Gyökérkenyér - kovásszal

Már biztos halál uncsi ez a sok kenyér, de muszáj volt ennyit sütnöm, mert Micikétől kaptam egy csomó isteni olasz felvágottat, amikor itt járt, és emiatt teljesen kifogyott a kenyérkészlet a mélyhűtőből. Majdnem bolti kenyeret kellett vennem, de aztán végre az időjárás is kedvezett (lehűlt a levegő), és süthettem minden nap kenyeret. (Csak feljegyzem ide, hogy a Salame Napoli volt a kedvencem.)

Ezt a kovászos gyökérkenyeret új felfedezettemnél, Zsombinál találtam, de ő ezt nem próbálta ki, csak leírta a receptet. Az élesztőset próbálta, és az nagyon jól néz ki, óriási lyukak vannak a kenyerében, az lesz a következő, amit megpróbálok.

Hozzávalók:

• 240 g búza finomliszt (BL55)
• 200 g kenyérliszt (BL80)
• 1 kávéskanál só
• 40 g aktív kovász (én 80 grammot tettem, mert keveselltem a negyvenet, meg mert annyi kovász maradt)
• 320-330 g szobahőmérsékletű víz

A kovászt a tészta bekeverése előtt kb. 8 órával meg kell etetni, hogy megfelelően aktív legyen. A liszteket a tálba szitáltam, összekevertem a sóval, majd hozzáadtam a kovászt. 

Folyton variálok a kovásszal, most nem is tudom milyen volt, ezekkel a lisztekkel szoktam etetni: teljes kiőrlésű rozsliszt, teljes kiőrlésű búzaliszt, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, rétesliszt, simaliszt, kenyérliszt, világos rozsliszt. Ezek közül maximum kettőt szoktam használni egy-egy etetésnél, fele-fele arányban. Az egyik liszt mindig teljes kiőrlésű szokott lenni. Azt hiszem, hogy most tk. rozsliszt volt és rétesliszt. 

A tésztához hozzáadtam 330 gramm vizet is. 5 perc alatt összekevertem a dagasztókarú robotgéppel, de elvileg pont az az egyszerűség ebben, hogy egy kanállal, vagy fakanál nyelével is elég összekeverni, csak én nem akartam birkózni a tésztával, inkább géppel csináltam.

Ezután 10-12 órát kell keleszteni Zs. receptje szerint, de én áttettem egy olajozott tálba, és az első másfél órában 30 percenként meghajtogattam a tésztát. A meghajtogatásra a neten találni egy csomó videót, a lényege, hogy a gömböcöt az oldalán megfogom egy ponton, felhúzom, és ráhajtom a tetejére, és így megyek körbe a tésztán, amíg az első ponthoz vissza nem érek. Ekkor felfordítom, hogy a hajtogatott fele legyen alul, és ami eddig az alja volt, az legyen felül. 

Aztán letakarva szobahőmérsékleten kelesztettem, nem 10-12 órát, de elég sokat, talán 8 órát. Lisztezett pultra borítottam és elfeleztem a tésztát, egyenként kilapítgattam, és ugyanúgy, mint az élesztős gyökérkenyérnél, feltekertem és megtekertem. Újra kelesztettem 40 percig, majd 250 fokra előmelegített, gőzösített sütőben megsütöttem 28 perc alatt.

Nem lett rossz!

Napi cuki most megint Winston lesz a reggeli kávéjával

Ezeknél a gyors összekeverésű, de hosszú kelesztésű kenyereknél az a jó, hogy ha mondjuk este bekevered a tésztát, reggel csak sütni kell, és reggelire friss kenyered lesz. Ha viszont reggel kevered össze munka előtt, akkor munkából hazaérve már sütheted is, és friss kenyered lesz vacsorára. És még elrontottan is sokkal se sokkal finomabbak, mint a bolti kenyerek. De nemcsak finomabbak, hanem egészségesebbek is, mert nincs bennük a sok vegyianyag (pl.: lisztjavítószer 😁), és frissen felszeletelve és lefagyasztva bármikor elő lehet venni, amikor csak kell egy-két szelet. 

Gyökérkenyér - élesztővel - és megint Tahi

Ez a világ legegyszerűbb kenyere, csak össze kell keverni a hozzávalókat és betenni 6-12 órára a hűtőbe. Onnan kivéve csak tekerni kell, újra keleszteni és megsütni. Ennyi az egész. De természetesen nekem soha nem szokott sikerülni. Most jó lett, le is írom. 

