2009. december 31., csütörtök

Házi levelestészta


Amióta kedvenc mélyhűtött leveles tésztámat kivonták a forgalomból, azóta készülök rá, hogy megpróbálom itthon, saját kezűleg előállítani, mert az abból készült finomságokat azért szeretem. És bár ma, szilveszter éjszaka nem leszek itthon, mégis főznöm kellett Tomának és Vivinek, akik itthon fognak bulizni. Úgy döntöttem, a már többször kipróbált virslivel töltött leveles tésztát és Stahl-féle finom lekváros papucsot hagyom nekik itthon.

A receptet kerestem itt a blogon is, mert emlékszem rá, hogy Csincsilla már feltette, de mivel nem találtam, az interneten kutattam egy percig, s szinte elsők között ezt az egyszerű hajtogatott vajas leveles tészta receptet találtam, amit ma kipróbáltam.

Hozzávalók:

- 30+10 dkg liszt

- 25 dkg + 2-3 diónyi vaj

- 1 tojássárgája

- 2 dkg élesztő

- 2 dl tej

- 1 evőkanál cukor

- csipet só

Először a langyos tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Amíg arra vártam, hogy az élesztő felfusson, robotgépemmel összekevertem a 30 dkg lisztet a sóval és a 2-3 diónyi vajjal. Mire valamennyire morzsás-szemcsés lett, az élesztő is megindult, ezért gyorsan beleöntöttem a keverőtálba a tejjel együtt, és hozzáadtam a tojás sárgáját. (A fehérjét félretettem későbbre.) Pillanatok alatt összeállt, s finom, lágy, kellemes tapintású, csodás illatú tészta lett belőle. Gyorsan aprítógéppel morzsásítottam a 10 deka lisztet a 25 deka vajjal, hát elég nagy morzsák lettek belőle, de nem volt időm tovább vacakolni vele.


Az összeállt tésztát lisztezett pultra borítottam (egy képpel fentebb!), sodrófával kinyújtottam amennyire csak bírtam. A tésztalapot gondolatban három egyenlő vízszintes sávra osztottam, a középsőre rászórtam a morzsás vaj felét, a fölső harmadot ráhajtottam erre a középső sávra.


Erre szórtam a morzsás vaj másik felét és az alsó harmadot az egészre ráhajtottam. Nagyon jól viselkedett a tésztám, könnyű volt vele dolgozni! :-)


Végül jobbról és balról is középre hajtottam egy-egy harmad tésztadarabot. Az így kapott csigát, vagy 6-ost, vagy nevezzük bárminek, folpackba csomagoltam és betettem 30 percre a hűtőbe. A félóra letelte után kinyújtottam a tésztát, újra összehajtogattam az előbb leírt módon, folpackba tettem, s mehetett vissza a hűtőbe. Ezt megismételtem még kétszer. A 30 perces várakozási időket is jól ki lehet használni akár dolgosan, akár lustálkodva olvasósan, telefonálgatósan.



Az utolsó hűtés után a tésztát elfeleztem, egyik felét nagyon-nagyon vékony téglalappá nyújtottam, derelyevágóval kisebb téglalapokra daraboltam és a kis téglalapokat a szokásos módon megkentem ketchuppal, mustárral, ráhelyeztem egy virslit, két végét behajtottam és szépen rátekertem a virslire a tésztát.


A tojásfehérjét villával kicsit felvertem, s minden egyes rudacskát megkentem vele. 180-200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg szépen megpirult.


Ezt én nem kóstoltam, de annyit éreztem, hogy a tészta légiesen könnyű lett, remélem ízleni fog a fiataloknak!



Tésztám másik fele ez idő alatt a hűtőben várakozott, de most eljött az ő ideje is. Ugyanúgy, mint előbb, nagyon vékonyra nyújtottam, persze próbáltam 50 x 20 cm-esre, hogy szép 10 x 10 cm-es kockákat tudjak vágni, de nem sikerült. Semmi baj, a kicsi téglalapok szélét 1 cm-es sávban tojásfehérjével kentem le, a közepükre halmoztam Csincsilla isteni sült szilvalekvárját, egy picike vajat morzsoltam rájuk és egy-egy szemközti csücsköt egymásra hajtottam.


Minden papucsot megkentem a maradék kissé felvert tojásfehérjével, s 200 fokos sütőben ezeket is szép pirosra sütöttem. Még forrón jó alaposan megszórtam fahéjas porcukorral.


Na ezt persze már megkóstoltam, sőt alig bírtam megvárni, hogy ehetőre hűljön. Anniyra finom lett, hogy nem találok rá szavakat!

