Gombaragu pirított kenyérkockákkal és buggyantott tojással

 

És igen, a Rettentő Rutintalan Fotós nem lyukasztja ki a buggyantott tojást, hogy a sárgája ínycsiklandozóan végigfolyjon a kaján, hanem kapkod össze-vissza, pedig már megkérték többször is, hogy ne kapkodjon. És arra se figyel, hogy ne az összes kenyér legyen a képen, hanem egy kis többi hozzávaló is látszódjon. Mindegy. 

Ez is egy Ottolenghi recept, de most nem a Jeruzsálem szakácskönyvéből, hanem két helyen is megtaláltam a neten. Egyiket Fűszeres Eszternél, a másikat Chili és Vaníliánál. Én Fűszeres receptjéből indultam ki, de nem pont azt csináltam, mert volt olyan hozzávaló, amit nem sikerült beszereznem, például a szárzellert elfelejtettem, a szárított erdei gombát meg eleve kihagyni terveztem. Kaptam viszont (el se merem mondani) mélyhűtött szarvasgombát Olgitól, ő is kapta valakitől, és adott nekem a készletéből 3 picike darabot, na ebből reszeltem a végén a kajára egy kicsit. 

A kiinduló recepteket belinkeltem, és úgy írom ahogy én csináltam.

Hozzávalók a gombaraguhoz 1, azaz egy személyre:

• 25 dkg csiperke felszeletelve (mindenféle erdei gomba is mehet hozzá, de nekem nem volt)
• egy 5-6 cm-es darab póréhagyma apróra felkockázva
• 1 kisebb szál sárgarépa felkarikázva
• ½ dl fehérbor
• ½ csokor petrezselyem
• 1 dl tejföl
• só bors

Hozzávalók a pirított kenyérkockákhoz:

• 2 szelet kovászos kenyér
• 1-2 evőkanál olívaolaj
• ½ gerezd fokhagyma lereszelve (lehet 1 gerezd is)
• kakukkfű
• csipet só

Hozzávalók a buggyantott tojáshoz:

• 2 tojás
• 1 evőkanál 10%-os ecet
• csipet só

A tálaláshoz

• ½ csokor petrezselyem
• só, bors
• nálam egy picike szarvasgomba

Elég hosszú a hozzávalók listája, és az az igazság, hogy ahhoz képest, hogy ez csak egy előétel, kicsit sok a mosogatnivaló is, de megéri! Pláne, hogy én ebédre ettem, nem előételnek. Meg vacsira is maradt pár falat. Nekem melegítve is ízlett.

Azzal kezdtem, hogy felkockáztam a kenyeret, meglocsoltam pici olívaolajjal, szórtam rá kakukkfüvet és egy csipet sót, és reszeltem rá fokhagymát (most tényleg igazi fokhagymát használtam, jól is tettem). Összeforgattam, és 200 fokon 15 perc alatt megpirítottam a sütőben.

Közben rátértem a gombaragura: a gombát, hagymát, sárgarépát megpucoltam és feldaraboltam. A  gombát egy kis olajon megdinszteltem, és teljesen elfőztem a levét (zsírjára sütöttem). Félretettem egy tányérra. Ugyanebben a serpenyőben a hagymát egy pici olajon megfonnyasztottam, és rádobtam a sárgarépát (itt kellett volna a szárzellert is), és együtt egy fél percig kevergetve sütöttem, majd felöntöttem a borral és egy kicsike vízzel. Lefedtem és főztem pár percig őket. Amikor megfőtt, de még nem volt puha a répa, visszatettem a gombákat, sóztam, borsoztam, petrezselymeztem, és a tejfölt is beletettem. Elkevertem, és összefőztem őket. Kóstolás után még lehet sózni és borsozni.

Most pedig jön a tökéletes buggyantott tojás F. E. receptjéből. Az az igazság, hogy most másodszor próbálom, első alkalommal teljes kudarc volt. Ugye az van a leírásban, hogy egy merőkanálba kell ütni, és abból kell a vízbe engedni a tojásokat. Jó, de gyengébbek kedvéért le kellett volna írni, hogy ha a merőkanalat lefektetem, akkor az összes fehérje a pulton fog kikötni. Na én a gyengébbek között vagyok, ott is a leghátsó sorban, tehát majdnem az összes fehérjét kifolyattam a pultra, és ekkor még a maradék tojást betettem a forró vízbe, de persze a megadott idő alatt kemény tojás lett belőle, hiszen fele mennyiség volt így. Ez volt a múltkori alkalom. Most óvatosabb voltam, először egy kis tálkába ütöttem fel a tojást, és abból csúsztattam át a merőkanálba. (De miért nem a tálkából engedtem a forró vízbe?) Erre azért van szükség, mert a tojásfeltöréshez mindkét kézre szükség van ugye... a merőkanalat meg nincs senki, aki tartsa, hogy függőleges állásban legyen. Most jól sikerült, csak egy fél-perccel hamarabb kéne kivenni, mert nekem nem gáztűzhelyem van, hanem kerámialapos, ami még lekapcsolás után is tovább fűti a lábost egy darabig.

Akkor most tényleg jöjjön a tökéletes buggyantott tojás szó szerint F.E-től: Forraljunk egy nagyobb lábosban vizet (én egy 2 literesben forraltam), dobjunk bele egy nagy csipet sót és egy evőkanálnyi ecetet (10%-os ecetet használtam). Vegyük annyira vissza a lángot, hogy éppen csak gyöngyözzön. Óvatosan, egyenként, merőkanálból engedjük bele a tojásokat (az előbb leírtakat figyelembe véve). Nem kell örvényt csinálni, nem kell formázgatni, csak nagyon óvatosnak lenni. Amikor mind a két tojás benne van, zárjuk el a lángot, és hat percig hagyjuk a tojásokat a vízben. Pont tökéletes lesz az állaga.

Tálaláskor a tányér aljára gombaragut szedtem, ráhalmoztam az összes kenyérkockát (de miért nem keverjük bele a kenyérkockákat a raguba? sokkal jobb lenne szerintem), erre újabb adag gomba került, majd a buggyantott tojás, amire szarvasgombát reszeltem és megszórtam petrezselyemmel. Só, bors ha kell, és azonnal enni kell. Bár ahogy állt egy kicsit a fotózás miatt, és főleg a maradék, amit csak este bírtam megenni, szóval a kenyérkockák beszívtak minden szaftot az állásban, és ez még fokozta az élményt! Tehát a mondat vége korrektúrázva: ...azonnal enni kell, de az se baj, ha nem.

