2018. december 22., szombat

Nutellás-mogyorós keksz (gluténmentes, tejmentes)


Tegnapelőtt félig alva összedobtam a majdnem tökéletes kúkit, nyilván soha többé nem tudom megismételni. Le sem fotóztam, olyan gyorsan eltűnt. Ma próbáltam ismételni. Ez lett belőle. Ez sem rossz, sőt, kifejezetten finom, de nem kúki, sajnos. Mindenesetre ezt is meg lehet sütni, gyors is, jó is.

Hozzávalók:
5 evőkanál nutella
2 nagy tojás
170 g olvasztott tejmentes margarin
90 g kókuszliszt
60 g rizsliszt
12 aszalt szilva felaprítva
1 kis marék dió durvára vágva
25-30 szem mogyoró
1 csipet szódabikarbóna
1 nagy löttyintés rum
1 csipet só
fűszerek: vanília, fahéj
pár evőkanál víz
olvasztott csoki a tetejére

Mindent összekeverek. Adok hozzá annyi vizet, hogy kifejezetten lágy legyen a massza.




Vizes kézzel kis diónyi gombócokat gyártok, sütőpapíros tepsire mennek.



180 fok. Pár perc múlva kiveszem, és beléjük nyomom a mogyorószemeket. Addig sütöm, hogy alul kapjon egy kis színt, de még jó puha maradjon (hűltében még keményedni fog). Ha kihűlt, olvasztott csokival megcsíkozom.





Glutén- és tejmentes mézeskalács


 Hátha valaki épp most akar sütni, villámgyorsan felrakom, mert most látom, hogy ez még nem történt meg, pedig tavaly is már ezt sütöttem. Szuper a recept, a mézeskalács majdnem olyan, mint az eredeti, csak jobb. Ropogós, nem hullik morzsákra, tényleg nagyon jó. Viszonylag könnyű is vele bánni. Ebben a receptben méz és némi cukor van, lehet csinálni cukorhelyettesítővel is, nem változtatja lényegesen a tészta állagát.

Hozzávalók:
360 g kukoricaliszt
160 g tápiókakeményítő (vagy más keményítő vagy egyszerű gluténmentes lisztkeverék, azok úgyis általában csak keményítőből állnak)
120 g rizsliszt (barnát szokta használni, de jó a fehér is)
3 evőkanál útifűmaghéj
mézeskalácshoz való fűszerkeverék
1 csipet só
20 dkg tejmentes margarin olvasztva
fél dl olívaolaj
4 evőkanál méz
cukor, ha kell
1 csipet szódabikarbóna
4 + 1 tojás
víz
a tetejére ez-az

Összekeverem a száraz cuccokat egy nagy tálban, én ehhez a mennyiséghez egy csapott evőkanál fűszert szoktam rakni, aki az erősebb ízeket szereti, tegyen többet. Mindent összekeverek (egy tojás a kenéshez kell majd, tehát azt nem). Annyi vizet adok hozzá, hogy szép lágy legyen a tészta (kb. egy deci ment még hozzá, de ez erősen lisztfüggő), kicsit ragacsos, mert így lehet könnyen és gyorsan dolgozni vele. Ha törik, az nagy szenvedés. Nem tudom, látszik-e a képen az állaga. Finom puha. Ja, és margarint nemigen használok, csak ilyenkor, karácsonykor. Ha te ilyenkor sem akarsz, akkor elég biztos vagyok benne, hogy helyettesíthető mondjuk fele kókuszzsírral, fele olívaolajjal. Ez így elég semleges ízű. Ha édesebben szereted, tegyél hozzá egy-két evőkanál cukrot. Ha a tetején cukormáz lesz vagy cukorszórás, akkor viszont nem kell bele, mert a végeredmény akkor már túl édes lenne. Szerintem.

Kukoricalisztet használok a nyújtáshoz, és kis adagokban, viszonylag alálisztezve nyújtom, hogy ne ragadjon le. Jó vékonyra lehet nyújtani. Kiszaggatom, még ez a kicsit cakkos rénszarvas is jól megy belőle. Sütőpapíros tepsire mennek.



A tepsiben lekenem felvert tojással, és megszórom barna cukorral, ha akarom. Vagy nyomok bele tökmagot. Vagy mindkettő. 180 fokon sütöm, nem mértem, de úgy 15 perc, szerintem érdemes kicsit túlsütni, akkor lesz finom ropogós. Amikor kiveszem, akkor még puha, álltában szépre keményedik. A végtelenségig eláll. Lehet vele vacakolni, cukormázazni, netán csokizni, de üresen is nagyon jó. Ebből a mennyiségből rengeteg lesz.





