Gombaragu pirított kenyérkockákkal és buggyantott tojással

 

És igen, a Rettentő Rutintalan Fotós nem lyukasztja ki a buggyantott tojást, hogy a sárgája ínycsiklandozóan végigfolyjon a kaján, hanem kapkod össze-vissza, pedig már megkérték többször is, hogy ne kapkodjon. És arra se figyel, hogy ne az összes kenyér legyen a képen, hanem egy kis többi hozzávaló is látszódjon. Mindegy. 

Ez is egy Ottolenghi recept, de most nem a Jeruzsálem szakácskönyvéből, hanem két helyen is megtaláltam a neten. Egyiket Fűszeres Eszternél, a másikat Chili és Vaníliánál. Én Fűszeres receptjéből indultam ki, de nem pont azt csináltam, mert volt olyan hozzávaló, amit nem sikerült beszereznem, például a szárzellert elfelejtettem, a szárított erdei gombát meg eleve kihagyni terveztem. Kaptam viszont (el se merem mondani) mélyhűtött szarvasgombát Olgitól, ő is kapta valakitől, és adott nekem a készletéből 3 picike darabot, na ebből reszeltem a végén a kajára egy kicsit. 

A kiinduló recepteket belinkeltem, és úgy írom ahogy én csináltam.

Hozzávalók a gombaraguhoz 1, azaz egy személyre:

• 25 dkg csiperke felszeletelve (mindenféle erdei gomba is mehet hozzá, de nekem nem volt)
• egy 5-6 cm-es darab póréhagyma apróra felkockázva
• 1 kisebb szál sárgarépa felkarikázva
• ½ dl fehérbor
• ½ csokor petrezselyem
• 1 dl tejföl
• só bors

Hozzávalók a pirított kenyérkockákhoz:

• 2 szelet kovászos kenyér
• 1-2 evőkanál olívaolaj
• ½ gerezd fokhagyma lereszelve (lehet 1 gerezd is)
• kakukkfű
• csipet só

Hozzávalók a buggyantott tojáshoz:

• 2 tojás
• 1 evőkanál 10%-os ecet
• csipet só

A tálaláshoz

• ½ csokor petrezselyem
• só, bors
• nálam egy picike szarvasgomba

Elég hosszú a hozzávalók listája, és az az igazság, hogy ahhoz képest, hogy ez csak egy előétel, kicsit sok a mosogatnivaló is, de megéri! Pláne, hogy én ebédre ettem, nem előételnek. Meg vacsira is maradt pár falat. Nekem melegítve is ízlett.

Azzal kezdtem, hogy felkockáztam a kenyeret, meglocsoltam pici olívaolajjal, szórtam rá kakukkfüvet és egy csipet sót, és reszeltem rá fokhagymát (most tényleg igazi fokhagymát használtam, jól is tettem). Összeforgattam, és 200 fokon 15 perc alatt megpirítottam a sütőben.

Közben rátértem a gombaragura: a gombát, hagymát, sárgarépát megpucoltam és feldaraboltam. A  gombát egy kis olajon megdinszteltem, és teljesen elfőztem a levét (zsírjára sütöttem). Félretettem egy tányérra. Ugyanebben a serpenyőben a hagymát egy pici olajon megfonnyasztottam, és rádobtam a sárgarépát (itt kellett volna a szárzellert is), és együtt egy fél percig kevergetve sütöttem, majd felöntöttem a borral és egy kicsike vízzel. Lefedtem és főztem pár percig őket. Amikor megfőtt, de még nem volt puha a répa, visszatettem a gombákat, sóztam, borsoztam, petrezselymeztem, és a tejfölt is beletettem. Elkevertem, és összefőztem őket. Kóstolás után még lehet sózni és borsozni.

Most pedig jön a tökéletes buggyantott tojás F. E. receptjéből. Az az igazság, hogy most másodszor próbálom, első alkalommal teljes kudarc volt. Ugye az van a leírásban, hogy egy merőkanálba kell ütni, és abból kell a vízbe engedni a tojásokat. Jó, de gyengébbek kedvéért le kellett volna írni, hogy ha a merőkanalat lefektetem, akkor az összes fehérje a pulton fog kikötni. Na én a gyengébbek között vagyok, ott is a leghátsó sorban, tehát majdnem az összes fehérjét kifolyattam a pultra, és ekkor még a maradék tojást betettem a forró vízbe, de persze a megadott idő alatt kemény tojás lett belőle, hiszen fele mennyiség volt így. Ez volt a múltkori alkalom. Most óvatosabb voltam, először egy kis tálkába ütöttem fel a tojást, és abból csúsztattam át a merőkanálba. (De miért nem a tálkából engedtem a forró vízbe?) Erre azért van szükség, mert a tojásfeltöréshez mindkét kézre szükség van ugye... a merőkanalat meg nincs senki, aki tartsa, hogy függőleges állásban legyen. Most jól sikerült, csak egy fél-perccel hamarabb kéne kivenni, mert nekem nem gáztűzhelyem van, hanem kerámialapos, ami még lekapcsolás után is tovább fűti a lábost egy darabig.

