2017. április 16., vasárnap

Húsvéti kalácsok avagy a gluténmentes élet gyönyörei


 Tegnap este sütöttem két kalácsot, egy hagyományosat és egy gluténmenteset. Szerintem a fenti képen elég jól látszik a két étkezési mód közötti különbség:)) Egy hagyományos kalácsot félálomban, gondolkodás nélkül összedobok öt perc alatt, és utána már csak ide-oda pakolgatom, és tuti jó lesz. Nem kell hozzá agyalni, egyszerűen összekeverek egy kis lisztet, tejszínt, élesztőt, pici sót, pici cukrot, és ha faxnizom, akkor egy csepp vaníliát, és hagyom békésen kelni, néha közben átgyúrom, formázom, de tegnap még ahhoz sem volt kedvem, egyszerűen bepakoltam egy hosszúkás sütőformába. És lesz belőle egy szuper kalács, tökéletes béllel, csodás, picit ropogós héjjal, illatos, foszlós. A gluténmenteshez elolvasok száz receptet, összerakok egy újat belőle, minimum ötféle lisztet összekeverek hozzá, időnként még mérem is, teszek hozzá ilyen-olyan állományjavítót, szarakodom vele, a végeredmény meg magáért beszél:) Kicsit gáz, nem? Mondjuk, sokkal jobb, mint a semmi, és jó íze van, ez is valami. Elég sok éve kísérletezem gluténmentes sütéssel, van már legalább két tuti kekszreceptem, elég jó kenyereket sütök, megy a palacsinta is, a kevert tészta ugye nem gond, de sok még a hátralévő megoldandó feladat. Kalács, pitetészta, pl.





Olívaolajos narancstorta (gluténmentes, tejmentes)


Az április elég szörnyű gyümölcsügyben. A legtöbb alma ehetetlen, veszek egy kilót, megkóstolom, ha jó volt, visszamegyek, és vagy kapok még vagy sem. A körtétől fáj a hasam. Szoktam venni, de igyekszem módjával fogyasztani. A kiviért sosem lelkesedtem. Az eper egyrészt rohadt drága, másrészt vagy ehető vagy sem, semmi esetre sem jó. A banánért sosem voltam oda, elmegy, ha muszáj, de nem lelkesedem érte. Nem tudom, mi van még. A narancs és társai sem igazán izgatnak már ilyenkor. Mindenesetre ha épp belefutok valami kifizethető bionarancsba, akkor általában veszek egy kilóval, mert imádom a narancshéjat. Mostanában ilyen kis semmi tortát szoktam sütni belőle, kb. tíz perc alatt összedobom, és fantasztikusan finom.
Szóval egy tálba beleütök két egész tojást (egyesével, külön tálba, nem úgy, mint a hogy a tévében szokták), abba belereszelem egy bionarancs héját, belefacsarom a levét, öntök hozzá úgy fél deci olívaolajat, jól összekeverem. Megy bele még pici só, egy evőkanál barna cukor, és persze vaníliakivonat. Aztán belekanalazok mindenféle lisztet, darát, keményítőt, főtt gabonát, amit épp találok otthon (most épp volt egy fél zacskó főtt barna rizsem). Ha kevésnek találom a levet, akkor kis vizet is öntök hozzá, híg nokedlitészta állaga a cél, a mennyiség meg hát annyi, hogy szép laposan elterüljön egy ilyen kerek piteformában. A tetejét kirakom egy vagy két felkarikázott naranccsal, most közédugdostam pár feldarabolt epret is, nem rontotta el. Megszórom egy kevés barna cukorral, meglocsolom még egy kis olívaolajjal, és 180 fok, amíg szépen meg nem pirul a széle. Isteni.

De kukoricadarából is isteni. Vízben megfőzöm a darát (egy liter vízben 20 dkg darát), ha kihűlt, összekeverem ezzel-azzal (most négy tojássárgájával, vaníliával, kis kókusztejjel, cukorral, két narancs reszelt héjával, kifacsart levével és pár kanál barna rizsliszttel, meg persze a habbá vert fehérjékkel). A többi a szokásos. Tepsibe simít, felkarikázott naranccsal kirak, kis olíva, kis barna cukor, aztán a sütő. Akkor is jó, ha nem égeted meg a tetejét. De így sem volt rossz.



