Cukkinikrémleves sajtos galuskával

Sajnos ez a leves is azok közé az ételek közé tartozik, amelyek nem túl fotogének. De feltétlenül szerettem volna megörökíteni, hiszen az elmúlt időszakban kétszer is ettem ilyent anyuéknál és annyira ízlett, hogy nem szívesen hagynám le a blogról.

A könyv szerint 35 perc alatt készül el és apu megerősítette ezt az állítást. Cukkiniszezonban biztos, hogy még sűrűbben fog készülni nálunk!

Hozzávalók a leveshez:
- fél kg cukkini
- 2 dl tejszín
- só, fehérbors
- 2 evőkanál vaj
- 1 tojássárgája


A cukkinit megmossuk, kis darabokra vágjuk. Forró vajon megpároljuk, majd felöntjük vízzel és puhára főzzük.

Miközben fő, elkészítjük a levesbetétet.

Hozzávalók a galuskához:
- 1 egész tojás
- 2 dkg lágy vaj
- 3 dkg reszelt füstölt sajt
- 4 dkg reszelt nem füstölt sajt
- 6-7 evőkanál liszt
- 1/2-1 dl tej
- só

A hozzávalókat összekeverjük, annyi lisztet adagolva hozzá, hogy lágy galuskatésztát kapjunk. Forrásban lévő sós vízbe szaggatjuk kiskanállal vagy nokedliszaggatóval. Kifőzzük és leszűrjük.

Visszatérünk a leveshez. A tojássárgájával elkeverjük a tejszínt, sót és borsot. Amint a cukkini megfőtt, a vízzel együtt összeturmixoljuk vagy botmixerrel pépesítjük. Lassú tűzön összeforraljuk a tejszínes keverékkel. Lehúzzuk a tűzről és belehelyezzük a leszűrt galuskákat is.

Eredetileg csak vajas galuskát ír a recept, a sajt apu ötlete volt. Méghozzá jó ötlete! A sajt, főleg a füstölt sajt íze nagyon feldobja a levest. Nekem már hiányozna belőle, hiszen már első alkalommal is így kóstolhattam meg.

Rakott zsenge tök szerecsendióval

Péntek este sütöttem ezt a finomságot Borinak a pisztráng mellé, és bár tudom, hogy van már hasonló étel a blogon több is (most nem találom), csak cukkínivel, ez a rakott tök mégis érdekes lehet, mert az edámi sajt mellé még finom sós fetát is morzsoltam a tetejére, és ez nagyon ízlett most nekem. Az eredeti receptet a Mindmegettén találtam.

Hozzávalók 2 személyre:

- egy kisebb zsenge tök (kb. 30 dkg, vagy kicsit több)

- 1 kisebb padlizsán (kb. 20 dkg)

- 2 közepes kemény paradicsom

- kb. 5 dkg sós sajt (pl. feta vagy kéksajt)

- reszelt félkemény sajt (edámi)

- reszelt kemény sajt (parmezán)

- olívaolaj a zöldségek elősütéséhez

- só, bors, őrölt rozmaring, őrölt szerecsendió

A tököt és a padlizsánt meghámoztam, 1 centi széles karikákra vágtam, sóztam, borsoztam és egy telflonserpenyőben mindkét oldalukat pirosra sütöttem Átöntöttem egy tűzálló tálba, szépen elrendeztem, tetejére karikáztam a paradicsomot, rámorzsoltam a fetát és beterítettem a reszelt edámi sajttal. A pénteki őrületben a kapkodás miatt efelejtettem a szerecsendiót és a rozmaringot, és mivel nem volt időm, nem reszeltem rá parmezánt se, de így is nagyon finom volt!

180 fokos sütőben sütöttem 15-20 percig, amíg a sajt szépen ráolvadt a zöldségekre. A tányéron már nem tudtam lefényképezni, úgy nekiestünk a pisztrángnak a főzött majonézzel és ezzel a finom körettel. Kicsit sok levet engedet a sütés alatt, ezt nem nagyon értem, hogy miért?

Házi sajt

Mielőtt belevágnék, azért elmesélem, hogy van egy nagyon kedves barátunk, akinek jó pár évvel ezelőtt olyan remek posztot sikerült erről a témáról rittyentenie az egyébként elég ritkásan vezetett gasztroblogjában, hogy a gugli sokáig első helyen adta ki, ha házi sajtkészítésről volt szó. Nekem többéves szorgalmas blogolással sem jött össze:) Ennyi ember nem tévedhet, vele kezd az olvasást:) És akkor most jöhet a mi mesénk.

