból meg mellcsontból (illetve mindezt kihelyezett tagozatom, a Tamás csinálta, mert ő volt otthon, de én voltam a szellemi vezér), szétszedte a szokásos módon (zöldségek, hús, lé). A húsféleségeket bőrtelenítettem és csonttalanítottam (némi képzavarral megint beúsznak a négylábúak). Az üres húslevesben a Tamás megfőzte az árpát. A zöldségeket is összevágtuk. Aztán már csak össze kellett keverni, meg esetleg megszórni sajttal, a libamájat most lehagytuk róla. Tényleg nagyon finom, most épp ez a legjobb ötletem a háborúban.

Sarkvidéki hideg jön, engedjétek be az állatokat!!!!!!!!!!

Spagetti sertéskarajjal

2012-01-08T17:13:00.005+01:00

Még karácsony előtt felfedeztem anyukám gyűjteményében egy jó 20 éves szakácskönyvet. Az Officina Nova kiadó gondozásában jelent meg, nemes egyszerűséggel "Tészták" a címe. Lecsaptam rá, mert nem is emlékeztem, hogy van nekünk ilyenünk, pedig mi nagy tésztafogyasztó család vagyunk.

Sok receptet néztem ki belőle. Elsőre ezt a sertéskarajjal készült szószt készítettem el. Eredetileg szélesmetélthez írja a recept, de olyan nem volt itthon, így spagettivel helyettesítettem.

A recepten is módosítottam valamennyit. Egy-két alapanyagot nem találtam itthon, azt mással pótoltam. De én amúgy sem szoktam mindig szó szerint ragaszkodni a leírt dolgokhoz. Általában, ha átolvasok egy receptet, beugrik róla, hogy hogyan lehetne megvariálni kissé, hogy a szánk íze szerint készüljön el az étel, vagy hogy mivel lehetne helyettesíteni, ha valami nincs itthon hozzá. Most is ez történt.

Hozzávalók (az én változatom szerint):
- 50 dkg sertéskaraj
- 1 nagy fej hagyma
- olívaolaj
- 3 nagy paradicsom
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 csilipaprika
- vegeta + 2 dl víz (nem volt itthon zöldséglé, ezzel helyettesítettem)
- őrölt bors
- 2 teáskanál zöldcitromlé (lime)
- 2 teáskanál méz
- 1 evőkanál Worchester-szósz
- esetleg só

A mélyhűtőmben csak szeletelt karajt találtam. Miután kiolvadt, kb. 1 x 1 cm-es kis darabokra vágtam. A hagymát megtisztítottam, felaprítottam és az olívaolajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a húst és kevergetve minden oldalát megpirítottam.

A paradicsomot a héjával együtt felkockáztam (a recept szerint le kell húzni a héját) és hozzáadtam a húshoz. Belekevertem a megtisztított, összezúzott fokhagymát is, majd fedő alatt együtt pároltam az egészet.

A vizet felforraltam, belekevertem annyi vegetát, hogy ne legyen túl sós (zöldségléből biztos jobb lett volna), belecsorgattam a mézet, a zöldcitrom levét és a Worchester-szószt. Borssal fűszerzetem, majd amikor a paradicsom már elég levet eresztett, ezzel a keverékkel felöntöttem a húst. Beledobtam a nagyon apróra vágott csilipaprikát is.

Fedő alatt közepes lángon addig pároltam-forraltam, amíg a hús majdnem megpuhult, majd kissé félrehúztam a fedőt, hogy besűrűsödhessen a szósz.

Spagettit főztem hozzá és forrón tálaltam. Nagyon egyszerű kis recept, egy óra alatt kész volt az ebéd. A Worchester-szósz és a csilipaprika különleges, pikáns ízt ad neki. Legközelebb lehet, hogy csirkemellel próbálom ki. Aki szereti, sajtot tehet a tetejére.

BUÉK és coming out és zserbó

2012-01-01T18:06:00.001+01:00

Remélem, semmit sem felejtettem ki a címből. Kicsit csodálkozom, hogy blogszerzőtársaim még nem kívántak, de nyilván most kapirgálják össze magukat, nekem meg már könnyebben megy az ilyesmi, mert az én koromban már nem annyira viharos egy szilveszter éjszaka:) Remélem, azért mindnyájan jól vannak. Szóval boldog, sikeres új évet mindenkinek! Minden adott hozzá:)
Szeretném nektek elmondani, hogy szoros, közeli és meghitt viszonyba kerültem a Vidék íze magazinnal - fészbuk is, igen (a honlap épp átalakítás alatt, nemsokára csinosabb lesz), a januári lapszám nagy részét már én csináltam. Nagyon örülök ennek az új munkának, hihetetlen szerencse, ha az ember az egyik hobbiját csinálhatja munkaidőben, és persze még fizetnek is érte (ezúton üzenem az összes kutya-, bridzs- és futólapnak, hogy még vannak szabad kapacitásaim, főleg ilyen fontos dolgokra!). Tényleg nagyon-nagyon élvezem, le sem tudom írni, mennyire. Persze nagyon sok időmet leköti, sok a tanulnivaló, ezért is írtam az elmúlt néhány hónapban még a szokásosnál is kevesebbet, hála istennek, Andi meg épp kilőtt, szóval volt a blogban olvasnivaló. Nem szeretném a jövőben a két dolgot, mármint a közöskonyhát meg a Vidék ízét összekeverni, remélem, kulturáltan tudom folytatni a kettős életemet. Ezt a felületet nem fogom a lap reklámozására használni, csakúgy, mint eddig, de ha pont egy vidék ízés receptet fogok megfőzni, nem fogom lefogni a kezemet, és írok róla, ha van kedvem, csakúgy, mint eddig. A lapban pedig természetesen sosem fogok csincsillaként szerepelni (persze azért más gasztrobloggerek bemutatását tervezem:)). Az viszont simán előfordulhat, hogy egy régi, saját receptemet betesszük az újságba, szóval előfordulhat, hogy valakinek ismerős lesz. Ez a blog továbbra is önfeledt szabadidős tevékenység marad:)
És akkor jöhet végre a legeslegfinomabb zserbó. Ezer éve másoltam ki az nlc egyik főzős topikjáról, Latsia anyukájának a zserbójáról van szó, nem is tudom, hogy fent van-e a blogján. Évek óta minden karácsonykor megsütöm (és csak akkor), de sosem fényképezem le, nincs idő a nagy rohanásban. De most résen voltam, és Rebeka csinált róla néhány képet. Eszméletlenül finom. Én több évtizeden keresztül azt gondoltam, hogy utálom a zserbót, amíg ezt meg nem kóstoltam. Kemény tésztatenger, porló dióval, na ne. De ez nem olyan, finom, krémes, isteni. Vékony tészta, sok dió és még több lekvár, néhány tonna csoki a tetejére, szuper.

Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- 5 dkg cukor
- csipet só
- 1 tojás és 1 tojássárgája
- 1 zacskó sütőpor
- 1 nagy üveg (7 dl) házi baracklekvár
- kb. 30 dkg darált dió (nem mértem, sajnos)
- 15 dkg porcukor meg egy zacskó vaníliás cukor
- 30 dkg étcsoki a tetejére
- 3 evőkanál olaj vagy 2 evőkanál hideg vaj a mázhoz

A hideg vajat aprítógépben összemorzsásítom a sütőporral elkevert liszttel, sóval és a cukorral. Deszkára borítom, hozzáadom a tojásokat, és összegyúrom. Kifejezetten jó állagú tészta lesz, könnyen összeáll a sok vajtól, és könnyű is vele dolgozni. Hagyom pihenni tíz percig.
Utána három cipóra osztom, egyesével vékony lappá nyújtom, kicsit lisztezett deszkán. Tényleg nagyon vékonnyá, mert úgy szeretjük. Nekem ebből a mennyiségből lett egy 25*33 cm-es tepsi és egy 20 cm átmérőjű kerek tortaformányi.
A tepsi aljába sütőpapírt terítek, erre megy rá az első réteg. Sütőpapír, második réteg, aztán még egyszer. A kinyújtott tésztákat így könnyen be tudom tenni a hűtőbe (vagy ilyen remek télen a teraszra), és hagyom néhány órát hűlni.
Sütés előtt a két felső lapot leemelem. A legalsó marad (meg az alatta lévő sütőpapír is), arra rákenem a lekvár felét, ez jó vastag réteg lesz, és megszórom a cukros dió felével. Ráemelem a második lapot (sütőpapír nélkül, persze), jöhet a lekvár meg a dió második fele. Tetejére meg a harmadik tésztalap. Jó alaposan megszurkálom villával, és 170 fokos sütőben készre sütöm. Akkor van kész, amikor szép halványbarnára pirul a teteje, tényleg csak halványra, mivel nagyon vékonyak a tésztalapok, elég gyorsan megsül.
Ha kész, kiveszem a sütőből, és a tepsiben hagyom teljesen kihűlni. Gőz felett megolvasztom a csokit, belekeverem az olajat vagy a vajat, és rásimítom a tészta tetejére (az olajos az könnyebben szétterül, a vajasat kicsit tologatni kell), és egyáltalán nem zavar, ha rücskös a teteje, sőt, így tetszik.
Melegített, éles késsel elég szép szeleteket lehet vágni.

Vodka-narancs lekvár és mézes grapefruit lekvár

2011-12-26T15:08:00.000+01:00

Amikor fiam hazaállított egy üveg vodkával, amit valamelyik munkájáért kapott, rögtön elkezdtem agyalni azon, mit is készítsek belőle, de nem kellett sokáig gondolkoznom, mert a vodka-narancs klasszikus elég hamar eszembe jutott. Narancslekvárt minden karácsonykor készítek ajándékba, így adta magát, hogy a lekvárba fogok önteni egy kis (jó sok) vodkát. Bionarancsot szoktunk ilyenkor rendelni Csincsillával, méghozzá innen.

A narancslekvárt a szokásos módon készítettem, de van néhány variáció a blogon:

- Csincsilla 5. számú narancslekvárja, amit Lajos Mari receptjével csinált
- az én 4. számú narancslekvárom Dr. Oetker receptje alapján
- 3. számú narancslekvárom Félix Zsuzsi receptjéből
- 2. számú narancslekvárom
- Csincsilla 1. számú narancslekvárja

Remélem, finom lett, én nem tudtam megkóstolni.

A mézes grapefruit lekvár ötletét a nagybörzsönyi LEK-VÁR-LAK honlapjáról vettem, és pontosan úgy készítettem, mint a narancslekvárt, csak vodka és cukor helyett sok-sok mézet tettem bele. Nagyon pikáns, a különleges, kesernyés lekvárokat kedvelőknek ajánlott csak!

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

(Hogy tetszik a hóesés a blogon? Rendszergazdánk naponta kérdezi, van-e már jelzés erre a fantasztikus ötletére?)

Babos tészta zacskóból

2011-12-15T12:30:00.000+01:00

Vigyázat, a képen termékmegjelenítés és cica igen, étel viszont nem található! Most még a szokásosnál is borzalmasabb lett a kép (mármint az ételé, de lássuk be, nem is igazán fotogén a modell), szóval gondoltam, kezdjük ma a cukival.

Az én édes kicsi cicám veszi az új idők takarékos szavát, és nem kell neki több ezres cicajáték, hogy remekül szórakozzon, egy ilyen jó kis zörgős kajás szatyor is megteszi:) Ugye milyen kis okos pofija van?

És akkor a kevésbé cuki éjjeli babos tészta:

A lökést Toscana Gusto adta, de persze otthon már csak rögtönöztem, nem kezdtem hozzá haldokló laptopom félóráig tartó feltámasztásának. Meg még tavaly (? vagy régebben?) olvastam Piszkénél (írtam már sokszor, hogy mennyire imádom a receptjeit?) a fehér csilis babot, nekem az is ez az étel, csak hússal. Azt akkoriban meg is főztem, nem emlékszem, írtam-e róla...

Miközben az Andi mindenféle fantasztikus nevű argentin ételcsodával nyomul, az én családom éhezik, egyáltalán nem érek rá főzni mostanában, tegnap kivételesen volt rá pár percem. És a tészta mindig tuti, valahogy nálunk tésztával szinte bármi elfogy (szemben a főzelékekkel és levesekkel), meg babra is vágytam, ezért lett ez a jó kis fűszeres bab, tényleg belefér 15 percbe, és finom.

Hozzávalók:
- 2 fehér babkonzerv
- 6-8 gerezd fokhagyma
- fél mokkáskanál őrölt római kömény
- só, bors
- egy csili vagy valami más csípős (nálam török olajos erős paprika)
- kis fakanálnyi zsír

- kb. 20 dkg tészta

A fokhagymagerezdeket megtisztítottam és átnyomtam. A libazsírt felforrósítottam egy nagyobb edényben, és két -három percig pirítottam benne a fokhagymát (alaAndi, illetve alaAnna), míg szép halványbarna nem lett. Ekkor ráöntöttem a két konzervbabot, a leve nélkül, utánalöttyintettem némi vizet, beleszórtam a fűszereket, és fedő alatt hagytam rotyogni. Közben kifőztem a tésztát (utálom a rendetlenséget, és választhattam, hogy nézem tovább a két kis semmire sem jó mennyiséget két zacsi alján, vagy szintén rendetlenül kétféle tésztából főzök meg egy ételt, az utóbbit választottam, mert sváb is vagyok egyben, azért ilyen üde az étel megjelenése:)). Mielőtt a tészta megfőtt volna, merülőmixerrel átnyomtam a fűszeres babot, aztán már ebbe szedtem bele a tésztát. Irtó finom lett, magában is, a fiúk meg ehettek mellé egy kis könnyű csülköt.

Azért kaptok ám itt is napi cukit, ez most egy ilyen tél.

Argentin csirke

2011-12-15T08:46:00.001+01:00

Folytatódik az argentin sorozat, és mostanra már megállapítottuk Tomával, hogy szeretjük az argentin konyhát. Mondtam is a fiamnak, hogy úgy érzem, most már akár férjhez is mehetnék egy jóképű argentinhez, amit ő is helyeselt, csak kiegészítette, hogy igen, egy jóképű ÉS gazdag argentinhez. Ennek az ételnek eredetije itt olvasható.

Hozzávalók:

- 50 dkg csirkemell
- 2 kis doboz sűrített paradicsom (nekem 0,5 liter házi paradicsomlé)
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál olaj
- 1,5 dl vörösbor
- 1 tyúkhúsleveskocka
- majoranna
- 2 babérlevél
- só

A csirkemellet csíkokra vágtam, félretettem. Egy jénai tálban összekevertem a többi hozzávalót, de előbb még a húsleveskockát kb. 1 deci vízzel felolvasztottam. Beletettem a szószba a csirkét is, és betoltam a sütőbe, 200 fokra állítottam és egy órán keresztül fedő nélkül sütöttem. Ha sűrített paradicsommal készítettem volna, akkor fedő alatt pároltam volna kicsit alacsonyabb hőmérsékleten.

Nagyon finom volt, a száraz csirkemellnek igencsak jót tesz a vörösbor. Krumplipürével tálaltam.

Narancsos csokitorta

2011-12-14T11:00:00.000+01:00

A szokásos éjszakai vacak képek, de legalább vannak. Miklós-napra készült, rendes kis ütős darab lett. Mindig jókat mulatok az Andi 20-30 dekás csokitortáin (Nancy-i, belga, olasz, hogy csak az elmúlt 1-2 hónapból szemelgessek), tisztelettel jelentem, hogy most úgy sikerült beletuszkolnom fél kiló jobbféle csokit egy kisebbfajta tortában, hogy fel sem tűnt, sem nekem, sem a t. fogyasztóknak. Viszont vaj nem volt benne egy gramm sem:)

Olyan sütit szerettem volna (már megint), amit mindenki szeret. Tavaly somlóit vittem, nem véletlenül nyerte meg a sütiszavazást, tényleg mindenki szereti, most viszont nem volt kedvem zserbóval nyomulni, általában krémes sütiben utazom. A csokitortát meg általában mindenki szereti (kivéve az én fél családomat), én imádom, és a narancsos csokit is imádom.
Sokrétegű tortát szerette volna, csak aztán félidőben kicsit eluntam (igazolt, mert már nagyon késő volt), bele sem merek gondolni, mennyi csokit nyelt volna el, ha még emelem a tétet.
Így aztán ennyi lett: alul egy vékony kakaós piskótalap, azon házi narancslekvár, azon egy réteg marcipán, megint narancslekvár. Utána egy vastag réteg csokis süteménymorzsa, azon egy vékony narancsos piskótalap, Piszke-féle gyors ganache, megint narancsos piskóta, és aztán kívülről körben megint ganache. És minden réteg gondosan meglocsolgatva narancslikőrrel. Lefényképeztem direkt ruci nélkül, itt jól látszanak a rétegek:

Hozzávalók a piskótákhoz:
Kakaós piskóta:
- 3 tojás
- 2 evőkanál liszt
- 1 púpos evőkanál kakaó
- 3 evőkanál cukor
- csipet só

Narancsos piskóta:
- 6 tojás
- 6 evőkanál liszt
- 6 evőkanál cukor
- csipet só
- 3 nagy narancs reszelt héja
- 3 evőkanál narancslé

A piskóta összeállítása a mostanában kényelmes szokásos, nincs szétválasztás, az egész tojásokat a cukorral és a csipet sóval legalább öt percig gépi habverővel felhabosítom, amíg szép, nagy, halvány sárga tömeg nem lesz, akkor óvatosan beleforgatom a lisztet, kakaót, egyéb belevalókat, és sütőpapírral bélelt tepsiben mehet a légkeveréses, 170 fokra előmelegített sütőbe.
A kakaós piskóta pont egy gáztepsinyi, a narancsos pedig kettő. Amikor megsültek (nem sok idő, figyelem a színét, a kakaósnál tűpróba), rácsra borítom, és még forrón lehúzom róla a sütőőpapírt, aztán megint fordítok, szóval hogy világos legyen, alul a rács, azon a sütőpapír, azon a piskóta. Mindezt azért, mert forrón szeretem levenni a papírt, viszont papír nélkül meg hajlamos ráragadni a tészta a rácsra, így aztán mostanában ez a módszer, de működik. Hosszú a leírás, de elég gyorsan megy ez az egész piskótásdi, szerintem sütéssel együtt nincs egy óra.
Elővettem egy 24-25 cm átmérőjű közepes tortaformát, és a lapokból kivágtam egy kakaós és két narancsos kört. A maradék tészta felére lesz szükség, a másik feléből csináljunk kókuszgolyót, vagy tegyük el szebb napokra (nálam túrótortaalapként éltek tovább).

Hozzávalók a töltelékekhez:
- narancslikőr
- 2 teáskanál neszkávé
-1-2 kanál narancslé
- narancslikőr
- 1-2 evőkanál porcukor
- kis meleg víz
- 300 gramm étcsoki
- 4 dl tejszín
- 2 zacskó habfix vagy zselatin Fix
- kb. 100 gramm marcipán
- kis üveg narancslekvár

Szóval a leeső részeket apróra szaggattam, és egy tálban összekevertem egy kevés neszkávéval (nem porral, hanem folyadékkal), narancslikőrrel, narancslével, pici porcukorral, szóval mint a kókuszgolyónál szoktuk, csak narancsos-csokis kivitelben. A végén pedig belekevertem 100 gramm megolvasztott étcsokit.
A tortaforma aljába beletettem a kakaós lapot, meglocsoltam narancslikőrrel, megkentem narancslekvárra. Porcukorral hintett deszkán kinyújtottam a marcipánt, kerekre szabtam, ráfektettem a lekvárral megkent piskótára. Ezt megint megkentem narancslekvárral, és erre kentem rá a csokis-narancsos süteménymorzsát, ez egy vastagabb réteg lett, természetesen.
Most jött egy lap narancsos piskóta, narancslikőrös locsolgatás. Aztán a fent emlegetett Piszke-féle gyors csokikrém, elronthatatlan és villámgyors. Tehát: 2 dl hideg tejszínből elkezdtem habot verni, rövid idő múlva beleszórtam a zselatin fixet (mert hogy nem volt otthon habfixem, ez viszont volt, az Andinak köszönhetően). Közben megolvasztottam 200 gramm csokit, a lehető legalacsonyabb hőmérsékleten. Rendesebb időszakaimban gőz felett szoktam, most mikró volt. A mikrós olvasztásnál nagyon figyelni kell, nehogy megégjen, gyakran, akár tíz másodpercenként is leállítani, kivenni, megkeverni, nem olyan macerás, mint amilyennek tűnik, de tényleg nagyon könnyen megég, vagy legalábbis túlhevül, és morzsalékos használhatatlan borzalom lesz belőle. A sok keverés azért kell, mert ugye a mikró nem egyenlesen melegíti, és enélkül előfordulhatna, hogy a közepe még darabos, az alja meg már megég. A már majdnem kész tejsznbe folyamatos habverés mellett szép lassan belecsurgattam a folyékony, de nem túl meleg csokit, és jól kihabosítottam a masszát. Ezt kentem rá a középső lapra, a tetejére ment az utolsó narancsos piskótalap, narancslikőr persze, és mehetett összeérni a hűtőbe.
Az utolsó réteg csak másnap került rá, megint egy gyors ganache 200 gramm csokiből, 2 dl tejszínből és egy zselatin fixből (ez az egész fixezést egyébként kihagytam volna szívem szerint, ha nem utaztatom a tortát, de jobban láttam a békességet, otthonra nem tennék bele). Kreatívabbak még díszíthetik ezzel-azzal, mondjuk kandírozott, félig csokiba mártott narancskarikákkal, nekem most erre nem volt időm.

Még egy szelet:

Levezetésként meg néhány cuki kép a mi rég látott, híres-neves bukaresti Villám cicánkról, a szép képekért köszönet a szemfüles gazdinak.

Mint fürdőszobadísz:

Bújócska közben:)

Iszós buliban:

Reggeli:)

Argentin almaleves

2011-12-11T23:22:00.001+01:00

Az argentin almaleves receptjét rengeteg különböző helyen találtam meg, mindegyik szóról szóra megegyezik, ezért egyiket se linkelem most be. Évi dolgozatában ugyan nem ejtett szót róla, de a nagy receptkeresgélés közben - mivel többször is felbukkant - nagyon megkívántam, és pont volt is itthon két szép alma.

Hozzávalók:

- 50 dkg alma
- 10 dkg cukor (nálam csak 2 evőkanál)
- 1 tojás sárgája
- citromhéj, narancshéj (bio)
- mazsola (azoknál a szerencséseknél, ahol ez engedélyezett)

Az almákat megpucoltam, felszeleteltem és feltettem annyi vízben főni, ami éppen ellepte. Beledobtam még egy kb. 5 cm-es darab bionarancs-héjat és egy ugyanekkora biocitrom-héjat. Amikor a leves megfőtt, kihalásztam a citrushéjakat, és az almát merülőmixerrel pépesítettem, majd két evőkanál cukorral és egy tojás sárgájával habosra kevertem. Mi langyosan ettük (ittuk), mert azt írták, hogy hidegen és melegen egyaránt tálalható. Mazsola helyett mozsárban összetört mandulával szórtam meg a tetejét. Nem levesként, hanem desszertként tálaltam. Nagyon finom volt!

A cukrot gondolkodás nélkül csökkentettem, mivel egy argentin ételről van szó, és fenntartásaim voltak. :-) Évitől tanultam nemrégiben a Dulce De Leche (karamellizált sűrített tejkrém) elkészítését, ami így hangzott: 1 liter tejet 1 kiló és 20 dkg porcukorral kell órákon keresztül kevergetve főzni, amíg besűrűsödik. Ha csak elképzelem, hogy ennyi cukorból készült krémből eszem egy kanállal, már a gondolattól is cukortúladagolásban szörnyethalok.

Összességében megállapítottam: az argentinok szeretik a nagyon édeset, a nagyon csípőset, a vörösbort minden ételbe, a marhahúst, és az életet!

Empanada

2011-12-11T21:14:00.001+01:00

Empanadas de carne (húsos tészta) sütőben

Az empanada argentin nemzeti eledel, ráadásul Évi kedvence. Ezt írja róla a dolgozatában: "Az Empanada (ejtsd: Émpánádá) bár andalúz eredetű, és először Dél-Argentínában honosult meg, az egész országban elterjedt, és az egyik legtipikusabb, legtöbbet fogyasztott étellé vált. Az empanada alapja egy élesztő nélküli tésztaféle, melyet kinyújtanak, majd kerek formára vágnak. A tölteléket (lehet húsos-olivás, kukoricás, sonkás-sajtos, spenótos-fetás stb.) a közepére helyezik, a tésztát ráhajtják, majd egy különleges módszerrel „bezárják”. Az argentin empanada, más dél-amerikai rokonaival ellentétben, nem olajban, hanem sütőben készül. A végeredmény praktikus és ízletes. Bárhová magával viheti az ember, arról nem is beszélve, hogy a nyári 40 fok feletti napokban, hidegen is fogyasztható."

Rákerestem az interneten, mert nagyon megkívántam aznap éjjel, amikor a Évi dolgozatát olvastam, és három különböző helyen találtam meg:

1. Kiskegyed Konyhája

2. Argentinaklub

3. Hotdog

Mind a három recept egy kicsit különbözött egymástól, ezért elküldtem Évinek, aki a következőket fűzte a receptekhez: "Amúgy az emapanadahoz mi nem használunk marhazsírt. A töltelékben meg nincs mazsola meg újhagyma, hanem főtt tojás és olajbogyó, és ami nagyon fontos - és egy recept sem írja - az az, hogy a töltelékhez egy kis sűrített paradicsomot is kell keverni. Az íze is jobb lesz, de ami a legfontosabb NEM SZÁRAD ki..."

Hát így kezdtem neki.

Mindent elolvastam, minden tanácsot tanulmányoztam, és hozzáláttam az én verziómhoz.

Hozzávalók a töltelékhez:

- 25 dkg darált hús (csirke)

- 1 fej hagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- 5 dl húsleves (mélyhűtőből)

- kicsi erős paprika

- 1 kávéskanál piros paprika

- só, bors

- 1 főtt tojás

- kb. 1 dl házi paradicsomlé

- mazsola, olajbogyó nem került bele, mert azt Toma nem eszi meg. Újhagyma sem került bele, mert az nem volt itthon

Egy serpenyőben elkezdtem melegíteni a húslevest, beleszórtam az apróra vágott hagymát és fokhagymát, majd beletettem a darált húst. Nem akartam pirítani, mert mostanában nem kedvencem a pirított darált húst, inkább a lében kevergettem, hogy feloldódjon és kicsit krémesebbé váljon. Hozzáadtam a paradicsomlét is, és addig főztem, amíg a húsleves teljesen elfőtt, a paradicsomlé pedig jól besűrűsödött. Sóztam, borsoztam, beleszórtam a piros paprikákat, és amikor elkészült és kihűlt, műanyag dobozban félretettem egy éjszakára a hűtőben, mert azt olvastam, hogy sokkal könnyebb elkészíteni az empanadast, ha a tészta és a töltelék is hideg.