Napi cukinak meg már megint fekete fehérrel. Jól állnak egymásnak. És nekem is jól áll a porszívó.






2017. április 15., szombat

Gluténmentes túrógombóc


Szóval az úgy volt, hogy Rebeka hazajött pár napra, és túrógombit kért, persze lehetőleg gluténmentes kivitelben. Úgy emlékeztem, hogy már csináltam, és semmi gondom nem volt vele. Hát most lett. Pont úgy csináltam, ahogy a gluténest szoktam, szóval fél kiló túrót összekevertem három tojással (csak úgy egyben, semmi habverés), pici só, pici cukor, pici vanília, és aztán kanalaztam hozzá 6-8 evőkanál lisztféleséget. A gluténes tuti receptem esetében ez 4 evőkanál lisztet és 4 evőkanál zsemlemorzsát jelent (a nagynénémtől tanultam, nincs benne gríz, és emiatt sosem lesz betonszerű). Most ezek helyett barna rizsdara, barna rizsliszt és tápiókakeményítő ment bele, de 8 evőkanál után egy vígan szotyogó masszám volt, hígabb volt, mint egy piskóta. Szóval kanalaztam hozzá rendesen tovább, amíg nem lett olyan állaga, amiről úgy gondoltam, hogy már valahogy lehet formázni. Na nem gombóccá, de legalább evőkanállal nagy galuskává. Forraltam jó sok vizet, és nem is tudom, honnan, de volt annyi eszem, hogy nem az egészet szaggattam bele, csak pár evőkanállal. A belerakás után gyakorlatilag rögtön atomjaira bomlott mind. Kicsit sírtam, aztán más megoldás után kellett  nézni, egyrészt ugye valamit produkálnom  kellett vacsira, másrészt elég drágák voltak az alapanyagok ahhoz, hogy a kukába szórjam.
A vajas zsemlemorzsa helyettesítését már előtte kitaláltam, gluténmentes kukoricapelyhet egy zsacsiban teljesen szétmorzsoltam, és pár evőkanálnyi vajban picit megpirítottam, isteni illata volt. Na, fogtam egy tepsit, beleszórtam ennek a felét, rákanalaztam a túrógombi masszáját (inkább öntöttem, hogy őszinte legyek), a tetejére szórtam a maradék vajas morzsát, és mehetett a sütőbe. Ott aztán jól megpirítottam. Aztán kanállal lehetett galuskákat szaggatni, és a továbbiakban túrógombiként kezelni: vaníliás porcukorral és tejföllel tunningolni. Irtó jó lett, épp hogy a csücskét tudtam csak lefényképezni. Szóval melegen ajánlom mindenkinek, ha kihagyjátok belőle a vízforralást, és az első pár evőkanálnyi masszával való sikertelen bohóckodást, akkor villámgyors és fájdalommentes. Ráadásul.


 Rebeka egyébként azt mondja, hogy szerintem zabpehellyel meg lehet csinálni, nekem ez most valahogy nem jutott eszembe, pedig jó ötletnek tűnik. Szóval azzal állítólag gombóc alakút is lehet gyártani. Ha valaki annyira ráér.

Napi cukinak meg a cirmos cicánk, aki szemérmetlenül simogattatja magát egész nap, ha van rá módja, és közben úgy dorombol, hogy fülvédőt kell hordani. A múltkoriban ő is köhögött, és kapott két sorozat injekciót (ez három-három darab/alkalom). Azóta is erről ábrándozik. Ölben ült, vadul dorombolt, és közben ketten (!) is simogatták (ellátó osztag egyik tagja és az állatorvos). Szóval eléggé bírja, ha fogdossák. Kófickával egyidős, ő is 14 múlt.









2017. április 11., kedd

Spenótos tészta (gluténmentes, vegán)


Nem különleges, de elég időszerű, és hát finom is nagyon. Ráadásul vegán. Amióta nem eszem glutént, leszoktam a tésztás ételekről, pedig nagyon szerettem mindenféle formában, de nagyon-nagyon nem ízlettek a gluténmentes tészták. És igen, én is utáltam a szagukat is, amikor főttek. És általában még a hasam is fájt tőlük. Szóval nem erőltettem a dolgot, ha valamit akartam, akkor ettem barna rizzsel. Nem tökéletes a megoldás, mert azért sok minden nem jó rizzsel, csak tésztával, de hát ez van. Aztán véletlenül egyszer belefutottam a Sparban ebbe a tésztába, és azóta időnként szerepel az étlapon, mert szerintem elég jó, szinte olyan, mint a gluténes volt. Még az is lehet, hogy a szinte sem kell.