A gyökérkenyér-mánia mindig akkor lobban fel nálam, amikor kilátogatok Tahiba a barátaimhoz, és Anna sorra süti ezeket az isteni kenyereket. Pünkösd hétvégén is kimentünk egy villámlátogatásra Rékával úgy, hogy szombaton délelőtt mentünk és vasárnap délben már jöttünk is vissza. Ott mindig tanulok valamit Annától, mert annyira jól főz, és mindig meglep minket valamivel. Például a vöröslencse-levesét és a sült oldalasát már többször is megcsináltam (a levesről még nincs poszt). Most azzal nyűgözött le minket, hogy kimentünk az erdőbe szalonnát sütni, és ez megint egy életre szóló élmény volt.

Felkirándultunk a Hétvályús forráshoz, hátizsákokban vittük a hozzávalókat. Ez a túra egyébként a háztól indulva nincs 15 percnél több, szóval nem kell valami nagy teljesítményt elképzelni, de azért van benne teljesítmény azután a néhány welcome drink után, amivel indítani szoktunk. Szóval felcipeltünk mindent, és olyan nagy szerencsénk volt, hogy az előző éjszakai óriási zuhé után is pont a tűzrakóhely mellett volt egy nagy letört faág, aminek a vékonyka ágai csontszárazak voltak, azzal tudtunk tüzet gyújtani. Tördeltük az ágakat, gyűjtöttük a gallyakat, és egyszer csak lett egy szép nagy tüzünk. Anna közben a patakban hűtötte a bort és a vizet. Amikor a tűz leégett, jó sok parazsunk lett, és nyársakra fűztünk egy-egy darabka zsírszalonnát, két-két karika kolbászt és egy fej hagymát, és ezt kezdtük sütögetni. Megpróbáltuk kövekkel megtámasztani a nyársakat, hogy még csak forgatni se kelljen, de az nem működött sajnos. Csöpögtettük a zsírt a kenyerekre, közben lenyűgöztünk pár száz embert, akik pont mellettünk futottak el a turistaúton, mert volt valami futóverseny a Vörös-kőre. Szegények, mire hozzánk felértek, már alig éltek, és akkor még előttük volt a legmeredekebb 1-2 kilométer, közben elég nagy kínzás lehetett nekik érezni az illatokat és nézni, ahogy a párás poharakból isszuk a hűtött fröcsit és sört. Sokaknak volt még ereje viccelődni is, de néhánynak nagyon nem. 

Amikor megsült minden, akkor ott helyben elfogyasztottuk, és szerintem soha nem ettem még ilyen finomat, most is összefut a nyál a számban az emléktől. Van egy régebbi szabadtéri sütögetős óriási élményem Olgival is, amikor a Római parton egy éjszaka pisztrángot sütöttünk a Duna-parton. Ezek olyan jó dolgok, érdemes kipróbálni.

Na de vissza a kenyérhez. Minden ugyanaz, mint amit leírtam már a Laposkenyérnél, mert azt ennek a tésztájából vágtam le, de azért itt is leírom, hogy ne kelljen kattintgatni.

Hozzávalók:

• 50 dkg BL 55 búza finomliszt
• 2 teáskanál (10 g) só
• 12 g friss élesztő vagy 3 g szárított
• 4 dl hideg víz
• 2 ek olaj

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzákevertem a sót és az élesztőt. Ráöntöttem a hideg vizet és jól összekevertem épp csak annyira, hogy ne maradjanak benne csomók. Hűtőben kelesztettem folpackkal letakarva 7-8 órát. (Minimum 6 órát, maximum 12 órát lehet a hűtőben.)

A hűtőből kivéve a tészta tetejét még a tálban megszórtam liszttel, majd lisztezett pultra borítottam. Kellett segíteni neki, hogy kijöjjön a tálból. 

Elfeleztem, és először az egyiket, majd a másikat kilapítgattam kézzel, hosszanti oldalán feltekertem, két végét összecsíptem, amennyire tudtam, majd a hurkákat megtekerve áttettem a sütőpapíros tepsire. A tetejét megszórtam liszttel és konyharuhával letakarva 40 percig kelesztettem.

210 fokra melegítettem a sütőt úgy, hogy egy tepsiben vizet tettem az aljába, hogy jól begőzösítsem. Betettem a kenyereket és 30 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Nagyon finom lett. A recept innen van, és a bejegyzésben még videó is látható az egész folyamatról.

A mai cuki egy csodás Win-win Zone fotó Amyről és egy másik napközistársról, aki lemásolta Amy ruciját, azt, amelyiket a kabát alatt hord. Azért ezt választottam, mert valahogy ilyen hideg lett ma itthon:

Amúgy az idei májussal nagyon elégedett vagyok. Még áprilisban azt hittem, amikor azok a nagyon forró napok voltak, például Húsvétkor, hogy ezt a nyarat már tényleg nem fogom túlélni, annyira meleg lesz. De aztán jött a május, és szinte mindennap esett, szakadt, ömlött az eső, jó néhányszor el is áztam bringával is és gyalog is, de nem bántam, mert legalább éjszakára jól lehűlt a levegő. Kíváncsi vagyok az idei nyárra. Vagyis nem.

