2010. június 28., hétfő

2010. június 26. - Bori és Zoli esküvője

Tudom, hogy egy gasztroblogra nem nagyon illik egy esküvői bejegyzés ezért mindenkitől elnézést kérek, aki inkább egy receptet várt volna.

Idén 4 esküvőre vagyunk hivatalosak. Ebből az első most szombaton lezajlott és egyre még csak szóbeli meghívást kaptunk. Mivel számomra nem megszokott dolog, hogy egy éven belül 4 barátom, rokonom, ismerősöm házasodik, ezért számomra különleges ez az év. Úgy gondoltam, mindegyik esküvőről készítek egy képes beszámolót nagy hangsúlyt fektetve a lagziban fogyasztott ételekről, süteményekről. Ez az elhatározás rögtön az első esküvőnél megdőlt, ugyanis annyira jól éreztem magam, hogy elfelejtettem az ételeket fotózni. Néhány kép készült csak, de mire észbekaptam már le is szedték az asztalt és kezdődhetett a mulatság. Azonban úgy gondolom, hogy biztosan van még esküvő előtt álló kedves olvasónk és nekik is szeretnék segíteni azzal, hogy bemutatom, milyen kreatívak a menyasszonyok és vőlegények, hátha ötletet tudok adni, hogy mit érdemes megvalósítani és mit kihagyni.

Barátaink, Bori (Sheppie) és Zoli házasodtak össze múlt szombaton. Nagyon nehézkesen indult az esküvőszervezés. Ide-oda tologatták a helyszínt, különböző nehézségeket kellett leküzdeniük. Egy hónappal az esküvő előtt még nem volt lefixálva, hogy pontosan hol is tartják majd. A teljes környezetük tépte a haját, rajtuk kívül mindenki sík ideg volt. Ők meg csak szépen csendben, nyugodtan mosolyogva szervezték a nagy napot. Végül sikerült kiválasztani a helyszínt, ami nagy-nagy örömünkre abban a kerületben volt, ahol mi és a legtöbb barátunk lakik, tehát nem kellett messzire mennünk.

A templomi szertartás után egy kis fotózás vette kezdetét.

Borit imádják a fiúk. Balról jobbra: Dávid, Imi, Tomi, a vőlegény Zoli, Gábor és Mazsolino Zolija.

Majd átsétáltunk a Víg Kalmár étterembe, ahol Boriék mindenkit arra kértek, hogy nyomja az egyik ujját egy tintapárnába és kértek egy-egy ujjlenyomatot. Az ujjlenyomat egy papírra került, amin egy fa ágai voltak láthatóak és a lenyomatok lettek végül a fa levelei. Ezután mindenki odaírta a saját levélkéje mellé a saját nevét így állítva emléket ennek a napnak.


Nagyon aranyos, jó fej, vicces vőfélyt sikerült felkérniük az esküvőre. Balázs Sándornak hívják és ajánlom minden házasulandónak. Kedves, közvetlen, jópofa rigmusokat tud. Hozott magával néhány jelmezt, amit az alkalomnak megfelelően cserélgetett. Tánc közben, "vonatozáskor" például Demjén Rózsi parókában, MÁV egyenruhában, kezében egy kályhacsövet tartva (ezzel szimbolizálva a vonat kéményét) vezette a sort.

Itt éppen a szakácsnőt és a levest méltatja.

Aránylag kis létszámú, kb. 45 fős lagzi volt. Bori és Zoli gondoskodott róla, hogy senki ne szenvedjen hiányt semmiben: mindenféle italt vettek és mindenki azt ivott amit akart - amíg a készlet tartott. :)

Mindenkinek elkészítették a névkártyáját, ami az ültetési rendet szolgálta. Na meg a könnyebb ismerkedés lehetőségét. Mellettünk ültek ugyanis Bori székesfehérvári barátai, akiknek egy pillanat alatt elfelejtettem volna a nevét, de hála a kis kártyáknak, ez nem történt meg.

A mélytányérokba pedig minden vendégnek bekészítettek néhány szem csokidesszertet.


Az asztalokra nagy üvegvázákat helyeztek, aminek az alját kavicsokkal díszítették. Egy-egy fehér virágszálat tettek bele és három-három úszógyertyával egészítették ki.


