Hát, a neve, csak mert a boltiakat így hívják, meg az olyan hülyén hangzott volna, hogy kecsapos-sajtos tekercs. Pedig az. Pont ilyen borzalmas, jeges-esős augusztus végi délutánokra való, sütni is jó, mert legalább ad egy kis meleget, addig sem fagyok meg a konyhában, meg persze enni is, egy jó nagy bögre forró teával.
Amúgy semmi extra, a szokásos kelt tészta (fél kiló liszt, negyed kocka friss élesztő, só, langyos tej, kis cukor), kenyérsütőgéppel vagy robotgéppel összedagasztva. Meleg helyen (ilyenkor jön a képbe az ötven fokra felfűtött sütő) a duplájára kelesztem, átgyúrom, formázom.
Most a tészta egyik feléből lett ez a sajtos, a másik feléből meg kakaós csiga.
A megkelt, átgyúrt tészta felét jó nagy téglalappá kinyújtottam, megkentem majd tíz dekányi olvasztott vajjal. Megkentem kecsappal (boltival, sajnos, kb. húsz év múlva lesz időm házira), megszórtam jó sok reszelt sajttal. A hosszabbik oldal mentén feltekertem, mint a bejglit, aztán felkarikáztam, olyan két centi magas csigákra. Sütőpapírral bélelt tepsiben hagytam megint megkelni az ötven fokos sütőben, aztán kivettem, könnyű meleg pléddel letakartam, amíg felfűtöttem a sütőt 220 fokra. Még gyorsan lekentem e tetejüket langyos sós vízzel, meg megszórtam egy kis reszelt sajttal, aztán már mehettek is vissza sülni, 200 fokon amíg szépen meg nem pirultak. Rácson hagytam kihűlni.
Hű de jól néz ki! Sokkal szebb mint a bolti. Én is pont mostanában gondolkodtam, hogy milyen régen sütöttem kakaós csigát. Ha nekiállok, biztos, hogy a ketchupos-sajtos változatot is megcsinálom.
VálaszTörlésEz nagyon jó! Egy füst alatt megvan a vacsi meg a desszert is hozzá!
VálaszTörlésNagyon-nagyon jól néz ki
VálaszTörlésMegcsináltam ezt a gyönyörűséget egy korábbi (DNK) pizzás tekercseddel ötvözve, mert tettem bele sonkát is. Én elfelejtettem olvasztotta vajjal megkenni, ezért a tetejére csorgattam azt, rögtön a reszelt sajt alá, és így mentek a sütőbe. Isteni lett, mind a 19 db elfogyott!!!
VálaszTörlésNem tudtam sajnos lefényképezni, mert mennem kellett színházba, és mire hazaértem már csak a csúnyák és a kicsik maradtak meg, és éhes voltam.
Saját tésztát használtam hozzá, de a tészta mindegy is, az ötlet a fantasztikus!