Laposkenyér a sütőből és az új üzbég kenyérbélyegzőm

Kenyérbélyegzőnek hívják ezt a kis szerszámot, és Olgi hozta nekem Üzbegisztánból. Annyira megörültem neki, mert sokszor bújom a laposkenyerek receptjeit, nagyon szeretem őket mindenféle elnevezéssel (indiai naan, perzsa lepénykenyér, török pide), de nekem még soha nem sikerült jót csinálni. Általában azt írják, hogy serpenyőben kell kisütni őket, oldalanként 1-1 perc alatt (vagy a forró kemence falára tapasztva, de az ugye nálam nem játszik), hát nekem talán a legmagasabb fokozaton sem elég forró a serpenyőm, mindenesetre 1 percnél még tök nyers a tészta. Több percnél meg teljesen kiszárad, és nem is puhul vissza soha többet. Sütőben is próbálkoztam már, nekem az se volt még jó sosem. A legfinomabb laposkenyeret Csincsillánál ettem, amikor meglátogattam az új házban, de persze arra se emlékezett, hogy azt sütött nekem, nemhogy a receptjére (hány fokon hány percig, stb. stb., ezeket sose árulja el).

Ez a laposkenyér teljesen váratlanul készült nálam. Akartam egy olyasmi gyökérkenyeret sütni, amiket Tahiban szoktunk enni, Anna folyamatosan gyártja ezeket. Mindig megmutatja, ahogy összekeveri egy tálban a lisztet, sót, vizet, élesztőt, semmit se mér, szóval kanállal összekeveri, beteszi a hűtőbe, és a tészta kimászik a tálból. Néha kivesz belőle egy adagot, megsüti, újra összekeveri, nem dédelgeti, melengeti, hanem ide-oda pakolja, attól függően, hogy mikor tervezi sütni. Nagyon egyszerűnek tűnik, amikor ő csinálja, és isteniek azok a kenyerek, mindig fellelkesedek, amikor nála járok, így most a május 18-19-i buli után is nekiálltam ilyen hűtős kenyeret sütni, ahogy mindig. Aztán hirtelen jött az ötlet, hogy ebből a tésztából megpróbálhatnék 1 db laposkenyeret is csinálni. 

Ezzel a tésztával készült, de majd még egy külön bejegyzésben a gyökérkenyereket is megmutatom. Hozzávalók:

• 50 dkg BL 55 búza finomliszt
• 2 teáskanál (10 g) só
• 12 g friss élesztő vagy 3 g szárított
• 4 dl hideg víz
• 2 ek olaj

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzákevertem a sót és a szárított élesztőt, mert most csak az volt itthon. Ráöntöttem a hideg vizet és jól összekevertem. Hűtőben kelesztettem 7-8 órát. (Minimum 6 órát, maximum 12 órát lehet a hűtőben.)

A hűtőből kivéve a tészta tetejét még a tálban megszórtam liszttel, majd lisztezett pultra borítottam, levágtam egy darabot belőle, és kézzel kilapítgattam. A kenyérbélyegzővel kis virágmintákat nyomtam bele. Sütőpapíros tepsin, konyharuhával letakarva kelesztettem újabb 40 percig. Ezután lespricceltem egy kicsi vízzel, és megszórtam za'atar fűszerkeverékkel. Ez nem kötelező, csak direkt ezért vettem a fűszert, szóval nekem kötelező használni.

250 fokra melegítettem és gőzösítettem a sütőt, majd 10-12 perc alatt megsütöttem a laposkenyeremet. Ez most tökéletes lett! Nem tudom, mennyi laposkenyér jönne ki ekkora mennyiségű tésztából, remélem, Mazsi kipróbálja egyszer.

Micikééknek is sütöttem laposkenyeret, amikor itthon jártak, de az nem sikerült ilyen jól, nagyon bosszantott. Amit akkor elrontottam, hogy a hűtőből kivéve, lapítás és díszítés után nem hagytam újabb 40-50 percig kelni a tésztát, és azt hiszem nem is ilyen magas hőfokon sütöttem. Az akkori recept szerint olívaolajban elkevert za'atar fűszerkeverékkel kellett megkenni a kenyeret sütés előtt. Most a vizet választottam inkább, mert az a kenyér nagyon száraz, kemény, kopogós lett.

Az édeskrumplis-vöröslencsés curryhez ettem. A curry egyébként azért készült, mert volt egy kis maradék rizsem, ahhoz akartam valamit főzni, a kenyér meg azért, mert volt egy kis maradék currym. 

A napi cukink annyira cuki, ahogy a házacskájában alszik egy kimerítő nap után, hogy mindenkinek ki kéne plakátolni a falára ezt a képet, aki sokat stresszel:

És van ám neki még több alkatrésze is:

A lélegzetelállítóan szép fotókat természetesen Szabi készítette.