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! (Hukk) :-)

2009. december 30., szerda

Linzi koszorú

Linzi koszorú - ezen a néven lehet megtalálni ezt a sütit a Horváth Ilona-féle szakácskönyvben. És igen, már megint apu sütött. Ezt a sütit minden évben szoktam kérni tőle karácsonyra. Nem nagyon kell noszogatni, mert ő is szereti, a gyerekkorát juttatja eszébe, mert keresztanyuja várta mindig ezzel a süteménnyel.

Amikor megkérem aput, hogy fotózza is, amit csinál, mindig ezzel kezdi:

Kirakja szépen a hozzávalókat, elrendezi és lefotózza jobbról-balról, azután minden egyes munkafolyamatot többször, nehogy már ne legyen kép, amiből válogatni tudok. :)

A Horváth Ilona-féle könyvben egy lekvárral összeragasztott linzerként szerepel a süti, de mivel Juliska néni (a keresztmama) soha nem ragasztotta össze, ezért apu is úgy tanulta meg a receptet.


Hozzávalók:
- 10 dkg cukor
- 25 dkg vaj vagy margarin
- 30 dkg liszt
- 1 egész tojás
- 1 csomag vaníliás cukor
A tetejére:
- 1 tojás fehérje
- darált dió

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd hideg helyen legalább egy órát pihentetjük. Lisztezett deszkán 1/2 cm vastagra nyújtjuk, lyukas közepű karikákat szaggatunk a tésztából.
Tetejüket tojásfehérjével megkenjük és cukrozott darált dióval megszórjuk, vagy belemártjuk a tésztát.

180 fokon rövid ideig - amíg a dió elkezd pirulni - sütjük.



Annyi féle süti készült nálunk karácsonyra, hogy külön tálakba kellett rendeznem kategóriák szerint. :)
Az itt látható a szárazsüti-kategória, amit a konyhaasztalon hűtés nélkül tudtam tárolni egy kis kosárkában, aminek a teteje egy félgömb alakú háló és rá tudom csukni a kosárra.


Bal oldalon a Csincsilla-féle karácsonyi linzer fölé helyeztem el a linzi koszorút.
Mellette a fehér cukormázzal lekent süti az erdélyi mézes, fölötte kakaós és vaníliás darálós keksz látható.
A diós tetejű mézespuszedli mellett pedig pepperkakor, alatta a sort a szilveszteri süti zárja.

Ezek közül én csak a Csincsilla-féle linzert és a pepperkakort sütöttem, illetve segítettem összeragasztgatni a szilveszterit. Minden mást a szüleim készítettek.

Rakott kifli

Nálunk, vagyis anyuéknál ez a hagyományos december 24-i vacsora. Ilyenkor már délután összegyűlik a család, este átadjuk az ajándékokat egymásnak, aztán leülünk az asztal köré és vacsorázunk. Aki nem szereti ezt a rakott kiflit, az töltött káposztát ehet.

Régebben, amikor még nagymamám élt (apu anyukája) ő mindig házi készítésű (kelt tésztából gyúrt) mákos gubát szeretett volna a karácsonyi asztalra varázsolni. Ha jól emlékszem, egyszer-kétszer sikerült is neki, de aztán le lett szavazva, mert a "gyerekek (vagyis mi a tesómmal) nem szeretik". Akkor még tényleg nem szerettem, de most már szívesen megeszem évente egyszer-kétszer.

Ez tulajdonképpen a mákos guba egy kicsit továbbfejlesztett változata rumos meggyel kiegészítve. :)


Hozzávalók:
- 10 db kifli
- 1 l tej
- 4 tojás
- 50 g cukor
- 1/4 rúd vanília vagy 2-3 csomag vaníliás cukor
- 10 dkg mák
- (rumos)meggy befőtt
- (rumos)meggylé
- diónyi vaj

A tejet a vaníliával felforraljuk, 10 percig fedő alatt pihentetjük. Ha vaníliarudat tettünk bele, eltávolítjuk.

A tojássárgákat kikeverjük a cukorral, apránként hozzáadjuk a tejet és lassú tűzön álllandóan keverve ismét forrásig hevítjük, de nem forraljuk!

A kifliket ujjnyi vastag karikára vágjuk, beletesszük egy nagy edénybe, leöntjük a forró tejjel és hagyjuk kihűlni.

Kivajazunk egy mély tűzálló tálat, az aljára egy sor "ázott" kiflit simítunk, meghintjük enyhén cukrozott, darált mákkal, néhány szem kimagozott megybefőttel és így folytatjuk a rétegezést amíg a hozzávalók elfogynak. A tetejére csak kifli kerül.