Akkor most tényleg jöjjön a tökéletes buggyantott tojás szó szerint F.E-től: Forraljunk egy nagyobb lábosban vizet (én egy 2 literesben forraltam), dobjunk bele egy nagy csipet sót és egy evőkanálnyi ecetet (10%-os ecetet használtam). Vegyük annyira vissza a lángot, hogy éppen csak gyöngyözzön. Óvatosan, egyenként, merőkanálból engedjük bele a tojásokat (az előbb leírtakat figyelembe véve). Nem kell örvényt csinálni, nem kell formázgatni, csak nagyon óvatosnak lenni. Amikor mind a két tojás benne van, zárjuk el a lángot, és hat percig hagyjuk a tojásokat a vízben. Pont tökéletes lesz az állaga.

Tálaláskor a tányér aljára gombaragut szedtem, ráhalmoztam az összes kenyérkockát (de miért nem keverjük bele a kenyérkockákat a raguba? sokkal jobb lenne szerintem), erre újabb adag gomba került, majd a buggyantott tojás, amire szarvasgombát reszeltem és megszórtam petrezselyemmel. Só, bors ha kell, és azonnal enni kell. Bár ahogy állt egy kicsit a fotózás miatt, és főleg a maradék, amit csak este bírtam megenni, szóval a kenyérkockák beszívtak minden szaftot az állásban, és ez még fokozta az élményt! Tehát a mondat vége korrektúrázva: ...azonnal enni kell, de az se baj, ha nem.

A mai hóesés egy csomó cukit hozott nekünk, itt van például Mazsi és az ő hóembere és az igazi embere is, Szabi (a fotós példaképem):

Nagyon vidámak a gyerekek, mert szabadságon vannak, és jutalmul még a hó is esett. 😍 (Megengedték, hogy mutassam őket.) Remélem, látszik, hogy kelbimbó a szeme és répa az orra, szóval ehető ez a hóember (vagy hókutya) is! A világon minden ehető szerencsére!

Itt egy gyönyörű perspektívából nézve készül a hóember, a fotós még arra is ügyelt, hogy a hozzávalók jól látszódjanak (jobb alsó sarok). Felhívnám a figyelmet Mazsi új kabátjára és sapkájára, mert annyira menő!

Az elkészült ... hát nem is tudom mi ez, Snoopy, talán? Szóval ő! 

És Penny pedig az ablakból felügyelte a munkálatokat, közben imádta, hogy a hasát melegíti a forró radiátor, a hátát pedig hűti a friss levegő ebben a gyönyörű lakásban:

És egész nap az ablakból, a jó melegből őrizte a HóSnoopyt:

Így kell élni, gyerekek! (Nagyon cuki ez a cicafej!)

Az őrült Olgi meg most megy haza a munkából (21:18-kor). Nem tudom, hogy bírja! Főleg azt nem tudom, hogy bír mosolyogni. Én tuti, nem így tekernék haza szarrá ázva, szétfagyva, hullafáradtan.

Angol reggeli

Végre megcsináltam ezt is! Vagyis nem jó a ragozás, mert megcsináltuk! Toma segített. Mert az úgy volt, hogy évek óta készülök rá, hogy csináljak angol reggelit. Már számtalanszor vettem paradicsomos babkonzervet, de még sosem mertem belekezdeni. Nagyon stresszelt, hogy egyszerre kellene mindennek kész lenni, és még meleg is legyen. És semmi ne égjen oda, ne maradjon nyers, szóval túl sok mindennek kell túlságosan egyszerre elkészülni.

