Gombaragu pirított kenyérkockákkal és buggyantott tojással

 

És igen, a Rettentő Rutintalan Fotós nem lyukasztja ki a buggyantott tojást, hogy a sárgája ínycsiklandozóan végigfolyjon a kaján, hanem kapkod össze-vissza, pedig már megkérték többször is, hogy ne kapkodjon. És arra se figyel, hogy ne az összes kenyér legyen a képen, hanem egy kis többi hozzávaló is látszódjon. Mindegy. 

Ez is egy Ottolenghi recept, de most nem a Jeruzsálem szakácskönyvéből, hanem két helyen is megtaláltam a neten. Egyiket Fűszeres Eszternél, a másikat Chili és Vaníliánál. Én Fűszeres receptjéből indultam ki, de nem pont azt csináltam, mert volt olyan hozzávaló, amit nem sikerült beszereznem, például a szárzellert elfelejtettem, a szárított erdei gombát meg eleve kihagyni terveztem. Kaptam viszont (el se merem mondani) mélyhűtött szarvasgombát Olgitól, ő is kapta valakitől, és adott nekem a készletéből 3 picike darabot, na ebből reszeltem a végén a kajára egy kicsit. 

A kiinduló recepteket belinkeltem, és úgy írom ahogy én csináltam.

Hozzávalók a gombaraguhoz 1, azaz egy személyre:

• 25 dkg csiperke felszeletelve (mindenféle erdei gomba is mehet hozzá, de nekem nem volt)
• egy 5-6 cm-es darab póréhagyma apróra felkockázva
• 1 kisebb szál sárgarépa felkarikázva
• ½ dl fehérbor
• ½ csokor petrezselyem
• 1 dl tejföl
• só bors

Hozzávalók a pirított kenyérkockákhoz:

• 2 szelet kovászos kenyér
• 1-2 evőkanál olívaolaj
• ½ gerezd fokhagyma lereszelve (lehet 1 gerezd is)
• kakukkfű
• csipet só

Hozzávalók a buggyantott tojáshoz:

• 2 tojás
• 1 evőkanál 10%-os ecet
• csipet só

A tálaláshoz

• ½ csokor petrezselyem
• só, bors
• nálam egy picike szarvasgomba

Elég hosszú a hozzávalók listája, és az az igazság, hogy ahhoz képest, hogy ez csak egy előétel, kicsit sok a mosogatnivaló is, de megéri! Pláne, hogy én ebédre ettem, nem előételnek. Meg vacsira is maradt pár falat. Nekem melegítve is ízlett.

Azzal kezdtem, hogy felkockáztam a kenyeret, meglocsoltam pici olívaolajjal, szórtam rá kakukkfüvet és egy csipet sót, és reszeltem rá fokhagymát (most tényleg igazi fokhagymát használtam, jól is tettem). Összeforgattam, és 200 fokon 15 perc alatt megpirítottam a sütőben.

Közben rátértem a gombaragura: a gombát, hagymát, sárgarépát megpucoltam és feldaraboltam. A  gombát egy kis olajon megdinszteltem, és teljesen elfőztem a levét (zsírjára sütöttem). Félretettem egy tányérra. Ugyanebben a serpenyőben a hagymát egy pici olajon megfonnyasztottam, és rádobtam a sárgarépát (itt kellett volna a szárzellert is), és együtt egy fél percig kevergetve sütöttem, majd felöntöttem a borral és egy kicsike vízzel. Lefedtem és főztem pár percig őket. Amikor megfőtt, de még nem volt puha a répa, visszatettem a gombákat, sóztam, borsoztam, petrezselymeztem, és a tejfölt is beletettem. Elkevertem, és összefőztem őket. Kóstolás után még lehet sózni és borsozni.

Most pedig jön a tökéletes buggyantott tojás F. E. receptjéből. Az az igazság, hogy most másodszor próbálom, első alkalommal teljes kudarc volt. Ugye az van a leírásban, hogy egy merőkanálba kell ütni, és abból kell a vízbe engedni a tojásokat. Jó, de gyengébbek kedvéért le kellett volna írni, hogy ha a merőkanalat lefektetem, akkor az összes fehérje a pulton fog kikötni. Na én a gyengébbek között vagyok, ott is a leghátsó sorban, tehát majdnem az összes fehérjét kifolyattam a pultra, és ekkor még a maradék tojást betettem a forró vízbe, de persze a megadott idő alatt kemény tojás lett belőle, hiszen fele mennyiség volt így. Ez volt a múltkori alkalom. Most óvatosabb voltam, először egy kis tálkába ütöttem fel a tojást, és abból csúsztattam át a merőkanálba. (De miért nem a tálkából engedtem a forró vízbe?) Erre azért van szükség, mert a tojásfeltöréshez mindkét kézre szükség van ugye... a merőkanalat meg nincs senki, aki tartsa, hogy függőleges állásban legyen. Most jól sikerült, csak egy fél-perccel hamarabb kéne kivenni, mert nekem nem gáztűzhelyem van, hanem kerámialapos, ami még lekapcsolás után is tovább fűti a lábost egy darabig.

Akkor most tényleg jöjjön a tökéletes buggyantott tojás szó szerint F.E-től: Forraljunk egy nagyobb lábosban vizet (én egy 2 literesben forraltam), dobjunk bele egy nagy csipet sót és egy evőkanálnyi ecetet (10%-os ecetet használtam). Vegyük annyira vissza a lángot, hogy éppen csak gyöngyözzön. Óvatosan, egyenként, merőkanálból engedjük bele a tojásokat (az előbb leírtakat figyelembe véve). Nem kell örvényt csinálni, nem kell formázgatni, csak nagyon óvatosnak lenni. Amikor mind a két tojás benne van, zárjuk el a lángot, és hat percig hagyjuk a tojásokat a vízben. Pont tökéletes lesz az állaga.