Előmelegített sütőben 200-220 fokon addig sütjük amíg a teteje aranybarnára pirul. Mielőtt a sütőből kivennénk, egy csipet sóval kemény habbá verjük a tojásfehérjét és a kifli tetejére simítjuk. A rumosmeggy levéből néhány kanálnyit a hab alá a kifli tetejére vagy a hab tetejére locsolhatunk.

Már csak annyi időre tesszük vissza a sütőbe, amíg a hab egy kis színt kap.


Nagyon édes, laktató étel. Nálunk elmaradhatatlan mellé a forró tea és a gyertyafény. :)

Most, hogy nézegetem a képeket, hihetetlennek tűnik, hogy lassan egy hete volt karácsony. És hogy milyen gyorsan eltelt az a két-három nap az előtte lévő, hetekig, hónapokig tartó készülődéshez képest...Vagy csak én érzem így?

2009. december 29., kedd

Krumplis leveles pogácsa 2., teljes kiőrlésű liszttel

Annyira ízlett az előző, hogy megint megcsináltam. Meg kicsit átalakítottam a receptet. Vendégségbe vittem, szóval csináltam egy vegetáriánus, vajas-sajtos változatot, meg egy libazsíros-mákosat. Mind a kettő finom lett, de nekünk jobban ízlik a kannibál kiadás, és valahogy szebb, levegősebb, magasabb is a tésztája. Örülök is, hogy egyszerre csináltam a kettőt, mert örökre kínozna a kérdés, hogy vaj vagy libazsír és mért.

Hozzávalók vajas-sajtos változathoz:
- 15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
- 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 30 dkg finomliszt
- 32 dkg főtt, áttört burgonya (mert ennyi volt)
- 2 teáskanál só
- 1,5 dl tej (+ egy mokkáskanál porcukor)
- 0,5 dl házi sűrű tejszín
- 0,5 dl langyos víz (opcionális, csak ha túl kemény lenne nélküle a tészta)
- 2 dkg élesztő
- 1 egész tojás
- 12 vaj
- kb. 15 dkg reszelt trappista sajt
- a kenéshez 12 dkg vaj és 1 evőkanál liszt
- 1 tojás a tetejükre

Hozzávalók libazsíros változathoz:
- 15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
- 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 30 dkg finomliszt
- 32 dkg főtt, áttört burgonya (mert ennyi volt)
- 2 teáskanál só
- 1,5 dl tej (+ egy mokkáskanál porcukor)
- 0,5 dl langyos víz (opcionális, csak ha túl kemény lenne nélküle a tészta)
- 2 dkg élesztő
- 1 egész tojás
- 12 házi libazsír
- a kenéshez 4 evőkanál libazsír és másfél evőkanál liszt
- 1 tojás a tetejükre
- némi mák a szóráshoz (opcionális)

Megfőzöm a krumplit, áttöröm, és teljesen kihűtöm. Az élesztőt felfuttatom a meglangyosított, cukros tejben. Összegyúrom a tészta hozzávalóit, a háromféle lisztet, a krumplit, a tojást és a sót.
Én az egyiket a kenyérsütőgéppel csináltattam meg, a másikat csak kézzel gyorsan összegyúrtam, nem volt különbség. Langyos helyen, letakarva a duplájára kelesztem a tésztákat.
Ha megkelt, minél nagyobbra kinyújtom (én gyúrótáblát használok, szóval akkorára nyújtottam, de lehetett volna nagyobbra is), megkenem a liszttel összekevert vajjal illetve libazsírral. A vajas-sajtos változatot megszórtam a sajt felével is. Bejgliszerűen feltekerem, 20 percig pihentetem. Utána lisztezett deszkán óvatosan kinyújtom, olyan ujjnyi vastagra, a tetejét bevagdosom (szerintem a pizzavágó a legjobb célszerszám erre), nagyobbfajta pogácsákat szaggatok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom őket, a tetejüket megkenem a felvert tojással, és megszórom reszelt sajttal, illetve mákkal.
Közben előmelegítettem a sütőt 250 fokra (alsó-felső fűtőszál), és a sütő aljába (alulról a második rács) teszem a tepsit. Amikor már a nagy meleg szépen felhúzta a pogácsákat, és éppen elkezd színesedni a teteje, akkor leveszem a hőfokot 220 fokra, és készre sütöm. Nem sok idő, olyan 15 perc.

Boci szelet

Az idei karácsony újdonsága, különlegesssége ez a süti volt. Én még nem hallottam róla, de például amikor kolléganőimnek említettem, hogy anyuék mit készülnek sütni, mindketten rávágták, hogy ismerik és nagyon finom. Tényleg nagyon finom, ráadásul mutatós is. Még én is megkóstoltam, pedig nem szeretem túlzottan a túrót, de annyira jól nézett ki!

