Sonkás girasole

Ez a kaja sokkal bonyolultabb, mint a ravioli, amit múltkor megfogadtam, hogy soha többé nem készítek. De most ismét szükségem volt egy kis hosszan tartó vacakolásra a konyhában. Annyi mindennel nem vagyok kibékülve a világban manapság, s a kaput szombaton az tette be, hogy nekem kellett az akkumulátort kiszerelnem a kocsiból. Igaz, Tomával együtt, de kábé ugyanannyit tud egy apuka nélkül felnőtt fiúgyermek az autószerelésről, mint én, hiába járt autószerelő suliba egy évig, ez idő alatt nem látott akkumulátor-kiszerelést. Persze, itt elmondhatnám a véleményemet az oktatási rendszerről is, hiszen az iskola-téma is a listámon van, amivel annyi bajom van mostanában. Valahogy úgy érzem, hogy amit én nem tanítok meg ennek a gyereknek, arról neki fogalma sincs, hiába koptatja már 15 éve különböző iskolák padjait. Na de hogy szerelni is tőlem tanuljon? Na neee!

Talán már meséltem arról, hogy az utóbbi időben nincs túl sok sikerélményem a konyhában. Ezért hát visszakanyarodtam a gyökerekhez, elővettem összes Stahl szakácskönyvemet, sőt az internetről kinyomtatott receptgyűjteményemet is, mert Stahl-receptben még sosem csalódtam. Ezek között találtam ezt a sonkás girasole receptet, amiről azt se tudtam, mi lehet. Aztán készítés közben (vagy hamarabb?) jöttem rá, hogy ugyanolyan, mint a ravioli, csak nem négyszögletű, hanem kerek. Szépséges, finom sonkával töltött korongocskák. Nincs is ennél jobb feladat most!

Hozzávalók a tésztához:

- 25 dkg finomliszt

- 1 kávéskanál só

- 2 kisebb tojássárgája

- 1 dl hideg víz

Jamie-től tanult módszerrel: a tésztához a késes betétű robotgépembe ütöttem a két tojás sárgáját (Nati, figyelj! A fehérjét félretettem későbbre!), hozzáöntöttem a vizet, beleszórtam egy jóval kevesebb, mint előírt mennyiségű sót, és összekevertem a robotgéppel. Folyamatos keverés mellett kanalanként, de viszonylag gyorsan hozzáadagoltam a lisztet is. Apró golyócskákat formázott belőle a gép (van erről is fotóm!). Kiöntöttem egy tálba, összegyúrtam, amíg egynemű (nagyobbacska) golyócska nem lett a tésztából. Folpackba tekertem és félretettem pihenni.

Én ezalatt nem pihentem, hanem összeállítottam a tölteléket:

Hozzávalók a töltelékhez:

- 2 dkg frissen reszelt parmezán

- 10 deka főtt (füstölt) sonka megdarálva (az eredeti recept szerint. Nálam másképp alakult)

- 1/2 evőkanál morzsolt oregánó

- 2 szál újhagyma fehér része, apróra vágva

- 1/4 dl hideg víz (kábé egy evőkanálnyi)

- só és frissen őrölt bors

Mivel nem tudtam elképzelni hogyan fogok 10 deka sonkát húsdarálóval megdarálni úgy, hogy a fele ne menjen kárba, ezért kicsit másképp készítettem el a tölteléket. A késes betétű robotgépbe szórtam az apró kockákra vágott sonkát, a nagylyukú reszelővel frissen reszelt parmezánt, az apróra vágott újhagymát, a fűszereket és kábé egy-két evőkanál vizet. Addig járattam a gépet, amíg finom, pépes masszát nem kaptam, időnként persze megállítva és megkevergetve az összetevőket.

Amikor ezzel megvoltam, a tésztát a tesóméktól kapott tésztanyújtó-gépemmel 10 cm széles, 1 mm vastag csíkká nyújtottam és mivel nem volt 4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóm, egy borospohárral kicsi korongokat szúrtam ki a tésztából. Minden második korong közepébe tettem egy fél mokkáskanálnyi tölteléket, az üresen maradt korongot pedig egyik oldalán megkentem kicsit felvert tojásfehérjével, s ezt ráragasztottam a töltelékes aljra. Ujjammal picit lenyomkodtam, majd villával összeragasztottam a karikákat, így szép kis ufókat kaptam végül.

A tésztákat megfőztem a lobogva forró sós vízben úgy, hogy miután feljöttek a víz tetejére, még kábé 3-4 percig főztem, hogy teljesen átfőjenek. Frissen készített paradicsomszószba szedtem, s parmezánnal jól megszórva tálaltam.


A paradicsomszószt most úgy készítettem hogy egy fél fej lilahagymát felaprítottam, olivaolajon megdinszteltem, ráreszeltem egy fokhagymagerezdet, felöntöttem házi paradicsomlével, és még egy kis házi ketchupot is tettem bele, sóztam, borsoztam és azt hiszem, mást nem csináltam. Nagyon finom volt, de legközelebb inkább raviolit készítek.