Aztán múlt szombaton összegyűlt a család egy kis lakásfestésre, és mivel délután kettőkor kezdtünk, gondolkodtam, mit csináljak előtte, rántott húst, vagy valami kiadós reggelit. Merthogy Toma nálam kezdett festés előtt. Aztán megegyeztünk, hogy a rántott hús után aludni kell, nem festeni, ergo: legyen valamilyen reggeli. Úgyhogy ismét elkezdtem kacérkodni az angol reggeli gondolatával. És KÉPZELJÉTEK! Nem is volt olyan bonyolult! Bár itt a fotón úgy tűnik, mintha a szalonna megégett volna, de nem így volt, legalábbis az enyém, amit nem sikerült lefotózni, az tökéletes lett. Toma azt hazudta, hogy az övé nemcsak úgy tűnik, hanem tényleg megégett. 

Hozzávalók 2 személyre (vagy másfél személyre):

• 1 paradicsomos babkonzerv fele. A másik fele mehet a Toszkán bablevesbe, vagy a mélyhűtőbe
• 4 szelet baconszalonna
• 3 db kolbász (Aldiban vettem grillkolbászt, de bármilyen kolbász jó. Csinosabb lett volna ha rövidebb kolbászkák lettek volna, de az csak túl nagy kiszerelésben volt.)
• 4 db kicsike fej gomba
• 5-6-7 koktélparadicsom, vagy személyenként 1-1 paradicsom
• 3 tojás

Szóval, írom a lépéseket:

1. A paradicsomos babkonzervet mindenféle hagymás és fokhagymás fakszni nélkül egy kislábosban feltettem a tűzhelyre melegedni.
2. Toma eközben pucolta a gombákat (van aki pucolja, van aki héjastól eszi, mi lehúzzuk a héját)
3. Én egy evőkanál olajon elkezdtem a baconszalonnákat pirítani egy teflonserpenyőben, mellétettem a kolbászkákat. 
4. Amikor megsültek, kiszedtem őket a tányérokba, az olajos szalonnazsíron pedig megsütöttem a gombát és a félbevágott paradicsomokat, ez tényleg nagyon gyorsan megvolt. Amikor megsültek, sóztam és a kolbászkák mellé tettem őket a tányérra.
5. A serpenyőt több rétegben összehajtott papírtörlővel kitöröltem (de akár lehetett volna egy másik tiszta serpenyőt elővenni), és egy újabb evőkanál olajon megsütöttem a tükörtojásokat. Sóztam, borsoztam, és végül ez is a tányérra került. 
6. Végül pár kanál paradicsomos babot is a tányérokra mertem.
7. Toma közben pirította a kenyereket.

És ennyi! Kár volt izgulni! Arra gondoltam, hogy megcsinálom másnap még egyszer, hogy tudjak olyan fotót mutatni, ahol szép a szalonna is, de aztán egyszer csak nem találtam a szalonnát a hűtőben, valaki megette. Fogalmam sincs, hogy ki! 🤥

Napi cuki a nagyon ügyes és fegyelmezett Amy, aki az egész festés alatt egyedül volt otthon, és a gazdája rettenetesen izgult miatta, hogy olyan sokáig magára van hagyva. Ez megint egy szép Win-win Zone-os fotó:

Amúgy a többiek is reggelivel kezdtek festés előtt, Mazsi kenőmájas zsemlét csinált frissen sült zsemlével (amit ő sütött), Viki pedig saját készítésű paradicsomos ragut (darált hús, pari, paprika, hagyma, oregano, bazsalikom, tejszín) tett tortillalapba, megsütötte gouda sajttal, mellé salátakeveréket tett brokkolicsírával, és tejfölt sóval és borssal. Íme:

Mazsiéról sajnos nincs fotó (reméljük pótolja!). Tesóm szegény dolgozott a zöldségboltban, ő nem reggelizett. Az utolsó gömbcukkiniből meg sütöttem megint cukkinis brownie-t a festőbuliba, de most nem tettem bele diót, hanem csak a felének a tetejére szórtam mandulalapokat. A festés pedig jól sikerült, és eléggé kinyiffantunk.

Állítólag holnap lesz az idei nyár legmelegebb napja. A lakásban 26 fok van, az erkélyen 29 este tízkor.

Gombaleves egyszerűen

Még mindig a fotózáson pörgök, annyira jónak képzeltem az új képeket, hogy gondoltam, elájultok tőle, és valamennyire nekem is tetszik, de nem lett elég éles, nem tudom mit rontottam el. Azért fényévekkel jobb, mint amiket eddig csináltam, nagyon jót tett a 14 nap 7 fotó kihívás.

