2009. március 31., kedd

Klasszikus paprikás csirke


Bea a drága, megint segített rajtam alkotói válságomban, és elküldte parikás csirkéjének fotóit és receptjét. Csincsilla, szerintem sürgősen küldenünk kéne Beának egy meghívót, hogy most már véglegesen állandó szerzőtársunk legyen! Ezt írta:

Szia Andi!

Úgy láttam, tejfölös paprikás csirke még nincs a blogon :), gondoltam, elküldöm, hátha hasznos lehet. Mivel nálunk is csődközeli helyzet van családi kassza téren, mostanában azt esszük, amit a mélyhűtőben és hűtőben találunk, illetve amit ezekből el lehet készíteni. Paprikás csirkét viszonylag gyakran főzök, és egyszerre nagyobb adagot, mert csirke szinte mindig van itthon és ez az az étel, amit akár 2-szer, 3-szor is meg lehet enni (már ha marad, mert ha átugrik Tomi barátunk, ő is be szokott segíteni a fogyasztásába :) ).

Hozzávalók (ahhoz az adaghoz, amit most én csináltam):
- 3 felsőcomb, 2 egész comb, 1 egész mell (filézve)
- 3 TV paprika
- 2 paradicsom
- 3 közepes fej hagyma
- olaj
- víz
- pirospaprika, Piros Arany
- só
- tejföl
- liszt


Az egész combokból alsó- és felsőcombokat gyártottam, a mellfiléket kisebb darabokra vágtam, majd többször átmostam a húst. Az apróra vágott hagymát (én szinte soha nem vágom túl apróra, nincs hozzá türelmem és egyébként is szeretem a hagymát, akár nagyobb darabokban is) olajon megpároltam, majd a tűzről lehúzva megszórtam pirospaprikával. Ezután beletettem a húsdarabokat, közepes tűz felett néhányszor átforgattam a hagymán, majd beledobtam a felaprított paradicsomot és paprikát. Ízesítésképpen nyomtam bele egy kis Piros Aranyat is, aztán sóztam. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte (szeretem, ha jó sok szaftja marad). Addig főztem, amíg a hús megpuhult, a csontról már könnyen levált. Ekkor kb. 2 deci tejfölben elkevertem 1,5 kanál lisztet, ezzel besűrítettem a szaftot. 10 percig közepes lángon forraltam még. A gyorsaság kedvéért tésztát főztem hozzá, Imi egyébként is jobban szereti a tésztát, mint a nokedlit. Én a saját adagomat a tányéron meg szoktam locsolni még sok tejföllel.


Bea egyébként még azt mondta, hogy a karácsonyi vásáron már a mi lekvárjainkat is szeretné látni! Nem tudom, emlékszel-e Csincsilla, hogy hétfő volt a határidő? :-)





Krémsajtos tészta


Tökéletes megoldás azokra a napokra, amikor valamit már tényleg, de tényleg főzni kéne, de bevásárolni már nem jut el az ember, és maximum félóra jut erre az egész konyhai előadásra. Egy perccel sem több, és ezalatt persze el is kell mosogatni.
Tehát opcionális a hozzávalók sora, abból kell gazdálkodni, amit találok a hűtőben.
– 1 fél szál szép póréhagyma (vagy egy nagy vörös- vagy lilahagyma, vagy bármi más ilyesmi)
– 4-5-6 nagy gerezd fokhagyma (de akár több is lehet)
– egy darabka füstölt szalonna (plusz valami jobbféle sonka maradéka, de az most nem volt)
– 200 gramm krémsajt (vagy túró vagy ricotta vagy mascarpone)
– 15–20 dkg keményebb sajt (minél többféle, annál jobb)
– 1 dl sűrű házitejszín (vagy bolti vagy tejföl)
– 5 dkg vaj
– nagy marék petrezselyem
– só, bors
– 500 gramm valamilyen bordázottabb tészta, amibe a szósz jól bele tud majd kapaszkodni.