Ftira - a máltai kenyér (1. próbálkozás)

Nem találtam sehol igazi receptet, csak egy videót egy ausztrál faszitól. A videó alatt van egy hozzávalók listája, ezt vettem alapul, de első próbálkozásra nem 800 gramm lisztből csináltam, hanem 250 grammból. A videó kommentjei között viszont találtam egyet, ahol a formázásra kérdeznek rá, ugyanis ez az ausztrál fickó egy hengert formáz a tésztából és új hajlítja össze karikává, a komment szerint pedig az eredeti máltai ftira tésztáját hengergetik, gömbölyítik, lapítják és középen kilyukasztják. Ezt a kilyukasztós módszert választottam. 

Az eredeti recept szerint hozzávalók:

• 800 g liszt
• 200 g biga - erre azt mutatta egy másik videóban, mintha kovász lenne, de azt írja, hogy az előző tésztából kell félretenni egy adagot a következő kenyérhez. Én csináltam egy kenyérlisztes kovászt
• 22 g só
• 7 g instant élesztő
• 800 ml víz

Hozzávalók nálam:

• 250 g kenyérliszt
• 250 g víz
• 50 g kovász
• 5,5 g só
• körömnyi méretű élesztő (nem instant) - elfelejtettem mérni sajnos

Negyedelni akartam a hozzávalókat, de látom, hogy a 800 grammnak a negyede nem 250 gramm. Szörnyű, hogy már az osztás se megy...

Szóval előző nap bekevertem a kovászt, kb. 50 gramm kovász + 50 gramm víz + 50 gramm kenyérliszt volt az arány. Másnapra elég jó állapotba került:

A hozzávalókat egy tálba mértem és kanállal összekevertem. Jó nokedlitészta sűrűségű volt:

Olajat nem írnak, de én azért kicsit beolajoztam a tálat és a tésztát, és egy spatulát is, hogy könnyebb legyen hajtogatni, és kb. félóránként meghajtogattam a tésztát. A harmadiknál már elég jól nézett ki. 

Első hajtogatás után:

Harmadik hajtogatás után:

Ekkor már jó késő este lett, letakarva betettem a hűtőbe. Másnap reggel:

Kiborítottam egy lisztezett deszkára és 3 egyenlő részre osztottam (kb. 190 grammos darabokra). Kicsit formázgattam, hengergettem, de elég nehéz volt, mert lágy a tészta. Abban a fent említett kommentben van egy máltai videó, ott kicsit pizzatésztább állagú a tészta, szépen tudják hengergetni. Szóval valahogy formázgattam, és kilyukasztottam őket, de folyton össze akartak nőni:

Aztán a sütőt előmelegítettem 250 fokra, egy tepsi vizet tettem az aljába, és így gőzösítettem a sütőt. A ftirákat lespricceltem vízzel és betoltam 15 percre. Majd 220 fokra vettem a hőfokot és újabb 10 percig sütöttem.

Amikor megsültek, kicsit megspricceltem őket és bent hagytam a kikapcsolt sütőben 5 percig. Ettől picit felpuhult a héjuk, úgyhogy ezt a lépést ki kell hagyni legközelebb.

Gyorsan felvágtam, és megkóstoltam. Hát, még van hová fejlődni...

Az igazi máltai szendvicset ezután megkenik valamilyen paradicsomszószal, megszórják tonhallal,  szardíniával, kapribogyóval és olajbogyóval, friss paradicsommal és hagymával vagy sült hagymával beterítik. Saláta is kerül bele és nagyszemű bab (nem az a szójabab, amit már mutattam).

De mehet bele bármi, tépett hús (pulled pork), majonéz, jégsaláta, vagy parázson sütött filézett csirkecomb.

Napi cuki pedig egy máltai kakas a Kiabi (áruház) parkolójában, akivel tegnap találkozott Micike:

Máltán bármikor bármi bárhol felbukkanhat. Főleg cicák, de gyakran kakasok is. Meg gyíkok. Meg hordótestű bárányok.

Hát nem megmondtam? 

Szendvicskenyér és egy kis kutyasétáltatás az Árvácskában

 

Nagyon bosszantott már, hogy ha viszek a kirándulásokra a kovászos kenyereimből készült tonhalkrémes szendvicset, hiába imádom itthon, ott nem ízlik. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy kicsit autista vagyok, és ragaszkodom ahhoz a megszokott ízhez, amit a bolti tonhalkrémes szendvicsek nyújtanak a puha, édes kenyerükkel. Már észrevettem, hogy vannak ilyen berögződéseim, például a pálpusztai sajtot csakis Micikével szeretem, de általában a sajtokat is, és ha ő nincs ott, nem ízlik. Van még néhány ilyen hülyeségem, hát gondoltam az lesz a megoldás, hogy sütök a tonhalkrémhez puha, édes kenyeret (az idei nyár legmelegebb napján persze). Elővettem a Házi pékek alapkönyvét Limarától, és találtam is benne egy szendvicskenyeret. Ezt használtam kiindulásnak, de néhány apróságban eltértem. Az egyik ilyen eltérés a formázásban volt, mert nekem nem olyan méretű a formám, mint ami a reciben meg van adva, a másik pedig, hogy tettem bele egy kicsi kukoricalisztet is, hogy még édesebb legyen a kenyér. (Ez saját találmány, hogy a kukoricaliszttől édes lesz, nem tudom, hogy igaz-e.)