Van már gombaleves a blogon, de az rántással készült, ez pedig nem. Nem azért kerülöm a rántást, mert az nem egészséges, vagy nem divatos, hanem mert nem vagyok jó benne, vagy sűrű lesz a kaja, vagy túl híg. És a csomósságról ne is beszéljünk. Egyébként akkor szoktam gombalevest főzni, ha megmarad a gomba valami más kajából, és nem akarom kidobni. Meg akkor kívánom meg igazán, amikor hideg, szeles vagy esős idő van kint, és ha átfagyva hazaérek, ez az egyik legjobb dolog, ami történhet velem, befalni egy tányér jó forró és fűszeres gombalevest. Garantáltan kimelegszem tőle. De most elsősorban a fényképezés miatt csináltam.

4 nagyobb fej csiperkét felkockáztam. Egy szál újhagymát apróra vágtam, kicsit megdinszteltem olívaolajon (kacsazsíron is szoktam). Megszórtam piros paprikával és felengedtem kb. 1 liter vízzel. Beletettem a gombát, és jól megsóztam, még jobban megborsoztam. Egy kis pohár tejfölben elkevertem 1 csapott evőkanál lisztet, és ezzel behabartam a levest. Kóstolás, sózás, borsozás. 1 tojásból csináltam nokedlit, ezt beleszaggattam a levesbe. Végül 1 csokor petrezselymet felaprítottam, félretettem a tálaláshoz egy kicsit, a többit beleszórtam a levesbe. Kb. 3 tányérnyi adag lett belőle.

Napi cukinak pedig Zora, amint segédkezik a fotós tanfolyamunkra a képek készítésében. Réka szerint úgy segített, hogy amikor jó lett volna, hogy besétáljon a képbe, akkor elrohant madarakat kergetni, amikor pedig nem kellett volna, akkor belegyalogolt. A téma az utcarészlet volt, és a képet úgy kellett elkészíteni, hogy hangsúlyosan megjelenjen a perspektíva. Csodálatos képek készültek, de azokat most nem mutatom meg, csak a fotóssegédet.

Itt pl. nem kellett volna feltűnnie a képen:

És itt sem.

Ahogy itt sem. 

Ezen a képen nemcsak Zora az érdekesség, hanem az, hogy a padon egy vörös rózsát felejtett valaki. De az is lehet, hogy ott hagyta szándékosan valami okból. Réka is és én is kitaláltunk hozzá egy-egy sztorit. Réka története, hogy annyira el voltak foglalva egymással, hogy mikor elindultak, a lány ott felejtette... Vagy nem jött el a lány, és a fiú egyszerűen ott hagyta, hogy ne emlékeztesse a csalódásra... Szerintem meg összevesztek. Valakinek valami ötlet még? Mi történhetett?

Na és itt már Zozi a fotó témája. Pontosan tudja, hogy kell beállni (beülni) egy fotóhoz. Majd megpróbálom eltanulni tőle.

Sörtésztában sült pöfeteg kakukkfüves pirított tinóruval (gluténmentes, tejmentes)

Túl vagyunk az év legjobb kajáján, de lehet, hogy már a jövő évet is letudtuk. Elmondhatatlanul finom volt. Szóval az úgy volt, hogy nem is terveztük eredetileg, de aztán mégis elmentünk a Zsuzsival egy kis gombászásra (Kóficka inkább az otthoni szundikálást választotta, a finom, hűvös szobában). Mára már kiderült, hogy ezen a hétvégén mindenki kosárszám szedte a vargányát, hát mi ebből kimaradtunk, de ennél jobb semmi nem lehetett volna. Találtunk rengeteg aprócska, de ropogósan friss tinorut (molyhos? fogalmam sincs). Gyönyörűek voltak.

Aztán az út közepén egy isteni, friss, ropogós kis pöfeteget. Sörösüveg nem volt nálunk, szóval a Zsuzsi lett mércének odaállítva.

Aztán nemsokára még egy kisebbet is. Zsuzsi tökre belejött az arányosításba.

Félidőtájt jött egy kávé meg egy fagyi, a faluban. Hát ez sem volt rossz. (A szatyorban már ott lapul a sok finom gomba.)

Aztán hazamásztunk, és jöhetett a reggeli vagy ebéd vagy vacsora, mert első és szinte utolsó rendes étkezés is volt a napban, előtte ugye nem értünk rá, mert gombásztunk, utána meg nem bírtunk még levegőt sem venni.