Szóval a süti receptjét anyu találta valahol és amíg ő a december 25-i ebéd előkészítésével foglalatoskodott, addig apu megsütötte. Sajnos akkor még nem tudta használni új kötényét, mivel csak később kapta meg. Ezen Benő látható, Mazsolino törpe schnauzere, akit apu is imád. Az érzés szerintem kölcsönös. :)

A süti nagyon egyszerű, az előkészítése pillanatok alatt megvan.

Hozzávalók a tésztához:
- 11 evőkanál kristálycukor
- 11 evőkanál olaj
- 15 evőkanál tej
- 15 evőkanál liszt
- 2 evőkanál kakaópor
- 4 tojás
- 1 csomag sütőpor
Hozzávalók a krémhez:
- fél kg túró
- 4 evőkanál búzadara
- 1 egész tojás
- 20 dkg kristálycukor
- 1 csomag vaníliás cukor

A tojások sárgáját a cukorral habosra keverjük, majd apránként hozzáadjuk a többi hozzávalót is és jól összedolgozzuk. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, végül óvatosan ezt is beleforgatjuk a tésztába.

Sütőpapírral kibélelt vagy kivajazott,-lisztezett tepsibe simítjuk.
A túrót elkeverjük a búzadarával, az egész tojással, a kristálycukorral és a vaníliáscukorral. Kiskanállal gombócokban a tepsiben lévő tésztára rakjuk. Szépen lassan bele fog süllyedni.

200 fokon (légkeveréssel) tűpróbáig sütjük. Vigyázni kell, hogy a túrótöltelék környékén is rendesen megsüljön a tészta!


Ilyen szép bocimintás lesz a süti szeletelés után.

2009. december 28., hétfő

Mozzarella paradicsommal, bazsalikommal, idei szüretelésű olívaolajjal és pirított rozskenyérrel


Úgy képzeltem a családi karácsonyi ebédet nálam, hogy már délelőtt 11 órakor teljesen kész vagyok a főzés előkészületeivel: húsleves odatéve, rácponty sütésre készen összeállítva, paradicsomos-sajtos csirkemell úgyszintén, rizs, krumplipüré megfelelő készültségi fokon, hogy az ebédnél csak tálalni kelljen, sütemények, saláták a vendégekre várnak türelmetlenül. Délelőtt 11-kor szép ruhát veszek, az asztalt karácsonyi díszbe öltöztetem és megrakom mindenféle jóval, amit előételnek lehet fogyasztani, s így várom a családomat amikor pontban 12-kor belépnek, hogy békésen, nyugodtan, hosszasan beszélgetve együtt ebédeljünk, esetleg karácsonyi dalokat énekeljünk természetesen gitárkísérettel (amit Toma szolgáltat, miután már egy zeneboltot felvásároltatott velünk és még soha nem adott nekünk koncertet ezekkel a kütyükkel!).


Ehhez képest szegény családom meg is jelent 12-kor, de a harcsát még fagyott állapotban épp akkor toltam be a sütőbe, a krumplipüréhez a krumpli meg se volt pucolva, salátát pedig egyáltalán nem készítettem, mert nem jutott rá idő. Az előételnek elképzelt mozarellás-paradicsomos-pirítós pedig eszembe se jutott, vagy amikor igen, akkor rögtön az is, hogy nincs itthon egy csepp olívaolaj sem. Fogalmam se volt, hogy ilyen állapotban miről is beszélgethetnék velük, pedig Ercsi próbálkozott néhány témát feldobni, és nyilván csak én éreztem pici csúfondáros árnyalatot szavai mögött, amikor a hobbimról faggatott. Az éneklés, és főleg a gitárkíséret ötletére nem mesélem el, mit kaptam...

Na de mintegy másfél órás késéssel és tesóm óriási segítségével elkészült minden, még jó, hogy hozott magával salátát, bepanírozott húsokat, sült zöldségeket, amiket csak melegítenem kellett, és elhozta magával a hagymás rostélyos hozzávalóit is, ezekkel nekem nem kellett bajlódnom.


Ezt az elegáns előételnek szánt mozarellát pedig a tegnap esti buli után ettük meg Mazsival, és igen-igen jól esett valami lájtos kaja a maratoni zabálás után. Így készítettük: két mozarellagolyót felkarikáztunk, és két darab felszeletelt paradicsommal szépen elrendeztük egy tányéron, sóztuk, megszórtuk szárított bazsalikommal, jól meglocsoltuk a karácsonyra kapott nagyon menő, idei szüretelésű olívaolajammal és pirítottunk hozzá eszméletlenül finom magos rozskenyeret. Kár, hogy a vendégek lemaradtak erről a finomságról!

