2012. április 28., szombat

Grillezett, fűszeres csirkemell hagymás krumplipürével

Előző bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy szegény Juditék abban a tudatban voltak - megjegyzem: én is - hogy tesóm és én nem szeretjük a vadhúst, ezért külön nekünk más étellel készültek. Mégpedig azzal, ami ezen a fotón látható a grillezett szarvashús társaságában. Különféle fűszerekben pácolt csirkemell és hagymás krumplipüré. Természetesen ezt kóstoltam meg először és nagyon-nagyon finom volt. Ettem volna még többet is, de helyet kellett hagyni a Szarvasnak. :)


Judit a következő fűszerekből állította össze a pácot:
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- 1 kávéskanál majoránna
- 1 picike ág rozmaring
- kakukkfű (ízlés szerint)
- só (ízlés szerint)
- bors (ízlés szerint)
- olívaolaj

Ahogyan a grillezett szarvashúst, a csirkemellet is előző este pácolta be, hogy legyen elég ideje összeérni a fűszerekkel.


Másnap pedig szép pirosra sütötte mindkét oldalát azon a szuper, gázzal működő grilltárcsán.


A hagymás krumplipüré receptjét Bombadil Toma oldalán találta. Bemásolom ide, hátha valaki nem szeretne átlinkelni oda, bár érdemes, mert nagyon szép, igényes gasztroblog sok finom étellel. Meg amúgy sem árt, ha megvan nálunk is, mert én biztosan el fogom készíteni, annyira ízlett. Szeretem a hagyma-krumpli párosítást.

Tehát Toma szavaival a recept:

 "Hozzávalók:

· 1.20 kg burgonya (nagyjából egyforma darabok)
· 3-4 fej vöröshagyma vagy lilahagyma
· 1 ág kakukkfű,
· egy babérlevél
· 1 gerezd fokhagyma
· 5-7 dkg vaj
· 1-2 dl tej
· só, bors, cukor

Előkészületek:

A krumplikat megmosom. A hagymát, miután megtisztítottam, julienre vágom, azaz, a félbevágott hagymát, nem fél karikákra, hanem arra merőlegesen, hosszanti irányban szeletelem, vékony csíkokat kapva. A fokhagymát passzírozom.

Elkészítés:
1. A burgonyát, héjastól, sós vízben felteszem főni.
2. Eközben, egy serpenyőben a vaj felét megolvasztom, egy kis olívaolajjal együtt, és a hagymát rádobom. Sózom, borsozom, és közepesnél erősebb fokozaton, sütni kezdem.
3. Mikor a hagyma megpuhult/összeesett, egy kiskanál cukorral segítem a karamellizálódást. Hozzáadom a fokhagymát, a kakukkfüvet, a babérlevelet, és lefedve, 20-25 percig párolom közepes fokozaton.
4. Azután, kiveszem a kakukkfüvet, és babérlevelet, feljebb kapcsolom a tűzhelyet, majd még pár percig pirítom, míg az összes lé el nem tűnik alóla, és egy sűrű lekvárszerű állagot nem kapok.
5. A megfőtt burgonyát (egy késsel megszúrom, ha könnyen belemegy, megfőtt), leszűröm, leszedem a héját, felkockázom, és egy villával, vagy krumplinyomóval összetöröm.
6. Közben a maradék vajat adagolom hozzá, és a tejjel beállítom a sűrűségét, fakanállal habosra keverem.
7. Hozzákeverem a hagymát, ha még kell, sózom és borsozom. Kész!"


Judit azt mondta, hogy ő lilahagymával szokta elkészíteni, szerinte úgy finomabb, de sajnos aznap éppen nem volt otthon lilahagyma. Nekem így is ízlett.

Amint elkészült minden, körbeültük 10-en az asztalt és csak ettünk és ettünk. Még egyszer felsorolom mi minden volt: szarvaspörkölt, szarvasflekken, grillezett csirkemell, friss nokedli, hagymás krumplipüré, házi savanyúságok. Na és persze a sütik: krémes áfonyatorta, medvehagymás tekercs és brownie.
A szarvasflekkenhez áfonyalekvárt, majd szederlekvárt kóstoltunk, egészen jól illettek egymáshoz. :)

Mindenkinek ízlett minden, a szakácsokat nagy dicséret illeti.


Mára is tartogattam egy napi cukit. Szerintem neki főleg Csincsilla fog örülni, ugyanis Juditnak is van egy fekete cicája. :)


Itt a történet vége, de csak a múlt vasárnapi bográcsolásé. Folytatás következik majd júliusban. Akkor majd Judit és Tamás esküvőjéről fogok beszámolni.



2012. április 25., szerda

A Szarvas - vörösboros szarvaspörkölt bográcsban és szarvasflekken

Nos, hát akkor hozzákezdek két felvonásos élménybeszámolómhoz a múlt vasárnapi bográcsolásról. :) Mire a végére érek, megértitek, hogy miért bontom két felé a történetet. Ráadásul ez a történet már folytatásos teleregénynek is beillik, hiszen az előzménye 2010. július 24-én kezdődött, amikor is kereszttestvérem Ági és Karesz házasságkötését ünnepeltük. Idén ismét esküvő lesz a családban, méghozzá nővére, Judit megy férjhez Tamáshoz, majdnem pontosan két évre rá: 2012. július 14-én. (Ráadásul Ágiék esküvőjén kerültek közelebb egymáshoz, és most nézem, hogy azon a fotón ahol Imi Ágit táncoltatja, ott állnak mögöttük Juditék. :) ) Ennek örömére már hónapok óta folyik az egyeztetés, hogy mikor jönnek el Juditék hozzánk egy jó kis ebédre, de sajnos eddig nem sikerült összehozni a különböző munkahelyi beosztások, elfoglaltságok miatt.  

Most viszont magukhoz ragadták a kezdeményezést és vasárnapra meghívtak minket egy kerti partira. Tamás és Karesz szarvaspörkölttel készült, Judit pedig flekkenekkel.


Itt kell megemlítenem, hogy Tamásnak és Karesznak komoly segítője akadt a kicsi (óriásbébi) Kende személyében. Ő Ágiék kisfia, tavaly augusztus 30-án érkezett a családba. :)


Tesómmal úgy gondoltuk, hogy a desszerteket mi szolgáltatjuk, úgyhogy háromféle sütivel állítottunk be Kistarcsára. Mazsolám megsütötte a híres krémes áfonyatortáját, amivel most kivételesen nagyon sokat morgolódott. Mélyhűtött áfonyából készítette és nem vették ki előre, hogy a gyümölcs megőrizze gömbölyűségét, ne veszítse el olvadás közben. Így viszont sütés közben eresztett levet és nem igazán akart megszilárdulni a töltelék. De végül felesleges volt az aggodalom, nagy sikert aratott a süti.