Tálaláskor a tányér aljára gombaragut szedtem, ráhalmoztam az összes kenyérkockát (de miért nem keverjük bele a kenyérkockákat a raguba? sokkal jobb lenne szerintem), erre újabb adag gomba került, majd a buggyantott tojás, amire szarvasgombát reszeltem és megszórtam petrezselyemmel. Só, bors ha kell, és azonnal enni kell. Bár ahogy állt egy kicsit a fotózás miatt, és főleg a maradék, amit csak este bírtam megenni, szóval a kenyérkockák beszívtak minden szaftot az állásban, és ez még fokozta az élményt! Tehát a mondat vége korrektúrázva: ...azonnal enni kell, de az se baj, ha nem.

A mai hóesés egy csomó cukit hozott nekünk, itt van például Mazsi és az ő hóembere és az igazi embere is, Szabi (a fotós példaképem):

Nagyon vidámak a gyerekek, mert szabadságon vannak, és jutalmul még a hó is esett. 😍 (Megengedték, hogy mutassam őket.) Remélem, látszik, hogy kelbimbó a szeme és répa az orra, szóval ehető ez a hóember (vagy hókutya) is! A világon minden ehető szerencsére!

Itt egy gyönyörű perspektívából nézve készül a hóember, a fotós még arra is ügyelt, hogy a hozzávalók jól látszódjanak (jobb alsó sarok). Felhívnám a figyelmet Mazsi új kabátjára és sapkájára, mert annyira menő!

Az elkészült ... hát nem is tudom mi ez, Snoopy, talán? Szóval ő! 

És Penny pedig az ablakból felügyelte a munkálatokat, közben imádta, hogy a hasát melegíti a forró radiátor, a hátát pedig hűti a friss levegő ebben a gyönyörű lakásban:

És egész nap az ablakból, a jó melegből őrizte a HóSnoopyt:

Így kell élni, gyerekek! (Nagyon cuki ez a cicafej!)

Az őrült Olgi meg most megy haza a munkából (21:18-kor). Nem tudom, hogy bírja! Főleg azt nem tudom, hogy bír mosolyogni. Én tuti, nem így tekernék haza szarrá ázva, szétfagyva, hullafáradtan.

Tahinis sütőtökkrém

Hát küzdök tovább a sütőtökkel, és most egy Ottolenghi receptet választottam a Jeruzsálem című könyvéből. Biztos vagyok benne, hogy ő segít nekem majd megszeretni ezt a zöldséget (is). Amikor elkészült a mártogatós, és megkóstoltam, nagyon meglepődtem, hogy ízlik, és mondtam is magamban, jé, ez finom! Aztán ahogy tovább mártogattam, már kicsit édesnek éreztem, aztán egyre édesebbnek, én meg nem annyira vagyok oda az édes kajákért. Megszórtam apróra vágott csilivel, aztán meg még mindenféle fűszerrel, hogy kicsit kevésbé legyen édes. Még az új za'atar fűszeremmel is próbálkoztam, mindenféle változtatás nagyon jól állt neki, és el is fogyott végül (de utána toltam pár falat parmezánsajtot, mert a sós ízt jobban szeretem). Szóval nekem édes, de szerintem egy csomó ismerősömnek, barátomnak pont jó lenne, úgyhogy próbáljátok ki nyugodtan, mert nektek így, ahogy van be fog jönni. Én legközelebb teszek bele több tahinit, mert ahol kevésbé keveredett el és tahinisebb volt a krém, ott imádtam, és legközelebb tuti, hogy nem fogom meglocsolni sziruppal sem, és még egyéb fűszereket is kipróbálok majd, például fokhagymásabban biztos jobb lenne.

Írom a recit, ahogy a könyvben van. Én feleztem a mennyiséget, mert a sütőtök egy része a vöröslencse dahlhoz kellett.

Hozzávalók:

• 1 sütőtök (hámozva, darabolva 970 gramm)
• 3 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 70 gramm tahinipaszta
• 120 gramm görög joghurt
• 2 kis gerezd fokhagyma áttörve

A tálaláshoz

• 1 teáskanál fekete és fehér szezámmag (vagy csak fehér, ha nincs fekete)
• 1,5 teáskanál datolyaszirup (aranysziruppal, juharsziruppal, melasszal helyettesíthető)
• 2 evőkanál apróra vágott korianderzöld (elhagyható)
• só

A sütőtököt 180 fokon légkeveréssel megsütöttem. Előtte meg kell pucolni, feldarabolni, szétteríteni egy tepsiben, meglocsolni olívaolajjal, megszórni 1/2 teáskanál sóval és a fahéjjal, jól összekeverni, és szorosan lefedni fóliával. A 70 perc sütési idő alatt egyszer megkeverni. Az aprítógépbe tettem a kihűlt tököt, a tahinit és a joghurtot, fokhagymát. Próbáltam darabosra keverni, de nem sikerült. Y.O. azt írja, villával vagy krumplinyomóval is összetörhetjük.

Tálaláskor rászórtam a magokat, meglocsoltam juharsziruppal és díszítettem apróra vágott petrezselyemmel, mert csak az volt. (Nem jutott eszembe, hogy van már koriandercsatnim, azt is tehettem volna rá.)

Eltérések nálam az eredeti recepttől:

• Sonkatököt (kanadai sütőtököt) ír, én nem tudom milyet használtam, de ez a Barbapapa-kinézetű narancssárga tök volt.
• Feleztem a mennyiségeket: 485 gramm sütőtök, 35 gramm tahini, 60 gramm görög joghurt.
• Nem fólia alatt sütöttem, hanem anélkül, és tuti, hogy nem kellett 70 perc.
• Nem fokhagymát használtam, hanem fokhagymagranulátumot, azt is csak keveset. Túl keveset. A maradékba azért tenni fogok, mert szerintem az hiányzott.
• Nem szezámmagot használtam a tetejére, mert az nem volt itthon, hanem görögszénamagot és fekete köményt (Olgitól kaptam ezeket, Egyiptomból hozta ajándékba).
• Nem datolyaszirupot locsoltam rá, hanem juharszirupot (tesómtól kaptam kölcsön).
• A végén nem koriandert szórtam rá, hanem petrezselymet.

A többi stimmel.

