Szilvás klafuti

Itt a szilvaszezon, ömlik a tésai szilva, nagyrészt ugyan szilvalé lesz belőle (ha ugyan lesz, aki összeszedi), de néhány válogatott darab bevonult a konyhába is. Többféle szilvafa is van Tésán, rengeteg vörös szilva van, szükség esetén az is jó sok mindenre, de az igazi az a besztercei vagy egyesek szerint berzencei :) szilva, ami magvaváló és finom édes, annyira, hogy a belőle készült lekvárhoz cukor sem kell, persze sajnos ebből van a legkevesebb. A klafuti is természetesen ebből készült.
A cseresznyés klafutihoz képest ez egy sokkal ütősebb darab, az egy kis nyár eleji könnyűség, ez meg a nyár végi brutál. Picit más tésztát is csináltam hozzá, az is fajsúlyosabb, és sokkal, de sokkal több benne a gyümölcs is.

Hozzávalók:
– kb. egy kiló édes, magvaváló szilva
– 6 evőkanál kristálycukor
– 1 zacskó vaníliás cukor
– 1 evőkanál őrölt fahéj
– 8 evőkanál rétesliszt
– 1/2 zacsi sütőpor
– 3 nagy tojás
– 2 dl zsíros tejszín
– csipet só
– 2 dkg vaj

A kedvenc fodros tortaformámat alaposan kikentem vajjal, megszórtam két nagy evőkanál kristálycukorral meg a fahéjjal. Jó sűrűn kiraktam a kimagozott egész szilvákkal.
Utána a három egész tojást habosra kevertem a csipetnyi sóval, 4 evőkanál cukorral, vaníliás cukorral, hozzákevertem a lisztet és a tejszínt. Éppen csak folyó, jó sűrű masszát kaptam. Óvatosan adagolva, hogy mindenhová jusson szépen rácsurgattam a szilvákra, és már mehetett is a 220 fokos sütőbe (alsó-felső). Sajnos nem mértem, mennyi ideig sült, nem szabak kiszárítani, amikor már szép piros a teteje valószínűleg kész is (tűpróba!).

Nagyon finom lett, alul vastag fahéjas szaftos szilvaréteggel, sajnos, elég hamar eltűnt.