2009. november 30., hétfő

Aranygaluska

Nem is tudom, hány hete sütötte már apu ezt az aranygaluskát... Már csak a szép emlékeimben él. :) De azért most is be tudnék vágni belőle egy nagy tállal. Nagyon finom volt, mint mindig. Igaz, megint nem sikerült vaniliaöntetet készíteni mellé, mint ahogy az elmúlt egy-két alkalommal, mert csak csokipudingjuk volt otthon - Mazsolino nagy bánatára - de nekem azzal is ízlett.

Csak lényegretörően írom le, bár szívesen ereszteném bő lére. Fáradt vagyok, nem nagyon tudok gondolkodni és ez így lesz karácsonyig. De már túl vagyok újabb két adag Pepperkakor megsütésén és ezt sikerélményként könyvelem el! :)

Szóval aranygaluska. Több félét ettem már családon belül is. Nagymamám lekvárral és dióval készíti, apu csak diót tesz bele, hiszen a vaniliasodó vagy csokiöntet és a cukros dió éppen eléggé édessé teszi.

Hozzávalók:
- 1/2 kg liszt
- 2 dkg élesztő
- 2 tojás sárgája
- 3 dl tej
- 6 dkg zsír
- vaj vagy margarin
- 5 dkg porcukor
- csipetnyi só
- darált dió + cukor + 8 dkg vaj

1 dl langyos tejjel, 1/2 dkg cukorral, az élesztővel és 3 kanál lissztel kovászt készítünk. A tojássárgájákat a maradék cukorral elkavarjuk, hozzáöntjük a maradék tejet, amiben feloldottuk a sót. A liszt közepébe mélyedést készítünk, abba öntjük a kovászt, a tejjel elkevert hozzávalókat valamint a lágy zsírt. Hólyagosra dagasztjuk, hozzáöntjük az olvasztott vajat, amit szintén jól beledolgozunk a tésztába. Közepesen kemény masszának kell lennie. Kb. 1 óráig kelesztjük.

Ezután lisztezett deszkára borítjuk, vastagra kinyújtjuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Zsírral vagy vajjal kikent tortaformába/tepsibe helyezünk egy sor tésztát, olvasztott vajjal meglocsoljuk, cukros dióval bőven megszórjuk. Ezután újabb réteg tészta, olvasztott vaj, cukros dió következik, amíg el nem fogy.
Újból kétszeresére kelesztjük, majd 180 fokon megsütjük, amíg halvány aranybarnára pirul a teteje.

Leginkább vaniliasodó illik hozzá, de ahogy említettem, apu kényszerűségből csokiöntetet újított be hozzá.

Hozzávalók:
- 1 tasak pudingpor
- 6 dl tej
- 3 evőkanál cukor
- 1 tojás sárgája
- 1 teáskanálnyi liszt

A pudingport, cukrot, lisztet és a tojássárgáját kevés hideg tejjel csomómentesre keverjük. A maradék tejet felforraljuk és a tűzről levéve hozzáöntjük a keveréket, majd állandó keverés mellett ismét felforraljuk.
Jól lehűtve a forró aranygaluskára - amit nem szeletelünk, hanem tépünk - csorgatjuk.


Én nem tudok eldicsekedni olyan kitartó karácsonyi kaktusszal, amivel Andi, hiszen nekem minden évben újat kell venni. Nem szeretik a virágok a közelségemet, erre már rájöttem. :)
A karácsonyi kaktuszok néhány hónapig szokták bírni, persze mindig reménykedem, hogy talán a legújabb szerzeményem tovább él majd nálam mint az elődei...

Íme az új reménységem, másfél hete ilyen gyönyörűen virágzik:





2009. november 29., vasárnap

Marcsi rákos-rokfortos tésztája


Én mostanában nem főzök, mert nincs kinek, de Marcsi szerencsére a legjobbkor küldte el szombati ebédjének receptjét. Ezt főzte anyukájának. Egyszerű, gyorsan kész van, de nekem az a problémám vele, hogy még nem szeretem a rákokat és egyéb tengeri herkentyűket. Amúgy szépen haladok már a gyermekkoromban megszokott ízektől távol eső ételek megszeretésében: imádom a sajtokat - hála Micikének - a parmezánt és a márványsajtot is; az olajbogyót, a kapribogyót; a finom halakat (kivéve a pontyot), a padlizsánt és a cukkínit és egy kicsit megszerettem a bort is. A rákot már többször próbáltam, de még sosem ízlett. Talán ha egyszer eljutok a tengerpartra és ott kóstolom meg, lehet, hogy összebarátkozunk.