Én brownie-val készültem, ami mellé a házi készítésű szederlekváromat is vittem. Valamint a kedvenc medvehagymás tekercsemet sütöttem meg. Ezen újítottam egy kicsit. Az eredeti tészta helyett a medvehagymás pogácsa tésztáját gyúrtam be (nem tettem bele aprított medvehgymát) és többszöri hajtogatása, valamint hűtőben éjszakázása után másnap reggel ebbe töltöttem a krémsajtos tölteléket. Szerintem ez után csak így fogom készíteni, sokkal finomabb ezzel a tésztával. Elég gyorsan elfogyott. :)


És most, hogy kellően bevezettem a történetet, rátérek a lényegre, méghozzá a szarvasból készült finomságok receptjeire. Tamásékat rendszeresen ellátja egy ismerősük (vagy a bátyja?) friss vadhússal. Állítólag eddig vaddisznóból készítettek ezt-azt, most először álltak neki a szarvaspörköltnek.

A receptet idézem tőle:
 "Amennyiben nem megtisztított szarvashússal van dolgunk, hanem olyannal, amit egy vadász ismerősünktől kaptunk akkor a húst rendesen le kell hártyázni, nagyobb inakat kivágni, mivel ettől rágós lesz a hús, ha megfő. Majd felkockázzuk a húst.   Felaprítunk 5 fej vöröshagymát, 4 paradicsomot gerezdre vágunk, 3 paprikát és egy békebeli hegyes zöldpaprikát felkockázunk.
 
Amikor tüzet rakunk, akkor törekedjünk arra, hogy egy parázságy alakuljon ki, amin a későbbi fahasábok már könnyebben gyulladnak meg, így egyenletesebb lesz a tűz a bogrács alatt.
Kezdésként tegyünk a bográcsba kb: 30-40 dkg sertészsírt (olajat ne használjunk, mert ez nem saláta, hanem Szarvas:) )

 Amint felolvadt a zsír és sercegni kezd, mehet bele a hagyma. Amikor üveges lesz beletesszük a paprikákat, majd ezeket is puhára sütjük, közben sót adunk hozzá. Ezt követően keverjük bele a kockára vágott szarvast, amit fehéredésig pirítunk. Vizet ilyenkor nem adunk hozzá. Amint kicsit megpirult hozzáadjuk a pirospaprikát és a paradicsomot és 8-10 szem borókabogyót, borsot, majd megvárjuk, hogy a hús levet eresszen és ebben főzzük egyenletes tűz mellett.  A tűznek nem kell nagynak lennie, mert odaéghet a hús és a leve is hamarabb párolog el. Időnként rázzuk meg a bográcsot, keverjük át, és ha elforrt a leve vízzel pótoljuk a hús puhulásáig. (Mi kb. 1 liter vizet tettünk hozzá.) Menet közben lehet kóstolgatni, sózni, borsozni ha kel. l:)
 
A legvégén, mikor a hús már majdnem megpuhult, ízlés szerint 2-4 deci jófajta száraz vörösbort öntsünk bele, majd kb. 10-15 percig főzzük még, míg teljesen puha nem lesz a hús és szép sűrű a szaftja.
Mielőtt levesszük a tűzről 1 evőkanál áfonyalekvárt kavarintunk bele ez a titkos összetevője:)
 
Természetes a pörköltkészítésnek többféle módja van, mely bizonyos férfiak között vérre menő vitáknak adhat okot. A zöldségek, pirospaprika, fűszerezés sorrendje lényegében mindegy, mi így csináljuk."


A hús előkészítését előző nap elkezdték Judittal. Néhány órájuk ráment szegényeknek, nem túl felemelő és egyáltalán nem gyors munka. A pörkölt kb. 3,5 kg szarvasból készült, viszont annyi hús volt, hogy 11 szeletet megmentettek belőle flekkennek.

Meg kell említenem, hogy a receptben említett tökéletes parázságy Karesz érdeme, aki már vasárnap hajnalban ébren volt Kende jóvoltából, így rengeteg szabadidejét kihasználva kialakította a tűzhelyet.

A grillezés viszont egy nagyon spéci, gázzal üzemelő tárcsán történt. Nekünk is kell egy ilyen.


A hússzeleteket előző nap bepácolták. A pác receptjét Judit találta egy amerikai vadásztársaság fórumában és így szól:

10-11 kisebb szelethez (kb: 70 dkg)
- 1/3 csésze vörösbor
- 1/4 csésze olivaolaj
- 1 evőkanál cukor
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- 1/2 kisebb méretű apróra vágott hagyma
- 1 evőkanál Worchester szósz
- 1 evőkanál szójaszósz
- 1 teáskanál kakukkfű
- 1 evőkanál mustár
- 4-5 szem borókabogyó
- ízlés szerint só, bors


Judit úgy csinálta, ahogy én csináltam volna: vagyis nem mért le semmit ebből, csak "szemre" tette bele. A borókabogyó nem szerepelt az eredeti receptben, de mivel ő szereti, ezért úgy gondolta, nem hagyja ki belőle.


A hangulat amúgy is jó volt, mivel jó társaságban voltunk, de a következő üvegek is hozzásegítettek minket. Érdemes megnézni a bal oldalon látható szép nagy üveget, amelyet keresztapum varázsolt elő a pincében található, saját szőlőből készült borral megtöltve. Szépen fogyott belőle. :)


És hogy itt is legyen napi cuki, bemutatom Brandy-t, aki ugyanúgy viselkedett ahogy Vilma és Frakk tette volna. Mindig ott ólálkodott ahonnan éppen egy leeső falatot remélhetett, aztán ha el lett küldve, sértetten kifeküdt a napra barnulni. :) Persze sok simogatást bezsebelt és Kende figyelmét is sikerült magára terelnie.


Azt hiszem, a fotókon is látszik, hogy mennyire finom volt minden. Hatalmas tálakkal érkezett a friss nokedli keresztanyum jóvoltából a pörkölt mellé .... és még volt sok minden más is. Ez lesz a következő bejegyzés tárgya.

Ugyanis - és itt a magyarázat a két felvonásra - úgy volt, hogy mi ketten a tesómmal nem szeretjük a vadhúst. És hogy ne haljunk éhen, nekünk külön készültek mással. Mondanom sem kell, hogy nem akartunk udvariatlanok lenni, ezért mindketten megkóstoltuk a szarvast és rájöttünk, hogy milyen finom! Bocsánat, nagy betűvel: A Szarvast, hiszen nekem ez volt az első szarvashússal kapcsolatos élményem, úgyhogy tisztelettel beszélek róla. Nagyon hálás vagyok Tamásnak, amiért rögtön a megérkezésünk után megkérdezte, hogy ugye megkóstolom? Erre nem tudtam nemet mondani. Én ettem a pörköltből is és a flekkenből is, úgyhogy elismerően tudok nyilatkozni a fiúkról is és Juditról is. Remélem máskor is meghívnak bennünket. :):)

folyt. köv.