Nagyon szeretjük a sajtot. De főleg a jókat, nem az 1196 Ft-os trappistát. Ámbár én még azt is szeretem. De sokkal jobban a jó drága és finom sajtokat. Most már nem is tudom, mennyibe kerülnek, mert a munkahelyem környékén bezárt az összes sajtbolt, de már régebben is úgy ötezer felett kezdődtek az árak. Ezek ugye alaphelyzetben kiesnek. Szülinapos evésekre a fiúk azt szokták mondani, hogy csak olcsón, egyszerűen, például előételnek pont elég lesz nekik egy kis  házi ciabatta egy kis ezzel-azzal, némi sajttal. A ciabatta tényleg isteni, de még a házi kenyereken belül is kicsit bonyi, mert két napig kell vele időnként egy kicsit matatni. De legalább olcsó, nem úgy, mint az a kis sajt, ami tényleg egy vagyonba tud kerülni, ha többfélére is igény van. Mostanában nagyon sok helyen lehet kapni friss tehénsajtokat, van közöttük nagyon finom és kevésbé, de ez sajnos csak otthon szokott kiderülni. És egyáltalán nem olcsóak, inkább a 3000 Ft-hoz közelítenek (és a sok víz miatt súlyosak), legalábbis azokon a helyeken, ahol mi vesszük. Szóval azt hiszem, nem kell tovább magyarázni, hogy miért szeretnénk házi sajtot (meg bort, pálinkát, kolbászt, de ezek már tényleg egy másik posztba fognak kerülni) csinálni már ezer éve. Ja, és van egy remek öreg pincénk a ház alatt, télen-nyáron masszívan 10-12 fokkal, meggyőződésem, hogy tökéletes sajtérlelő hely lenne. Persze mindig annyi kötelező feladat van, hogy ez a sajtgyártás csak tolódik, tolódik. (Most már tényleg csak 10 000 karakter jön, és hipp-hopp meglesz a recept is a képhez:))
Viszonylag sokat olvastam már a témakörben az interneten. Kaptam két jó receptet Permanistától. Aztán karácsonyra kaptunk egy sajtkészítő készletet (nem is tudom, honnan sejtették az angyalkák). Ez aztán megadta a végső lökést. A sajtkészítő készletben volt ez-az, például sajtkultúra vagy oltó vagy mi a szösz is, meg több nem túl részletes füzetke is (nem szoktam az ajándékok ára után kutakodni, de a honlapjukon kiverte a szememet, és majdnem szívszélhűdést kaptam az árától, hogy finoman és enyhén fogalmazzak, túlzónak tálaltam azért a pár cuccért). Na szóval csináltam egy adag sajtot (5 liter tejből) a leírás alapján. Irtó macerás volt, a végeredmény pedig egy nekem büdös és rosszízű sajt (DT-nak ízlett). Valahogy romlott-tej-íze volt, nekem nagyon nem jött be, meg a többnapos macera pláne. Aztán egy idő múlva ismét próbálkoztam, akkor már meg sem aludt a tej, valamit ügyködtünk vele, már nem emlékszem pontosan, hogy azért ne kelljen kidobni 5 liter tejet, de az is kudarc volt. Aztán DT elment egy szalmaházépítő tanfolyamra (köszi, Permanista!), és ott a padtársától tanult egy receptet, amit tulajdonképpen ismerünk, de nem így szoktuk alkalmazni. DT-nak nagyon tetszett, mert rém egyszerű, szóval ki is próbálta. Azóta már a harmadik gombóc is elfogyott az utolsó morzsáig, ezt már én is tudom mindenkinek ajánlani, mert tényleg nagyon egyszerű, irtó finom, ráadásul gyors is.
Tulajdonképpen a jól ismert indiai panírról van szó, szóval semmi extra, csak kap egy kis ízesítést meg gombócalakot. Itt az Andi jól le is írja a gyártását. Mi (DT) 5 liter tejből csináljuk, citrommal kezdtük, de ecettel folytattuk, szóval felforraljuk a tejet, és belekeverünk pár evőkanál ecetet, egyesével adagoljuk, és amikor összeugrott szépen a tej, akkor abbahagyjuk (királyi a többes, persze).

Hozzávalók 60-70 dkg sajthoz:
- 5 liter tej
- pár evőkanál ecet
- ízesítő anyag (köménymag, hagyma)
- só

Tehát: felforraljuk a tejet. Elzárjuk alatta a gázt, belekeverünk pár kanál ecetet. Ha összekapta, akkor pár perces állás után átöntjük egy szűrőbe helyezett gézanyagon (a méregdrága sajtkészítő szettből való, de bármilyen más, laza szövésű anyag is jó).

Még forrón belegyúrjuk az összevágott hagymát vagy a köménymagot (ez a kétféle ízesítés készült nálunk eddig) meg a sót. Összecsavarjuk felette a rongyot, és felakasztjuk valahová, hogy kicsöpögjön. (DT gyerekkorában sok időt töltött egy tanyán, ahol Nyuszi néni állandóan sajtot csinált - meg pecázott -, és ott is mindig ilyen ruciban felakasztott gombócok csöpögtek, szerinte Nyuszi néni tuti nem használt tejoltót.) 6-8 óra elég neki, egy szép, kemény gombóc lesz, amit még szeletelni is lehet, még viszonylag vékonyan is. És nagyon, nagyon finom.

Két fontos műszer még: a szűrő (sajtkészítő szettből, de minden kínai műanyagosnál kapható hasonló), és közepén a drót, amivel DT fel szokta akasztani a rongya bugyolált gombócot (saját készletből).