2018. december 14., péntek

Mézes krémes tutorial



Szóval már jó pár éve sütünk karácsonykor és húsvétkor a Heti betevőnek. Céges történet, sokan sütünk valamit, és ebből irtó jó kis süteményes csomagok állnak össze a családoknak. Én évek óta mézes krémest sütök. Mert azt gondolom, hogy szeretik az emberek a krémes édességeket, és ez az, ami elég masszív ahhoz,hogy ennyit szállítmányozzam/zák, bírja az adagolást, bírja hűtő nélkül is, mert elég vajas a krémje. Általában mindenki szereti, és a sok száraz bejgli meg keksz mellett tök jó, hogy van ilyesmi is. Minden más ellene szól, tényleg irtó nagy macera ilyen nagy mennyiségben előállítani, szóval ilyenkor mindig megfogadom, hogy legközelebb valami egyszerűbbet választok, és még az is lehet, hogy egyszer így is teszek. Most azért írok erről jó sokat, hogy ha még egyszer eszembe jutna, akkor legyen hozzá útmutatóm. Meg azért, hogy már rengeteg tapasztalatom összegyűlt mézeskrémes-ügyben, és nektek is jól fog jönni, ha ezer tepsivel akartok sütni belőle.
Tehát az eredeti recept az Anditól származik, és itt van. Azt hiszem, 150 darab sütit kell vinnem, szóval sok adaggal nyomulok, most egész pontosan 12 adagot csináltam. Legalábbis a tésztából. Nekem most elég nagy gáztepsim van, ebből pont 24 lap lett, tehát 6 jó nagy darab mézes krémesem lett.
Tehát a tészta. Nem lehet egyszerre 12 adag tésztát megcsinálni, egyrészt nincs is ekkor edényem, másrészt addig jó vele dolgozni, amíg viszonylag meleg. Tehát most úgy csináltam, hogy egyszerre négy adagot gyúrtam össze (tehát 1,8 kg liszt és társai). Az eredeti receptben fél deci tej van, nekem ez simán van 1-1,5 dl adagonként, mert lágy tésztával nagyon könnyű dolgozni, a keményből pedig irtó nagy szívás a viszonylag vékony, nagy lapok kinyújtása. Tehát azzal kezdem, hogy kivágok sütőpapírból a tepsibe illő lapokat, nem kell 24, de mondjuk 15-öt. Aztán egész pontosan lemérem, hogy mekkora lapokat fogok sütni (nyilván pont amekkora belefér a tepsimbe). Nekem ez a mostani sütőmnél 29x39 cm. Kivágok egy ekkora téglalapot sütőpapírból, ez nagy segítségemre lesz. Tehát ott a jó lágy tészta, sok liszt, hogy ne ragadjon, a kivágott lapok. Ekkor bekapcsolom a sütőt. Kiveszek egy adag tésztát, nem a nyolcadot, hanem ennél nagyobb darabot. Ha nagyon ragacsos, akkor kis liszttel átgyúrom. Rárakom a kis liszttel meghintett sütőpapírra, és elkezdem nyújtani. Ha jól csináltam, és jó lágy a tészta, akkor könnyen megy. Szabályos téglalapot nem tudok nyújtani, tehát az a célom, hogy a közepén legyen egy 29x39 centis téglalapom. Ha ezt elértem, akkor rárakom a pontos szabásmintámat, és pizzavágóval körbevágom. Áthúzom a tepsire, és mehet a 180 fokos sütőbe. A levágott tésztát összegyúrom, szedek hozzá friss tésztát, és kezdem elölről. Ebben az a jó, hogy csak az utolsó lapnál kell centizni, az összes többinél egyszerűen nyújtok egy jó nagy lapot, aztán leszabom. Ha hiányozna egy sarka, akkor a lágy tésztából elég jól lehet tapasztani. A megsült tésztát áthúzom papírostul egy sütőrácsra hűlni, megy a helyére a következő lap. Pár papírt visszamentek, a hideg lapokat simán lehet egymáson tartani, nem kell közéjük papír. Ezt még kétszer ismételtem, az a vége, hogy van 24 lapom. Ez elég sok idő, és nekem ez a legunalmasabb.



Akkor lehet folytatni, amikor az összes lap már hideg.

Közben meg lehet csinálni a krémet. Vagy másnap. Ahogy én most. Ezt is négy adagjával csináltam. Szerintem túl sok a 20 dkg porcukor, tizenegykét deka elég. Ezt úgy csináltam, hogy egyszerre főztem négy adag tejbegrízt (2 l tej, 4 dl gríz), és ebbe kevertem bele a porcukrot meg a vaníliát. Kiraktam hűlni (a téli sütés örömei közé tartozik a hatalmas szabadtéri hűtőszekrény). Amikor már langyos volt, akkor belekevertem az összevágott vajat, és botmixerrel habosítottam, ez sokkal egyszerűbb, mint külön vacakolni a vajjal és a porcukorral. Aztán megint kiraktam hűlni.
Ezen a képen 4 adag krém van a lábasban.