Az első fogás újházi tyúkhúsleves volt, ami nekem nagyon ízlett. Nem tudom, hogy azért-e mert már addigra nagyon éhes voltam, vagy tényleg finom volt. Másoktól hallottam, hogy lehetett volna jobb is, de én semmi kifogásolnivalót nem találtam benne.


És itt jön egy kis filmszakadás. Ugyanis amikor elkezdték behordani a következő fogást, eszembe sem jutott a fényképezőgép. Négy ember elé tettek le egy-egy nagy tálat, amin csirkemell párizsiasan, rántott hús és cordon bleu volt rántott gombafejekkel. Köretként pedig külön tálakon párolt rizst és petrezselymes burgonyát szolgáltak fel különféle savanyúságokkal.

Mindössze ennyit sikerült lefotózni (ezt sem nekem, hanem Dávidnak):


Ezeken kívül még cigánypecsenye is érkezett szintén külön tányérokon.


Én teljesen meg voltam elégedve a vacsorával annak ellenére, hogy a legegyszerűbb húsfajtákat választották ki. Nem is kellett volna más, különlegesebb. Finom volt, puha és omlós.

Annyira teleettem magam, hogy desszertet nem is bírtam enni rögtön a vacsora után. Pedig ott volt Bee isteni meggyes-mákos és almás rétese.


Legalább 10 féle különböző házi készítésű sütemény.


És még sok-sok aprósüti, köztük az én darált keksz piramisom is.

És ne feledkezzünk meg a csokiszökőkútról sem, ami mellett rengeteg gyümölcs várakozott arra, hogy megforgassuk az olvadt csokiban. Sajnos ebben is csak messziről gyönyörködtem. Egyszerűen annyira tele voltam, hogy nem tudtam megkóstolni.


Vacsora után Bori és Zoli keringővel nyitotta meg a táncok sorozatát.


Amibe természetesen Sanyi vőfély is beszállt egy kis csárdás oktatással. Amikor Boriék elmondták, hogy nem zenekart, hanem DJ-t hívnak az esküvőre kicsit meg voltam ijedve. Nem tudtam, hogy egy DJ milyen lagzihangulatot tud teremteni. Ebben is pozitívan csalódtam. Természetesen mindenféle zenét játszott, mindenféle korosztályt megmozgatott. És sokkal kisebb helyet foglalt mint egy zenekar. :)


Este 10 órakor következett a meglepetés. Mármint számunkra meglepetés. Ugyanis Boriék beszereztek úgynevezett "égi lámpásokat" , amik teljesen úgy néztek ki, mint az Ikeában kapható rizspapír lámpaburák drótvázzal merevítve.

Kivonultunk az étterem elé és kettesével kaptunk egy-egy lámpást. Szétnyitottuk és meggyújtottuk az aljában található olajjal átitatott kis tégla alakú tárgyat.


A hő hatására hőlégballonként kezdett viselkedni és egyszerűen felszállt a magasba.


Feleresztettük mindegyiket. Apró csillagokként világítottak az égen. Minden vendég el volt ájulva tőle, hiszen még senki nem hallott ilyesmiről. Ötletes, aranyos dolog. Újabb piros pontot adtam gondolatban Borinak és Zolinak.


A lámpáseregetés után következett a menyasszonyi torta felvágása. Kissé hagyománybontó díszítést választottak, de tudtuk, hogy ezt szeretnék megvalósítani. Ha jól tudom, mindketten szeretik Tim Burton A halott menyasszony című filmjét, így nem volt kérdéses mi kerül a tortára. Addig keresgéltek, amíg egy helyen el is készítették nekik.

Torta után Bori megmutatta, hogy ő akár vakon is meg tudja etetni újdonsült férjét. Egy lepedő mögül kellett villával Zoli szájába találnia a tortával és egészen jól sikerült neki. Alig-alig ment mellé a falat. :)


De természetesen nem csak ettünk, mulattunk is. Rengeteget táncoltunk. Nekem azóta is izomláz van a lábamban és a vízhólyagoktól alig tudok menni. :)

Szó szerint kifulladásig táncoltunk. Közben menyasszonyszöktetés helyett vőlegényt szöktettünk. A fiúk jól megforgatták a menyasszonyt, a lányok a vőlegényt. :)

Éjfél előtt pedig mindenki készítette a pénztárcáját, hogy beszállhasson a menyasszonytáncba. :)

Éjfél után eltűnt a menyasszony helyette pedig menyecske került elő fehér helyett piros ruhában. Itt is meglepetés ért minket, ugyanis Bori és Zoli készültek nekünk egy tánccal (ha jól emlékszem cha-cha-chával).