Teljesen véletlen, hogy volt a mélyhűtőben húslevesem, mert nemrégiben kétszer is ezt főztem vendégeim kérésére, és a második alkalommal már nem bírtam mindet megenni, eltettem a mélyhűtőbe. Ha ez nem lett volna, azt írja az egyik recept, hogy sós vizet is lehet használni, de az szerintem nem annyira jó, mert ha az elfő, nem marad utána olyan kocsonyás sűrű anyag, ami összetartja a tölteléket. Ha nem lett volna húslevesem, akkor azt hiszem, húsleveskockával próbálkoztam volna.

Másnap nekiláttam a tésztának is.

Hozzávalók:

- 25 dkg finomliszt

- fél kiskanál só

- 5 dkg olvasztott zsír (sertés)

- 1 dl hideg víz

- fél tojás, mert az egyik receptben azt írták, hogy a tészták tetejét meg kell kenni tojással, és ennek a felét tettem a tésztába. Azt, hogy tojást lehet tenni a tésztába, csak az egyik receptben írják, szóval úgy gondoltam, hogy nem tilos, de nem kötelező.

A lisztet elkevertem a sóval, hozzáadtam az olvasztott zsírt, a fél tojást, és robotgéppel (dagasztó karral) összegyúrtam. Hozzáadtam a vizet is, és amikor összeállt, kézzel még kicsit gyömöszöltem, mert olyan jó állaga volt a tésztának. Betettem a hűtőbe 2-3 órára.

Amikor minden hozzávaló jól lehűlt, megfőztem egy tojást és villával összetörtem, majd a hideg töltelékbe kevertem. Nagyon sajnáltam, hogy mazsolát, újhagymát és olajbogyót nem tehettem bele, de így is jó. A tésztát 3 mm vékonyra nyújtottam, és egy 8,5 cm széles szájú pohárral köröket szaggattam. Amikor minden tészta elfogyott, akkor ezeket a köröket egyenként még sodrófával tovább nyújtottam, hogy kicsit nagyobbak legyenek, de ezt csak azért csináltam, mert szeretem bonyolítani az életemet, meg mert nem volt 12-15 cm átmérőjű köröm, vagy csak kisebb, vagy csak nagyobb.

A tésztaköröket szépen kitettem egymás mellé a pultra, a tölteléket pedig igazságosan elosztottam rajtuk. Egy tálkában vizet készítettem oda, bevizeztem az ujjamat és minden kör szélét megnedvesítettem, hogy jobban ragadjanak. Félbehajtottam, jól lenyomkodtam a széleket, a levegőt igyekeztem kinyomni belőle, majd a tenyerembe fektettem a félholdakat, és a tészták szélét megcsavartam, hogy tökéletesen záródjanak. Végül minden empanadát lekentem a tojással, és 200 fokon 20 percig sütöttem, míg szép piros nem lett (utolsó 5 percben légkeveréssel). Minden recept kevesebb sütési időt ír, tehát valószínűleg ennél melegebb sütőben kell sütni.

Jó tanácsok mindenhonnan, vagyis amit egy kiváló empanadához tudni kell:

- A tölteléket egy nappal korábban készítsük el, hogy jó hideg legyen a töltéskor.

- A receptekből úgy vettem észre, hogy ahány dkg darált húsból készül a töltelék, annyi dkg lisztből készül a tészta, így - azt hiszem - nem lesz maradék semmiből.

- 1 kg tésztából 50 empanadát kapunk (25 dkg-ból pedig 18 és felet kaptam).

- Ha sütőben sütjük, kétszer annyi zsír kell a tésztába, mint amikor olajban sütjük.

- Egy kicsi paradicsomlé fontos a töltelékbe, hogy ne száradjon ki.

Egyelőre ennyi, mert a harmadik receptet most nem tudom megnyitni semmiképpen.

Nagyon-nagyon finom lett! A tészta is és a töltelék is tökéletes, és tényleg nagyon kellett a paradicsomlé a töltelékbe, köszönöm Évinek a tanácsait! Ezért a kajáért Isten áldja az argentinokat! :-)

Pollo estofado de las palamas

2011-12-07T22:12:00.001+01:00

Palamasi (ejtsd: pálámászi) csirkepörkölt

Ezt a kimondhatatlan nevű argentin ételt Mazsi barátnője, Évi hatására vadásztam le az internetről. Az történt ugyanis, hogy Évi is megírta szakdolgozatát, aminek címe: Az argentin konyha, és átküldte nekem egyik este, hogy elolvashassam. Éjszaka olvastam, és annyira kedvet kaptam az argentin ételekhez, valamint megéheztem a témától, hogy rögtön rákerestem az interneten a receptekre. Találtam is néhányat, amiket mostanában ki fogok próbálni.

Évi különben argentin-magyar családba született, ugyanolyan jól beszél spanyolul, mint magyarul, sőt Mazsi is tőle és családjától tanult meg spanyolul beszélni. Bár Évi a La Plata torkolatánál fekvő Buenos Airesben született, és a gyermekkorát is ott töltötte, most már hosszabb ideje itt élnek Magyarországon. Dolgozatában többek között bemutatja, hogy Argentínában a szarvasmarha-tenyésztés a legnagyobb mezőgazdasági ág, és érdekességként elmondja, hogy az állandó szarvasmarha-állomány 40 millió, ami az ország lakosságának felel meg. Ezért aztán a legfontosabb élelmiszer a marhahús, ebből készítik a legtöbb ételüket, sülteket, steakeket.

Mivel itt nálunk csak véletlenül és nagy szerencsével lehet finom marhahúshoz jutni, ezért én csak a csirkés ételeket fogom kipróbálni, vagy a marhahúst fogom helyettesíteni csirkével, amikor a recept úgy kívánja. Mostanában ugyanis néhány argentin ételt meg fogok főzni, mert nagyon rákattantam a témára.

Itt a blogon szerepelt már egy argentin étel, a padlizsán Donna Évi-mami módra, amit Évi anyukájának útmutatásai alapján készítettem el. Fantasztikusan finom volt az is, érdemes próbálkozni vele.

Azért mertem elsőre ezzel a csodálatos nevű Pollo estofado de las palamassal próbálkozni, mert legjobban a mi brassóinkhoz hasonlít, leginkább Csincsilla sógornőjének, Gyönyinek a brassóijára, amit már kipróbáltam egyszer és mindig készülök az ismétlésre, annyira finom volt!

Hozzávalók:
- 2 csirkemell (két felet használtam, és elég is volt ennyi krumplihoz)
- 1+2 evőkanál olívaolaj (én azért kicsit többet használtam, sosem spórolok vele)
- 2 közepes vöröshagyma
- 1 nagy fej fokhagyma (így elsőre csak 4 nagy gerezdet tettem bele)
- 2 kis babérlevél
- 1 kávéskanál édes őrölt paprika
- 2 dl vörösbor (plusz nekem még kellett fél deci víz is)
- 4 közepes burgonya (biztos, ami biztos, ötöt vettem ki a kosárból)
- só
- bors

A csirkemelleket felkockáztam, sóztam, borsoztam, majd olívaolajon megpirítottam. Ezután hozzáadtam a felaprított hagymát, a zúzott fokhagymát, a babérlevelet és a pirospaprikát, és jól elkevertem. Felöntöttem a borral, fedő alatt takarékon rotyogtattam, de amikor nagyon kezdett elfogyni a lé, még pótoltam vízzel. Ezután már fedő nélkül főztem, összesen kb. 30 percig, vagyis amíg elkészültem a krumplival.

A krumplit megpucoltam, kb. 1 centis kockákra vágtam, majd 2 evőkanálnyi olívaolajon folyamatos rázogatás, kevergetés, bátrabb perceimben dobálás mellett ropogósra pirítottam. Amikor elkészült, a húshoz öntöttem és további 5 percig főztem. Kóstoltam, utánsóztam, majd frissen, forrón tálaltam házi savanyúságokkal. A vörösbor és a hagymák isteni szatffá sűrűsödtek, és a bor szépen megszínezte és porhanyóssá tette a húst. Nagyon-nagyon gyors és finom!

Meggyes pite

2011-12-07T08:00:00.000+01:00

Nem olyan szép, mint az Andi szarvasos tortája, de mint maradékfelhasználás azért ez sem csúnya. Tudományos kísérlet alanya látható a képen, valamelyik este vettem néhány rétest egy Lipóti pékségben, főleg meggyeset, mert azt szeretik a gyerekek, és ezzel aztán megint jól az eszembe juttattam, hogy reprodukálni kéne már azt a zselés cuccot, amivel a bolti meggyeseket töltik. Az az igazság, hogy nekem az jobban be is jön, mint ha csak a több tonna meggy van, kell valami lazító anyag közé. Sorry. És aztán gyorsan ki is próbáltam valamelyik nap, sütöttem néhány rúd túrós és meggyes rétest (csendesen jegyzem meg, hogy a túróst is újfajta, legalábbis nekem újfajta töltelékkel, és az is jó lett). Viszont túl sok lett a meggy, egy üvegben beraktam a hűtőbe, aztán valamelyik este kármentésül összeütöttem ezt a meggyes tortácskát. Jó, hogy lefényképeztem, amint kihűlt, mert utána még morzsát sem találtam. De tényleg jó is volt.

Nem mértem le, de olyan 16-18 cm-es kicsi szilikonos tortaformát használtam.
Hozzávalók a tésztához:
- 15 dkg liszt
- 7,5 dkg jéghideg vaj
- 1-2 evőkanál hideg víz
- 1 evőkanál kristálycukor
- csipet só
- 1 evőkanál zsemlemorzsa
- kevés tojásfehérje

A fentieket a víz kivételével beledobáltam az aprítóba, és összemorzsásítottam, aztán deszkára borítottam, és kevés hideg vízzel gyorsan összegyúrtam helyes gombóccá. Rögtön kétfelé osztottam, hagytam néhány percig pihenni.
Aztán az egyik cipót kinyújtottam a tortaformánál kicsit nagyobb körlappá, és kibéleltem vele a szilikonformát, úgy, hogy legyen némi pereme is.
A másikat is kinyújtottam, rátettem a tortaformát, és késsel szépen méretre vágtam. Az alsó lapot megszórtam az evőkanálnyi morzsával, nehogy eláztassa a meggy, aztán rátettem a maradék meggytöltelékemet (olyan félliternyi lehetett), erre ráhelyeztem a felső kört, a széleit kicsit összenyomkodtam, ahol tudtam.
A maradék tésztából kicsi csillagokat szúrtam ki. Tojásfehérjével megkentem a tortácska tetejét, szép szabályosan elrendeztem rajta a csillagokat, aztán azokat is megkentem még a tojásfehérjével. Egy szívószállal sok helyen kilyuggattam, ízlésesen!, aztán ment az egész a hűtőbe 1-2 órára. 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a teteje szépen meg nem pirult.
A formában hagytam langyosra hűlni, aztán kiborítottam, és rácson hagytam teljesen kihűlni, akkor már viszonylag rendesen lehetett szeletelni.

Meggytöltelék:
- fagyasztott meggy
- cukor
- vaníliás pudingpor

A fagyasztott meggyet felengedés nélkül (mert hirtelen felindulásból cselekedtem) némi vízben feltettem olvadni és kicsit főni, amikor már kezdett volna forrni, akkor belekevertem egy zacskó vaníliás pudingport (amit előtte kis vízzel elkevertem). Valamikor cukroztam is, ízlés szerint. Semmilyen mennyiséget nem mértem, de arra érdemes figyelni, hogy egy pundingpor kb. 5 dl folyadékhoz való. Legközelebb keményítőt fogok csak használni meg vaníliakivonatot, mert szívesen kihagynám belőle a mesterséges vanilinaromát, de éppen nem volt otthon, mármint keményítő (és akkor kb. visszajutok meggyes máktortáig). Szerintem nagyon jó kis töltelék lett, jól bírta a sütést is, a rétesekből sem igen folyt ki.

Más meggyes sütik eddig nálunk:
- Andi csodálatos holland meggytortája
- fahéjas-meggyes csiga
- átgyúrt feketeerdő-torta
- Andi, illetve Kiskukta, illetve Moha meggyes máktortája
- meggyes-krémes lepény megint csak Anditól

- meggyes-mandulás lepény
- másik feketeerdő-torta

Meg némi cuki is annak, aki idáig eljutott, hétvégi kirándulós képek, nem sokat láttunk a ködből/ködtől, de az szép volt:)

És a három grácia, egyik szebb, mint a másik:

Házi hot dog a Mikluástól

2011-12-06T20:14:00.001+01:00

Azt biztosra tudtam, hogy a Mikulás fogja hozni ezeket a kis házi hot dogokat, de hogy melyik nap jön a szegény Miki, azt minden évben újra kell memorizálnom. A Mazsa konyhája blogon találtam, és bár egészen a legvégéig úgy tűnt, nem fog sikerülni, végül mégis tökéletes és isteni finom lett. A tésztája tökéletes, pillekönnyű, picit édes és picit sós egyszerre, lágy, foszlós, nem zsíros, nem száraz, nem tömör, nem morzsálódik, stb. stb. Egyszóval: tökéletes. Szeretném neki megköszönni a receptet, csak sajnos nem tudok nála kommentelni, mert regisztrálni kell. Annak pedig rengeteg oka van, hogy miért nem regisztrálok sehol, az egyik az, hogy úgyis elfelejtem a jelszavakat. Remélem idetalál valamikor és látja majd, mennyire örülök a receptjének, és KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

Amúgy is kerestem már a megoldást, hogy a leveles tésztába tekert virslit valahogyan helyettesítsem, de sima kenyértésztába nem mertem. Ez egy hibátlan megoldás lett a problémámra.

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt
- 10 dkg olvasztott vaj
- 2 dl langyos tej (nekem még kellett hozzá kb. 0,5 dl langyos víz)
- 2,5 dkg élesztő
- 1 evőkanál cukor
- 2 kiskanál só
- 8 db virsli (bőrös legyen, ne műanyag!)
- 1 tojás a kenéshez
- 3 liter víz, 1 evőkanál cukor és 1 kiskanál só a főzéshez

Az élesztőt felfuttattam (volna, ha lett volna kedve ma futni) a langyos cukros tejben, majd az olvasztott vajjal együtt hozzáadtam a sóval elkevert liszthez. Dagasztókarú robotgéppel dagasztottam, de nem nagyon akart összeállni a tészta, adnom kellett hozzá még kb. 0,5 dl langyos vizet. Félretettem kelni. Úgy egy óra múlva megnéztem, és még nagyon gyengécskén kelt, ezért feltettem a radiátor tetejére a tálat, és egy újabb óra alatt ott kelesztettem meg.

Amikor végre valamennyire megkelt, kétfelé vágtam a cipót, 3 mm vastag körlappá nyújtottam és pizzavágóval 8 szeletre (háromszögre) vágtam a körlapot. A háromszög alapjához (a talpához) illesztettem egy-egy félbevágott virslit és szépen feltekertem. A két cipóból összesen 16 kis kifli lett. Félretettem megint kelni, de most már betettem az 50 fokos sütőbe, hogy egy kicsit gyorsítsam a folyamatot, mert már nagyon éhes volt a gyermek.

Közben odatettem egy nagy fazékban vizet forrni, tettem bele egy evőkanál cukrot és egy kávéskanál sót, majd kb. 15 perc kelesztés után a kiflicskéket egyenként beledobtam a forrásban lévő vízbe, és szűrőkanállal a víz alatt tartottam őket, ameddig lassan tízig számoltam. (Ez idő alatt a sütőt előmelegítettem 200 fokra).

Amikor végeztem a forrázással, mindegyik kifli tetejét megkentem felvert tojással és 20 percre betoltam a forró sütőbe. Minden kezdeti nehézség ellenére végül isteni finom és gyönyörű szép hot dogokat vettem ki a sütőből, biztos vagyok benne, hogy gyakran fogom készíteni ezután. Annyit fogok módosítani még, hogy nem fogom felezni a virsliket, hanem egy egészet teszek majd bele, mert bár nagyon nem akart eleinte megkelni a tészta, de a forrázás után úgy elkezdtek dagadni a kiflik, hogy a virsliket teljesen betakarták.

Szülinap az Árnyasban karamelles ekler fánkkal

2011-12-04T16:30:00.012+01:00

Ma van a tesóm szülinapja! Idén, rendhagyó módon nem anyukám készítette az ünnepi menüt, hanem az Árnyas Étteremben gyűltünk össze ünnepelni. Már elég régen eldöntöttük, hogy így fogunk tenni, mert nagyon megszerettük ezt a helyet. Idén harmadszorra voltunk ott: először Mazsolino diplomaosztója után, aztán egy „grill-fröccs-fánk” nevű vacsorán és aztán tesóm azt mondta, hogy milyen jó lenne télen is elmenni oda, és a duruzsoló kemence mellett ebédelni vagy vacsorázni. Ez a vágya most teljesült.

Nagy volt a sürgés-forgás amikor megérkeztünk, mert szinte tele volt az étterem. Lajos úr a tangóharmonikán játszott, a zenével megteremtve az alaphangulatot. Az étterem már karácsonyi díszbe öltözött, de még ez sem tudta elnyomni a békebeli, századfordulós jelleget, amit a belső tér áraszt magából. A falakon a régi képeket nézegetve visszarepülhetünk a múltba.

Azt hiszem, nem is kell említenem, hogy a konyha kitűnő, a személyzet kedves és gyors. A Facebook-on is lehet hozzájuk csatlakozni, sőt érdemes is, mert mindig van valamilyen nagyon kedvező akció, vagy rendezvény, amit kár lenne kihagyni. Pl. disznótoros vacsorák, vagy a már említett grill-fröccs-fánk est, ez nyári-kora őszi program volt. Most éppen egy olyan akciójuk fut, hogy minden hétköznap vissza lehet nyerni az aznap elfogyasztott vacsora árát. A részletek a honlapon, vagy ezen a Facebook címen találhatók.

A tulajdonosról, Janiról feltétlenül meg kell említenem, hogy nála közvetlenebb vendéglátóssal még nem is találkoztam. Remek humorú, mindenre nyitott, folyamatosan pörög, szervezkedik és ő ugyanúgy kiveszi a részét a munkából, mint a kollégái. Ma például egy percre nem láttam megállni, mindig ott volt valamelyik vendégnél. Na jó, egy percre talán igen. Tesómnak elénekelte és szájharmonikán eljátszotta a "Happy birthday to Mazsi from Árnyas" című számot. :)

Ez volt az ő meglepetése, és Mazsolino nagyon örült neki.

Néhány hónappal ezelőtt tesóm meglátott a Vidék Íze magazinban egy karamellkrémes ekler fánkot. Azt mondta, hogy szívesen elfogadná szülinapjára. Én azonnal lecsaptam az ötletre, de azért kicsit félve álltam neki. Már rájöttem, hogy ha valamit nagyon szeretnék elkészíteni, és különleges alkalomra lesz, az a legritkább esetben sikerül úgy, ahogy kellene. A Vidék Ízé-ben talált recept nem nyerte el tetszésemet, ezért az én elképzelésem szerint álltam neki.

Az alap tésztához sok receptet átböngésztem, de végül a saját képviselőfánk tésztámnál kötöttem ki. Abban eddig nem csalódtam, ezért úgy gondoltam, ezt használom. Mindössze annyit módosítottam rajta, hogy nem 4, hanem 5 tojásból készítettem és a többi hozzávaló mennyiségét is ennyi tojáshoz növeltem.

Megint csak nagyon könnyű volt vele dolgozni. A tepsibe kb. 2 cm széles 8 cm hosszú csíkokat nyomtam a csillagcsőrös habzsákomból.

200 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg szépen megnövekedtek és a tetejük barnulni kezdett.

Összesen 20 db fánkom lett.

Karamellkrém

Eredetileg azt terveztem, hogy karamellpudingot főzök és kihabosítom egy kis vajjal. De aztán rájöttem, hogy van más lehetőség is, miután rákerestem a neten a karamellkrémre. Gasztrokalandornál találtam meg a számomra tőkéletesnek tűnő receptet.

Így szól:

Hozzávalók:
- 25 dkg kristálycukor
- 6 dl tej
- 1 tojás
- 1 evőkanál finomliszt (én 1,5 evőkanállal használtam)
- 1 csomag vaníliás cukor

Megpirítunk 20 dkg cukrot, és 0,5 l tejjel felengedve, karamellé főzzük A maradék 5 dkg cukrot a tojással, liszttel és a vaníliás cukorral simára keverjük, 1 dl hideg tejjel felengedjük, a tojásos keveréket a forró karamellbe öntjük, miközben habverővel szüntelenül kevergetjük. A tűzre visszatesszük, állandóan kevergetve sűrű krémmé főzzük.

Pontosan az utasítás szerint jártam el, a liszt mennyiségét kivéve. A biztonság kedvéért többet adtam hozzá mint az előírás. Kicsit meg voltam ijedve, mert melegen még így is elég hígnak tűnt a krém, de miután kihűtöttem, pont megfelelő állagú lett.

A kihűlt fánkokról levágtam a tetejüket és az üreges belsejüket megtöltöttem karamellkrémmel.

4 dl habtejszínből 1 evőkanál porcukorból és 2 csomag habfixálóból kemény habot vertem, majd habzsák segítségével a karamellkrém tetejére nyomtam. Ezután ráhelyeztem a fánkok „kalapját”.

2 evőkanál kristálycukrot karamellizáltam, és gyorsan – amíg folyékony állagú volt – a fánkok tetejére csorgattam díszítésképpen.

Nem tudtam, hogy Mazsolino vajon elfelejtette-e hogy ezt kérte szülinapjára, így úgy gondoltam, legyen meglepetés. Ezt Jani – az Árnyas szuperjófej tulajdonosa – segített megvalósítani. Lebeszéltem vele, hogy előző nap elkészítem és elszállítom hozzájuk a sütit, ők tárolják egy éjszakát és másnap a desszert elfogyasztása után kihozzák, mint egy második desszertet. Még a gyertya kérdést is meg tudtam oldani némi virágkötészetben használatos oázis és alufólia segítségével, így nem kellett izgulnom azon, hogy a fánkokba hogyan fogjuk beleszúrni.

A meglepetés sikerült, Jani személyesen szolgálta fel a fánkokat, miközben Lajos úr a Boldog szülinapot című dalt játszotta harmonikáján. :) Persze a család - hogy ne legyen elrontva a meglepetés - desszertet is rendelt előtte, így tesóm nem tudta eldönteni, hogy az időközben kihozott Créme brulée-jét egye vagy az ekler fánkokat. :)

Jani is tiszteletét tette az asztalunknál és megkóstolta az ekler fánkot. Sajnos már nem volt olyan finom, mint tegnap, hiszen a tészta egy napi állás után nem maradt olyan friss, de azért mindenki elégedetten nyilatkozott róla. Én is megnyugodtam, mert nem rontottam el a meglepetés sütit, teljesen simán ment minden a sütés során. :) Janinak és az Árnyas többi tagjának pedig köszönjük ezt a szuper napot.

MÉG EGYSZER BOLDOG SZÜLINAPOT TESÓKÁM!

Kakaós és gluténmentes mézeskalácsok Arytól

2011-12-04T15:13:00.001+01:00

Valahol a Mecsek lábánál, vagy valamelyik völgyben, de az is lehet, hogy a hegy tetején működik egy mézeskalácsgyár. Szebbnél szebb mézeskalács házikók, adventi koszorúk, szívecskék és angyalkák kerülnek ki ebből a gyárból, és sikerült megszereznem a receptet is. A mézeskalács adventi koszorúk azért különösen kedvesek a szívemnek, mert én is pont ilyennek terveztem az enyémet: behavazott hegyekkel, fenyőkkel, házakkal... És megvalósult! Ha nem is nálam, de megszületett az álmom! :-)

A receptet Ary így adta meg:

- 50 dkg liszt (én kukoricalisztet használtam, mikor a gluténmenteset sütöttem)
- 10 dkg porcukor
- 10 dkg vaj
- 1 egész tojás
- 1 sárgája
- 1 evőkanál kakaópor
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 1,5 teáskanál mézes fűszerkeverék
- 1 citrom héja reszelve
- 1,5 dl méz

A folyékony és szilárd hozzávalókat külön összekeverni, majd összegyúrni. A lisztből lehet először kicsit kevesebbet is hozzáadni, majd apránként a többit. Nagyon jó, lágy tészta lesz belőle, amivel könnyű dolgozni. Mikor nyújtod, nem repedezik, nem ragad. De természetesen a kukoricaliszttel kicsit nehezebb dolgozni az állaga miatt. Szerintem másfajta gluténmentes lisztet is használhatsz. Remélem, tetszeni fog! :-)

Ezek a szépségek megrendelésre készültek.

Köszönjük a receptet, ha idén sütök még, akkor azonnal, ha nem, akkor csak jövőre, de mindenképpen ki fogom próbálni.

Ha tetszik:
↓↓↓↓↓↓↓↓↓

Fügelikőr

2011-12-02T12:08:00.001+01:00

Ma ilyen homályos képek lesznek. Az üveg pedig belülről maszatos, a fügétől, értelemszerűen. Nálunk adventi naptárként működik, könnyebb legyen a várakozás:), de villámgyors karácsonyi ajándéknak is tökéletes, már annak, aki szereti a fügét, meg amúgy iszik is. Az elkészítése tényleg pár perc csupán, és a legtöbb likőrrel ellentétben NEM KELL NÉHÁNY HÉTIG érlelni, rögtön kézbe (és arcba) lehet nyomni. És finom is, már annak, aki szereti a fügét, stb.
Keresgéltem a neten fügelikőrt, de mindenütt kicsivu gyömbéres fügelikőrjébe botlottam, ami biztos nagyon finom, de sem friss fügém, sem időm nem volt. Szóval át kellett menjek kreatívba, ez most sztem összejött, agyament és gyors fügeíz lett a végeredmény. Ütősen, persze.

Hozzávalók:
1 karika szárított füge (20 dkg lehet?)
4 evőkanál méz
1 kávéskanál vaníliakivonat
fél liter vodka (persze tiszta szesz még jobb lenne, de ahhoz nem tudom, hol lehet hozzáférni)

A négy evőkanál mézet beletettem egy vastagtalpú kislábasba, és karamellizáltam. Néhány perc habzás után picit sötétebb lesz, és megváltozik az illata, akkor már jó is, nem kell megégetni. Közben elfeleztem a fügéket (hogy majd jobban kijöjjön az ízük). A mézet felengedtem két dl vízzel, beledobtam a fügéket, és fedő nélkül addig forraltam, amíg kb. a fele levét elfőtte (ez is néhány perc csupán), szóval folyadékosítottam a fügeízt. Amikor kész lett, teljesen kihűtöttem (az időjárás kegyes hozzánk, elég csak kirakni ebbe az ablakpárkányra, néhány perc múlva kopogósra fagy). Most már csak össze kellett mindent önteni, egy szélesebb szájú üvegbe beletuszkoltam ezt a mézes fügét, a levével együtt, természetesen, ment rá a vanília, meg a vodka, óvatosan összeráztam, és már kész is volt. Már az első nap tényleg nagyon finom, de biztos nem lesz rosszabb az alatt a néhány nap alatt, amíg együtt állnak, és aztán reményeim szerint a vodkás fügéket is el lehet majd rágcsálni.