Ha már eléggé megszilárdult, el lehet kezdeni összerakni a sütit. Tálcákra és gyúródeszkákra pakolom, hogy mobil legyen, nyilván nem a konyhapulton akarom tartani két napig. Fontos, hogy tegyünk alá egy-egy sütőpapírt (van kéznél ugye pár száz), ezzel lehet majd mozgatni. Tehát papír, meg egy lap.Nem roncsizom, ha itt-ott kicsit hullámos a tészta széle, a krém és a lekvár majd felpuhítja, és talán ki is simítja. És a szélét egyébként is levágom.


Erre kanalazom a krémet.


El is kenem. El kell találni a mennyiséget, sem a túl kevés, sem a túl sok nem jó.


Aztán jön rá még egy tészta, azt megkenem lekvárral. Ezekre a nagy lapokra egy-egy kis üveg lekvár ment rá (kb. 400 g). Itt most meggy és málna. Tehát a 12 adaghoz (ami nálam ugye 6 nagy tábla lett) összesen 2,4 kg lekvár kell.


Aztán megint tészta, krém, tészta. Kézzel óvatosan le is nyomkodom.


Jöhet a csokizás. Nem használok mikrót, nincs is. Gőz fölött olvasztom meg a darabolt csokit, és keverek hozzá kókuszzsírt, mert nekem ez jött be a legjobban. Jól használható, fényes, nem lesz túl vastag a bevonat, és ha megdermedt, elég jól vágható. Az olaj és a vaj egyáltalán nem jött be, a tejszín közelített, de a kókuszzsír a legjobb, próbáljátok ki. Többféle csokit szoktam összekeverni, az Aldiban jó minőségű bevonó csokit lehet ünnepek körül kapni, csak étet használok, és ehhez  mindig adagolok valami drága, extra minőségű csokit, hogy finomabb legyen. A hat táblához nekem most 1,6 kg csoki kellett, ezt két adagban olvasztottam meg, és mindegyik adaghoz raktam 1 bő evőkanálnyi kókuszzsírt.Ráöntöttem a tészták tetejére,és fakanállal kicsit elsimítottam, itt egyáltalán nem baj, ha nem tükörsima, hanem inkább kicsit rusztikus.


Ha ez kész, akkor mehet egy hideg szobába (szerencsére van ilyen a házban, éppen nem fagy benne). Legalább egy napig hagyni kell állni, mert csak akkor lehet szépen szeletelni, ha a krém és a lekvár megpuhítja a lapokat.

Másnap jöhet a szintén órákig tartó szeletelés. A hideg szobából elő kell hozni, és hagyni kell legalább egy órát szobahőmérsékleten állni, mert egyébként törni fog a csoki a tetején. Négyszer négyes kockákat vágtam, ekkora a vonalzóm, ez a legkényelmesebb. Kisebb macerásabb, a nagyobb meg kétkezes lenne, mert elég ütős sütiről van szó. Először levágom a széleket, amiket gondosan összegyűjtök egy-két nagy tálban. Ezután a vonalzó mellett csíkokra vágom. Aztán a csíkokat felkockázom. Minden vágás utána papírtörlő, mert ugye a tetejét nem akarom összekenni.



A csíkokat most egy kis dy papírvonalzó segítségével vágtam kockákra. Sokkal egyszerűbb oldalára fordítva, mert így nem a csokinál kezdi az ember a vágást.


Aztán szépen bedobozoltam, ebből lett kb. 200 kocka, és bőven maradt itthonra, és egy kevés még ajándékba is. Itthonra mindig sütök egy adaggal az elvivős sütikből, mert egyrészt ha sütiillatba borul az egész ház, akkor nyilván megkívánják a fiúk, másrészt meg azzal tudok kísérletezni, hogy mekkorára vágjam, stb., stb., itt senki nem fog sírógörcsöt kapni, ha kicsit rücskös a teteje.


A levágott széleket nem kell kidobni. Kókuszgolyót csinálunk belőle hagyományosan, sajnos most rám maradt. Öntök alá folyadékot ami tetszik, most meleg kávé és rum volt, de mehetett volna híg lekvár, gyümölcslé, ilyesmi. Tejet direkt nem öntök hozzá, ne legyen benne nagyon romlékony dolog. Lehet ízesíteni bármivel, de nem kell túlzásba vinni, hiszen ugye nem kekszből készül, hanem egy kifejezetten édes-ízes sütemény széléből, eleve van benne bőven krém, csoki és lekvár. Én kakaót és vaníliát szoktam még hozzárakni. Kis kókuszt. Elég utálatos az összegyúrása, nekem most a botmixer vált be. Utána gömbölygetés, és megforgatás cukros kókuszreszelékben. Sajnos ezt már annyira untam, hogy nem fényképeztem egyáltalán, sem a gyártást, sem a végeredményt. Ebből is hagytam itthon pár nyomit (ennél azért többet, mint ami a képen van, de ez volt kéznél a fotózáshoz).


Napi cuki meg most nem lesz.