Hozzávalók:

- 50 dkg koktélrák
- 3 dl tejszín
- 4 gerezd fokhagyma
- 30 dkg rokfort sajt
- 0,5 dl fehérbor
- 2 evőkanál olívaolaj
- fehérbors
- 20 dkg trappista sajt
- 1 doboz színes tészta




A rákot az olajon és az összezúzott fokhagymán kb. 5 percig sütöm, felöntöm tejszínnel, a borral és az apróra vágott rokfort sajttal összefőzöm. Habarni, rántani nem kell, mert a rokfort sajttól besűrűsödik. A tésztát bő vízben kifőzöm, hozzáadom a szószt, reszelt sajt a tetejére és kész :)


Hát ez tényleg egyszerű! :-)



2009. november 26., csütörtök

Mandulás-mákos muffin


Ezekkel a kicsit furcsa külsejű muffinokkal szerettem volna érkezni szombat este Tomi bulijába, de végül ehetetlennek nyilvánítottam, és nem égettem magam velük. A recepttel valószínűleg nincs semmi baj, mert egy héttel ezelőtt tesóm is megsütötte a mandulás-mákos muffint, és nekem az sokkal jobban ízlett, mint általában a muffinok. A recept a Mindmegettéről van, és bár szerintem mindent aranyosan betartottam, mégis Zokni pocakjában kellett végezniük.

Hozzávalók 12 darabhoz:

- 37,5 dkg liszt
- 25 dkg cukor
- 1 teáskanál sütőpor
- 1/2 teáskanál só
- 1,2 dl olaj
- 1,8 dl tej
- 2 tojás
- 1/2 teáskanál mandula aroma
- 2 evőkanál mák
- 12,5 dkg (szeletelt, nem darált) mandula (vagy dió)

Összekevertem a száraz hozzávalókat egy tálban: a lisztet, cukrot, sütőport, sót, szeletelt mandulát és a mákot is, bár a recept a mákot a legvégére írta. Egy másik tálban összekevertem a folyékony hozzávalókat: a tojást, tejet, olajat, mandulaaromát. Ezután összekevertem a kétféle hozzávalót.

Az eredeti recept azt írta: "Keverd a száraz hozzávalokat a nedvesekhez, de csak addig, ameddig egyszer jól elkeverednek. Ha túl sokáig kevered, nehéz lesz a tészta!" Ezen a megjegyzésen mérgelődtem keverés közben, mert nem tudom, mit stresszelnek engem ezzel a túl nehéz tészta rémével!? Hogy lehet nehéz a tészta csupán a keveréstől?

Szóval jól vagy rosszul összekevertem a kétféle hozzávalót, már akkor láttam, hogy nem egy szokásos állagú muffintészta lett, de mindegy, betöltöttem a papírkapszlikba és 180 fokon először 20 percig sütöttem, majd még újabb 20 és újabb 10 percig.


Tesóm szerint elmértem a lisztet, én arra tippelek, hogy az lehetett a baj, hogy nem csak két evőkanál mákot, hanem a dupláját használtam, amúgy meg nyilván nem jól kevertem a tésztát, amiért az bosszúból nehéz lett. Mit nehéz! Olyan volt, mintha kőből lett volna!


Három napig próbáltam küzdeni vele, mert a külső, szép barnára sült kérge nagyon finom volt és mert annyira sajnáltam a drága hozzávalókat, legfőképpen a mandulát, de aztán feladtam és Zokni-kutyának becsomagoltam az összeset, ezzel köszöntve fel drága gazdiját Katalin napján. Boldog névnapot tesó!




2009. november 24., kedd

Tükörtojás zsemleágyban


A blogból már kiderült, hogy időről időre megpróbálkozom a tökéletes lágytojás elkészítésével. Ez nálam ugyanaz a kategória, mint a tökéletes tükörtojás, hiszen a cél ugyanaz: jól megsült vagy főtt tojásfehérje, ám ugyanakkor gusztusosan folyós sárgája. Ma megint ilyen rohamom volt.


Nagyon-nagyon sok munkát kaptam estére, ezért rohantam haza a munkából, és már napközben elterveztem, hogy vacsorára a pillanatok alatt előállítható töltött zsömle lesz. Be is szereztem az összes hozzávalót, hazaérkezésem után pedig azonnal nekiálltam, ám amikor már majdnem minden zsömlekalap a helyére került, gondoltam egy merészet és az egyik kivájt kalapkába beleütöttem egy tojást.