Ja, és az ára. Az elsőt vagy nem mértük, vagy nem emlékszem rá. A második sajt, a hagymás 73 dkg volt, a harmadik, a köménymagos pedig 63 dkg. Mi 170 forintért vesszük a házi tejet, azaz 850 Ft a sajt (plusz az ízesítő anyag:)). Tehát átlagosan 1250/kg így a sajtunk, ami szerintem igazán baráti ár. Ma készül a következő adag.

Akkor jöhetnek a cukik. Nem fogok velük takarékoskodni, mert nincs semmi tartalék ételem. Remélem, mire megint főzök vagy inkább sütök valamit, lesz hozzá újabb cukiképem.

Ha valaki még nem tudná, két teljes hétig nyaraltunk, ebben a fantasztikus nyári tavaszban, isteni volt. Már pont Tésán voltunk, amikor az a hatalmas, félnapos esővel kísért felhőszakadás volt. Az egyébként irtó szelíd kis patakunk teljesen megáradt, majdnem megint elvitte a hidunkat.

Itt van egy kép arról, hogy milyen szokott lenni általában Kóficka kedvenc jakuzzija.

Aztán voltunk kirándulni is, és amikor már rohantunk hazafelé, hogy nehogy a sötétben kelljen tapogatózni, egyszer csak elözönlöttek mindent a szalamandrák. Még az életben ennyit nem láttam, figyelni kellett, nehogy rájuk tapossunk. Sajnos nem lettek jó képek róluk (legalábbis nálam, talán a gyerekeknél igen), mert már félig sötét volt, és ráadásul nagyon rohantunk, nem volt idő kísérletezni).

Az egyik erőszakosan bele akart mászni a Bence cipőjébe. Jól állt neki a cipő is.

A főcukik, a tündérbogár kirándulók.

Itt még az ÉÉKC, annyira cukin tud napozni!!!

Rakott csirkemell, 2.

Úgy látszik, ez egy ilyen hétvége volt, mindenki csirkemellet akart pakolászni ezzel-azzal:) És én is szerettem volna, ha ehető lesz a végeredmény. Magyarán biztosra mentem. Túl rossz nem lehet, ha bacont, csirkemellet és sajtot összepakolunk, és megsütünk (azt hiszem, egyetlen fontos feladatunk van, hogy ne égessük szénné). Ja, és persze kivételesen megint kb. három és fél percem volt egy hatszemélyes ebéd főfogásának az összerakására, szóval még az eredeti receptet is (ami nagyon hasonlít az Andi által belinkelthez) nagyon leegyszerűsítettem.

Hozzávalók:
- 2 kg csirkemell
- 0,5 kg szeletelt bacon
- 30 dkg sajt (nálam a fele füstölt sajt volt)
- 2 tojás
- só, bors
- kevés vaj a sütőedény kikenéséhez

Egy szögletes, nem túl mély sütőtálat kikentem vajjal. Az alját kiraktam a szalonnaszeletek felével. Erre jött a nem túl apró csíkokra vágott csirkemell kb. harmada, só, bors, a reszelt sajt (nagylyukú reszelővel, pillanat alatt) fele, megint egy réteg csirkemell, só, bors, és a reszelt sajt második fele. Most öntöttem rá a két felvert tojást, hogy tudjon lefelé csordogálni, és jöhetett a harmadik réteg csirkemell, só, bors. A sóval takarékoskodjunk, mert a baconszalonna is sós. Az egészet befedtem a maradék baconszalonnával. Fóliával letakarva mehetett is a sütőbe, kb. egy órát sütöttem 200 fokon, és utána a fóliát levéve még jó pirosra sütöttem.
Rizzsel, majonézes káposztasalátával és a Tamás apukájának fantasztikusan finom fehérborával tálaljuk:)

Cukkinipizza - blogbaugatás, ahogy Demény, a köcsög mondaná

Nagyon bírom Deményt meg a stílusát, én sem tudom jobban megfogalmazni, hogy ezt most nem én írtam:)) Szóval Rebeka látja, hogy alig történik valami a blogon, ő viszont istenieket főz, és most elhatározta, hogy besegít. Főz, fotóz, fogalmaz. Fogadjátok fszeretettel:) Egyébként szerintem zseniális a kaja, nem csak fogyókúrázóknak (nekem ugye már minek), hanem gluténkerülőknek is. Télen is van cukkini, ugyan ritkásabban és drágábban, de most begyakoroljuk, jövő nyáron meg ezt esszük majd folyamatosan. Akkor lássuk:

"Azt hiszem, megtaláltam a nagy Őt a lakótársam, Annácska személyében. Na jó, ez nem coming out, csak a főzés területére értem J

Korábban is rengeteget „táplálkoztunk együtt mentálisan” még a pompomlányos időszakunkban, és az evés szeretete azóta sem lankadt bennünk. Kicsit már gyakorlottabban mozgunk a konyhában, ami sok lehetőséget nyitott meg előttünk J, és buzog bennünk a tanulni vágyás, így első közös projektként átlapoztunk egy Jamie Oliver és egy River Cottage szakácskönyvet, lelkesen jelölgettünk és megfogadtuk, hogy végigfőzzük a kiszemelt étkeket.

