2011. július 27., szerda

Egy kis kert 2.


Néha váratlanul megvalósulnak az ember régi vágyai. Ha jól számolom, 11 éve próbálkozom paradicsomtermesztéssel, gyakorlatilag nulla sikerrel. Minden évben érdeklődve vártam, hogy most vajon mi lesz, úgy tűnt, a paradicsomellenes lobbi eszköztára kimeríthetetlen. A tavalyi volt talán a legsokkolóbb, égig érő paradicsombokraim voltak (na jó, tényleg egy kicsit sűrűn), rengeteg zöld paradicsomfürttel, áthajóztam velük néhány kisebb-nagyobb hullámvölgyön, sikerrel, és éppen elkezdtek pirosodni, amikor nem bírták tovább a monszunokat, és beütött a rohadás, ami aztán pillanatok alatt kivégezte az egész állományt.
Na de az idén. Ezen a néhány kis bokron annyi van, hogy lassan már nem bírjuk megenni. Nagyon szurkolok, hogy végre kicsit süssön a nap, száradjanak és érjenek. Addig is merengek rajta, hogy milyen formátumban tegyem el ezt a rengeteg paradicsomot (olyan tíz bokrom van, kb.:)), ketchup vagy fűszeres paradicsommártás a'la Bombadil Toma vagy valami más?

Egy-két hete még ilyenek voltak:





Aztán meg napról napra pirosodtak, mint a mesében:



Ezt az örömet most beosztom néhány évre kertügyileg. Vagy lehet, hogy most már minden évben ez lesz?

A maradék fél négyzetméteren szépen nő a sóska, rengeteget leszedtem már belőle az idén:


Itt-ott kinőtt a bazsalikom, erős harcban áll a zsályával, kisebben a petrezselyemmel. Ki kéne irtani néhány zsályabokrot, mert bazsalikomfelhasználási igényünk végtelen, de nem szívesen avatkozom be:)


A kiskertem vége meg egyszerűen zsályába fulladt. Most látom, ott oson az egyik állatunk, iszonyat nagy gyűjteményünk van már belőlük, lehet, hogy ő eszi a bazsalikomot is? Remélem, ízlik neki, elég ropogósnak tűnik, mi még nem kóstoltuk:) Mármint a bazsalikom, mert háziállatot nem eszünk sem most, sem a jövőben.

Van még néhány kósza zöldbabbokor, meg fodros petrezselyem. Egy nagy folt rukkola, hát az sem egy macerás növény.

Kudarcok, hogy teljes legyen a beszámoló. A legborzalmasabb az amerikai szövőlepke (azt hiszem, ez a neve), fehér vattaszerű mozgó szörnyek félelmetes mennyiségben, tavaly is július közepére özönlötték el kertet. Minden jobb meggyőződésünk ellenére tavaly is, idén is permeteztünk egy icipici zacskónyi nemtudoménmit, szerintem kacagtak rajta. Olyan kicsi a kertünk, valami mechanikus védekezés kéne jövőre, amikor az elsőt meglátjuk, nem tudom, de undorítóak. Most teljesen ellepnek egy csomó növényt (vadszőlő, füge, kivi), a kicsi kertemben még nem is annyira tragikus a helyzet. Gondolom, miattuk póközön volt már tavaly is, idén is. Minden tele van pókhálóval és nagy, kövér pókokkal, beleértve a cicák bajuszát is. Lassan már tényleg egy nagy bottal lehet csak kilépni az ajtón,pókhálótengeren haladunk át a kapuig. Nincs bajom velük, de nem szeretem, ha rajtam másznak, főleg, ha nagyok és kövérek. Mondjuk, remélem ezektől a ronda fehér vattáktól híztak meg.
Aztán volt néhány növény, ami cserben hagyott. Például a koriander szépen megnőtt, már épp gondolkodtam rajta, hogy szedek egy nagy csokorral, amikor egyszerűen eltűnt, mintha soha nem is lett volna arrafelé.
Madársaláta szintén köddé vált. Az izlandi spenót, amit Tésán szinte kapával kell irtani, soha, soha nem nő ki, egy árva darabka sem. A paprikapalántáim sem nagyon erőltetik meg magukat. Pedig van legalább három.