Együtt sütöttem a zsömlékkel 200 fokon kb. 10 percig, majd sóztam, borsoztam, megszórtam petrezselyemmel és beleharaptam.

De nem folyt a sárgája. Így hát folytatom a küldetést, melynek neve: Mission Impossible! Na jó, most már dolgoznom kell...




Virágok és egy pingvin Ercsi születésnapjára


Direkt megnéztem a blogban, tavaly november 30-ra nyílt ki a karácsonyi kaktuszom, de most Ercsi szülinapján örvendeztetett meg ezzel. Azt olvastam róla, hogy virágzás előtt nem szereti, ha elmozdítják a helyéről, az enyémet viszont sajnos arrébb kellett tolni, úgy hiszem, ezért lett csupán három szépséges bimbó rajta.



A muskátlim azt hiszem megőrült, mert még mindig ontja a virágokat. Mellette a kis csilipaprika hosszú utat járt már be rövidke életében, ugyanis Csíkországból jött velem haza. Az úton eléggé elszontyolodott, de aztán erőre kapott nálam amikor átültettem, még virágot is hozott és 5 db kicsike sárga paprikája is lett. Aztán jött a hideg, behoztam őt a lakásba és itt ledobálta az összes levelét. Gyorsan visszatettem az erkélyre, s most nem tudom eldönteni, mit utál kevésbé: a hideget, vagy a meleget?

De nem is a virágokról akartam leginkább írni, hanem arról, hogy ma van Ercsi szülinapja, amihez szívből gratulálok. Egyik ajándékát már ismerem, de nem merem megírni, nehogy elrontsam a meglepetést. Viki nagyon jót talált ki neki!



Ezt a virágot kaptam szülinapomra a kollégáimtól, nagyon örültem neki. Valaki azt mondta, hogy neki még sosem sikerült ezt a növényt két hétnél tovább életben tartani, ezért külön büszke vagyok rá, hogy az enyém már majdnem két hónapja él és - mint látjátok -virul. Talán érzi, hogy nagyon szeretem!

Ercsi, Isten éltessen sokáig, füled érjen bokáig! És ne aggódj, most jön a legszebb férfikor! :-)


Most már elárulhatom az ajándékot is: Viki egy pingvint fogadott örökbe Ercsinek az állatkertből. A pingvinlány neve Joy, 2006. december 7-én született, s ő a legfiatalabb pinvin az állatkertben. Ez az örökbefogadás azt jelenti, hogy 1 évig Ercsi lesz Joy nevelőapukája, két alkalommal meg is látogathatja (remélem ekkor kapunk fotót róluk), és Ercsi neve lesz kiírva. Ha arra jártok, látogassátok meg Joyt! Addig is itt http://www.allatkertialapitvany.hu/zoo.php?pIdx=10&allatID=1272 megnézhetitek.




2009. november 23., hétfő

Csirkés ravioli


Ez nem egy egyszerű kaja, nem is számítottam rá, hogy gyorsan megúszom, de arra sem gondoltam, hogy délután 6-kor állok neki, és folyamatos tempós főzőcskézés mellett is csak este 9-kor tudunk enni. Röpke három órám ment rá, de nem bántam - vezeklésnek szántam ezt a konyhai robotot a szombat esti megcsúszásom után...


Hozzávalók a tésztához:

- 25 deka rétesliszt
- csipetnyi só
- 1 evőkanál víz
- 3 tojás
- 1 evőkanál olívaolaj

A tészta összeállításához kétféle verziót ismerek, az egyik ez:

A tésztához a lisztet a sóval tálban összekeverjük, a közepébe mélyedést nyomunk, és az olajjal meg 1 evőkanál vízzel simára kevert tojásokat beleöntjük. Apránként összedolgozzuk, majd cipót formázunk belőle. Meglisztezett deszkára áttéve 5 perc alatt rugalmas tésztává gyúrjuk, kiolajozott tálba fektetjük és folpackkal letakarjuk; 30 percig pihentetjük.

A másik verziót Jamie-nél láttam a tévében, és most olvastam is róla "A pucér szakács" c. könyvében:

Dobálj a turmixgépbe/aprítógépbe mindent és kapcsold be a gépet. 30 másodpercen belül rágós kenyérmorzsákhoz kezd majd hasonlítani az anyag. Hagyd még egy kicsit bekapcsolva, s most már egyre nagyobb gombócokká kell hogy összeálljon a tészta. Vedd ki az összeset a turmixgépből (ne hagyj semmi masszát a tartályban), és dögönyözd még 2 percet, míg sima, selymes és ruganyos nem lesz. Csavard folpackba, és hagyd pihenni a hűtőben 1 óráig (54. oldal).