Hozzávalók az élesztős kovászhoz:

• 1 dl langyos tej
• csipet cukor
• 2 dkg élesztő
• 10 dkg + 1 evőkanál liszt

A tejbe belekevertem a cukrot és az élesztőt, és hozzáadtam a 10 dkg lisztet. Nagyon alaposan összekevertem, végül a tetejére szórtam az 1 evőkanál lisztet és félretettem, hogy megkeljen. Mivel nagyon meleg volt, gyorsan megkelt.

Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg liszt (az erdeti receptben BL 80 kenyérliszt van, én így kevertem liszteket: 20 dkg kenyérliszt, 15 dkg sima liszt, 5 dkg kukoricaliszt)
• 2 teáskanál só
• az élesztős kovász
• 2 dl langyos tej
• 1 tojássárgája
• 4 dkg olvasztott vaj

A tetejére:

• 1 tojásfehérje
• 1 evőkanál víz

A tejet meglangyosítottam a vajjal. A lisztet és a sót összekevertem, a közepébe mélyedést készítettem, amibe beleöntöttem a kovászt, a tojássárgát és a tejet a benne megolvadt vajjal. Géppel megdagasztottam. Addig kell dagasztani, amíg a tészta sima felületű lesz, és nem ragad a tálhoz. Amikor ilyen lett a tészta, akkor letakartam és a duplájára kelesztettem. Nagyon gyorsan ment ez is a melegben, de a recept 35-40 percet írt.

A megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam, kicsit átgyúrtam és öt (szemre) egyenlő részre vágtam (nem méricskéltem, melegem volt). Kicsit kilapítottam őket, hogy ovális vagy téglalap formájuk legyen, hosszában félbe hajtottam, majd így feltekertem őket. Betettem a formába egymás mellé, ahogy fértek.

Ez a sütőforma 29×10 cm-es. Limara receptjében 11 cm mély, 28 cm hosszú és 16 cm széles sütőforma van, amihez hat golyót kell formázni. 

A legújabb trükköm, hogy zuhanysapkával takarom le a tésztát, erről nincs fotó, de lehet ilyen nejlon izéket kapni, és ezek többször felhasználhatók, gumírozottak körben, bármire szépen rá lehet húzni, és jobb, mint a folpack, amit minden használat után ki kell dobni, és száz év alatt bomlik le. Szóval ráhúztam a zuhanysapkát a formára és abban a párás melegben kelt még egy órát (vagy kevesebbet), majdnem kifutott az edényből.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra, az aljába tettem egy direkt erre használt tepsit vízzel, hogy jól begőzösítsem. Ezt aztán kivettem, amikor a tésztát betettem. Tehát amikor gyönyörűen megkelt a tészta, a tojásfehérjét elkevertem a vízzel, és ezzel lekentem a tetejét. Betoltam a forró sütőbe, és szép barnára sütöttem. Először légkeverést nem használtam, mert féltem, hogy megég a teteje, de aztán letakartam fóliával és bekapcsoltam a légkeverést. Ezzel a témával (légkeverés vagy nem), elég sokszor el tudom magam szórakoztatni, és folyton variálok akár menet közben is. 

A megsült kenyeret a sütőpapír segítségével kiemeltem a formából (elszakadt persze), és rácsra tettem hűlni. Amikor megvágtam, észrevettem, hogy pont ilyet képzeltem el! Véletlenül volt is itthon egy kis tonhalkrémem, ezzel megkentem és megkóstoltam. Ezazzzz!

A kirándulásokra úgy vittem, hogy háromszög formájúra vágtam, hogy mindenben hasonlítson a boltira, nehogy véletlenül a formával is bajom legyen (autizmus). Megszórtam a brokkolicsírámmal is őket, isteni volt! 