Úgy látszik, minden évben van valami, ami nagyon bejön, tavaly voltak az égigérő zöldbabbokraim (tényleg, létráról szedtem a zöldbabot:)), nagyon sok termett rajtuk. Most meg a paradicsom meg a sóska.

Lazításként lássunk néhány nyaraló ebet:









2011. július 26., kedd

Fokhagymás-cukkinis tészta



Hát, nem írok mostanában túl sokat:) A szokásos nyári okok, egyrészt nem sütök, mert annyi gyümölcs van, hogy az is alig fér belénk, és az idén nagyon-nagyon finomak (kárpótlás a sok tavalyi vízízű vacakért), másrészt meg általában a szokásos ételeket esszük, semmi újdonság. De ha mégis, akkor azt elfelejtem lefotózni. Meg persze nyaralok is, és akkor még kevésbé koncentrálok a konyhára:)



Azért persze eszünk. Például legalább hetente egyszer van ilyen zöldséges tészta, eddig is nagyon szerettük, de saját gyártmányú teljes kiőrlésű tésztával meg egy pohár fehér borral egyszerűen verhetetlen. (És tényleg nem írtam még be ide???) Az sem elhanyagolható szempont, hogy villámgyorsan elkészül, olyan alapanyagokból, amik általában vannak otthon nyáron.


Hozzávalók 4 főre:
- 4 tojásból és 40 dkg lisztből készült szélesmetélt, persze lehet bolti is:)
- kis darab füstölt szalonna
- 2 evőkanál jó olívaolaj
- (1 közepes fej hagyma)
- 6-8 gerezd fokhagyma
- 2-3 fiatal cukkini
- 1-2 zöldpaprika
- 3-4 paradicsom
- harmad mokkáskanálnyi őrölt római kömény és ugyanennyi őrölt gyömbér
- harmad mokkáskanálnyi erős török olajos paprika (vagy valami más csípős)
- só, bors


A szalonnát apró kockákra vágjuk, egy akkora serpenyőben, amiben majd el fog férni a kész tészta, zsírjára sütjük. Rádobjuk az apóra vágott hagymát, nagy lángon halványbarnára pirítjuk. Rányomjuk a fokhagymagerezdeket, fél perc alatt összeforrósítjuk. Most mehet rá a cukkini. Ha van időnk, akkor érdemes a cukkinit előre vékonyan felszeletelni, és besózni. Nem szoktam ilyet csinálni a zöldségekkel, de a cukkinivel igen, mert ilyenkor nagyon sok levet kiereszt, egyébként ezek mind főzés közben támadnak, és kétszer annyi ideig kell főzni-sütni, hogy elfőjön ez a sok lé. Na, szóval rádobjuk a felszeletelt cukkinit, mehet rögtön a felkarikázott paprika is. Meg a fűszerek. Továbbra is fedő nélkül, nagy lángon pirítjuk. Amikor már majdnem kész, hozzáteszem a felkockázott paradicsomokat, azzal már tényleg csak 2-3 percig sütöm, szinte nyersek maradnak még a paradicsomkockák.
Közben kifőtt a tészta is, leszűröm, beleforgatom a zöldségraguba. Meglocsolom a két evőkanálnyi olívával. Érdemes hagyni még tíz percet állni. Jól állnak neki a finom sajtok, de trappistával is isteni.

Cukkinis tészták eddig nálunk (legalábbis ennyit találtam, de szívesen bővítem a listát):
- Andi orsótésztája
- Andi fantasztikus sajtmártásos tésztája
- Marcsi kedvence
- Beáék különleges, zöldségraguban főzött, sajttal átsütött tésztája






Na, és akkor a havi cuki:


Kérdés: hány kutya van a képen?:)



2011. július 25., hétfő

Baracklekvár 3. (vagy 4., vagy ki tudja)

Mostanában, bizonyos jól ismert okból nagy ívben kerülöm a könyvesboltokat, antikváriumokat, és ezek weboldalait, nehogy véletlenül elcsábuljak. Amikor nemrég 23 éves István barátommal végigsétáltuk fél Budapestet, minden könyvesbolt és antikvárium előtt összenéztünk, hogy na ide biztosan nem megyünk be, sőt a kirakatot se nézhetjük meg, ezzel szemben a ruhaboltok előtt közömbösen sétáltunk el. Mindketten imádjuk ugyanis a könyveket, órákat tudnánk eltölteni egy antikváriumban, és biztosan nem jönnénk ki onnan üres kézzel, viszont a világból ki lehetne kergetni mindkettőnket egy ruhavásárlós programmal.