Hajnali 2-ig táncoltunk még, utána sajnos elérkezett a búcsú pillanata. Mivel lakóövezetben van az étterem, ezért eddig volt engedélye nyitva tartani.

Boriék nem engedtek el minket üres kézzel. Mindenki kapott tőlük köszönőajándékot, valamint egy dobozkát telepakolva süteményekkel. Ez volt a doboz tetejére ragasztva:


5 pontból 4,5-öt adnék nekik, mert hihetetlenül jól szervezett, jó hangulatú esküvő volt. A ruháik illettek hozzájuk, szépek voltak. Látszott, hogy azért csináltak dolgokat, hogy ne csak számukra, hanem a vendégek számára is feledhetetlen legyen ez a nap. Finom volt minden, talán túl sok is. Jó volt együtt lenni velük és a barátainkkal. Együtt örülni nekik, együtt táncolni velük.

És hogy miért vonok le fél pontot? Egyetlen kifogásolnivalóm volt egész este: a nagyobb táncparkett hiánya. Kicsi volt a tér, nagyon összezsúfolódtunk, alig volt levegő. Na és még azért, mert hagytak izgulni minket szinte az utolsó pillanatig, hogy minden rendben lesz-e az esküvőn, sikerül-e megszervezniük normálisan!!!!!! :D

Sok boldogságot Bori és Zoli. Köszönjük Nektek ezt a napot!



Fánk

Nem tipikus nyári sütemény:) Meg volt is már néhány a blogon, főleg Bea és családja interpretálásában,farsangi fánk, túrós fánk, párna csücske. Meg Andika tarkedlije.
De valamit mindenféleképpen sütni akartam a tésai falunapra, és nincs sütőm kint, palacsintát nem akartam, olyan sütit sem, aminek hűtés kell, szóval ez tűnt a legjobbnak. És  be is jött, mert a sokféle bográcsos csoda után sokan vágytak valami kis édesre, szóval ahogy sült, fogyott is. Én ugyan csak egy-két falatot kóstoltam belőle, hogy legalább tudjam, mivel etetem a barátaimat, ismerőseimet és üzletfeleimet, de én is nagyon finomnak minősítettem (ámbár személy szerint nem igazán kedvelem az olajban sült dolgokat). Könnyű volt, levegős, jóízű, és talán nem tocsogott az olajban. Végül három adagot sütöttem, de kétszer ennyi is simán elfogyott volna.

A tészta a szokásos kelt tésztám volt, szokásosan tojás nélkül.

Hozzávalók:
- bő fél kiló finomliszt
- negyed kocka friss éleszőt (25 gramm) vagy egy zacskó porélesztő
- mokkáskanál só
- egy zacskó vaníliás cukor
- 6 evőkanál cukor
- másfél dl tejszín
- 2 és fél dl langyos tej (esetleg még fél dl)
- 5 dkg langyos olvasztott vaj
- egy citrom héja reszelve

