Malai kofta

A Maharaja étteremben ettem ilyet először, és nagyon ízlett. Szerettem volna otthon is előállítani, most különösen aktuális lett, mert húsmentes ünnepi menüt kellett összeállítanom. Hosszas szörfölgetés után Gourmandula receptjét találtam a legrokonszenvesebbnek. (Az külön remek, hogy még egy videót is linkel Gourmandula, a két helyes indiai nő lépésről lépésre megmutatja a koftagyártás rejtelmeit.)
Nagyon keveset változtattam rajta:
- nem tettem bele koriandert (nem kaptam, és ráadásul az Anditól úgy hallottam, hogy nem is szeretem);
- nem volt teljesen világos, hogy a kesudió és a mazsola között és vagy vagy kapcsolat van, de nálunk úgyis embargós a mazsola, szóval nem került bele;
- a szószba is, és a gombócokhoz is tettem fél-fél teáskanál római köményt is.
Tényleg egy kicsit munkás az összerakása, de elképesztően finom lett! Ízorgia. Azt hiszem, érdemes rögtön dupla adaggal kezdeni:)

Nem túl fotogén étel, kárpótlásul néhány fotó néhány nagyon is fotogén cukiságról. A barátnőméknél megint született néhány formás kiscica. Az anyukájuk irtó édes, a nappali közepén, ott is a kanapé közepén rendezte be a szülő- és babaszobát (és ehhez a helyhez eltökélten ragaszkodik, amikor valami csendesebb helyre próbálták költöztetni, akkor szemrehányóan elkezdte visszahordani a csemetéit a nyüzsi közepébe.) Szóval most is ott laknak. A képeket szombaton csinálta Rebeka, éppen négynaposak voltak. Láttam az ifjúságot félnaposan is, azóta sokat gömbölyödtek, sőt, pocakot is eresztettek. Szerintetek hány cicus van?