Folytatódik Marcsi bürsszeli útibeszámolója, de most kevés szöveggel és sok képpel. Ez most a csendes áhítat ideje:
"Brüsszelben járva sokat gondoltam Rátok Csincsillával, mert gyönyörűséges csokiboltokba botlottunk mindenütt. Lefotóztam őket, s kóstolót is hoztam :) Nem lehet hosszasan írogatni róla, inkább gondolkodjunk a megvalósításon:) Brüsszelből hazatérve pedig gyönyörű napom volt, mert végleg hazaérkezett kiskutyám Lovnika :)) Puszi Marcsi"
Nagyon finom kóstolókat kaptunk, köszönjük szépen!
És itt van Lovnika, Marcsi "kicsi" kutyája, aki majdnem akkora, mint én... ami persze emberméretben kicsinek számít, de kutyaméretben?
Na, ezt nem kellett volna. Most már tényleg végem van. Egy Gombóc Artúrnak ilyeneket mutogattok???
VálaszTörlésezt nem kellett volna, szerintem sem:) azért az áruk kicsit vigasztal:) és milyen tünci ez kis (kanapéméretű) eb:) gyönyörű!!!
VálaszTörlésBocsánat! Azt hittem, örülni fogtok neki. :-)
VálaszTörlésajaj:) én is :)))
VálaszTörlésBiztos örülnek, csak egy kicsit szenvednek. :-)
VálaszTörlésvagy így tudnak örülni... :)
VálaszTörlésNem KICSIT szenvedek, hanem NAGYON. :) Egy kis kóstolónak jobban örültem volna, mint ezeknek a mézesmadzag képeknek.
VálaszTörlésNagy szenvedésemben elfelejtettem megemlíteni, hogy nekem is mennyire tetszik Lovnika azzal a nemesi ülésmódszerével. :) Jól sejtem, hogy ő valamilyen agár?
Hm, Bea értettem :) legközelebb több csokit hozok :) Lovnika orosz agár kislány, az én szívem csücske :)
VálaszTörlés