Tésán ugye nincs kenyérsütőgép (illetve van, csak nem dagaszt), szóval most nem a szokásos gépbe dobálós eljárás volt. De így sem volt túlzottan macerás.
Az élesztőt összekevertem egy deci langyos tejjel meg egy kis cukorral, és hagytam felfutni (5-10 perc). Közben egy nagy vájlingba kimértem (magyarán kiszórtam, mert persze mérleg sincs odakint) a lisztet, cukrokat, sót, összekevertem őket. Meglangyosítottam a tejet és a tejszínt. A felfutott élesztőt beleöntöttem a lisztbe, meg mehetett rá a langyos tejszín és  tej keveréke. Annyi folyadék kell a liszthez, hogy jó lágy tésztát kapjunk, sűrű nokedliszerűt, amit fakanállal lehet dagasztani. Ha túl sűrű lenne, tegyünk még hozzá egy kis langyos tejet. Fakanállal kicsit kidagasztottam, de szó sem volt órákig tartó dagasztásról, mondjuk négyszer 15 másodperc. A rövid dagasztás után kicsi pihenő, mehetett bele a reszelt citromhéj, megint kis pihenő, kis dagasztás, megint kis pihenő, és mehet az olvasztott, langyos vaj.. Konyharuhával letakartam, és hagytam a duplájára kelni.
Erősen lisztezett deszkára )mert nagyon lágy volt a tészta!) borítottam, kicsit átgyúrtam, kb. 3-4 mm vastagra kinyújtottam, lisztezett vizespohárral kiszaggattam (mert persze nagy szaggató sincs kint), és a deszkán hagytam még kelni egy bő fél órát.
Egy nagy edényben olajat melegítettem, és meleg, de nem túlzottan forró olajban kisütöttem (ha az olaj túl hideg, akkor nagyon sokat szív fel a tészta, ha meg túl forró, akkor nem sül át a tészta, nyers marad a közepe). Egyszerre nem érdemes sokat sütni, mert nagyon megnőnek. Az olajba úgy tettem bele őket, hogy az eredetileg alul lévő részük kerüljön felülre.
Papírra szedtem őket, és amikor már kicsit meghűltek, egy részét olvasztott csokival megkentem, másik része csak porcukorruhát kapott.

Még néhány tésai kép:





Meg ez a kis cukorfalat, felmosóvödörrel való alaposabb barátkozás után és azután:




A szép cicás képeket Rebeka csinálta.



2010. június 26., szombat

Darált keksz piramis

Nagy nap van ma: Bori (Sheppie) és Zoli esküvője! Szerencsére olyan étteremben lesz a lagzi, ahova bárki bevihet süteményt, nem kötötték meg, hogy csak azt lehet fogyasztani, amit az étterem kínál. Bee 5 (!) tepsi rétessel készült, ha jól hallottam meggyes-mákos és almás-diós lesz. Én pedig napokig agyaltam, hogy mit csináljak. Az epres golyók tűntek nyerőnek, de miután leteszteltem és láttam, hogy ragacsos állagú lett a végeredmény - egyébként nagyon finom, ajánlom mindenkinek - elvetettem. A darált keksz vonalon maradva azonban megszületett a döntés: piramist gyártok nagyüzemben. Egyszerű, gyors és sok lesz belőle.


Hozzávalók:

- darált keksz

- porcukor

- cukrozatlan kakaópor

- lágy vaj

- pici tej

- rum vagy rumosmeggy lé

- meggy vagy rumosmeggy befőtt

- omlós, kerek keksz

A krémhez:

- porcukor és vaj egyforma mennyiségben

A legfontosabb hozzávaló azonban egy speciális eszköz, amit sajnos nem tudom hol lehet kapni (ötleteket várok a kommentekben, hogy más is el tudja készíteni ezt a sütit). A mi piramisformánkat apukám csináltatta még réges-régen. Lényege, hogy egymás fölött egyre szűkülő köröket lehet látni benne, ez adja ki majd a süti piramis jellegét. A miénk tömör műanyag, de hallottam már olyant is, hogy kettényílik a forma és úgy könnyen ki lehet venni belőle a kekszpiramist.

A darált kekszet porcukorral, kakaóporral, a lágy vajjal, pici tejjel és sok (vagy kevés, ki hogy szereti) rummal összegyúrom. Nem írok mennyiségeket, mert az a lényeg, hogy könnyen gyúrható de ne lágy tésztát kapjunk. Az ízét, kakaósságát pedig mindenki maga állítsa be ízlésének megfelelően.

A tésztát hűtőbe teszem dermedni, amíg kimagozom a meggyet (ezt most Imi csinálta, köszönet érte) és elkészítem a krémet ami annyiból áll, hogy a vajat habosra keverem a porcukorral.

A piramisforma belsejét meghintem porcukorral és beleteszek a masszából annyit hogy éppen kitöltse. A massza közepébe belenyomok egy szem (rumos) meggyet. Rákenek egy picit a vajas krémből és ezt az egészet lezárom - jól rányomva - egy kerek, omlós keksszel. Ez lesz a piramis talpa.

