Oldalak

2009. január 5., hétfő

Szezámmagos zsömlék


Semmi különös, de muszáj volt valamit feltennem a blogba, mert féltem, hogy kikapok blogszerzőtársamtól, amiért nem főztem ma semmit. Volt elég maradék kajánk a hétvégéről, ezért inkább sütöttem ma délután. Gyakran csinálom ezeket a szezámmagos kifliket az előző hétről megmaradt fél liter tej megmentésére.

Hozzávalók:

  • 68 dkg liszt,
  • 4 dl tej
  • 2 dkg vaj
  • 1 kiskanál cukor
  • 2 teáskanál só
  • 1 csomag szárított élesztő
A hozzávalókat a robotgép dagasztókarjával megdagaszttattam, de annyiban tértem el az eredeti recepttől, hogy most nem szárított élesztőt használtam, hanem 1/8 kocka igazit, valamint még azzal, hogy elfelejtettem a vajat belekeverni. Az élesztőt előbb kicsit felfuttattam egy kis meglangyosított cukros tejben, majd belekevertem a tésztába. Dagasztás után picit alukáltam, épp csak annyi ideig, amíg a tészta jócskán megkelt, majd 16 db minikenyér formájú zsömlét csináltam a lisztezett pulton újra átgyúrt tésztából, és amíg a sütő 200 fokra melegedett, még hagytam kelni egy félórácskát. Ekkor 3 vágást ejtettem a mindegyik minikenyérkén, lekentem őket felvert tojással, megszórtam a szezámmaggal és mehettek a sütőbe egészen addig, amíg szép pirosak nem lettek. Ez kábé 20 perc.



Remélem, hogy olyan finomra sikerült, mint amilyen gyönyörű! Holnap ebből csinálok majd szendvicseket a fiamnak a suliba, meg magamnak is legalább egyet. Jó lenne még kitalálni valami házi készítésűt a szendvicsbe, amit megeszik a gyerek is, és még bírja is a suliban a hőmérsékletet, meg a többi ilyen-olyan behatást, ami egy suliban érhet egy szegény szendvicset egy fiúgyermek táskájában... Attól tartok, hogy sajnos sem a márványsajtkrémet sem pedig sárgarépakrémet nem enné meg. Gondolkodtam még a házi készítésű májkrémen is, amit réges régen gyakran csináltam és isteni finomat tudtam, de egyrészt ez is az a kaja, amit most már nem tudok olyan ehető minőségben előállítani, másrészt nem hiszem hogy kibírna 4-5 órát a túlfűtött tanteremben. Na, régóta a terveim között szerepel az is, hogy megoldjam ezt az óriási problémát: mivel tudnám helyettesíteni azokat a szörnyű felvágottakat, amiket a boltban lehet kapni?

És ime a gyermek egyik szendvicse! (Remélem, értékeli a házi sütésű zsömléket!!!)

8 megjegyzés:

  1. rántotthúst bele sok ubival! :)

    VálaszTörlés
  2. Igenis!
    Csak az a baj, hogy unom a rántott húst nagyon! Még a szendvicsben is azzal kelljen farkasszemet nézni?
    Különben pedig jó ötlet! Még! Még! Még!

    VálaszTörlés
  3. hűha! tényleg pékséget kéne nyitni, meseszépek!

    VálaszTörlés
  4. akkor sima sült hús (akár sült kacsa cafatok is;) )

    VálaszTörlés
  5. jaaaj de gyönyörűűű, még a szendvicsevő életem (ezért szendvicsutáló élet :D) mellett is :D

    persze már rég nem emlékszem a kenőmájasra, mert anyukám sokat főzött nekem ÷!

    VálaszTörlés
  6. Sima sült hús ... hmmm ... oké!

    VálaszTörlés