Naná, hogy a második változatot próbáltam ki, és bár nekem nem volt ennyire egyszerű és problémamentes a géppel összedolgozás, azért végül sikerült nem leégetni a gépet, s nagy nehezen végül egy deszkán tésztává gyúrni a masszát. Betakargattam és félretettem pihenni, míg összeállítottam a csirkés tölteléket.


Hozzávalók a töltelékhez:

- 15 dkg darált csirkehús
- 10 dkg tehénrúró (finom erdélyi juhtúrót használtam)
- 6 dkg összevagdalt csirkemáj (ezt kihagytam, mert nem szeretjük és nem is volt itthon)
- 3 dkg összevagdalt nyers sonka (10 dekát vagdaltam, hogy a máj hiányát ellensúlyozzam)
- 1 szelet összevagdalt szalámi
- 2 evőkanál reszelt sajt (parmezánra gondoltam, azt is tettem bele)
- 1 simára kevert tojás
- 1 kis csokor összevagdalt petrezselyem (szárított volt)
- 1 tört fokhagymagerezd
- 1/2 kiskanál grillfűszer (kihagytam)
- só, frissen őrölt bors

A fenti összetevőket a robotgépem aprítójával (Stahl szerint a késes betétű robotgéppel, a recept szerint turmixgéppel) pépesítettem, majd félretettem, hogy várja ki, amíg eljön az ő ideje.


A tésztagolyóbist elfeleztem, s az egyikkel kezdtem dolgozni. A tesóméktól névnapomra kapott tésztanyújtógépem legvastagabb fokozatán átnyomtam a golyóbist, majd a kapott tésztalap mindkét oldalát kicsit beliszteztem, behajtottam jobbról egy darabot, ráhajtottam balról a másik darabot és az így kapott 3 rétegű tésztát megint átnyomtam a legvastagabb fokozaton (ezt is Jamie-nél láttam), majd ezt megismételtem még háromszor-négyszer. Amikor elégedett voltam a szélességével, elkezdtem mindig az eggyel vékonyabb fokozaton átfuttatni a tésztát. Néha kettőt is ugrattam, mert már eléggé türelmetlen kezdtem lenni... Végül az 1 mm vastag, 10 cm széles és igen-igen hosszú tésztacsíkot kiterítettem a pulton, ehhez persze elfeleztem, mert nem elég hosszú a pultom.



A csíkokra egymástól 5 cm távolsgára kiskanálnyi tölteléket halmoztam, a közöket langyos vízzel megkentem. A tésztát a töltelékre ráhajtva az üres (és vizes) közöket jól összenyomkodtam és derelyemetszővel elvágtam.



Itt látható egyrészt az, hogy megtaláltam Éva "Főtt tészták" c. receptfüzetét, amit rajtam keresett és én letagadtam, másrészt az, hogyan kellett volna kinézni a kis táskáimnak. Tehát ez volt a minta,


és ilyen lett az enyém. És ez még a csinosabbik fajta, mert ezek azok, amikről a nagy darab tésztaszéleket a derelyemetszővel levágtam. (Később ezeket a levágott széleket újból összegyúrtam, újból átfuttattam sokszor a nyújtógépen és végül szélesmetéltet készítettem belőle, majd megmutatom, azt is valaminek felhasználva.)


Ilyenek lettek azok, amelyikekről nem vágtam le a széleket, tehát jó nagy tésztaszéleik maradtak, szerintem kell is ennyi tészta ilyen sok töltelékhez.

Még nincs vége! Bírjátok még?

Hozzávalók a paradicsommártáshoz:

- 2 evőkanál olívaolaj
- 1 fej finomra vágott vöröshagyma
- 2 tört fokhagymagerezd
- 40 dkg összevagdalt, érett paradicsom (nekem most egy 40 dekás hámozottparadicsom-konzerv + egy deci házi ketchup)
- 3 evőkanál összevagdalt bazsalikomlevél (vagy 1 evőkanál szárított)
- 1/2 kiskanál szárított vegyes zöldfűszer (kihagytam)
- só, őrölt bors

A mártáshoz teflonserpenyőben a hagymát meg a fokhagymát az olajon alacsony hőfokon, kevergetve puhára pároltam. A paradicsomkonzervet hozzáadva együtt főztem, majd megszórtam a bazsalikommal, öntöttem bele házi ketchupot és óvatosan rotyogtattam, amíg a raviolik szépen kifőttek két részletben 10-10 perc alatt a forrásban lévő sós vízben.