Most pedig fontos közlemény következik: hétköznap délután senki ne járkáljon a ködben a Kő-hegyen két miniatűr vérebbel, mert kis csacsi és bandája rájuk fognak támadni. Irtó okosnak néz ki, és állítólag jó puha a bundája is, nagyon barátkozó természet, de a kutyáktól kiborul:)

Irtó cukik lehettek:)

Mézeskalács adventi naptár

2011-12-01T18:40:00.001+01:00

Unokahúgaimnak, Mazsinak és Vikinek készítettem ezeket a mézeskalács adventi naptárakat. Egyik nap órákon keresztül keresgéltem az interneten valami ötlet után kutatva, hogyan lehetne fellógatni a mézeskalács adventi naptárt, de semmi olyat nem találtam, ami nálunk megvalósítható lenne. Olyat semmiképpen nem akartam, amit asztalon kell tartani, mert tesóméknál a négylábúak veszélyeztetik az épségét, és a falra szerelhető se jöhetett szóba, mert betonból készült házban lakunk, ahová nem lehet csak úgy ukkmukkfukk felfúrni valamit, mindenképpen a felakasztós és lógatós megoldásra lett volna szükségem. Végül eldöntöttem, hogy koszorúra fogom felkötözni a kis számozott mézeskalácsokat, és rá két napra megláttam ezt a gyönyörűséget Mohánál, majd pedig ezt a Papazsíroskenyér blogon. (Remélem ha valaki jövőre ötleteket keres mézeskalács adventi naptárhoz, a gugli már nem csak a mézeskalács fenyőfához - 24 darab kis négyzettel - fogja eljuttatni.)

A világosabb színű formák a tavaly kipróbált mézes tésztából, a sötétebbek pedig a pepperkakor tésztájából készültek. Az íróka összeállítását Mohánál tanláltam meg.

Fiamnak pedig a tavalyi adventi naptárat újítottam fel idén is, mert ő nem szereti a mézeskalácsot. Legjobban a gumimacit és a sportszeletet szereti, de más meglepetések is várnak rá karácsonyig.

Aranyköpések és még egy kérés

2011-11-30T17:23:00.001+01:00

Bejegyezte: Andi (a g33k.70m4 fedőnév alatt a fiam ügyködött)

Nemrég segítséget kértem tőletek unokahúgom, Mazsi diplomamunkájához szükséges kérdőívek kitöltésében. Most szeretnék beszámolni róla, hogy 161 darab kitöltött kérdőív érkezett, és ezekből a Mazsi összeállította nekünk a legviccesebb válaszokat ... és ezt szeretném megosztani veletek is. Köszönjük mindenkinek a segítségét!

Ha még diák, melyik felsőoktatási intézmény mely szakán tanul?

KJF Siófok! Problem? (Heidi kicsit szemtelen... Ráismertem!)

Hol keres leginkább gasztronómiai tartalmat?

A konyhámban! :)

Mely séfeket, szakácsokat illetve szakácsnőket ismeri a médiából az alábbiak közül?

Keith Floyd, Keith Floyd egy éve elhunyt!! (És a két duci hölgy?)

Sajnos egyiket se

Stal Juci, Budai...

Az előbb felsoroltakon kívül, mi más jut még eszébe Gordon Ramsay-ről?

a mocskos szája :)

állati gazdag lehet:)

Bunkó

Egy idióta barom, eszembe se jutna megnézni a műsorait!

'f*ck' :) Bocsi, de tényleg ez. :)

Engem idegesít :)

gomba (nem tudom, miért)

köcsög

nem csinos! (Puszi: Mama :-))

paraszt! :) de szimpatikus

párászt (Ej-ej, Viikii)

Terrorista :)

Antipatikus, Hányinger az a barom!

Kérem írja le miben változtatta főzési szokásait illetve hozzáállását a gasztronómiához! (mármint G.R.)

főzés közben parodizáljuk a párommal, vicces

Gordon Ramsay egy pökhendi alak, csak a pénzért ugrál annyit a kamerák előtt, lejáratva a gasztronómiát. Elefánt a porcelánboltban. A főzés nem biznisz, hanem érzés, ezt öli ki.

Nem sikerült hatnia rám, mert nem csinos. Puszi: Mama :-)

Az egyetlen nézhető - egyben kötelezően nézendő - tv-s séf szegény Keith Floyd volt, a Jóisten nyugosztalja! Gordon Ramsey láttán elmegy az étvágyam!

Az előbb felsoroltakon kívül, mi más jut még eszébe Jamie Oliver-ről?

a pucér feneke :)

édi és dobol

édi-bédi stílusa

cuki

Gordon Ramsey kölyökklubos verziója.

helyes :)

mindenbe belenyúl kézzel

Pösze

pösze <3 (ez a jel egy szívecskét formáz állítólag)

sajnos semmi. Puszi: Mama

édes, pösze

A nagy sikeren felbuzdulva szeretnélek megkérni benneteket, hogy akinek van kedve/türelme, legyen szíves kitölteni Mazsi barátnőjének és évfolyamtársának, Dórinak a diplomamunkájához összeállított kérdőívet is. Ez nem gasztronómiai témájú, viszont sokkal rövidebb, mint Mazsié. Azoknak a véleménye is érdekes, akik nem járnak szállodába (nyilván ők vannak többen), mert ebből tudhatja meg igazán Dóri a "mai magyar valóságot".

Köszönöm még egyszer a segítséget!

Mézeskalács adventi koszorú

2011-11-29T17:27:00.001+01:00

Évek óta szemezek az interneten látható szebbnél-szebb adventi koszorúkkal, de eddig se bátorságom, se időm nem volt ahhoz, hogy készítsek egyet magamnak. Most, ha már időm legalább van, összeszedtem a bátorságomat és megálmodtam a saját meseország adventi koszorúmat. Azért meseország, mert most én is meseországban érzem magam egy ideje.

A mézeskalács alapja, a csillagok és a fenyőfa a tavaly kipróbált tésztából készült, a szarvas pedig a Pepperkakor tésztájából.

Természetesen, mire sikerült összeszednem a bátorságomat, a szabadidőm lett kevés, mert váratlanul sok munkát kaptam. Aztán múlt pénteken mindent leadtam, és egyéb sok-sok akadályozó tényező után tegnap tudtam nekiállni a mézesezésnek. Sajnos mindkét tésztával gondjaim volta, a sima mézes ragadós lett, a pepperkakor pedig töredezős, így aztán nem csodálkoztam, amikor a kilyukasztott csillagok darabokra törtek a kezemben, amikor át akartam emelni őket az alapra. Ennél sokkal díszesebbet képzeltem különben, hegyekkel, fenyőkkel, de nem mertem tovább feszíteni a húrt, amikor legnagyobb örömömre a végén az egész alap nem roppant össze, már boldog is voltam. Összeroppanhatott volna, mert alatta a sütistálnak van egy kis pereme, amitől - bár nem látszik - a körlap belseje kicsit homorú.

Mindegy, ilyen lett, remélem, tetszik. Én imádom!

(Ja és ez itt a vadiúj "lájk" gombunk, Toma és Gyuszkó csinálta)
↓↓↓↓↓↓↓↓↓

Adventi koszorú kuglóffal

2011-11-29T08:00:00.000+01:00

Azt mondta az Andi, hogy irtó szépet csinál az idén, és fel is teszi. Mondtam, hogy akkor én is. Mármint hogy én is felteszem. Ha már nem főzök, meg nem sütök, legalábbis blogilag. Az angyalka már családi nyomásra került be a buliba (mondjuk kedvenc), szerintem kicsit túl csicsás lett vele, de elnézem neki, mert engem szeret.

Szép ez a sokféle felület, nem?

És hogy neve is legyen a gyereknek, megmutatom a kissé szénné égetett kuglófunkat. Volt még mákos-diós is, meg almás klafuti, de ők már szerepteltek doszt.

Leöntöttem csokival, hogy ne látszódjanak az elszenesedett rétegek. Recept most nem lesz. A szokásos édes kelt tészta, olyan 30 dkg lisztből összesen, kétfelé osztva, két szép nagy téglalappá kinyújtva. A vajas pamacsolás után az egyiket kakaós cukorral szórtam meg, a másikat meg fahéjassal, és feltekertem, aztán irány a forma. Forró sütőben feketére sütöm, utána meg leöntöm csokival.

És még egy normális szeletet sem sikerült megörökíteni, de hát ez van. Egyébként finom volt, hogy csak úgy ropogott a héja:)

Havi cukik: hogy itt a hideg, exponenciálisan emelkedik a kanapén fekvő, illetve arról lefolyó állatok száma.

Zsuzsi mint illegális behatoló:

Dagi cicánk, szép darab, nem mondom, de azért ha akarná, még elférne a kanapén:

És vajon kié az a szép nagy gömbölyű fenék az ablakban?

A szép képeket természetesen Rebeka csinálta, a csúnyákat meg én.

A mi adventi ajándékunk....

2011-11-25T20:58:00.005+01:00

... Nektek az, hogy mostantól kezdve a Facebook-on is követhetitek blogunkat. Mi nagyon örülünk ennek, hiszen ez lehetőséget ad nekünk, hogy egyre több emberrel kerüljünk kapcsolatba.

Várunk szeretettel mindenkit, akit érdekel, hogyan boldogul Csincsilla, Andi és Bea - valamint vendégszakácsaink - cukrászaink - a konyhában, és aki megbocsátja, hogy egy gasztroblogban néha kitérőt teszünk és megemlítjük a mindennapok örömeit-gondjait, beleértve a négylábú társainkkal történteket is.

Többfelől is érkezett hozzánk igény arra, hogy a Facebook-ra is felkerüljön blogunk, így gyorsan léptünk is ez ügyben. Hatalmas köszönet illeti Andi fiát, Tomát, aki egy nap alatt elintézte, hogy a közösségi oldalon is követhetők legyünk, lelkesen dolgozott azon, hogy mindenféle igénynek megfeleljen a Facebook-oldalunk.

Szívesen fogadunk mindenféle építő kritikát, kommentet, ezért kérünk Benneteket, ne fogjátok vissza magatokat, észrevételeiteket bátran írjátok meg nekünk.

És most a legfontosabb.

Facebook elérhetőségünk a következő:

A kozos konyha(kert)

A Mazsolino által készített koszorú fotójával kívánunk mindenkinek nagyon kellemes, szép, adventi heteket, készülődést az év legszebb ünnepére: a karácsonyra. Ne felejtsétek: vasárnap advent első vasárnapja lesz, az első gyertyát a hagyományok szerint ezen a napon kell meggyújtani.

Szívből jövő ajándék egy szerencsésnek!

2011-11-25T00:00:00.000+01:00

Kép innen

Olyan, mintha régóta ismerném Fernelt. A kezdetektől olvasom blogját, ami nem gasztroblog, hanem egy vidéken élő és ott munkát kereső ember naplója. Tudom, hogy nagyon nehéz év áll mögötte, és ő most mégis ajándékot szeretne adni valakinek azért a sok jóért, amit innen-onnan kapott az elmúlt év során. A képen látható saját készítésű finomságokat az a szerencsés nyerheti meg, aki vasárnap éjfélig hagy egy kommentet a blogjában. De ez még mind nem elég, egy hasonló csomagot szeretne küldeni egy rászoruló családnak is, akit ez a szerencsés nyertes nevezhet meg. Írjunk neki minél többen, annyira szeretnék örömet okozni neki! Mert neki az az öröm, ha adhat.

Itt lehet jelentkezni.

Boeuf bourguignon vagyis burgundi marharagu

2011-11-22T18:39:00.009+01:00

Akkor most én blogolok egy picit Andi helyett. :)

Hétvégén nagy lépésre szántam el magam: úgy döntöttem, kipróbálom azt az ételt, amit az idei családi karácsonyi ebédre szánok. Azt, amiről csak jókat hallottam és ami kb. 1,5 éve mocorog a fantáziámban, amióta láttam a Julie & Julia című filmet. Aki látta, az tudja, hogy miért szántam rá magam próbafőzésre: a filmben Julie is elrontja elsőre Julia Child híres marháját, ami ráadásul hosszú órákon keresztül készül.

Minden évben mást találok ki karácsonyi ebédre, a levesen kívül nem szokott ismétlődni a menü. Idénre ezt gondoltam. Azt hiszem jól döntöttem, mert átment a próbán. Megéri a sok pepecselést. :)

A recept alapvetően 3 részből áll:
1. a hús előkészítése / elkészítése
2. a gomba elkészítése
3. a hagyma elkészítése

Majd az egészet egy edényben összesütni.

Az eredeti receptet szerettem volna használni, ami eredeti nyelven így szól. A Mindmegettén pedig nagyon jól le van fordítva, ezt vettem alapul. Két személyre készítettem az ételt, ezért néhány alapanyag mennyiségét csökkentettem. Némelyiket viszont hagytam úgy ahogy a receptben van, a megfelelő ízhatás elérése végett. Végül akkora adag lett belőle, hogy 3 ember is jól lakott volna vele.

Hozzávalók a marhahúsos raguhoz (2-3 főre):
- 10 dkg húsos szalonna (erdélyi)
- 1 evőkanál olívaolaj
- 60 dkg marhahús felkockázva
- 1 közepes sárgarépa
- 1 közepes vöröshagyma
- 1 csapott teáskanál só
- 1 kávéskanál bors
- 2 csapott evőkanál liszt
- 3 dl vörösbor
- 3 dl húsleves / csontlé
- 1 kis konzerv sűrített paradicsom
- 2 gerezd fokhagyma
- fél teáskanál kakukkfű
- 1 babérlevél

A szalonnáról eltávolítottam a bőrét és felcsíkoztam fél centi vastagra. Bőséges vízben, forrástól számítva kb. 10 percig főztem. Lecsöpögtettem, megszárítottam. Egy serpenyőben mindkét felét halványbarnára pirítottam, majd egy mély, jénai tálba kiszedtem.

A marhahúst szerencsére anyukám kedvenc hentese felkockázta nekem, így azzal nem volt más dolgom, mint hogy átöblítettem és papírtörlővel megszárítgattam. A serpenyőben lévő szalonnazsírhoz hozzáadtam az olívaolajat és ebben a keverékben megkapattam a hús minden oldalát. Egyszerre csak kis adagot helyeztem a serpenyőbe. Ezután a húst is félretettem abban a tálban, amibe a szalonnát szedtem ki.

A visszamaradt zsiradékban megpirítottam a vékonyra szeletelt hagymát és a felkarikázott sárgarépát. Ezt nem kellett leszűrni, mert olyan kevés zsíron kevergettem a zöldséget, hogy szinte a teljes mennyiséget felszívta.

A húst és a szalonnát megszórtam sóval, borssal, liszttel. Jól összekevertem. A tálat fedő nélkül a 230 fokosra előmelegített sütő közepére helyeztem. Néhány perc után kivettem és újra átkevertem a húst. Újabb pár percre visszatoltam a sütőbe az edényt. Ahogy a recept írta, egy vékony, ropogós réteg keletkezett a marhán a megbarnult liszttől.

Kiemeltem a tálat a sütőből és mérsékeltem annak hőfokát 160 fokra. Bár nem volt egyértelműen leírva, de én hozzáadtam a húshoz a répát és a hagymát. Ráöntöttem a bort (burgundi helyett egri bikavér volt) és a húslevest, hozzáadtam a paradicsompürét, az áttört fokhagymát, a kakukkfüvet és az elmorzsolt babérlevelet. Jó alaposan összekevertem, majd lefedtem a jénait, és a sütő alsó harmadára toltam.

Jó sokáig nem kellett hozzányúlnom (kb. 3 óra), csak arra figyeltem, hogy a leve egyenletesen, lassan forrjon.

Közben elkészítettem a gombát. Ennek a leírása is megtalálható a Mindmegettén az említett receptben.
Szóról szóra le van fordítva Julia Child eredeti receptje, amit megtalálhatunk híres szakácskönyvében. És itt. Sajnos ebben a hivatkozásban hibás a hússal kapcsolatos fájl, ezért linkeltem be oda egy másik forrást.

Na de vissza a gombához.

Hozzávalók a 2-3 személyes adaghoz:
- 25 dkg gomba
- 1,5 evőkanál vaj
- 1 evőkanál olaj
- 1 szál újhagyma
- esetleg só, bors (én kihagytam)

A gombákat megtisztítottam feldaraboltam. Ha nagyon pici gombáink vannak, hagyhatjuk egyben, nem kell aprítani. Az újhagymát felkarikáztam a zöldjével együtt.

A leírás szerint a következőképpen lesznek szép pirosak a gombák:

"A megfelelően pirított gomba enyhén barna, és nem izzadja a nedveket főzés közben; ehhez a gombáknak száraznak kell lenni, a vajnak nagyon forrónak, és a gombák nem lehetnek zsúfoltan a serpenyőben. Ha egyszerre túl sokat pirítanál, akkor pirítás helyett párolni fogod őket – a nedvek kiszöknek, és a gombák nem barnulnak. Ha tehát nagy mennyiséget szeretnél készíteni, több részletben pirítsd őket."

A serpenyőben felmelegítettem az olaj és a vaj keverékét. Akkor megfelelő a zsiradék hőfoka, amikor a vaj habzása alábbhagy. Ekkor kis részletekben - mint a húst - beledobtam a gombát. A tűz felett 4-5 percig rázogattam a serpenyőt, és amikor már mindenhol egyenletesen szép piros volt a gomba, leszűrtem és félretettem Jöhetett a következő adag. Amikor mindegyik megpirult, visszatettem az egészet a serpenyőbe, belekevertem a hagymát és néhány percig még együtt sütöttem. Leszűrtem, hogy ne maradjon rajta sok olaj.

Ezután félretettem a gombát.

Jöhetett a hagyma. Ez egy kicsit becsapott engem. Ugyanis a Mindmegettén látható fotón gyöngyhagymával készült az étel, a leírásban viszont nyers fehérhagyma szerepel, ráadásul 18-24 db van megadva. Úgyhogy szépen mondtam is anyukámnak, hogy kb. 20 db gyöngyhagymát vegyen nekem. Anyu nem értette, hogy mit kezdenék olyan kevés gyöngyhagymával, úgyhogy hozott kb. 15 dkg-t, ami úgy ránézésre 35-40 szem lehetett.

Aztán kiderítettem a félreértés okát és utánaolvastam az elkészítési módnak. Végül örültem, hogy ecetes gyöngyhagymával dolgozhatok, mert azt csak meg kellett pirítanom.

A nyers fehérhagyma elkészítésére Julia Child két féle módot is javasol. Mármint az előbarnítás után. Meg lehet főzni borban, vízben vagy húslevesben fűszerekkel együtt, vagy akár meg is lehet sütni. Mindegyik esetben vigyázni kell, hogy megtartsa formáját, ne essen le róla egyetlen réteg héj sem és ne puhuljon meg túlságosan.

De hát az ecetes gyöngyhagyma már így is eléggé puha, így maradtam a barnításnál.

Hozzávalók:
- kb. 15 dkg ecetes gyöngyhagyma
- 1 evőkanál vaj
- 1 evőkanál olaj

A vaj és olaj keverékét felmelegítettem és amikor buborékozni kezdett, beledobtam a hagymákat. Nem volt sok, egyszerre belefért a serpenyőbe. Néhány percig rázogattam a tűz felett és amikor már megbarnult mindenhol, leszűrtem róla az olajat.

A hagymát is félretettem.

Kb. 3 óra sütés után megfelelően puhának éreztem a húst. Kivettem az edényt a sütőből - olyan illata volt hogy csak na! - , merőkanállal egy másik edénybe mertem a szaftot, úgy hogy közben egy szitán átszűrtem. A recept szerint mindent ki kellene emelnem a sütőtálból, aztán kimosnom, de erre nem voltam képes. A nagyja levet átszűrtem egy kis lábasba és felforraltam. Közben folyamatosan szedtem le róla a zsírt. Persze ezt sem sikerült 100 %-osan megoldanom, de a nagy része eltűnt róla. Egy viszonylag sűrű szaftot kaptam.

A húst egyenletesen beborítottam a gombával majd a gyöngyhagymával, ráöntöttem a szaftból annyit, hogy majdnem ellepje (maradt is még belőle) és lefedve visszatoltam a sütőbe a tálat még kb. 20 percre.

Ez után nem bírtam tovább, kivettem a sütőből és felfaltuk majdnem az egészet. :) Petrezselymes rizst készítettem hozzá, de karácsonykor krokett lesz mellé.

Pontosan olyan lett mint amilyenre számítottam, amit elképzeltem az elmúlt másfél év alatt. Az omlós marhahús, a sűrű, fűszeres szaft, a 3 féle hagyma és az a hihetetlen finom illat, ami a sok-sok óra alatt szállt a sütőből meggyőzött arról, hogy megfelelő karácsonyi ebéd lesz Julia néni egyik specialitásából. :)

A munka összességében egyébként kb. 1,5 órányi volt.

Karácsonyi hangulatú almás pite

2011-11-20T22:57:00.001+01:00

Nem tudom miért, de mostanában nagyon szeretem az almás sütiket, édességeket, bár a fiam egyfolytában csokisért könyörög. Legközelebb majd neki is kedvezek, de most még muszáj volt sütnöm egy finom almás pitét, olyan szép almákat kaptam unokatesómtól. A recept Dr. Oetker oldalán Amerikai amláspite néven fut.

Hozzávalók a tésztához:

- 350 g liszt
- késhegynyi sütőpor
- csapott teáskanál só (kicsit kevesebbet tettem bele)
- 175 g szobahőmérsékletű vaj
- 1 tojás fehérje (közepes tojásból)
- 50 ml (kb. 4-5 evőkanál) hideg víz

A lisztet elkevertem a sütőporral és a sóval, hozzáadtam a vajat, a tojásfehérjét, majd kicsit később a vizet is és addig kevertem a robotgéppel, amíg össze nem állt. Hűtőbe tettem 30 percre. Ezalatt elkészítettem az almatölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:

- 1 kg alma
- 100 g porcukor (én kevesebbet, kb. 80 grammot, és kristálycukrot tettem bele, és elég volt)
- 1 mokkáskanál fahéj
- én tettem még bele kb. fél-fél mokkáskanál szegfűszeget és gyömbért is
- 50 g búzadara

A tetejére:
- 1 tojás sárgája
- 1 evőkanál tej (vagy víz)

Az almákat meghámoztam, lereszeltem és összekevertem a cukorral és a fűszerekkel. Egy lábosban megpároltam, majd lehúztam a tűzhelyről, és hozzákevertem a búzadarát.

A tésztát elővettem a hűtőből, 1/3-ad részét kinyújtottam, és beleillesztettem a kivajazott tortaformába (nem 28 cm-es az enyém, hanem csak 22) úgy, hogy csak az alján legyen tészta. Villával megszurkáltam és 200 fokon 15 percig elősütöttem. Amikor megsült, kivettem a sütőből, hagytam egy kicsit hűlni. Ezalatt (tehát amíg hűlt) a maradék tészta egy kisebb részét megint kinyújtottam és olyan szélességű csíkokat vágtam, amivel a tortaforma oldalát be tudtam tapasztani. Sajnos az én tésztám sülés közben összement a tortaforma alján, így kellett egy kis pótlást csinálnom a süti alján ebből a peremből.

Amikor az oldala is be volt tésztával fedve, beleöntöttem az almatölteléket, és ismét egy darab tésztát kinyújtottam kör alakúra, amivel befedtem az egész sütit. A maradék tésztából az új ikeás kiszúrómmal egy rénszarvast, másik sütiformákkal pedig holdat és csillagokat szúrtam ki, majd ezzel díszítettem karácsonyi hangulatúra a pitét. A tetejét lekentem vizezett tojássárgával (nem volt itthon tej :-( !), és visszatoltam a sütőbe újabb 45 percre.

Elég hamar beborítottam sütőpapírral a tetejét (nem volt itthon fólia :-( !), mert elkezdett nagyon barnulni. Így sütöttem a sütési idő végéig.

Nagyon finom lett!

További almás piték a blogon:
- Hajni barátnőm kedvence, egy villámgyors és nagyon finom almás pite, ezzel fogjuk ünnepelni az ötösre sikerült vizsgáját is a jövő héten
- Csincsilla gyors almáspitéje
- Bea gyönyörű Amerikai almás pitéje
- Csincsilla egyik kísérlete: Almás pite szilvalekvárral, dióval és mákkal
- Csincsilla szilvalekváros-diós almás pitéje
- Nagymama almás pitéje Csincsillától
- Almás pite, ahogy Kata készíti Pécsen
- Hajnitól kapott almás pite recept, aminek az első sorában az állt, hogy tőlem van... ennyit a családfájáról

Almatorták a blogon:
- Stockholmi almatorta
- Linzi almatorta (inkább pite szerintem)
- Csincsilla Dióhabos almatortája
- Csincsilla Reform almatortája
- Tejkaramellás almatorta, amit Borinak sütöttem
- Tarte tatin Csincsillától
- Elzászi almatorta Csincsillától
- Mandulás almatorta megint csak Csincsillától
- Csincsilla Amerikai almatortája
- Normandiai almatorta megint Csincsillától
- egy Egyszerű almatorta Csincsillától

Finomabbnál finomabb almás sütik a blogon:
- Bea Almás lepénye
- Bea egyszerű, de finom Almás táskája leveles tésztával
- a gyönyörű Tarte fine Csincsillától szintén leveles tésztával
- Almás-diós süti, amit unokatesóm, Éva sütött saját szülinapján nekem
- Almás klafuti Csincsillától
- Almás rakottas zabpehellyel, ezért irtó egészségesen, Csincsillától
- Almás süti mogyoróval, amit Csincsilla receptje alapján csináltam

Remélem, nem hagytam ki egyet sem!

A tökéletes krumplifőzelék

2011-11-20T20:55:00.000+01:00

Folyamatosan keresem a megoldást a rántással kapcsolatos problémámra, így aztán próbáltam már habarással és sűrítéssel készült főzelékeket, leveseket, de egyik sem volt az igazi. Most - úgy érzem - megtaláltam a nekem legjobban megfelelő készítési módot a Morzsáló blogon.

Hozzávalók:

- 80 dkg burgonya (unokabátyámé természetesen)
- 1 fej vöröshagyma
- só
- 3 babérlevél
- 1 evőkanál piros paprika
- 2 dl tejföl
- 1 evőkanál liszt

A hagymát felkockáztam, kicsi olajon üvegesre dinszteltem. Megszórtam piros paprikával, beletettem a karikára vágott krumplit és felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Sóztam, beletettem még 3 db babérlevelet. Fedő alatt takaréklángon főztem, amíg a krumpli megpuhult, majd behabartam. A habarás úgy készült, hogy 2 dl tejfölben kézi habverővel csomómentesre kevertem a lisztet.