Elsőként viszont egy pinterestes receptet próbáltunk ki, ami már régóta izgatta a fantáziámat: a cukkíni pizzát.

De lesz még marokkói paradicsomos halragu, kéksajtos-rozmaringos sütőtök és camemberes-rozmaringos penne is.

Szóval a cukkini pizzában az a pláne, hogy a „pizza” alapja nem lisztből készül, hanem reszelt cukkíniből. Szóval a paradicsom és a nyúlós sajt élvezete megmarad, mégsem szalad be 2000 kalória a szánkon. Kedves dolog, nem?

Hozzávalók az alaphoz (1 nagy tepsi lesz belőle):

-          2 tojás

-          3 közepes méretű cukkíni

-          1 csésze reszelt sajt (mi trappistát használtunk, de lehet mozzarellával is készíteni)

-          ½ csésze reszelt parmezán

-          1 csésze teljes kiőrlésű liszt (elhagyható, én csak a ropogósság reményében kevertem vettem be a buliba) - (én ugye rizslisztet vagy valami ilyesmit használnék - a szerk. megjegyzése)

-          só

Lereszelem a cukkíniket, megszórom sóval és kicsit állni hagyom, amíg levet ereszt. Utána kicsavarom jó alaposan. (Én ezzel szenvedtem a legtöbbet, de az okosok azt mondják, érdemes tiszta konyharuhába csavarni az egész zöld pakkot és így kicsavarni a levet. Elegánsnak tűnik.)

Hozzákeverem a két tojást, a reszelt sajtokat és a lisztet és összegyúrom az egészet. Elég lágy, de semmiképp nem folyós „tésztát” kaptam eredményül.

Sütőpapírozott tepsire borítom az egész matériát és szépen kilapogatom, úgy 1-1,5 cm vastagságúra, majd betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe és aranybarnára sütöm.

Ezután jön a móka és kacagás része: megkenem fűszeres paradicsomszósszal és rápakolok mindent, ami jó. Mi itt sonkát, paradicsomkarikákat, bazsalikomot és sajtot tettünk a pizzánkra.

Visszatolom a sütőbe még egy kicsit, hogy a sajt is szépen megolvadjon a tetején és voilá!"

Napi cukinak meg egy kirakós játék. Na kinek van a legeslegszebb hasikája????

Édesburgonya póréhagymával és sajttal

Van nekem egy szép kivitelű, nagy alakú szakácskönyvem, amit a Reader's Digestnél dolgozó másik korrektorsulis barátnőmtől kaptam, a címe Három, és kész! A nagy alakja és súlya miatt ritkán veszem kézbe, de a napokban sokat lapozgattam ezt is és a többi szakácskönyvemet is, mivel én is alkotói válságban vagyok, szerintem a tavaszi/nyári finom alapanyagok hiánya miatt. Ezt a receptet ebben a könyvben találtam, és azért keltette fel az érdeklődésemet, mert nemrégiben a Spektrumon leadott Nigella-részek majdnem mindegyikében szerepelt az édesburgonya. Már amúgy is meg akartam kóstolni, és mivel csak három hozzávaló szükséges ezeknél a recepteknél, olyan nagyot nem bukhatok, mint a csokitortánál... Vagy de?

Így hát legutóbb, amikor rá tudtam magam venni egy nagybevásárlásra, vettem két szem édesburgonyát is, hogy megkóstoljuk. Nagyon szeretjük a krumplit, kiváltképp ha finom édes, ezért úgy éreztem, ebből baj nem lehet.

Hozzávalók:

- 2 nagy édesburgonya megsikálva

- 1 póréhagyma megmosva, karikákra vágva

- reszelt sajt

A recept szerint gorgonzola sajt kellett volna a tetejére, de ezt elfelejtettem, úgyhogy az itthon mindig fellelhető Gouda vagy Trappista valamelyikét használtam. A krumpliszemeket dörzsi szivaccsal jól megsúroltam, meglocsoltam olivaolajjal és sóval megszórtam körös-körül, majd 190 fokos sütőben puhára sütöttem. (Már amennyire sikerült, mert nem volt rá sok időm.) Közben egy serpenyőben olivaolajon megfonnyasztottam a felkarikázott pórét. Amikor a krumpli elkészült, hosszában félbevágtam, újból meglocsoltam egy kis olivaolajjal, sóztam, borsoztam, vágott felével fölfelé visszatettem a sütőtálba. Igazságosan elosztottam a tetején a sült hagymakarikákat, rászórtam a reszelt sajtot és még pár percre visszatoltam a sütőbe, hogy ráolvadjon a sajt.

A fiam egy pár falatot hősiesen megevett azzal a megjegyzéssel, hogy finom, csak kevés a hús benne, majd feladta. Szerinte túl édes lett. Hát szerintem is. Rendes krumpliból, főleg abból a finom ízűből, amit legutóbb sikerült szereznem, remek kis vacsora lehetett volna belőle.