A megfőtt raviolikat szűrőkanállal kiszedtem a vízből, leszűrtem és beleforgattam a mártásba. Tálaláskor megszórtam még reszelt parmezánnal. Tomának megértően elmagyaráztam, hogy tudom, hogy nem szereti a bazsalikomot és a főtt darált húsért sincs oda, de kérem, hogy kóstolja meg ezt a kaját, mert 3 órája dolgozom vele. Rendes gyerek, megkóstolta, megmondta az őszintét, hogy nem annyira ízlik neki, majd még kétszer szedett magának. Összesen 10, uszkve 12 darabot evett meg, igaz jól meglocsolta nem házi ketchuppal. Mindegy. Nem érdekes!

Egyébként szerintem is finom volt, de soha többé nem csinálok ilyet. Legfeljebb egy másfajta töltelékkel! :-)






2009. november 21., szombat

Párna csücske

Most hogy túl vagyok egy dupla adagnyi Pepperkakor megsütésén - bizony, már ideje készülődni a karácsonyra -, úgy gondoltam, édességgel folytatom bejegyzéseimet.

Anyukám a fánkok nagymestere, a farsangi fánkja is olyan szép szalagos szokott lenni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. De van egy fánkfajta, amit gyakrabban szokott sütni mint a farsangit: a párna csücske.


Nem készül sokkal bonyolultabban mint a hagyományos fánk és legalább annyira finom is! Talán azért, mert ez eleve a lekvárral együtt sül.

Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 7 dkg vaj
- 5 dkg cukor
- 5 dl tej
- 2 dkg élesztő
- 2 tojás sárgája
- keményebb lekvár
- reszelt citromhéj
- csipetnyi só
- fahéjas cukor
- olaj a sütéshez

Anyu természetesen nem egy adagot szokott egyszerre sütni. :)

Az élesztőt 2 dl langyos tejjel, 10 dkg liszttel, 1 evőkanál cukorral, csipetnyi sóval összekeverjük és megkelesztjük.
Ezután a többi liszttel, az olvasztott vajjal, tejjel, cukorral, a tojássárgákkal és a reszelt citromhéjjal közepesen kemény tésztává dagasztjuk. Letakarjuk és meleg helyen 35-40 percig kelesztjük.
Amikor megkelt, kiborítjuk a lisztezett gyúródeszkára, félujjnyi vastagra kinyújtjuk és nagyobb kockákra daraboljuk. Mindegyik közepére lekvárt teszünk (ha jól tudom, most szilvalekvárral készült), átlósan háromszögletűre - csücsökre - összehajtjuk.
Megint letakarjuk, még fél órát kelesztjük. Forró, bő olajban mindkét oldalát aranysárgára megsütjük.

Fahéjas porcukorral meghintve az igazi. Én még langyosan szeretem legjobban enni, olyankor nem lehet abbahagyni, a gyomorfájás garantált. :)





2009. november 18., szerda

Emma néni káposztasalátája

Akárcsak Tata, az én tesóm is imádja a káposztasalátát. Ő viszont nem ragaszkodik a fehérkáposztához, neki mindegy milyen, csak az íze olyan legyen mint az étteremben. Éppen ezért nagyon megörült, amikor nagymamám nemrégiben elkészítette Emma néni káposztasalátáját.

Emma néni nagyi testvére volt, vagyis anyu nagynénje. Ő és még két testvére a Somló lábánál egy kis faluban, Iszkázon éltek. Összesen hatan voltak testvérek, (érdekes, hogy a másik nagymamámék is) de már csak ketten élnek közülük: nagyi és az egy évvel idősebb bátyja. Gyerekkoromban minden évben egyszer-kétszer leutaztunk Iszkázra. Ilyenkor Emma néni isteni házi rétessel és ebéddel várt minket, hazautazáskor pedig mindig sütött nekünk kakaós kalácsot, aminek azóta is hiányzik az íze, az állaga... Fatüzelésű tűzhelye volt, talán ez a magyarázata, hogy miért annyira más ízűek a gáz- vagy villanytűzhelyen készült ételek.

Tehát nagyinak valahogy eszébe jutott, hogy csinálnia kellene egy kis káposztasalátát és ezt testvére receptje alapján meg is tette. Illetve nincs semmiféle recept, mindössze a hozzávalók listája és az elkészítési mód állt rendelkezésére, a többi pedig "ízlés szerint" készült. Nagyi megcsinálta kicsiben, mi pedig anyuval nagyban, már megint ipari mennyiségben.