A zsákmány (ezt-azt még találtunk a kertben):

Kevertem egy sörtésztát. Két tojás, három deci Pilsener Urquelle, annyi kukoricaliszt és barnarizs-liszt, hogy jó sűrű legyen a tészta. Csipet só, csipet bors. Aztán lehúztam a pöfik bőrét, felszeleteltem, megmártottam a masszában, és forró olajban ilyen szép pirosra sütöttem. Elképesztően finom volt. A bunda már magában is, nemigen szívta fel az olajat, ropogós volt, levegős, finom, közte az a finom sült gomba, irtó nagy kupac lett belőle, és ketten felfaltuk csont nélkül az egészet. Nagyon ritkán eszünk ilyen olajban-zsírban sült cuccokat, büdös is, egészségtelen is, nem is vagyunk oda értük, de ez most nagyon jó volt.
Közben a többi gombát letakarítottam, felszeleteltem, és olívaolajon megsütöttem egy kis kakukkfű és oregánó társaságában. Nagy serpenyőben keveset, így tényleg pirul, és nem fő. Nem tudom, mikor eszünk ilyen jót legközelebb.

Aztán másnap is felmentünk, és megint találtunk rengeteg apró tinorut (vargányát nem), egy kosárnyi friss laskagombát meg egy kis csiperkét. Ezek sem voltak rosszak, de az előző napi überelhetetlen volt.

Napi cukinak meg a Zsuzsi, ha már ennyiszer volt, hogy legyen keret. Három malac boldog tulajdonosa. A rózsaszín az ősmalac, a svédmalac. Utána jött Antonio Banderöff, a kicsi sárga. Keményebb az anyaga, nehezebben röfög, viszont irtó szép mély hangja van. Zsuzsi sokat vitázik vele, hogy röfögjön már. A kék malac a legújabb, teljesen váratlanul találtam egy helyei FT-ben. Egyedül volt, foltos volt, megviselt, de malac volt, könnyen röfögő. Meg kellett venni. Tehát a konda a tulajjal.

Tésai menü 2.

Két hétig voltunk lent, cukkinit ettünk cukkinivel. És nem untuk meg. A cukkini a legcukibb konyhakerti cucc, nő, mint a bolondgomba, és ontja a terméseit. DT tököt és két-háromféle cukkinit palántázott, jó későn, kiültette a hideg tésai kertbe, és amikor leérkeztünk, tele volt különböző méretű és formájú tökfélékkel, főleg a gömbcukkini teljesít nagyon jól. Hamarabb kellett volna leszedni, de már ekkorák voltak, amikor leértünk:

Ezt gyorsan leszedtük, a többit meg folyamatosan szüreteltük. Minden nap meglátogattuk őket, és biztatgattuk, nőjenek. Amikor eljöttünk, irtó sok icipici volt, remélem, most hétvégére szépen kigömbölyödtek, és megint ehetünk cukkinit cukkinivel. Párat le is fényképeztem nektek.

Volt például sörmentes (és gluténmentes) sörtésztában sült tök bazsalikomos paradicsomsalátával. Van otthon egy görög bazsalikomunk, ő is jött velünk nyaralni:

Imádjuk. Sokkal jobb, mint a többi, mert ez a kis bokor egész nyáron kiszolgál bennünket, irtó intenzív az íze, nem kell sok belőle. Picike és kompakt. A gluténmentes sörtészta pont úgy készül, mint a másik, csak nincs benne sör, és gluténmentes a benne lévő liszt. Szóval egy sűrű palacsintatészta barna rizslisztből, köleslisztből, tápiókakeményítőből, tojással és vízzel. Meg egy csipet sütőporral. Azt hiszem, volt  benne egy kis kukoricaliszt is, a ropogósság végett:) Ha lett volna lent csicseriborsólisztem, akkor még a tojást is ki lehetett volna hagyni. A cukkinit/vagy tököt feldarabolom, legalább fél órára besózom. Utána, ha nem felejtem el, jól átmosom, leszárítom. Aztán mártom és sütöm. A salátához felvágok pár hagymát, azt is besózom, és azt is hagyom állni, így elég szépen megszelídül. Aztán kimosom belőle a sót. Egy nagy tálba zúdítom a feldarabolt paradicsommal. Olívaolaj, citromlé vagy balzsamecet, bors. És persze sok bazsalikom. Isteni, főleg így együtt. Azért az olajban sütés miatt két hétben egyszer pont elég volt, nem vágytunk megismételni még egyszer. (Sütő nincs lent, szóval olyan opció nem volt.)

Aztán volt fokhagymás cukkiniragu falafellel, ezt is nagyon jó volt. A fokhagymás cukkiniragu bármikor bármilyen mennyiségben jöhet, egy hagymás-sok fokhagymás alapra megy rá a feldarabolt cukkini, és úgy ízesítem, ahogy kedvem van. Bazsalikom, oregánó, kapor, kömény, római kömény, paprika, pici paradicsom, mindenféleképpen isteni. A falafel is nagyon jó volt, semmi extra, beáztatott, ledarált csicseri ízesítve.