Évával bringáztunk egy jót Göd és Nagymaros között szombaton. Gödre vonattal mentünk, és az úticél Verőcén a Gorka kerámia-kiállítás volt, ahol az egyik épületet kialakították vendéglátó hellyé, és ott terveztünk ebédelni, majd megnéztük a kiállítást is. De azért vittem magammal tonhalas szendvicset és cukkinis brownie-t is, nehogy véletlenül éhen haljunk. Így aztán amikor leszálltunk a vonatról Gödön, nem a világhírű rétesezőbe mentünk, hanem a Duna-parton ültünk le egy árnyékos ligetecskében egy padra, és megettük a szenyákat. Aztán meglátogattuk Vácon a Kertünket, na ezt a helyet ajánlom mindenkinek, mert őrületes kilátásban gyönyörködve, csodálatos fák árnyékában isteni limonádét lehet inni, az egész napot el tudtam volna ott tölteni.

Kertünk bár és kilátó

Vasárnap pedig eljutottunk végre Tomával is az Árvácskába kutyát sétáltatni, és a számomra még nagyobb végre, hogy találkoztunk Csincsillával (úgy tűnik, sikerül tartani az évi egyet). A sétáltatás után isteni kávét és sütit kaptunk tőle, megcsodáltuk a kertet is, és nekem nem jutott eszembe, de Toma szerencsére csinált képet a cuki kis Paláról, aki éppen frissen volt fodrászolva.

Bejelöltem nektek a duzzogó Gyurit, nehogy ne vegyétek észre! Palácska felülnézetből:

Nagyon szép kiskutya, és nagyon cuki is. Nem tudtunk túl sokat egymással foglalkozni, mert nagyon ki voltam nyiffanva a kutyasétáltatástól, Toma telefonja szerint 11 ezer lépést mentünk, ami átszámolva 8,5 kilométer. (Tomát kérdeztem másnap, hogy hogy van, azt írta: "Kivagyok mint a szar!😀".) A nap hátralévő részét el tudtam volna tölteni Csincsilla árnyékos kertjében a jegeskávémmal és a meggyes-barackos klafutimmal. Kaptam sok-sok babérlevelet és egy csokor lestyánvirágot, olyan jó illata van! 

Árvácskás fotókat most nem mutatok, majd talán máskor, de őket sétáltattuk:

• Trevor és Búza, két pitbull, úgy néznek ki, mintha emberevők lennének, közben pedig eléggé megilletődöttek voltak, alig tudtuk távolabb vinni őket a menhelytől. Csincsilla finom falatokkal csalogatta Trevort, hogy menjük már tovább. Búza pedig megszagolt valami tüskés bokrot, amitől csupa vér lett az orra és a nyelve, egészen vérengzőnek tűnt így.
• Bomber és Grisa, ők is pitbullszerűek, és Grisa belefeküdt a sárba, amitől úgy nézett ki, mint egy kis disznócska, így is vittük vissza a helyére. 
• Zsömle, Diego és Ella, őket elvittük a patakhoz, és itt én vittem Ellácskát Toma Zsömlét és Csincsilla vitte Diegót, akinek rossz hírét keltette azzal, hogy megtámadja a többi kutyát, de semmi ilyesmit nem csinált, nagyon jól viselkedett.
• Megérkezésünk előtt Csincsilla ment egy kört Ganjával, őt már a múltkori sétáltatásból ismertem, nagyon cuki kutyus ő is.

Mindenki nagyon szelíd volt, teljesen összenyálaztak, amikor elvették a tenyeremből a jutifalatokat, és ráültek a forró fenekükkel a lábamra, nekem dőltek úgy, hogy alig bírtam megtartani a testüket, sokat lihegtek, mert melegük volt és békésen, boldogan sétáltak velünk, de nagyon örültek, amikor visszamehettek a hűvös helyükre a vödör vizükhöz.

Limara Jól Bevált Fehér Kenyér (JBFK) receptje

A húsvéti buli levezénylése tesóm reszortja (én a karácsonyi buli felelőse vagyok), de a kenyeret én szoktam sütni az egész családnak. Tavaly már megvolt Limarától a Házi pékek alapkönyve, és abból csináltam ezt a krumplis kenyeret, ami eléggé bejött a családnak. Tesóm ezt kérte idén húsvétra is, de ehhez először öregtésztát kell csinálni. Ritka laza hetem volt most munkaügyileg, úgyhogy megcsináltam előre az öregtésztát 50 dkg lisztből, ez 4 adag kenyérhez elég. A felesleget be lehet tenni a mélyhűtőbe, és onnan elővéve is működik, kipróbáltam tavaly ezt is.

Hozzávalók az öregtésztához:

• 50 dkg kenyérliszt (tavaly finomliszttel is működött minden)
• 1 tk só
• 3 dl langyos víz
• 1 dkg friss élesztő (10 gramm - ezt magamnak írom, néha belezavarodok)

Össze kell gyúrni a hozzávalókat, de nem kell dagasztani. 10-12 órát kell szobahőmérsékleten keleszteni, majd hagyni, hogy összeessen a tészta. Nyáron, amikor nagyon meleg van, akkor hűtőbe kell tenni, nem a konyhapulton hagyni.

