2011. augusztus 29., hétfő

Szedres őszibarack lekvár

Szedres őszibarack vagy őszibarackos szeder. Nem tudom eldönteni. A helyes megnevezés a hozzávalók arányából adódóan az első lenne, de ha az ízét nézzük, akkor a második.

Az egyik közösségi oldalon feliratkoztam Dr. Oetker lapjára, ahol rengeteg különleges lekvár leírását találtam meg. Kettőt választottam ki a hosszú listából. Az egyik ez a szeder-őszibarack volt, a másik pedig egy almás-fahéjas szilvalekvár, amit hamarosan szintén elkészítek.

Néhány hete gyönyörű és viszonylag jó árú szederhez jutott hozzá anyukám az újpesti piacon, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt a befőzéshez. Nagyjából akkor amikor Csincsilla is elkészítette a szederlekvárját. Mintha összebeszéltünk volna. :)

Dr. Oetkerék mindössze 85 dkg őszibarackot és 40 dkg szedret adnak meg a receptben. Az arányokat nagyjából megtartottam, de a mennyiségeket növeltem. Nálam így nézett ki (tisztítás után):

- 2,5 kg őszibarack
- 1 kg szeder
- kb. 50 dkg cukor
- 2 tasak dzsemfix 3:1

Az eredeti recept az eredeti mennyiséghez ír 2 zacskó dzsemfixet de én mindig jóval kevesebbet teszek a lekvárjaimba, mint ahogy a használati útmutató mondja.

Nem tudtam, mennyi lekvár készül ebből a mennyiségből, de sejtettem, hogy nem sok. A biztonság kedvéért 10 kis lekváros üveget mostam el.



Tehát: a szedret többször is alaposan átmostam. Az őszibarackot meghámoztam, kimagoztam, kis darabokra aprítottam. Mindkét gyümölcsből a fele mennyiséget egy lábasba szórtam és botmixerrel pürésítettem. Néhány evőkanál cukorral elkevertem a dzsemfixeket és hozzáadtam a püréhez. Belekevertem a maradék darabos gyümölcsöt és közepes lángon, sűrűn megkeverve felforraltam. Még egy adag cukrot adtam hozzá és kb. 45-50 percig rotyogtattam. Egyszer leszűrtem a habot a tetejéről, majd hagytam hogy elforrja. Még néhányszor belemerítettem a botmixert és kb. 1 óra főzés után késznek ítéltem a lekvárt.

Azonnal, forrón üvegekbe töltöttem (végül 8 db lett), az üvegeket lezártam, néhány percre fejreállítottam, majd újságpapírba csomagolva mehetett is a takarók közé pár napra.

Ahogy a pár nap letelt és kihűltek a lekvárok, az üvegek megkapták végleges díszüket, a szép üvegfedőket. Mert az én tesóm nemcsak anyukámnak csinált ilyeneket, hanem nekem is!

Egy kis üveggel megbontottunk és már el is fogyasztottuk. Vélemény: nagyon-nagyon finom, sokkal jobb mint a sima szederlekvár. Én mégis picit csalódott vagyok, mert azt hittem, sokkal intenzívebb lesz benne az őszibarack. De a szeder nemcsak a barack színét vette el (főzés közben még nagyon jól nézett ki a sárga-lila egyveleg), hanem az ízét is eléggé elnyomja. Legközelebb is biztosan fogok ilyent eltenni, de akkor még több barackot teszek bele.

Múlt héten nyaralni voltunk barátainkkal, de előtte még bográcsoltunk egyet. Itt látható a két segítő, akik türelmetlenül várják, hogy elkészüljön a pásztortarhonya. Frakk elég érdekes pózban lesi, hogy az asztalra került-e már az Ő adagja.


Edvárd szereléséből és udvarlásából pedig elég egyértelműen kiderül, hogy Veronába (is) készültünk. :) 2011-es Rómeó a Júliájával.





9 megjegyzés:

Rozali Collection írta...

Hello!

Ez a lekvár mennyei lehet! Sokszor készítek barackos-szedres crumble-t, de még eszembe sem jutott ez a lekvárkombináció! Holnap piacolok és kipróbálom! Köszi a tippet!

Üdv:
Rozi

Bianka írta...

Finom lehet ez a keverék

Bea írta...

Szia Rozi!
Remélem neked is annyira fog ízleni mint nekem :) Ha megcsináltad és van kedved, jelezz légy szíves, hogy hogyan sikerült.
Előre is boldog névnapot kívánok (ha esetleg vasárnap tartanád)! :)

csincsilla írta...

hű, annyira sajnálom, hogy már nem lesz szedrem:( eleve a szederből mindig kevesebb van, mint amennyit szeretne az ember, őszibarackhoz azért könnyebb hozzájutni. és még ha finomabb is, hát tényleg meg kell csinálni, de nálunk ez már csak jövőre marad. és irtó menők a virágos fedőcskék, azért kíváncsi lennék, hogy Mazsola mennyi időt töltött vele:)
a két eb meg egyszerűen cukor!!!! kár, hogy ilyen keveset látom őket:)
ja, a Rómeó is cuki:)

Andi írta...

Összefutott a nyál a számban, pedig a szederrel nem vagyok jóban, mert mindent megfog. Jövőre lehet, hogy én is kipróbálom, biztos finom lehet ez a lekvár. És persze annyira gyönyörű, hogy szavakat se találok rá!
Meg a kutyik is! :-)

Bea írta...

Feltétlenül próbáljátok ki jövőre! Szerintem megéri néhány üveggel eltenni, már csak az összehasonlítás végett is :)
Majd megkérdezem a tesómat, hogy mennyi időt töltött a fedőkkel. :) De ahogy ismerem, azt fogja mondani, hogy nem az idő a lényeg, hanem hogy végre azt csinál amit szeretne, mert befejezte a sulit. És így kiélheti a kreatív szenvedélyét.

Bea írta...

Csincsilla, ezt válaszolta tesóm a kérdésedre:

"Hát sajna nem igazán emlékszem... Mondjuk kb. 10 db lehetett úgy 1 óra talán... Esetleg 1,5. Kell egy jó minta és jó olló, és mivel nincs visszahajtva a kupak széle, csak szegve, ezért gyorsan pörög a gép is."

Pilchard írta...

Felbontottam az első üveggel,ez brutálisan finom!!!!!!!Örülök hogy megláttam Nálad a receptet,egyébként én több barackkal csináltam!!!Jövőre triplázni fogom ,pedig most is lett jó pár üveggel!

Bea írta...

Pilchard, annyira örülök, hogy neked is ízlik! :) Én is pontosan úgy gondoltam, hogy jövőre többet fogok eltenni belőle, több barackkal.
Köszönöm, hogy jelezted, hogyan sikerült a befőzés.