Volt persze kapros tökfőzelék is, imádjuk. Ez is egy hagymás-fokhagymás alappal indul, rá a reszelt tök, pici balzsamecet, só, aztán a végefelé sok-sok kapor, és a legvégén behabarom rizsliszttel. Egyszer szalonnás tojással ettük, másnap meg párolt disznóval (Zsuzsika csirkementes diétán van, így aztán közös koszton vagyunk időnként).
Volt még legalább kétszer serpenyős cukkiniragu (lásd fent) édeskrumplival, azt is nagyon szeretjük. Meg egy nagy adag kapros tökleves, hát szinte mint a főzelék, csak ecet nélkül. Tuti volt cukkinis tészta is, ez is zöldséges, kicsit túlfűszerezett cukkiniragu, főtt tésztával összekeverve (talán ez volt a legfinomabb vacsink, talán). Mindig későn reggeliztünk (majd lesz egy reggelis poszt is), délután max. valami nasi, szóval mire megfőtt a vacsi, mindig sötét lett, csak akkor tudtam fényképezni, ha maradt másnapra, irtó vacak képeket csinál a telefonom, ha nincs neki elég fény.
Kétszer is voltunk gombászni, először két-három incuri rókagomba volt a zsákmány, másodjára már sikerült összekaparni egy evésre valót:

Ez is egyszerűen lepirítottuk, ilyen szép, friss gombát nem kell túlragozni. És puliszka volt mellé, hát, ez sem volt rossz.

Csináltam még egy reggelire való tojásos cukkinikrémet is, ezt is sok kaporral, ez is isteni volt. 

Sajnos haza kellett jönni, pedig volt még cukkini is, meg ötletünk is lett volna, hogyan együk meg.

Napi cukinak meg természetesen ebek. Mielőtt lementünk volna, takarítottunk és pakoltunk. Itt épp ki lettek telepítve a benti kosarukból. Annyira édesek, hogy valahogy mindig párban csinálnak mindent. Mi lesz itt?

Zöldséges gomba rizzsel, magyarázkodással

Hát ilyeneket eszünk, ha éppen nem párolt csirke van sült zöldséggel. Nem is írok receptet. Mert minek. Ezek azok az ételek, amik vagy nagyon jók, vagy ehetetlenek. És ezen nem segít a pontos recept sem (ámbár ugye nem patikamérleggel állok a konyhában). Mert nem egyformák a gombák, a zöldségek, a fűszerek, a sók, a zsiradékok, és nem is folytatom. Van olyan ismerősöm, aki annyira ízetlenül főz, hogy az már fáj (pedig nem kívánom az erős fűszerezést, de az ízeket igen). És több olyan is, aki egyszerűen annyira jól csinálja, hogy elolvad tőle az ember. De hát ezt tényleg nem lehet receptből. Jól el lehet rontani, ha túl zsíros, ha túl száraz, ha a zöldségek lekvárrá maszulnak, ha nem illenek össze a zöldségek. Ha túl van fűszerezve. Vagy ha nincs íze. Mirelit zöldségeknek általában nincs, azokkal nemigen érdemes komolyan kísérletezni. Ebben vöröshagyma volt, gomba, zellerszár, édeskrumpli, újhagyma, friss majoránna (vagy oregánó? ki tudja már.). Fokhagyma, só, bors. Wokban csinálom, tényleg 15 perc alatt kész, és nem egyszerre teszem bele a zöldségeket, a vöröshagymával kezdtem, és az újhagyma zöld szárával fejeztem be. Annyira finom. Nagy szerencse ebben a gluténmentes életben, hogy imádom a rizst, mindet, a fehéret, a barnát, a drágát és a szarvasi b rizst egyaránt. De egyébként is illik hozzá. Ha nem sült zöldséget eszem, akkor zöldséglevest, most például épp a zelleres lencseleves az új kedvenc, persze ahogy melegszik, ki fogok szeretni belőle. Ha meg süti, akkor a legtöbbször valami rém egyszerű kevert tészta, mentes kivitelben, szokás szerint mindent összekeverek, amit találok itthon. Ennél bonyolultabb dolgok nagyon ritkán készülnek, és ha igen, akkor általában nem is kerülnek be a blogba, mert nincs időm fényképezni.