Majdnem tökéletes lett, annyit rontottam csak el, hogy a fedőt azért résnyire nyitva hagytam, mert különben fröcskölt a forrásban lévő lé, így aztán egy kicsit elfőztem a levét, kevés lett a főzelék "szaftja". Amúgy tökéletes lett ízre is, és nagyon gyorsan elkészült, ráadásul nem kellett rántásos edényt mosogatni.

Vesztes helyzetből győzni

2011-11-17T21:43:00.001+01:00

Micikétől kaptam egy nagyon izgalmas receptet, és elég hosszú ideje készülök már arra, hogy megcsináljam. Ez egy almás palacsinta lenne mascarponés töltelékkel és fahéjas almás öntettel. Csúcs! A nyál összefut a számban már attól is, hogy leírom. Nekem azonban nagy szervezést igényel, ha 3 hozzávalónál több friss alapanyag kell, hogy az mind legyen itthon, ezért is tartott hosszabb ideig a készülődés. Ehhez ugyanis kell, hogy legyen a hűtőmben alma, mascarpone, tejszín, tojás, tej -- persze tej mindig van itthon nagyobb mennyiségben, csak épp amikor kéne valamibe, akkor derül ki, hogy most éppen csak annyi van, amennyi a reggeli kávénkhoz kell, nem szabad hozzányúlnom. Mostanában nem raktárazok semmilyen élelmiszert, nincsenek nagybevásárlások, általában azt veszem meg, ami az épp kitalált kajához kell. Nemrég a piacon a pillantásom a házi tejszínre esett, és direkt ehhez az édességhez vettem is egy üveggel, a mascarponét pedig sikerült beszereznem már korábban, és még a szavatossága se járt le.

Tegnap este nekiálltam a finomságnak: egy evőkanálnyi vajon karamellizáltam két evőkanál cukrot, és amíg az barnult a serpenyőben, meghámoztam és felnegyedeltem egy almát. Amikor a cukor barnulni kezdett, rászeleteltem az almát, kicsi vizet öntöttem alá, megszórtam fahéjjal és megpároltam. Nekiálltam ezután a mascarponés tölteléknek: a tejszínt elővettem, és ekkor láttam meg, hogy a finom házi tejszínem szavatossága 2 napja lejárt, és azt nem kalkuláltam be, hogy ez nem olyan, mint a bolti tartós és féltartós tejszínek, amiket a lejáratuk után egy hónappal is simán habbá lehet verni, ez megsavanyodott, ahogy illik. Azért én erőszakosan megpróbáltam felverni, de persze nem sikerült. Nagyon elkeseredtem. Iszonyűan kívántam! Mit csináljak?

Az édes fahéjillat már betöltötte az egész lakást, nem bírtam volna nem enni, ezért elővettem a hűtőből a házi joghurtot (ez mostanában mindig van itthon, a kenyértésztába is szoktam tenni belőle), kivételesen meg se volt romolva, úgyhogy egy tálba kanalaztam pár kanállal, és rámertem a forró fahéjas almát. Isteni volt! Az egészet felfaltam nagyjából három adagban, majd ma újra megcsináltam, és így fotó is készülhetett róla.

A jéghideg, savanykás joghurt és a forró, édes, fahéjas alma remek párosítás! A fahéj nem mellesleg híres afrodiziákum is, na nekem nem potencianövelő, hanem hangulatfokozó hatása miatt jött jól aznap este. Mert el is múlt tőle a nyűgösségem.

Zsömlesütés új módszerrel

2011-11-16T11:57:00.001+01:00

Majdnem tökéletes külsejű zsömléket sütöttem ezzel a nekem új, tepsivel-letakarós módszerrel, amit a Mamus süt, főz, öltöget blogban találtam. Már sokszor olvastam, hogy letakarva sütve a kenyeret sokkal ropogósabb lesz a héja, és mivel én mindig zsemléket sütök (a fiam azt jobban szereti), magamtól nem jöttem rá, hogyan lehetne megoldani a zsömlék letakarását. Szerintem fantasztikus ötlet! Most próbáltam negyedszerre, és most már tényleg majdnem tökéletes lett, ezért beírom ide, hogy legközelebb emlékezzek rá, mit is akarok változtatni, hogy tényleg hibátlan legyen.

Az az egy biztos, hogy így letakarva sokkal nagyobbra kelnek meg a zsömlék, volt olyan próbálkozásom is, ahol majdnem kifolyt a kenyértészta a tepsiből, teljesen összenőttek, beterítették az egész tepsit, így gyönyörű szögletes minikenyérkéket kaptam végül, mert a sütés után a széleknél könnyen szétválaszthatók maradtak.

Saját kenyértészta receptemet használtam, ami aktuális kedvem szerint mindig változik:

- 50 dkg liszt
- 3 dl víz
- 1 evőkanál só
- 1 kávéskanál cukor
- 2 dkg élesztő (vagy kevesebb, nem mértem)

Nem kötelező, de most még ezeket is tettem bele:

- 1 evőkanál búzasikér (amit ugye Csincsilla is mindig szokott tenni a kenyértésztáiba, csak elfelejti beírni!)
- 2 evőkanál házi joghurt (ötletszerűen)
- 2 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt

Nem tettem bele, de előfordult már ez is:

- lehetne még: maradék krumplipüré, joghurtból lecsöpögtetett savó, magok, különböző lisztek

A tésztát dagasztókarú robotgéppel szép simára dagasztottam, hagytam duplájára kelni, aztán nem gyúrtam át, hanem jó vizes kézzel rögtön 9 db zsömlét szaggattam belőle. Sütőpapírral borított ún. gáztepsire rendeztem őket (ez az a tepsi, amit adnak a sütőkhöz), meleg vízzel megkentem bőven, és ráborítottam a másik ugyanilyen méretű tepsit, hogy légmentesen zárja. Betettem a hideg sütőbe kelni egy fél órára, aztán a fölső tepsit spriccelővel alaposan bevizeztem, hogy csöpögjön róla a víz, visszaborítottam a zsömlés tepsikre és 175 fokon 30 perc alatt megsütöttem.

A sütő második polcán sütöttem (a legalsó az 1-es!), és így 30 perc alatt az alja gyönyörű piros lett, de fölül még fehér maradt. Ekkor visszatoltam a legfölső polcra 10 percre, hogy a teteje is szépen megpiruljon. Legközelebb a 3. polcon fogom a zsömléket sütni ezen a hőfokon.

Amikor megsült, kivettem a sütőből és forrón megspricceltem őket hideg vízzel, hogy megrepedezzen. Rácsra tettem kihűlni.

Tojásspórolós házi tészta

2011-11-16T11:00:00.001+01:00

De hát honnan is kezdjem el? - vág bele Révész a Francia lány című számába. És most én is itt ülök, és nem tudom, honnan kezdjem a tegnapi vacsora leírását.

Azzal kezdődött, hogy szerettem volna Anna majdnem bolognaiját újból elkészíteni, de most már tökéletesre. Ehhez viszont újfajta tésztát terveztem, amit egy különleges eszközzel kell készíteni. Ezt unokatesómtól kaptam, Horvátországból hozta pár évvel ezelőtt egy nyaralásról:

A recept és az eszköz, rajta egy szárított mintadarabbal

A horvát šurlice szerintem ugyanaz a tészta, mint az olasz pici, amivel Jamie Olasz kaják c. szakácskönyvében találkoztam, és nagyon régóta szeretném kipróbálni. Itt jön a bonyodalom! Van ugye a megszokott tésztarecept: 1 tojáshoz 10 deka liszt (ez szerintem 1 fős adag), aztán van a horvát recept, ami a fotón látszik, és van Jamie olasz receptje: 455 g finomra őrölt kukoricaliszt, kb. 200 ml víz (4 főre írja). Melyiket csináljam?

Persze itt a recept, mert a papír másik oldalán volt...

Hosszas vívódás után a šurlicekészítő eszközhöz mellékelt receptet választottam. Hozzávalók:

- 1 kg liszt
- 2 tojás
- 1 dl olaj
- 0,35 l víz

Persze rögtön a felét vettem mindennek így elsőre. Összegyúrtam a tésztát, és elkezdtem 1 dkg-os darabokra tépkedni. Felsodortam az első tésztát, majd alig tudtam lehúzni az eszközről. Megpróbálkoztam a másodikkal is, kb. 5 percbe telt a sodrás, megint alig tudtam lehúzni. Na ez már nekem is sok volt, mert kiszámoltam, hogy ezzel a tempóval 250 percig tart a tésztakészítés, úgyhogy gyorsan újra összegyúrtam a tésztát és előbányásztam a tésztanyújtó gépemet, hogy a szokásos módon szélesmetéltet készítsek.

A nyújtáshoz nagyon kellett lisztezni ezt a tésztát, mert folyton elszakadt, de aztán végül sikerült megküzdenem vele, és rengeteg szélesmetéltem lett az egytojásos tésztából. Igazán spórolós adag, a hagyományos módszerrel ehhez 5 tojásra lett volna szükség! A tészta felét a géppel vágtam szélesmetéltre, a másik felét pedig késsel, kicsit szélesebbre. Főzéskor pedig kiderült, hogy ezt még sokkal kevesebb ideig kell főzni, mint a szokásos friss házi tésztát. Én kicsit túlfőztem.

Aztán elkészítettem hozzá a szószt: 6 gerezd fokhagymát és 3 ág friss rozmaringot apróra vágtam, olajon jól megsütöttem. Sokkal tovább kell sütni, mint ahogy azt a fokhagyma megkeseredésétől félő szakács gondolná, de azért még ne égjen meg. Amikor elkezdene barnulni a fokhagyma, ráöntöttem 7 deci házi paradicsomlét, és ebbe tettem a 35 dkg darált húst. A hús azonnal szépen szétolvadt a folyadékban, nem kellett villával tördelni, stb. stb., hanem csak kevergetni folyamatosan. Azt tapasztaltam azonban, hogy amint a hús a paradicsomszószba került, a szósz kivilágosodott, majdnem rózsaszín lett, s mivel ez nem tetszett, a főzés végén adtam még hozzá paradicsomlét, hogy a színét kicsit visszanyerje. Így aztán kicsit túl paradicsomos lett most a szószom, de nagyon-nagyon finom! Ezért szerintem érdemes először csak a paradicsomlé felét használni, abba a darált húst, és utána a maradék paradicsomlét. Sóztam, borsoztam, picike cukorral ízesítettem és kész.

És ha már sikerült 4 tojást megspórolnom (120 Ft), akkor igazán megérdemeltem ehhez a finomsághoz egy szép darab parmezán sajtot (1700 Ft), meg is vettem. A maradék tésztát megszárítottam és ezt fogom a zsírosbödönömben tárolni!

Cseh túrós bukta - Cseh est

2011-11-14T12:46:00.001+01:00

A cseh estre valami finom cseh édességet is szerettem volna készíteni és így botlottam bele ebbe a cseh túrós bukta receptbe. Nem tudom, ha jobban elmélyültem volna a receptben, rájöttem volna-e már olvasáskor, hogy nem jók az arányok, esetleg valami el van írva, de szerintem 30 dkg túróhoz 20 dkg cukor kicsit sok. És mivel csak gyorsan átfutottam a hozzávalók listáját, hogy tudjam, a piacon mennyi túrót kell vennem, így aztán a sütéskor már nem tudtam a túró mennyiségét növelni, hanem a cukrot csökkentettem. A cseh túrós bukta ezért nem lett tökéletes, viszont szép.

Hozzávalók a tésztához:

- 60 dkg liszt
- 3 dl tej
- 3 dkg élesztő
- 2 tojás sárgája
- 1 evőkanál cukor (ezt viszont keveselltem, 2 evőkanállal tettem bele, de mehetett volna több is, hogy édesebb legyen a tészta)
- 2 evőkanál olvasztott vaj

Az élesztőt pici cukros tejbe felfuttattam, majd összedolgoztam az olvasztott vaj kivételével az összes többi hozzávalóval. Később adtam hozzá az olvasztott vajat és simára dagasztottam a géppel. Vékonyan kiolajozott tálban duplájára kelesztettem, majd lisztezett deszkán másfél ujjnyi (néhol kevesebb) vastagra nyújtottam és egy pohárral kiszaggattam. Mindegyik közepébe jókora lyukat vájtam az ujjammal a tölteléknek.

Hozzávalók a töltelékhez:

- 30 dkg túró (szerintem inkább 50 dkg kéne)
- 20 dkg cukor (én 3 evőkanál kristálycukrot és egy zacskó vaníliás cukrot tettem)
- 1 tojás sárgája
- fél citrom héja (biocitromé a mélyhűtőből)
- 10 dkg mazsola
- 2+1 tojás fehérje

A túrót áttörtem, krémesre kevertem a többi hozzávalóval, legvégül hozzáadtam a 2 tojás fehérjéből vert kemény habot. Ezt a krémet tettem a bukták kivájt üregébe, majd megkentem őket a maradék tojás fehérjével. Betettem a hideg sütőbe, 180 fokra állítottam, hogy melegedés közben még keljenek, és ezen a hőfokon sütöttem szép pirosra. Még forrón vaníliás porcukorral hintettem meg.

Sajnos nem lett tökéletes, de szerintem pici módosításokkal az lehetne, ezért nem dobtam ki rögtön ezt a receptet. 18 darab túrós bukta lett belőle, jól lehet lakatni vele egy egész hadsereget is.

Knédli - Cseh est

2011-11-14T11:54:00.001+01:00

Frissen nem volt időm lefényképezni, ez itt egy másnapos knédli másnaposan fotózva

Soha életemben nem ettem knédlit, sőt még csak nem is láttam, ezért izgalmas vállalkozásnak tűnt vendégeket hívni erre a kísérletre. Európa eszik szakácskönyvemben bukkantam a receptre, de aztán utánanéztem a neten, és már-már knédliszakértővé képeztem ki magam, ugyanakkor sikerült teljesen elbizonytalanodnom, ugyanis rengeteg félét találtam: krumplisat, simát, kenyérkockásat, vízben főzöttet és gőzben pároltat egyaránt. Cseh vendégeimmel egyeztetve végül a Rita konyhája blog receptjét használtam, és állítólag tökéletesen sikerült.

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt (eredetileg rétesliszt van a receptben, de pont az nem volt itthon, úgyhogy sima lisztet használtam)
- 3,5 dl víz
- 1 tojás
- 2 dkg friss élesztő
- 1 teáskanál cukor
- 1 teáskanál só
- 1 evőkanál búzasikér (nem kötelező, de állítólag jót tesz minden kenyértésztának)

Na most a búzasikérről azt kell tudni, hogy nemrég, amikor abban a bizonyos újpesti bioboltban jártam (őrölt mustármagért), egyszer csak szembetaláltam magam a búzasikérrel. Sokat olvastam már róla, hogy jót tesz a kenyértésztának, ha növeljük a liszt sikértartalmát ezzel a hozzávalóval, ezért gyorsan vettem magamnak egyet, de mivel olyan rendes vagyok, azonnal hívtam Csincsillát is, hogy vegyek-e neki is. Mire azt válaszolta, hogy neki már van és mindig tesz egy evőkanállal a kenyértésztáiba, csak lehetséges, hogy nem szokta beleírni a receptekbe? Jaj hát el se hiszi, hogy ezt elfelejtette, és nyugodtan kiszerkeszthetem ezért... Hát tessék.

Az élesztőt 1 deci cukros vízben felfuttattam, közben a lisztet a elkevertem a sóval, közepére mélyedést vájtam és beleütöttem egy tojást. Amikor az élesztő felfutott, ebbe a mélyedésbe öntöttem azt is, és elkezdtem dagasztógéppel dagasztani. Fokozatosan hozzáadtam a többi vizet is, majd jó hólyagosra dagasztottam. A tálat és a tésztát vékonyan beolajoztam, és egy órát hagytam kelni, ekkorra szépen kidagadt a tálból.

Kicsit oldalról

Egy nagy fazékban feltettem annyi vizet forrni, hogy a párolóbetét alja ne érjen a vízbe. A tésztát lisztezett deszkán kicsit átgyúrtam, két cipóba osztottam. A párolóbetétet az ujjammal vékonyan kiolajoztam és beletettem az egyik bucit, majd 25 percig gőzöltem lefedett lábosban. A fedőt közben nem szabad emelgetni, ezért örültem, hogy üvegfedőm van, mert folyamatosan tudtam ellenőrizni, hogy mi folyik odabent. Szerencsére gyönyörűen alakultak a dolgok a gőzben. Amikor az első elkészült, kiemeltem, deszkára tettem, vékonyan beolajoztam, hogy ne száradjon ki, és a második bucit is meggőzöltem. A vacsorához vékonyan felszeleteltem nyolcunknak másfél knédlit.

És hátulról is

Óriásira nőttek a gőzben és szerintem gyönyörűek lettek! A vendégek azt mondták, pont ilyennek kell lennie, ráadásul még a gyermekemnek is ízlett. Szerintem pont olyan, mint egy főtt kenyér, jó sok szaftot fel tud szívni, persze ha sikerül szaftosra sütni a húst... (Sajnos Ritának nem tudtam megköszönni a receptet, mert technikai problémák miatt a blogja nem engedett kommentelni.)

A knédlit legjobb frissen fogyasztani, a maradékot pedig eltenni a mélyhűtőbe. A hűtőben tartott kis darabka - amiből Micike vágott magának ebédre a munkahelyén - szombattól keddig (3 nap) volt ehető, szerdára megpenészedett.

Párolt káposzta - Cseh est

2011-11-14T11:28:00.001+01:00

Bármilyen hihetetlen, én nem tudok jó párolt káposztát csinálni - legalábbis az utóbbi években mindig elrontom. Lehet, hogy nagyon rágörcsölök, én magam sem értem, merthogy régebben szinte mindennapos volt ez az étel nálam, egy-egy hétvégén biztososan szerepelt valamilyen finom husi kísérőjeként. Aztán mivel mindig elrontottam, vagy legalábbis nekem nem ízlett, elhagytam az étlapról, de most muszáj volt elkészítenem a knédli és a sült hús mellé. Az interneten kerestem hozzá receptet, végül a Mama-főztje blog receptjét használtam icipici módosítással.

Hozzávalók:

- kicsit talán több, mint 1 kiló káposzta legyalulva
- két fej hagyma vékonyra szeletelve
- 2 kávéskanál só
- fél deci olaj
- 8 evőkanál ecet
- 8 evőkanál cukor
- fél mokkáskanálnyi (vagy ízlés szerint) őrölt kömény

Bár nem a vendégség napján, hanem már előző este nekiálltam, nem volt időm besózni és fél órát állni hagyni a káposztát, úgyhogy rögtön azzal indítottam, hogy a hagymát kicsi olajon megdinszteltem, rádobáltam a frissen vágott káposztát és megsóztam. Hatalmas fazékban fedő alatt pároltam őket, majd megszórtam 6 evőkanál cukorral és 6 evőkanál ecettel a káposztát. Mivel nekem még nem ízlett, és a színe se tetszett, másik edényben kicsi olajon megbarnítottam 2 evőkanál cukrot, erre rádobtam a félkész káposztát, kevergettem, pároltam, édesnek találtam, ezért újabb 2 evőkanál ecettel meglocsoltam és kicsi őrölt köménnyel is megszórtam. Végül sehogyan se ízlett, biztosan az én hibám, hát befejezettnek tekintettem a pároltkáposzta-projektet és egy másik fej káposztából nekiálltam káposztasalátát csinálni.

Szerencsére a vendégség napjára mindkettő elég jó formába került, legalábbis a drága vendégek megdicsérték és szépen fogyasztották is. A fotón már csak a maradék látható.

Sült csülök - Cseh est

2011-11-14T10:42:00.001+01:00

Megvolt szombaton a cseh vendégség nálam, cseh menüsorral: sült hús + párolt káposzta + knédli. Az ötlet Európa eszik szakácskönyvem lapozgatása közben merült fel, amikor a cseh fejezetben rábukkantam a knédli receptjére. A knédli mellé pedig sült csülköt találtam ki, amihez az interneten kerestem receptet, és itt találtam egy nagyon izgalmas pácot, bár hosszan barátkoztam a mi Beánk sült csülök receptjével is, de azt sajnos el kellett vetnem két okból: az egyik, hogy már nem volt időm a cserépedény előkészítésére, beáztatására, a másik pedig, hogy abba nem fért volna bele a két csülök - bár most, hogy újraolvastam Bea receptjét, lehet, jobban jártam volna vele, mert annak a leírás szerint sokkal több szaftja maradt sütés után. Tehát az interneten talált receptet kicsit módosítottam, és így is finom lett, viszont a nagy kavarodásban nem sikerült jó fényképet készítenem róla, mert az étkezőben a szokott helyemen, ahol a fény már be van állítva ételfotózáshoz, most a szépen terített asztal volt (sajnos azt elfelejtettem lefényképezni), a konyhában pedig csak neonvilágítás van, amitől a legfotogénebb étel is borzasztóan néz ki a képeken.

Legalább 20 éve annak, hogy eldöntöttem, egyszer elutazom Prágába, de még sosem volt rá pénzem, időm vagy valami mindig hiányzott. Így aztán - jobb híján - hazahoztam a lakásomba Prágát ezzel a cseh vendégséggel. Persze tiszta bolond vagyok, hogy vendégeket hívok olyan ételekre, amiket először próbálok elkészíteni, és ezzel jó nagy stresszt okozok magamnak, de megérte! Minden jól sikerült, legalábbis azt hiszem.

Nyolcunknak vettem két szép nagy csülköt a Lehel piacon. Mostanában oda járok húsért, mert az utóbbi néhány alkalommal nem csalódtam benne, nincs halszag, nincs kemény hús, nincs átverés. Persze tudom már, melyik hentesektől kell vásárolnom.

A csülköket megmostam hideg vízzel, nagyon éles késsel lekapargattam a bőrét. Beirdaltam, és besóztam. Amíg a sóban álltak, elkészítettem a pácot: aprítógépbe dobáltam egy közepes fej hagymát, 6 gerezd fokhagymát, két mokkáskanál házi mustárt, két kávéskanál házi paprikakrémet, őrölt borsot és fél deci olívaolajat, majd az egészet összeturmixoltam. Ezzel a páccal aztán bekentem a csülköket mindenhol. Még egy kicsit megborsoztam, sütőpapírral bélelt tepsiben elhelyeztem őket, kicsi vizet öntöttem alájuk, majd betoltam a 180 fokra beállított sütőbe a legalsó polcra, infra (turbogrill) fokozaton 2,5-3 órára. (A hússütéshez ezt az infra mód használatát Micikétől tanultam, nagyon bevált!) A sütés vége előtt fél órával egy fél deci sörrel meglocsoltam. Félidőben egyszer megfordítottam a csülköket.

Mivel a húsról nem sikerült jó képeket csinálnom, gondoltam megmutatom ezt a gyönyörű retro zsírosbödönt, amit a vendégeimtől kaptam ajándékba. Annyira imádom, szegénynek hiányzik az egyik füle, de jól áll neki! Már tudom is, hogy hol fogom elhelyezni, csak azt sajnálom, hogy nem zsírral főzök, ezért nem tudom rendeltetésszerűen használni. Milyen szuper lenne egyszer telesütni libazsírral!

Csokis banán

2011-11-10T23:13:00.001+01:00

Nemrég, amikor egy nagy fürt leárazott banánnal érkeztem haza, a fiam rávetette magát, és közben azt mondta, ő most leginkább csokis banánt szeretne enni. De hát hogy képzeled kisfiam, mondd el, és én megcsinálom neked! Hát, semmi, felelte, csak enném a banánt és csokit harapnék mellé. Te jó ég, ez borzasztó, gondoltam, de azért elkezdtem agyalni. Aztán ma, amikor A koleszterinszint csökkenthető szakácskönyvben a szezámmagos banán receptjével barátkoztam, rájöttem, nem nagy ügy, hiszen ez nem áll másból, mint darabolni, meglocsolni és megszórni, így alakult ki ez a nagyon gyorsan elkészíthető, egyszerű recept.

Egy-egy banánt feldaraboltam külön tányérba. A mikróban felolvasztottam fél tábla csokit egy kis tejszínnel, majd ráöntöttem a banánra. Mozsárban összetörtem egy kis mandulát és ezzel megszórtam a tetejét.

Azért majd egyszer a szezámmagos banánt is elkészítem magamnak, mert imádom a szezámmagot.

Tovább tartott megenni, mint elkészíteni, és alig kezdtük enni, már állhattam is neki a második adagnak. A gyermek nagyon meg volt elégedve saját találmányú desszertjével!

Köszönet

2011-11-10T21:47:00.001+01:00

Unokahúgom és én szeretnénk megköszönni azt a hihetetlen nagy segítséget, amit tőletek kaptunk azzal, hogy kitöltöttétek és elküldtétek neki a diplomamunkájához szükséges tegnap feltöltött kérdőívet. Külön szeretném megköszönni Seafalcon és Fernel óriási plusz segítségét, hogy kitették a saját oldalukon is a kérésemet. Egyszerűen ledöbbentem rajta, hogy mennyien jöttek a ti oldalaitokról is.

Reggel még arra gondoltam, megmagyarázom, hogy miért alakult úgy, hogy hozzátok fordultam, és ismeretlenül kértem segítségeteket. De aztán úgy döntöttem, semmi szükség erre, ráadásul lehet, ellenszenves lenne a hosszas magyarázat.

Ezért csak röviden annyit: hihetetlenek vagytok, és köszönjük! Az elkészült diplomamunkáról, és a (remélem) ötös diplomáról pedig feltétlen beszámolok majd!

Ha valakinek még lenne kedve kitölteni, ne fogja vissza magát, mert ugyan rengeteg kitöltött kérdőív érkezett tegnap, most 80 darab van összesen, de nagyon jó lenne, ha legalább 100-ból tudna dolgozni Mazsi. Köszönjük szépen!

Kedves Olvasóim!

2011-11-09T21:57:00.000+01:00

23 éves unokahúgom, Mazsi a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar (BGF-KVIF) vendéglátó és szálloda szakára jár, januárban fog diplomázni. Diplomamunkájának címe: "A média szerepe, illetve a sztárséfek hatása a mai vendéglátásra", amihez egy közvéleménykutatást tervezett, és megszerkesztette az alábbi kérdőívet. Ha valakinek lenne arra 5 perce, hogy ezt a (számomra) gyönyörűséget kitöltse és elküldje neki, nagyban segíthetnénk munkáját.

Előre is köszönjük!

A "Küldés" gombra kattintás után a program üzenetet küld arról, hogy rendben elment a kérdőív, vagy sem. Sajnos ezt az üzenetet a kérdőív legelejére teszi, így aztán vissza kell(ene) menni az elejére, hogy megtudd, sikerült-e. Még egyszer nagyon köszönöm!