Sacher-torta Mammától


A kicsi szálacskák nem cérnagiliszták, hanem a baracklekvár rostjai:)
Korrupciós céllal készült a nagyobbik, és egy kicsi nekünk is, hogy egyáltalán meg tudjuk kóstolni. Egyébként is már régóta terveztem, ráadásul találtam otthon egy eldugott baracklekvárt (de gondos is volt, aki oda tette!!!), érkezett is a célközönségtől erre utaló halvány célzás (azt mondta, szereti a Sacher-tortát), szóval a cél adott volt, csak ki kellett várjam a napot, amikor autóval suhanok be a munkahelyemre (elég strapabíró tortáról van szó, de azért egy órás bickliutat nem biztos, hogy kibírt volna szegény). És amikor az összes elem összeállt, akkor már csak meg kellett sütni (egyetlen egy dolog nem stimmelt, a nyuszi hozott néhány tonna nagyon finom étcsokit, és abból az egyiket félre akartam tenni a tortához, de sajnos megettem, brühü). A recept már ki van nézve néhány éve, tele vagyok hosszútávú tervekkel a sütést illetően. Mammánál, az egyik legeslegkedvencebb blogomban találtam száz éve, itt. (Nem emlékszem, mióta olvasok gasztroblogokat, jó régóta, de ez volt az egyik legelső, amibe beleszerettem. Már maga a fejlécben lévő kép is annyira gyönyörű, hogy több év múltán is hosszú ideig el tudom nézegetni. A kaják meg überfrankók:))
Na, visszatérve a projektre:
Hétfőn megsütöttem a tésztát.
Hozzávalók:
- 150 gramm étcsoki
- 125 gramm vaj
- 6 tojás
- 125 gramm cukor
- 150 gramm lisztféle, ebből nálam 40 gramm volt a darált mandula, 50 gramm keményítő és 60 gramm liszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 csipet só
- 1 evőkanál vaníliakivonat helyett nálam 1 zacskó vaníliás cukor
- 3 evőkanál holland kakaó (az eredeti receptben nem volt benne)

Először is bekapcsoltam a sütőt. Aztán kemény habot vertem a tojások fehérjéből a csipet sóval. Ezt aztán áttessékeltem egy másik tálba, és a robotgéppel jól felhabosítottam a tojások sárgáját a cukorral meg a vaníliás cukorral. A lisztet, keményítőt, mandulát, sütőport egy harmadik tálban jól összekevertem. És egy negyedikbe pedig (a Tamás mosogatott) beletettem a vajat meg a csokit, és mikróban összeolvasztottam. Igen, én is utálok ilyen csinálni, de egyszerűen nem volt erőm megint összekoszolni száz edényt a gőz feletti olvasztáshoz. Inkább nagyon figyeltem, és percenként háromszor kivettem átkeverni, a meleg vajba nagyon gyorsan beleolvadt a csoki. Ezt a langyos olvadékot szép lassan beleöntöttem a robotgépben várakozó cukros tojássárgájákba, és együtt is alaposan átkevertem. Aztán mehetett bele a tojáshab meg a liszt, váltakozva. Irtó jól nézett ki a massza, nagyon sokat dobott rajta a mandula, de nekem kicsit édes volt, ezért beleszórtam még a 3 evőkanálnyi holland kakaóport is, akkor már jobban ízlett.
Egy 25 cm-es fém kapcsos tortaformát meg egy 18 cm-es szilikont használtam. A szilikonnal nem csináltam semmit, a fém alját vajjal kikentem, morzsával megszórtam, arányosan elosztottam köztük a tésztát, és mehetettek a forró sütőbe. Nekem olyan 15 perc alatt sült meg a kicsi (tűpróba!), a hőmérő szerint 180 fok volt a sütőben, a nagynak meg 20-22 perc kellett. Nyitott ajtó mellett ácsorgott még egy keveset, aztán kivettem. Viszonylag rendes piskóták születtek, nem zuhantak össze. A formában hagytam őket kihűlni, másnap reggel operáltam ki őket, de nem volt egyszerű, mert mind a kettő picit odatapadt. Nem nagyon, csak annyira, amennyire a papírra szoktak, de azért legközelebb maradok a szokásos sütőpapíros módszeremnél, nekem az egyszerűbbnek tűnik. Több réteg fóliába becsomagoltam őket, meg jól eldugtam, nehogy valaki szórakozottan beleharapjon, és elrohantam dolgozni, este kapnak majd tölteléket meg szép ruhát (ja, a cukormentes baracklekváromat még összecukroztam, és felfőztem).

Kedves naplóm, kedd este van, akkor folytatlak.

Hozzávalók a töltelékhez meg a bevonathoz:
- 30 dkg étcsoki ( az eredeti recept az egy darab 28 cm-es tortához 120 grammot ír)
- 8 evőkanál víz
- 12 dkg porcukor
- 2 evőkanál vaj
- 4 evőkanál étolaj

Előkotortam a két becsomagolt tésztát, mind a kettő félbevágtam, még cérnával sem kellett piszmogni, kifejezetten jól kezelhető volt, egy nagy éles késsel ripsz-ropsz ketté lehetett vágni őket (biztos sokatoknak volt már kalandja atomokra hulló piskótákkal, szóval én is nagyon tudtam értékelni ezt a kezességet).
A Bendi finom rumjából kölcsönvettem egy decit, és a felével meglocsoltam mindkét torta alsó karikáját. (Egyébként a tortalapokat természetesen fejre állítottam, az aljuk mindig sokkal simább.) Jöhetett rájuk jó sok baracklekvár, amennyit csak fel tudtak szívni, kicsit vártam is, hogy beigya a piskóta, és még lehessen rá tenni. Aztán rátettem a felső tésztalapokat is, azokat is rendesen meglocsolgattam a rummal, megint baracklekvár. Nem mértem a mennyiséget, de egy nagy, 7 dl-es üveg lekvárnak körülbelül a felét használtam el összesen a két tortához, ennél többet nem tudtam beléjük gyömöckölni.
A mázat sikerült elszerencsétlenkedni, most tényleg gőz felett dolgoztam, kis lábaskába bele a víz, abba az összetört csokik, amikor megolvadt, jó gyorsan, akkor a porcukor, és persze közben már el is zártam a gázt, igyekeztem, hogy ne menjen 40 fok fölé a hőmérséklet a fenti lábaskában. De a vége az lett, hogy a porcukor nem olvadt fel rendesen, nem olyan selymes a máz, mint kellett volna legyen. De nem mertem tovább melegíteni meg izélgetni, mert egyszer dobtam már ki fél kiló nagyon jó étcsokit, amit addig izélgettem, amíg összeugrott az egész, most meg nem volt otthon még tartalék. Beletettem a vajat is, de annyira tömör volt, hogy nekem kellett még bele az a kis olaj (szigorúan semleges ízű), hogy kicsit folyósabb legyen a történet.
Ráöntöttem a tortákra, nem terült el igazán szépen, le is fényképeztem, hogy lássátok, de  nagyon nem mertem hozzányúlkálni. Az oldalakat is valahogy becsokiztam (kiskanál, döntés), nem lett tökéletes a külseje, sajnos.