A tésztához felteszem a vizet forrni, közben egy jó kis öntöttvas serpenyőben megcsinálom a mártást. A füstölt szalonnát nagyon apró kockákra vágom, szép pirosra sütöm. Hozzáteszek kb. 5 dekányi vajat, amikor már az is forró, mehet bele a vékony karikára vágott póré. Ha már az is megpárolódott (nem kell barnára sütni), akkor lehúzom a tűzről, és belenyomom a fokhagymagerezdeket. Mehet vissza egy fél percre megint összeforrósodni. Megint leveszem a tűzről (ha gyorsabb lennék, nem kéne mindig levenni, de elég stressz az is, hogy beleférjek a félórába, nem akarok már ezen az időn is javítani), és szép kényelmesen beleöntöm a tejszínt, belekanalazom a krémsajtot, és belereszelem a sajt nagyobbik felét. Só, bors. Visszateszem a tűzhelyre, és csak addig melegítem már, amíg minden alkotóeleme összeolvad, ha túl sűrű lenne, akkor kis tejjel hígítom, ha esetleg túl híg, akkor mehet bele még egy kis reszelt sajt. Ha már teljesen egynemű a szósz, akkor végleg elzárom alatta a gázt, és hozzákeverem a nagy csokor apróra vágott petrezselymet.
Közben megfőtt a tészta is, leszűröm, és egy nagy tálban összekeverem a mártással. Aztán majd mindenki reszel még rá sajtot a tányérján. Elronthatatlan és nagyon finom.



2009. március 30., hétfő

Sült húsos-majonézes saláta


Marcsi búcsúztatására készítettek a kolléganők mindenféle finomságot, köztük Kati ezt a finom salátát. Már akkor könyörögtünk neki a receptért, ám eddig még nem volt ideje leírni, de mivel nekem pont most van egy kis maradék sült csirkém, kikényszerítettem a receptet belőle a folyosón kutyafuttában. Azt ígérte, majd kijavít, ha valamit rosszul írok! :-)


Hozzávalók:
- 1 adag házi majonéz
- 2 nagy pohár tejföl
- maradék sült hús
- savanyú uborka (vagy kovászos, vagy csemege, mindegy, de ez a lényeg!)
- krumpli
- a krumplinál kevesebb alma
- lilahagyma
- jégsaláta-darabkák
- esetleg sajtkockák

Kati nem mondta el pontosan, hogy csinálja a majonézt, de nem is volt erre szükségem (gondoltam én!), mert van itthon néhány szakácskönyv, plusz még anyu receptje. Össze is hasonlítottam több receptet: anyuét, Stahl Juditét és a Szakácsok Könyvéét.

Anyué: 2 tojás sárgája, pár csepp olaj, 2 kávéskanál mustár, 2 kávéskanál porcukor, pici só, 1 pohár tejföl (2 decis), 12 csepp citromlé. Ezt fiatalasszony koromban gyakran készítettem, és mindig nagyon elégedett voltam vele, csakhogy most már sokkal jobban tudok főzni...

Stahl: 1 tojás sárgája, 1/2 teáskanál só, 1,5 deci nagyon jó minőségű olivaolaj, frissen őrölt fekete bors, pár csepp citromlé.

Szakácsok Könyve: 2 tojás sárgája, 1 tk dijoni mustár, 1 tk fehérborecet, 150 ml napraforgó- vagy repceolaj, 2 tk citromlé.

Sikerült persze a legszerencsétlenebbül választanom, 2 tojás sárgájával és kábé 1 deci extra szűz olivaolajjal készítettem, majd még a fűszerezés után belekevertem egy fél pohár tejfölt, és amikor megkóstoltam, gyorsan kerestem egy zacskót, amibe kiönthetem az egészet, mert az olivaolaj erős ízétől ehetetlen volt... (Akkor már inkább csak egy tojást áldoztam volna be!)

Ezután elővettem a majonézes flakont amiben volt kábé fél deci majonéz és hozzákevertem a maradék fél pohár tejfölt (de ez pont a legeslegsűrűbb fajta tejföl volt, úgyhogy igazán elkelt volna bele mág egy pohár kefír is, de az nem volt), mustárt, cukrot, citromot. Mindegy, elszántan folytattam a salátakészítést: minden hozzávalót egészen apróra vágtam, a lilahagymát uborkagyalun hajszál vékonyra reszeltem, és az egészet jól összekevertem.


Az biztos, hogy ez sajnos nem olyan lett, mint Katié!!! De majd legközelebb! :-)


És eközben elkészítettem második próbálkozásomat a rozsos minibagettből, de ennek a formázása se sikerült igazán. A kenyértészta nem olyan, mint a nudlitészta, ezért minden hajtogatás, formázgatás mentén szétnyílik sülés közben. Újabb próba következik, ötleteket várok: hogyan lehetne hangyatojás formájúra és teljesen sima héjúra készíteni. Ha lehet ne azt javasoljátok, hogy nudlitészta-lágyságúra gyúrjam a kenyértésztát!