Másnap összeállítjuk a tésztát:

Hozzávalók a JBFK-hoz:

• 50 dkg BL 80 kenyérliszt
• 2 evőkanál burgonyapehely (én kihagytam, írja is a recept, hogy elhagyható)
• 1,5 teáskanál só
• 2 evőkanál olaj
• 20 dkg öregtészta
• 1 dkg friss élesztő
• 3 dl kézmeleg víz

A lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem a sóval, majd a közepére halmoztam a többi hozzávalót, az öregtésztát kisebb darabokra tépkedve. Legvégén adtam hozzá a vizet, majd a géppel elkezdtem dagasztani. Addig dagasztottam, amíg szép sima, rugalmas tészta lett belőle. Beolajoztam a tálat és 40 percig kelesztettem benne a kenyeret. Ezután egy vékonyan lisztezett deszkán (konyhapulton) óvatosan átgyúrtam, de inkább csak hajtogattam, a széléről behúztam részeket a közepéig, majd megfordítottam és finoman gömbölyítettem a tésztát. Ráborítottam a tálat és 15 percig pihentettem. 

Ezután megformáztam a veknit. Visszafordítottam a hátára, és elkezdtem kilapítani úgy, hogy csak lefelé nyomkodtam az ujjaim hegyével, de nem húzogattam. Utána a két hosszanti oldalát behajtottam középre, majd a tőlem távolabbi végéből háromszöget hajtogattam és elkezdtem feltekerni. Minden hajtást és tekerést alaposan lenyomkodtam. A sütőpapírral bélelt öntöttvas tálamba tettem a varrattal lefelé. Az edény tetejét, sőt még a tésztát is lepermeteztem vízzel, és lefedve hagytam kelni 70 percig ebben a párás környezetben.

Előmelegítettem a sütőt 230 fokra, és a tésztát egy pengével hosszában bevágtam. (Ez a bevágás is gyenge pontja az életemnek, nagyon ritkán sikerül elég mélyen.) Megint lepermeteztem vízzel, visszatettem az edény tetejét és betoltam 55 percre a sütőbe. Amikor letelt az idő, még 5 percet sütöttem fedő nélkül, hogy kicsit sötétebb és vastagabb legyen a héja. A végén a sütőajtót picit kinyitottam, lekapcsoltam a hőfokot és 5 percig még bent hagytam a kenyeret. Állítólag a héja így még ropogósabb lesz. A végén rácsra tettem kihűlni.

Annyira sajnálom, hogy ezt is egyedül kell megennem, olyan finom! Ez tesómnak is biztosan ízlene. Csináltam hozzá a maradék lecsöpögtetett joghurtból (krémsajtból) majdnem-körözöttet úgy, hogy kevertem hozzá egy kb. 4 cm-es darab újhagymát apróra vágva, meg egy kis sót és őrölt piros paprikát. Picike vajat is tettem bele, de az nem hiányzott volna, így is nagyon-nagyon krémes lett és olyan finom mint tesóm körözöttje.

És akkor ennyi kelesztéshez jól illene napi cukinak egy vagy két alvó Winston:

Itt speciel munkaidőben alszik, azt én is nagyon szeretem!

Jaj, mit szólna hozzá, ha most rátenném a pocakjára a tenyeremet? Megharapna?

Winston és Penny ezen a szuper alvóhelyen az ablak előtt, hát kell ennél jobb? Én is cica szeretnék lenni! Nem tudom, látod-e Csincsilla, hogy megfelelő méretűek a párnák, nem lógnak le róla a cicák. 

Dragomán-féle dagasztás nélküli parasztkenyér az új öntöttvas sütőtálamban

Több, mint ezer éve készülök rá, hogy egy ilyen kenyeret süssek, csak a főszereplő hiányzott, az öntöttvas sütőedény. És karácsonyra megkaptam, annyira boldog vagyok! Ő az:

Annyira szép, és olyan nehéz, hogy külön oda kell figyelni a mozgatására amikor forró, mert a kesztyűn keresztül is megégeti a kezemet. Fel kell gyorsulni mindenesetre, nem lehet totyogni vele jobbra-balra. 

Óriási terveim vannak vele, úgymint töltött káposzta, székelykáposzta, sólet, és kacsát vagy csirkét is sütnék benne egyben (végül is ez egy kacsasütő edény vagy nem? de!), vagy erről az oldalról (amit Anna mutatott) a 42 slow-cook casserole receptből megcsinálnék néhányat, és akkor még csak az elején tartok az ötletelésnek. De a Dragomán-féle kenyér volt az első, ami készült benne, ez természetes, ha már annyit vártam rá. 