Viszont cserében nagyon jól vágható lett, akkor is, amikor már megdermedt. Szerintem legközelebb a meleg vízben először a porcukrot oldom fel (mondjuk, dobja magát), és ebbe a cukros oldatba teszem a csokit, akkor tuti felolvad. A külcsínt meg még gyakorolni kell, de meg kell mondjam, hogy nincs sok gondom a rusztikus tortákkal, majd az Andi megoldja szebben:)

Megvágva (a vaku miatt ilyen hóka):


Szerintem brutálisan jó. Omlóan puha, nagyon csokis, és az a kis rum meg sárgabaracklekvár igazán nem rontja el. Bírom eléggé az édeset, de egy szeletnél többet nem lehet megenni, szóval a fenti adagnak a fele bőven elég egy nagy családnak. Úgy, hogy este még újra kapnak belőle:) És szerintem pont jó volt a tészta magassága is, se nem magas, se nem alacsony. Meg én is felhívnám rá a figyelmet, hogy ez nem az a torta, ahol spórolni lehet a hozzávalókkal, kell hozzá a jó csoki, a vanília meg a jó lekvár - és persze a jó rum -, mert pontosan olyan lesz az íze, mint a beletett hozzávalóké.




2012. április 24., kedd

Toszkán csirke, végre kerttel


A recept Alchritól származik, én még száz éve egy nőklapjás topikról mentettem le, most már a blogjában is olvashatjátok, itt. Szerintem isteni. Persze kicsit átalakítottam az eredetit, például egész feldarabolt csirkéből csináltam, nem filéből, és ezért kihagytam belőle a baconszalonnás figurát (mert hiába bőrtelenítettem az áldozatot, azért elég zsíros az még így is). Meg nagyon kevés tejszínt tettem csak bele, általában nem szeretem, ha túl sok van belőle egy ételben. Tulajdonképpen egy jó fűszeres paradicsomos szaftban úszkáló csirkéről van szó, ha eltaláljuk az ízesítést, akkor nagyon finom tud lenni.

Hozzávalók:
- 1 darab feldarabolt, lehetőség szerint bőrtelenített csirke (nálam ez olyan 1,3 kg lehetett)
- 4 doboz félliteres paradicsomsűrítmény
- jó sok fokhagymagerezd (8-10 vagy több)
- 1-2 evőkanál méz
- oregánó, kakukkfű, bazsalikom, őrölt csili, római kömény (frissen vagy szárítva)
- só, bors
- némi vaj
- 1-2 evőkanál morzsa

Egy tepsibe sütőpapírt terítettem, azt kivajaztam, kiraktam a csirkedarabokkal. Egy lábasban összeállítottam a paradicsommártást, kis vajon megpirítottam az átnyomott fokhagymát (mert akkor még volt fokhagymanyomóm), ráöntöttem a rengeteg paradicsomot, mézet, fűszereket, és alaposan kiforraltam. Nem kell a fűszerekkel takarékoskodni, ettől lesz valami íze az egésznek. Fedő nélkül hagytam vagy húsz percig főni, közben kicsit be is sűrűsödött. Aztán ráöntöttem az egészet a csirkére, megszórtam a prézlivel, és a sütőben folytatta a pályafutását olyan egy órán át, amíg késznek nem nyilvánítottam. Mi tk. tésztával ettük.
Nagyon energiatakarékos étel, még egy pörköltnél is egyszerűbb. Még akkor csináltam, amikor Rebeka hazajött pár napra, nekem nagyon bejött, de t. családtagjaim mintha nem lettek volna annyira oda érte (mint én). Lehet, hogy nokedlit kellett volna adni hozzá, vagy főtt tojást, azzal mindig el tudom őket varázsolni.

Na, és akkor végre a kert, ilyenkor mindig olyan gyönyörű, még teli van az ember tervekkel, még nem támadnak azok a borzalmas fehér szörnyetegek (amerikai szövőlepke?), még nincs aszály, még nem nőtt össze egy komplett és áthatolhatatlan dzsungellé, szóval csupa zöld ígéret:) Ja, és napról napra nő, mint a bolond.

Bemutatom nektek a tavalyról meghagyott petrezselyembokromat:) Mellette jobbra ismeretlen versenyzők, talán tépősaláta? Minden tavasszal próbálkozom, hogy rendszert vigyek a kiskertbe, de nem szokott összejönni. A vetőfüzetet nem vezetem rendesen, a kis botra szurkált zacsik sem jöttek be, szóval általában fogalmam sincs, mi nő. Balra a második ütemben ültetett újhagymák.


Balra fent az én édes kicsi cicám. Előtte snidling, az még egyáltalán ki sem bújt, tulajdonképpen sosem szokott kinőni, pedig nagyon szeretjük. Hátha az idén, csak lassúcska. Utána a zsálya, amiből kb. háromszázszor annyi van, mint amennyit felhasználok. Aztán a petrezselyem, ami gyönyörűen kikelt az idén, tegye is, mert rengeteg petrezselyem zöldjét használok. Aztán passz. A nagy leveles a tavalyi sóska, imádom, és nagyon szép most, közte meg spenót? Ki tudja.


Az idősebb újhagymaültetvény.  Igyekezni kell, egy hét, és jön a helyére a paradicsom.



A cserépben a menta, sült csirke hasában fogja végezni.


 Ilyen szép a tavalyi sóska. Tőle balra fogalmam sincs, hogy mi van. Saláta? Nem emlékszem.


Zsenge petrezselyem.


Még egy kis sóska.


Meg egy kóborló állat:






2012. április 23., hétfő

Mézes krémes újra

Méghozzá azért újra, mert már kétszer is szerepelt a blogban Andi jóvoltából. Az első változat Andi anyukájának csodás mézese, a második pedig a csokis krémmel töltött mézes krémes.