Merő szorgalomból posztolom, nem fizetnek érte. Természetesen rohadt drága, 800 ft körül van egy zacsi (250 g), de időnként leárazzák, és 500-ért már érdemes megvenni. Nekem 3-4 étkezés egy csomag (beosztom), szóval még ki lehet bírni. Na, hát most is ebből lett a spenótos tésztám, illetve a csavaros változatából. (Irtó helyes kis kartondobozokban ücsörög a tészta a csomagoláson belül, sütiszállításra tökéletes.)
Tehát megpucoltam fél kiló spenótot. Olívaolajon megfuttattam 4-5 apróra vágott zellerszárat (igen, nem is gondolná az ember, milyen jól megy hozzá), aztán ment hozzá jó sok, 4-5 gerezd zúzott fokhagyma, rá a spenót, só, bors, kicsit összerotyogtattam, aztán kókusztej, mondjuk egy deci. Meg néhány kanál sörélesztőpehely, hogy legyen egy kis sajtos fílingje.


Ilyen lett, jó szaftos. Megfőztem a tésztát (8 dkg-t, kb.), összekevertem ennek az adagnak kb. a harmadával, és lefedve hagytam ácsorogni, hogy felszívja a levét. Szerintem nagyon jó lett. Aztán úgy eszi az ember, ahogy akarja. Ha maradunk a vegán vonalon, akkor nagyon jól illik hozzá az avokádó, kis sóval, borssal. Bármilyen raguval isteni (kipróbáltam paradicsomos csípős csirkével és pácolt dámmal is, egyik jobb volt, mint a másik). Aki bírja, reszelhet rá kecskesajtot. Vagy mást.

A maradékhoz főztem egy zacskó barna rizst (12,5 dkg), mert már nem volt kedvem tésztához, úgyis nagyon-nagyon finom volt. Ez meg két jó nagy adag lett.


Napi nem cuki. Növényügyek, Zsén kérdésére. Azt azért tudjátok, hogy nem én vagyok a főkertész, hanem DT, én csak szemrevételezek, fogyasztok, és sírok, ha nincs mit.

Nálunk is nagyon-nagyon sok minden kifagyott, nagyon bánatosak vagyunk miatta. Lassan 25 éve lakunk itt, soha semmi ilyesmi nem fagyott ki, de most minden mediterrán. Pedig egy nagyon erősen szélvédett, nagyon napos, meleg déli fal előtt laktak.

Ez itt a csombor, aki tök vidáman túlélte a telet. Nagyon rákattantam, örülök, hogy megmaradt.


A zsálya, szerencsére, mindent kibír. DT használja nagy tömegben a sajtjához. Én főleg ősszel, sütőtökhöz, céklához, néha nyáron is, csirkéhez.

 Az a visszavágott ágkupac a télálló rozmaringunk. Nekünk is hatalmas volt. Fogalmam sincs, mihez kezdünk nélküle. Rengeteget használtam. Krumplihoz, zöldségekhez, húsokhoz.


Az oregánó is tiszta életerő.



És hát a katasztrófa. Nagyon úgy néz ki, hogy meghalt a szép nagy fügebokrunk is.Volt olyan év, hogy háromszor is termett. És elég jó füge volt rajta. Nyaf. Mellette kifagyott a gránátalma is, azt nem fényképeztem le.


Hogy ne sírva fejezzük be, jöhet a napi cuki. Ugye már írtam pár százszor, hogy cica szeretnék lenni. Hát továbbra is. Annyira édesen tudnak aludni. Nekem is menne.