Ezután fejre állítva a formát kiborítom belőle a sütit és szépen egymás mellé sorakoztatom. Hűtőben hagyom összeérni az ízeket legalább egy éjszakát. Minél tovább áll, annál finomabb.


Van aki kókuszreszelékkel hinti meg a forma belsejét. Nekem az még soha nem sikerült szépen, mert a kókuszreszelék nem tapad hozzá a formához, így az egész a piramis csúcsában gyűlik össze és nem vonja be egyenletesen a sütit úgy ahogy a porcukor.

Másfél kiló darált kekszből 80 db piramis készült. Várják a hűtőben, hogy elszállítsuk az étterembe. :)

Boriék esküvőjéről, és az esküvői menüről hamarosan következik a beszámoló! :)




2010. június 21., hétfő

Gazdit keres!

Most nincs recept, mert sürgős:)
Ma reggel találtuk a kertben (nagyon jó cicatermőhely, már nem is tudom, hányadik, de biztosan tíz feletti a hozam), vizesen, méltatlankodva nyávogva, és kifejezetten társaságot keresve. Először még kapálóztunk a sorsunk ellen, gondoltuk, biztosan csak eltévedt, de itt lakik valahol, aztán hamar beláttuk, hogy nyilván valaki berakta az udvarra, olyan pici még, ekkora cicácska még nem jár világot látni.
Most éppen tele hassal és persze már szárazon horkol a vasalnivalókon.
Olyan hat hetes körül lehet, már ügyesen mosakodik, fél méter magasra is felugrik. Nagyon szép kis cicus, halvány cirmos, kicsit hosszabb a szőre a szokásosnál, és ez eléggé jól is áll neki. Biztosan jó anyai nevelést kapott, mert visszahúzza a körmöcskéit, nem harap, és imád kézben lenni meg bújni. Egy baja van, túlzottan hangosan dorombol, de egy ilyen pici állatnál még elnézhető:) Nagyon jól eszik (eddig egy kis sült csirkét kapott, meg némi konzervet, meg vizet, nem nagyon merek sokat adni neki, ezekhez még biztosan nincs hozzászokva), ámbár még némileg malac üzemmódban. Délután majd veszek neki rendes kiscicaeleséget.


Miután jóllakott (leglábbis én úgy ítéltem meg, hogy eleget evett:)), kicsit felderített, aztán kiszemelte a vasalnivalókból a fekete nadrágot (már most tudja, hogy a szép halványszürke szőre itt sokkal jobban látszik!), próbált kicsit pihizni, de nem elaludni (ki tudja, milyen veszélyek fenyegethetik). Aztán egyre jobban lebillent a felépítmény, kicsit lejjebb ereszkedett:


Aztán még egy picit, és csak egy cseppet lehunyta a szemét:

Aztán meg már csak aludt, takarosan elrendezkedve:)




Ennyire édes. Mi, sajnos, nem tudjuk megtartani, már így is három befogadott cicánk és két szintén befogadott kutyánk van. Nagyon jó természetű cicának tűnik (egyes gonoszabb családtagjaim már fel is vetették a minőségi csere lehetőségét, hogy biztos van, aki pont egy viselkedészavaros, rossz természetű kétéves fekete kandúrra vágyik, de a csírájában elfojtottam ezt a kezdeményezést), emberszerető, bújós és dorombolós, de remekül érvényesíti az érdekeit. A legszebb kiscicakorban van, ha úgy érzed, nem tudsz élni nélküle, írj egy kommentet, elküldöm a telefonszámomat vagy a mélcímemet. Csak egy van belőle:)

Újabb fényképek itt.



2010. június 19., szombat

Csülök pékné módra

Nem egy tipikusan nyári étel. Nehéz, laktató. Zsíros, fokhagymás, hagymás. De hát nincs is nyár! Legalábbis a meteorológiai előrejelzés szerint egy darabig még várhatunk rá. Jövő héten megint jön a lehűlés és ilyenkor igazán jól tud esni egy forró egytálétel. Mint például ez is.

Római tálban elkészítve, újkrumplival igazán finom. Időigényes, de cserébe nem kell sokat mosogatni. :)

Hozzávalók:
- 1 nagy, csontos füstölt csülök
- 1/2 kg hagyma
- 1,2 kg krumpli
- 6-7 gerezd fokhagyma
- 1-2 dl sör
- só, bors, pirospaprika, majoranna
- 2 evőkanál zsír

A csülköt egy mély lábasban feltesszük főni annyi vízzel hogy épp ellepje. Gyengén megsózzuk.