Készíts mustárt házilag!

2011-11-09T18:57:00.000+01:00

írták egy Nők Lapja Cafe cikkben, amit tesóm küldött nekem nemrégiben. És miért is ne? Ha kipróbáltuk már a házi főzött majonézt és a házi ketchupot is, miért ne próbálnám meg a mustárt is? Nagyon izgalmasnak tűnt a feladat! És nem utolsó sorban nagyon egyszerűnek is. Gyönyörű üvegekbe töltve akár karácsonyi ajándékba is adható, szerintem mindenki örülne neki.

Hozzávalók egy hagyományos mustárhoz:

- 10 dkg porított mustármag
- 10 dkg olívaolaj
- 6 dkg almaecet
- 2 gerezd fokhagma
- só
- bors
- 1 teáskanál méz
- közel 1 dl víz

Porított mustármagért mentem be egy hatalmas bioboltba Újpesten, de azt sajnos nem kaptam, viszont így is szemem-szám tátva maradt a sok különlegességtől, amit ott találtam. Annyiféle szárított fűszert láttam, hogy alig bírtam visszafogni magam -- nem szabad nekem ilyen helyekre bemenni. Porított mustármagot viszont sajnos nem tartottak, vettem tehát porítatlant, amit a kávédarálómban megdaráltam.

Kísérletképpen csak fél adag mustárt készítettem, és nem olívaolajat használtam, mert nem tudtam elképzelni se, hogy milyen lesz a végeredmény. Próbálkozásnak jó a sima olaj is. Az eredeti receptben azt írják, hogy hozzáadható még opcionálisan friss tárkony, bazsalikom, kakukkfű és egyéb zöldfűszerek, vagy fűszerkeverékek, mint pl. kínai ötfűszerkeverék, garam masala, curry stb. Mondanom se kell, hogy így elsőre ezeket is kihagytam a kísérletből.

Elkészítés: Az olaj és a víz kivételével mindent egy üvegkorsóba tettem, merülőmixerrel pépesítettem. Nagyon sűrű masszát kaptam. Hozzáadtam az olajat, újra mixeltem, majd annyi vizet, hogy (nekem) jó állagúvá váljon, úgy kb. fél decit. Mehet bele több is, mert így jó sűrű lett.

Azt írják, hogy ha nagyon csíp, főzni kell egy kicsit. Hát nekem nagyon csíp, de nem főzöm, előbb így kóstoltatom meg majd a hétvégén cseh vendégeimmel a legelső mustárkísérletemet, és szeretném megbeszélni velük, hogy miket finomítsunk rajta. Az első kóstolóm azt mondta, semmit!

Paradicsomos és bazsalikomos bruschetta

2011-11-09T09:19:00.000+01:00

A minap későn érkeztem haza, hátizsákom rendesen megpakolva, nem volt kedvem bemenni vásárolni sehová. Jó messziről cipeltem kincseimet, egy üveg finom házi barackpálinkát, kis krumplit, almát unokatesóm kertjéből, meg szépen ott pihent még egy vadiúj ikeás mézeskalács-kiszúró is. Különben is azt hittem, maradt még vacsorára valami főtt étel legalább a fiamnak, de hazaérve rádöbbentem, hogy mégse. Volt itthon viszont finom házi kenyértésztából készült zsömle, meg néhány paradicsom, nekiálltam hát bruschettát csinálni, bár tudom, nem most van ennek a szezonja.

A receptet A koleszterinszint csökkenthető c. szakácskönyvben kerestem ki hozzá, és egy azonnali pálinkakóstolás után gyorsan nekiálltam.

Hozzávalók négy-hat személyre:

- 1 cibatta 2,5 cm-es szeletekre vágva (nekem a házi zsömléim)
- 1 nagyméretű vöröshagyma apróra vágva (nekem kibédi lila hagyma, bár most látom, hogy a könyv fotóján szintén lila hagyma szerepel, és tudom is, hogy néhol a lilát hívják vörösnek, a vöröset meg fehérnek, szóval jó is, hogy ezt használtam)
- 1 gerezd zúzott fokhagyma
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1/2 citrom leve
- 1 kisméretű piros chilipaprika igen apróra vágva (kihagytam)
- maréknyi friss bazsalikomlevél (mélyhűtött volt)
- 8 közepes méretű paradicsom kimagozva és feldarabolva

Az elkészítést a cibatta megpirításával kezdjük vagy grill alatt, vagy sütőben, vagy kenyérpirítóval. Én nyáron Annánál láttam, hogy pici olívaolajon serpenyőben pirítja és nagyon ízlett úgy nekem, tehát én is így csináltam inkább. És nem ezzel kezdtem, hanem csak a legvégén pirítottam, amikor már ettünk.

Egy nagy keverőtálban összekeverjük a hagymát, a fokhagymát, az olívaolajat, a citromlét és a chilipaprikát. Ezután a bazsalikomlevelet összesodorjuk, majdnem úgy, mint egy szivart, és felszeleteljük. Én csak elővettem a mélyhűtőből a bazsalikomot és a tenyeremben összemorzsoltam a fagyott leveleket. Ezt s beleszórjuk a keverőtálba, majd hozzáadjuk a feldarabolt paradicsomot. A paradicsom belsejét, a magokat meg a lét egy külön tálban összegyűjtöttem, hogy majd másnap a székelykáposzta pörköltalapjához fogom tenni. Ennyire előrelátó vagyok! :-)

Tálaláskor ebből a keverékből rakunk minden szelet cibattára. A paradicsomos keveréket természetesen egy picit meg is sóztam, és a kész szendvicsre reszelt ementálit szórtam.

(Egy adag tápértéke 1245 kJ (297 kcal), 9 g zsír, 0,8 g telített zsír, 0,42 g nátrium.)

Bár a recept négy-hat személy részére szól, mi Tomával ketten befaltuk az egészet. Amikor közöltem a fiammal, hogy nincs vacsora, csak ez, megkérdezte, milyen nemzetiségű ez az étel? (kicsit tart már az újításaimtól). Azt feleltem, olasz. Akkor jöhet! - válaszolta.

Sütőtökkrémleves

2011-11-08T14:58:00.001+01:00

Viki sütőtökkrémlevest kért anyukájától halloweenre és tesóm el is készítette, csak ehhez olyan receptet keresett, amiben nincsen se méz, se tejszín, és ezt meg is találtuk A koleszterinszint csökkenthető szakácskönyvben. Szegény tesómnak még mindig nélkülöznie kell névnapjára ajándékba kapott könyvét, de szépen kiírtam belőle neki.

A recept előszavában ezt írják erről a levesről: A sütőtök olyan gazdag ízvilággal rendelkezik, hogy a levesek elkészítésekor gyakran használt olaj, vaj és tejszín hozzáadása nélkül is tartalmas és selymes fogást eredményez. Na én ezt nem tudom, mert nem szeretem a sütőtököt, ezt sem kóstoltam meg, de annyira gyönyörű, hogy muszáj volt lefotóznom. Ha sütőtökről van szó, az nekem csak nyersen jöhet, mint ahogyan Bea isteni sütőtökös salátájában is szerepel.

Tudom, hogy sokan nem szeretik ezeket az idegen ünnepeket, mint a Valentin-nap és a Halloween, és bár ezeket én se tartom, de szerintem inkább át kéne venni a fiataloktól ezt a nyitott szemléletet, és azt, hogy olyan könnyen be tudnak építeni új elemeket, új ünnepeket az életükbe. Amúgy nekem nagyon tetszenek ezek a hangulatos töklámpások, nem beszélve az interneten itt-ott felbukkanó mestermunkákról, amiktől egyszerűen leesik az állam.

Hozzávalók négy-hat személyre:

egy közepes méretű sütőtök
1 evőkanál olívaolaj
1 hagyma felkockázva
1 kis burgonya elnegyedelve
2 gerezd fokhagyma
só és frissen őrölt fekete bors
850 ml házi készítésű vagy leveskockából készült zöldséglevesalap
maréknyi metélőhagyma (a tetejére díszítésnek)

A sütőtököt meghámozzuk, kimagozzuk és vastag szeletekre vágjuk. Az olajat felmelegítjük egy nagy méretű edényben, hozzáadjuk a hagymát, és alacsony hőmérsékleten 1-2 percig sütjük. Hozzáadjuk a sütőtököt és a burgonyát, és megfogrgatjuk az olajban. 2 eprcig főzzük közepes hőfokon, majd beleszórjuk a fokhagymát és ízesítjük. Hozzáadjuk a levesalapot, és 25 percig lassú tűzön főzzük. Kézi mixerrel vagy turmixgépben teljesen pépesre keverjük. Tálaláshoz metélőhagymával szórjuk meg.

(Egy adag tápértéke: 703 kJ (168 kcal), 3,3 g zsír, 0,4 g telített zsír, 0,27 g nátrium.)

Lehet díszíteni pirított tökmaggal, vagy szépen rácsöpögtetni egy kis sima vagy csilis olívaolajat, de ha hamarabb eszembe jut, megpróbálkozhattam volna azzal, hogy rémisztő pókhálót rajzoljak tejszínből a leves tetejére vagy ha nem kapkodok annyira a fotózással, akár csak megszórhattam volna a tetejét tűzpiros szárított csilivel, az is szép lett volna.

Halloweenről egyébként ezt találtam itt: Halloweenéjszakáját sokan amerikai ünnepnek tekintik, ám ennek a különleges alkalomnak agyökerei régmúlt kelta korokra nyúlnak vissza. Elsősorban az angolszászországokban népszerű, de mára már az egész világon elterjedt - ígyMagyarországon is. Honnan ered halloween ünnepe és milyen hagyományokkapcsolódnak hozzá?

Ahalloween eredete egészen a római időkre nyúlik vissza. Amikor a rómaiakelfoglalták a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területeit, a keltákősi hagyományai keveredtek a rómaiak szokásaival. A kelták egyik legszentebbünnepe a Samhain volt, amit napisten tiszteletére rendeztek és amelyik egybenaz újév, valamit a sötét és hideg évszak kezdetét is jelentette. A kelta hitszerint az újév előestéjén, vagyis október 31-án a napisten a halál és sötétségfogságába került, a halottak lelkei pedig ezen az éjjel vándoroltak a holtakbirodalmába. A druidák szent helyeiken gyülekezve áldozatokat mutattak be azisteneknek, és különféle szertartásokkal próbálták távol tartani a szellemeket,megkönnyítve vándorlásukat.

Eza hagyomány később keveredett több római ünneppel is, mint például a holtakemléknapjával (Felaria vagy Parentalia) és a gyümölcstermést köszöntőPonoma-nap szokásaival. Ez utóbbi szimbóluma volt a halloween ünnep maiformájában fontos szerepet játszó alma is. A kereszténység terjedésével ezekrégi hagyományok nem merültek feledésbe, hanem részleteiben beépültek a rómaikatolikus egyház által tartott mindenszentek és halottak napja ünnepkörbe. Ahívők számára október utolsó napja jelentette a legvékonyabb választóvonalat aholtak és az élők világa között. Az ősi hiedelmek szerint az eltávozottlelkek ezen a napon kelnek útra és próbálnak meg visszatérni az élők világába.A hívek tűzgyújtással, felvonulással ünnepeltek, valamit különféle jelmezekbeöltözve próbálták megtéveszteni a szellemeket, hogy azok maradjanak távolotthonaiktól.

Azünnep főként a skót, ír, valamint walesi közösségekben maradt fent, akivándorlók azonban magukkal vitték ezt a hagyományt Észak-Amerikába is, aholaz egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Később - az amerikai kultúrarészeként - a világ számos részén elterjedt, és az utóbbi pár évben meglepőenhíressé vált Nyugat-Európában is. Maga a halloween szó mindenszentek előestéjétjelenti, amely az angol "All Hallows Eve" kifejezés rövidítettalakjából alakult ki.
Érdemes elolvasni az egész cikket, mert aranyos történet van arról, hogy a sütőtök hogyan kapott szerepet ebben az ünnepben.

Micsoda ötlet!

2011-11-08T14:43:00.000+01:00

Kaptam egy e-mailt az egyik barátomtól, és bár gondolom, sokakhoz eljutott már, de akkora ötletnek tartom a látottakat, hogy inkább közzéteszem, mert szeretném, ha senki nem maradna ki ennek a tudományos fantasztikus találmánynak az ismeretéből. A fotók és a szöveg is ebből az e-mailből van, így sajnos nem tudom megnevezni a pontos forrást.

Nagyon ötletes, a műanyag üvegek tetejét levágva, fel lehet használni zacskók lezárásához. A zacskót keresztül kell húzni, mint egy tölcséren, az üveg száján, a zacskóból a levegőt kipréselni, a zacskót visszahajtani, a kupakot rácsavarni.

Miért nem én találtam ezt ki??? :-)

Csipke 2.

2011-11-07T22:09:00.006+01:00

Ámbár, ha jól emlékszem, a tavalyi kalandomat nem vágytam megismételni, de ahogy egyre pirosodott és őszült, kezdtem egyre sürgetőbb szükségét érezni a hecsedlifőzésnek. Már szeptember elején elkezdtem nézegetni a bokraimat a jó gazda szemével, és sajnálkozva állapítottam meg, hogy az idén kevesebb a termés. De azért volt. Bokor meg van számolatlan. Csak az idő kevés mindig. Mindenesetre kivonultunk szüretelni, és sikerült is egy jó adagot leszedni, persze megint nem mértem le, mennyit, olyan 6-7 kg lehetett.
Jó egy hét alatt sikerült feldolgozásközeli állapotba hozni, szóval levagdostam minden kis szemnek a tetejét meg az alját, ráment két ujjam, meg az idegzetem. Egy részéből az idén is tea lesz, ezt iszom egész évben, nagy megelégedésemre, nyűgös vagyok, ha nem ezt kapom ébredéskor, ezeket még a vagdosás előtt megmostam, hogy könnyebben tudjam őket szárítani, a nagyobbik részét szántam lekvárnak, azokat szárazon vagdostam, ez azért kellemesebb volt.
Ekkor kellett volna kinyitnom a blogot, és elolvasnom, hogy tavaly hogy csináltam, de az olyan borzalmas volt, hogy még olvasgatnom se volt kedvem, szóval egyszerűen megfőztem lekvárnak pont úgy, ahogy az összes többi lekvárt szoktam.
A szép, megtisztított csipkebogyókkal pont tele lett az 5 literes nagy lábasom. Eresztettem rá egy kis vizet, épp csak annyit, hogy ne égjen le, és feltettem főni. Fedő alatt főtt 2-3 órácskát, még akkor sem volt túl puha, de már untam a főzést. Közben mindig kicsit pótoltam a vizet körülötte, ha elfőtte, de alapvetően csak a saját maga nedvessége volt alatta.
Amikor megfőtt, hagytam egy kicsit hűlni, sem én, sem a passzírozó gépezet nem szeret tűzforró levekkel matatni. Mert hogy közben az Andi segítségével beszereztem a csodagépünkhöz a csodapasszírozót (és most teprek, hogy leamortizáljam a 13 ezer forintos bekerülési költséget, remélem, 10-15 év alatt behozza az árát).
Aztán már nem tudtam mit kitalálni, neki kellett állni passzírozni. De az idén valahogy minden olyan egyszerű volt. Nem csöpögött, nem fröcsögött. Jó gyakran eldugult minden a sűrű masszától, akkor békésen átkevergettem egy fakanál nyelével, szóval ment szépen, mint a karikacsapás. A passzírozó ormányára rákötöttem egy nylonzacsit, és így a száraz magok nem hullottak bele a átpréselt gyümölcshúsba, és eszembe sem jutott, hogy vizezzem a jó sűrű masszát (mert hogy ugye nem olvastam magamat), tehát nem is fröcsköltem össze mindent ezzel a szép piros trutyival. Kellett némi türelem, de mondjuk egy óra alatt minden nagyobb atrocitás nélkül lezajlott az egész folyamat. Tök cuki volt az egész. És akkor már csak a főzés volt hátra, visszaraktam a jó sűrű gyümölcshúst a fazekamba (olyan kétharmadáig lett megint tele), és olyan 20-30 dekányi cukor társaságában újra felforraltam. A szokásos módon szép tiszta üvegekbe pakoltam, irány a szárazdunszt. Béke és nyugalom.
Maga a végeredmény pedig fantasztikus lett, nem csak nagyon finom, hanem az állaga is egészen elbűvölő, szinte már túl sűrű, remélem, látszik a képen:

Most azért megnéztem a tavalyit, hogy mit nem csináltam az idén:
- nem vizeztem össze-vissza, mindig épp csak annyi vizet kapott, hogy ne égjen le
- nem tettem hozzá almát
- mivel eleve kevés vizet használtam, a csont száraz magokat nem kellett több vízben kiáztatni
- nem engedtem be senkit a konyhába (ámbár nem is volt jelentkező:))

A végeredmény isteni. Egyébként 2011 nevezetes év, sokáig fogjuk emlegetni, mert minden lekvár és minden befőtt isteni, annyira magas volt a gyümölcsök cukorfoka.

Jöhetnek cukiék.
Kóficka bepasizott. Épp hogy leértünk Tésára, amikor úgy döntött, hogy kicsit megrázza magát a HVCs-k (helyi vagány csávók) előtt, mert hogy épp tüzelt, csak nem tudtuk, hogy ilyen komoly a helyzet. Szóval pikk-pakk lelépett, mi meg zaklatottan kerestük a faluban. Persze a Zsuzsi is tépett vele, benne van minden hülyeségben. De ő legalább nem tüzelt. Amikor a Tamás megtalálta őket, már javában ment a nagy flört, meg magakelletés. Kutyák haza, nálam kisebb szív- és elmeroham. És mert nem vágyunk 16 darab kiskutyusra, illetve vágyunk, de ez nem lenne életszerű, szegény kis Kófic a maradék három napot megkötve, szoros felügyelet alatt töltötte a tornácon. Ő maga is méltatlannak találta a helyzetet. A pasi meg nyomult folyamatosan, néha ugyan hazaszaladt, gondolom, hogy lejelentkezzen, még él, de alapvetően hozzánk költözött. Kóficka ábrándos szemekkel csodálta (nem csodálom, formás darab), néha kicsit sírdogált, a Pasi meg folyamatosan ott volt, és szelíden de eltántoríthatatlanul bámulta imádottját. (Voltak más tervei is, de azokról lebeszéltük.) Hát megszakad az ember szíve.

A nő:

Ilyen helyes volt a Pasi, olyan volt, mintha összetoltak volna egy biglit és egy básszetet.

Kicsit gondterhelt.

Egy ilyen Pasira mindig lehet számítani.

Nancy-i csokoládés torta

2011-11-07T09:17:00.001+01:00

Ezt a francia csokitortát direkt Csincsillának néztem ki Európa eszik c. szakácskönyvemből a sokcsoki-sokvaj-soktojás-kevésliszt-csokitorta tanulmányához. A mostani kísérlet abban különbözik az összes eddigitől, hogy vízfürdőben kell sütni, amiben az a trükk - most már tudom! -, hogy nem kívülről kell a tortaformát alufóliával jól bebugyolálni, hanem belülről folpakkal kibélelni, merthogy a víz sajnos bejutott a tortaformáig, hiába tekertem rá szorosan három réteg fóliát. Ennek ellenére nem rontotta el a tortámat, én nem is értem miért, talán a tortaforma mégsem engedte be a vizet, csak a fóliák minden rétegébe jutott belőle. Nagyon finom volt, leginkább az olasz csokitortára emlékeztetett az állaga: kívül ropogós, belül krémes.

Kívül ropogós, belül krémes, szeleteléskor töredezik a teteje, hiába a nagyon éles kés, és a nagyon finom bánásmód

Hozzávalók 8 személyre:

- 36 dkg keserű csokoládé darabokra tördelve
- 15 dkg vaj
- 16 dkg porcukor
- 5 nagy tojás
- 4,5 dkg liszt
- és ennek a szakácskönyvnek a kedvence, a 30 cm-es tortaforma. Én nem csökkentettem a hozzávalók mennyiségét, és persze a 24 cm-es formámban sütöttem, és jól sikerült.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, és a tortaformát kivajaztam. A csokit vízfürdőn felolvasztottam, és amikor felolvadt félrehúztam, belekevertem a hideg vajat, és amikor elolvadt, a porcukrot is. A vaj így kellőképpen lehűtötte a csokit. Amíg tovább hűlt egy kicsit, addig egy csipet sóval felvertem az öt tojás fehérjét kemény habbá, ezután a tojássárgákat egyenként jól beledolgoztam a csokiba, folytattam a tojáshabbal és végül a lisztet adtam a masszához. A tésztát beleöntöttem a tortaformába, és vízfürdőben 1 órát sütöttem.

Azt írja a könyv, hogy mielőtt kiszedjük a formából, hagyjuk jól kihűlni, de ezt a megjegyzést nem vettem észre, én majdnem azonnal kiszedtem. Ennek az lett az eredménye, hogy kicsit "megroggyant" a torta, azaz nem olyan magas most, mint amikor kiszedtem őt a sütőből.

Tesóm reklamált múltkor, hogy epres tejszínhabbal nem fotóztam, hát most itt van neki a habos kép!

Csincsilla összefoglalójához idegyűjtöm az eddigi csokitortákat:

- Belga csokitorta, aminek a sütési idejét nem sikerült eltalálnom, ennek ellenére ehető volt, de nem a legfinomabb az eddig kóstoltak közül,
- Omlós olasz csokitorta, ami a legjobban hasonlít erre a francia csokitortára, pedig a sütés módja nagyon eltér,
- Könnyű csokoládétorta vaj nélkül, és csoki helyett kakaóporral, és sikerült valahogy nagyon elrontanom, ő a híres-neves gumicsokitorta. Nem tudom, hogy a tanulmány szempontjából érdekes lesz-e,
- a szintén nagyon finom Toszkán csokitorta, aminek az a legnagyobb előnye, hogy nem kell a tojásfehérjét külön kemény habbá verni és óvatosan beleforgatni,
- a kakaóporral készült elronthatatlan Guiness torta talán megint nem a tanulmány tárgya lesz, de muszáj szerepelnie a listámban, annyira finom.

És végül itt szerepeltetem Csincsilla külön személyiséggel rendelkező rosszindulatú csokitortáját is, mert a mai napig ez az egyik legnépszerűbb bejegyzés a blogon.

Paradicsomsalátáim

2011-11-06T11:25:00.002+01:00

Egyszerűen nem tudok rájönni, hogyan működnek ezek a dolgok: nemrég, amikor Csincsilla bazsalikomos paradicsomsalátáját tette fel a blogra, szerette volna egy csokorba szedni a blogon található összes paradicsomsalátát, Beáét és az enyémeket is, de tőlem egyet sem talált. Én is kerestem legalább egy órán keresztül, eredménytelenül. Aztán tegnap valahogy véletlenül a blogszerkesztőben a bejegyzések címszó helyett a piszkozatokra kattintottam. Nem tudom mi vezette a kezemet, a sors, egy őrangyal, felelős elvtárs, vagy ki szokta ezeket intézni, mindenesetre én azt sem tudtam, hogy van ilyen lehetőség, hogy piszkozatok, és először csak pislogtam, hogy hol vagyok, mik ezek, aztán végignéztem, és egy tavaly májusi bejegyzés-kezdeményben ott volt az összes addigi paradicsomsaláta szépen összeszedve. Úgy tűnik, egyszer már megkaptam ezt a feladatot Csincsillától, csak elfelejtkeztem róla... Akkor most csak neki, csak most csak itt :-) meg persze mindenki másnak nagy szeretettel (május helyett novemberben):

Fetás paradicsomsaláta

Az apró koktélparadicsomokat megmostam, felnyolcadoltam és egy tálba szórtam. Meglocsoltam finom extra szűz olívaolajjal, tetejére morzsoltam egy adag fetasajtot, megszórtam szárított petrezselyemmel és kész. Ja, és egy fél fej felaprított lilahagymát is kevertem hozzá - míg el nem felejtem.

Petrezselymes paradicsomsaláta

Ez úgy készül, hogy a paradicsomot vékonyan felkarikázom, leteszek egy réteget a tálba, picit megsózom, megborsozom, petrezselymet szórok rá, majd jöhet a következő réteg ugyanígy. Amikor elkészült a rétegezés, salátalét öntök rá. Tomának nagyon ízlett, csak kérte, hogy legközelebb ne legyen rajta petrezselyem. :-) Hát igen, sajnos igazi (és pláne tésai) nem volt itthon, ezért szárítottat használtam, és az nem olyan finom, viszont szép!

Bazsalikomos paradicsomsaláta

A paradicsomsalátát úgy készítettem most, hogy felkarikáztam a megmosott paradicsomot, egy szép korondi tálban elhelyeztem, és rétegenként megszórtam sóval, borssal, meglocsoltam olívaolajjal és balzsamecettel. A tetejét pedig megszórtam szárított bazsalikommal. Nagyon fiom volt!

Fokhagymás és cseresznyés-balzsamecetes paradicsomsaláta

A paradicsomsalátát most úgy készítettem, hogy 4 evőkanál cseresznyés balzsamecetet (amit anyutól kaptam már régen, de még csak egyszer használtam), 2 evőkanál cukrot és egy pohár vizet összekevertem. Beledobáltam a félkarikára vágott paradicsomot és egy kicsi gerezd fokhagymát is odatettem még, csak úgy jó nagyra vágva, nehogy ráharapjunk. Finom lett!

Csincsilla fokhagymás-oreganós paradicsomsalátája

Hozzávalók:
- jó sok finom paradicsom, minél többféle, mondjuk egy kilónyi
- egy cikk fokhagyma
- olívaolaj
- szárított oregánó
- ecet
- só, bors

A paradicsomokat megmossuk, feldaraboljuk. Megsózzuk, összekeverjük, és egy szűrőben hagyjuk lecsöpögni, legalább egy fél órát.
Utána egy nagy tálban összekeverjük mondjuk 4 evőkanál olívával és 1 evőkanálnyi jobbféle ecettel (remélem, jól jegyeztem meg az arányokat, de működött). Megszórjuk olyan egy evőkanálnyi szárított oregánóval. Az eredeti receptben nem szerepelt, de én tettem hozzá még egy teáskanálnyi mézet is, meg pici borsot. Hozzákeverjük az egy gerezd finomra reszelt fokhagymát (tényleg nem kell több!). Aztán hagyjuk állni egy kicsit, mert percről percre finomabb lesz.

Ugyanez (fokhagymás-oreganós) nálam

Megjegyzem, még 20 ilyen eldugott, eltitkolt recept várakozik a blogban, többnyire Csincsilláé, talán 2-3 az enyém, és mivel tudjuk, hogy Bea a legrendesebb, egyértelmű, hogy neki nincs félbehagyott bejegyzése.