8 kg káposztát (3 fej lila és 4 fej fehér volt) anyu és apu legyalult (mire odaértem hozzájuk, már végeztek vele) és lesózott. Ezután elkészítettük a felöntővizet: 7 liter vizet 1 liter 10%-os ecettel, valamivel több mint 1 kg cukorral, 2 zacskó egész borssal, 1 zacskó köménymaggal felforraltunk. Ezt ráöntöttük a lesózott káposztára és 1 órát állni hagytuk.


1 óra múlva visszaszűrtük a káposztáról a levet a fazékba és újra felforraltuk, újra leöntöttük vele a káposztát. Ezután már 1 napot hagytuk állni, időnként megkeverve, hogy mindenhova jusson a léből. Másnap anyu üvegekbe töltötte (lével együtt) és lezárta.

Azonnal fogyasztható, de akár télire is eltehetjük, hiszen hűvös helyen hónapokig eláll.



2009. november 17., kedd

Szélesmetélt gombamártással


Hát nagyon zavarban vagyok! Bloggerkedésem óta még nem fordult az elő, hogy egyetlen használható képet se sikerüljön készíteni a kajáról. Nem is tettem volna fel ezt a gombamártásos szélesmetéltet, ha Domikám nem hív fel a héten azzal, hogy kéri a blog címét, és egyáltalán azzal: hogy képzelem, hogy ő még erről a dologról nem tud?? Bori mesélt róla neki a hétvégén, és Domi teljesen jogosan felháborodott, hogy én még nem beszéltem a blogról, de sajnos nincs teljesen igaza, mert én felhívtam kétszer is. Csak elengedte a füle mellett azt az infót, miszerint egy gasztroblogba írok, de talán csak azért, mert Domi nem egy számítógépvirtuóz. Mondhatni soha nem használ számítógépet, csak nagy ritkán, ha van segítsége, anélkül ugyanis nem internetezik, és persze nincs e-mailcíme sem stb., így hát az a szó, hogy gasztroblog, nem mondott neki semmit. Ennyiben maradtunk.

Ma este aztán megadtam a blog címét és azt ígérte, holnap, ha lesz segítsége, megnézi. Nagyon fontos nekem Domi véleménye, mivel két receptje is szerepelt már itt - az azóta sokak kedvence lett tárkonyos leves, illetve a másik nagy siker, a kínai - és még azért is, mert mindig úgy szerettem volna tudni főzni, mint ő. Amikor együtt dolgoztunk, én még utáltam ezt a szabadidős tevékenységet (mondjuk időm se volt rá, mert otthon is minden este dolgoztam), ezért csak 2-3 receptjét szereztem meg tőle annak idején. Ezt a hiányosságot most már remélem pótolni fogjuk!


Akkor jöjjön a borzalmas képekhez a recept, legelőször is a hozzávalók listája:

- 20 dkg csiperkegomba
- 1 kicsi citrom héja (nálam persze nincs citromhéj, inkább csepegtettem 4 csepp citromlét a mártásba)
- 6 dkg vaj (kevesebbet használtam és bőven elég volt!)
- 1 tört fokhagymagerezd
- 3 dl tejszín
- só, őrölt bors, csipetnyi reszelt szerecsendió
- 3 evőkanál reszelt parmezán (jellegű) sajt
- 20-25 dkg tagliatelle (csak hogy Domit elkápráztassam)

A megtisztított gombát vékonyan felszeleteltem. A vajat egy teflonserpenyőben megforrósítottam és a gombát, a fokhagymával beleforgatva fél percig sütöttem. Sóztam, borsoztam, megszórtam egy csipet őrölt szerecsendióval, majd hozzáöntöttem a tejszínt. Pár percig kevergetve összemelegítettem őket, végül hozzáadtam a (frissen) reszelt parmezánt és még 3 percig a forró lapon hagytam. Még kóstolgattam, sóztam, borsoztam, s amikor elkészült hozzákevertem az addigra szépen megfőtt szélesmetéltet. Tányérra szedtem, megszórtam parmezánnal és itt kezdődik a nehéz bloggerélet!

Kérdezted Domi, hogy mennyi időt vesz ez igénybe, hogy csinálom, stb. stb., azt hiszem nem válaszoltam mindenre. Amikor a kaja elkészül, legelőször is készítek (vagy ha nagyon profi képet szeretnék, akkor Toma készít) legalább 10, de inkább több fotót róla, és csak ezután lehet enni. Ez nem sok idő, de elég nagy a kockázat, egyrészről, hogy kihűl a kaja, másrészt pedig, hogy megesszük, mielőtt ellenőriznénk, sikerült-e akár egy kép is? Általában van több használható fotó is, de most nem így lett, nyilván azért, mert most különösen szépnek kellett volna lennie a bejegyzésnek.