A maradékot bevittem a munkahelyre, hiszen mindenki tudja, hogy ott mindenféle rosszul sikerült kaja is elfogy, de nekem még ott is nehezen csúszott volna le Micike segítő társasága nélkül. Túl édes, szerintem. De Micikének természetesen még ez is ízlik, azt mondja a sütőtökre emlékezteti az íze (én azt se szeretem!). Rendes kis kosztos ez a Micike-gyerek :-) én pedig mindenképpen próbálkozom még néhány recepttel ebből a szakácskönyvből!

Panír (házi sajt)

Az indiai ételek gyakori alkotórésze a panír, a házi sajt (paneer). Elkészítése igen egyszerű, kevés időt igényel. 2,5 liter tejből kb. 30-35 dkg panír készíthető. Én most azért álltam neki, mert Jamie egyik spenótos kajájához szükség lesz rá. A panír készítését vegetáriánus szakácskönyvemből lestem el, de rengeteg profi recept található az interneten, többek között Vegavarázsnál, ahol a felhasználáshoz is kapunk ötleteket.

Hozzávalók:

- 2,5 liter tej,

- 6 evőkanál citromlé

A tejet felforraltam, és amint forrni kezdett, belekevertem a citromlevet. Aztán amikor a túró és a savó különvált egymástól, lehúztam a tűzről, s pár percig állni hagytam.

A gyógyszertárban vásárolt 50 cm x 80 cm-es steril gézlappal, kibéleltem a szűrőmet, és átszűrtem rajta a cuccot. (Picit meglepődtem rajta, hogy a 2,5 liter tejből 2 liter savó keletkezett, és nagyon sajnáltam, hogy nem tudok disznókat tartani, akik ezt boldogan megennék... Jaj de szép egészséges malackáim lennének!) Na folytatom: Amikor kicsit lecsöpögött, a gézlapot jól megtekertem a sajt körül, megnyomkodtam, hogy még sok lé kijöjjön belőle, majd egy nehezékkel (1 literes dobozos ananászlé) lepréseltem, hogy az összes felesleges savó távozzon. Egy-két óra múlva kicsomagoltam és betettem a hűtőbe.

Sokoldalú felhasználásáról Vegavarázsnál ezt olvastam róla: lecsurgatva levesekbe keverhetjük vagy natúr fogyaszthatjuk, kipréselve pedig édességeket készíthetünk belõle vagy kockákra vágva nyersen, illetve kisütve zöldségételekhez adhatjuk. Na én ezt a legutolsó verziót fogom hamarosan kipróbálni...

Sajtmártásos lasagne sült zöldségekkel, Andi módra

 Most ez a kedvenc ételem:) A keresztanya és a kitaláló Andi volt (őstésztáját ld. itt). Akkor szerettem bele, amikor Rebeka megcsinálta a szülinapomra (ld. itt).

Lasagnék eddig nálunk:
- mángoldos lasagne Anditól
- brokklis lasagne megint csak Anditól

Szerettem volna reformosítani, ha már úgyis én csinálom a tésztát, akkor aztán elég mindegy, legalábbis a gyártás szempontjából, hogy teljes kiőrlésű lisztet szórok a gépbe, vagy finomat. És még azt is szerettem volna, hogy ebédre is remekül szállítható legyen, ezért lett a végén lasagne, de besamel nélkül, mert valami egészen könnyű zöldséges ételre vágytam.
Ez sem az a tíz perc alatt összedobod, és kész kategória, de tényleg megéri, mert egyrészt nagyon-nagyon-nagyon finom, pont ilyenekre vágyik az ember nyáron, másrészt meg irtózatosan nagy adag, két napig eheti egy négytagú család. Mint ahogy mi is. És eléggé sajnálom, hogy a mai vacsorámra már biztos nem jut.

Hozzávalók a tésztához:
- 30 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 3 nagy tojás
- 3 kis csipet só
- 1-2 kanál víz, ha szükség van rá

A Jamie módszere. Nekem kis aprítóm van, szóval tojásonként, három adagban gyúrom össze. A tartályba beleöntök 10 dkg lisztet, pici csipet sót, egy egész tojást. 1-2 percig járatom a gépet, amíg összeáll egy csinos gombóccá (ha mégsem lesz csinos gombóc, akkor sem sírok). Gyúródeszkára borítom, és még kétszer megismétlem ugyanezt. Utána az összes tésztát összegyúrom, ha kell, teszek hozzá pici vizet. Letakarva hagyom egy fél órát pihenni.
Fél óra elteltével három gombócba vágom, és a tésztagéppel kinyújtom. Finomliszttel készült tésztával kicsit könnyebb bánni, de azért ezzel is lehet dolgozni. Minden fokozaton kétszer áthajtottam. Elég vékonyra nyújtottam, alulról a második fokozaton fejeztem be, jóval vékonyabb lett, mint a bolti lasagnetészták.