Azt hiszem, ez a süti sok helyen hagyományos sütinek számít, így vagyunk ezzel mi is. Mézes bélesként szoktuk emlegetni és ha nincs más ötlet, ez az ami mindig beválik, mindenki szereti. Ezért gondoltam, hogy ő is megérdemel egy külön bejegyzést, bár nagyon hasonlít a fent említett testvéreihez, főleg Andi anyukájának mézeséhez. Igaz, mi nem szoktunk búzadarát keverni a krémbe, de ettől még ugyanolyan finom lehet mint az övé.



A sok más finomság mellé anyuék húsvétra készítették el ezt a sütit. Mert nehogy már mézes krémes nélkül maradjunk az ünnepen. :)

Először is a tésztát sütötték meg.

Hozzávalók:
- 5 dkg vaj
- 10 dkg porcukor
- 2 egész tojás
- 40 dkg liszt
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- 1 evőkanál méz

 A vajat a porcukorral, a tojásokkal, a mézzel gőz felett kikeverték. Még melegen hozzáadták a lisztet, a szódabikarbónát és összegyúrták. Három cipóra osztották, mindhárom cipót egyforma téglalap alakúra nyújtották és megvajazott, lisztezett tepsi hátán egyenként világosra megsütötték (180 fokra előmelegített sütőben).


Amíg a lapok hűltek, összeállították a krémet.

Hozzávalók:
- 0,5 liter tej
- 12 dkg liszt
- 20 dkg vaj
- 25 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 egész tojás

A liszthez apránként hozzáadták a tejet, csomómentesre keverték. Gőz felett sűrűre főzték, majd kihűtötték.
Eközben a vajat habosra keverték a porcukorral, a vaníliás cukorral és a tojással, majd összevegyítették a kihűlt krémmel.

A süteménylapokat egyenletesen megkenték a habos krémmel, a tetejére pedig olvasztott csokoládé tortabevonót simítottak.


Nagyon-nagyon finom süti, gyerekkorom óta kíséri az életemet. Minél tovább áll, annál finomabb. Minimum egy nappal a fogyasztás előtt érdemes elkészíteni, hogy a krém megpuhítsa a mézes lapokat.



Pudingos meggyes, kert helyett cuki négylábúval



Egyszer mindennek eljön az ideje. Az ígéretek beteljesítésének is, meg a régvolt húsvéti sütemények posztolásának is. Mint a pomázi pizzarendelésnek, de az egy másik történet. Szóval az van, hogy helyből nem foglalkozom semmi olyan nasival, amiben pudingpor van meg bolti keksz, hiszen pont azért sütök otthon, hogy mindezek, illetve az ezekben lévő nekem nem tetsző dolgok ne kerüljenek belénk (egyetlen kivétel van, a kókuszgolyó, azt időnként merő nosztalgiából hajlandó vagyok bolti háztartási kekszből megcsinálni, de tényleg nagyon ritkán). Ezt a süteményt viszont volt szerencsém megkóstolni az egyik Vidék íze főzésen, mert hogy - ez itt a reklám helye, és bocs, Bea, ha nálad ez már lefényképezve várakozna:) - a Vidék íze húsvéti számában jelent meg, és ellenállhatatlanul vonzónak éreztem:) Azt is mondhatnám, hogy isteni volt, a savanykás meggy, a puha piskóta, a tejszínhab, meg a citrommázas megpuhult keksz a tetején, egyszerűen nem lehetett abbahagyni. Szóval gondoltam, egyszer élünk, és húsvétkor gyártottunk belőle egy nagy tepsivel. Egyetlen gond volt vele, hogy a vendégek és a családtagjaim kevesebbet bírtak enni, mint én, és ezért a képen látható marha nagy tepsinek minimum a felét én faltam fel. Mondjuk, meg is látszik. De egy évig nem csinálok ilyet, talán sikerül ledolgozzam.


Még egy kép, mielőtt jönne a recept, ilyen kekszet vettem a teszkóban:


Teljesen megfelelt a célnak, kellően semleges volt.

Akkor a recept (persze picit átgyúrva, mert úgysem bírom ki):

Hozzávalók:
- 4 tojásból piskóta
- 1 liter fagyasztott meggy
- 3 kanál kristálycukor
- 3 csomag vaníliás pudingpor
- 4 dl tejszín
- 2 zacsi habfixáló
- 10 dkg porcukor
- 1 vaníliás cukor
- 250 gramm vajas keksz (maradt belőle)
- 6 evőkanál citromlé
- 25 dkg porcukor

A nagy gáztepsiben 4 tojásból igyekeztem vékony piskótát sütni (a szokásos eljárás, cukor és egész tojások legalább öt percig teljes fokozaton habosítva, utána beleszórva a liszt, aztán sütőpapíros tepsi, stb.) Hamar megsült, utána pofára fordítottam, lehúztam a sütőpapírt, és rácson kihűtöttem. Közben kimostam a tepsit, és a teljesen kihűlt piskótát visszaraktam.
A meggyet összefőztem a cukorral meg némi vízzel, csak annyira, hogy kicsit megrogyjon. Aztán leszűrtem, a levét gondosan felfogtam, és kiegészítettem annyi vízzel, hogy összesen 1,2 dl legyen. És akkor ezzel főztem meg a pudingporokat meg a három kanál cukorral, az a cél, hogy kellemesen savanyú maradjon. Aztán ez ment a piskóta tetejére, nem tűzforrón, de még melegen, hogy jól el lehessen kenni.
Amikor már teljesen kihűlt, akkor felvertem a tejszínhabot a cukorral, fogalmam sincs, mennyivel, mondjuk olyan 10 dkg-val meg vaníliás cukorral és a habfixálókkal, és ha jól emlékszem, ekkor érkezett meg a Bendi, és a továbbiakban szülői vezénylet alatt ő folytatta a süteménykészítést. Szóval ezt rákente a gyerek a meggyes krém tetejére.
Jöhettek a kekszek, ezekkel kirakta a tetejét a sütinek, utána egy edénykében összekeverte a citromlevet valamennyi porcukorral, szerintem kicsit több kellett volna belőle, mármint a porcukorból, de azért ez sem volt rossz, és ezt kentre rá a kekszekre, vagy kanállal locsolta, már nem emlékszem.
Mint látszik, nem egy bonyolult dologról van szó:) De tényleg nagyon, nagyon finom, kell neki legalább egy éjszaka, hogy minden kicsit összeérjen.