Vaníliás kuglóf

Sokat gondolkodtam, hogy karácsonyi sütemény- és ételsor beszámolómat mivel is kezdjem? Végül az egyik kedvencem, a kuglóf lesz az első a bejegyzések sorában.

Apu minden évben, december 24-én reggel két kuglófot süt: egyet maguknak egyet nekünk. Ez már szinte hagyomány, elmaradhatatlan mióta elköltöztem otthonról. A bevonat, attól függően hogy milyen kedve van, lehet csoki vagy egyszerűen csak vaníliás cukor. Én az utóbbit szeretem jobban, mert nagyon finom illata van. Nekem ez is hozzátartozik a karácsony-érzéshez.


Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 8 dkg vaj VAGY margarin
- 8 dkg cukor
- 3 tojássárgája
- 2,5 dl tej
- 2 dkg élesztő
- mazsola, citromhéj, vaníliáscukor/vaníliaaroma
- csipetnyi só

Az élesztőt 1/2 dl langyos tejben csipetnyi cukorral felfuttatunk. A maradék cukrot a vajjal és a 3 tojássárgájával habosra kavarjuk. Hozzáadjuk az élesztőt, apránként a lisztet, a többi tejet, a reszelt citromhéjat, a mazsolát, a vaníliát és mindezeket jól elkeverjük, dagasztjuk. Puha tésztát kell kapnunk.
Kivajazott kuglófformába öntjük és langyos helyen kb. 50 percig kelesztjük, 30 percig egyenletes, meleg (180 fok) sütőben sütjük.
Amint megsült, kiborítjuk a formából, megszórjuk vaníliás cukorral vagy csokival vonjuk be.


Jól betakargatva több nap után is olyan friss, mintha akkor vettük volna ki a sütőből.

Fácánleves húsgombóccal

A levest a Tamás főzte, annyira finom volt, hogy ezentúl mindig ő fogja:) Hiába, a vad a férfiaknak való. A receptet a Gemenci ízek (:)) című vadszakácskönyvben találta.

Hozzávalók a leveshez:
- 1 egész fácán
- 10 dkg sárgarépa
- 10 dkg fehérrépa
- 10 dkg zeller
- 2 darab vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kisebb paradicsom
- 1 zöldpaprika
- 1 burgonya
- 1-2 gomba (kihagyta)
- 1-2 darab kelkáposztalevél
- 1 csokor petrezselyem zöldje
- 1 csokor zeller zöldje
- 1/2 mk színes egész bors
- egy csipetnyi szerecsendió-virág, sáfrányos szeklice
- só, őrölt bors ízlés szerint

Hozzávalók a húsgombócokhoz:
- 1 darab szikkadt zsemle
- 1 dl tej
- 1 darab tojás
- 1 csokor petrezselyem zöldje
- 1 darab vöröshagyma

A fácánt megtisztítjuk, megmossuk, feldaraboljuk. A melleket a csontról leválasztjuk, a mellfilét félretesszük a húsgombócokhoz. Kb. 3 liter vízben feltesszük főzni a fácánt. Ha felforrt, a habját leszedjük, bezöldségeljük, fűszerezzük, lassú tűzön puhára főzzük (ez olyan 3-4-5 órát jelent).
A mellehúsát ledaráljuk, összekeverjük a tejben áztatott zsemlével és a tojással. Kevés libazsíron apróra vágott hagymát és petrezselyem zöldjét párolunk, hozzákeverjük a masszához, só, bors.
A levest leszűrjük. A fácánmelles masszából vizes kézzel diónyi gombócokat gyártunk, a levesben kifőzzük (15-20 perc).

Nagyon-nagyon finom volt!!!

Gyümölcskenyér


Ezt a receptet is, úgy emlékszem, ezer éve mentettem le az nlc egyik főzős topikjából, Latsia írta be, a blogjában is megtalálható.
Nagyon tetszik benne, hogy az 1 kilónyi dióféléhez és szárított gyümölcshöz összesen 10 dkg liszt jön még, szóval nagyon jók az arányai, olyan, mint egy óriási extrafinom müzliszelet.
Az eredeti receptet kicsit átalakítottam az ízlésünkhöz és a kamratartalomhoz igazodva.