A mai cuki pedig, hogy esett a hó Budapesten! Nem is tudom, volt-e ilyen az utóbbi években! Így néz ki a belső udvarunk hóesésben:

És az utcai oldal, meg az ablak alatti kiskert:

És az őrült Olgi barátnőm meg bringával megy dolgozni:

Ilyen úton:

Egyik évben nekem is muszáj volt elindulnom bringával hóesésben, mert jófogásos találkozóm volt a Váci út-Dózsa György út sarkán, és vidékről jött a vevő, nem lehetett lemondani, menni kellett. Eleinte rettegtem, mert a kerék bordái pillanatok alatt megteltek a hóval, és onnantól kezdve már sítalpakon közlekedtem, legalábbis így éreztem. Csúszkáltam is rendesen ezekben a mély vájatokban, de aztán sikerült esés nélkül túlélnem a kalandot. Most azért örülök, hogy nem kell kimozdulnom.

Sütőtökös vöröslencse dahl (főzelék)

Pár hete (november 12-én) vasárnap Évával és Annával voltunk a Műegyetemen egy vezetett sétán, mert Görbe Márk művészettörténész tartotta. (A Műegyetemen volt a korrektorsulim is, ezért is érdekelt a séta és az épületről, meg a környékéről szóló összes sztori.) Ez a srác mindent tud Budapestről, a városban lévő épületekről, és az épületekben lévő tárgyakról is, és sok dologhoz saját családi kötődése is van. (Például az épületben lévő József nádor mellszobor kapcsán is felvázolt valami szálat, ilyesmit, hogy az "üknagymamám férjének a testvérének a lányának a keresztgyereke".) A 100 éves házak rendezvényen láttuk őt először, egy magával cipelt kissámlira állt, és úgy tartotta az előadását. Nagyon lenyűgöző a tudása és a személyisége is, ráadásul vicces is, tehát Évával beleszerettünk rögtön. Szóval őmiatta választottuk ezt a programot, és az volt még a különlegesség, hogy ez a műegyetemi séta össze volt kötve a Szkéné Színház programjával, így aztán onnan is jöttek ketten, és ők is mutattak és meséltek sok érdekességet a színházról. És volt egy játék is, amiben (nem fogjátok elhinni), de én is részt vettem és még élveztem is. Nem írom le, nem ez a lényeg, hanem hogy hosszú volt a program, és aznap kezdett már hűvös lenni az időjárás, és 10-re kellett a Műegyetemnél lenni, szóval elég korán kellett indulni bringával itthonról, és hát hideg volt, na. Az épületben is hideg volt, amíg ott volt a játék és az előadás, nem vettem le a kabátot, mert fáztam. (Fázós lettem idén, ez új dolog nálam.)

Ne aggódjatok, el fogunk jutni a sütőtökös lencséig is!

Szóval az volt, hogy kicsit átfáztunk a 3 és fél órás program alatt, és azt terveztük, hogy a Kelet Kávézóban fogunk ebédelni. Éváék már ismerték a helyet, ők lencsés sütőtök curryt kértek (3.650 Ft), én nem mertem, mert a sütőtököt elvileg nem szeretem, a lencsétől néha szarul leszek, szóval rendeltem inkább sonkás grillszendvicset (3.000 Ft-ért!), és nagyon rosszul tettem, szerintem ez kicsit sok pénz 4 db háromszög melegszendvicsért, és nem is volt annyira finom. Amikor megkóstoltam Éva és Anna lencséjét, akkor jöttem rá, hogy pont ez kéne nekem is, hogy átmelegedjek. Nagyon-nagyon finom volt, forró és fűszeres, hát ezért akartam itthon is készíteni valami hasonlót. Szeretném megszeretni a sütőtököt, és ilyen finomságokkal - úgy érzem - sikerülni fog. És szombat óta igazi tél van, úgyhogy mindenféle melengető kaja jól jön ilyenkor.

Nem fejből csináltam, hanem a Telexen talált recept volt a kiindulópont. Ebben a cikkben a sütőtökkel készült 10 kajaverziót mutatnak be, elmentettem magamnak, mert tényleg szeretném szeretni, minden évben megkóstolom valamilyen formában. Plusz Micike vörös lencséje is adott némi inspirációt, mert az valami isteni volt.

Hozzávalók 2 adaghoz:

• 150 gramm vörös lencse (annyira jó, hogy ilyen pici mennyiséget adtak meg, az egyszemélyes háztartások ilyenkor tapsolnak, mert ez tényleg csak 2 tányér főzi lesz)
• 200 gramm (vagy kicsit kevesebb) sült sütőtök kockák
• egy kb. 10 cm-es darab póréhagyma apróra vágva
• kis gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál paradicsompüré
• fél teáskanál őrölt római kömény
• fél teáskanál őrölt kurkuma
• fél teáskanál frissen reszelt gyömbér
• egy zöldségleveskocka vagy húsleveskocka (nyugodtan ki lehet hagyni, és helyette sót használni vagy alaplét)
• fél liter víz vagy alaplé
• só (a leveskocka miatt nem biztos, hogy kell)
• olaj vagy vaj
• fél teáskanál szódabikarbóna

A hagymát apróra kockáztam, a fokhagymát és a gyömbért lereszeltem. (Lehet több, akár két gerezd fokhagyma is, de én nem mertem ennyit, csak egy felet.) A mélyebb kicsi serpenyőmben olajat melegítettem (lehet helyette vaj is), ezen puhára pároltam a hagymát. Hozzáadtam a fokhagymát, a többi fűszert (őrölt római köményt, kurkumát, reszelt gyömbért) és a húsleveskockát összemorzsolva. Egy perc kevergetés után egy evőkanál paradicsompürét adtam még hozzá, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd felöntöttem a vízzel, és beletettem a jól átmosott lencsét is. Hozzáadtam fél teáskanál szódabikarbónát, mert az meg szokta akadályozni, hogy rossz legyen a gyomrom a lencsétől. Kicsit felhabzott a főzelék, de aztán megnyugodott és szépen takarék lángon puhára főtt olyan 10-15 perc alatt. Amikor elkészült, hozzákevertem a kockázott sült sütőtököt. Ilyenkor meg kell kóstolni, hogy kell-e bele só, nekem nem kellett. (Aztán este, amikor hazaértem, és a serpenyőből falatoztam, akkor már kellett, érdekes.)