Mégis, Micike jóvoltából eljutnak hozzám a könyvújdonságok hírei az Alexandra Kiadó Könyvjelző című magazinján keresztül, és ebben találtam több érdekességet, köztük Hans Gerlach: Lekvárok és gyümölcszselék c. könyvét. A könyvből a Tökéletes sárgabarackdzsem receptjét jelentette meg az újság, és ezt most idemásolom, hogy jövő ilyenkor, amikor újból lekvárt akarok főzni, könnyen megtaláljam:

A tökéletes sárgabarckdzsem

Hozzávalók 1,1 literhez:

- 1,1 kg zamatos, de nem túl puha sárgabarack
- 10 dkg aszalt sárgabarack
- 2 citrom
- 80 dkg cukor
- 4 cl barackpálinka vagy narancslikőr (tetszés szerint)
- 10-15 levél citromverbéna (tetszés szerint)

1. A sárgabarackot megmossuk, szétnyitjuk, kimagozzuk. Tíz barackmagot diótörővel vagy kalapáccsal feltörünk. A magokat kis lábosban kevés vízben 1 percig forraljuk, szűrjük le, majd tegyük teatojásba vagy papír teafilterbe. Az aszalt sárgabarackot aprítsuk fel, és a friss sárgabarackkal együtt nagyobb edényben keverjük össze a cukorral. Az egyik citromot mossuk meg, szárítsuk le, héját reszeljük a gyümölcsökhöz. Mindkét citrom levét (8 cl-nek kell lennie) ugyancsak adjuk hozzá. Lógassuk bele a teatojást vagy a teafiltert a barackmagokkal, és lefedve legalább 12 órán át hagyjuk állni.

2. A keletkezett szirupot kellő méretű fazékba szűrjük, és 6-8 percig erős lángon felforraljuk. A szirupnak 105-106 fokosnak kell lennie. Ekkor hozzáadunk még darabolt sárgabarackot, és folytonos kevergetés mellett 5 percig főzzük. Elvégezzük a kocsonyásodási próbát. Ha a dzsem nem dermedne meg kellőképpen, még néhány percig főzzük, míg kocsonyásodni nem kezd. Már az illata alapján is észrevesszük, mikor van kész, a sárgabarack illatába némi karamelles árnyalat vegyül.

3. A lábost levesszük a tűzről, a teatojást kivesszük. A dzsemben elkeverjük a sárgabarack-pálinkát vagy a narancslikőrt. A forró vízzel kimosott üvegekbe 2-3 ciromverbéna-levélkét teszünk, teletöltjük dzsemmel, és az üvegeket azonnal lezárjuk.

Elkészítési idő: 90 perc
Pihentetési idő: 12 óra
Eltarthatóság: 12 hónap

Meg kell jegyeznem, hogy Csincsillától hallottam, hogy az eperlekvárját azzal az új módszerrel tette el idén, hogy a cukorral állni hagyott gyümölcsöt leszűrte, a levét felére beforralta, majd ezután tette bele a lekvárba a gyümölcsöt, hogy azzal már ne kelljen sokáig főzni.

Én viszont se nem így, se nem úgy, hanem nagymama módszerével tettem el idén kb. 7 kiló sárgabarackot: a gyümölcsöt leforráztam, lehúztam a héját, a magját kidobtam, majd lecukrozva éjszakára állni hagytam. (Ez az éjszakára állni hagyás volt az újdonság nálam.) Minden kiló kimagozott gyümölcshöz 30 dkg cukrot tettem. Másnap reggel a lekvárt jó sűrűre főztem, üvegekbe töltöttem és pár napra szárazdunsztba tettem. Jövőre kipróbálom ezt a barackmagos verziót, mert elképzelésem szerint nagyon finom lehet, karácsonyi ajándéknak például tökéletes.

A Vikinek félretett, de aztán a nagy melegben a lakásban pár nap alatt összeaszalódott, fonnyadt 10 szem sárgabarackból barackos-túrós lepényt sütöttem, de sajnos nem sikerült, pedig olyan jól indult! Csináltam még a héten őszibaracklevest is Tomi receptje alapján, azt meg azért nem tudom posztolni, mert fotózás előtt elfogyott az egész. Ha megismétlem, ígérem megtanítalak rá titeket is!