Hozzávalók:
- 20 dkg dió
- 10 dkg mogyoró
- 5 dkg mandula
- 20 dkg mazsola
- 20 dkg aszalt sárgabarack aprítva
- 10 dkg aszalt cseresznye
- 5 dkg kandírozott vegyes gyümölcs (narancs, cseresznye, citrom)
- 10 dkg csokicsepp
- 1/2 teáskanál sütőpor
- 10 dkg kristálycukor
- 10 dkg liszt
- 1 teáskanál vaníliaaroma

A magokat és a szárított gyümölcsöket összekevertem egy nagy tálban. Egy másik kisebben összekevertem a lisztet a sütőporral és a cukorral, és ezt a keveréket ráöntöttem a másik tálban lévő keverékre, és alaposan összekevertem. A már üres, 2. számú kicsi tálban összekevertem a három egész tojást a vaníliaaromával, ráöntöttem a száraz hozzávalókra, és nagyon alaposan elkevertem, hogy a lisztes darabkákat mindenhol bevonja a tojásos keverék.
Egy nagyobb őzgerinformát kibéleltem sütőpapírral, beleegyengettem ezt a tömör masszát, lenyomkodtam. Előmelegített, 180 fokos sütőben sütöttem olyan másfél órácskát. Negyedórás pihentetés után kifordítottam, rácson hagytam kihűlni. Ha teljesen kihűlt, elég szépen lehet szeletelni.
Ez irdatlan nagy adag, normál körülmények között a fele is bőven elég egy négytagú családnak.

2009. december 27., vasárnap

Krumplis leveles pogácsa

A szilveszterkor kötelező ivászathoz remek kísérő, elég zsíros ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű alkoholt tudjunk különösebb gyomorbajok nélkül elfogyasztani. És még finom is.
A receptet jó régen egy nlc-s topikról mentettem le, Anya77 írta be (akinek egyébként fantasztikus, kipróbált receptjei vannak, már csak ezért is érdemes ide tévedni).

Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 25 dkg főtt, áttört burgonya
- 1 teáskanál só (nekem ez kicsit kevés volt, másfelet tettem, de kettőt is elbírt volna)
- 1,5 dl tej (+ egy mokkáskanál porcukor)
- 3 dkg élesztő (2 dkg-ot tettem)
- 1 egész tojás
- 12 dkg libazsír vagy vaj (nagyon finom házi libazsírt használtam)
- a kenéshez 1 evőkanál liszt és annyi zsír, hogy sűrű, kenhető massza legyen.

Először a krumplit tettem fel főni, amikor már jó puha volt, leöntöttem a vizet, és még forrón áttörtem. Hagytam teljesen kihűlni (ha melegen keverjük össze a liszttel, akkor ragacsos masszát kapunk tészta helyett).
A meglangyosított cukros tejben felfuttattam az élesztőt. Mindent bepakoltam a kenyérsütőgép üstjébe, és a géppel megdagasztattam a tésztát. Nekem kellett még hozzá némi langyos víz, hogy összeálljon. Lehet kézzel is dagasztani, de lusta voltam. Szép fényes, közepesen lágy tészta lett. Hagytam a duplájára kelni.
Lisztezett deszkára borítottam, gyúrótábla nagyságúra kinyújtottam. Összekevertem kb. 3 evőkanálnyi libazsírt kb. 2 evőkanálnyi liszttel (egy nem volt elég), és ezzel a krémmel megkentem a tésztát. Utána feltekertem, pont úgy, mint a bejglit néhány nappal ezelőtt.
Félórát hagytam pihenni (ott a deszkán, a meleg konyhában). Utána a tekercset óvatosan újra kinyújtottam, olyan egy ujjnyi vastagra. A tetejét késsel berácsoztam, és nagyobb pogácsaszaggatóval kiszaggattam (egy részét szögletesre vágtam, de az nem lett olyan finom és leveles:)). Sütőpapírral bélelt tepsire pakoltam őket, nem túl közel, a tetejüket langyos sós vízzel kentem meg. 220 fokra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsültek.
Szépen megnőttek sülés közben, a rétegek kicsit szétváltak, nagyon jól nézett ki. És finom is volt nagyon, a krumpli és a libazsír mindig nagyon jól állnak egymásnak, jóízű volt, és ropogós is, meg puha is, szóval ahogy azt kell. Arról nem tudok nyilatkozni, hogy másnaposan milyen lett volna, mert addigra mind eltűnt. Pedig ez elég nagy adag.



