2016. május 17., kedd

Csokis köleskocka meggyel (gluténmentes, tejmentes)


 Ez annyira isteni lett. Hónapok óta gabonafelfújtakban utazom, barna rizs, köles, hajdina, eddig főleg almás, fahéjas, citromos, kókuszos, narancsos, fahéjas kivitelek voltak, most rákattantam a csokis-meggyesre, sajnos. Volt már kalóriamentesebb édességem. Ez annyira jó, hogy nem lehet abbahagyni. Simán elmenne tortának is, kerek formátumban. Szaftos, nem túl édes, épp egy picit savanykás a ribizlitől (mert az is van benne egy kevés), és csokis, csokis, csokis. Illetve főleg kakaós. És még pontos recept sem lesz, nem szoktam ezeket kimérni. Két fontos dologra kell figyelni. Az egyik, hogy a kölest nagyon át kell mosni, ezt minden köleses receptnél leírom, hogy csak akkor nem lesz keserű, ha öt-hat vízben alaposan átmossa az ember. Legalább. Úgy szoktam, hogy beleöntöm a kölest egy lábasba, engedek rá vizet, kézzel jól átkavarom, egész tejszerű lesz a víz. Egy szűrőn át leöntöm róla, aztán újra és újra, amíg teljesen tiszta nem lesz a víz. Ez macera, de nem érdemes kihagyni. Ha erre nincs időm vagy kedvem, akkor jöhet a barna rizs vagy a hajdina, azokkal egyszerűbb. A másik pedig a kókusztej. A Lidlben valami eszeveszett jó kókusztejet árulnak, annyira sűrű a teteje, hogy alig lehet kikanalazni a dobozból. Általában Aldiba járok (sokkal gyorsabb), de a füstölt makréla és a kókusztej miatt muszáj a Lidlbe is időnként elmennem.

Akkor valami receptféle:
Hozzávalók:
2 tojás
1 kókusztejkonzerv
1 üveg házi meggylekvár (nálam most meggy-ribizli vegyesen)
1 bögre köles
pár evőkanál holland kakaópor
pár evőkanál gluténmentes liszt (nálam most épp hajdina, köles, és egy pici keverék)
só, vaníliakivonat, édesítőszer
a tetejére 90 g Boci étcsoki, 1 evőkanál holland kakaópor, 1 evőkanál kókuszzsír

Először is megfőzöm az alaposan megmosott kölest, három-négyszeres mennyiségű vízben, csipet sóval, nem pergőre, hanem eléggé szétfőzöm, jó puhára.
Egy nagy tálban összekeverem a két egész tojást a sóval, vaníliával, a kókusztejkonzervvel (mehet a híg lötyi is az aljáról). Beleborítom a házi meggylekváromat (ebben nincs semmi zselésítő anyag, kb. mint a lé nélküli befőtt, icipici cukorral), hozzákeverek minden mást, a legvégén a kölest. Megkóstolom, és valószínűleg kell hozzá egy kis édesítőszer (mostanában eritrit), a kakaó miatt. Ha kell, mehet hozzá pici víz is, az a lényeg, hogy sűrű, nokedlitészta szerű legyen az állaga. Egy közepes tepsibe sütőpapírt terítek, belesimítom a masszát (ha nagyon rázom, még el is terül, de én egy spatulával szoktam elegyengetni). Aztán olyan 180 fokos sütőben mondjuk 25-30 perc. Hát míg meg nem sül.
Aztán hagyom kihűlni, megpróbálom nem megenni. Utána gőz felett összeolvasztom a csokit a kakaóval és a kókuszzsírral, ráöntöm a tetejére. Lassabban dermed, mint a tejszínes változat, de sokkal szebb (fényesebb és vékonyabb), és hát ugye tejmentes.
Aztán felfalom az egész nagy tepsivel.