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt, bármilyen lehet vegyesen, de legalább 40 dkg fehér liszt legyen
• ½ liter víz
• 3 evőkanál kovász
• 1 teáskanál só (nekem lehet kicsit több is)

A keverőtál aljába egy kis vizet kell önteni, én persze felülbíráltam ezt, és a liszttel indítottam, ahogy szoktam, de igaza van a receptnek, mert kicsi vizet kell tenni a tál aljába, könnyebb lesz összekeverni a tésztát. Tehát a vízre mehetnek a lisztek (nálam most 55 dkg simaliszt, 15 dkg világos rozsliszt volt), aztán a só és a kovász, végül a maradék víz is. Egy fakanállal összekevertem. Aztán itt is eltértem kissé a recepttől, mert még öntöttem rá egy kis vizet, mert úgy éreztem, nem elég (de elég). Összekeverés után fél napon vagy egy éjszakán át pihentetni, keleszteni kell a tésztát, a videón az van, hogy nem a hűtőben.

Másnap sütés előtt néhányszor hajtogatni kell, végül megformázni. A videón látszik hogyan kell hajtogatni és formázni. A formázás után a hideg öntöttvas sütőedénybe kell tenni, bevágni néhány helyen, de ezt kihagytam ezzel a híg tésztával, Dragomán is mondja, hogy nem mindig vágja be, vannak korszakai, amikor szereti a magától megrepedt kenyeret. Bevágással vagy bevágás nélkül be kell tolni a hideg sütőbe. Nekem így nézett ki ennél a pontnál. Nem fűztem sok reményt hozzá, hogy ebből kenyér lesz. 

Nem igazán értem, hogy ha már egyszer gyönyörűen megkelt az éjszaka alatt, akkor utána mért kell még hajtogatni meg formázni, egyszer tuti ki fogom próbálni anélkül. Nekem mindig összeesik ilyenkor a tészta a felére, és úgy sajnálom, hogy nem rögtön sütöttem, amíg magas volt. 

Na mindegy, ezt csak magamnak írtam emlékeztetőnek, a lényeg, hogy ekkor ebben a hideg vaslábosban be kell tenni a hideg sütőbe a tetejével lefedve. Ha bent van, a sütőt 230 fokra kell állítani és így kell sütni 45 percig, aztán fedő nélkül még 15 percig. És aztán csoda történt, és ezt csakis a vasedénynek köszönhetem, hogy ilyen tökéletes kenyerem lett végül. Meg a recept is jó, az az igazság.

És hogy milyen íze van, az leírhatatlan! Annyira finom!

A mai cukik a miniszobrok, amiket megtaláltunk Judittal. Vasárnap voltunk kirándulni, ami inkább sétának nevezhető. A Budai Zöld turistaút budai szakaszán sétáltunk végig a Vérmezőtől a Tabánon át a Gellért-hegyig. A Moszkva téren találkoztunk, oda én bringával mentem. Azt senki nem mondta, hogy jeges szél fog fújni, és kockára fogok fagyni! Láttam, hogy 2 fok lesz, de napsütést írtak, és a szelet nem vettem észre az előrejelzésben. Fú ez elég durva volt, de hősiesen kitartottunk. Amikor megvoltak a miniszobrok, akkor viszont már villamossal mentünk vissza a Moszkva térre, ahol hagytam a bringát. És nekem onnan még haza kellett gurulni, alig vártam a forró zuhanyt. (Viszont a vérnyomásom rögtön lement 114/71-re, ilyen nem volt mostanában! Lehet, hogy kockára kell fagyni az alacsony vérnyomásért?) Csak halkan szeretnék célozni rá, hogy tavaly ilyenkor egy ugyanilyen hideg túra után kaptam Szabi csirkés Pho gyógylevesét, ami annyira finom volt, és életmentő is egyben... Rémlik, hogy tervezett valami marhahúsost is, de azt még nem tudtam tesztelni.

Vuk a legújabb miniszobra Kolodko Mihálynak, és őt találtuk meg előbb. Nagyon picike, a hegy oldalában van, de nem írom meg, hogy hol, hátha valaki szeret még miniszobrot keresni.

Remy, a patkány elég közel van hozzá, kb. 3 perc sétára, úgyhogy őt is megkerestük, bár már semmi másra nem vágytunk, csak egy fűtött villamosra. Ő is nagyon cuki, és valaki festett neki egy cicát, nem tudom, hogy ez a kompozíció része lehet-e, de a cica is tökéletes. Most tudtam meg, amikor utánanéztem hogy ez a Remy patkány szeret főzni, és séf akar lenni. Csak bajba kerül, mert az emberek nem szeretik a patkányokat a konyhában. Nem láttam a rajzfilmet, de pótolni fogom, hogy megnézzem a szaktársam kalandjait.

Tartsatok ki, mindjárt jön a tavasz, az erkélyemen a varjúhájak elkezdtek kibújni:

Pennyről és Winstonról, továbbra sincsenek hírek. Nem értem, és most már én is ezt kérdezem: élnek még ezek a cicák?