A bónuszkép: délutáni szieszta, egy kis kőhegyi futás után ilyen édesen alszik (mind a kettő:))

Rácponty


Valami halat szerettem volna családomnak a karácsonyi asztalra varázsolni és örültem, amikor Viki külön kérte, legyen olyan hal, amit én szeretek. Nem vagyunk nagy halpusztító család, ők még csak most ismerkednek a halakkal, én már kóstoltam néhány félét (de én se sokat, úgy négy-öt félét), melyek közül egyik nagy kedvencem a rácponty, főleg ahogy János készítette jópár évvel ezelőtt: alul tejföllel krémesre összesült lecsós krumpli, fölül pedig néhány szép, teljesen szálkátlan, filézett harcsaszelet. Persze hogy harcsa kell a ráncpontyhoz! Mi a kérdés? :-)


Nézegettem az interneten a rácpontyrecepteket, de egyik se nyerte el igazán a tetszésemet, ezért egyiket se használtam teljes egészében, de ötleteket merítettem belőlük. Kutattam még az emlékeim között is, hiszen egyszer együtt készítettük, de az arányokra nem emlékeztem. Sajnos nem is sikerült eltalálnom igazán, mert jóval több paradicsom, paprika és tejföl kellett volna az emlékeimben élő krémes állag eléréséhez. Tesóm nagyon rendes volt, mert bár nem szereti a halat, megevett belőle egy szép adaggal és még dicsérte is. És szerintetek ki nem evett halat karácsonykor? Persze, hogy Viki! :-)


Kábé így készítettem:

Hozzávalók:

- 1 kg héjában főtt, felkarikázott krumpli
- 1 paprika (mehetett volna bele 3 is)
- 2 paradicsom (mehetett volna bele 6 is)
- 1 nagy fej hagyma
- 25 dkg szeletelt baconszalonna
- 2 nagy szelet harcsafilé
- 1 nagy pohár tejföl (lehetett volna 2 pohár, és talán az sem ártott volna, ha tejjel higítom és liszttel sűrítem egy kicsit, hogy krémesebb legyen)

Azzal kezdtem, hogy a szalonnát kicsi kockákra vágtam és jól megpirítottam. Ez a lépés egy továbbfejlesztett verzió, valamelyik interneten olvasott receptből vettem, mert az eredeti úgy szól, hogy ujjnyi vastag húsos füstöltszalonnát (pl. kolozsvári) bevagdosunk és kakastaréj formára kisütünk. A kakastaréjokat a végén díszítésre lehet használni. Ezt nem hiszem, hogy értékelte volna a családom, ezért helyes kis ropogós kockákat gyártottam inkább. A kisült füstölt ízű zsírt félretettem, mert azzal öntöttem le az egész művet. De először a krumplit, a hagymát, paradicsomot, paprikát karikákra vágtam és a tepsi alját kibéleltem vele. Sózás után ráöntöttem a szalonnából kisült zsírt, elhelyeztem a tetején két szép szelet besózott és borsozott harcsafilét és betoltam a sütőbe 180 fokra, úgy egy órácskára. Amikor a halak megpirultak, leöntöttem tejföllel, vagyis inkább rákentem a tetejére a tejfölt, mert időhiány miatt nem házi tejfölt vettem a piacon, a bolti meg nem eléggé folyékony és krémes. Visszatoltam még 10 percre a sütőbe. Tálaláskor tetejére szórtam a ropogós szalonnakockákat.

Sajnos nem tudtam ezt a fogást kitálalni a Marcsitól kapott szép halas fatálamra, mert az már a mérete miatt sem fért volna el az asztalon a rántott hús, a sült zöldségek, a hagymás rostélyos és a paradicsomos-sajtos csirke, valamint a különböző köretek és saláták mellett. :-)


Mivel számomra a hal nehezen emészthető kaja, még órák múlva is érzem a súlyos jóllakottságot, ezért legjobb, ha finom fehérborral (vagy vörössel), vagy rozéval (vagy bármivel) öblítem le, és a legjobbkor meg is érkeztek unokabátyámtól a gyönyörű és isteni Dúzsi borok: Dúzsi Rose és Dúzsi Fürtike. Köszönöm, most már lesz miben úszkáljanak a halacskák, a hal ugyanis - mint mondják - szeret úszni ... a pocakban is!

2009. december 23., szerda

Boldog karácsonyt!

Múlt hét végén Bécsben jártunk, hogy megnézzük a hagyományos adventi vásárt, hiszen még soha nem láttuk. Voltak jó és rossz pillanatai is a kirándulásnak, a rosszakat most nem részletezném. A jó pedig: az egész város gyönyörűen fel van díszítve, ki van világítva, karácsonyi zene szól szinte mindenhonnan, puncs és forraltbor illat fokozza a hangulatot. A mi hangulatunkat pedig az fokozta, hogy ahogy kiszálltunk a buszból, délelőtt 11-kor, elkezdett szakadni a hó és szakadt is egész nap, igazi karácsonyi érzést teremtve ezzel...