Napi übercuki következik. Idegen fülekkel. Tegnap meglátogathattam Réka rókáját (meg az összes egyéb, megszámlálhatatlanul sok állatát - két kutya, két nyuszi, x teknős, pár madár, meg amit kihagyok), a kisróka a legújabb mentvény. Mindenki nyugodjon le, a legjobb helyen van, és majd a legjobbkor és a legjobb helyen vissza lesz vadítva.

Az elképesztő képeket Bán Bea csinálta. A másik kis tündér pedig Popeye (nem tudom, pontosan hogy írja a nevét:)), ő is egy cukorfalat.



2016. május 12., csütörtök

Almás zöldségragu (gluténmentes, vegán)


Isteni vegán ételek készülnek nálunk, de lusta vagyok lefotózni, szóval rendre nem blogolok. Azért sem töröm magam a fotózásért, mert annyira egyszerűek, semmi bonyolultat nem eszünk. Most elhatároztam, hogy ha olyanok a fényviszonyok, meg az élet, akkor néha azért írok róluk. Hátha valakinek ez is új. Vagy kap valami ötletet. Ez az almás cucc is nagyon jó. Sült újkrumplival olyan zseniális, hogy a rosszullétig lehet enni. De persze jó rizzsel is, vagy magában, és még salátát is lehet mellé enni.
Ezeket általában a wokban szoktam megcsinálni. A wok tényleg nagyon gyors, szóval érdemes mindent előre összevágni, főleg első alkalommal, aztán úgyis látja az ember, hogy jön ki jól az idővel.

Hozzávalók:
2-3 nagy vöröshagyma
olívaolaj
pár gerezd fokhagyma
2-3 cm gyömbér
2-3 sárgarépa
1-2 fehérrépa
50 dkg brokkoli
1-2 nagy alma
petrezselyem zöldje
só, bors

Először is összevágom a hagymát (nem túl apróra), és pár evőkanál olívaolaj társaságában felrakom dinsztelődni, néha megkeverem. Közben aprítom a többi zöldséget. Ha túl lassú lennék, akkor a kész hagyma alatt elzárom a gázt.


Itt szépen látszik, hogy minden fel van aprítva. A brokkoli szárából is megmentem a használható, középső, nem fás részt. A meghámozott gömbért és fokhagymát aprítógépben kicsinyítem (lehet reszelni is). Az almát és a petrezselymet ráérek felvágni, mert azok csak a legvégén mennek bele.


Az üveges hagymára rádobom a fokhagyma-gyömbér kombót, és szűk percig kevergetve sütöm, utána mehet rá a répa, gyökér, brokkoliszár. Sót még mindig nem rakok hozzá, és kevergetem időnként, hogy süljön, de az alsó darabok nehogy megégjenek. Elég rendesen összeesik. Nem kell túlsütni, épp hogy roppanós maradjon mindenki. Ha nagyon elkezdene odasülni, akkor pici víz mehet alá. A végén meg hozzá a brokkolirózsa, és egy-két perc múlva a héjastul összevágott alma, és végre jöhet a só, bors. Ha már elzártam alatta a lángot, hozzákeverem a felaprított petrezselyem zöldjét.

Napi cukinak meg egy régi meg egy új kép. Ez az első 2011-ben készült, akkor mindnyájan végigmentünk a Horváth Józsefen, már nem emlékszem, hány km, de sok, 40-50 között tippelek. Kóficka akkor már 8 éves volt. Nagyon elfáradt, de saját lábon teljesített. Meg is kapta érte a kitűzőt.


Ezt a képet pedig két hete lőttük. Pont arra jártunk véletlenül, egy pici, tizenvalahány kilométeres sétán. Kóficka csak szebb lett az elmúlt öt évben. Az 50 km már nem menne. De a tizennemtudomhány lazán, pancsolósan. Zsuzsi meg elnyűhetetlen:) Pedig már ő is elmúlt tíz éves.