És akkor most az ígért kert helyett (aminek szintén eljön majd az ideje) a napi cuki:

Tegnap délelőtt a Margitszigeten szaladgáltunk körbe-körbe (sajnos, pontosan csak ennyiszer), és Kóficka hiába kapott lenge rucit, így is nagyon melegnek találta az időtöltést, szóval úgy kb. félkörönként ledöngetett egyet csobbanni. Annyira, de annyira cuki volt! (A Zsuzsi persze kirohant a képből.) Ha valaki nem találná az ebet sok nagy kő között, akkor segítek:)












2012. április 21., szombat

Árnyas Konyhakert - 2012. május 18.

Nagy megtiszteltetés ért bennünket, ugyanis az Árnyas Étterem és Kertvendéglő tulajdonosának, Giber Jánosnak annyira megtetszett a blogunk, hogy felajánlotta, rendezzünk klubestet náluk. Ennek az a lényege, hogy a blogon szereplő ételek közül kiválasztunk néhányat, elkészítjük a konyhájukon, természetesen a Chéf Úr és a szakácsok segítségével, majd várjuk a vendégeinket, olvasóinkat. Mindehhez az Árnyas biztosítja a helyszínt, az alapanyagokat, és így garantált, hogy nagyon finomakat ehettek hangulatos helyen, Budán a János kórháznál, 100 éves gesztenyefák alatt.


Az első estre május 18-án este 18 órakor kerül sor. A menü két féle levesből, két féle főételből és két féle desszertből áll, ezek szabadon variálhatók.

Levesek:
1. Jamie Paradicsomlevese
2. Szabolcsi krumplileves

Főételek:
1. Kanizsai gombás rostélyos
2. Mézes sült oldalas bulgurral és/vagy fűszeres tepsis krumplival

Desszertek:
1. Meggyes máktorta
2. A legjobb kakaós brownie

Az ételek mellé nagyon finom házi szörpöket, limonádét, csapolt Paulaner sört, minőségi borokat, pálinkákat tudunk ajánlani.
Kisgyerekes családokat is várunk szeretettel, hiszen az étterem etetőszéket és pelenkázót is biztosít, valamint gyerekmenüvel is készülnek, amely szintén három fogásból áll:
Húsleves csészében; sült csirkecomb-pecsenye vagy rántott hús sült burgonyával; nutellás palacsinta.

Az árak kidolgozása még folyamatban van. Mindenről folyamatosan tájékoztatunk benneteket Facebook oldalunkon és az Árnyas Konyhakert nevű eseményünknél. Ezeknek következő az elérhetősége:  facebook.com/akozoskonyhakert  Árnyas Konyhakert

Az eseményhez bárki csatlakozhat, vendégeket is hívhattok. Viszont az "ott leszek" gomb megnyomása nem jelent automatikusan asztalfoglalást. Azt közvetlenül az étterem elérhetőségein lehet megtenni:

Telefon: 06 1 212 56 81
E-mail: arnyasetterem@gmail.com

Várunk mindenkit, töltsünk együtt egy jó hangulatú estét. Találkozzunk, beszélgessünk, ne csak a Facebook-on tartsuk a kapcsolatot. :)





2012. április 19., csütörtök

Spenótos lepény


Úgy tűnik, hogy az idén zöld lepényekben utazom, de ez van, és nem kívánom korlátozni magamat, semmilyen szempontból:) Annyira vágytam tegnap valami zöldre, aztán szerencsém volt, mert a piacon a Lidike fiánál tudtam venni irtó szép, frissen szedett, majdnem meg is pucolt spenótot. A bolti leveles tészta meg jó nagy kompromisszum, de egyszer mindennek eljön az ideje.

Hozzávalók:
- 1 csomag leveles tészta
- 1 kiló spenót
- némi szódabikarbóna
- 2 dl köles
- 15 dkg feta
- 5 dkg vaj
- 4 gerezd fokhagyma
- 3-4 cm gyömbér
- 10-15 dkg sajt
- néhány datolyaparadicsom

Először is feltettem főni a kölest, háromszoros vízben, némi sóval. A spenótot sós, szódabikarbónás vízben megfőztem, szóval pár percig hagytam a forró vízben, míg összeesett (muszáj volt, mert izlandi volt, és annak azért kell ez). Aztán egy serpenyőben megforrósítottam a vajat, belereszeltem a gyömbért és a fokhagymát is (merthogy eltörött a fokhagymanyomóm), és ezen átforgattam a leszűrt, jól kinyomkodott spenótot. Aztán ebben a nagy lábasban (persze a tűzről levettem) összekevertem mindent, tehát a megfőtt kölest meg még az elmorzsolt fetát. Fogalmam sincs, hogy kellett-e még bele só, fehér bors igen. Aztán átraktam egy hideg edénybe, hogy gyorsan kihűljön, mert a leveles tésztát nem jó meleg rávalóval felzaklatni.
Kinyújtottam a tésztát gáztepsiméretre, aztán rásimítottam a spenótos cuccot. A tetejébe ment néhány félbevágott paradicsom, meg a reszelt sajt. Közben valamikor bekapcsoltam a sütőt is, és 220 fokon pirosra sütöttem.
Nekem ízlett, a gyerek viszont nem eszi meg.

Na, ez tulképp alibireci volt, hogy a napi cukikat megmutassam. Először is megvolt a nagy tavaszi szőrtelenítés, és megint kiderült, hogy egy csodálatos kis fókát tartunk kutya helyett.


A házőrző brigád:


És ma elkaptam néhány cicát is a kertben. Maflincsek gyagyincsek, már a tekintetén is látszik, hogy nem százas:) Állandó hálótársunk, az egyetlen macska, aki arra érdemesít bennünket, hogy velünk aludjon, tulajdonképpen a Tamásba szerelmes, minden éjjel hozzábújik. Én meg sokszor lerúgom szegényt, mert imádok forgolódni. Meg harsogva dorombol, okkal és ok nélkül, gyakorlatilag állandóan.


Tonna Donna nagyhercegnő, a kép tanúsága szerint még tud járni. Gondolom, azért közelített meg, hátha van valami ehető nálam.


Ha jók lesztek, akkor holnap talán lesz még az én édes kicsi cicám is. Meg talán egy kis kert is. MayBee (ezt külön az Andinak:))




2012. április 17., kedd

Diócska

Diócska. Keresztanyum becézi így ezt a sütit, és azt gondolom, hogy ez sokkal kedvesebb név mint a hagyományos "Dió sütemény". Gyerekkoromat idézi, akkoriban ettem többször is, de már fel sem tudom idézni, hogy anyuék készítették vagy esetleg valamelyik rokonunk. Tehát évtizedekben mérhető amióta nem találkoztam ezzel a sütivel.