A forgalom elől lezár Mariahilfer Strassén özönlött a tömeg.

Advent ezüst szombatján még csak 3 gyertya égett a hatalmas adventi koszorún.

A Parlamenntől a Városháza térig kivilágított út jelezte, merre van a karácsonyi vásár.

A Városháza téren rengeteg fa világító díszeket kapott.

A Nemzeti Színházzal szemben a Városháza téren rendezik minden évben a hagyományos adventi vásárt. Ha jól emlékszem, idén 144 faházat állítottak fel és több millió látogatót vártak. Én úgy éreztem a hatalmas tömegben, hogy a több millióval nem is mondtak sokat...

A régi városháza előtt állították fel a karácsonyfát, amit idén Karinthia tartomány ajánlott fel Bécsnek.

Ezekkel a képekkel szeretnék mindenkinek békés, boldog, nyugodt, pihenésben és finomságokban gazdag karácsonyi ünnepeket kívánni!

2009. december 22., kedd

Bonbon minden mennyiségben

Ha már megígértem... Aztán alámerülök karácsonyozni:)
Balról jobbra: mogyorós-barackos golyók, csokis marcipánkorongok, kókuszos-citromos virágok, amarettós-marcipános kockák, mogyorós-marcipános kockák és aszaltszilvás-marcipános kockák.

Mogyorós-barackos gombóc

Ez már szerepelt a blogon, házi bonbon néven, Andi írta be. Egyszerű, gyors és finom. Andi ezekkel az arányokkal dolgozott:
Hozzávalók:
- 20 dkg aszalt sárgabarack
- 20 dkg darált mogyoró
- fél deci narancslikőr
- 1-2 evőkanál víz
- 2 evőkanál vaníliás porcukor
- 1 evőkanál barackdzsem
- a bevonáshoz rengeteg étcsoki

Én vizet nem tettem hozzá, és egy kis darált mogyoróval szórtam meg. És persze fogalmam sincs, hogy a fenti hozzávalókból mennyit használtam. A fenti elég brutál nagy adagnak tűnik. Pici gombóckákat formáztam, hűtőben kicsit pihentettem, utána fogpiszkálóra tűzve csokiba mártottam.

Csokis marcipánkorong



A képen balra látható. Hát ez nagyon egyszerű volt, egy kis darab marcipánt összegyúrtam némi olvasztott étcsokival. Egy kétszer akkora darabot pedig reszelt narancshéjjal és pici narancslével. Kicsit porcukros felületen kinyújtottam olyan 1 mm vastagságúra, alulra tettem egy narancsosat, rá egy csokisat, arra megint egy narancsosat. Pici pogácsaszaggatóval köröket szaggattam. A kis tornyokat leöntöttem csokival, rájuk nyomtam egy-egy kis kandírozottgyümölcs-kockát, rácson megszárítottam, pont.

Amarettós-marcipános kocka

A fenti képen jobbra látható. Szögletes jégkockatartót olvasztott csokival kikentem, hűtő, aztán megint kikentem, megint hűtő. Közben elkészítettem a tölteléket, amaretto kekszből morzsát gyártottam, és összekevertem porcukorral, kicsi rummal és kicsi narancslikőrrel, épp annyival, hogy ne por legyen, hanem laza massza. A megszáradt csokikockákat félig megtöltöttem vele, utána ment egy-egy kis kocka csokis marcipán, aztán olvasztott csokival lezártam őket, és mehetett a fagyasztóba, olyan 20-30 percre. Ha teljesen megkeményedtek, nagyon könnyen ki lehetett pattintani a formából. A széléről levágtam a kis sorjákat, és aranypapírba csomagoltam őket.

Kókuszos-citromos virág

A képen balra. Az eljárás mint fent. A töltelék kókuszreszelék, porcukor, frissen facsart citromlé és pici vodka elegye.

Aszaltszilvás-marcipános kocka

A fenti képen jobbra. Szokásos eljárás, a töltelék pedig aszalt szilva, összeaprítva, porcukor, babapiskótapor, némi alkohol. A kockákat itt is csak félig töltöttem meg, utána ment még egy-egy kis marcipánkocka, és arra a záró csokiréteg.

A bónuszkép: két új jövevény, balra Segebaga fantasztikus 3:1-ja (a harmadikat megmondom, úgysem találnátok ki, ugyanis még harang is van a hasijában!), jobbra az Anditól érkezett gombócartúrkaangyalka (én is így nézek már ki a sok bonbonkóstolástól, csak nekem nem áll ennyire jól), középen meg a Rokon.