A sütőtököt egyébként mosás után nagyobb darabokra vágtam, sóztam, fahéjat szórtam rá (nem mindegyikre, csak még más kaja is lesz belőle), és megsütöttem 180 fokon légkeveréssel, amíg puha nem lett. Aztán a héját lehúztam és felkockáztam. Sütés előtt a magokat eltávolítottam, és később azt is megsütöttem.

Tálaláskor tettem rá apróra vágott csilit (ami narancssárga volt, Évától kaptam, szóval nem látszik a képen, de isteni volt hozzá!), egy evőkanál görög joghurtot, és pár cseppet az új koriandercsatnimból. Mivel az étteremben rizschipsszel adták, ezért én is azzal szolgáltam fel magamnak (meg még két szelet saját készítésű, és kicsit elrontott kovászos libanoni laposkenyérrel).

Nagyon finom volt! Lehet curry fűszerrel is csinálni, vagy ahogy Micike főzte, amikor nála nyaraltam, garam masalával, szóval lehet variálni a fűszereket rendesen, sőt mehet bele kókusztej is, ami szintén Micike-verzió.

Napi cuki Winston lesz, mert ő már régen volt. Nem tudom miért reklamál, de nagyon dumál:

És a bal füle is harci állásban van, ha jól látom...

Ja igen, és a gyömbéremről van 3 hónapos szülinapi fotó a Saját gyömbér nevelése című részben. De nem azt használtam persze!

Szilvarózsa

Remélem, nincs még elegetek a félresikerült kísérleteimből! Az az igazság, hogy ez a süti se lett tökéletes, meg majd lehet,hogy írok egy kenyérről is, ami szintén nem. De muszáj feljegyeznem róla valamit, hogy ne felejtsem el. Legjobb lenne, ha azonnal elfogyna minden, és süthetném a javított változatot, de legtöbbször nem találok jelentkezőket a kísérletekre. Ez a süti most azért készült, mert anno az almarózsát is úgy szerettem, meg mert olyan szép, meg mert vettem szilvát egy tervezett kajához, és az nem készült el, mert mire odajutottam, már jobban szerettem volna édességet enni. Kerestem szilvás süti recepteket, és akkor találkoztam ezzel is. Több hibát is elkövettem, például a Lidlben csak japán szilva volt, azt meg is vettem, de sajnos annak nem is hasonlít az íze a szilvára. Nem volt édes és nem volt hajlékony. Aztán a receptet se követtem, pedig lehet, hogy úgy jobb lett volna.

Írom a receptet meg a hibákat is.

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta
• 12 db szilva
• 4 evőkanál cukor (nálam porcukor volt)
• 1 teáskanál őrölt fahéj

A tésztát kinyújtjuk, amilyen vékonyra csak lehet, mert minél vékonyabb, annál biztosabb, hogy átsül. Keresztben 3-4 cm-es csíkokra vágjuk. 

Itt volt az első problémám, mégpedig az, hogy ha csak 4 cm-es csíkot vágok, akkor nem tudom alul ráhajtani a szilvákra a tésztát feltekerés előtt, és arra gondoltam, hogy akkor meg kifolyik belőle a finom cukros-fahéjas szilvalé sütés közben. Csak egy darabot csináltam így, itt a tepsin leghátul az a picike, és az lett a legjobb, és nem is folyt ki túl sok leve. 

A szilvát kimagozzuk, vékonyan felszeleteljük és a tésztacsíkokra rakjuk úgy, hogy kicsit fedjék egymást. Megszórjuk a fahéjas porcukorral vagy fahéjas kristálycukorral. Én porcukrot próbáltam, azzal nem volt gond. A szilvát meg tényleg hajszál vékonyra kell vágni, hogy lehessen tekerni, ne legyen merev.

És nem kell ráhajtani egy kis tésztacsíkot alul a szilvára, mint ahogy az almarózsánál csináltam, mert a szilva nem folyik ki, viszont a tészta nem sül át teljesen ha duplán van.

A csíkokat szorosan feltekerjük, és a végét bevizezzük és összecsípjük, hogy ne nyíljon szét sütés közben. Egy szétnyílt nekem. Az a kis nyomi a bal alsó sarokban a fenti képen, és a bal felső sarokban a lenti képen.

Ha kevés a szilva, a maradék tésztából lehet szilvalekváros papucsot csinálni. Nekem két papucsra való tészta maradt, ezért aztán nem ütöttem fel egy tojást, hogy ezeknek lekenjem a tetejét, hanem tejjel összekentem őket és a fahéjas porcukorral megszórtam. Gyönyörűek lettek és finomak! A szilvarózsákat is megszórtam még sütés előtt is a fahéjas porcukorral, aztán meg sütés után is, és még az evéskor is, mert nem volt elég édes a szilva.

200 fokon légkeveréssel sütöttem 20 percig (a recept szerint 30 percig kell sütni légkeverés nélkül, legközelebb ezt fogom tenni, mert nem vagyok benne biztos, hogy jól átsült mindenhol, főleg alul a vastag tésztaréteg).

A papucsokat hamarabb ki kellett venni, át is sültek, nem is voltak savanyúak a csodálatos sütőben sült szilvalekváromtól (amit Csincsillától tanultam). 

És nézzétek! Vannak akiknek saját személyzete van arra, hogy előmelegítse az ágyat! Az eszem megáll!

Most csak elrontott receptjeim vannak, de már csak azért is írni akartam, mert végre találkoztunk Csincsillával, és ezt mindig rögzíteni szoktam a blogban, legalábbis eddig mindig úgy alakult, hogy megírtam, mert összekötöttük az árvácskás kutyasétáltatással a randijainkat, arról meg muszáj volt írni, mert az olyan nagy kaland volt nekem. Sajnos ősszel nem jutottam ki, pedig milyen szép hosszú volt és vénasszonyos is, pont nekem való, de aztán végre hétfőn a Duna Pláza Starbucksban sikerült inni együtt egy kávét, és üzeni Mazsinak és Vikinek, hogy most nem tud kommentelni, de imádja nézegetni Amyt, Pennyt és Winstont, és jöjjenek róluk képek továbbra is!