2017. április 1., szombat

Juhtúrós medvehagymás pite



Volt egy év, amikor kvázi medvehagymamérgezésünk lett, annyit ettünk, illetve etettem belőle. Szerintem könnyű túladagolni. Akkor egy-két évet kihagytunk. Tavaly már ettünk, meg az idén is, de tényleg módjával adagolom, nekem nem esik jól túl sok belőle. Szóval egy-két nagy csokor elég is egy szezonban, de az tényleg jó. Csütörtökön Kóficka fodrászolását (gyönyörű lett!!!) összekötöttem a piaclátogatással, és irtózatos méretű irtózatos friss medvehagymacsokrot kaptam 300 Ft-ért, akkorát, hogy a végét majd olajjal le fogom turmixolni, mert sosem fogy el. (A medvehagymavásárlás ugye tuti lutri, mert az van kiírva, hogy mennyibe kerül a csokor, és csak akkor látod, mekkora, amikor kihúzza az eladó a kis társai közül, orosz rulett.) Volt belőle már hagymás tört krumpli (isteni, és tényleg nem kell hozzá szakácsdiploma), párat elrágcsáltunk kenyérhez, szerintem úgyis nagyon finom, egy részéből lett ez a pitécske, és még mindig maradt jócskán. Szerintem isteni lett a pite, ámbár nem nekem való. És tényleg órán belül futható, mosogatással mindennel együtt. Majdnem laktózmentesen csináltam (laktózmentes juhtúró létezik???), de az egyébként nyilván tökmindegy, már nem a fogyasztó szempontjából, de a laktózmentes cuccok pont úgy viselkednek, mint a normálok.

Hozzávalók a tésztához:
30 dkg liszt
18 dkg vaj
1-2 evőkanál tejföl
1 kis tojás
1 teáskanál só

A szokásos, a hideg vajat több részletben (mert mindenhez a picike aprítómat használom) összemorzsásítottam a felkockázott vajjal, utána összegyúrtam a többivel. Tök jól kezelhető a tészta, ha mégis ragadna, kaphat egy kis lisztet. Kinyújtottam, fánkszaggatóval 12 nagy kört vágtam ki a tésztának kb. a feléből, és kibéleltem vele az egyik muffinsütő mélyedéseit. Nem kell a mélyedéseket zsírozni, mert elég zsíros a tészta, úgysem fog beleragadni. Beraktam a hűtőbe. Közben bekapcsoltam a sütőt is (200 fok?), és összekevertem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:
45 dkg túró
fél kis pohár tejföl (ugye már kivettem belőle egy picit a tésztához)
20 dkg juhtúró
1 kis csokor medvehagyma
frissen darált bors
pici só

Összevágtam a hagymát, és mindent összekevertem, nem kell sok só, mert a juhtúró eleve az. Betöltöttem a behűtött tésztákat, és mehetett a sütőbe.

Kinyújtottam a tészta maradékát, abból is köröket vágtam ki. (Azért csináltam ilyen hülye sorrendben, hogy legyen ideje az első adagnak lehűlnie.) A másik muffinsütőbe raktam, de ebbe először papírkosárkák mentek, mert sérült a sütő bevonata. Egyébként nem tudom, hogy mi a szösszel vonják be ezeket, a régi, 20 éves formáim teljesen jól vannak, most meg amiket veszek, gyakorlatilag maguktól lehullik a bevonat pár használat után (nem a kínai piacon vásárolok, ámbár lehet, hogy jobban járnék, Aldi, Spar, ilyesmi, és a fekete bevonatok viselkednek így). Ezt betöltöttem, úgy hűtöttem, amíg az első adag ki nem sült. Nem mértem a sütési időt, akkor jó, ha már látszik a tészta peremén, hogy kicsit megpirult. Gondolkodtam rajta, hogy elősütöm a tésztát, de nem kellett, nem áztatta el a töltelék, egyben szépen megsült. 24 darab lett, és még mindig maradt egy tenyérnyi tésztám, azt egy kis szilkonformába tömködtem, megraktam felszeletelt almával, megszórtam fahéjjal és cukorral, aztán az is megsült a muffinsütő mellett, és persze az sem lett rossz.

És napi cukinak meg frissen nyírt Kóficka. Szebb, mint valaha. Március elején töltötte be a 14. évét. Hogy lehet valaki ennyire édes????

Egy hete még ilyen volt. Meg az időjárás is.


Sajnos ülbeülőset egyedül nem tudok csinálni, de azért felülről is látszik, milyen szépséges. Mint egy kis kövér vakond. Ilyenkor jól látszik, milyen gyönyörű az alakja.


És hát a feje, az meg a legszebb.