Glutén- és élesztőmentes kenyér - minden, amit tudni akarsz


Ez most hosszú lesz, vigyázz. Vagy lapozz. Már épp úgy-ahogy megtanultam gluténmentes kenyeret sütni, erre kiderült, hogy élesztőt sem kéne egyek. És bírom a konyhai kihívásokat, de ezt a feladatot már kicsit túlzásnak éreztem. Csak hogy tisztázzuk a fogalmakat: a gluténmentes liszt két dolgot is jelent. Egyrészt a készen kapható gluténmentes lisztkeveréket. Ezek alapvetően keményítőből, fehér rizslisztből, állományjavítókból állnak, tehát kb. mint a finomliszt, nem szeretnék napi szinten enni belőle. Nyilván húsvétkor, karácsonykor előfordulhat egy-egy süti belőle, de nekem ez nem kívánatos. A készen kapható gluténmentes kenyerek, pékáruk nagy része ezekből készül. Nem ízlik, és fáj tőle a hasam, eddig mindegyiktől, amit egy-két napig ettem. Gluténmentes lisztnek hívjuk a gluténmentes gabonák (vagy gabonaszerű dolgok) lisztjeit is, ezek ugye alapból teljese kiőrlésűek, és mindenféle szempontból kívánatosak. Hajdina, köles, barna rizs, csicseriborsó, maglisztek, stb., stb. Na, én ezekből szoktam kenyeret sütni. Nem gondolom ugyan a sültgabona-evést sem annyira egészségesnek, de erről még nem tudtam leszokni, szükségem van valami kenyérpótlóra. Azt a foszlós, puha, fehér dolgot nyugodtan el lehet felejteni ezek között a keretek között, de nekem ez nem akkora katasztrófa, mert még a gluténes korszakomban is a teljes kiőrlésű lisztekből készült, magos házi kenyeret és zsemlét szerettem és ettem. Ahhoz hasonló dolgot elő lehetett állítani. A legtöbb gluténmentes kenyér nekem normál állapotban nem ízlik, de pirítva már egészen ehetőnek találom.
A gluténmentes kenyerek mindig nagyon sokféle összetevőből készülnek. Ezek a lisztek igazából nem alkalmasak a feladatra (nem kell elkeseredni, sütikhez viszont nagyon jók), nekünk az a dolgunk, hogy kicselezzük a rossz oldalukat. A jó búzakenyérhez nem kell más, mint liszt, víz meg egy kis élesztő (vagy kovász). A gluténmentes összetevői megtöltenek egy fél lapot, és nem véletlenül. A sok nem igazán alkalmas liszt mellé kell mindenféle adalékanyag, hogy valami fogja is össze (glutén híján). Ha pedig még élesztő sem mehet bele, tehát szódabikarbónával kell lazítani, akkor annak az ízét is el kell nyomni valamivel (én rémesen utálom). Ha kevés szódabikarbónát rak bele az ember, akkor még ennél is tömörebb a kenyér, ha sokat, akkor meg büdös. Sose értettem azokat, aki rajonganak az ír szódás kenyérért.

Na, akkor beszéljünk egy kicsit a lisztekről. Nyilván jobb lenne, ha otthon őrölném, közvetlenül sütés előtt, de zacskóban veszem, mert ez már tényleg nem fér bele most az életembe.
Kölesliszt: szuper alapanyag, imádjuk a kölest, de keserű. A lisztet ugye nem lehet átmosni. Emiatt nem szabad túlzásba vinni a használatát.
Barna rizsliszt: szuper jó, nem keserű, nem erőszakos, de nagyon-nagyon morzsalékossá teszi a tésztát.
Hajdinaliszt: szeretjük, nagyon, de intenzív az íze, csínján kell vele bánni.
Kukoricaliszt: ettől is törékeny, porlós lesz a végeredmény. Én nagyon keveset használom, ezt sem igazán bírom, hasfájós.
Zabliszt: aki bírja, használja, mert nagyon jó állagot ad a kenyérnek (10% mondjuk). Én zabot sem ehetek, tehát nem használok.
És akkor lehet még cifrázni, csicseriborsóliszt, tápióka, maglisztek, ezekből kisebb mennyiségeket ajánlok.