A mai hóesés egy csomó cukit hozott nekünk, itt van például Mazsi és az ő hóembere és az igazi embere is, Szabi (a fotós példaképem):

Nagyon vidámak a gyerekek, mert szabadságon vannak, és jutalmul még a hó is esett. 😍 (Megengedték, hogy mutassam őket.) Remélem, látszik, hogy kelbimbó a szeme és répa az orra, szóval ehető ez a hóember (vagy hókutya) is! A világon minden ehető szerencsére!

Itt egy gyönyörű perspektívából nézve készül a hóember, a fotós még arra is ügyelt, hogy a hozzávalók jól látszódjanak (jobb alsó sarok). Felhívnám a figyelmet Mazsi új kabátjára és sapkájára, mert annyira menő!

Az elkészült ... hát nem is tudom mi ez, Snoopy, talán? Szóval ő! 

És Penny pedig az ablakból felügyelte a munkálatokat, közben imádta, hogy a hasát melegíti a forró radiátor, a hátát pedig hűti a friss levegő ebben a gyönyörű lakásban:

És egész nap az ablakból, a jó melegből őrizte a HóSnoopyt:

Így kell élni, gyerekek! (Nagyon cuki ez a cicafej!)

Az őrült Olgi meg most megy haza a munkából (21:18-kor). Nem tudom, hogy bírja! Főleg azt nem tudom, hogy bír mosolyogni. Én tuti, nem így tekernék haza szarrá ázva, szétfagyva, hullafáradtan.

Tahinis sütőtökkrém

Hát küzdök tovább a sütőtökkel, és most egy Ottolenghi receptet választottam a Jeruzsálem című könyvéből. Biztos vagyok benne, hogy ő segít nekem majd megszeretni ezt a zöldséget (is). Amikor elkészült a mártogatós, és megkóstoltam, nagyon meglepődtem, hogy ízlik, és mondtam is magamban, jé, ez finom! Aztán ahogy tovább mártogattam, már kicsit édesnek éreztem, aztán egyre édesebbnek, én meg nem annyira vagyok oda az édes kajákért. Megszórtam apróra vágott csilivel, aztán meg még mindenféle fűszerrel, hogy kicsit kevésbé legyen édes. Még az új za'atar fűszeremmel is próbálkoztam, mindenféle változtatás nagyon jól állt neki, és el is fogyott végül (de utána toltam pár falat parmezánsajtot, mert a sós ízt jobban szeretem). Szóval nekem édes, de szerintem egy csomó ismerősömnek, barátomnak pont jó lenne, úgyhogy próbáljátok ki nyugodtan, mert nektek így, ahogy van be fog jönni. Én legközelebb teszek bele több tahinit, mert ahol kevésbé keveredett el és tahinisebb volt a krém, ott imádtam, és legközelebb tuti, hogy nem fogom meglocsolni sziruppal sem, és még egyéb fűszereket is kipróbálok majd, például fokhagymásabban biztos jobb lenne.

Írom a recit, ahogy a könyvben van. Én feleztem a mennyiséget, mert a sütőtök egy része a vöröslencse dahlhoz kellett.

Hozzávalók:

• 1 sütőtök (hámozva, darabolva 970 gramm)
• 3 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 70 gramm tahinipaszta
• 120 gramm görög joghurt
• 2 kis gerezd fokhagyma áttörve

A tálaláshoz

• 1 teáskanál fekete és fehér szezámmag (vagy csak fehér, ha nincs fekete)
• 1,5 teáskanál datolyaszirup (aranysziruppal, juharsziruppal, melasszal helyettesíthető)
• 2 evőkanál apróra vágott korianderzöld (elhagyható)
• só

A sütőtököt 180 fokon légkeveréssel megsütöttem. Előtte meg kell pucolni, feldarabolni, szétteríteni egy tepsiben, meglocsolni olívaolajjal, megszórni 1/2 teáskanál sóval és a fahéjjal, jól összekeverni, és szorosan lefedni fóliával. A 70 perc sütési idő alatt egyszer megkeverni. Az aprítógépbe tettem a kihűlt tököt, a tahinit és a joghurtot, fokhagymát. Próbáltam darabosra keverni, de nem sikerült. Y.O. azt írja, villával vagy krumplinyomóval is összetörhetjük.

Tálaláskor rászórtam a magokat, meglocsoltam juharsziruppal és díszítettem apróra vágott petrezselyemmel, mert csak az volt. (Nem jutott eszembe, hogy van már koriandercsatnim, azt is tehettem volna rá.)

Eltérések nálam az eredeti recepttől:

• Sonkatököt (kanadai sütőtököt) ír, én nem tudom milyet használtam, de ez a Barbapapa-kinézetű narancssárga tök volt.
• Feleztem a mennyiségeket: 485 gramm sütőtök, 35 gramm tahini, 60 gramm görög joghurt.
• Nem fólia alatt sütöttem, hanem anélkül, és tuti, hogy nem kellett 70 perc.
• Nem fokhagymát használtam, hanem fokhagymagranulátumot, azt is csak keveset. Túl keveset. A maradékba azért tenni fogok, mert szerintem az hiányzott.
• Nem szezámmagot használtam a tetejére, mert az nem volt itthon, hanem görögszénamagot és fekete köményt (Olgitól kaptam ezeket, Egyiptomból hozta ajándékba).
• Nem datolyaszirupot locsoltam rá, hanem juharszirupot (tesómtól kaptam kölcsön).
• A végén nem koriandert szórtam rá, hanem petrezselymet.

A többi stimmel.

A mai cuki pedig, hogy esett a hó Budapesten! Nem is tudom, volt-e ilyen az utóbbi években! Így néz ki a belső udvarunk hóesésben:

És az utcai oldal, meg az ablak alatti kiskert:

És az őrült Olgi barátnőm meg bringával megy dolgozni:

Ilyen úton:

Egyik évben nekem is muszáj volt elindulnom bringával hóesésben, mert jófogásos találkozóm volt a Váci út-Dózsa György út sarkán, és vidékről jött a vevő, nem lehetett lemondani, menni kellett. Eleinte rettegtem, mert a kerék bordái pillanatok alatt megteltek a hóval, és onnantól kezdve már sítalpakon közlekedtem, legalábbis így éreztem. Csúszkáltam is rendesen ezekben a mély vájatokban, de aztán sikerült esés nélkül túlélnem a kalandot. Most azért örülök, hogy nem kell kimozdulnom.