Eközben a krumplit megpucoljuk, felkockázzuk. Ha újkrumplival készítjük, lehetőleg minél kisebbeket vásároljunk, hogy ne kelljen felvágni, egyben maradhassanak.
A hagymát szintén megtisztítjuk, nagyobb csíkokra vágjuk. A fokhagyma felét áttörjük.

Az előre beáztatott római tálban összekeverjük a hagymát, krumplit, fokhagymát.


A zsírt kissé megolvasztjuk és belekavarjuk a fűszereket. Ezzel meglocsoljuk a krumplis-hagymás keveréket és jól összerázzuk, hogy mindenhova jusson belőle.

Amint a csülök majdnem megpuhult, kiemeljük a vízből, lecsöpögtetjük és annyira hagyjuk kihűlni, hogy dolgozni tudjunk vele. Kicsontozzuk és a húst feldaraboljuk. Vághatjuk kockára, csíkokra, kissebb vagy nagyobb darabokra. A bőrét hagyjuk rajta, késsel vágjunk rá átlós csíkokat, vagyis rácsozzuk be. :)

A húsdarabokat fektessük a krumpli tetejére. Abból a vízből, amiben a csülök főtt, kb. 1 dl-t, valamint a sört öntsük alá.

Hideg sütőbe toljuk, majd lefedve kb. 1-1,5 órán keresztül sütjük 250 fokon. Miután megpuhult, levesszük a tetőt, rászórjuk a fokhagyma összenyomott másik felét is, 200 fokra levesszük a sütő hőfokát és pirulásig sütjük.

Forrón, friss uborkasalátával vagy csemegeuborkával az igazi. Ez az adag kb. 6 személynek elég.

Sajnos nekem nincs kemencém, mint annak a bizonyos péknének, aki a legenda szerint először készítette ezt az ételt, ezért én csak a tűzhelyem sütőjében tudtam megsütni, de így is nagyon finom lett.


Jelentem, három hete túl vagyok az eperlekvár befőzésen. Idén 6 kiló eperből 18 üveg lekvár készült. Sajnos elég híg lett, de úgy gondolom, ez a sok-sok esőnek köszönhető. Na sebaj, Csincsillától tanult módszerrel hűtőben fogom tárolni azt, amelyiket éppen fogyasztani szeretném, mert ott besűrűsödik. Az üvegek tegnap kapták meg a "díszruhájukat", ezt most meg is mutatom. :)