Briós


Tulajdonképpen a kakaós csiga maradék tésztájából készült. A tészta a szokásos édes kelt tészta, de azért ide is beírom, hogy ne kelljen annyit kattogtatni a receptért.
Tészta:
- 555 gramm finomliszt
- kb. 3 dl langyos tej (most ebből 1 dl tejszín volt, jobb lesz tőle!)
- fél kocka élesztő
- egy zacsi vaníliás cukor
- 6 evőkanál kristálycukor
- egy kávéskanál só
- 5 dkg vaj

A kenyérsütőgéppel megdagasztatom a tésztát, kelesztem. Aztán megint átgyúrom alaposan, csinos hurkákat gyártok, és azokat megpróbálom briós alakra összecsomózni. A tetejét olvasztott vajjal megkentem, jégcukorral megszórtam. Még kb. félórás pihentetés után mehetett a jó meleg (180 fok) sütőbe. Olyan 20 perc alatt meg is sült.



2009. március 29., vasárnap

Lenmagos-rozsos minibagett


A szállodában, ahol volt szerencsém két napot eltölteni, a reggelihez csodálatos péksütiket kínáltak óriási kosarakban. Ott találkoztam egy egészen picike kiflivel, vagy bagettel, ami akkorka volt csak, mint a tenyerem, és láthatóan rozsos volt, tele lenmaggal. Ha nem egy annyira elegáns helyen lettünk volna tesómmal, biztosan kiköveteltem volna a receptet, de a hely eleganciája miatt nem igazán mertem ott receptekről beszélgetni, ezért elhatároztam, hogy itthon kikísérletezem ezt a finomságot.



Tulajdonképpen mondhatnám azt is, hogy így elsőre sikerült eltalálnom, bár még nem kóstoltam, de az itthon készült rozsos kenyerekhez képest ez igen könnyűre és puhára sikerült, ami hasonlít az ottanira. Finomításra szorul mégis, mert nem tudok rájönni, hogy azt, amit ott ettünk, hogy tekerték fel, hogy olyan kis hangyatojás formája legyen, szép sima, héjjal, ne ilyen szétnyíló, mint az enyém. És a mérete sem lett megfelelő, legalább a felére kell vennem az adagokat. Ezek most nagyjából 100 grammos darabkák voltak, legközelebb (talán már holnap!) megpróbálom feleekkora adagokkal.


Hozzávalók:

- 50 dkg rétesliszt
- 18 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
- 1 kávéskanál cukor
- 2 kávéskanál só
- 2 evőkanál lenmag
- 2,5 dkg élesztő
- 4 dl langyos víz
- 1 evőkanál szőlőmagolaj (lehet oliva, vagy sima olaj is!)

Először a száraz hozzávalókat jól összekevertem, majd belemorzsoltam az élesztőt a fűszeres lisztbe, végül hozzáöntöttem a langyos vizet is és géppel jó 20-25 percig dagasztottam. Kiolajozott edényben folpakkal lefedve és még konyharuhával letakarva kábé 1 órát kelesztettem. Amikor szépen megkelt, újra átgyúrtam és 12 db egyforma (90-100 grammos) golyócskát formáztam, ezt nyújtófával kis körlappá nyújtottam és feltekertem. Megkentem langyos vízzel, és a melegedő sütő elé tettem őket további 20 percig kelni.

A sütőt először 250 fokra felforrosítottam úgy, hogy egy tepsiben vizet tettem bele, hogy jó forró gőz vegye körül majd a bagettkéimet. Amint újból megkeltek a kis péksütik, sós, vizezett tojással megkentem mindegyiket. Amikor betettem a sütőbe a sütőlemezt, azonnal visszavettem a hőmérsékletet 200 fokra és ezen sütöttem 22 percig. Szerintem gyönyörűek lettek!


Tomának ezt a macis sámlit hoztam ajándékba, hogy legyen mire ülnie az erkélyen, amikor cigizik. Annyira jó fej vagyok!!! :-) De meg is érdemelte, mert azt mondta, hiányoztam ...