Sáfrányos csirke fűszeres sült burgonyával

2011-11-05T09:35:00.002+01:00

Megérkezett a tanyasi csirke szállítmányom, amihez már réges-rég kinéztem a receptet tesóm A koleszterinszint csökkenthető szakácskönyvéből, és a friss fűszernövényeket is beszereztem Annától. Én most három csirkét rendeltem a szállítótól, kettőt darabokban betettem a mélyhűtőbe, egyet pedig gyorsan megsütöttem. Ezek a tanyasi csirkék összehasonlíthatatlanul finomabbak a boltinál, nincs halszaguk, sőt semmiféle rossz szaguk, a húsuk állaga annyira más, hogy nemrég amikor egy ilyen csirkének a melléből készítettem a vacsorát, tesóm - aki ezt nem tudta - a kóstolás után megjegyezte, hogy mennyire jó volt volt a csirke - azt hitte, a pácolás miatt.

Hozzávalók a sáfrányos csirkéhez:

- 1 nagyméretű csirke (kukoricán nevelt a legjobb)
- 1 leveskocka (lehet helyettesíteni házi ételízesítővel, vagy ki is lehet hagyni)
- 2 citrom (én csak egyet használtam, és elég is volt)
- 1 hagyma elnegyedelve
- 4-6 gerezd fokhagyma félbevágva
- 3 hajtás friss kakukkfű
- 3 hajtás friss rozmaring
- 1 teáskanál sáfrány
- 4 burgonya
- 1 evőkanál olívaolaj (vagy több)
- 1 teáskanál pirospaprika
- frissen őrölt feketebors

A sütőt 220 fokra előmelegítettem, a csirkét a mosogatóba állítva jól átmostam, amíg a belseje kitisztult.A mellek és a comb fölött csirke bőre alá gyömöszöltem a fűszernövényeket. A fél citromnak levágtam a héját, mert nem biocitrom volt, és négy darabba vágtam, a fokhagymát megpucoltam, de nem feleztem el (ez hiba volt), a hagymát elnegyedeltem, és mindezt az elmorzsolt leveskockával együtt a csirke hasába tuszkoltam, hústűvel összetűztem a nyílást. Kívülről besóztam és meg is borsoztam, bár ezt a recept nem írja, de én nem bírok sótlanul enni semmit. Ezután megszórtam a csirkét sáfránnyal, és a citrom másik feléről is levágtam a héját, felkarikáztam és a csirke tetejére, a lábakra és a lábak közé helyeztem, ahova jutott. A citromkarikák meggátolják a csirke kiszáradását, és segítik a sáfrány egyenletes eloszlását.

Sütőbe toltam 1,5 órára úgy, hogy 45 percig a hátával fölfelé, majd ezután a csirkét megfordítottam, ezt a felét is beszórtam sáfránnyal ide is tettem citromkarikákat, és visszatoltam most már mellével fölfelé a forró sütőbe. Erre a második 45 percre külön tepsiben a krumplit is beraktam a csirke mellé, hogy egyszerre készüljenek el.

Amíg a csirke sült, a krumplit megpucoltam, elnegyedeltem, majd 8 perc helyett 6 percig forraltam. Azért nem 8 percig, mert megnéztem hamarabb és bár kívül még kemény volt, a közepe már teljesen szét volt főve. Nem nagyon értem ezeket a mai krumplikat, akárhogy főzöm, mindig így járok. Van már egy-két jó krumplilelőhelyem, ahol még finom ízű és jól főzhető krumplit lehet vásárolni, de néha nem fér bele az életembe, hogy egy étel mind az összes 15 hozzávalóját 15 különböző helyről szerezzem be. Sajnos most se a tuti helyemről származó krumplival próbálkoztam. Na szóval 6 perc után leszűrtem, lecsepegtettem, még forrón a lábosban meglocsoltam bőven olívaolajjal és megszórtam a fűszerekkel. Alaposan összerázogattam (keverni nem mertem az előbb említett szétfővős ok miatt), átöntöttem egy sütőpapírral bélelt tepsibe és betoltam a csirke mellé a forró sütőbe 45-50 percre. Félidőben egyszer megfordítottam a krumplikat is, hogy minden oldala piruljon.

(Egy adag tápértéke: 2519 kJ (602 kcal), 31,4 g zsír, 0,4 g telített zsír, 0,31 g nátrium.)

A fokhagymákat tényleg érdemes elfelezni, mert valahogy nem sült krémesre, de nagyon-nagyon finom lett így a krumpli és a csirke is - annyira, hogy alig bírtam abbahagyni az evést, a bőrét legszívesebben körbeettem volna, és amikor felálltam az asztaltól, hosszú ideig még arra se voltam képes, hogy leszedjem a maradékot, mert csak mozdulatlanul ülni/feküdni volt jó. :-)

Ennek ellenére - ha versenyeztetni akarnám az eddig kipróbált sült csirkéket - nálam még mindig magasan első helyen áll Stahl sok-sok finom vajjal készült világ legjobb sült csirkéje, és csak második helyen ezzel a sáfrányos csirkével együtt az egy éve kipróbált, különleges pácolással készült ropogós sült csirke, ennyi idő távlatából eldönthetetlenül, hogy melyik finomabb. Mindkettő nagyon finom! És még van egy újabb receptem a következő szállítmány tanyasi csirkéhez...

Természetesen kipróbálásra vár még nálam Csincsilla mézes-rozmaringos-körtés csirkéje is.

Káposztával töltött almapaprika - beszámoló

2011-11-04T16:26:00.000+01:00

Ígértem, hogy amint megkóstoljuk beszámolók róla, hogy sikerült életem első káposztával töltött almapaprikája.

Na kérem, tökéletes lett! Igaz, kb. 2 hétig szem előtt kellett tartani az üvegeket, mert kiforrt belőle a lé, de utána már eltehettem a szekrénybe. Eddig még egyik üveg se romlott meg, pedig tartósítót nem tettem bele (csak a fedő és a folpack közé egy kicsit), finom ropogós maradt, az ízesítése pedig annyira el van találva, hogy fiam egy kajához legalább 3 db ilyen paprikát megeszik, és dicséri is aranyosan. És nem utolsó sorban tesómnak is ízlett. Ja meg nekem is.

Kár, hogy csak három üveggel lett, mert ez így nem fog kitartani tavaszig, ezért nem tudom majd megfigyelni, hogy meddig áll el tartósító nélkül.

Marokkói báránysült kuszkuszon

2011-11-03T20:17:00.000+01:00

Na jó, nem akarok hazudni, ez nem bárány, hanem sertés comb, de nem is a hús volt a lényeg, hanem a kuszkusz. Bárány nemigen fordult meg eddig sem a konyhámban, mostanában meg aztán különösen nem. Szülinapomra viszont nagyon izgalmas ajándékokat kaptam a barátaimtól: kuszkuszt, vörös lencsét, bulgurt, bio kölest, finom olívaolajat, és volt akitől egy isteni vacsorát.

Ezt a receptet megint A koleszterinszint csökkenthető c. szakácskönyvből néztem ki, és kifejezetten a kuszkusz miatt esett rá a választásom. Az eredeti receptben sült spárgával tálalják, de azt írták, bármilyen sült zöldséggel helyettesíthető, így én az itthon található póréhagymából csináltam sült pórét hozzá.

Hozzávalók négy személyre, báránnyal:

- 4 szelet nagyméretű bárányhús kicsontozva (sovány lapocka)
- 258 g nyers kuszkusz
- 1 citrom leve
- 4 zöldhagyma apróra vágva
- 1 evőkanál olívaolaj
- 10 szál spárga 2,5 cm-es darabokra vágva (vagy bármilyen más zöldség)
- 1 gerezd zúzott fokhagyma

A kuszkuszt tálba rakjuk, és forrásban lévő vizet öntünk rá úgy, hogy éppen ellepje. Fedővel fedjük le, hogy megtartsa a hőmérsékletet, és félrerakjuk 5 percre. Ezt követően belefacsarjuk a citromot, és hozzáadjuk a zöldhagymát. Nagy wokban felmelegítjük az olívaolajat, és megpirítjuk a spárgát (vagy bármilyen más zöldséget, én hosszúkásra vágott póréhagymát). Beleszórjuk a fokhagymát, és további 2-3 percig főzzük. Ezután hozzáadjuk a kuszkuszt, és jól összekeverjük.

Hozzávalók a pácoláshoz:

- 1 evőkanál (csökkentett sótartalmú szójaszósz)
- 1 teáskanál méz
- 1 csepp olívaolaj (többet használtam)
- 1 gerezd zúzott fokhagyma
- 4 hajtás friss rozmaring apróra vágva
- 1 citrom leve (felet használtam)

A páclé összes hozzávalóját egy nagy tálban összekeverjük, ráöntjük a bárányhúsra. Legalább 1 órára hűtőbe tesszük, hogy az ízek megfelelően összeérjenek. Én óvatosan csak egy hajtás rozmaringot használtam a négy helyett, de nyugodtan mehet bele mind a négy, mert a szójaszósz intenzív íze képes mindent elnyomni.

Serpenyőben magas hőfokon megsütjük a bárányhúst néhány cseppnyi olívaolajon Mindkét oldalon 2-3 percnyi sütés félig átsült húst eredményez, ha teljesen átsült húst szeretnénk, mindkét oldalt mintegy 4 percig süssük. Tálaláskor mindegyik bárányszeletet vágjuk 3 részre, és helyezzük a kuszkuszhalom tetejére.

(Egy adag tápértéke (ha báránnyal készül): 1828 kJ (437 kcal), 17,1 g zsír, 6,6 g telített zsír, 0,27 g nátrium.)

Finom volt sertéscombbal is, és most tudtam meg, hogy a kuszkuszt szeretem, mert az íze is jó, de pláne, hogy az elkészítése ennyire egyszerű. A gyermek persze mást vacsorázott.

Stockholmi almatorta

2011-11-02T21:07:00.001+01:00

Gyanús volt, nagyon gyanús ez a recept, amit Európa eszik c. szakácskönyvemben találtam: túl sok az alma, a sütőpor és a cukor, túl kevés a sütési idő, vajon megsütötte ezt rajtam kívül valaki? De én betartottam (majdnem) mindent, mert még mindig elhiszem, hogy az ami le van írva bárhol, az úgy igaz, ahogy van. Úgy kell annak lennie, ezt várom tőle. Végül is finom lett egy-két apró módosítással, ám egy-két elmaradt, de szükséges módosítással még jobb lehetne.

Itt van ruha nélkül

Hozzávalók a tésztához:

25 dkg liszt
10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor (én felet tettem bele)
2 tojás sárgája

A 24 cm-es kapcsos tortaformámat kivajaztam és megszórtam a zsemlemorzsával. A lisztet, a sütőport és a cukrot, valamint a vaníliás cukrot összekevertem, a vajjal morzsásítottam, majd hozzáadtam a két tojás sárgáját. Semmiképpen nem akart összeállni a tészta, ezért kicsi vizet adtam hozzá és addig gyömöszöltem, míg megadta magát. Azonnal kibéleltem vele a tortaformámat, és így tettem a hűtőbe 2 órára, mert gyanítottam, hogy hűtés után ezt a tésztát már nem tudom majd kinyújtani.

Amikor letelt a két óra (vagy valamennyi), előmelegítettem a sütőt 200 fokra és 10 percig elősütöttem a tésztát. Ezalatt elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:

1-1,5 kg alma (nekem nem volt egy kiló almám, csak valami 80 dkg, de ennél kevesebb is elég lett volna ehhez a tortaforma-mérethez)
5 dkg mogyoró, dió vagy mandula
1 citrom leve és héja (fél citromot használtam és a mélyhűtőmben tartott biocitrom reszelt héjából egy nagyobb csipettel tettem bele)
10 dkg cukor (na hát ehelyett talán egy evőkanál barnacukrot szórtam az almára)
3 dl tejszín (2 dl tejszín volt itthon és 1 dl tej)
3 egész tojás (kettőt használtam és csak a sárgáját, majd később megmagyarázom, miért)
1 evőkanál keményítő
2 evőkanál zsemlemorzsa (a tortaformához)

Az almát elnegyedeltem, majd vékony szeletekre vágtam. Meglocsoltam a fél citrom levével, rászórtam 1-2 evőkanál barna cukrot, 5 dkg (vagy több, vagy kevesebb) mandulapálcikát és jól összekevertem. Az elősütött tésztát kivettem a sütőből és ledöbbentem rajta, hogy néz ki: a sütőportól mindenhol megdagadt, lehet, hogy valami súllyal (babbal, rizzsel, stb.-vel kellett volna lenyomni és úgy elősütni).

Az almát elrendeztem a tésztán, meg is nyomkodtam, hogy beleférjen, mert kipúposodott és nem tudtam elképzelni, hogyan fogja a tojásos tejszín mindenhol befedni (sehogy). Ekkor fájdult meg a szívem a Vivitől kapott utolsó szem isteni almáért, amit még hozzáadtam az ehhez a sütihez vásárolt 80 dekányi almához, mert az az alma nyersen annyira finom, kár volt megsütni, nem hiányzott a mennyiséghez.

A tejszínt összekevertem a tejjel, majd csomómentesre kevertem benne a keményítőt, ezután a tojássárgákat és a reszelt citromhéjat is beledolgoztam. (Azért csak két tojássárgát tettem bele, mert ekkorra már elég reménytelennek láttam, hogy ebből a tortából ehető valami lesz, és a veszteséglistát akartam csökkenteni az egy darab megspórolt tojással.) Az egészet az almára öntöttem, majd (előírás szerint) 200 fokon 15 percig sütöttem. (Ekkor kellene rákenni a felvert tojásfehérjéket, és ezzel még 2-3 percig sütni, de ezt a lépést kihagytam, mert a fehérjékre máshol és máskor lesz majd szükségem.)

Kivettem 15 perc után a sütőből, de az alma még tök nyers volt, a tejszínes cucc meg folyékony, ezért visszatoltam újabb 15 percre. Amikor megint ellenőriztem, a dolog nem változott, ezért megint visszatoltam 30 percre, ebből 15 percig fóliával letakarva, hogy az alma puhuljon, majd fólia nélkül, hogy piruljon.

Este már megkóstolni nem tudtam, mert éjfél is elmúlt, mire elkészült, de reggel egy bögre finom tejeskávéval isteni reggeli volt. Egyértelmű különben, hogy a fent nevezett szakácskönyv a 30 cm-es tortaformát favorizálja (ami nekem nincs), és bár itt nem említette ezt a méretet (más recepteknél már többször is), de biztos vagyok benne, hogy minden jobban alakult volna, ha ez az almamennyiség nagyobb felületen oszlik szét, és a tejszínes finomság mindenhol befedi az almát. A tészta egyébként nagyon finom, pont jó édes és ropogós.

Remélem, megdicsér Csincsilla, hogy magamtól észrevettem: a stockholmi almatorta a mogyorós-almás sütinkre hasonlít a legjobban.

Litván töltött burgonyakifli gombamártással

2011-11-02T09:01:00.002+01:00

Jó, nem kifli lett, hanem rolád, mert nagyon nehéz volt formázni. Már eleve gyanús volt a recept olvasásakor is, hogy az áttört krumplihoz csak mokkáskanálnyi lisztet kell adni. Valahogy előre el tudtam képzelni, hogy mi lesz ebből, ennek ellenére viszonylag könnyű volt vele dolgozni.

Mazsit láttam vendégül hétfő este, hogy élménybeszámolót tartsunk: ő Spanyolországról, én pedig Erdélyről. Szerettem volna valami spanyol kaját kinézni neki Európa eszik c. szakácskönyvemből, de egyik recept se volt szimpatikus, ezért választottam ezt a litván burgonyakiflit. Úgyis olyan sokféle nemzetiségű új barátja lett Mazsinak (török, görög, bolgár, lett, szlovén, német, francia, spanyol), hát gondoltam a litván vacsora is kapcsolódni fog a témához.

Mint írtam, a spanyol receptek közül egyik se nyerte el a tetszésemet, és Mazsi se mesélt semmi jót az ott kóstolt ételekről, igaz, nem turistáskodni, hanem dolgozni ment Menorca szigetére, ezért nem volt lehetősége a spanyol gasztronómia alaposabb megismerésére. A négycsillagos szálloda nem fordított túl sok gondot a gyakornokok élelmezésére, a személyzet étlapján mindennapos volt a sült krumpli, a paradicsomos tészta, de a rántott szelet például húst alig tartalmazó mirelit termékből készült, ugyanígy a húsgombócok és a többi étel is. Sajnos a tenger gyümölcseit se sikerült megszeretnie ezen a helyen.

Akkor a litván burgonyakifli elkészítése:

Hozzávalók a tésztához:

3-4 db közepes méretű burgonya
1 tojás
1 mokkáskanál búzaliszt (én azért egy evőkanállal tettem bele)
1 csapott kávéskanál só
a panírozáshoz: 1 tojás, zsemlemorzsa

A burgonyát megfőztem héjában, még melegen áttörtem, és félretettem hűlni. Amíg hűlt, elkészítettem a gombamártást és a tölteléket. Amikor visszatértem a tésztához, a kihűlt krumplihoz adtam a tojást, a lisztet és a sót, és kézzel összegyúrtam, majd hosszú rudat formáltam belőle, elfeleztem, és újra elfeleztem, és újra, amíg 8 db kis korongot nem kaptam. A korongokat kicsit kilapítottam, megtöltöttem a húskrémmel és rolád alakúra formáztam. Ezután tojásba, majd zsemlemorzsába forgattam és forró olajban kisütöttem.

Hozzávalók a gombamártáshoz:

1 maréknyi szárított vargánya (Csincsillától), de lehet nyugodtan csiperkéből is készíteni
2 kicsi gerezd fokhagyma egyben
2-3 evőkanál tejföl
1/2 fej hagyma
babérlevél, só, bors, aprított petrezselyem

A szárított vargányát beáztattam 10 percre, majd az áztatóléből kivettem, a lét átszűrtem. Ebben az átszűrt lében tettem fel a gombát a fokhagymával együtt főni, és mivel nekem nem volt maradék főtt húsom (ahogyan azt a recept megkívánta), mellédobtam 2 db filézett, 2 cm-es csíkokra vágott csirkecombot is. Sóztam, borsoztam, és addig főztem, míg a hús megpuhult. Ekkor kiszedtem a húsdarabokat külön, és a gombát is külön. A gombát beleraktam az aprítógépbe, mellédobtam a fél hagymát és a tejfölt, és krémesre kevertem a géppel. Hígítottam a levével és újra kevertem egyet az aprítóval. Ezután a mártást visszaöntöttem a lábosba, egy babérlevelet tettem még bele és ezzel kicsit összeforraltam. Amikor elkészült, friss petrezselyemmel fűszereztem.

Hozzávalók a töltelékhez:

10 dkg főtt hús (a recept szerint baromfiaprólék vagy borjú)
1-2 mokkáskanál vaj
1 tojás
1/2 fej hagyma
1/2 mokkáskanál liszt
só, bors, aprított petrezselyem

A főtt húst az aprítóba tettem, megdaráltam, mellédobtam a hagymát, ezzel pépesre kevertem. Kiborítottam egy tálba, hozzáadtam a többi hozzávalót és kézzel jól összedolgoztam.

Lehet, hogy nagyon macerásnak tűnik, de egyrészt nem volt az, másrészt megérte vacakolni vele, mert Mazsi annyira örült neki, hogy alig bírta kivárni a fényképezést és olyan jóízűen fogyasztotta, hogy öröm volt nézni!

Holland meggytorta

2011-10-30T20:29:00.002+01:00

Persze nem így kéne kinéznie ennek a tortának, ám én örülök, hogy egyáltalán ennyire összejött. Az Európa eszik c. szakácskönyvben találtam a receptet, de nem pontosan követtem az utasításokat, ezért azt írom most le, ahogyan én készítettem. Az íze nagyon finom, és az előre elképzeltek ellenére könnyen lehet szeletelni is, ezért megtartom a receptet, és a tapasztalataimból tanulva fogom megsütni legközelebb.

Hozzávalók a tésztához:

- 450 g mélyhűtött leveles tészta, nekem egy fél adag mélyhűtőbe eltett házi leveles tészta

A leveles tésztát felolvasztottam, nagyon vékonyra kinyújtottam és két db 30 cm-es kör helyett (ami az eredeti receptben szerepel) 3 db 24 cm-es kört vágtam ki. Azért ekkorát, mert ekkora tortaformám van, és úgy terveztem, hogy kapcsos tortaformában fogom összeállítani a tortát. Sajnos a körök sülés közben jócskán összementek, így aztán a kapcsos tortaformát nem lehetett használni az összeállításhoz, ezért legközelebb úgy fogom csinálni, hogy 2 db 40×40 cm-es négyzetet fogok sütni, és a végén a tortaforma kerek alját ráillesztve fogom kivágni a megfelelő méretű köröket.

A tésztaköröket sütőlapra tettem és 200 fokon 20 percig sütöttem, bár a recept 30 percet írt, nekem az sok lett volna, ennyi idő alatt is szépen megbarnultak a lapok. Félretettem hűlni.

Még egy probléma volt, hogy a tészta sülés közben néhány helyen felpúposodott, hólyagos lett, ezért végül megfordítva, az aljával fölfelé használtam a torta összeállításakor. Amikor megfordítottam a körlapokat, még rá is tenyereltem kicsit, hogy minél jobban beroppanjon a púpja, és viszonylag egyenesen, vízszintesen álljon.

Amíg hűlt, három különböző réteget kellett előállítani.

Hozzávalók a meggyes töltelékhez:

- 50 dk mélyhűtött, felengedett meggy
- 2 evőkanál étkezési keményítő
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 2-3 evőkanál cukor
- 1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj
- 1 csapott mokkáskanál őrölt szegfűszeg

A meggyet egy kis lábosban feltettem főni, és ugyanúgy, mint a meggyes máktortánál, 1,5 dl kiolvadt lét leöntöttem, ebben elkevertem az étkezési keményítőt, majd a teljesen felolvasztott meggyet a fűszerekkel összefőztem, végül hozzáadtam a keményítős meggylét is, és ezzel besűrítettem. Lehetett volna jóval sűrűbb is vagy úgy, hogy jobban elfőzöm a levét, vagy úgy, hogy több étkezési keményítőt adok hozzá, mondjuk 60 g-ot, mint a meggyes máktortánál. De ez csak később derült ki. (Az eredeti receptben különben zselatint kell a meggyes töltelékhez adni, de én azt nem szeretem, és a legutolsó néhány alkalommal csomós is lett a zselatinos akármim, úgyhogy inkább az étkezési keményítős sűrítést választottam.) Ezt is félretettem hűlni.

Ezután elkészítettem a meggyzselét a torta tetejére.

Hozzávalók a meggyzseléhez

- 5-10 dkg felolvasztott meggy
- 1 zacskó tortazselé (Dr. Oetker)
- 2-3 csapott evőkanál cukor

Soha életemben nem használtam még tortazselét, nem vagyok oda különösebben a zselékért, de ez a bevonat az eredeti fotón nagyon jól mutatott, ezért gondoltam mégis ráteszem én is a tortámra.

A csomagoláson szereplő leírás szerint készítettem: a tasak tartalmát 2-3 evőkanál cukorral elkevertem, és állandó keverés mellett hozzáadtam az előzőleg késes robotgépben pürésített meggyet. A forrástól számítva 1-2 percig főztem, majd félretettem állni, hűlni. Amikor az állaga sűrűsödni kezdett, óvatosan rákanalaztam az egyik kihűlt tésztalapra.

Amikor a zselé teljesen megszilárdult, egy nagy és éles késsel szeletekre vágtam. 14 szeletre kellett volna, de azt nem tudtam, hogyan osszam el, ezért először négy, majd 8, majd 16 szeletet csináltam belőle.

Amíg minden hűlt, elkészítettem a tejszínhabot is.

Hozzávalók a tejszínhab-töltelékhez:

- 5 dl tejszín
- porcukor ízlés szerint
- 1 csomag habfixáló

A habfixálóra az van írva, hogy 2 dl tejszín fixálására alkalmas, de ezzel nem kell foglalkozni, az 5 dl tejszínből is olyan kemény habot csinált, hogy alig tudtam rásimítani a tortára. Mindent a leírás szerint csináltam, az eredeti recepttől abban tértem el, hogy a tejszínhez is zselatint kellett volna tenni.

Az összeállításhoz jól jött volna a kapcsos tortaforma segítsége, de végül így is megbirkóztam a feladattal. Alulra tettem egy felfordított tésztalapot (hogy a púpok megszűnjenek, ugye), rákentem egy kis meggyes tölteléket, erre megint tettem egy tésztát (csak azért, mert kettő helyett hármat sütöttem, ennyi jött ki az én tésztámból, de ez a réteg nem kötelező!), erre megint meggyes tölteléket kentem, ráhalmoztam a tejszínhabot és egyenként ráillesztettem a tortazselével bevont háromszögeket (nem fért rá mind). Amúgy hogy jól mutasson úgy kellett volna csinálni, hogy habnyomóval 14 csíkot kellett volna nyomni - még plusz a tejszínhabréteg tetejére - a középpontból kifelé, sugár alakban, és ezekre a csíkokra kellett volna tenni kicsit megdöntve a háromszögeket. Sajnos nincs habnyomóm, így kanállal próbáltam megoldani ezt a manővert, de nem mindenhol sikerült.

Nagyon finom! A meggy és az édes tejszínhab elég jól kijönnek egymással.

Csirkés egytál

2011-10-28T08:58:00.000+02:00

Pár napja fiam kapcsolgatta a tévét, és amikor megelégelte, a TV Paprikán állapodott meg, majd fogta magát és elhagyta a helyszínt. Nagyon régen láttam már a TV Paprika műsorait, de most épp Jamie főzött vidéki díszletek között, ami nekem nagyon tetszik, meg amúgy is lusta voltam felállni, hogy kikapcsoljam a tévét. Ezt a csirkés tepsis kaját dobta össze hamarjában, és ha csirke+krumpli párosításról van szó, nekem mindig jól jönnek az új ötletek. Mivel nem ugyanúgy készítettem, leírom mindkettőnkét, mert Jamie-é kicsit izgalmasabb volt azért.