Közben megcsináltam a tölteléket. Hozzávalók:
- 4 cukkini
- 1 padlizsán
- 3 nagyobb sárgarépa
- 2 paradicsom
- néhány kanál olívaolaj
- só, bors

A zöldségeket megmostam, a répát még meg is pucoltam, nem túl nagy darabokra felkockáztam. A legnagyobb, magas oldalú gáztepsit kibéleltem sütőpapírral, locsoltam rá vagy két evőkanálnyi olívát, rákanalaztam az összekevert zöldségeket. Só, bors, átkeverés. Mehetett a forró sütőbe, kb. fél órára.

Amikor megsült, összeállítottam.

Egyéb hozzávalók:
- 2 dl tejszín
- kb. 1 dl tej (vagy fehérbor)
- 35-50 dkg sajt
- 5 paradicsom
- szerecsendió, kurkuma

A kész, megpuhult zöldségeket átöntöttem egy nagyobb tálba. A tepsit véletlenül sem mosom el, ebben fogom a lasagnét megsütni. Összeállítottam a tölteléket, a zöldségekhez hozzáöntöttem a tejet és a tejszínt meg a fűszereket. Jó leveses lett, ami kellett is, mert nem akartam a tésztát előfőzni.
A még olajos tepsi alját kiraktam a nyers tészta ötödével, erre rákentem a tejszínes-tejes zöldségragut felét. Erre jött megint egy ötödnyi tészta, arra pedig két felszeletelt paradicsom és sok reszelt sajt. Ezt még egyszer megismételtem, a tetejére megint paradicsom és sajt került. Még meglocsoltam egy kis olívával, és mehetett a forró sütőbe pirulásig.
Egyszerűen isteni.


Kóficka. A meleg napokon felköltözött a cipőspolcra:) Fényképezni meg nem lehet, mert a farka folyamatosan jár:)

Babos csiga

Mindenféle elveimmel ellentétben időnként bevásárolok néhány zacsi fagyasztott leveles tésztát, mert ha éppen úgy jön ki, és éppen úgyis forró a sütő, mert mondjuk kenyeret sütök (vagy életmentő sütit a hidegre és esőre való tekintettel), akkor beteszek egy tepsivel ebből a növényi zsiradékos izéből is, mert semmivel sem rosszabb, mint a legtöbb pékségben kapható ez-az, csak jóval olcsóbb. Amit azért időnként csak megveszek, mert a gyerek sós reggeli péksüteményre vágyik. Arra pedig már végképp nincs időm és kedvem, hogy az összes ilyesmit saját magam süssem a magam által köpült vajjal készült biolisztes tésztából. Nem találtam még vajas változatot, legalábbis azokban a boltokban, ahol időnként előfordulok. Amikor utoljára néztem, a Tante Fanny is margarinos volt.
Most nem a szokásos pizzás változat készült (bolti ketchup - magyarázat fent - és sajt), hanem ez a babos. Van egy univerzális paradicsomszószom, tulajdonképpen ezt szoktam variálni, és bármivel is vagyon előadva, mindig finom. Majdnem olyan jó ezeken a cuppogós napokon, mint egy csokis süti. Tésán szerepelt életmentő vacsoraként, Dóri kérésére kolbászmentesen, a maradék pedig beköltözött ezekbe a helyes kis csigákba. Nem kóstoltam, de szerintem jó volt:) Merthogy elég gyorsan elfogyott.

Hozzávalók a paradicsomos-padlizsános babhoz (ez egy nagyon nagy adag, magához a csigához ennek kb. a hatoda szükséges):
- 3 vörösbab-konzerv
- 1,2 dl sűrített paradicsomlé
- 2 vöröshagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- egy darabka füstölt szalonna
- 2 közepes padlizsán
- 1 zöld paprika
- só, cukor, római kömény, bors, csili

Zsírjára sütöm a kockára vágott szalonnát. Erre jön a felkockázott vöröshagyma, ha már az is halványbarna, akkor ráteszem az átnyomott rengeteg fokhagymát, fél perc pirítás együtt. Ekkor mehet rá a meghámozott, dobókocka nagyságúra vágott padlizsán. Kevergetve átsütöm pár percig, hogy félig megsüljön a padlizsán. Utána mehet rá az összes többi hozzávaló. A babokat egy szűrőben átmosom, nem szeretem a konzervdobozízt. Nekem úgy ízlik a legjobban, ha picit csípős, de ez szabadon választható. Fedő nélkül főzöm, időnként megkeverve, hogy összeérjenek az ízek, és jól besűrűsödjön. Na, ennek a maradékából lett a töltelék, úgy, hogy botmixerrel kicsit átnyomtam (villával is lehetett volna).

Hozzávalók a csigákhoz:
- maradék szósz
- 300 gramm fagyasztott leveles tészta
- 20-30 dkg trappista

A felengedett tésztát kinyújtottam, megkentem a krémmel, megszórtam a lereszelt sajt nagyobbik részével. Feltekertem, felvágtam, pont 12 darab lett belőle. A tetejére ment a maradék sajt, és 200 fokos sütőben sült.