Amikor visszaérkeztünk a "nyaralásból" kicsit nehézkesen vettem fel életem szokásos ritmusát: nehezményeztem, hogy főznöm kell, ehhez bevásárolni, nem beszélve a többi "apróságról", amiket nap mint nap gond nélkül elvégez minden háziasszony, családanya. Aztán talán a tegnapi futás tette, talán csak mert így vagyok programozva, mára már hiányzott a konyhai robot: ugyanis rosszul esett, hogy nincs itthon néhány féle kaja, nem beszélve a finomságokról és amúgy is utálom, ha a fiam szendvicset eszik hétvégén. Azt hiszem, én nem is érzem magam itthon jól a finom almakompót illata nélkül, amire még Toma is kibújt a szobájából a számítógépe mellől, vagy említhetném a csokis-zabpelyhes kekszet, amit persze macerás elkészíteni, de otthont varázsol a lakásból az az igazi csokissüti-illat! Ezt csak azok tudják, akik tapasztalták már! :-)





2009. március 28., szombat

Mazsi paradicsommártása


Hát igen, vannak, akik futás után még nekiállnak főzni. Ezt a paradicsomszószt Mazsi dobta össze rögtön a 20 perces rendkívül kimerítő közös futásunk után az idő alatt, amíg én az életbenmaradásért küzdöttem itthon, egyedül...

Így kell készíteni Mazsi-módra:

"Szóval, 3 fej paradicsomot és egy fej lilahagymát feldaraboltam, aztán jól megsóztam és megborsoztam, majd kézzel összekevertem őket.


Aztán a lábosba (vagymiaz :-)) beleöntöttem a házi paradicsomlét és az előkészített zöldségeket, és nagyonnagyonnagyon sok oregánót és bazsalikomot szórtam rájuk, mert abból nekem sosem elég!


Ezután forraltam addig amíg a pari elszószosodott, és néha sóztam borsoztam, ahogy kóstolgattam ...


... ééééés a végén raktam bele reszelt parmezánt, amiből a tetejére is szórtam. Bekanalaztam, mint egy főzeléket."


Hát, Mazsi, ez tényleg egy szuperfinom, közben pedig jó fogyókúrás vacsi volt, nem úgy mint az enyém. Talán én még annyira nem vagyok elszánt mint te, így amikor majd (hamarosan) megcsinálom ezt a finom paradicsomszószt, tésztát is fogok hozzá főzni, ha egyetértesz! :-)




Kakaós csiga, 2.

Kicsit változtattam az eredeti receptemen, sokkal, de sokkal finomabb lett. Az ötlet nem az enyém (mint ahogy sosem:)), valamelyik blogon olvastam, sajnos, most nem találom, hogy kinél, de amint megint belefutok, belinkelem. A szokásos módon elkészítettem a tésztát, miután megkelt, alaposan átgyúrtam, hatalmasra kinyújtottam (a gyúródeszkámnál kicsit nagyobbra). És itt jött a változás, 10 dkg vajat megolvasztottam, és alaposan megkentem vele a kinyújtott tésztát. Utána a szokásos, kakaópor, porcukor, tekerés, szeletelés. Félórás pihentetés után sütés, előmelegített jó meleg sütőben, félidőben kis cukrostejes-locsolgatás.
Nagyon finom lett, ropogósabb a tésztája, ezentúl így fog készülni.

Cicahíradó:
Nagyon szépen sütött ma a nap, jó is volt kicsit kikukkantani, szívni egy kis friss levegőt, de azért a fűtött házban még sokkal finomabb. Aztán mindenki tetszése szerint tölti a szabadidejét, ki békés és nyugodt alvással, az aktívabbak nézelődéssel:)





Ja, és a tartalékcica! Az Anditól kaptuk, aki a Boritól kapta, szóval rendszeresen kapunk kiselejtezett párnákat az állataink alá, és egy ilyen cukor kis párnát is kaptunk! Még nem vagyok benne biztos, hogy megkapják a cicák. Ámbár nagyon jól állna Tomacicának. Elég vacak a fénykép, nem tudom, mennyire látszik, hogy a cicus műszőrméből van, és külön felhívnám a figyelmet a fantasztikus bajuszra!




Imi tésztája


Legnagyobb örömömre teljesen "ellepik" a főzős férfiak a blogot, most Imi tésztáját mutatom be. Már a látvány is azt eredményezte, hogy nekiálltam este fél tízkor krumplit sütni magamnak, annyira korog a gyomrom, és hát a hozzávalókra pillantva el tudom képzelni az illatát is... Nagyon jó ötletet kaptam, mindenképpen meg fogom csinálni Imi tésztáját én is (amit Bea írt le nekem). Köszönöm mindkettőtöknek a fáradozást :-) és azt is, hogy alkotói válságomban kisegítetek!

