Mandulás-mákos muffin

Ezekkel a kicsit furcsa külsejű muffinokkal szerettem volna érkezni szombat este Tomi bulijába, de végül ehetetlennek nyilvánítottam, és nem égettem magam velük. A recepttel valószínűleg nincs semmi baj, mert egy héttel ezelőtt tesóm is megsütötte a mandulás-mákos muffint, és nekem az sokkal jobban ízlett, mint általában a muffinok. A recept a Mindmegettéről van, és bár szerintem mindent aranyosan betartottam, mégis Zokni pocakjában kellett végezniük.

Hozzávalók 12 darabhoz:

- 37,5 dkg liszt
- 25 dkg cukor
- 1 teáskanál sütőpor
- 1/2 teáskanál só
- 1,2 dl olaj
- 1,8 dl tej
- 2 tojás
- 1/2 teáskanál mandula aroma
- 2 evőkanál mák
- 12,5 dkg (szeletelt, nem darált) mandula (vagy dió)

Összekevertem a száraz hozzávalókat egy tálban: a lisztet, cukrot, sütőport, sót, szeletelt mandulát és a mákot is, bár a recept a mákot a legvégére írta. Egy másik tálban összekevertem a folyékony hozzávalókat: a tojást, tejet, olajat, mandulaaromát. Ezután összekevertem a kétféle hozzávalót.

Az eredeti recept azt írta: "Keverd a száraz hozzávalokat a nedvesekhez, de csak addig, ameddig egyszer jól elkeverednek. Ha túl sokáig kevered, nehéz lesz a tészta!" Ezen a megjegyzésen mérgelődtem keverés közben, mert nem tudom, mit stresszelnek engem ezzel a túl nehéz tészta rémével!? Hogy lehet nehéz a tészta csupán a keveréstől?

Szóval jól vagy rosszul összekevertem a kétféle hozzávalót, már akkor láttam, hogy nem egy szokásos állagú muffintészta lett, de mindegy, betöltöttem a papírkapszlikba és 180 fokon először 20 percig sütöttem, majd még újabb 20 és újabb 10 percig.

Tesóm szerint elmértem a lisztet, én arra tippelek, hogy az lehetett a baj, hogy nem csak két evőkanál mákot, hanem a dupláját használtam, amúgy meg nyilván nem jól kevertem a tésztát, amiért az bosszúból nehéz lett. Mit nehéz! Olyan volt, mintha kőből lett volna!

Három napig próbáltam küzdeni vele, mert a külső, szép barnára sült kérge nagyon finom volt és mert annyira sajnáltam a drága hozzávalókat, legfőképpen a mandulát, de aztán feladtam és Zokni-kutyának becsomagoltam az összeset, ezzel köszöntve fel drága gazdiját Katalin napján. Boldog névnapot tesó!