Húsvét előtt viszont eszébe jutott tesómnak, és mivel anyuék jó ötletnek találták, úgy döntöttek, megsütik. Lázas hajsza indult a receptje után - mindenki emlékezett rá, hogy egy kézzel írt papírlapon volt, még anno keresztanyumtól kaptuk - viszont sehogy sem került elő. De mire is jó a net? Itt találtunk egy receptet, ami gyanús, hogy nem ugyanaz, mint ami nekünk volt meg, legalábbis a töltelék egészen biztos nem az. Mi diós krémre emlékszünk, de a kíváncsiságunkat felkeltette ez a mandulás, így hát ezzel készült el.


Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- 15 dkg darált dió
- 15 dkg porcukor
- 1 evőkanál cukrozatlan kakaópor

Az összes hozzávalót összegyúrjuk, amíg össze nem áll.

És ekkor kezdődik a pepecsmunka. Ugyanis speciális sütőformákra van szükségünk, méghozzá a képen jobb oldalon látható dióformára. A fotót a netről loptam, én elfelejtettem csinálni anyu formáiról.


Sajnos nekünk csak pár darab volt ebből a formából otthon, pedig az a jó, ha legalább 20-30 db-bal tudunk egyszerre dolgozni. Hiába keresgélt anyukám, sehol nem talált több ilyent, így hát a bal oldalon látható madeleine sütőformáit és egy kagylóformát használtak még a sütéshez.

Tehát a formákat egyesével ki kell kenni vajjal. Ez után mindegyikbe beletölteni a tésztát úgy, hogy a teteje lapos legyen, valamint az ujjunkkal nyomjunk bele mélyedést, mert majd ebbe fog kerülni a krém.

A megtöltött formákat sütőlapra helyezzük és 200 fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt készre sütjük. Vigyázat, elég gyorsan sül, apukám néhányat oda is égetett. Sajnos pont azt a kevés dióformát. Még jó, hogy néhányat meg tudtak menteni a fotózáshoz. :)

A formák töltését-sütését addig ismételjük amíg a tészta el nem fogy. Amíg hűl a süti, elkészítjük a krémet.


Hozzávalók a krémhez:
- 3 dl tej
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 25 dkg vaj
- 15 dkg porcukor
- mandulaaroma

A pudingport a tejben - cukor nélkül - csomómentesre keverjük, majd sűrűre főzzük. Kihűtjük.
A lágy vajat a cukorral kihabosítjuk, majd apránként hozzáadjuk a pudingot és robotgéppel néhány perc alatt simára keverjük. Néhány csepp mandulaaromával ízesítjük, színezzük.

A krémet a kihűlt sütik mélyedéseibe töltjük és kettesével összeragasztjuk.

Meg kell mondanom, nem ízlett kevésbé mint a diótöltelékes. Ez a puding-mandulaaroma nagyon feldobta az ízét. Egy nap alatt omlóssá puhult, több nap után pedig szinte elolvadt a szánkban. Nagy sikert aratott a család körében, úgyhogy biztos el fog készülni újra. Majd egyszer, valamikor. Most ugyanis anyukámnak elege lett belőle egy kicsit, mert tényleg elég macerás vajazgatni, töltögetni a pici formákat. Azt hiszem, ez több kezes munka, az egész családnak be kell szállnia az elkészítésbe. :)



2012. április 12., csütörtök

Medvehagymás pite


Szóval az úgy volt, hogy tegnap este épp ügettem át a recepción a jól megpakolt biciklimmel, amikor a S. Kata utánam rohant, hogy kell-e nekem medvehagyma. És nekem mindig kell medvehagyma, mondtam szépen, hogy hogyne, belegyömöcköltem valamelyik feneketlen bicajostáskába, és csörtettem tova. És hogyha már volt medvehagyma, akkor gondoltam, az előzetes terveimmel ellentétben vacsora is lesz vagy másnapra ebéd. Na, ennek köszönhető ez a kis szösszenet. Nem volt lassabb, mint egy zöldséges tészta, aminek azért képes vagyok még este nekilátni.

Hozzávalók:
- 15 dkg tk. liszt
- 1 icipici tojás
- 8 dkg vaj
- 1 kávéskanál só
- 1-2 kanál fehér bor

Ezekből pitetésztát gyúrtam a szokásos módon, hideg vaj, robotgép, stb., s a változatosság kedvéért most bort lötyköltam rá, mert az közelebb volt a deszkához, mint a csap. Kinyújtottam szép nagyra, kibéleltem vele a nagy fodros piteformát, és betettem a hűtőbe kicsit pihenni.

Közben összekutyultam a tölteléket:
- egy jó nagy csokor összevágott medvehagymából
- 2-3 dl tejfölbből
- jó 15 dkg reszelt trappistából
- 2 tojásból
- meg persze némi sóból és borsból.

Ezt beletöltöttem a nyers tésztába, a tetejét megszórtam apróra vágott angolszalonnával, és mehetett x időre a sütőbe, amíg szépen meg nem pirult. Ennyi. Napi cuki meg nem lesz, mert épp nincs képem hozzá.




2012. április 11., szerda

Medvehagymás pogácsa

Rengeteg pogácsa recept van már a blogunkon, úgyhogy nagyon össze kellett szednem magam, hogy valami újat tudjak mutatni. Mivel most van szezonja a legújabb kedvencemnek, a medvehagymának, nem is volt kérdés, hogy milyen ízesítésű lesz.

Én ezzel készültem a nagy, családi húsvéti ebédre, méghozzá úgy, hogy már előző nap begyúrtam és hűtőben, hidegen kelesztettem a tésztát. Nekem ez a hidegen kelesztés is viszonylag újdonságnak számít, de azt hiszem többször is fogom alkalmazni, mert nagyon jó állagú süti lett a végeredmény.


Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 1 tojás
- 25 dkg vaj
- 2 dl tejföl
- 2 dkg élesztő
- 1 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- ízlés szerint só
- 1 nagy csokor medvehagyma
+ reszelt sajt és 1 tojás a tetejére

A tejet a cukorral együtt meglangyosítottam és felfuttattam benne az élesztőt. A lisztet, a tojást, a lágy vajat, a tejfölt és a sót egy nagy tálban összekevertem, majd hozzáadtam az élesztős tejet és az apróra vágott medvehagymát. Az egészet jó alaposan megdagasztottam. Lágy állagú tésztát kaptam.

A tálat lefedtem és 3 órára hűtőbe helyeztem. A 3. óra végén már majdnem kifolyt a tálból a tészta, úgyhogy gyorsan kivettem a hűtőből, lisztezett deszkán átgyúrtam és ujjnyi vastagra kinyújtottam.


