Adventi koszorú kuglóffal

Azt mondta az Andi, hogy irtó szépet csinál az idén, és fel is teszi. Mondtam, hogy akkor én is. Mármint hogy én is felteszem. Ha már nem főzök, meg nem sütök, legalábbis blogilag. Az angyalka már családi nyomásra került be a buliba (mondjuk kedvenc), szerintem kicsit túl csicsás lett vele, de elnézem neki, mert engem szeret.

Szép ez a sokféle felület, nem?

És hogy neve is legyen a gyereknek, megmutatom a kissé szénné égetett kuglófunkat. Volt még mákos-diós is, meg almás klafuti, de ők már szerepteltek doszt.

Leöntöttem csokival, hogy ne látszódjanak az elszenesedett rétegek. Recept most nem lesz. A szokásos édes kelt tészta, olyan 30 dkg lisztből összesen, kétfelé osztva, két szép nagy téglalappá kinyújtva. A vajas pamacsolás után az egyiket kakaós cukorral szórtam meg, a másikat meg fahéjassal, és feltekertem, aztán irány a forma. Forró sütőben feketére sütöm, utána meg leöntöm csokival.

És még egy normális szeletet sem sikerült megörökíteni, de hát ez van. Egyébként finom volt, hogy csak úgy ropogott a héja:)

Havi cukik: hogy itt a hideg, exponenciálisan emelkedik a kanapén fekvő, illetve arról lefolyó állatok száma.

Zsuzsi mint illegális behatoló:

Dagi cicánk, szép darab, nem mondom, de azért ha akarná, még elférne a kanapén:

És vajon kié az a szép nagy gömbölyű fenék az ablakban?

A szép képeket természetesen Rebeka csinálta, a csúnyákat meg én.