Csokis-mandulás keksz

Muszáj szépen előkészülnöm a jövő heti elutazásomra, mert attól tartok, hogy a fiam éhen fog halni távollétemben. Mindig éhen szokott halni...

Ennek elkerülésére megkezdtem az előkészületeket: ma megsütöttem az egyik fajta édes sütit és majd még a héten bevillantom itthon a szokásos Stahl-féle csokis-zabpelyhes kekszet is. Ezeket fogom itt hagyni neki éhenhalás ellen. (Meg egy újfajta sós sütit, meg lecsót, meg fasírtot, meg marhapörköltet tarhonyával, meg gyümölcsöt, meg salátát, meg felvágottakat, meg PÉNZT természetesen mekdöncire. Ja meg a körösztanyukája meg a nagymamája telefonszámát.) A receptet már elég régen kinyomtattam magamnak a Házias konyháról, ezt vettem alapul, de nem pont úgy alakultak a dolgok...

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt

- 2 dkg cukrozatlan kakaópor

- fél tk szódabikarbóna (Csincsillának sütőpor)

- fél tk. őrölt fahéj

- 15 dkg cukor

- 1 tojás

- 10 dkg szobahőmérsékletű vaj (húú most jövök rá, hogy 5 dkg-ot használtam! bakker!)

- 15 dkg étcsoki durvára aprítva

- 2 evőkanál mandulapehely

A szobahőmérsékletű vajat a tojással összekevertem, majd a mandula kivételével hozzáadtam a száraz anyagokat, robotgéppel mindent jól összedolgoztam, és legvégül a keverőtálba szórtam a mandulát is. Mivel véletlenül jóval kevesebb vajat használtam, a tészta olyan kis morzsás állagot vett fel, de ekkor még nem zavartattam magam, mert kézzel szép kis dióméretű gömböket formáztam belőlük és 200 fokon 12-14 percig sütöttem. Mialatt sültek a kekszeim, kezdett valami gyanússá válni, mert az eredeti receptben az áll, hogy "sütés közben engedelmesen keksz formátumot fognak felvenni" a sütik, de nekem úgy 7 percnél be kellett nyúlnom a sütőbe egy nyeles szerszámmal, gömböcből kilapítottá változtatni a sütijeimet. A másik tespin várakozó gombócokra is már ekkor rátenyereltem!

Bár a formátum és (Toma szerint) az állag nem megfelelő, de szerintem az íze tökéletes. Ki fogom próbálni egy olyan alkalommal is, amikor észnél vagyok!