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy legutóbb nagy mohóságomban nem fényképeztem le Micike spenótos tésztáját, pedig az is valami fantasztikus volt, és a bulinkra főzött, Gabimami-kedvence csirkét sem, mert elfelejtettem magammal vinni a fényképezőt... Nagyon finom volt mind a kettő, hát várok türelmesen, hátha megismétli drága barátnőm ezeket a finomságokat!)

És most akkor jöjjön Imi tésztája - írja Bea. Mivel Imi sosem mér le semmit, ezért csak a hozzávalókat írom le, és a körülbelüli mértékegységeket, az arányokat mindenki maga kísérletezze ki, kinek hogy ízlik:

- sok fokhagyma (5-8 gerezd)
- 1 fej hagyma (lila vagy vörös)
- kb. 1-1,5 kg paradicsom
- 2-3 csomag csirkemellsonka
- száraz fehérbor (ha nincs otthon száraz, jó a félédes is)
- sok apróra vágott petrezselyem
- tészta (kb. 500 g)
- olaj
- só


Az áttört fokhagymát és az apróra vágott hagymát megpároljuk az olajon, ebbe beletesszük és megpirítjuk a csikokra vágott sonkát. Ezután a pici darabokra vágott paradicsomot beleszórjuk és öntünk rá egy kis bort (kb. 1-2 deci). Fedő alatt főzzük, rövid ideig forraljuk, fűszerezzük sóval, petrezselyemmel. Tovább főzzük, amíg szósz állaga lesz, ízlés szerint öntünk hozzá még bort. A végén belekeverünk kicsivel több főtt tésztát, mint amennyi a szósz, és petrezselyemmel meghintve tálaljuk.

Tapasztalataink alapján ez az adag egy hadseregnek elég :) De mindig el szokott fogyni. Általában 2-szer eszünk belőle és én még a kolléganőmnek is szoktam vinni egy jó nagy adagot, mert nagyon szereti. (Én pedig rettenetesen irigylem a kolléganőt! A.)

Ennek a tésztának a receptjét még soha sehol nem láttam leírva. Mert ezt Imi találta ki. :) Elkezdett gondolkodni, mit is enne szívesen és körülnézett, mi van itthon. Így született meg ez a tészta. :)


Gyönyörű!!!! Nagyon finom lehet!

Mivel több év kihagyás után ma kezdtem el újból futni drága-édes-tündéri segítőtársammal Mazsival, azt hittem, hogy ma már nem fogok vacsorázni, ugyanis emlékeimben úgy élnek a futóedzéseim (Évával), hogy nem bírtam enni utána sosem. De elég volt erre a szépséges tál tésztára egyetlen pillantást vetnem és végem volt. Sajnálom, hogy vacak "Világ legjobb sült csirkéjét" kell ennem sült krumplival és ropogós jégsalátával!!! :-) Köszönöm Iminek és Beának ezt a szuper receptet!



2009. március 25., szerda

Sóska

A sóska is megosztja az emberiséget, én a rajongók nem túl népes táborába tartozom. Tésán mindig elég sok terem, szinte magától nő, és mivel szinte egyedül eszem a családból, mindig van jónéhány doboz a fagyasztóban. Persze lehet már frisset is kapni, de nekem még vannak fagyasztókievési feladataim.
Szóval a sóska úgy kezdődik, hogy leszed az ember egy kazallal, leszedi a szárát, meg az erősebb ereket is érdemes kiszedni. Megmosom, és kis olajon/libazsíron megfonnyasztom a leveleket. Ez néhány perc csupán. Ha kicsit kihűlt, botmixerrel selymesítem, és kisebb adagonként mehet is a fagyasztóba.
Amikor sóskára vágyom, előkapok egy dobozkát, kiolvasztom. A felesleges vizet finoman kinyomkodom, lábasban felforrósítom, kis vízzel elkevert liszttel behabarom, közben tejjel (nem tejföllel, mert az nekem túl savanykás) felengedem. Viszonylag sok cukor kell bele (1-2 evőkanálnyi), meg persze kicsi só. Keménytojással a legfinomabb.