Sütőtökös vöröslencse dahl (főzelék)

Pár hete (november 12-én) vasárnap Évával és Annával voltunk a Műegyetemen egy vezetett sétán, mert Görbe Márk művészettörténész tartotta. (A Műegyetemen volt a korrektorsulim is, ezért is érdekelt a séta és az épületről, meg a környékéről szóló összes sztori.) Ez a srác mindent tud Budapestről, a városban lévő épületekről, és az épületekben lévő tárgyakról is, és sok dologhoz saját családi kötődése is van. (Például az épületben lévő József nádor mellszobor kapcsán is felvázolt valami szálat, ilyesmit, hogy az "üknagymamám férjének a testvérének a lányának a keresztgyereke".) A 100 éves házak rendezvényen láttuk őt először, egy magával cipelt kissámlira állt, és úgy tartotta az előadását. Nagyon lenyűgöző a tudása és a személyisége is, ráadásul vicces is, tehát Évával beleszerettünk rögtön. Szóval őmiatta választottuk ezt a programot, és az volt még a különlegesség, hogy ez a műegyetemi séta össze volt kötve a Szkéné Színház programjával, így aztán onnan is jöttek ketten, és ők is mutattak és meséltek sok érdekességet a színházról. És volt egy játék is, amiben (nem fogjátok elhinni), de én is részt vettem és még élveztem is. Nem írom le, nem ez a lényeg, hanem hogy hosszú volt a program, és aznap kezdett már hűvös lenni az időjárás, és 10-re kellett a Műegyetemnél lenni, szóval elég korán kellett indulni bringával itthonról, és hát hideg volt, na. Az épületben is hideg volt, amíg ott volt a játék és az előadás, nem vettem le a kabátot, mert fáztam. (Fázós lettem idén, ez új dolog nálam.)

Ne aggódjatok, el fogunk jutni a sütőtökös lencséig is!

Szóval az volt, hogy kicsit átfáztunk a 3 és fél órás program alatt, és azt terveztük, hogy a Kelet Kávézóban fogunk ebédelni. Éváék már ismerték a helyet, ők lencsés sütőtök curryt kértek (3.650 Ft), én nem mertem, mert a sütőtököt elvileg nem szeretem, a lencsétől néha szarul leszek, szóval rendeltem inkább sonkás grillszendvicset (3.000 Ft-ért!), és nagyon rosszul tettem, szerintem ez kicsit sok pénz 4 db háromszög melegszendvicsért, és nem is volt annyira finom. Amikor megkóstoltam Éva és Anna lencséjét, akkor jöttem rá, hogy pont ez kéne nekem is, hogy átmelegedjek. Nagyon-nagyon finom volt, forró és fűszeres, hát ezért akartam itthon is készíteni valami hasonlót. Szeretném megszeretni a sütőtököt, és ilyen finomságokkal - úgy érzem - sikerülni fog. És szombat óta igazi tél van, úgyhogy mindenféle melengető kaja jól jön ilyenkor.

Nem fejből csináltam, hanem a Telexen talált recept volt a kiindulópont. Ebben a cikkben a sütőtökkel készült 10 kajaverziót mutatnak be, elmentettem magamnak, mert tényleg szeretném szeretni, minden évben megkóstolom valamilyen formában. Plusz Micike vörös lencséje is adott némi inspirációt, mert az valami isteni volt.

Hozzávalók 2 adaghoz:

• 150 gramm vörös lencse (annyira jó, hogy ilyen pici mennyiséget adtak meg, az egyszemélyes háztartások ilyenkor tapsolnak, mert ez tényleg csak 2 tányér főzi lesz)
• 200 gramm (vagy kicsit kevesebb) sült sütőtök kockák
• egy kb. 10 cm-es darab póréhagyma apróra vágva
• kis gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál paradicsompüré
• fél teáskanál őrölt római kömény
• fél teáskanál őrölt kurkuma
• fél teáskanál frissen reszelt gyömbér
• egy zöldségleveskocka vagy húsleveskocka (nyugodtan ki lehet hagyni, és helyette sót használni vagy alaplét)
• fél liter víz vagy alaplé
• só (a leveskocka miatt nem biztos, hogy kell)
• olaj vagy vaj
• fél teáskanál szódabikarbóna

A hagymát apróra kockáztam, a fokhagymát és a gyömbért lereszeltem. (Lehet több, akár két gerezd fokhagyma is, de én nem mertem ennyit, csak egy felet.) A mélyebb kicsi serpenyőmben olajat melegítettem (lehet helyette vaj is), ezen puhára pároltam a hagymát. Hozzáadtam a fokhagymát, a többi fűszert (őrölt római köményt, kurkumát, reszelt gyömbért) és a húsleveskockát összemorzsolva. Egy perc kevergetés után egy evőkanál paradicsompürét adtam még hozzá, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd felöntöttem a vízzel, és beletettem a jól átmosott lencsét is. Hozzáadtam fél teáskanál szódabikarbónát, mert az meg szokta akadályozni, hogy rossz legyen a gyomrom a lencsétől. Kicsit felhabzott a főzelék, de aztán megnyugodott és szépen takarék lángon puhára főtt olyan 10-15 perc alatt. Amikor elkészült, hozzákevertem a kockázott sült sütőtököt. Ilyenkor meg kell kóstolni, hogy kell-e bele só, nekem nem kellett. (Aztán este, amikor hazaértem, és a serpenyőből falatoztam, akkor már kellett, érdekes.)

A sütőtököt egyébként mosás után nagyobb darabokra vágtam, sóztam, fahéjat szórtam rá (nem mindegyikre, csak még más kaja is lesz belőle), és megsütöttem 180 fokon légkeveréssel, amíg puha nem lett. Aztán a héját lehúztam és felkockáztam. Sütés előtt a magokat eltávolítottam, és később azt is megsütöttem.

Tálaláskor tettem rá apróra vágott csilit (ami narancssárga volt, Évától kaptam, szóval nem látszik a képen, de isteni volt hozzá!), egy evőkanál görög joghurtot, és pár cseppet az új koriandercsatnimból. Mivel az étteremben rizschipsszel adták, ezért én is azzal szolgáltam fel magamnak (meg még két szelet saját készítésű, és kicsit elrontott kovászos libanoni laposkenyérrel).

Nagyon finom volt! Lehet curry fűszerrel is csinálni, vagy ahogy Micike főzte, amikor nála nyaraltam, garam masalával, szóval lehet variálni a fűszereket rendesen, sőt mehet bele kókusztej is, ami szintén Micike-verzió.

Napi cuki Winston lesz, mert ő már régen volt. Nem tudom miért reklamál, de nagyon dumál:

És a bal füle is harci állásban van, ha jól látom...

Ja igen, és a gyömbéremről van 3 hónapos szülinapi fotó a Saját gyömbér nevelése című részben. De nem azt használtam persze!

Baba ghanoush 2.