Na akkor, Domikám, ha egy jól sikerült fotót akarsz látni, itt van egy Tomáról, amit Vivi készített róla. Amúgy is sokat gondolkodtam, hová nyomjam be ezt a képet, hogy mindenki lássa milyen szép (bocsi Toma!). Kérdezted tesómékat is, hogy vannak, persze őket is megtalálod az interneten, Mazsit, Vikit, tesómat sok-sok fotóval, ők is nagyon szépek! Csak majd szólj, ha belejöttél a gépezésbe, hogy megadjam a címet. Ha a véleményedet szeretnéd megírni erről a bejegyzésről, kattints legalul a "megjegyzés" szóra. :-) (És hagyd abba a meghatódott pityergést lécci!)




Túrós csusza kicsit másképp

Kriszti kolléganőmtől tanultam ezt a receptet, ő pedig a masszőrjétől, akivel körülbelül annyira jóban van, mint mi Zolival. Szinte már baráti a kapcsolatuk. Így történhetett meg, hogy egyik nap, amikor Kriszti masszázsra ment, nagy vacsorakészítésben találta Misit. Látta, hogy spagettit főz és hagymát aprít és megkérdezte, mit csinál. A válasz: túrós csuszát. Erre felszaladt Kriszti szemöldöke, hiszen legjobb tudomása szerint a csusza nem spagettiből készül és nem kell hozzá hagyma. De ez is túrós csusza csak másképp - mondta neki a masszőr. :)

Kriszti természetesen megkóstolta az elkészült művet és annyira ízlett neki, hogy másnap azonnal továbbadta nekem a receptet.


Mivel pont volt itthon egy fél kiló, felhasználásra való túróm, úgy döntöttem, megcsinálom én is. Feltétlenül sós túrós ételekben gondolkodtam, mivel nekem az édes túró csak egyféleképpen jöhet szóba: Túró Rudi formájában. Nem szeretem a túrós batyut, a túrótortát, a túrós tölteléket... Viszont szeretem a körözöttet és a túrós csuszát. :)

Tehát: felaprítunk egy jó nagy adag szalonnát (pl. vépit :) ), egy kis fej hagymát és összetörünk két gerezd fokhagymát. A szalonnát zsírjára sütjük, ebbe beledobjuk a hagymát, fokhagymát, rövid ideig pároljuk-pirítjuk. Mivel a vépi szalonnának jó sok zsírja kisült, ezért a nagy részét kiöntöttem egy kis tálba, megdermedve nagyon finom volt kenyérre kenve.

A hagymás, fokhagymás szalonnára ráöntöttem egy fél doboz (nagy doboz) tejfölt, megsóztam, összeforraltam, majd belekevertem a túrót is és ezzel is összerottyantottam.


Spagetti helyett szélesmetéltet főztem hozzá. Kis kockákra vágott zöldpaprikával az igazi - szerintem. :)



2009. november 16., hétfő

Sajttal sült brokkoli

Kicsit el vagyok maradva mostanában mindennel. Ahogy közeleg a karácsony a munkahelyen is összegyűlnek a tennivalók, ugyanúgy ahogy otthon is. A gépemen is csak halmozódnak a képek és a receptek az elkészült ételekről, de szerintem csak a "karácsonyi szünetben" fogom utolérni magamat.

Ezt a nagyon egyszerű zöldséges ételt már kb. 2 hete készítette Imi és pont aznap gondoltam, hogy ideje lenne feltenni, amikor Csincsilla jelentkezett a pagoda karfioljával. :)

Imi szerencsére nem egy húst-hússal evő pasi, ezért sokféle zöldség megfordul nálunk otthon. Ezt a brokkolis ételt ő szokta készíteni én maximum a kuktája vagyok ilyenkor. :) Érdekes, ez egy olyan egyszerű és laktató étel, de valahogy mégsem jut eszünkbe más zöldséggel csinálni.

A megmosott, rózsáira bontott brokkolit vegetás vízben majdnem puhulásig főzzük (ez most nem sikerült, teljesen megpuhult), majd lecsöpögtetjük és sütőpapírral bélelt tepsibe egymás mellé fektetjük. Reszelt sajttal jó vastagon megszórjuk (ez sem jött össze, kevés volt itthon a sajt) és előmelegített sütőben, 180 fokon a sajt pirulásáig sütjük.


Önmagában is finom, vega étel, de akár köretként vagy körettel is nagyon jó! Imi most az előző napról maradt krumplipürével ette.