Jamie néhány szem újkrumplit feltett főni, és amikor már megfőtt. kb. ennyi paradicsomot a legkülönfélébb fajtákból éles késsel bemetszett, és 1 percre bedobta a krumplik mellé a forró vízbe. Volt köztük zöld paradicsom, meg sárga, lila, koktélparadicsom és az a hosszúkás is, nem jut eszembe a neve, lényeg, hogy mind kisebb méretű volt.
Én feltettem héjában főni 5-6 szem krumplit, így október végén persze már nem újkrumplit, és találtam 3 szem nagyobb paradicsomot, azt dobtam a végén a forró vízbe a krumplik mellé.
Jamie kicsontozott néhány darab csirke felső combot, majd kb. 2 centis darabokra vágta.
Én kicsontoztam 2-2 db csirke felső és alsó combot, majd egy filézett melldarabbal együtt mindet 2 centis darabokra vágtam.
Jamie egy serpenyőt felforrósított, kicsi olívaolajat öntött bele és a csirkedarabokat a bőrükkel lefelé beletette a serpenyőbe, megsütötte. Közben néha-néha látványosan megrázogatta, feldobta, megforgatta a sülő csirkedarabokat. Csipet sóval megszórta.
Én ugyanígy, bőrükkel lefelé a serpenyőbe tettem a darabokat, persze a mellen nem volt bőr, azt csak simán betettem, majd konyhai csipesszel forgatgattam őket, ahogy sültek. A csipet sónál jóval több sót tettem rá, de mehetett volna több is.
Jamie amíg sült a csirke, összeállította az öntetet: egy speciális mixerbe (láttam már ilyet a boltban, az ő neve alatt fut) belegyömöszölt friss oreganót, 2/3 részig felöntötte olívaolajjal és összerázta, majd borecetet is töltött hozzá, csipet sót, borsot és újból összerázta. Szép zöld öntetet kapott.
Én ezt a részt kihagytam, mert csak szárított oregano van itthon, meg mixer sincs. Igaz, mondta, hogy mozsárban is el lehet készíteni az öntetet.
Jamie amikor az öntettel elkészült, leszűrte a krumplit a paradicsomokkal, kiöntötte az asztal közepére. Mivel újkrumplit használt, azzal már nem volt dolga, de a paradicsomokról lehúzta a héjukat. A krumplikat ujjával kicsit benyomta, megroppantotta, de nem törte szét teljesen.
Én leszűrtem a krumplit és a paradicsomot, mindent meghámoztam, a krumplit megroppantottam, a paradicsomokat felnegyedeltem, hogy olyan kicsi darabok legyenek, mint amit a tévében láttam.
Jamie ezután a megsült csirkedarabokat is az asztal közepére öntötte a krumplik mellé, és kézzel összekeverte a kupacot (ha jól emlékszem), majd visszasöpört mindent a serpenyőbe, de elővett egy sütőtálat is és mondta, akár abban is lehet folytatni a sütést. Megöntözte az előre elkészített öntet kétharmadával a keveréket. Neki olyan serpenyője volt, amit aztán a sütőbe lehetett dugni, nem volt műanyag alkatrésze. Sütőben 200 fokon 35-40 perc alatt az egészet összesütötte.
Én a megsült csirkedarabokat a sütőpapírral bélelt tepsiben várakozó paradicsomos-krumplis keverékhez öntöttem, és jól összekevertem. Megszórtam szárított oreganóval, és ráöntöttem az olívaolajat is, amiben a csirkék sültek. 200 fokon sütöttem, amíg a krumplik meg nem pirultak.
Jamie amíg sült a kaja, rukolát tett egy tálba, meglocsolta olívaolajjal, nyomott rá citromlét és a maradék oreganós öntettel megöntözte. Az elkészült kaját azután ezzel a salátával szórta meg.
Én csak egyszerűen tálaltam a vacsorát, mivel a rukolaszállítmányom mostanában akadozik kissé. :-)

Nagyon finom volt, ha serpenyőben folytathattam volna a sütést, akkor még a mosogatnivaló se lett volna olyan sok. Azt hiszem, én még sosem sütöttem így serpenyőben, olajban bőrös csirkét, mindenesetre most meglepődtem, mennyire ízletes, egészen más, mint a sütőben hosszabb idő alatt piruló csirke bőre. Kicsit több paradicsomot el bírtam volna viselni, de ez nem Jamie hibája, nekem nem volt itthon több. És valami jó kis ütős saláta is simán lecsúszott volna mellé.

Majdnem bolognai

2011-10-26T18:16:00.000+02:00

Annánál ettünk ilyen fűszeres-darált húsos házi széles metéltet, és a gyerekek annyira falták, meg persze nekem is nagyon ízlett, hogy gyorsan megjegyeztem a receptet. De nem tökéletesen, mert paradicsomból majdnem kétszer ennyit kellett volna használni, hogy elég szaftos legyen a szósz, szépen bevonja az összes tésztaszálat. A ragu lényege különben, hogy hagymát nem kell használni csak fokhagymát (meg répát és zellert sem). Lehet a végén egy kis tejszínnel szelídíteni.

Hozzávalók (2 nagyon éhes, és 3 kevésbé éhes személynek):

- 3 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy összezúzva
- friss rozmaring, vagy ha nincs, akkor szárított, mint most nekem
- 30 dkg darált hús (marha, marha és sertés vegyesen, vagy csirke, mint most nekem)
- 0,5 liter házi paradicsomlé (inkább 8 deci, vagy még több kellett volna)

A házi szélesmetélthez:

- 2 tojás
- 20 dkg liszt

Egy serpenyőben forró olajon sütöttem a fokhagymát az apróra vágott rozmaringgal. Nem kell félni tőle, nem lesz keserű, Anna külön kiemelte, hogy jól meg kell sütni. Persze azért annyira nem, hogy megégjen, csak már jó erősen illatozzon. Figyelni kell rá. Ezután a serpenyőbe öntöttem a darált húst, és fakanállal folyamatosan széttördelve a húst is megsütöttem. Felöntöttem a paradicsomlével, kicsi vizet adtam hozzá, meg sót és csipetnyi cukrot, és együtt főztem. Sokkal több paradicsomlének kellett volna lenni, nekem kicsit túlságosan besűrűsödött, de már hígítani nem akartam.

Amíg a ragu főtt, elkészítettem a tésztát: két tojást és 20 dkg lisztet Jamie módszerével aprítógéppel morzsásra kevertem, majd kicsit kézzel is összegyúrtam. Hagytam pihenni pár percig, utána a tésztanyújtó gép legvastagabb fokozatán többször átnyomtam, minden alkalommal behajtottam a két végét egymásra. Amikor meguntam, egyre vékonyabb fokozaton kellett a tésztának átmennie, míg végül a vágófejen is. A házi tészta amúgy pillanatok alatt megfő a forró vízben, 1-2 perc elég neki.

Tálaláskor a kifőtt tésztát előmelegített tányérra szedtem, tettem a fűszeres raguból a tetejére, és megszórtam sajttal.

Sajnálom, hogy nem lett tökéletes, de így is nagyon finom volt. És nagyon-nagyon gyorsan elkészült.

Na, konzultáltam Annával és ő kb. 60-70 deka darált húshoz kb. 1,4 liter paradicsomlét adott, valamint a fokhagymás rozmaringra a paradicsomot öntötte előbb, majd ebbe tette a darált húst, ami remekül szétfőtt a sok lében, nem lett kérges, nem száradt ki a sütéstől. Legközelebb így csinálom én is!

Linzi almatorta

2011-10-25T20:12:00.000+02:00

Beköszöntött az igazi ősz, megmutatja csúnyábbik arcát, elérkezett hát az almás sütik (meg a túl sötét fényképek) ideje, amikor csak az ad egy kis vigasztalást, ha finom sült alma, fahéj és gyömbér édes illata tölti meg a lakást. Meg persze szeretném benevezni az emlékezetes Nagy őszi almatortaversenyre ezt az Európa eszik c. szakácskönyvben talált almás sütit.

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt
- 10 dkg vaj (csak az igazi vaj a jó)
- 15 dkg cukor
- 1 csomag sütőpor (felet használtam)
- 2 csomag vaníliás cukor (egyet használtam, meg egy kis barnacukrot)
- 1 tojás
- 40 dkg alma
- 1/2 citrom leve
- őrölt fahéj, őrölt szegfűszeg, friss vagy őrölt gyömbér
- tej (ha szükséges)

A lisztet a vajjal morzsásra kevertem, hozzáadtam a cukrot, a felvert tojás egy részét (picit félretettem a kenéshez), a sütőport, és ezekkel együtt összegyúrtam. Ha túl kemény lenne a tészta, kevés tejet lehet hozzáadni. Folpackba csomagolva egy órára a hűtőbe tettem. Az almát elnegyedeltem, meghámoztam, magházukat kivágtam és vékony szeletekre vágtam a darabokat. Meglocsoltam a citromlével, megszórtam a fűszerekkel, összekevertem, hogy jól átjárják az ízek az almát.

A fodros sütőformát kivajaztam, zsemlemorzsával megszórtam. A tészta 2/3 részét vékonyra nyújtottam, de inkább belenyomkodtam a tortaformába úgy, hogy az oldalán is legyen tészta. Megszórtam barna cukorral, elrendeztem rajta a fűszeres almát és a maradék tésztából rudakat sodorva a tetejét berácsoztam. A maradék tojással a rácsokat megkentem és 150-160 fokon 50 percig sütöttem.

Nagyon finom, nagyon édes, nagyon illatos. Egy kis tejszínhab még lecsúszott volna mellé, de azt nem találtam itthon.

Tojásos-kolbászos egybesült fasírt

2011-10-24T19:25:00.007+02:00

Nem tudom kinél hogy van, de nálunk nem egyszer előfordul, hogy egy bizonyos ételt annyira megkedvelünk, hogy rendszeresen ismétlődően, az unalomig esszük, utána pedig évekre elfelejtjük. Ez a fasírt is ilyen. Anyuék egy időben elég gyakran készítették és most valahogy beugrott nekik, hogy milyen régen volt már. A recept egy ezer éves Nők Lapjából való, már eléggé el van rongyolódva.

Hozzávalók a fasírthoz:
- 1 szikkadt zsemle
- 4 + 2 db tojás
- só, bors
- 1 piros húsú paprika (kápia, pritamin vagy kaliforniai)
- 1 nagy csokor petrezselyem
- 1 nagy fej hagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 10 dkg füstölt kolbász
- 1 evőkanál + 1 kávéskanál olaj
- 1/4 kávéskanál szárított kakukkfű
- 1 evőkanál dijoni mustár
- 1 kávéskanál csípős paprikakrém
- 50 dkg darált hús
- 15 dkg sajt

A joghurtos mártáshoz:
- 2 dl joghurt
- 2 gerezd fokhagyma
- 1/2 dl fehérbor
- 1/4 kávéskanál porcukor
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1-2 csipet chilipor
- maradék petrezselyem
- só, bors

Igen, jól látjátok, ehhez a fasírthoz egy ilyen különleges mártás is jár. :)

A zsemlét beáztatjuk langyos, sós vízbe. 4 tojást sós vízben keményre főzünk, hideg vízben lehűtjük, majd meghámozzuk és felkarikázzuk. A paprikát kicsumázzuk, kis kockákra vágjuk. A petrezselymet megmossuk, leveleit lecsipkedjük és felaprítjuk. A kolbászt is kisebb kockákra vagdaljuk. A hagymát nagyon apróra vágjuk, a fokhagymagerezdeket áttörjük.

Felforrósítunk 1 evőkanál olajat, a hagymát megfonnyasztjuk benne, majd hűlni hagyjuk.
A zsemlét alaposan kinyomkodjuk, a hagymával, a petrezselyem felével, a maradék 2 tojással, a kakukkfűvel, a mustárral, a paprikakrémme és a fokhagymával a húshoz adjuk. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, jól összedolgozzuk.

A sütőt előmelegítjuk 180 fokra. Egy kb. 30 x 40 cm-es tepsit kibélelünk alufóliával, és megkenünk olajjal. Egyenletesen elsimítjuk rajta a húsmasszát, a tetejét megszórjuk reszelt sajttal, majd úgy, hogy a hosszanti széleken 5-5 cm szabadon maradjon, beterítjük a tojáskarikákkal, valamint a kolbász- és paprikakockákkal.

A fólia segítségével szorosan feltekerjük (eltávolítjuk róla a fóliát), betesszük a sütőbe és kb. 45-50 perc alatt szép pirosra sütjük. Tálalás előtt 10 percig pihentetjük, aztán tálra emeljük és felszeleteljük. Sült krumplival, friss salátával a legfinomabb.

Na és persze a joghurtos mártással, ami a következőképpen készül:

A joghurtot, bort, porcukrot, olívaolajat, chiliport, a maradék petrezselymet és 2 gerezd fokhagymát valamint ízlés szerint sót és borsot turmixgépbe helyezzük és néhány pörgetéssel sűrű péppé keverjük. Jól lehűtve kínáljuk a fasírt mellé.

Ebből sajnos most nem ettem, de emlékeim szerint különlegesen finom ízű, főleg a mártással együtt. Kicsit tavaszias hangulatú a paprika és a petrezselyem miatt. Különösen ajánlott annak, aki nagyon szereti a fasírtot, de már unja a gombóc formájút, vagy az egybesültet csak tojással töltve.

Francia kenyér

2011-10-24T12:35:00.001+02:00

Így, két szóban: francia kenyér - és nem franciakenyér. Hogy igazán franciakenyér-, azaz bagett-formájú legyen, kellett volna hozzá kelesztő- és sütőforma, hogy szép hosszúkás, karcsú kenyérkéket kapjak. Ennek hiányában szakajtóban is lehetett volna keleszteni, akkor nem terül szét ennyire, vagy keményebbre dagasztani, bár nekem így is megfelel, nagyon is megfelel.

Az elmúlt hetek több sikertelen kenyér- és zsömlesütési kísérlete után találtam Európa eszik szakácskönyvbemben a receptet, és amiért felfigyeltem rá, az azért történt, mert Csincsilla már többször javasolta, hogy készítsek kovászt a kenyérhez, vagy legalább keverjek be valamennyi lisztet, vizet és élesztőt egy órával a dagasztás előtt, mert így finomabb kenyeret fogok kapni. Ebben a receptben pedig pont ez volt az utasítás. Nagyon bejött, úgyhogy próbálkozni fogok még többféle liszttel is.

Ehhez a kenyérhez teljes kiőrlésű búzaliszt kellett volna, de ilyen feliratút nem találtam azon a három helyen, ahol kerestem, ezért jobb híján vettem Graham búzalisztet, nem tudom, van-e valami különbség.

Hozzávalók:

- 50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 50 dkg finomliszt
- 2 evőkanál olaj
- 1 evőkanál méz
- 3 kávéskanál só
- 2 dkg élesztő
- 1 doboz joghurt
- 5 dl langyos víz

Az élesztőt, a joghurtot, a vizet, az olajat, a sót és a mézet a finomliszttel (tehát a teljes kiőrlésű, vagy Graham búzaliszt kivételével minden hozzávalót) összekevertem, és egy órát állni hagytam. Ez idő alatt az élesztő szépen elkezdett dolgozni, a tészta kicsit megemelkedett, bugyborékolni kezdett. Ekkor hozzákevertem a Graham lisztet is, és a géppel simára dagasztottam. Vizes kézzel azonnal megformáztam 9 db zsemlét és 1 db hosszú, rúd alakú kenyérkét, majd hagytam őket duplájára kelni.

(Alig fértek el a sütőlemezen, igaz, én fele mennyiségű tésztát szoktam egyszerre gyártani, az ráfér egy sütőlapra.) Előmelegítettem a sütőt 250 fokra, és (mivel elfelejtettem visszavenni a hőfokot), ezen sütöttem kb. 20 percig. Az eredeti recept szerint közepes hőmérsékleten 40-50 percig kellett volna sütni.

A fiamnak ebből csomagoltam ma szendvicset, és 10.00 órakora már jelzett is msn-en, hogy finom lett a zsömle!

Édeske. :-)

Belga csokoládétorta

2011-10-23T19:16:00.000+02:00

Hazajött végre Mazsi a messzi Spanyolországból, és ma végre felköszönthettük őt augusztusi szülinapja alkalmából. Én ezzel a csokitortával készültem, aminek a receptjét Boritól kaptam e-mailen, de eredetileg itt jelent meg.

Hozzávalók:

- 15 dkg vaj
- 2 tábla csoki (eredeti belga Lidl-s :-), 99 Ft-os)
- 2 evőkanál méz
- 3 db tojás
- fél bögre liszt (a bögrekalkulátor szerint ez 70 g)
- fél bögre cukor (a bögrekalkulátor szerint ez 120 g)
- 1 cs. sütőpor
- 2 pohár natúr joghurt
- 3 evőkanál kakaópor
- 2 evőkanál méz

Azzal kezdtem, hogy a sütőt előmelegítettem 170 fokra, a csokit és a vajat gőz fölött felolvasztottam, belekevertem a két evőkanál mézet, és félretettem hűlni. Ezután a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem, a sárgáját habverővel fehéredésig kevertem. A lisztet a cukorral és a sütőporral összekevertem, majd belekevertem a joghurtba. A joghurtos masszát pedig a tojássárgához adtam, és jól elkevertem. Ezután beleszitáltam a kakaóport, finoman hozzádolgoztam a kemény tojásfehérjehabot, végül a kihűtött olvasztott csokit is. Alul sütőpapírral bélelt, oldalán kivajazott kapcsos tortaformába öntöttem és 40 percig sütöttem 170 fokon. Majd még 20 percig 200 fokon, mert annyira nyers volt.

Matematikai feladvány: ha az olasz csokitorta 30 perc alatt 175 fokon teljesen átsült, de 150 fokon nem sült meg, akkor ez a belga csokitorta hány fokon, hány perc alatt fog megsülni? Mert a recept erre vonatkozóan semmi instrukcióval nem szolgált.

Végül aztán megsült szegénykém egy óra alatt, és elég finom is lett, de nem hiszem, hogy ez volt a jó megoldás, amit én próbáltam.

Van még egy kérdésem, és komolyan örülnék, ha válaszolna valaki, hogy van-e annak jelentősége, hogy mit mivel, milyen sorrendben keverek össze? Muszáj-e először a joghurtot a liszttel elkeverni, majd ezután a tojássárgához adni (egy újabb koszos edényt eredményezve), vagy lehet-e a joghurtot egyből a tojássárgához és utána a lisztet is?

(A tortasütés mindig kizökkent kicsit a nyugalmamból.)

Epres tejszínhabbal és csokidrazséval díszítettem. Az epres tejszínhab úgy készült, hogy 2,5 dl tejszínt félig felvertem, hozzáadtam egy csomó porcukrot (ízlés szerint, ahogy a rutinosak mondanák), egy csomag habfixáltót, és ezután kemény habbá vertem. Ekkor adtam hozzá a felolvasztott kis doboz (Philadelphia-sajtos doboznyi) eperpürét és ezzel alaposan elkevertem. A hűtőben várakozva az epres tejszínhab egyre keményedik, és ez érvényes rá akkor is, ha nincs benne habfixáló.

Pórékrémleves

2011-10-23T18:39:00.001+02:00

Semmi nem tud olyan jól esni egy csúnya, esős, hideg csütörtök este, mint egy vígasztalóan forró, selymes, melengető leves. És mivel túl sok hozzávalóra nincs hozzá szükség, ezért a hagymalevest választottam erre a napra. A receptet Európa eszik szakácskönyvemből választottam, és Monmouth-i (Wales) pórékrémleves (cawl cennin a hufen) néven fut.

Hozzávalók (8 személyre):

- 63 dkg megtisztított póréhagyma
- 6 dkg vaj
- 38 dkg apróra vágott zeller
- 7,5 csésze húsleves
- 3 dkg finomra aprított petrezselyem
- só, bors
- 6 dkg hús (elhagyható)
- 2/3 csésze tejszín
- pirított kenyérkockák

Mindjárt féladagot vettem, és ez 3 személy részére volt elég. A pórét vékony karikákra vágtam, és néhány zöld karikát félretettem a díszítéshez. A vajat felolvasztottam egy lábosban, és a hagymát, valamint a zellert kis lángon, lefedve ezen pároltam. Felöntöttem a (húsleveskockából készült) levessel és egy órát hagytam főni. Merülőmixerrel összeturmixoltam, beletettem a tejszínt, egy kis szárított petrezselymet, és itt kéne a húst is. Sóval, borssal ízesítettem és egy pillanatra újra felforraltam.

A kenyeret felkockáztam és jó sok vajon, teflonserpenyőben megpirítottam. Tálaláskor a levesbe sajtot reszeltem, beledobáltam a pirított kenyérkockákat és megszórtam a félretett hagymakarikákkal.

Én póréból még sosem csináltam hagymalevest, csak vöröshagymából, és bár ez is nagyon finom volt, azért az igazi vöröshagymából készült levesnek sokkal intenzívebb és édesebb íze van, maradok annál a verziónál.

Szakácskönyvajánló

2011-10-21T21:55:00.001+02:00

Új kedvencemet szeretném ajánlani, a Zafir Press gondozásában megjelent A koleszterinszint csökkenthető című szakácskönyvet. Sokat főztem mostanában ebből a szakácskönyvből, persze ezt észre is lehetett venni, unásig ismételgettem a könyv címét az utóbbi néhány bejegyzésemben. Tesómnak vettem névnapjára ajándékba, ám hamar visszakértem, hogy egy kicsit belelapozhassak, mert első pillantásra is megtetszettek a receptek, de most már úgy illik, hogy egy kicsit visszaadjam.

A bevezetőben a koleszterinről tudhatunk meg sok hasznos dolgot, majd a koleszterincsökkentő ételekről, egyszerű, érthető táblázatokkal illusztrálva a néhol (számomra) kicsit nehezebben emészthető tudományos szöveget. Ezután következik 100 jobbnál jobb recept, amik közül én ezeket próbáltam ki:

Reggelik:
Energiadús smoothie
Banános zabkása

Levesek és saláták:
Csirkehúsleves
Thai csirkesaláta

Előételek és könnyű ételek:
Zöldbab japán módra

Főételek:
Spagetti karamellizált zöldségekkel
Citromos-ragadós csirke

Desszertek:
Kajszibarackos-narancsos gyümölcskrém
Könnyed égetett krém
Könnyű csokoládétorta

Alapreceptek:
Innen sajnos még nem tudtam semmit kirpóbálni, pedig van néhány kiszemeltem, mint a japán wasabis öntet, a keleti öntet és a thai mártogatós szósz.

A kilencven ki nem próbált recept közül még jó néhány van, amit beütemeztem magamnak, mint a spanyol omlett, a párolt dim-sum, a fűszeres thai leves, a sült burgonya zsályával, a zsírszegény burgonyakarikák, a wokban sült tofu és spenót, a tojásos sült rizs, a rakott padlizsán fetával, a keleti csirke salátalevélben, a mézes-mázos csirke, a bárányhús tandoori ízesítéssel, a sült csirke olasz módra, a wokban sült kínai sertéshús, a sáfrányos csirke, a marokkói báránysült kuszkuszon, a szezámmagos banán és a nyári puding. Többnyire persze halas receptek vannak még, amiket a fiam miatt sajnos mellőzni fogok, de így is marad elég izgalmas íz, érdekes újdonság.

Bár ne legyen szükség rá, de a kiadónak megjelent még néhány diétás szakácskönyve,

A prosztata védelmében - Betegségmegelőzés, étrend, gyógyító ételek

A szívbarát receptek - Szívesen finomat!

és a Kemoterápia alatt - Étrendi tanácsok, gyógyító ételek

A fülszövegben olvasható, hogy hamarosan megjelennek további diétás szakácskönyveik:

Műtét után - Étrendi tanácsok, gyógyító ételek

Menopausa alatt - Betegségmegelőzés, étrendi tanácsok, gyógyító ételek

Irritábilis bél szindróma - Étrendi tanácsok, gyógyító ételek

Tejérzékenyek szakácskönyve - Étrendi tanácsok, főzés, receptek

Gluténmentesen finomat! - Étrendi tanácsok, főzés, receptek

OMEGA-3 szakácskönyv - Tippek, trükkök sok-sok recepttel

Gyomorégés, gyomorfekély, reflux receptek - - Étrendi tanácsok, főzés, receptek

Cukorbetegek szakácskönyve - Diétásan finomat!

Fogyókúra cukorbetegségben - Tippek, trükkök sok-sok recepttel.

Ha ilyen színvonalas szakácskönyvek lesznek ezek is, akkor bátran merem ajánlani őket mindenkinek! Én kettőt már kinéztem magamnak...

Könnyed égetett krém

2011-10-21T20:43:00.000+02:00

A képen talán nem néz ki túl jól, de nagyon egyszerű édesség, ezért nem selejteztem ki azonnal. Persze új kedvencemben, A koleszterin csökkenthető c. szakácskönyvben találtam. Finom, gyümölcsös, meleg, gyors, egészséges, és akármikor egy személy részére is elkészíthető.

Hozzávalók négy személyre:

- 400 g málna (eper is megfelelő)
- 1 teáskanál vaníliaesszencia
- 300 g alacsony zsírtartalmú natúr joghurt
- 6 evőkanál görög joghurt
- 6 evőkanál barnacukor
- 4 hajtás friss menta

A görög joghurtról ezt írja a könyv: A hazai natúr joghurtnál sűrűbb állagú, "glettsűrűségű" görög joghurt egyes hazai delikát üzletekben is kapható, de natúr joghurtból házilag is egyszerűen előállítható. A joghurtot gézkendőbe öntjük, szűrőbe tesszük, amit egy éjszakán át a hűtőben tartunk. Így a felesleges folyadék kicsöpög belőle, s ha kell, a felhasználás előtt még facsarhatunk is rajta egyet." Én is ezt tettem, pontosan úgy, ahogy Csincsillától tanultam, csak az volt a baj, hogy mire a felhasználásra került volna a sor, már ehetetlen állapotba került, ezért ezt a hozzávalót tejföllel pótoltam. De ne ezen a mellékszálon kalandozzunk, mert két másik probléma is felmerült, amiért ez a desszert nem néz olyan jól ki a fotómon, mint az eredetin: az egyik, hogy fagyasztott gyümölcsöt használtam (epret és málnát is), de nem csöpögtettem le rendesen, így elég sok levet engedett grillezés közben. A másik pedig, hogy a grillező program a sütőmben valamiért nem működött tökéletesen, ezért nem karamellizálódott olyan gyönyörűre, mint vártam. És még így is nagyon finom lett, el is fogyott.

Nagy hőfokra előmelegítjük a grillsütőt. A gyümölcsöt elosztjuk négy kis edénybe. A vaníliaesszenciát összekeverjük a joghurttal (én vaníliás cukrot használtam), és ráöntjük a gyümölcs tetejére a tálakban. Erre aztán minden edényben vékonyan görög joghurtot rétegezünk, hogy megvédjük a keveréket a megalvadástól. Minden egyes edény tetejére másfél evőkanálnyi barnacukrot szórunk, hogy befedjük a felszínt. Majd mindezt 2-3 percre a grillsütőbe helyezzük, amíg a cukor karamellizálódik. Tetejére még friss mentát szórunk és tálaljuk.

(Egy adag tápértéke: 749 kJ (179 kcal), 3,1 g zsír, 1,8 g telített zsír, 0,08 g nátrium.)