Megsülve:

Végre elérkeztünk a desszerthez, ami a lényeg. Nógrádi várat csodáló ebek következnek, megint teljes szinkronban, annyira, de annyira édesek, figyeljétek, még a szemük is általában egyformán áll. Nem válogattam a képeket, egyszerűen beraktam őket sorban:) Cukorfalatok.

Krumplival, paradicsommal és sajttal sült cukkini

Ma végre megjött a következő szállítmány cukkini Tésáról annak ellenére, hogy Csincsilla nem olvasta szemtelen célozgatásaimat arról, hogy elfogyott a készletem. Nagyon köszönöm!

Ezt a kaját ettem Borinál vasárnap a rántott hús mellé és annyira ízlett, hogy amint cukkinit láttam, meg kellett ismételnem. A recept a következő:

Egy 28×20 cm-es tűzálló tálat kiolajoztam olivaolajjal, és annyi nyers krumplit karikáztam az aljára, hogy cserépszerűen lerakva pont befedje a tál alját. Bár Bori nem mondta, én jól összekevertem a krumplikarikákat a tál alján lévő olivaolajjal, de ez meg se látszott rajta, mert nem használtam annyi olajat. Erre tettem az előzőleg negyed-félórára besózott cukkinikarikákat és ezt a réteget megint megsóztam és jól megborsoztam. (Bár ellene vagyok az előre besózásnak, most tényleg volt szerepe ennek, mert a sózástól rengeteg levet engedett a cukkini, amit le tudtam önteni és így nem lett nagyon híg az étel.)

Itt kell megjegyeznem, hogy Borié kevésbé volt borosos, pedig azt mondta, jóóóól meg kell borsozni. Úgy látszik a jóóóól megborsozás mindenkinél más mennyiséget jelent. És a sózással is volt eltérés, mert Bori azt mondta, hogy nem kell külön a krumpliszintet megsózni, de én azt sajnos nem bírtam ki, így hát kicsit elsóztam a kaját. Ezért most kihangsúlyozom: csak a cukkinis szintet kell sózni-borsozni!

A sózott-borsozott cukkiniemeletre jön a felkarikázott paradicsom. Két nagy és két kicsi paradicsom volt, ha jól emlékszem. Ezt úgy tettem, hogy szépen a karikák szélei egymást érték, nem pedig cseréptetőszerűen, mint a krumplit meg a cukkinit (khm, ahogy ez majdnem látszik is a fényképen...).

Amint kész volt a rétegezés, lefényképeztem a remekművet, fóliával szorosan betakartam és betoltam a 200 fokra beállított, de nem előmelegített sütőbe. Bori azt mondta, 20 perc kell neki fóliával, de amikor 20 perc múlva megnéztem, beleszúrtam egy kést, teljesen nyers volt még minden, ezért visszatoltam újabb 20 percre. Nyilván a gázsütő hamarabb bemelegszik, ezért volt elég Borinak a 20 perc.

Amikor az újabb 20 perc is letelt, jó sok reszelt sajtot szórtam a tetejére és még 5 percre visszatoltam fólia nélkül a forró sütőbe, amitől a sajt épp csak istenien megolvadt, de nem pirult és nem keményedett meg.

Forrón felfaltam egy nagy adagot egy szelet maradék sült hússal, de hús nélkül is megállja a helyét vacsorára. A sajt csak úgy olvadozott a számban, és az ízek: hihetetlenül finomak! Lám, a zöldségek saját íze is milyen finom tud lenni!!

Itt próbáltam lefényképezni, hogyan csöpög az olvadt sajt a zöldségekről, de sajnos megint telefonnal kellett dolgoznom, mert a fényképezőgép a gazdájával együtt Debrecenben nyaral, így hát alig látszik valami.

És a desszert kivételesen nem tésai, hanem pomázi termés, az eszméletlenül finom, édes, hatalmas különleges ízű és színű füge:

Tamásnak gratulálok hozzá!

Marcsi rákos-rokfortos tésztája

Én mostanában nem főzök, mert nincs kinek, de Marcsi szerencsére a legjobbkor küldte el szombati ebédjének receptjét. Ezt főzte anyukájának. Egyszerű, gyorsan kész van, de nekem az a problémám vele, hogy még nem szeretem a rákokat és egyéb tengeri herkentyűket. Amúgy szépen haladok már a gyermekkoromban megszokott ízektől távol eső ételek megszeretésében: imádom a sajtokat - hála Micikének - a parmezánt és a márványsajtot is; az olajbogyót, a kapribogyót; a finom halakat (kivéve a pontyot), a padlizsánt és a cukkínit és egy kicsit megszerettem a bort is. A rákot már többször próbáltam, de még sosem ízlett. Talán ha egyszer eljutok a tengerpartra és ott kóstolom meg, lehet, hogy összebarátkozunk.