Fermentált gyümölcslevek és az új hűtőm

Az úgy volt, hogy múlt kedden be kell majd mennem a munkahelyre, hogy legalább néha-néha találkozzunk a kolléganőkkel. Valamitől nagyon fel voltunk dobva, és úgy éreztük, hogy tök jó lenne egy személyes találkozás is a sok telefonos és online megbeszélés után. Még annyira el is ragadtattuk magunkat, hogy megbeszéltük, iszunk valamit (délelőtt), koccintunk valamivel. De akkor eszébe jutott Anettnek, hogy ő nem ihat, mert léböjtkúrán van, és ezért találtam ki, hogy csinálok fermentált leveket a buliba értekezletre. Hát ebben maradtunk, és el is készítettem több különféle italt, vasárnap kellett leszűrni. És hétfő reggelre már nem működött a hűtőm.

Borzasztóan be tudok pánikolni egy ilyen helyzettől: hol vegyek? milyet vegyek? mekkorát vegyek? befér-e a régi helyére? hogy fogom a szállítókat intézni? mennyit kell nekik adni? felhozzák-e az újat? elviszik-e a régit? a mélyhűtőt mikor olvasszam le az elszállításhoz? És még ezer ilyen kérdés. Még jó, hogy van tesóm, mert nélküle még mindig csak a kérdéseken rémüldöznék. Lényegében most is az történt, ami szokott, tesóm megoldotta ezt a problémát is. Én meg kipakoltam az erkélyre mindent a hűtőből, és persze pont ezen a pár napon jött egy kis melegedés. 

A keddi értekezletet áttettük jövő keddre, és most nem tudom, hogy merjek-e vinni ezekből az italokból, miután pár napot az erkélyen nyaraltak.

Hozzávalók:

• gyümölcsök: alma, mandarin, de bármi lehet
• édesítő: cukor, méz, aszalt áfonya
• fűszerek: gyömbér, fahéj

Az üvegeket jól elmostam, hagytam megszáradni. Megtöltöttem őket háromnegyedig a jól megmosott (alma) vagy meghámozott (mandarin) és feldarabolt gyümölcsökkel. Felöntöttem a forralt és visszahűtött vízzel, beletettem az édesítőket: egyikbe cukrot, másikba mézet, fél-fél kávéskanállal. Szórtam némelyikbe aszalt áfonyát, egyikbe gyömbérdarabokat, és volt amelyikbe mézes gyömbért tettem. 

Balról jobbra:

1. alma + fahéj + cukor
2. alma + áfonya + gyömbér + méz
3. alma + mandarin + cukor
4. alma + mandarin + méz
5. alma + gyömbér + méz

Rájuk zártam a tetőket és felráztam, hogy összekeveredjen minden hozzávaló. Kis műanyag tálcákon hagytam forrni 2 napig. Két nap múlva leszűrtem őket az üvegekbe. 

Itt ugyanaz a sorrend, mint az előző képeken. A középsőből azért hiányzik olyan sok, mert Toma pont itt volt, amikor leszűrtem, és azt mind megitta. Az egyetlen, ami nem ízlett annyira, az volt, amelyikben sima gyömbérdarabok voltak, nem a mézben eltett reszelt gyömbér (5. üveg). 

A visszamaradt gyümölcsöket meg aprítógéppel turmixoltam, majd egy kis őrölt fahéjjal és szegfűszeggel, meg egy kis cukorral felfőztem:

Majd lesz belőle valami, vagy almás pite, vagy mekdöncis almás pite, vagy valami más, még nem tudom.

Na és a hűtőm. Ez egy 30 éves, kétmotoros Lehel Zanussi volt, 1993. szeptember 21-én vettem 45.600 Ft-ért. A két motor azért is volt nagyon jó, mert így csak a hűtő nyiffant ki, a mélyhűtőnek semmi baja nem volt, nem kellett még az abban lévőkkel is valamit kezdeni. Egy ficakba került, mikor ebbe a lakásba költöztünk, és fölé csináltattam egy kis szekrénykét, meg egy polcot, amin a gyönyörű óriáskosaramat tartottam (meg még két kicsit):

Mellette elfért a létra meg a porszívó. Nagyon szerettem így, szerintem elég hangulatos, és különben is nehezen viselem a változásokat (kicsit meg is sirattam szegény öreg hűtőmet). De ebben a méretben csak olyan hűtőt lehet kapni, aminek a belseje icipici, nem férnek el benne a karácsonyi buliba tervezett kaják sem! Ezért egy kicsit nagyobbat kellett vennem. Tádámm:

Ő az új! Kitúrta a polcot a kosárral és a porszívót is, de nem baj, pár óra alatt megszerettette magát, olyan szép és halk és nagyon nagy. Istenien áll neki az a lazac a fiókban.

Azt hiszem, ebben jól el fogok férni!

Még egy eheti sztori a napi cuki helyett: Meglátogattam tesómat a zöldségboltban, és bejött egy néni. Tipikus néni volt, esküszöm, dauerolt szürke hajjal, gömbölyűen, mint egy hóember és szemüvegesen. Szóval bejött, tesómat már ismerte, és rám nézett: A Mama? Néztem vissza rá, hogy ez kiről beszél? És megismételte: A Mama? És nagyon kedvesen mosolygott a nénire (rám). Aggódtam, mi lesz, ha tesóm meghallja, de a hülyéje még egyszer megkérdezte, hogy én vagyok-e a tesóm anyukája. És meghallotta! Mondja neki: Nem, ő az ikertestvérem! Csak én festem a hajam, ő meg nem. Én most már a néniért aggódtam. Már csak azért is, mert kicsit bepánikolt a kellemetlen helyzettől. Legalábbis azt hittem. De nem. Fokozta tovább. Hogy megnyugtassam, mondtam neki: Tudom, hogy a fehér haj öregít. Mire azt mondta: Nem! Van akinek jól áll! Van egy fiatal kolléganőm, ő direkt fehérre festi a haját és olyan jól néz ki. Mondom magamban: Köszi, kedves vagy (amúgy nem ezt gondoltam, mert sokkal csúnyábban beszélek gondolatban). Tesóm nem hagyta megbosszulatlanul, a tíz tojásból egy repedtet kapott véletlenül. Ennél többet nem tudott tenni, bár szerintem inkább a fejébe nyomta volna azt a (tíz) tojást. 