2009. március 23., hétfő

Sárvári csirkefalatok


Ismét Anyuci receptgyűjteményéből mazsoláztam (:-)), hogy valamit beújítsak csirkemell-ügyben. Az eredeti recept szalonnát ír még a hozzávalók sorába, de ahhoz most nem volt kedvem, viszont 4 csirkemellhez ír 1 deci tejfölt, ami nálam úgy alakult, hogy 1 db csirkemellhez 2 deci tejföl, plusz még 1 deci tejszín, de minden mást a recept szerint készítettem.

Hozzávalók: csirkemell tetszés szerint, 1 fej vöröshagyma (vagy lila, ha van maradék, mint nálam), 2 gerezd fokhagyma, 2 deci tejföl, 1 deci tejszín (vagy amennyi maradék van), 1 evőkanál mustár, egy jó adag frissen őrölt bors, kicsi só.

A hagymát apróra vágtam, a fokhagymát lereszeltem és mindezt összekevertem a 2 deci tejföl és egy deci tejszín keverékével, amibe előbb még kézi habverővel belekevertem a mustárt, sót, borsot. A csirkemellet vékony szeletekre vágtam, belemártottam a fűszeres tejfölbe és egy sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem egymás mellé. Alufóliával letakarva 200 fokon sütöttem 35 percig, majd fólia nélkül még 10 percig. Tésztával tálaltam magamnak, mert ugye volt még tegnapról rántott hús... Azt gondoltam holnap esetleg egy kis jégsalátából, paradicsomból és uborkából készített salátába keverem majd a maradék husit.



Mivel ez a kaja nem túl szép, ezért - hogy legyen miben gyönyörködni - bemutatom, hogy Bea névnapjára milyen szép kínálótálat és gyümölcsöstálat kapott még a tesójától, akit váratlanul szintén Mazsinak hívnak, mint a mi Mazsinkat :-)






A képek innen vannak, mert Bea azt hiszi szebbek így, mint a saját képein. Legközelebb mégis sajátokat kérek, jó? :-)




2009. március 22., vasárnap

Alex és Toma



Toma és Alex a Béke téren gitároznak. Kéretik a kalapba dobálni sok-sok pénzt! :-)







Ercsi megint főz!


Vikiéknél megint Ercsi főzött és nem is akármit. Egy tisztítókúra egyik receptjét osztotta most meg velünk, remélem követi majd a többi is! Igyekszem majd én is betartani, mert nagyon tetszik, és már amúgy is készültem valami ilyesmire, ami azért mégsem böjtölés. Ercsire nagyon büszke vagyok, amiért ilyen jókat főz és olyan sokan irigylik érte Vikit! :-) Én is...

(Azért azt is megemlítem, hogy a gyönyörű kajáról a gyönyörű képeket Viki készítette!)


Hat darab csirkemellfilét besóztam és megborsoztam aztán nekiláttam felvágni a zöldségeket. 2 paradicsom, 2 paprika, 1 brokkoli. Miután felaprítottam őket, tepsibe helyeztem, adtam hozzá oregánót és bazsalikomot. Aztán letakartam egy fóliával és fél órát pároltam. [Uhh de éhes lettem! Nagyon jól hangzik!]


Ez egy béltisztító kúra, aminek az a lényege, hogy nagyon sok feldolgozatlan gabonát (teljes kitörlésűt) és feldolgozatlan magvakat (mandula, mogyoró, lenmag...) kell enni és ehhez rengeteg vizet kell fogyasztani. Ezzel salaktalanítjuk a szervezetünket és megszabadulunk a sok méreganyagtól.

Köszi Ercsi, próbállak követni!!!!! :-) El is kezdem mindjárt szerdán egy kis bükfürdői wellnesz kikapcsolódással...




Almás-diós süti Éva szülinapján :-)



Ismét elérkezett a nagy nap: Éva szülinapja! Tavalyelőtt Londonban, tavaly még utoljára Anyucinál, és idén a Sas-hegyen ünnepeltük - azt hiszem mindhárom helyszín emlékezetes marad a számunkra. Évának idén ez volt az egyetlen szülinapi kívánsága: A Sas-hegyre AKAROK menni! Szegény még a szülinapi sütijét is maga sütötte, mert én az előző éjszakai bulizás után képtelen voltam rá.