Akkor jöjjenek a mindenféle adalékanyagok:
Először is útifűmaghéj. Hát ez szuper. Ez fogja össze a liszteket a glutén helyett. Ráadásul még rohadt egészséges is. Alapösszetevő, sajnos jó drága.
Burgonyapehely: lehetőleg mindig teszek a kenyérbe, jobb lesz tőle az állag.
Xantán és guárgumi: próbáltam mindegyiket, nem érzékeltem változást, szóval nem használom már őket.
Zsiradék: mindig kell a kenyerekbe egy kevés. Olívaolajat használok.
Térfogatnövelésre szódabikarbóna. A lehető legminimálisabb. És mindig megy a kenyérhez egy nagy citrom kifacsart leve, mert úgy tudom, hogy kell valami savanyú közeg, hogy jól működjön a szódabikarbóna. Próbálkoztam sütőporral, de nem bírtam vele normális kenyeret sütni (nagy űrök lettek a tésztában, és teljesen szétváltak a szeletek.)


Magok:
Nagyon sokféle magot teszek a kenyérbe, nagyon sokat javítanak az állagon és az ízen.
Lenmag: megőrlöm kávédarálóban, és pár órára beáztatom, ez is összetart, de az ízét is szeretem.
Napraforgómag: mert imádom.
Dió: ez is isteni, amikor a pirítósban megpirul.
Szezámmag: jó kálciumforrás, ezt is félig megdarálva rakom a kenyérbe.

Fűszerek:
Ugye a gluténes házikenyérbe pont elég a só. Hát ezt a gluténmenteset jól meg kell fűszerezni.
Őrölt kömény: ebből jó sok, gondolkodás nélkül, sokat használ.
Őrölt római kömény: egy-két csipetnyi, főleg télen.
Fokhagymapor: remekül elfedi a szódabikarbóna ízét, kínomban találtam ki, de jól működik.

Folyadék: hát víz, mi más. A mennyiségre nagyon oda kell figyelni. Ha túl kevés, akkor lapos lesz a kenyér, ha túl sok, sose sül át, ragacsos marad. Most pontosan kimértem, de persze ez nem szentírás, hiszen a különböző lisztek különböző folyadékmennyiséget szívnak fel. Az a jó állag, amelyik jó sűrű nokedlihez hasonlít, kicsit terül, de nem simul el magától a teteje.

Sütés: nagyon sokáig kell sütni. A sima gluténes kenyér kap egy kis színt, és már jó is. Ezt addig kell sütni, amíg szinte meg nem ég a teteje, alja, és akkor van esély, hogy átsült a közepe. De még így sem mindig sikerül. Mindig elfelejtem lemérni, de jóval óra felett sül. Vacak a sütőm, de olyan 180-200 fokról beszélünk. És ezért nem is célszerű túlzottan magas kenyérre törekedni, inkább legyen több lapos, nagyobb eséllyel sül meg rendesen.

Kenyérhéj: a kész szódabikarbónás kenyér héja kb. olyan erős, mint egy falusi betonfal. Kint szoktam hagyni a pulton vagy két napig, legfeljebb egy ruhával letakarom, közben annyit puhul, hogy van esély felszeletelni (így szoktam lefagyasztani).

Akkor jöjjön végre a recept:
- 125 g lenmag ledarálva, 4 dl vízbe beáztatva 3-4 órára (vagy még többre)
- 80 dkg gluténmentes liszt (20 dkg köles, 15 dkg barna rizs, 10 dkg hajdina, 10 dkg kukorica, 10 dkg gluténmentes lisztkeverék, a maradék tápiókaliszt, tökmagliszt, burgonyakeményítő és sárgaborsóliszt, burgonyapehely)
- 6-7 púpos evőkanál útifűmaghéj
- fűszerek: őrölt kömény, fokhagymapor, őrölt római kömény, só (kb. 1 csapott evőkanálnyi)
- 1,5 kávéskanál szódabikarbóna, 1 citrom leve
- fél dl olívaolaj
- magok méretlenül, egy-két maroknyi napraforgómag, egy maroknyi dió (ha épp van otthon), 5 dkg szezám darálva

Felfűtöm a sütőt. Összekeverem az összes szárazanyagot egy tálban (lisztek, magok, fűszerek, útifűmaghéj, szódabikarbóna). Odakészítem az összes lötyit (olaj, citrom, víz, beáztatott lenmag).