Képzeletben 3 egyenlő részre osztottam 3 vízszintes vonallal. Először az alsó majd a felső harmadot hajtottam rá a középsőre. Ezután 3 részre osztottam 3 függőleges vonallal. Először jobb majd a bal oldalát hajtottam a középsőre. A tésztát visszahelyeztem a tálba, majd a hűtőbe.
Ezt a kinyújtást-hajtogatást megismételtem háromszor - 40 percenként - még aznap este.
Másnap reggel még egyszer.

Az újabb pihentetés után megint ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát, pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsire tettem a korongokat, felvert tojással megkentem a tetejüket és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütöttem.


Ez az a pogi, amiből egészen biztosan lesz ismétlés. Sokan kóstolták és kivétel nélkül mindenkinek ízlett. Azt hiszem, megint kell télire tartósítanom a mélyhűtőben pár csomag medvehagymát. :)



2012. április 10., kedd

Kávétorta


Már írtam, hogy ezzel gyötröm a családomat már egy ideje, mármint a kávétortával. Az első majdnem tökéletes volt, de valamiért nem tudtam lefényképezni. A második a fenti képen látható, az az igazi kanalas verzió volt, a világért sem szilárdult meg még egy kicsit sem a krém, sőt, mintha pillanatról pillanatra rogyott volna össze:) Megint annyira fiatalnak éreztem magamat, miközben evőkanállal adagoltam a családnak. Aztán jött a húsvéti harmadik változat, szerintem az már egész jó lett.



Pont tökéletes állagú lett a krém, annyira szilárd, hogy szépen megáll, lehet szeletelni, de nem gumi, nem rugós, hanem finom puha, ahogy kell. De a fázisfotókat a 2. számú alanyról készítettem, szóval mindenki próbálja meg összerakni magának:) Mi így küzdünk az alchejmer ellen:) Ja, és finnországban van a házi fotósom, azért ilyen vacakok a képek. Majd jön Rebeka meg a nyár, és javulni fognak. Maybee.

Először is sütöttem egy nagy, vékony piskótát, 3 tojásból.
Hozzávalók:
- 3 nagy tojás
- 3 kanál cukor
- 3 kanál liszt
- majdnem egy kanál kakaó

A szokott primitív, de nagyon bevált módszerrel, a három tojás egyben megy a robotgép táljába, és a cukorral együtt (időnként teszek bele egy csipet sót is) legalább öt percig verem a habverővel, maximális fokozaton. Átmegy szép halványsárga habtengerbe, nagyon-nagyon megnő a térfogata. Ekkor fejet váltok, és a keverővel beledolgozom a lisztet, alacsony fokozaton, ekkor persze visszaesik a térfogata, de nem vészes. A sütőt már előmelegítettem (annak a bekapcsolásávaln indul a piskótaprojekt), sütőpapírt terítek a legnagyobb tepsibe, rásimítom a tésztát, lapos (!) fakanállal kihúzogatom a széléig (mert magától nem mászna el odáig), és mehet a 180 fokos sütőbe, olyan tíz percre, de látni rajta, amikor megsült.
Persze mindig faxnizom valamivel, az 1-es és a 2-es számúnál elfeleztem a tésztát, a felébe kakaót tettem, és bocikát raktam belőle a papírra (mert akkor majd olyan muris foltosak lesznek a szeletek). Persze nem tudok nektek megmutatni, mert nincs belőlük vágott képem. A 3. számúnál a változatosság kedvéért (de azért a legfontosabb tényező mégiscsak az volt, hogy totál kifogytunk otthon a kakaóból) egy nagy marék csokicseppel szórtam meg a piskóta tetejét (nekem egyébként ez jött be a legjobban).
Ha megsült a tészta, akkor a tepsire teszek egy nagy sütőpapírt, arra a rácsot, aztán pofára fordítom az egész rakatot. Így rácson hűl, de mégis le tudom szedni a fenekéről a papírt, és nem fog beleragadni a rácsba sem (sok keserű csíkosan odaragadt próbálkozás áll e mögött).

Ezt hagyom teljesen, de teljesen kihűlni, de bőven lesz rá ideje, amíg molyolok a krémmel. Most kihagynám az egyes számút, mert nem emlékszem rá annyira pontosan, a kettes számút, mert folyt, maradok a hármas számúnál, mert az volt a tuti.




Hozzávalók a krémhez:
- 3 evőkanál neszkávé
- kevés víz

- 3 dl tej
- 3 tojás sárgája
- 2 evőkanál liszt
- 5 dkg fehér csoki
- némi cukor
- 1 vaníliás cukor

- 3 dl tejszín
- 20 puha dkg vaj
- 1 zacsi Zselatin Fix

Nagyon erős neszkávét csinálok forró vízzel (tényleg csak épp annyival, amennyiben fel tudom oldani a neszt). És persze jó legyen az a neszkávé, mert az adja a fő ízt. Lehet főtt kávét is besűríteni, de nekem az nincs. Mármint főtt kávém. A tojássárgájákat meg összekeverem egy kis tálban a liszttel.
Külön felhívom a figyelmet a vízilovas bögrémre, most kaptam Rebekától. Majd egyszer elölről is megmutatom:)


Összekeverjük a két trutyit:


A tejet felforralom, aztán szigorúan átköltözöm gőz fölé, és a többi már ott zajlik (valamelyik versenyzőnél meg is csomósodtam, szóval a gőz a tuti). A tejbe beleolvasztom a fehér csokit meg a cukrot, aztán lassan beleöntöm a tojásos-kávés cuccot, és méla türelemmel, kevergetve besűrítem, nem egy perc, és baromira nem szórakoztató. Ha valahogy kibírtam, akkor félreteszem hűlni a krémet. Közben persze azért megkóstolom, hogy beállítsam az ízét.
Előállítom a tortakrém másik két összetevőjét, a vajat habosa keverem, a tejszínből pedig kemény habot verek a Zselatin Fixszel. Aztán a három edény tartalmát alaposan összeforgatom, és megint alaposan megkóstolom, hogy nem-e-kell-e-bele-e még cukor, vanília, ilyesmi.

Gyorsan leszabom a piskótát, praktikusan három 10 cm széles csíkra. Vonalzóval. A széleit közben elrágcsálom.


És akkor már csak az összerakás van hátra. Alulra piskóta, rá a krém, aztán így tovább.


Aztán kívülről is bekenem mindenhol.


És akkor még lehet játszani a habzsákkal, szóval valahogy formába kell hozni. (Ld. fent:) Ez elég sok krém, szóval nem kell vele takarékoskodni. Hűtő. Ha maradt még valamennyi, akkor napi cukinak be kell tölteni egy-két pohárba.