Múlt pénteken úgy volt, hogy Olgival moziba megyünk, de egész nap esett az eső, és amikor elállt, akkor orkánszerű szél süvített kint, hát teljesen elment a kedvünk. Esőben, szélben nem szeretek bringázni. A bé verzió váratlanul az volt, hogy nálam fogunk fröcsizni és dumálni. Jó, nem annyira váratlan, mert majdnem minden héten összeülünk egyszer, de most tényleg nem inni akartunk, hanem filmezni. Szóval váratlanul nálam voltunk, és gondolkodtam, mit is tegyek a bor mellé: vegán sajtkrémet, lencsehummuszt vagy padlizsánkrémet, vagy baba ghanoush-t. Ez utóbbi nyert, mert volt a mélyhűtőben egy adag sült padlizsán. Az egy adag = egy darab. Ez pont egy estényi adag. A többihez meg túl sok energia kellett volna, ami nekem péntek estére már egyáltalán nincs. 

Ottolenghi Jeruzsálem c. szakácskönyvében a baba ghanoush-ról egy oldalon keresztül értekezik, de nem ír receptet. Azt fejtegeti, hogy óriási egyet nem értés van abban, hogy kell-e bele tahini vagy sem. Az egyik BBC főzős-műsorban valaki azt mondta: "Ha nincs benne tahini, akkor ez nem az!" másvalaki szerint pedig: "...a baba ghanoush egyáltalán nem tartalmaz tahinit - csupán kockákra vágott zöldségeket, citromlét, fokhagymát és olívaolajat -, és ha az ember tahinit ad hozzá, onnan kezdve egyszerűen csak padlizsánsalátának hívják". Kedvencem (Y.O.) az első hozzászólóval ért egyet, tehát ad hozzá, ezért én is!

Az előző (és egyben legelső) baba ghanoush-om kissé híg lett, csalódott voltam, hogy ez lenne az? És nem! Mert most rákészültem a feladatra, és eleve úgy tettem el a mélyhűtőbe a jól megsütött padlizsánt, hogy egy napig szűrőben csöpögtettem. Minden lé távozzon belőle! Gondoltam, felolvasztani is szűrőben fogom, hogy ha még van lé, az is tűnjön el, de erre most nem volt idő, mikróban kellett felolvasztanom hirtelen.

Ezek voltak most a hozzávalók:

• egy padlizsán héjában jól megsütve, lecsöpögtetve, héjatlanítva
• 1 jó kávéskanál tahinipaszta (kezdjetek kevesebbel, hátha még szokni kell nektek is az ízét)
• 1-2 kávéskanál majonéz (muszáj volt, mert a tahiniből nem egyet, hanem másfelet tettem és kicsit sok volt, enyhíteni akartam az ízt)
• 3 cm-es újhagyma apróra vágva
• só, bors, őrölt római kömény, fokhagymagranulátum
• a tetejére: olívaolaj, őrölt bors, őrölt római kömény, füstölt pirospaprika és reszelt-szárított citromhéj (bolti!)

Véletlenül kimaradt belőle az olívaolaj és a citromlé, de most már tudom, hogy semmi nem lényeges, csak a padlizsán és a tahini, a többi csak lehetőség.

Szóval, mint írtam, megsütöttem egyszerre több padlizsánt, aztán adagonként mélyhűtőttem. Most mélyhűtés előtt még forrón felhasítottam a héját, és így tettem egy szűrőbe, amit egy lábosba illesztettem, és betettem a hűtőbe egy éjszakára és egy napra, hogy csöpögjön ki belőle minden lé. Ezután lehúztam a héját, le is kapartam róla a padlizsánhúst. Ezen a ponton le lehet fagyasztani vagy lehet folytatni az elkészítést.

Összeállításkor csak beletettem mindent az aprítógépbe és összedaraboltam, de úgy, hogy ne legyen teljesen krémes, bár erre semmi hatásom nem volt, ahogy kikerült onnan a krém, most véletlenül pont jó lett az állaga. 

Olgi azt mondta: Ez nagyon finom! és el is fogyott mind. Tortillachipsszel mártogattuk, ami sajnos bolti volt.

Elfogytak a napi cuki fotóim, most csak egy álmos Amyt tudok mutatni:

Felébresztették szegényt az Álló Fül Szépségverseny fotózása miatt, és én úgy látom, hogy nem túl boldog, de azért próbál mosolyogni begyógyult szemekkel. Tündér!

Japán tojásos rizs (tamago kake gohan) újhagymás-gyömbéres öntettel

 

Micike küldte nekem át azt a Telex-cikket, amiben erről a kajáról, mint rizsmaradék-felhasználásról van szó. Nagyon érdekelt, mert hiába utálok ételt kidobni, sokszor előfordul, hogy a maradék rizst nem tudom felhasználni. Mivel nem vagyok nagy rizsevő, nem tudom olyan jól belőni a mennyiséget, mint pl. krumplinál. Annál sosincs gond. De a rizs sokszor vagy kevés, vagy sok, ritkán pont jó. Próbáltam már mélyhűtőbe tenni, de úgy nem az igazi. Ráadásul mostanában sok olyan cikket olvastam (vagy csak a címüket, mert utálom hogy folyton ijesztgetnek valamivel), amiben arról írnak, hogy a főtt rizs milyen gyorsan megromlik még hűtőben is. Ezért nem merem megenni a maradékot többnaposan (több = 4 vagy 5). A cikkben leírt receptet követtem, nem kerestem eredetibbet, csak most, hogy írok róla, néztem jobban utána, és találtam ezt a videót, hát olyan istenien néz ki, nem?

A Tamago kake gohan jelentése körülbelül ilyesmi: tojásszósz főtt rizsen. A japánok reggelire szokták enni.

A nyers tojás miatt lehet, hogy rémisztőnek tűnik, de a forró rizs éppen megfőzi annyira, hogy ne legyen baj belőle, viszont finom, krémes állagot kap. Az öntet, amit a Telex-cikk szerzője talált ki, annyira finom hogy azóta is csak arra várok, hogy legyen már maradék rizsem, és készíthessem vacsira ezt a finom reggelit.

Az öntettel kell kezdeni, amihez ezek kellenek:

• 1 szál újhagyma
• egy 2 cm-es gyömbérdarab
• 1 teáskanál rizsecet
• 1 teáskanál olaj
• só

Az újhagymát vékonyan felkarikáztam, a gyömbért megpucoltam, és egészen picike darabokra vágtam. (Először hajszálvékony szeletekre, aztán ezeket csíkokra, majd további apró darabokra. Talán lehetne reszelni is, ki kell próbálni.) Az ecetet az olajjal elkevertem és egy csipet sót is tettem bele. Félretettem, hogy folytassam a rizssel.

Hozzávalók a tojásos rizshez:

• 250 gramm maradék főtt rizs (nálam 200 gramm volt)
• 1 egész tojás
• 1 tojássárgája
• ½ teáskanál szójaszósz
• 1 teáskanál olaj

A maradék rizst felforrósítottam serpenyőben. Azt hiszem, mikróban még forróbbra lehetett volna, legközelebb így fogom csinálni már csak azért is, mert a serpenyőnek ezután semmi szerep nem jut. Mert aztán egy mélyebb tálban készül az étel: az egész tojást villával felvertem, ebbe tettem a szójaszószt (mehetett volna picit több is), és ebbe került a forró rizs. Ezt villával hosszan kevertem, míg a tojás félig megfőtt, és krémesen bevonta a rizsszemeket. (Lehet pálcikákkal is keverni.)