Napi cukinak meg a napozóbrigád. Mostanában elég sokat vagyok itthon, végignézhetem, ahogy mennek szépen a nap után. A keleti hálószobában kezdik, aztán átköltöznek a keleti-déli nappaliba, és mennek a fény után. Kora délután ér a közös kanapénkra. Nehéz megállni, hogy ne feküdjek közéjük. Nem is mindig sikerül, hogy őszinte legyek.

Sárgarépás, kakukkfüves rókagombaleves és zelleres galambgombaleves (vegán, gluténmentes)

Mostanában jó sok gombát szedtünk. Nemigen szoktunk belőle levest csinálni, de annyira vágytam rá, próbálkoztam. És isteni lett, mind a kettő, ami készült. Lett belőlük ismétlés is bőven, mert annyira finomak voltak. Az egyik ez a rókagombás. Megdinsztelek egy összevágott hagymát némi olívaolajon, rádobok 2-3 közepes sárgarépát felkockázva, és azt is sütögetem. Amikor már félig puha, és kezd karamellizálódni, rádobom a rókagombát, a kakukkfüvet, kicsit pirítom együtt, aztán felengedem vízzel, és addig forralom, amíg mindenki meg nem puhul. Só, frissen tört bors és botmixer. Rohadt jó.
A másik a zelleres galambgombaleves. Nagyjából ugyanúgy készül, mint az előző, csak itt a répa helyett zeller megy, a kakukkfű helyett pedig egy nagy csokor zellerlevél.

Napi cukinak meg ez. Ha ügyesek vagytok, pont két állatot láttok a képen. És nem a cica a szebbik.

Már megint gomba

Nem az első, idén már a második. De a legjobb. Ilyen gyönyörű volt mind. Kemény, roppanós, friss. Alig eresztett vizet magából. Pont egy bőséges reggeli kettőnknek. Ehhez sok mindent nem kell hozzátenni, mert csak elrontja. Kell hozzá egy wok, méghozzá nem az öntöttvas, hanem a lemezből készült, ebben sokkal gyorsabban pirul. Kis olívaolajon üvegesre sütök egy felaprított hagymát, rádobom fél percre a pár gerezd zúzott fokhagymát, és mehet is a feldarabolt gomba. Meg morzsolok rá némi friss oregánót, ha már tele van vele a kert. Pirítom nagy tűzön, néha megkeverem. Ha kész, mehet rá a só meg egy kis bors, és ennyi az egész. Eszméletlen finom.

Ekkora lapulevelek nőnek Tésán:) Teletubby:))

Kakukkfüves zöldborsós csirkemellragu erdei gombával, tésztával

Tavaly nyáron rengeteg róka- és trombitagombát szedtünk, valamit kell vele csinálni. Mondjuk nem olyan nagy kényszer, mert imádjuk. Ez egy villámgyors ragu volt, ehető magában, kenyérrel, tésztával vagy rizzsel (nekem). Bárhogy is, mindenhogyan jó. És persze villámgyors, bőven belefér egy hétköznap estébe.

Hozzávalók:
50 dkg csirkemellfilé
50 dkg csiperke
1-1 marék szárított róka- és trombitagomba (nyilván enélkül is működik, de az erdei gombák annyira jó ízt adnak mindennek)
45 dkg zsenge fagyasztott zöldborsó
1 vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
olívaolaj
szárított kakukkfű, só, bors. darabka zöldpaprika
1 nagy csokor petrezselyem zöldje
1 evőkanál barna rizsliszt

Egy-két órára beáztattam a szárított gombát. Kevés olívaolajon pár perc alatt megsütöttem a sózott, borsozott csirkemellkockákat, majd kiköltöztettem a serpenyőből. A helyére ment ismét egy kis olíva, azon üvegesre sütöttem a felkockázott hagymát, aztán jött fél perc a zúzott fokhagymával. Rádobtam a feldarabolt csiperkét, meg az óvatosan kicsavart, picit átvágott erdei gombákat is, meg ízesítőnek egy darabka zöldpaprikát. Rámorzsoltam a kakukkfüvet. Nagy lángon zsírjára sütöttem.

 Jöhetett a staubolás: megszórtam a rizsliszttel, icipicit átpirítottam, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy kellemes sűrűségű legyen a szaft. Ráborítottam a fagyasztott borsót, és addig pároltam (most már lehet csökkenteni a hőt), amíg a borsó is át nem forrósodott (főzni nem kell már a fagyasztottat). Közben valamikor sóztam és borsoztam, és hozzákevertem a sült csirkemellet is.