A "mama" egy 2021. októberi kiránduláson Magyarkúton

 Na ez a mai cuki, és még hozok ilyen sztorikat, ha nem kapok sürgősen fotókat az igazi cukikról!

Baba ghanoush 2.

Múlt pénteken úgy volt, hogy Olgival moziba megyünk, de egész nap esett az eső, és amikor elállt, akkor orkánszerű szél süvített kint, hát teljesen elment a kedvünk. Esőben, szélben nem szeretek bringázni. A bé verzió váratlanul az volt, hogy nálam fogunk fröcsizni és dumálni. Jó, nem annyira váratlan, mert majdnem minden héten összeülünk egyszer, de most tényleg nem inni akartunk, hanem filmezni. Szóval váratlanul nálam voltunk, és gondolkodtam, mit is tegyek a bor mellé: vegán sajtkrémet, lencsehummuszt vagy padlizsánkrémet, vagy baba ghanoush-t. Ez utóbbi nyert, mert volt a mélyhűtőben egy adag sült padlizsán. Az egy adag = egy darab. Ez pont egy estényi adag. A többihez meg túl sok energia kellett volna, ami nekem péntek estére már egyáltalán nincs. 

Ottolenghi Jeruzsálem c. szakácskönyvében a baba ghanoush-ról egy oldalon keresztül értekezik, de nem ír receptet. Azt fejtegeti, hogy óriási egyet nem értés van abban, hogy kell-e bele tahini vagy sem. Az egyik BBC főzős-műsorban valaki azt mondta: "Ha nincs benne tahini, akkor ez nem az!" másvalaki szerint pedig: "...a baba ghanoush egyáltalán nem tartalmaz tahinit - csupán kockákra vágott zöldségeket, citromlét, fokhagymát és olívaolajat -, és ha az ember tahinit ad hozzá, onnan kezdve egyszerűen csak padlizsánsalátának hívják". Kedvencem (Y.O.) az első hozzászólóval ért egyet, tehát ad hozzá, ezért én is!

Az előző (és egyben legelső) baba ghanoush-om kissé híg lett, csalódott voltam, hogy ez lenne az? És nem! Mert most rákészültem a feladatra, és eleve úgy tettem el a mélyhűtőbe a jól megsütött padlizsánt, hogy egy napig szűrőben csöpögtettem. Minden lé távozzon belőle! Gondoltam, felolvasztani is szűrőben fogom, hogy ha még van lé, az is tűnjön el, de erre most nem volt idő, mikróban kellett felolvasztanom hirtelen.

Ezek voltak most a hozzávalók:

• egy padlizsán héjában jól megsütve, lecsöpögtetve, héjatlanítva
• 1 jó kávéskanál tahinipaszta (kezdjetek kevesebbel, hátha még szokni kell nektek is az ízét)
• 1-2 kávéskanál majonéz (muszáj volt, mert a tahiniből nem egyet, hanem másfelet tettem és kicsit sok volt, enyhíteni akartam az ízt)
• 3 cm-es újhagyma apróra vágva
• só, bors, őrölt római kömény, fokhagymagranulátum
• a tetejére: olívaolaj, őrölt bors, őrölt római kömény, füstölt pirospaprika és reszelt-szárított citromhéj (bolti!)

Véletlenül kimaradt belőle az olívaolaj és a citromlé, de most már tudom, hogy semmi nem lényeges, csak a padlizsán és a tahini, a többi csak lehetőség.

Szóval, mint írtam, megsütöttem egyszerre több padlizsánt, aztán adagonként mélyhűtőttem. Most mélyhűtés előtt még forrón felhasítottam a héját, és így tettem egy szűrőbe, amit egy lábosba illesztettem, és betettem a hűtőbe egy éjszakára és egy napra, hogy csöpögjön ki belőle minden lé. Ezután lehúztam a héját, le is kapartam róla a padlizsánhúst. Ezen a ponton le lehet fagyasztani vagy lehet folytatni az elkészítést.

Összeállításkor csak beletettem mindent az aprítógépbe és összedaraboltam, de úgy, hogy ne legyen teljesen krémes, bár erre semmi hatásom nem volt, ahogy kikerült onnan a krém, most véletlenül pont jó lett az állaga. 

Olgi azt mondta: Ez nagyon finom! és el is fogyott mind. Tortillachipsszel mártogattuk, ami sajnos bolti volt.

Elfogytak a napi cuki fotóim, most csak egy álmos Amyt tudok mutatni:

Felébresztették szegényt az Álló Fül Szépségverseny fotózása miatt, és én úgy látom, hogy nem túl boldog, de azért próbál mosolyogni begyógyult szemekkel. Tündér!

Japán tojásos rizs (tamago kake gohan) újhagymás-gyömbéres öntettel

 

Micike küldte nekem át azt a Telex-cikket, amiben erről a kajáról, mint rizsmaradék-felhasználásról van szó. Nagyon érdekelt, mert hiába utálok ételt kidobni, sokszor előfordul, hogy a maradék rizst nem tudom felhasználni. Mivel nem vagyok nagy rizsevő, nem tudom olyan jól belőni a mennyiséget, mint pl. krumplinál. Annál sosincs gond. De a rizs sokszor vagy kevés, vagy sok, ritkán pont jó. Próbáltam már mélyhűtőbe tenni, de úgy nem az igazi. Ráadásul mostanában sok olyan cikket olvastam (vagy csak a címüket, mert utálom hogy folyton ijesztgetnek valamivel), amiben arról írnak, hogy a főtt rizs milyen gyorsan megromlik még hűtőben is. Ezért nem merem megenni a maradékot többnaposan (több = 4 vagy 5). A cikkben leírt receptet követtem, nem kerestem eredetibbet, csak most, hogy írok róla, néztem jobban utána, és találtam ezt a videót, hát olyan istenien néz ki, nem?

A Tamago kake gohan jelentése körülbelül ilyesmi: tojásszósz főtt rizsen. A japánok reggelire szokták enni.