Hozzávalók:

- 50 dkg koktélrák
- 3 dl tejszín
- 4 gerezd fokhagyma
- 30 dkg rokfort sajt
- 0,5 dl fehérbor
- 2 evőkanál olívaolaj
- fehérbors
- 20 dkg trappista sajt
- 1 doboz színes tészta

A rákot az olajon és az összezúzott fokhagymán kb. 5 percig sütöm, felöntöm tejszínnel, a borral és az apróra vágott rokfort sajttal összefőzöm. Habarni, rántani nem kell, mert a rokfort sajttól besűrűsödik. A tésztát bő vízben kifőzöm, hozzáadom a szószt, reszelt sajt a tetejére és kész :)

Hát ez tényleg egyszerű! :-)

Krémsajtos tészta

Tökéletes megoldás azokra a napokra, amikor valamit már tényleg, de tényleg főzni kéne, de bevásárolni már nem jut el az ember, és maximum félóra jut erre az egész konyhai előadásra. Egy perccel sem több, és ezalatt persze el is kell mosogatni.
Tehát opcionális a hozzávalók sora, abból kell gazdálkodni, amit találok a hűtőben.
– 1 fél szál szép póréhagyma (vagy egy nagy vörös- vagy lilahagyma, vagy bármi más ilyesmi)
– 4-5-6 nagy gerezd fokhagyma (de akár több is lehet)
– egy darabka füstölt szalonna (plusz valami jobbféle sonka maradéka, de az most nem volt)
– 200 gramm krémsajt (vagy túró vagy ricotta vagy mascarpone)
– 15–20 dkg keményebb sajt (minél többféle, annál jobb)
– 1 dl sűrű házitejszín (vagy bolti vagy tejföl)
– 5 dkg vaj
– nagy marék petrezselyem
– só, bors
– 500 gramm valamilyen bordázottabb tészta, amibe a szósz jól bele tud majd kapaszkodni.

A tésztához felteszem a vizet forrni, közben egy jó kis öntöttvas serpenyőben megcsinálom a mártást. A füstölt szalonnát nagyon apró kockákra vágom, szép pirosra sütöm. Hozzáteszek kb. 5 dekányi vajat, amikor már az is forró, mehet bele a vékony karikára vágott póré. Ha már az is megpárolódott (nem kell barnára sütni), akkor lehúzom a tűzről, és belenyomom a fokhagymagerezdeket. Mehet vissza egy fél percre megint összeforrósodni. Megint leveszem a tűzről (ha gyorsabb lennék, nem kéne mindig levenni, de elég stressz az is, hogy beleférjek a félórába, nem akarok már ezen az időn is javítani), és szép kényelmesen beleöntöm a tejszínt, belekanalazom a krémsajtot, és belereszelem a sajt nagyobbik felét. Só, bors. Visszateszem a tűzhelyre, és csak addig melegítem már, amíg minden alkotóeleme összeolvad, ha túl sűrű lenne, akkor kis tejjel hígítom, ha esetleg túl híg, akkor mehet bele még egy kis reszelt sajt. Ha már teljesen egynemű a szósz, akkor végleg elzárom alatta a gázt, és hozzákeverem a nagy csokor apróra vágott petrezselymet.
Közben megfőtt a tészta is, leszűröm, és egy nagy tálban összekeverem a mártással. Aztán majd mindenki reszel még rá sajtot a tányérján. Elronthatatlan és nagyon finom.

Búbos hús

Már megint anyuék főztek egy finom húsételt, ami számomra azért különleges, mert tulajdonképpen egy töltött húsról van szó, ami mégsincs megtöltve. Ahogy már említettem, én nem szeretek húst töltögetni, tekergetni, zsebeket vágni, összetűzögetni, mert biztos hogy a belevalónak a fele kifolyik, és száraz marad a hús. Így anyuék megoldották a dilemmámat ezzel az étellel, ami ráadásul nagyon hamar elkészül.


Hozzávalók:
- 4 szelet sertésborda
- reszelt sajt
- vaj vagy olaj

A töltelékhez:
- 2 db zsemle
- 2 db tojás
- petrezselyemzöld
- só, bors
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- olaj

Először a "tölteléket" készítjük el. A petrezselyemzöldet kevés olajon megfuttatjuk. A sós vagy vegetás vízbe áztatott zsemléket alaposan kicsavarjuk, hozzáadjuk a 2 tojást, a fokhagymát, sót, borsot és a petrezselymet. Jól összedolgozzuk.

A hússzeleteket jól kiverjük, sózzuk. A vajon vagy olajon mindkét oldalukat hirtelen kisütjük. Tűzálló tálban egymás mellé helyezzük, mindegyiknek a tetejére egy halom tölteléket kanalazunk. Meghintjük reszelt sajttal és aláöntjük a visszamaradt pecsenyelevet.

180-200 fokos sütőben puhulásig és a sajt pirulásáig sütjük. Ha elkezd pirulni a sajt de még úgy érezzük, hogy a húsnak puhulnia kell, fedjük le alufóliával és így süssük tovább.

Megkóstoltam, amennyire egyszerű, olyan finom volt! Külön örültem, hogy anyuék petrezselymes rizst készítettek mellé, mert már idejét sem tudom, mikor ettem azt. Nem is illik mellé nehezebb köret, mert a hús elég laktató.