Banános rétes

Régen a réteslap is a mumusaim közé tartozott éppúgy, mint a kelt tészták és a piskóták. (Mint tudjuk, a piskóták még ma is.) Persze nem a házi rétestésztára gondolok, mert azzal sohasem próbálkoznék, hanem a boltira. 10-15 évvel ezelőtt csakis olyan réteslapokat vettem, amik már a kicsomagoláskor porlottak, képtelenség volt őket feltekerni, a használati utasításukban az állt, hogy vizezett konyharuhában kell őket tartani kis ideig, persze ez sem használt. Hiába tartottam be minden előírást, számtalanszor kellett kidobnom már sütés ELŐTT a réteseimet csak amiatt, hogy a konyhapultról nem lehetett átemelni a tepsire, gondolom a rossz minőség miatt. De én ezt nem tudtam, azt hittem, én vagyok béna.

Aztán úgy 3-4 évvel ezelőtt Anyucinál ettem egy felejthetetlen ízű cseresznyés rétest, amit képtelen voltam abbahagyni, annyira finom volt. Addig-addig könyörögtem a receptért, míg egy alkalommal Éva megtanított Anyuci-módra rétest sütni. Azt nem tudom megmondani, hogy a mostani réteslapok jobb minősége, vagy Anyuci technikája miatt, de azóta teljes harmóniában élünk együtt: a réteslap és én.

Ez is egy Stahl-recept, és évek óta készülök kipróbálására, de eddig sosem jött össze, mert vagy banán volt itthon, vagy réteslap. Egyszerre a kettő sosem. Ha banánt vettem, és vártam a megfelelő alkalomra, akkor mire a réteslapot beszereztem, Toma megette az összes banánt, aztán tartogattam a réteslapot a hűtőben, de mindig lejárt a szavatossága, mire újra banán került lakásba. Nem tudom, miért volt olyan bonyolult ezt összehozni, de most végre sikerült!

Hozzávalók:

- 1 csomag 6 lapos rétes
- 5 dkg olvasztott vaj
- 2 db banán
- 15 dkg csokis mogyorókrém (Nutella)

A réteslapokat magam elé terítettem a pultra és pont ott, ahol amúgy is eltört volna, a hajtás mentén, szépen kettévágtam. Így kaptam 2 x 6 csíkot. A legfölső réteget egy ecsettel vékonyan megkentem olvasztott vajjal. A hozzám közelebb eső szélét megkentem 1 púpos kávéskanál, de azért nem egy egész evőkanál (bár aki szereti, nyugodtan tegyen evőkanállal!) nutellával, és igyekeztem szépen szétkenegetni. Egy fél banánt diszkréten belefektettem a nutellás részbe, két oldalról ráhajtottam a réteslapcsíkból 3 réteget, majd ügyesen feltekertem az egészet. Megcsináltam ugyanezt a szomszédjával is, így maradt a pulton 2 x 3 réteslapcsík. Ezután az egész eddigi műveletet megismételtem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a négy csomagocskát, mindegyik tetejét alaposan megkentem olvasztott vajjal és 190 fokon 15-20 perc alatt (nekem 15 perc) szép barnára sütöttem.

Még forrón felvágtuk és ekkor gusztusosan folyt ki belőle a forró csokikrém, a banán pedig édesen égette szét a szánkat. Nagyon finom volt! Beindította a fantáziámat, mert hamarosan itt az eperszezon, és valamilyen édes vaníliás krémmel, akár Csincsilla minitortánál leírt krémjével, napérlelte isteni eperszemekkel, jéghideg tejszínhabbal nagyon is el tudom képzelni!