A nyers tojás miatt lehet, hogy rémisztőnek tűnik, de a forró rizs éppen megfőzi annyira, hogy ne legyen baj belőle, viszont finom, krémes állagot kap. Az öntet, amit a Telex-cikk szerzője talált ki, annyira finom hogy azóta is csak arra várok, hogy legyen már maradék rizsem, és készíthessem vacsira ezt a finom reggelit.

Az öntettel kell kezdeni, amihez ezek kellenek:

• 1 szál újhagyma
• egy 2 cm-es gyömbérdarab
• 1 teáskanál rizsecet
• 1 teáskanál olaj
• só

Az újhagymát vékonyan felkarikáztam, a gyömbért megpucoltam, és egészen picike darabokra vágtam. (Először hajszálvékony szeletekre, aztán ezeket csíkokra, majd további apró darabokra. Talán lehetne reszelni is, ki kell próbálni.) Az ecetet az olajjal elkevertem és egy csipet sót is tettem bele. Félretettem, hogy folytassam a rizssel.

Hozzávalók a tojásos rizshez:

• 250 gramm maradék főtt rizs (nálam 200 gramm volt)
• 1 egész tojás
• 1 tojássárgája
• ½ teáskanál szójaszósz
• 1 teáskanál olaj

A maradék rizst felforrósítottam serpenyőben. Azt hiszem, mikróban még forróbbra lehetett volna, legközelebb így fogom csinálni már csak azért is, mert a serpenyőnek ezután semmi szerep nem jut. Mert aztán egy mélyebb tálban készül az étel: az egész tojást villával felvertem, ebbe tettem a szójaszószt (mehetett volna picit több is), és ebbe került a forró rizs. Ezt villával hosszan kevertem, míg a tojás félig megfőtt, és krémesen bevonta a rizsszemeket. (Lehet pálcikákkal is keverni.)

A tálaláshoz (ez nincs a japán videón, de jó volt így):

• Friss zöldségek: szeletelővel vékonyra gyalult uborka, csíkokra vágott répa. Biztos minden más is isteni hozzá.

Tálaláskor rá kell tenni egy extra tojássárgát, az újhagymás öntetet és friss zöldségeket. Mindent jól össze kell keverni fotózás után. 

Én még tettem rá egy kis világos szójaszószt is, éppen csak egy fél teáskanálnyit, és a zöldségeket csak apránként adtam hozzá, ahogy fogytak. Ahogy a videóból látom az eredeti tamago kake gohan semmi másból nem áll, csak rizsből, tojásból, tojássárgájából és pár csepp szójaszószból, és a tetejére furikake fűszerkeveréket szórnak. 

Napi cuki meg Winston és Penny, amikor a reggelijüket várják:

Nem tudom, mernék-e bármi mást csinálni, mint cicareggelit, két ilyen tekintet kereszttüzében. Asszem nem. Bár a tamago kake gohan gyorsan elkészül, de nem elég gyorsan!

Ide még terveztem elsütni egy viccet, ezt: 

– Halló, anya? Feri nem akarja megenni a rizst!

– Hát mondd meg neki kislányom, hogy szeretettel főzted!

– Jaaa, hogy meg kell főzni?

Szilvás rácsos pite

Már annyiszor megfogadtam, hogy egy kis porcukrot szórok minden sütire, az olyan jól áll nekik a fotókon! Most is elfelejtettem. De így talán jobban is látszik, hogy milyen finom lett! Nem pitetésztával, hanem linzertésztával készült, és ettől olyan különleges ez a süti.

Szóval az úgy kezdődött, hogy megvettem a szilvákat a szilvás-krémsajtos sütőtöksalátához, amit az előző bejegyzésben említettem, de aztán egyre jobban azt éreztem, hogy én most inkább egy sütit szeretnék, sooook-sooook tejszínhabbal. Plusz Réka névnapja is közeledett, neki is szerettem volna sütni valamit, ezért elkezdtem szilvás recepteket keresni. Többek között találtam ezt a Vidék íze receptet, ami olyan gyönyörű és egyszerű volt, hogy ezt választottam. Kicsit variáltam rajta, mert nem a receptben ajánlott linzertésztát használtam, hanem a blogunkból Csincsilláét, és a szilvára sok fahéjas porcukrot szórtam, mert Réka nagyon szereti a fahéjat, plusz egy kis mandulát is tettem rá. Hát képzeljétek, olyan jól sikerült, hogy Réka megevett egy este 2 szeletet! Kiderült, hogy mostanában ő is odavan a szilvás sütikért.

Hozzávalók a tésztához:

• 22 dkg puha vaj
• 7 dkg cukor 
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 35 dkg liszt

A vajat a cukorral robotgéppel habosra kevertem, majd hozzáadtam a tojást és a sót. Végül alacsonyabb fokozaton és nem a habverő-karral hozzákevertem a lisztet is. Kicsit kézzel is összegyúrtam, és betettem ezt a lágy tésztát a hűtőbe egy fél órára, hogy könnyebb legyen kinyújtani.

Ezután egy nagyobb és egy kisebb részre vágtam, a nagyobbat lisztezett deszkán (pulton) kinyújtottam. Kibéleltem vele a fodros sütőformát. (Elég nehéz volt, kétszer is nekifutottam, közben újra liszteztem a pultot.) Belenyomkodtam a formába, és a túllógó széleket levágtam.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 3-4 evőkanál szilvalekvár
• 2 evőkanál morzsa
• 50 dkg szilva
• 2 evőkanál szeletelt mandula
• porcukor (a szilvától függ, hogy mennyi, ez most elég édes volt, szóval 1 evőkanálnyi volt) 
• őrölt fahéj (jó sok)
• a rácsok megkenéséhez egy felvert tojás

A tésztát úgy nyomkodtam bele a tortaformába, hogy az oldala is fedve legyen. Az alját megkentem a szilvalekvárral. Ez is nehéz volt, mert elég puha a tészta és kemény a lekvár. Megszórtam, hát nem morzsával most, mert volt egy kis zabkeksz-morzsám, azzal, de zsemlemorzsa is tök jó. A szilvákat megmostam, kimagoztam és vékony szeletekre vágtam. Ezzel jó sűrűn kiraktam a tortát. Kicsi szűrő segítségével meghintettem porcukorral és fahéjjal. Végül megszórtam a szeletelt mandulával. A maradék tésztát is kinyújtottam, és bevagdostam úgy, hogy ha széthúzom majd a tésztát, akkor kerítésszerűen rácsos legyen. Ez volt a minta:

Kép innen

Hát ez nem sikerült, mert túl puha volt a tésztám, és mert nem a süti tetején húztam szét, hanem már a pulton, és úgy akartam átemelni, és lehet, hogy nem is jól vagdostam be ehhez a mintához. Nem baj, így is szép lett, de legközelebb majd pont ilyet szeretnék. A túllógó széleket megint levágtam.