A tálaláshoz (ez nincs a japán videón, de jó volt így):

• Friss zöldségek: szeletelővel vékonyra gyalult uborka, csíkokra vágott répa. Biztos minden más is isteni hozzá.

Tálaláskor rá kell tenni egy extra tojássárgát, az újhagymás öntetet és friss zöldségeket. Mindent jól össze kell keverni fotózás után. 

Én még tettem rá egy kis világos szójaszószt is, éppen csak egy fél teáskanálnyit, és a zöldségeket csak apránként adtam hozzá, ahogy fogytak. Ahogy a videóból látom az eredeti tamago kake gohan semmi másból nem áll, csak rizsből, tojásból, tojássárgájából és pár csepp szójaszószból, és a tetejére furikake fűszerkeveréket szórnak. 

Napi cuki meg Winston és Penny, amikor a reggelijüket várják:

Nem tudom, mernék-e bármi mást csinálni, mint cicareggelit, két ilyen tekintet kereszttüzében. Asszem nem. Bár a tamago kake gohan gyorsan elkészül, de nem elég gyorsan!

Ide még terveztem elsütni egy viccet, ezt: 

– Halló, anya? Feri nem akarja megenni a rizst!

– Hát mondd meg neki kislányom, hogy szeretettel főzted!

– Jaaa, hogy meg kell főzni?

Sült édesburgonya friss fügével Ottolenghitől, amit Éva próbált ki

Ez most kicsit szokatlan bejegyzés lesz, mert nem én készítettem, ráadásul szinte szóról szóra írom le az eredeti receptet. Anna kivette nekem a könyvtárból Ottolenghi Jeruzsálem című szakácskönyvét. Mint tudjuk, akkor szerettem bele ebbe a szakácsba, amikor zöldségeket sütöttem sütőben az ő receptje alapján, ráadásul még narancs is sült a zöldségek mellett, és eszméletlenül finom volt a végeredmény. Nekem előtte még sosem sikerültek a sütőben sült zöldségek. Mindig túl puhák voltak, mind egyforma ízű, és többnyire mind édes. Vagy a sok extrém fűszertől meg nem is hasonlítottak saját magukra. Sejtettem, hogy ennek finomnak kéne lennie, de nem ízlett szinte sosem. Viszont amikor ezt megkóstoltam, sietve utánanéztem a srácnak, mert szerettem volna még több receptjével megismerkedni. Hozzá kell tennem, hogy Éva is kipróbálta azt a sült zöldséges receptet, de neki nem jött be.

Aztán megpróbáltam kivenni a könyvtárból legalább egy szakácskönyvét, de a mienkben csak egy édességes volt, az nem érdekelt. Anna könyvtárában többféle is volt, és ezt kikölcsönözte nekem, és szegényem haza is cipelte, sok más könyvvel együtt. Ráadásul pont nem bringával ment. Ez a könyv másfél kiló! Éva pedig, amíg náluk volt pár napig, gyorsan megcsinálta az első receptet belőle, amihez épp minden volt otthon. Szóval ezt a receptet most a könyvből írom ki, mert szerintem Éva pont úgy csinálta, ahogy írva vagyon, és majd egyszer én is szeretném elkészíteni, de lehet, hogy addigra vissza kell már vinni a könyvárba (nyaf). Főleg, hogy legközelebb jövőre lesz friss füge.

Eredeti fotó a könyvből:

Hozzávalók:

• 4 kis édesburgonya (összesen 1 kg)
• 5 evőkanál olívaolaj
• 40 ml balzsamecet
• 20 gramm kristálycukor
• 12 újhagyma, hosszában félbevágva, 4 cm-es darabokra vágva
• 1 piros chili vékony szeletekre vágva
• 6 friss, érett füge (összesen 240 g) negyedekre vágva
• 150 gramm puha kecskesajt, szétmorzsolva (elhagyható)
• só, bors

Az édesburgonyát hosszában vágjuk ketté, majd a feleket ismét hosszában 3 hosszú gerezdre, és keverjük össze 3 evőkanál olívaolajjal, 2 teáskanál sóval és egy kevés fekete borssal. Terítsük szét a gerezdeket héjukkal lefelé egy tepsire, és süssük kb. 25 percig, 220 fokon légkeveréssel (gázsütő 9-es fokozat), míg az édesburgonya megpuhul. Ha kész, vegyük ki és hagyjuk kihűlni.

A balzsamecetet a cukorral forraljuk fel egy kis lábosban, majd vegyük kicsire a lángot és főzzük 2-4 percig, míg besűrűsödik. Még azelőtt húzzuk le a lábost, hogy az ecet mézsűrűségűvé válna, mert hűlés közben tovább sűrűsödik. Adjunk hozzá egy csepp vizet a tálalás előtt, ha túl sűrű lenne a locsoláshoz. (Ha az elkészítést meg szeretnénk spórolni, kész balzsamkrémet is vásárolhatunk.)

Rendezzük el az édesburgonyát egy nagy tálon. Forrósítsuk fel a maradék olajat egy közepes lábosban, tegyük bele az újhagymát és a chilit. Pirítsuk közepes lángon 4-5 percig, keverjük gyakran, hogy a chili ne égjen meg, majd kanalazzuk az olajat, a hagymát és a chilit az édesburgonyára. Dugdossuk a fügét a gerezdek közé, és locsoljuk meg az egészet a balzsamkrémmel. Tálaljuk szobahőmérsékleten, a sajttal megszórva, ha használunk.

Éva el volt ájulva tőle. Aztán talált egy szilvás-krémsajtos sütőtöksalátát, ami nagyon hasonlít erre a salátára, és ezt meg én akartam megcsinálni. Meg is vettem a szilvát, de aztán más lett belőle, majd írom azt is.

Napi cuki Anna reggeli fotói a ködös Budapesten. Először egy holló

Aztán a Szabadság-híd,

Aztán a Petőfi-híd

Nagyon szeretném, ha így tudnék fotózni én is!