Papírral kibélelek három hosszúkás sütőformát, csak úgy slamposan. Többször is használom ugyanazt a papírt, 3-4 alkalmat is kibírnak.



Csak az utolsó pillanatban mennek a nedves dolgok a keverékhez, hogy a szódabikarbóna majd a sütőben dolgozzék: a beáztatott lenmag mindenestül (szépen bezselésedik), a citrom leve, az olíva, és 1,25 l víz.



Jó alaposan összekeverem fakanállal (nem kell dagasztani).




Evőkanállal elosztom a három forma között. Ez nem túl gyors művelet, közben van ideje dagadnia az útifűmagnak, és ha kell, teszek még hozzá vizet.



Rögtön megy a forró sütőbe, és aztán sütöm a végtelenségig. Ha már valamennyire megsült, ki szoktam szedni a formából, mert úgy mintha gyorsabban sülne. Amikor így néz ki, mint a képen, akkor a gluténes kenyér már rég jó lenne. Ez belül ilyenkor még teljesen nyers, legalább fél órát sütni kell még. Szinte meg kell égetni (ha nagyon leveszem a hőfokot, akkor meg órákig nem sült át.)



 Így néz ki, amikor késznek nyilvánítom:


Na, most abbahagyom, mert már én is unom.

Sorminta.


Napi cukinak meg idei napozó Zsuzsika. Tíz éve nem bírunk betelni a háton napozásával. Hosszú negyedórákat tud eltölteni ebben a rendkívül kényelmes pozícióban.





2016. május 11., szerda

Császármorzsa glutén- és tejmentesen


Hát valahogy el kell nevezni, ez elég jól leírja a lényeget. Annyira finom, hogy jó pár készült belőle a hétvégén. Kb. három és fél perc alatt kész van, és már ehető is. Ennél többet mostanában nemigen várok el egy édességtől. Egyszemélyes adagokban készül:) Kell hozzá egy tányér, amiben összekeverjük, egy serpenyő, egy villa és egy falapát. Szóval nem kell utána évekig mosogatni.

Hozzávalók:
1 túlérett banán
2 evőkanál barna rizsliszt
1 tojás
2 evőkanál főtt barna rizs
vaníliakivonat
csipet só
víz
valami zsiradék, én olívaolajat szoktam használni

Egy tányérba ütöm a tojást, villával felverem. Beleteszem a meghámozott banánt, pépésre átnyomom, aztán hozzákeverem a többi hozzávalót. Annyi víz kell hozzá, hogy híg nokedli tészta állagú legyen. Pici olajat forrósítok egy serpenyőben, elegyengetem benne a masszát, és közepes tűzön megsütöm az egyik oldalát (egy-két perc). Aztán a falapáttal megfordítom, szinte biztos, hogy el fog törni, de ki bánja. Fordítás után szét is lehet tördelni a falapáttal, úgy még ropogósabb lesz. A másik felének még kevesebb idő elég. És csókolom. Mehet rá a vaníliás porcukor, a friss eper, de üresen is isteni.

Napi cukinak meg pár kirándulás közben fürdőző eb. A csodás képeket Bán Bea csinálta, ki más.

Kóficka napról napra szebb lesz. Pedig nem nulláról indult.


Man(g)ócska  szép nagy kutya lett, a lelkesedése és a rendkívül magas energiaszintje változatlanul töretlen.


Elől a vízidisznó-szerű lény Loncika, még Kófickánál is malacabb természettel megáldva. De jól áll neki:))