Amikor kész volt, mehetett hozzá a felaprított petrezselyem zöldje. Aztán mindenki úgy ette, ahogy akarta. Aki teheti, reszeljen rá egy kis parmezánt vagy érlelt kecskét, nem rontja el.

Napi cukinak meg egy régesrégi kép. Az öreg fekete cicánknak egyetlen egyszer volt kiscicája (aztán rögtön jött az ivartalanítás, az első is csak azért lett, mert akkor még úgy gondoltuk, hogy nem a mi cicánk). Egy darab dagadt fekete cica volt az egész alom:)) Cukorfalat volt.

Erdei gombás rizs, sült paprikával, kaporral, incur-pincur kiscicával

Ez is a tízperces munkahelyi ebédek közé tartozik.Márhogyha van ugye előkészített mindenféle a hűtőben meg a fagyasztóban. Erdeigomba-ragu meg sült paprika. És akkor tényleg csak össze kell keverni reggel. Erdei gombával meglehetősen jól állunk az idén, jó sok gombát találtunk, és a nyári monszun nem igazán kedvezett az aszalásnak, szóval a zömét jó alapos mosás után (sajnos a sok sár miatt még így is maradt rajta egy kis erdő) vajon megpirítottam, utána lefagyasztottam kis dobozokban. Szóval csak át kell rakni a fagyasztóból a hűtőbe, felenged, és már lehet is használni. A másik új mánia a sült paprika. Tulajdonképpen paprikalekvárt akartam csinálni, annyira ízlett a szigetmonostori. És még a múlt hétvégén betoltam vagy három kiló pritaminpaprikát a sütőbe, és minden ízesítés nélkül megsütöttem. Aztán egyszerűen felfaltuk majdnem az egészet az ebédhez, annyira finom volt. Csak úgy, tepsistől kiraktam az asztalra, mindenki lepucolta a tányérján, és minden ízesítés, só, olaj nélkül olyan agyament finom volt, hogy nem lehetett abbahagyni. Szóval nem lett belőle lekvár. Most direkt vettem kápiát is, meg pritamint is, hogy versenyeztessem, melyik a jobb. Megmosom, berakom egy tepsibe, és 200 fokon ilyen szép feketésére sütöm (20-30 perc).

Utána átrakom egy tálba, és lefedem fóliával, de egy fedeles üvegtál is tuti lehet, nekem most ez akadt a kezembe.

Aztán egy idő után, ha már nem égeti szét a kezemet, lehúzom a héját, és kiszedem a csutkát, meg a magokat is igyekszem, de azokból mindig marad valamicske. Nagyon gyorsan megy, tényleg pár perc, ha jól megsült a paprika.

Nem szívesen mondom, mert a kápiának szurkoltam, de egyértelműen sokkal, de sokkal jobban ízlett a pritamin, jóval édesebb, jóval ízesebb.
Itt abba is lehet mindent hagyni, mert majd akkor rakja össze az ember, amikor kedve van hozzá. Szóval az adott pillanatban két nagy csokor összevágott kaprot egy icipici vajon megfuttattam, rádobtam két doboz gombát, az összevágott kápia paprikát, és kapott még egy kis sót meg borsot. Így nézett ki az alap:

Aztán már csak hozzá kellett forgatni a rizst. Ehhez a nagy (32 cm) serpenyőhöz 25 dkg főtt barna rizst raktam. (Van az Aldinak egy papírdobozos, előfőzött, zacsis barna rizse, arra vágyok rákattanva. Szerintem teljesen ehető, sőt, finom. A csomagolásra ugyan az vagyon írva, hogy tíz perc alatt megfő, szerintem kell negyedóra. De akkor sem félóra vagy még annál is több idő, mint a többi barna rizsnél. És amíg reggel szaladgálok a lakásban, bőven megfő, nem kell rá odafigyelni, kavargatni, szóval egyszerűen tökéletes. Sajnos nem kapok érte rizst az Alditól, ingyen csinálom.) Egy kis érlelt kecskesajt nem ront rajta, de anélkül is isteni.

Napi cukinak meg egy gyönyörűség. Reggeli sétapartnereim találták az utca közepén. Pomáz ilyen jó hely, ahol össze lehet szedni a világ legédesebb német juhászát, meg a legtutibb kiscicáját. Gyönyörű, formás, ölben (nyakban) szeret lenni, és ráadásul folyamatosan dorombol. Annyira kis cukorfalat! Azért annyira csatakos, mert Nyika állandóan nyalogatja az óriási nyelvével.