A tetejét megkentem tojással, és 180 fokos sütőben légkeveréssel sütöttem, legalább fél órát, de inkább többet. Nem mértem sajnos, azt elfelejtettem.

A maradék tésztából az új sütikiszúrómmal linzereket gyártottam:

Amikor kihűlt, még fotózás előtt meg kellett volna szórni fahéjas porcukorral. Mondjuk először forrón fotóztam, szóval jogos, hogy nincs rajta porcukor. De később már nem jogos, na.

Napi cuki pedig Amy lesz, mert benevezett az Álló Fül Szépségversenyre ezekkel a fülekkel:

Döntetlent ítélek, mert nem az álló fül a lényeg! Hanem hogy valaki ilyen cukorfalat legyen!

Sült édesburgonya friss fügével Ottolenghitől, amit Éva próbált ki

Ez most kicsit szokatlan bejegyzés lesz, mert nem én készítettem, ráadásul szinte szóról szóra írom le az eredeti receptet. Anna kivette nekem a könyvtárból Ottolenghi Jeruzsálem című szakácskönyvét. Mint tudjuk, akkor szerettem bele ebbe a szakácsba, amikor zöldségeket sütöttem sütőben az ő receptje alapján, ráadásul még narancs is sült a zöldségek mellett, és eszméletlenül finom volt a végeredmény. Nekem előtte még sosem sikerültek a sütőben sült zöldségek. Mindig túl puhák voltak, mind egyforma ízű, és többnyire mind édes. Vagy a sok extrém fűszertől meg nem is hasonlítottak saját magukra. Sejtettem, hogy ennek finomnak kéne lennie, de nem ízlett szinte sosem. Viszont amikor ezt megkóstoltam, sietve utánanéztem a srácnak, mert szerettem volna még több receptjével megismerkedni. Hozzá kell tennem, hogy Éva is kipróbálta azt a sült zöldséges receptet, de neki nem jött be.

Aztán megpróbáltam kivenni a könyvtárból legalább egy szakácskönyvét, de a mienkben csak egy édességes volt, az nem érdekelt. Anna könyvtárában többféle is volt, és ezt kikölcsönözte nekem, és szegényem haza is cipelte, sok más könyvvel együtt. Ráadásul pont nem bringával ment. Ez a könyv másfél kiló! Éva pedig, amíg náluk volt pár napig, gyorsan megcsinálta az első receptet belőle, amihez épp minden volt otthon. Szóval ezt a receptet most a könyvből írom ki, mert szerintem Éva pont úgy csinálta, ahogy írva vagyon, és majd egyszer én is szeretném elkészíteni, de lehet, hogy addigra vissza kell már vinni a könyvárba (nyaf). Főleg, hogy legközelebb jövőre lesz friss füge.

Eredeti fotó a könyvből:

Hozzávalók:

• 4 kis édesburgonya (összesen 1 kg)
• 5 evőkanál olívaolaj
• 40 ml balzsamecet
• 20 gramm kristálycukor
• 12 újhagyma, hosszában félbevágva, 4 cm-es darabokra vágva
• 1 piros chili vékony szeletekre vágva
• 6 friss, érett füge (összesen 240 g) negyedekre vágva
• 150 gramm puha kecskesajt, szétmorzsolva (elhagyható)
• só, bors

Az édesburgonyát hosszában vágjuk ketté, majd a feleket ismét hosszában 3 hosszú gerezdre, és keverjük össze 3 evőkanál olívaolajjal, 2 teáskanál sóval és egy kevés fekete borssal. Terítsük szét a gerezdeket héjukkal lefelé egy tepsire, és süssük kb. 25 percig, 220 fokon légkeveréssel (gázsütő 9-es fokozat), míg az édesburgonya megpuhul. Ha kész, vegyük ki és hagyjuk kihűlni.

A balzsamecetet a cukorral forraljuk fel egy kis lábosban, majd vegyük kicsire a lángot és főzzük 2-4 percig, míg besűrűsödik. Még azelőtt húzzuk le a lábost, hogy az ecet mézsűrűségűvé válna, mert hűlés közben tovább sűrűsödik. Adjunk hozzá egy csepp vizet a tálalás előtt, ha túl sűrű lenne a locsoláshoz. (Ha az elkészítést meg szeretnénk spórolni, kész balzsamkrémet is vásárolhatunk.)

Rendezzük el az édesburgonyát egy nagy tálon. Forrósítsuk fel a maradék olajat egy közepes lábosban, tegyük bele az újhagymát és a chilit. Pirítsuk közepes lángon 4-5 percig, keverjük gyakran, hogy a chili ne égjen meg, majd kanalazzuk az olajat, a hagymát és a chilit az édesburgonyára. Dugdossuk a fügét a gerezdek közé, és locsoljuk meg az egészet a balzsamkrémmel. Tálaljuk szobahőmérsékleten, a sajttal megszórva, ha használunk.

Éva el volt ájulva tőle. Aztán talált egy szilvás-krémsajtos sütőtöksalátát, ami nagyon hasonlít erre a salátára, és ezt meg én akartam megcsinálni. Meg is vettem a szilvát, de aztán más lett belőle, majd írom azt is.

Napi cuki Anna reggeli fotói a ködös Budapesten. Először egy holló

Aztán a Szabadság-híd,

Aztán a Petőfi-híd

Nagyon szeretném, ha így tudnék fotózni én is!