2011. július 1., péntek

Sajtmártásos lasagne sült zöldségekkel, Andi módra


 Most ez a kedvenc ételem:) A keresztanya és a kitaláló Andi volt (őstésztáját ld. itt). Akkor szerettem bele, amikor Rebeka megcsinálta a szülinapomra (ld. itt).

Lasagnék eddig nálunk:
- mángoldos lasagne Anditól
- brokklis lasagne megint csak Anditól

Szerettem volna reformosítani, ha már úgyis én csinálom a tésztát, akkor aztán elég mindegy, legalábbis a gyártás szempontjából, hogy teljes kiőrlésű lisztet szórok a gépbe, vagy finomat. És még azt is szerettem volna, hogy ebédre is remekül szállítható legyen, ezért lett a végén lasagne, de besamel nélkül, mert valami egészen könnyű zöldséges ételre vágytam.
Ez sem az a tíz perc alatt összedobod, és kész kategória, de tényleg megéri, mert egyrészt nagyon-nagyon-nagyon finom, pont ilyenekre vágyik az ember nyáron, másrészt meg irtózatosan nagy adag, két napig eheti egy négytagú család. Mint ahogy mi is. És eléggé sajnálom, hogy a mai vacsorámra már biztos nem jut.

Hozzávalók a tésztához:
- 30 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 3 nagy tojás
- 3 kis csipet só
- 1-2 kanál víz, ha szükség van rá

A Jamie módszere. Nekem kis aprítóm van, szóval tojásonként, három adagban gyúrom össze. A tartályba beleöntök 10 dkg lisztet, pici csipet sót, egy egész tojást. 1-2 percig járatom a gépet, amíg összeáll egy csinos gombóccá (ha mégsem lesz csinos gombóc, akkor sem sírok). Gyúródeszkára borítom, és még kétszer megismétlem ugyanezt. Utána az összes tésztát összegyúrom, ha kell, teszek hozzá pici vizet. Letakarva hagyom egy fél órát pihenni.
Fél óra elteltével három gombócba vágom, és a tésztagéppel kinyújtom. Finomliszttel készült tésztával kicsit könnyebb bánni, de azért ezzel is lehet dolgozni. Minden fokozaton kétszer áthajtottam. Elég vékonyra nyújtottam, alulról a második fokozaton fejeztem be, jóval vékonyabb lett, mint a bolti lasagnetészták.

Közben megcsináltam a tölteléket. Hozzávalók:
- 4 cukkini
- 1 padlizsán
- 3 nagyobb sárgarépa
- 2 paradicsom
- néhány kanál olívaolaj
- só, bors

A zöldségeket megmostam, a répát még meg is pucoltam, nem túl nagy darabokra felkockáztam. A legnagyobb, magas oldalú gáztepsit kibéleltem sütőpapírral, locsoltam rá vagy két evőkanálnyi olívát, rákanalaztam az összekevert zöldségeket. Só, bors, átkeverés. Mehetett a forró sütőbe, kb. fél órára.

Amikor megsült, összeállítottam.

Egyéb hozzávalók:
- 2 dl tejszín
- kb. 1 dl tej (vagy fehérbor)
- 35-50 dkg sajt
- 5 paradicsom
- szerecsendió, kurkuma

A kész, megpuhult zöldségeket átöntöttem egy nagyobb tálba. A tepsit véletlenül sem mosom el, ebben fogom a lasagnét megsütni. Összeállítottam a tölteléket, a zöldségekhez hozzáöntöttem a tejet és a tejszínt meg a fűszereket. Jó leveses lett, ami kellett is, mert nem akartam a tésztát előfőzni.
A még olajos tepsi alját kiraktam a nyers tészta ötödével, erre rákentem a tejszínes-tejes zöldségragut felét. Erre jött megint egy ötödnyi tészta, arra pedig két felszeletelt paradicsom és sok reszelt sajt. Ezt még egyszer megismételtem, a tetejére megint paradicsom és sajt került. Még meglocsoltam egy kis olívával, és mehetett a forró sütőbe pirulásig.
Egyszerűen isteni.


Kóficka. A meleg napokon felköltözött a cipőspolcra:) Fényképezni meg nem lehet, mert a farka folyamatosan jár:)