Sült padlizsános shakshuka (vagy saksuka)

Az is már régi vágyam volt, hogy shakshukát csináljak, vagy hogy kóstoljak, amikor jó kis reggelizőhelyeket próbáltunk ki a családommal (Edison&Jupiter, Briós, Cafe Brunch Budapest). Ott sokszor nehezemre esett nem ezt választani, mert mindig győzött az Eggs Beny, így azt hiszem, én még sosem ettem shakshukát (majdnem biztos, hogy nem, bár a memóriám már nem a régi). Nem is tudom, mitől shakshukásodik egy kaja, talán attól, hogy tükörtojások sülnek a tetején. Merthogy bármiből készülhet shakshuka, de egy biztos: a tetején van tojás. Amikor Ottolenghibe beleszerettem, akkor a weboldaláról is elsőként egy shakshukareceptet mentettem el a kedvencekbe, egy édeskrumplisat. Hamarosan azt is kipróbálom, csak le kellene fordítani a recit (kommentbe jöhetnek a fordítások, de ha nem jönnek, akkor is megcsinálom, nyugi!). 

És hát az van, hogy imádom a padlizsánt és imádom a tükörtojást és imádok mindent, ami ilyen egzotikus, mint ez a kaja. Biztos, hogy csiliárd variáció van shaksukára (pont annyi, mint a lecsóra), és ezt a padlizsánosat azért választottam elsőnek, mert nemrég érkezett megint három darab nyugdíjazott padlizsán a zöldségboltból. (A nyugdíjat azért emlegetem ennyit, mert mindjárt nyugger leszek, alig várom.)

Hozzávalók:

• 2 db közepes padlizsán
• 4 szál újhagyma
• 2 db paradicsom
• 1 evőkanál sűrített paradicsom
• 2 gerezd fokhagyma héjában megsütve (vagy egy egész fej is lehet)
• só, bors, fél teáskanál kakukkfű
• 3-4 db tojás
• 1 chilipaprika (ezt elfelejtettem, pedig volt itthon, nyaf)
• pici cukor, ha nagyon savanyú a paradicsom

A padlizsánokat késsel megszurkáltam, és a fokhagymával együtt 200 fokon légkeveréssel megsütöttem. A fokhagymagerezdeket úgy, hogy héjastól megcsöpögtettem olívaolajjal, és betekertem egy alufóliába. A fokhagymának elég kevesebb idő is, szóval szerintem ráér az utolsó 10-15 percre betenni. (Ha egy egész fej fokhagymát használsz, akkor csak a tetejét kell levágni és úgy sütni, fólia nem kell. Nem mertem egy egész fej fokhagymát beletenni, mert este moziba készültem. És egyébként olaj nélkül is krémesre sül a héjában.) Jó puhára kell sütni őket. 

Amikor megsültek (sajnos nem mértem az időt, de könnyű ellenőrizni, csak bele kell szúrni egy kést, hogy elég puha-e), és kicsit kihűltek a padlizsánok, akkor kezdtem a főzést: a tesómtól kapott vadiúj Tefal serpenyőmben egy kis olajon puhára dinszteltem a 4 szál újhagymát egy fél teáskanál kakukkfűvel. Kb. 3 perc volt. Hozzáadtam a sűrített paradicsomot, majd a két héjatlanított és felkockázott paradicsomot, de csináltam már hámozottpari-konzervvel is. (Ekkor kéne a chilipaprikát is hozzáadni, de elfelejtettem.) Alacsony hőfokon (4-es fokozaton a kerámialapon) főztem, amíg a paradicsom összeesett. Csak pár perc volt ez is a szuper serpenyőben. Sóztam és borsoztam. 

Azért leírom azt is, hogy a paradicsomokat legkönnyebb úgy héjatlanítani, hogy kereszt alakban be kell vágni a tetejét, és egy kicsi edénybe tenni, forró vizet ráönteni (vízforraló), hogy ellepje, és pár percig így hagyni. Egy ilyen kezelés után már könnyen lecsúszik a héja.

Amíg a felkockázott paradicsomok puhultak, addig a krémesre sült padlizsánnak lehúztam a héját, és a szintén krémesre sült fokhagymákat kinyomtam a héjukból és mindet apróra vágtam késsel, kicsit pépesre. Ezután a paradicsomos alaphoz adtam őket, és összekevertem. Pár percig főztem, kóstolás után még egy picit megsóztam és egy csipet cukrot is adtam hozzá, mert nagyon savanyú volt.

Pár perc főzés után (5-8 pö) 3 tojást egyenként felütöttem egy kis tálkába, onnan a padlizsános alap tetejére csúsztattam, és amikor mind a 3 benne volt, rátettem egy fedőt a serpenyőre. További 8 percig főztem így, közben szépen kifehéredett a fehérje, és még remegős-folyósra főtt a sárgája. Olyan 6 percnél megsóztam, megborsoztam a tojásokat, és aprított petrezselyemmel megszórtam az egészet. Visszatettem a fedőt a maradék 2 percre. Annyira finom volt!

Frissítés 2024.10.25-én: Jó néhányszor megcsináltam már ezt a receptet az eltelt egy évben, mert annyira finom, de sajnos csak az első alkalommal sikerült a tojássárgákat krémesre sütni-főzni. A többi alkalommal mindig kicsit keményebb lett, mint szeretem. Nagyon kell figyelni, valószínűleg a főzési idő azon is múlik, hogy milyen vastag alatta a shakshukaréteg, meg a hőfok se mindegy, meg hogy hideg volt-e a tojás. Nem rontja el a kicsit keményebbre sült sárgája se, de azért mégis krémesen-folyósan lenne az igazi.

Napi cuki Penny, aki rohadtul tud fázni, ha nem megy a fűtés. Tehát ilyenkor Mazsi körbejárja a társasházat, és megszereli a fűtést, mert az már mégse lehet, hogy ez a cica így fázzon:

Én pedig jó sűrű shakshukával és remegős tükörtojásokkal melegítem magam. Csak az a baj, hogy nem lennék jó vegetáriánus, mert 2 tükörtojást és a hozzá tartozó padlizsános ragut megettem egy kis kenyérrel, és továbbra és farkaséhes voltam. Pedig az a recept, amiből kiindultam, 4 főre írja ezt a mennyiséget. Mind a 4 főt meg bírtam volna enni, de visszafogtam magam. Egy kis hús vagy hal nem lett volna rossz. De azért a moziban nem haltam éhen, ja, és igen, mondom máris, a Magyarázat mindenre-t néztük meg Rékával.

Padlizsánkrém - fokhagyma nélkül, mini adag

 

Tudom, hogy nem most van padlizsánszezon, de néha olyan szerencsém van, hogy a kedvenc zöldségesboltom kiselejtez 6 db padlizsánt, aminek amúgy semmi baja, csak felületi sérülései vannak. Nagyon szeretem a padlizsánkrémet, és már őrülten sok kísérletem volt vele, de ez a mostani verzió jött be a leginkább. Ebben nincsen fokhagyma, se olaj, se semmi más, csak padlizsán, majonéz és picike hagyma. 