2010. június 15., kedd

Háztáji


Szóval az úgy volt, hogy a nyuszi egy szépen kialakított iciripiciri konyhakertet hozott nekem. Eléggé be lehetett havazva szegény (árva kis tavaszi nyúl), mert az utolsó utáni pillanatban esett be vele pihegve, és még hiányzott belőle a termőföld.
De így is nagyon örültem neki, nagyon rég vágyom néhány saját paradicsombokorra, meg egy kis sóskára és kaporra, de Pomázon nagyon kicsi az udvarunk. Tulajdonképpen már az is csoda, hogy azon a cirka száz négyszögölön elfér a házunk, az autóbeálló, jónéhány nagy fa (mandula, körte, birs, egy hatalmas fenyő, meg a kis erdei szekció), ilyen-olyan egyéb zöldség és virág, és a két eb. És nem elég, hogy kicsi, még árnyékos is nagyon, ami ugyan elég finom a meleg nyári napokon, de nem kedvez a paradicsomtermesztésnek. De ez az okos és szorgalmas nyuszi talált egy kis darabka parlagon heverő földecskét, ami ráadásul még jó napos is lett egy kis sövény-fazonigazítás után. Nem mondanám, hogy hektárnyi terület, de majdnem két teljes négyzetméter, azon már sokminden megterem, nem?
De a termőföldnél kicsit elakadtunk. Kicsit nehezen fogtuk fel, hogy csak aranyáron lehet termőföldet szerezni, mindegy, hogy kevés kell, minél kevesebb, annál drágább. Amikor meg végre felfogtuk, meg eldöntöttük, hogy rászánjuk azt a kazal pénzt, akkor elkezdett ömleni az eső (kicsit esős májusunk volt), és nem lehetett földet hozni. A vége az lett, hogy pünkösd előtt egy nappal készült el teljesen, biztosan tudom, hogy sok helyen már május vége előtt is elvetnek néhány dolgot:)
Akkor gyorsan elültettem az innen-onnan kapott, vett, szerzett, nevelt palántáimat, számtalan (talán még tíz is!) paradicsompalántát, meg talán nyolc paprikát, jónéhány kövér bazsalikompalántát a Kolosy téri piacról (amit Andi szerzett be nagyon ügyesen), meg a büdöskéket, innen és onnan. Majdnem kifelejtettem az egy darab saját nevelésű kis cukkinipalántámat. Aztán egy hétig megint nem történt semmi, úgy emlékszem, folyamatosan zuhogott az eső, csülkig ért volna a sár, nem nagyon lehetett ültetgetni. Amikor végre kicsit felszáradt, akkor gyorsan belültettem a maradék részt, mindenféle zölddel, sóska, spenót, rukkola, snidling, kapor, zöldbab, kis tépősaláta. Meg még egy cukkini. Remélem, nem felejtettem ki senkit.
Aztán megint zuhogott tovább, még egy hétig. Utána meg jött ez a múlt heti nagy hőség. És úgy tűnik, ez tökéletes időjárás volt a nagy késésben lévő kis növényeimnek, mert hihetetlen sebességgel nőnek és erősödnek. Napról napra egyre nagyobbak, két hét alatt a csupasz földből zöld tenger lett. A palánták is szépen megerősödtek, van már néhány zöld paradicsom is:)

Ez itt a paradicsom- és paprikatábla:) Ilyen szép erősek! Sajnos, némelyik paradicsomnak erősen összepödörödött a levele, nem tudom, miért, de azért alapvetően jól vannak, virágzanak, nőnek, erősödnek.

Próbáltam olyan képet is csinálni, amin látszik az egész hatalmas konyhakert:)

Ő már nem fért be a kertbe, de cserépben is nagyon jól van, köszöni.

És persze hosszú ideig fogalmam sincs, hogy mi micsoda, mert nem ismerem fel a növényeket kis korukban, és nem is emlékszem, hogy mit és hová vetettem (a kis feltűzött zacsik meg elég sárosak már, de azért sokat segítenek). Ezért gazolni sem nagyon merek, nem vagyok százszázalékosan meggyőződve arról, hogy kit kell kitelepíteni:) De talán a sóska- és spenótültetvény látható a paprikák mögött.

Ez meg itt a fotósegéd, lelkesen segített a fényképezésben (is. Késő este még a mosogatásban való lelkes résztvételének köszönhetően akkorát estem a konyhában, mint egy ólajtó). A fényképeim fele ilyen lett, a többit nem kell végignézzétek.

A kis izompacsirta paprikák.

A Kolosy téri piacról származó bazsalikomok egy része, hogy mögöttük meg mi lehet??? Passz. Ott még zacsi sincs.

Ez meg itt a rukkolatenger (cicaháttal). Egyébként ő a második legjobb tanuló az osztályban, hihetetlen sebességgel nő.

Ez a cukkiniföld. A nagyobb a saját termesztésű palánta, a picikéhez meg csak benyomtam a földbe néhány magot két hete. És mindjárt utóléri a nagyot, elképesztő, nem?

Ez meg itt az éltanulók sarka, zöldbab, ők is kéthetesek, elképesztő tempóban nőnek, tegnap este már karókat is kaptak.

Ez főleg gaz, nem merek gyomlálni.

Ez a másik sarka a paradicsomágyásnak:)

Folyt. köv.

Ez az iciripiciri kiskert nem jöhetett volna létre, ha nem kapok egyre több inspirációt és zseniális ötletet a kedvenc kertész lányoktól (még ha ez nem is látszik a kertészeti tevékenységemen). Köszi, Ági és Hédi!

Most jönnek a bónuszképek, a szőrösebb egyedekről.
Kóficka, csak azért, mert gyönyörű.
Szegény cicának sok volt ez a meleg, ki látott már macskát a hideg kövön?