Rántott tejbegríz

Közeleg a tél és nekem szorgalmasan gyűjtenem kell a használt olajat, hogy fel lehessen önteni vele a fagyok ellen Tésán a téglajárdát. Nagyrészt ezért készítek olyan gyakran rántott húst, nem pedig azért, mert a gyerek csak azt eszi meg :-). De most fellázadtam a rántott hús ellen és saját szórakoztatásomra rántott tejbegrízt csináltam.

A receptet életemben először Babutól hallottam tavaly, később olvastam Selmeczi Tibor: Férj fakanállal. c. könyvében is. Teli pocakkal nagyon szórakoztató olvasmány iszonyúan fáradt, szürke téli estékre.

Tejbegrízből nem vagyok túl jó, életemben talán kétszer készítettem azon a kettőn kívül, amikor tavaly(előtt?) megtudtam, hogy ilyen kaja is van a világon, és gyors egymásutánban magamnak megsütöttem ezt a finom édességet.

Szóval, szerintem fél liter tejhez 3 evőkanál gríz (dara) kell, meg egy kis vaníliás cukor az illata kedvéért. Persze ahhoz, hogy be lehessen panírozni, kicsit sűrűbbre kell főzni, tehát én most 4 evőkanállal szórtam a tejbe. Ezt főztem állandó, folyamatos, megállás nélküli, fárasztó, unalmas, stb. kevergetéssel, majd a legvégén az elkészült tejbegrízbe 2-3 evőkanál cukorot tettem, hogy jó édes legyen. Amikor végre megfőtt, kiöntöttem egy nagy süteményestálra, és megvártam amíg megdermed. Ezután felkockáztam, bepaníroztam, és forró olajban kisütöttem. A végén fahéjas porcukorral megszórtam. Annyira, de annyira finom! - már persze akkor, ha nem folyik ki sütés közben a tejbegríz a bundából, ami nálam gyakran megesik, de Babu anyukájánál szinte soha nem fordul elő.

Toma szerencsére meg se kóstolta. Nagyon macerás kaja, elég ha egy családban csak egy őrültje van neki!