Már Erdélyben is tanítottak padlizsánkrémet csinálni, ott nem bolti majonézzel csináltuk, hanem kikevertük a majonézt a nagykönyv szerint, cseppenként adagolva az olajat (és a végén nem tettünk hozzá tejfölt, ezt hogy hívják? Tartár?), de ahogy mostanában csinálom, azt Olgitól tanultam. Ő egyébként nyáron, ha sütögetős bulit tart, akkor vesz egy csomó padlizsánt, és a maradék parázson megsüti őket. Aztán a fölösleget (mert sokat csinál ilyenkor) szétosztogatja, vagy kisebb adagokban beteszi a mélyhűtőbe. Ha megkívánja, csak előveszi, felaprít egy teáskanálnyi hagymát, tesz rá egy-két evőkanálnyi majonézt, a felengedett füstös padlizsánt, sót és borsot, és összekeveri. Na ezt tanultam meg!

Lehet kenyérre kenni, vagy mártogatósnak kitenni, és tortilla chipsszel, répahasábokkal, bármilyen más zöldségekkel kínálni. Megnéztem a blogon, és találtam egy csomó receptet, ebből arra következtetek, hogy blogszerzőtársaim is szerethetik a padlizsánkrémet.

• Ez egy TV Paprikán látott recept tőlem, 2 fokhagyma is van benne (és egy süni, amit Toma fotózott nekem 2008-ban)
• Ezt is én írtam 2009-ben, és a pécsi rokonok csinálták Kata receptje alapján, szintén fokhagymával
• Tésai tejmentes, gluténmentes padlizsánkrém 2017-ből Csincsillától, a bejegyzésben csodás képekkel a kertről és DT-omról és a nagyon cuki kutyapocikról
• Itt pedig egy Ratatuille-nak indult és padlizsánkrémként folytatódó recept 2015-ből Csincsillától, egy gömbölyű Zsuzsikával a végén. Jó, hogy felbukkant, mert már többször készültem rá, hogy megcsináljam! (Nem a Zsuzsikát, a ratatuille-t!)
• Ez is 2015-ös bejegyzés Csincsillától, jól megfigyelhető a tárcsás padlizsánsütési módszer, de a lényeg mégis csak a legfurcsább pózokban alvó és napozó Kóficka és Zsuzsika
• És a mi cuki Beánktól is volt egy említés a padlizsánkrémről 2010-ben a házi kenyér parti beszámolójában, de receptet nem ír, cserébe sok-sok kép van Vilmáról és Frakkról

Na jó, azért rizsáztam ennyit, mert a recept nagyon rövid. Hozzávalók:

• 6 db kicsi padlizsán (lehet venni is, én kaptam) fele, tehát 3 db jól megsütve
• 1 cm-es újhagymadarabka vagy ennek megfelelő mennyiségű vörös-/lilahagyma
• 1 evőkanálnyi Globus majonéz (Csincsilla kedvence ez a márka, úgyhogy az enyém is)

A padlizsánokat megmostam, megszurkáltam késsel, majd megsütöttem 200 fokon légkeveréssel a sütőben nagyon-nagyon. (Ez kb. 30-45 percig tartott, sajnos nem mértem, mert közbejött egy telefon. Legyen jól megsülve, akár a héja megkeményedve, az oldala mindenhol beroggyanva, egyszóval ne nézzen ki jól, mert akkor jó. Ha parázson sütjük, akkor szenesedjen el a héja, akkor jó.) Amikor valamennyire kihűltek, kikapartam a belsejüket, és hagytam kicsit lecsöpögni. (Lehet hagyni egy napig is, de ezt nem mindenki tudja kivárni.) Villával összetörtem őket olyan jó rusztikusra, a felét betettem a mélyhűtőbe, a másik felét pedig hozzákevertem az apróra vágott hagymához és a majonézhez. Sóztam és borsoztam. Pirítóson szoktam enni, természetesen a kovászos kenyeremmel, és ennél finomabb vacsit el se tudok képzelni. Ja, igen, nem szoktam fakéssel meg favillával vacakolni, nem érdekel, ha megbarnul, amúgy meg nem barnul meg.

FRISSÍTÉS! Mutatom Mazsi verzióját (2024. február 6.). Neki nem volt ideje, hogy sokáig csöpögtesse a padlizsánt, ezért nem egyben sütötte meg, hanem félbevágva, mert úgy képzelte, hogy akkor kisül belőle a sok lé, és a húsa is kap egy kis kokszot. És igaza lett, mutatom:

Félbevágva szépen megsültek a padlizsánok

És ugyanolyan gyönyörű és finom padlizsánkrém lett belőlük. Ügyes a csaj!

Sajnos megint hiány van napi cukiból, úgyhogy most jöjjön a kert. Természetesen ki vagyok akadva, hogy ilyen meleg van március vége felé (állítólag 20 fok, de szerintem több), viszont a ház előtti kiskertben a virágaim imádják:

Ezeket a nárciszokat Mazsitól kaptam, ő ásta ki valahonnan, mert szörnyű helyük volt. Úgyszólván itt is egy (sok) életmentés történt, mint az örökbe fogadott cicáknál és kutyáknál. Emlékszem, egyik évben, amikor március 15-én az az órási havazás volt és át kellett ülnünk egy másik autóba, ki kellett őket kaparnom a 20-30 cm vastag hó alól, és nem lett semmi bajuk.

A következő virágokat Gabitól kaptam, amikor a Tahi-telket eladta, kiásott néhány virágot nekem a kertből. Remélem, hogy majd a következő kertjébe visszatelepíthetjük őket.

Téli zöld meténg

Felírtam a neveket a füzetembe, és emlékeztem is rá, és meg is találtam! Nagyon meg vagyok elégedve magammal. Szóval ez elvileg a Téli zöld meténg, azt írtam róla, hogy elterül és lila virágja van. Stimmel.

Hunyor

Ez lehet a Hunyor, azt írtam róla a füzetembe, hogy nagy bokros és zöld virágja van.

Illatos gólyaorr (egy kis salátaboglárkával)

Erről meg azt írtam, hogy Illatos gólyaorr, terül és rózsaszín virágja van. Sajnos nincs még virágja, de a salátaboglárka úgy döntött, hogy segít neki a sárga virágjával, hogy szép lehessen addig is, amíg nem lesz sajátja.

Salátaboglárka

És akkor a kis kedvencem, a Salátaboglárka, amit Boritól kaptam és nagyon elterjedt a kiskertben, és ilyenkor tavasszal mindig csodálatossá varázsolja. Rengeteg sárga virágja van, sajnos amikor elvirágzik, akkor már nem szép. Salátát még nem csináltam belőle, mert nem lehet tudni, hány kutya, cica, süni vagy bármi más, amire gondolni se szeretnék, látogatta meg.