A receptet még nem tudom pontosan, csak annyit, hogy rengeteg dió és alma volt benne, kapcsos tortaformában kellett volna sütni, de Éva ötletesen muffinsütőben sütötte, és hogy nagyon-nagyon finom volt ... legalábbis az a része, amelyik jól megsült. :-)

Na és akkor a recept:

Almás-diós süti

Hozzávalók
- 2 közepes alma durvára felkockázva
- 10 dkg cukor
- 1 tk. fahéj
- 10 dkg olvasztott vaj
- 1 tojás
- 1/4 liter tej
- 15 dkg liszt
- 1 zacskó sütőpor
- 4 dkg durvára tört dió
- 1 csipet só

Először a tojást felverjük, belekeverjük az olvasztott vajat és a tejet. Az almát megcukrozzk, megszórjuk fahéjjal és ezt a cukros almát a dióval együtt a tejes-tojásos léhez adjuk. A száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor só) egy külön edényben összekeverjük, ezután a folyékony keverékhez adjuk. Kivajazott tortaformában 40-45 perc alatt megsütjük.

Éva tapasztalatai a sütiről: Mivel ő nem darabolta az almát, hanem reszelte, hogy Anna észre ne vegye a sütiben, ezért kicsit eláztatta a tésztát, amitől az úgy tűnt, mintha nem sült volna át teljesen. Ráadásul neki nem volt elég édes, ugyanakkor szerintem a jól megsült részek úgy voltak jók, ahogy voltak. Tehát lehet kicsit több cukorral is próbálkozni, de nem kötelező.


A Sas-hegy - mint tudjuk - gyermekkorunk helyszíne, s ahogy öregszünk, egyre gyakrabban vágyunk vissza oda. Pár éve fedeztük fel a természetvédelmi területet, ahová eddig mindig ingyen, kísérő nélkül jutottunk be, de idén már belépőt szedtek, és szívszorító volt számomra, hogy csak kísérővel mehettünk végig a túraútvonalon. Azon a helyen kísértek minket, ahol felnőttünk...
Leánykökörcsin (Fotó: Máté Anna)

Számos oka volt annak, hogy Éva a Sas-hegyre kívánkozott. Tavaly, amikor egyszer nélkülem ment oda kirándulni, ledöbbent ennek a gyönyörű virágnak, a Leánykökörcsinnek, és a szépséges Tavaszi héricsnek a látványán. Mindenképpen meg akarta nekem is mutatni, de amikor végül eljutottunk együtt oda, már elvirágoztak. Tavaly ilyenkor már réges rég 20 fok meleg volt, ezért találkozott ezekkel a virágokkal korábban, de most még nem nyílt a Tavaszi hérics. El tudom képzelni, hogy a kettő együtt milyen hatásos volt!

Leánykökörcsin (Fotó: Máté Anna)

Utánanéztem ennek a virágnak a Micikétől kapott Virágkalauzomban és azt írják, hogy népies neve: Tikdöglesztő, vagy Alamuszivirág. És még azt is megtudtam a könyvből, hogy mérgező! Pedig olyan szép!

Leánykökörcsin. Nem bírom ki, hogy ne tegyek fel még egy képet róla. (Fotó: Máté Anna)

Toma azt mondta rá, hogy olyan, mintha fotoshoppal készültek volna a képek, pedig valóban ilyen a természetben: elszáradt szürke-fekete aljnövényzet között óriási lila szőrmók virágok! Csodálatos!


A másik nagyon különleges, csak itt található növény nevét sajnos nem tudom, (majd Éva segít), de annyit elmondott róla a túravezetőnk, hogy csak télen virágzik, most, hogy tavaszodik, kezd elvirágozni. Jó lenne ide a házunk elé az utcára egy ilyen bokrot ültetni...


Megtudtuk, hogy a hegyből régen hévíz tört fel ezeken a lyukakon. Amikor nagyszüleim ide költöztek, még láthatták volna ezeket a hévízforrásokat, sőt fürödhettek is volna benne, ha jártak volna kirándulni. Azt is megtudtuk, hogy az építkezések alatt berobbantott barlangok miatt száradtak ki ezek a források.

Napvirág (Fotó: Máté Anna)

A napvirágról feltétlen tudni kell, hogy csak akkor bújik ki és virágzik, amikor már jó meleg van. Azt jelzi, hogy idén többet nem lesz hideg! Véééégreeee!


A pókokkal és a többi virággal már nem merem untatni az olvasókat. Remélem, a tavasz első (két) napja, Mazsi és Bea névnapja, Éva szülinapja és a Napvirág végre meghozzák a várva-várt meleget! Éva, neked nagyon boldog szülinapot kívánok innen is!!!! :-)