2009. november 15., vasárnap

Mogyorós csokoládészívek dióval


Minden reggel, kávéfőzés közben az az első dolgom, hogy kinézek a konyhaablakon. Bár elég lehangoló a látvány a szürke betonlakásokkal körülzárva, vannak azért szép kis kertek is, amikben gyönyörködhetek, ha már sajnálatos módon nem a saját tanyasi házam ablakán kipillantva nézegethetem a tájat, vagy gyümölcsfáimat és virágaimat.


Azonban van egy ilyen csúnyácska előkert is, amit lomtárnak használnak leginkább, és ma reggel hétkor azt vettem észre, hogy jól összegömbölyödve egy szép nagy fejű, fekete-fehér foltos óriási kandúr durmol az egyik párnázott széken. Elég hideg volt, sajnáltam szegényt, de láthatóan nem fázott. Aztán elmentünk tesómmal vásárolni egy bizonyos áruházba, ami vasárnap reggel fél nyolckor is nyitva van már, és közben sok mindenről beszélgettünk, köztük erről a cicáról, kutyákról és álmodoztunk, hogy ha majd kertes házunk lesz, biztosan hozzánk is csapódik egy ilyen szép kandúrka, és biztosan lesz kutyánk is. Tesóm kutyamániás, ezt mindenki tudja róla. Megláttunk egy szép ír szettert, arról került szóba, hogy a kutyák milyen okosak, s én ellenpéldaként a konyhaablakom alatt lakó szomszédnak a kutyáját hoztam fel, amelyik olyan buta, hogy évek alatt se tudták beidomítani semmire, úgy kell sétáltatniuk, hogy ezerrel rohannak az erősen megfeszült póráz másik végén fuldokló kutya után.

Amikor hazaértünk a vásárlásból, a cica még mindig durmolt, csak sokkal jobban összegömbölyödött, aztán volt szerencsém egész nap megfigyelni a tevékenységét: hosszan mosakodott, sétált egyet, visszajött aludni. Egy ilyen alkalommal kinyitották az ajtót, talán szellőztetni és a buta kutya kidugta a fejét. Mindenfelé ugatott, de a cicát legalább félóráig nem vette észre! A cica persze halálos nyugalommal feküdt a jól bemelegített székén és figyelte a kutyát. Fel nem foghatom, honnan tudta, hogy a kutya nem fér ki a rácson! Egy idő után aztán észrevette a cicát, akkor ugatta, morgott rá, megpróbált kijönni, de nem sikerült neki.

Isteni élmény volt a cicát figyelni, bearanyozta a szürke vasárnap reggelt, életet hozott abba a ronda kertbe, ösztönzőleg hatott sütési (és konyhában tartózkodási) kedvemre és megéreztem: ez lesz a napja, hogy diós csokiszivecskéket süssek! :-)


A receptet Csibénél találtam és mivel már régóta tervezem, hogy beújítok valamit a karácsonyi aprósütik sorába, elmentettem a receptet. Ez lett az első újítás, de még nincs vége!

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt
- 12,5 dkg mogyoró (nekem most csak dió volt itthon)
- 5 dkg kakaó
- 12,5 dkg vaj
- 14 dkg nádcukor
- 2 db tojás
- só

A szobahőmérsékletű vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam az egyik tojást és a másik tojás sárgáját. A fehérjét félretettem, később szükség lesz rá. A lisztet összekevertem a kakaóval és 7,5 dkg darált dióval, majd ezt a keveréket a vajas-cukros-tojásos krémhez adtam. Addig kevertem a robotgéppel, amíg szépen összeállt. Becsomagoltam folpackba és betettem a hűtőbe. A recept szerint 30 perc elég neki, én csak másnap nyúltam hozzá ismét.

Ekkor elővettem, negyedórát hagytam melegedni, majd enyhén lisztezett pulton kinyújtottam kb. 5 mm vastagságúra. Elég nehéz volt vele bánni, eleinte mérgelődtem is egy kicsit, de aztán mégsem volt semmi probléma, sikerült két részletben kinyújtani. Megkentem a tetejét a maradék tojásfehérjével, megszórtam a maradék aprított dióval és szivecskéket szaggattam belőle. Sütőpapíros tepsin, 180 fokos sütőben 10 percig sütöttem. Az első kóstolás után eldöntöttem, megtartom a receptet!

Szép kosárkába téve pár darabot, celofánnal becsomagolva, fahéjrúddal, szárított naranccsal, vagy fenyőággal feldíszítve jó kis karácsonyi ajándék lehet belőle.