Jácint

Végül a kis Jácintom, amit még nem tudom miért nem loptak el. Minden évben megpróbálkozik a virágzással, talán idén sikerül is neki. Nagyon szeretem az illatát.

Az az igazság, hogy nem sokat foglalkozom már a kiskerttel, pedig nagyon szerettem csinálni, olyan megnyugtató volt mindig. De kicsit elment a kedvem, másoknak nem annyira fontos, hogy szép legyen a környezetünk, de most van remény, mert a szemben lakó új szomszéd szintén összeszedi a szemetet és összegereblyézi a faleveleket, lehet, hogy az én kedvem is visszatér. Addig is gyönyörködöm azokban a növényekben, amik külön gondoskodás nélkül is tudnak létezni.

Ropogós édeskrumpli

 

Hát teljesen el vagyok ájulva magamtól, van ez a 2 hetes fotós kihívás (tanfolyam), amire beneveztem Rékával és Annával, és ekkorát fejlődtem. Jó, egy picit ki van égve a krumpli, de sajnos nem tudtam megismételni a fotózást, mert mire ez kiderült, addigra megettem. De nekem így is nagyon tetszik. 

A fotós kihíváson egyébként kétnaponta jön egy oktatóvideó és egy feladat. A feladatban kapunk egy témát, amiről a képeinket el kell készítenünk. Már most is rengeteget tanultam, de leginkább azt, hogy rá kell szánni az időt egy kép elkészítésére. Be lehet küldeni egy fészbuk-csoportba, de én nem szoktam, sőt a csoportnak se lettem a tagja egyelőre. Nekem saját házi bírálóim vannak (Szabi, Toma, Mazsi).

Az 1. feladat témája a tea vagy teázás volt. Figyelni kellett rá, hogy a kép a most tanult harmadolás szabálya szerint készüljön. Ez azt jelenti, hogy a téma lehetőleg ne legyen középen. Na nekem ez így sikerült:

A 2. feladat a békaperspektíva volt. Persze nem csak ez az egy kép készült, lefotóztam a könyvespolcot alulról, az ablakot, Zorát, egy virágot, egy lámpát, és nem is tudom, hogy még miket. 

A 3. feladat témája a villa. Arra kellett figyelni, hogy a képen akár valódi, akár látszólagos, de határozott irányok, vonalak, görbék jelenjenek meg. Na ez az a kép, amiért Szabi megdicsért. Szabinak a fények és árnyékok tetszettek nagyon, nem a határozott irányok/vonalak/görbék, arról nem is tudott.

A 4. feladat témája az ébredés. Csak arra kellett figyelni, hogy a kép négyzetes formájú legyen. Ez lett:

És az 5. feladat, hogy egy olyan utcarészletet kell fotózni, ahol hangsúlyosan megjelenik a perspektíva. Ez még nincs kész, de az ötlet már megvan. Olyan szívesen betenném Anna és Réka képeit is, de ez nem fotós blog, szóval most abba is hagyom, remélem, nem untátok. Folytatom a főzéssel.

Egyszer Micikével beszélgettem videocseten, és valami nagyon szép narancssárgát mártogatott valami nagyon szép pirosba. Kérdeztem, mi az. Mondta, hogy édeskrumpli és csiliszósz. Jó, hát olyan szép színe van, nekem is meg kell kóstolni. Mondta Micike, hogy mirelit édeskrumplit szokott venni az egyik máltai élelmiszerláncnál, úgyhogy megnéztem itthon is, és kaptam. Megcsináltam, és nagyon ízlett. 

Aztán megpróbáltam nem mirelitből készíteni, mert nem szeretem egyszerűsíteni az életemet, jó az nekem, ha pucolok és darabolok, de soha nem lett ropogós. Nagyon finom, csak hát inkább főtt krumplira emlékeztet, mint sültre. És akkor olvastam valahol, hogy tudom-e mitől lesz ropogós az édeskrumpli? Dehogy tudom! Kiderült, hogy a kukoricakeményítőtől. Csináltam egy fűszerkeveréket, és ezzel beszórtam a krumplit, majd fújtam rá olajat és tényleg ropogott. Oké, nem lesz olyan, mint az olajban sült sima krumpli, de valamennyire ropogni fog. 

Hozzávalók:

• 1 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 kávéskanál só
• 1 kávéskanál frissen őrölt bors
• ízlés szerint csilipor, cayenne bors, vagy bármi ami csíp

Ezt a 4 dolgot összekevertem, és teaszűrővel rászórtam a szinte egyforma vékony hasábokra vágott krumplira. Persze a teaszűrőben maradt nagyobb borsdarabkákat is ráborítottam. Ezután lefújtam olajjal (lehet locsolni is, ha csak olyan van otthon, nálam ez a gyakoribb) és kézzel jól összeforgattam. Leggyakrabban egyébként nem keverem össze a fűszereket, hanem egymás után rászórom a krumplira, mert nem szeretek mosogatni és úgyis mindent összeforgatok még kézzel, hogy egyenletesen bekenje az olaj a krumplikat. És a lustaságom miatt nem csinálom azt sem, hogy egy dobozban összerázom a krumplit a fűszerekkel, majd ha mindenhol bevonta, akkor az olajjal is. A dobozt sincs kedvem elmosogatni. Meg nem is érek rá, mindig nagyon éhes vagyok.

A lényeg, hogy viszonylag vékony hasábokra kell vágni, pont akkorára szoktam, mint az olajban sült krumplit. Most 4 db kisebb krumplit vágtam fel, és ebből a keverékből csak 2 kávéskanálnyit szórtam rá. Mehet több is.

200 fokos (nem előmelegített) sütőben légkeveréssel sütöttem kb. 20 percig, félidőben megforgattam. Figyelni kell, mert szeret megégni. Salátával és mustáros szűzérmével ettem. A salátára lenmagot szórtam, mert rengeteg van itthon. Lesz is egy recept, amiben ő a főszereplő.

Napi cuki pedig Amy a napköziben, amint finoman jelzi, hogy nem mindenkivel szeretne barátkozni:

Vagy ha muszáj, akkor viszont "Én vagyok a nagyobb"! Remélem, mindenki látja!

(Nem tudom, miért ilyen minőségűek ezek a fotók, igaz, loptam őket, de akkor is. Ha van jobb, akkor szívesen lecserélem...)

További édeskrumplik a blogon a batátarajongóknak:

- Csincsilla gluténmentes, tejmentes édeskrumplija csirkével és cukkinivel,

- Rozmaringos sült édesburgonya (vegán, gluténmentes) szintén Csincsillától,

- van ám zöldborsós is,

- és fokhagymás is,

- és az én egyik régi próbálkozásom póréhagymával és sajttal, de akkoriban még nem ízlett. Tökre nem mindegy, hogy mikor kóstolsz meg egy új ételt. És főleg, hogy kivel!