Nizzai egytálétel marhahúsból

2011-10-20T09:35:00.000+02:00

Most egy másik szakácskönyvre kattantam rá, címe Európa eszik. Ebből fogok néhány receptet kipróbálni a következő hetekben. Mivel marhahús kell ehhez az ételhez, kicsit töprengtem magamban honnan szerezzem be. Nemrég a Kisnánára vásárolt marhahúsból főzött gulyásnak volt halszaga, pedig elmentem ahhoz a henteshez az újpesti piacon, amit Bea ajánlott, de annak éppen nem volt marhája, és elküldött egy másik társához. Szép volt a hús, sőt gyönyörű, de a szaga... meg a 4 órás főzési idő, mert nem akart megpuhulni... Aztán végül finom lett, és megettük, bár volt egy kis rossz érzésem, hogy vajon mit eszünk? Előtte egy évvel az Auchanban vásárolt marhahúsból főzött húslevest kellett kiönteni ugyanezért. Elmentem tehát a Lehel piacra, és egy helyen vettem egy kis darab szép felsálat - szerencsém volt, a hús hamar megpuhult, és halszag sem volt. Volt ezzel szemben olyan finom illat a kétórás sütési idő alatt, hogy a gyomrom is hangosan korgott közben, és alig bírtam kivárni, hogy elkészüljön a vacsoránk, aztán meg nem győztem kiszellőztetni a lakást. De megérte!

Hozzávalók (4 személyre)

- 0,5 kg marhahús
- 4 fej hagyma (én kettőt tettem bele)
- 1 gerezd fokhagyma (én kettőt tettem bele)
- 6 db paradicsom
- 10 dkg töltött olivabogyó (én szárított, morzsolt trombitagombát tettem bele helyette)
- 0,5 kg krumpli
- 1 szál rozmaring
- 1 evőkanál fűszerkeverék (nem tudom mi lehet ez, én sót, borsot, őrölt köményt használtam)
- olívaolaj a sütéshez

A recept nem írja, de én azzal kezdtem, hogy a falatnyi darabokra vágott marhahúst elősütöttem egy teflon serpenyőben, csak addig, amíg a külseje szépen megbarnult. Ezután egy sütőtálba daraboltam a zöldségeket: a hagymát és a krumplit nyolcfelé, a paradicsomot pedig négyfelé vágtam. A húst is hozzáadtam, rákarikáztam a fokhagymagerezdeket, megszórtam sóval, borssal, őrölt köménnyel, meglocsoltam olívaolajjal és a kezemmel alaposan összekevertem. Tenyeremmel rámorzsoltam a szárított gombát, végül a tetején elhelyeztem egy rozmaringágat (az eredeti receptben apróra vágva kell belekeverni, de én a fiam miatt nem mertem). Fóliával lefedve a hideg sütőbe toltam, majd 180 fokon sütöttem 2 órán keresztül.

Szerintem nagyon-nagyon finom lett, a fiam viszont túl fűszeresnek találta (azt hiszem nem szereti az őrölt köményt), valamint az apróra morzsolt trombitagombákat is kiválogatta.

Idén elmarad a kamrabemutató

2011-10-19T15:48:00.000+02:00

A napokban több barátomtól hallottam, hogy újabb adót fognak bevezetni, a lekváradót. Nem szívesen mutogatnám ezek után a kamrámat, mert félek, hogy a keményen megadóztatott fizetésemből a piacon vásárolt, és a többszörösen és súlyosan megadóztatott öreg autómmal és benzinemmel hazaszállított, áfával, kereskedői vállalkozói adókkal terhelt nyersanyagból főzött lekvárjaimat is meg akarják majd adóztatni.

Aztán ha továbbgondolom, a rengeteg új adó bevezetése után én még azt is el tudom képzelni, hogy hamarosan bevezetik az internethasználati adót, hogy ne tudjak majd ezen hőbörögni és ilyeneket írni sehová, soha többet.

Zöld paradicsom télire

2011-10-19T13:00:00.000+02:00

A Tamás nagymamája mindent jobban csinált nálam. Minden nap volt főtt étel, mindig pont annyi, amennyi kellett. Nem volt végtelen a repertoárja, sosem volt náluk karibi rizses csirke, de az az x darab étel, amit egyébként mind imádtak, mindig a jól ismert, MEGBÍZHATÓ minőségben készült, és biztosan lehetett rá számítani, hogy lesz is még, nem egy extrém kihágás eredménye. A jó, hűvös (tiszta és rendes) kamra tele volt finom lekvárokkal (igen, csipkével is), befőttekkel, szörpökkel, savanyúságokkal, szárított gombával, és karácsony meg húsvét előtt szépen megtelt mindenféle remek süteménnyel, nem kell mondanom, hogy ugyanazokkal, az unokák által ismert és szeretett sütikkel (nem bantusztáni tavaszköszöntő pitével és társaival). Az étkeztetés kiszámítható és tökéletes volt. Ja, és persze mindezt fillérekből, mert az igazi háziasszony ezt is tudja. A tenyérnyi konyha nem csak ezt tudta, hanem ott volt a nagymama varrógépe is, ott varrt és szabott (nem a szoba közepén), ingeket meg fess nacikat a fess unokákra. Tényleg gyönyörűen.
Sajnos, már nem találkoztunk olyan sokszor, hogy a teljes kínálatot végig tudtam volna kóstolni, az meg aztán végképp meg sem fordult a fejemben, hogy elkérjem a recepteket, a halandóság nemigen fordul meg a fiatalok fejében.
Aztán most ott állok, hogy bezzeg a nagymama nemtudommije milyen finom volt, és úgy kéne reprodukáljam, hogy nemhogy nem kóstoltam, de még csak nem is láttam soha. Az egyik ilyen kanizsai tökéletesség a zöldparadicsom-savanyúság volt.Annyit lehet róla tudni, hogy nagyon-nagyon finom volt, és hagyma is volt benne:)
Egyszer már tettem el, az a recept működött, de nekünk nem ízlett, túl ecetesnek találtuk (és persze rögtön kiderült, hogy a nagymamáé nem ilyen volt). Akkoriban még nem írtam fel a receptek forrását, szóval, sajnos, nem tudom belinkelni, de szívesen pótolom. 1 kg paradicsom és 1 kg gyöngyhagyma kellett hozzá. Másfél liter vízből, 3 dl 20%-os ecetből, 2 evőkanál sóból, 5 evőkanál cukorból, 2 evőkanál mustármagból, 1 evőkanár koriandermagból és 1 szál tormából levet kellett főzni, forrón ráönteni az üvegekbe rakott zöldségekre, és kihűlésig száraz dunsztban tartani.
Most a Horváth Ilonában találtam egy receptet, biztos voltam benne, hogy a nagymama is ezt használta, Horváth Ilona tényleg volt minden konyhában, szóval nagyon megörültem neki, de erről már kóstolás nélkül kiderült, hogy nem ez volt, mert ebben fel kell szeletelni a paradicsomot (a nagymamáé egészben volt, mint most megtudtam). Szóval változatlanul keresem az echte receptet. Addig is jöjjön a Horváth Ilonáé.

Hozzávalók:
- 5 kg zöld paradicsom, 1 kg vöröshagyma (nekem összesen 3 kg paradicsom volt és 60 dkg hagyma)
- 3 dkg só 1-1 kg anyagra
- 3 liter víz
- 1 liter enyhe (?) ecet (6 dl 10%-osat használtam)
- 10 dkg cukor (15 dkg-t használtam)

A paradicsomokat és a hagymát felkarikázzuk, kilónként 3 dkg sóval besózzuk, és békén hagyjak egy napig.
Másnap levet főzünk a többi hozzávalóból, adagonként beletesszük a zöldségeket, újra felforraljuk, és tiszta üvegekbe szedjük. A forró levet ráöntjük. Másnap még utántöltjük, és csak akkor zárjuk le.

Hát, nagyon kíváncsi vagyok, hogy működik-e, meg milyen lesz. Remélem, nem felejtem el beírni (azt is remélem, hogy valaki figyelmeztet majd rá:)).

Közben belebotlottam egy nagyon jó kis édes-savanyú zöldparadicsom-receptbe, nem hiszem, hogy a nagymama ez alapján tette volna el, de nagyon jónak tűnik, jövőre kipróbálom.

Napi cukinak meg egy kis Börzsöny, meg némi kiránduló eb:

Omlós olasz csokitorta

2011-10-18T22:12:00.000+02:00

Na itt van Beának a csokitorta! :-)

Bori barátnőmtől kaptam a receptet, de rákerestem és a femina.hu-n, itt találtam meg. Az igazság az, hogy már kipróbáltam nemrég, amikor egy buliba ezt vittem magammal, de az a süti egész más lett: sokkal vékonyabb, talán 2 centi vastag, teljesen átsült, ízre, állagra pont olyan volt mint egy brownie. Akkor 175 fokon sütöttem 30 percig, most meg akartam nézni, mi lesz az eredmény 150 fokon. Sajnos nem tudok végső következtetést levonni, mert fogalmam sincs miért, az előző próbálkozásnak már eleve a tésztája is sokkal vékonyabb volt, míg ez már nyersen is teljesen elfoglalta a tortaformát. Talán azt lehetne mondani, hogy ha vékonyabb a nyers tészta, akkor alacsonyabb hőfokon, ha vastagabb, akkor meg magasabb fokon süssük.

Mindenesetre annyira könnyű előállítani, hogy nem gond többször is próbálkozni vele!

Az eredeti receptben azt írják, hogy a torta akkor jó, ha a közepe kicst ragacsos marad, kívül pedig ropogós lesz. És hogy nem baj, ha nem emelkedik meg. Na, nekem múltkor nem emelkedett meg, viszont száraz lett, most meg ilyen szép vastag, és ahogy az elő van írva, belül ragacsos, kívül ropogós. És nagyon finom!

Hozzávalók:

- 10 dkg vaj
- 3 tábla étcsokoládé (Lidl-s, 99 Ft-os)
- 6 tojás
- 15 dkg cukor
- 2 evőkanál liszt
- 2 marék fenyőmag (Ezt kifelejtettem. Mondjuk amúgy is mandulával akartam helyettesíteni, de azt is kifelejtettem.)

Először vízgőz fölött kevergetve felolvasztottam a vajat és a csokit. Amíg hűlt, bekapcsoltam a sütőt 150 fokra. Szétválasztottam a tojásokat, és a fehérjéből csipet sóval kemény habot vert a gép. Ezalatt sütőpapírral kibéleltem egy tortaformát, az oldalát pedig vajjal bekentem. A kihűlt csokis vajba belekevertem a cukrot, rögtön ezután a tojássárgákat egyesével, majd a kemény fehérjehabot is óvatosan. Amikor minden jól elvegyült, hozzáadtam a lisztet is. Alaposan, de óvatosan elkevertem, és átöntöttem a várakozó formába. (Ekkor kellett volna belekeverni a fenyőmagot is.)

150 fokon sütöttem először 30 percig, majd tűpróba után még 10 percig 160 fokon. Ezután a biztonság kedvéért még 5 percig bent hagytam 160 fokon, nehogy teljesen nyers maradjon. (Az eredeti recept 30-40 percet ír alacsony hőfokon. Na de mi az alacsony? És pontosan hány perc? 30 vagy 40?)

Rácsra tettem hűlni, és amíg hűlt, finom epres tejszínhabot csináltam hozzá, azzal tálaltam.

Zelleres burgonyakrémleves

2011-10-18T21:25:00.000+02:00

Már sokat hallottam arról, hogy levest, főzeléket úgy is lehet sűríteni, ha a főtt zöldséget merülőmixerrel turmixoljuk, és mivel gyenge vagyok rántásból, gondoltam most kipróbálom ezt a módszert. A krumplilevessel próbálkoztam, de állítólag sok más zöldségnél is működik, például karfiolnál, karalábénál.

Hozzávalók:

- 1/2 fej hagyma
- kis darab zeller
- 3 nagyobb krumpli
- 2 evőkanál tejföl
- só, bors, piros paprika

A hagymát apróra vágtam és olajon elkezdtem dinsztelni. Hozzáadtam a szintén apróra vágott zellert, és pár percig együtt sütöttem őket, amíg megpucoltam és feldaraboltam a krumplit. Az egyik krumplit kicsire, kettőt pedig nagyobb darabokra vágtam. A zelleres hagymára piros paprikát szórtam, felöntöttem vízzel, majd beletettem a krumplit és megsóztam. Annyi vízzel pótoltam, hogy jócskán ellepje. Amikor a nagyobb szemek is megfőttek, ezeket kihalásztam a levesből (ez volt a legbonyolultabb művelet), és a visszamaradt levest merülőmixerrel és két evőkanál tejföllel simára turmixoltam. Visszatettem a krumplikat és 1 tojásból készült nokedlit szaggattam bele.

Egész más íze van így, mint a rántásos krumplilevesnek, de finom, méghozzá annyira finom, hogy rögtön megkívántam egy második tányérral is belőle. Na meg gyorsan elkészül, és kevesebb edényt kell mosogatni utána.

Kukoricás lepényke

2011-10-17T20:03:00.006+02:00

Hogy folytassam Andi könnyen elkészíthető, egyszerű receptjeinek sorát, szeretném megmutatni, hogy mit készített apukám nem is olyan régen a csilis bab mellé.

A recept a Vidék Íze című magazin 2011. augusztusi számában jelent meg. Anyukámnak előfizettünk a magazinra és ezt a számot véletlenül kétszer kapta meg. Az egyik példány az enyém lett. Egyből kiszúrtam benne ezt a receptet, mivel nagyon szeretem a kukoricát. Már éppen eldöntöttem, hogy megcsinálom, amikor átmentem anyuékhoz - aznap készítettük a házitésztát és náluk ebédeltem - és mit ad Isten? Ezek a lepénykék vártak engem egy nagy lábos csilis babbal egyetemben. Volt nagy meglepődés részemről, hiszen akkor még nem is említettem anyuéknak, hogy milyen jó lenne megkóstolni.

Apu egyébként egy másik fajta kukoricalepényt szokott megsütni a csilis bab mellé, de annak úgy elrakta a receptjét valahova, hogy azóta sem találja. :)

Hozzávalók:
- 3 cső főtt kukorica vagy 2 doboz konzerv csemegekukorica
- 90 dkg krumpli
- 1 tojás
- 2 tojás sárgája
- liszt (a receptben 2 teáskanál volt írva)
- só
- cayenne bors
- 10 dkg vaj a sütéshez

A krumplit meghámozzuk és nyersen lereszeljük. Azután a tojással, a tojások sárgájával, a kukoricával, sóval, cayenne borssal és annyi liszttel, amennyit felvesz, sima tésztává dolgozzuk.

A masszából serpenyőben, forró vajon, evőkanálnyi aranybarna lepénykéket sütünk. Forrón a legfinomabb!

Annyira finom volt, hogy csak úgy magában is ettem belőle jó néhány darabot. A kukorica-krumpli párosítás nagyon ízlett, és amúgy is szeretem a reszelt krumpliból készült ételeket, pl. sztrapacskát, tócsnit. Mellesleg tudtátok, hogy a tócsninak hány féle neve van? Én is most találtam rá itt. Mondhatjuk azt is, hogy ez a kukoricás lepényke közeli rokona a tócsninak, hiszen sokban nem különbözik tőle. Én még önálló ételnek is elfogadnám, nem csak köretnek. Egy jó adag fokhagymás tejföllel nyakon öntve határozottan finom lehet.

Kajszibarackos-narancsos gyümölcskrém

2011-10-17T17:55:00.000+02:00

Itt egy gyümölcskehely Csincsillának - természetesen új kedvencemből, A koleszterinszint csökkenthető c. szakácskönyvből. Nem nagy ügy megcsinálni, viszont igen jó, hogy ha vendégeket várunk rá, már jóval hamarabb elkészíthető. Nekem sajnos nincs turmixgépem, csak késes aprítóm, és ezzel nem tudtam elég krémesre keverni a krémet, kicsit darabos maradt. Ráadásul nekem kicsit túl édes lett, persze én nem vagyok mérvadó...

Hozzávalók négy személyre:

- 1 evőkanál mandula
- 150 g szárított (szerintem aszalt) sárgabarack
- 1 evőkanál méz
- 2 narancs meghámozva
- 50 g alacsony zsírtartalmú joghurt
- 1 evőkanál barnacukor

A mandulát egy serpenyőben szárazon aranybarnára pirítjuk (érdemes nagyon figyelni rá, amennyiben nem akarjuk odaégetni). Miután elkészült, félretesszük. A mandulát nem, de az összes többi hozzávalót a turmixgépbe rakjuk és egyenletesre turmixoljuk. Elkészülte után tálakba, poharakba, kelyhekbe töltjük, és felhasználásig hűtőszekrényben tároljuk. Tálalás előtt a tetejére rászórjuk a pirított mandulát.

(Egy adag tápértéke: 632 kJ (151 kcal), 2,2 g zsír, 0,4 g telített zsír, 0,04 g nátrium.)

Én nem mézet és barnacukrot, hanem tavalyi házi narancsszirupomat használtam édesítésre, de szerintem az aszalt sárgabarack épp elég édes, ezért javaslom, hogy kóstolás nélkül ne tegyünk bele semmilyen édesítőt.

És akkor a napi cuki: Folti a plüsscica

még egy kicsit közelebbről is:

Banános zabkása

2011-10-14T16:08:00.000+02:00

Jó tizenévvel ezelőtt, amikor megjelent az első Harry Potter regény, azt olvastam fel fiamnak esténként, és nagyon élveztük ezt az elvarázsolt világot. Azt hiszem, akkor találkoztam először a zabkásával, amit a varázslótanoncok reggelire kaptak eperlekvárral, mézzel, juharsziruppal, barnacukorral, és én valami nagyon finom, édes dolognak képzeltem. Utánanéztem, hogyan kell készíteni, és Bori tanácsára vízben megfőztem a zabpelyhet, majd eperlekvárral elkeverve megkóstoltam. És nem ízlett. Hiába adtam hozzá egyre több finom házi eperlekvárt, nem tudtam rájönni, mi olyan finom ebben. Aztán még többször próbálkoztam vele, de nem tudtam megszeretni.

Most megint szembejött velem Daniel Green-Catherine Collins A koleszterinszint csökkenthető szakácskönyvében, és arra gondoltam, banánnal és mézzel is kipróbálom, hátha így ízleni fog. Nem tudom, hogy a zabdara és a zabpehely között van-e különbség, mindenesetre én aprítógéppel megdaráltam kicsit a zabpelyhet, hogy darásabb legyen, bár a Sparban lehet kapni apró szemű zabpelyhet is, de az most nálam nem volt itthon, így hát ezzel próbáltam.

A szerzők előszava ez volt a recepthez: A zabkása bármilyen gyümölccsel kiváló, de ha a tál aljára banán kerül, azt a zabkása lágyan átmelegíti - isteni egy hideg téli reggelen. A tetejére bármilyen pirított mag megteszi.

Hozzávalók négy személyre:

- 2 banán szeletelve
- 110 g zabdara
- 275 ml részben fölözött tej
- 2-3 evőkanál juharszirup vagy pergetett méz
- 2 evőkanál napraforgómag száraz serpenyőben pirítva

A banánszeleteket négy kis tálkába szétosztjuk. A zabdarát és a tejet egy lábasban jól összedolgozzuk, és felforraljuk. Addig kavarjuk, míg a zabkása be nem sűrűsödik. Mintegy 5 perc múlva, miután a zabkása besűrűsödött, a tálkákba öntjük. Juharsziruppl vagy mézzel leöntve és napraforgómaggal megszórva tálaljuk.

Én rögtön elfeleztem a mennyiséget, de mivel ennyire pici lábasom nincs, nagyobb felületen terjedt szét az anyag, így hamarabb elpárologtatta a folyadékot, ezért adagolnom kellett hozzá a főzés során még egy kis tejet.

(Egy adag tápértéke: 996 kJ (238 kcal), 6,2 g zsír, 1,4 g telítetlen zsír, 0,03 g nátrium.)

Sokat töprengtem, hogy feltegyem-e ezt az egyszerű kaját, mert biztos van olyan, akit felbosszant, hogy mit keres ez egy gasztroblogban, ráadásul fotózhatatlan, csúnya, stb. stb. De muszáj megírnom, hogy a féladag felét ettem meg délelőtt 11-kor, és délután háromkor lettem újra éhes, tehát nem egy rossz ötlet zabkását reggelizni egy nehéz nap kezdetén. Amúgy Bori barátnőm mikróban szokta megfőzni, így még az ötperces készítési idő is csökkenthető, úgyszintén a mosogatnivaló. Hát mindegy, most már megírtam...

Sütőtökös-zsályás szendvics

2011-10-12T21:57:00.002+02:00

Persze, nem az én találmányom, az egyik kedvenc blogomon találtam. Nem szeretem a sütőtököt, sajnos, pedig annyira szép és annyira egészséges (én is ezt szeretnék eszegetni dominózás közben:)). Ebben a formában viszont korlátlanul tolnám befelé, annyira finom együtt. Egy-két pohár borral tökéletes, különleges és nagyon olcsó vacsora.

A receptet egy picit átalakítottam, hogy az otthoni alapanyagokat tudjam használni.

Hozzávalók:
- valami jobbféle kenyér
- valami jobbféle olívaolaj
- túró (eredetileg ricotta)
- sütőtök
- zsályalevelek, sok
- só, bors, csili
- egy fél citrom (bio, ha lehet)
(- egy gerezd fokhagyma)

A kenyérszeleteket olívával kikent, sütőpapíros tepsire fektetem, a tetejüket is kicsit megkenem. Forró sütőben nagyon halványra pirítom.
Közben megcsinálom a kétféle feltétet, a túrót összekeverem pici sóval, borssal, fél citrom levével meg a reszelt héjával. Az eredeti recept szerint a tököt meghámozzuk, felkockázzuk, sütőben megsütjük, nekem volt otthon néhány napos sült tököm, egyszerűen azt használtam, villával összetörtem, és összekevertem kis olajos csilivel, sóval, borssal.
A zsályaleveleket megmostam, leszárítottam, és forró olajban megsütöttem (egy-két perc, nem szabad megbarnulnia, akkor már keserű, kipróbáltam, némi konyhafelgyújtással összekötve). Papírtörlőre szedjük.

Most már csak össze kell mindent rakni, alulra a túró, rá a tökpüré, a tetejére meg néhány levél. Tényleg mennyei. (Az eredeti recept szerint a pirítósokat meg kell még kenni a fokhagymával, de utálom a fokhagymás pirítóst, nálunk ez kimaradt, a függők nyugodtan maszatolják be vele.)

Thai csirkesaláta

2011-10-12T20:06:00.003+02:00

Még mindig nem tudok elszakadni tesóm koleszterindiétás szakácskönyvétől (Daniel Green-Catherine Collins: A koleszterinszint csökkenthető), és innen néztem ki ezt a gyönyörű és fantasztikusan finom salátát. Mivel nálunk a férfiembernek nem lehet eladni salátát vacsorára, ezért sült krumplit csináltam mellé, és úgy megette, mintha maga a nagy Rántott Hús szállt volna le az égből a tányérjába.

Hozzávalók:

- 4 csirkemell bőre nélkül
- 1 evőkanál olaj
- 1 kisméretű chilipaprika (vagy szerencsésebbeknek bio kisnánai piros paprika - sajnos nem csípett -, valamint szárított chilipaprika)
- 2,5 cm-es kockának megfelelő friss gyömbér lereszelve (vagy szárított, vagy üvegben eltett)
- 2 szál citromfű meghámozva és apróra vágva (erről majd írok még)
- 1 evőkanál friss menta felvágva
- 1 evőkanál barnacukor
- 1 gerezd zúzott fokhagyma
- 1 citrom leve
- 1 evőkanál csökkentett sótartalmú szójaszósz (vagy amilyen van)
- 1 evőkanál thai halszósz
- 150 g friss spenót
- limedarabok a tálaláshoz

A csirkemellet 2,5 cm-es darabokra vágjuk. Egy serpenyőben felmelegítjük az olajat, és közepes-magas hőfokon teljesen átsütjük a csirkemellet. Próbáljuk nem túlságosan sokszor forgatni a csirkét a serpenyőben, így szépséges, karamellizált bevonatot kap. Eközben a chilipaprikát, a gyömbért, a citromfüvet, a mentát, a cukrot, a citromlevet, a fokhagymát, a szójaszószt és a halszószt tálba tesszük, és alaposan összekeverjük.
Hozzáadjuk a sült csirkét, és ismét összekeverjük. Ezután beletesszük a spenótot (nyersen), jól összekeverjük, és salátaként, lime-darabokkal rögtön tálaljuk.

(Egy adag tápértéke: 862 kJ (206 kcal), 4,6 g zsír, 0,7 g telített zsír, 0,7 g nátrium.)

Persze nem egészen az eredeti recept szerint készítettem. Először is, nagyon pislogtam volna a recept olvasásakor a citromfű meghámozásán, ha nem épp a múlt héten olvastam volna Fűszeres Eszternél a thai citromfűről. Én ugyanis egész eddigi életemben úgy tudtam, hogy a citromfű olyan kinézetű fűszernövény, mint például a petrezselyem, azt meg nem lehet meghámozni. De attól még, hogy most már tudom, van másmilyen citromfű, nem akadályozott meg abban, hogy egyszerűen kihagyjam ebből a kajából annál a pórias oknál fogva, hogy nekem ilyen nincs. A másik, amit simán kihagytam, a thai halszósz, ugyanis ez sincs, nem is tervezem beszerezni, mert a fiam minden halas dolgot eleve elutasít, én pedig nagyon szeretnék egyfélét főzni kettőnknek - és ezért megalkuszom ha kell. Gondolom a thai csirkesaláta a thai citromfűtől és a thai halszósztól lesz "táj", de sebaj, mert így is nagyon finom volt.

Még más dolgokat is változtattam: sajnos menta se volt itthon, pedig erről azt hittem, van a mélyhűtőben, de tévedtem. Helyette petrezselymet használtam, én nagyon szeretem azt is. Aztán: mióta jól öregszem, nem bírom a nyers fokhagymát, pedig hogy szerettem régen!, de nem akartam haldokolni vacsi után, ezért a zúzott fokhagymát a megsült hús mellé dobtam és kicsit még együtt sütöttem őket, majd a hússal együtt a fokhagymás olajat is a salátaöntetes tálba küldtem. Jó, olívaolaj volt, az meg pont kell is a koleszterinre. egy citrom leve helyett pedig első nekifutásra csak felet használtam a salátaöntethez, nekem elég is volt.

Összegezve, az enyém így nézett ki:

- 4 csirkemell bőre nélkül
- több evőkanál olívaolaj
- 1 hegyes erős piros paprika a (színhatás kedvéért), ami nem csípett, ezért kicsi szárított chilivel még megszórtam a kész salátát
- 1 kávéskanál üveges reszelt gyömbér
- fél csokor petrezselyem aprítva
- 1 evőkanál barnacukor
- 2 gerezd fokhagyma megsütve a hússal együtt
- fél citrom leve
- 1-2 evőkanál szójaszósz
- pár csepp (kb. 10-15) worchester szósz, az már bejött nekem egy másik kajánál
- 150 g friss spenót falatnyi darabokra vágva
- jó nagy adag sült krumpli a tálaláshoz :-)

Naggggyon-naggyon finom volt, és gyorsan elkészült.