2014. december 16., kedd

Ehető (sőt, finom) gluténmentes kenyér 2.


Mazsinak:)
A képen csak a lapos, fél vekni friss, a szép, teljes szeleteket a fagyasztóból vettem elő a fotózáshoz:)

Talán egy-két éve nem eszem glutént (ha valaki lemaradt volna a történet elejéről, szörnyen fáj tőle a hasam,  többek közt). Nagy csapás a sör elvesztése, pótolhatatlan. Amikor erről sírtam egy régi posztban, valaki írta, hogy a Pilsener Urquell-t szabad, de az egyrészt nincs mindenhol, meg azt tapasztaltam, hogy azért azt is csak módjával. Sütifronton semmi baj, azokban a kevert sütikben, amelyeket én szeretek, egészen jól helyettesíthető a búzaliszt mindenféle egyébbel, sokszor még finomabb is a végeredmény. Azt pedig egyáltalán nem bánom, hogy a kósza kakaós csigák és pogácsák most már kimaradnak az életemből. Eddig sem igen ettem étteremben, azt, amit már valószínűleg megennék, nem tudjuk megfizetni, az alsó régió pedig kifejezetten taszít. Szóval a kenyér maradt az egyetlen  nyűg. Valószínűleg le kéne jönni a szerről, de egyelőre még nem tartok ott. Tehát valami kenyérfélére szükségem van a reggelihez (meg néha az ebédhez, ha nem főzök). Az, amit gluténmentes kenyér néven árulnak a mindenféle boltokban, nekem nem megoldás. Egyrészt rohadtul nem ízlik, másrészt ezektől is fáj a hasam. Nyilván azért, mert a kapható kenyerek zöme alapvetően kukoricakeményítőből van, és azt majdnem ugyanolyan rosszul tűröm, mint a gluténes liszteket. Tehát egyetlen megoldás van, ha otthon sütök magamnak kenyeret. Ami nem lenne nagy baj, hiszen régebben is saját készítésű zsemlét és kenyeret ettem. De azért a gluténmentes verziókkal volt elég bajom. A glutén ugye nem fogja majd összefogni, tehát valami kell bele, hogy ne morzsálódjék annyira. Tojást nem akarok belerakni. Másrészt a kézenfekvő megoldások sem jöttek be: a rizslisztesnek süteményíze volt, a kukoricást szimplán utáltam, a csak gluténmentes lisztkeverékből készültek általában nem ízlenek (+hasfájás). Elég hamar rájöttem arra is, hogy keverni kell a különféle liszteket, de sokáig elég tökéletlen volt a végeredmény. Az áttörést mindenmentes Nóri kenyere jelentette. Ez volt az első, tényleg ehető, sőt finom kenyérféleség a gluténmentes életemben. Eddig nem ismertem az útifűmaghéjat, tényleg ideje volt összeismerkedni. Sokáig nemigen tértem el az eredeti recepttől, aztán szép lassan átgyúrtam a magam szája íze szerint. Most már kifejezetten ízlik, frissen még pirítás nélkül is meg tudom enni (a gluténmentes kenyerek általában ehetetlenek anélkül). Egyszerre négy veknivel szoktam csinálni, a következő nagy adag pont ennyihez elég, három teljes és egy kis lapos rudacska. (A képen balra van a maradék kis vakarcs, mert a többit már felszeleteltem, és lefagyasztottam.) Nekem pont így fér be a sütőbe. Ez egy hatalmas adag, fel szoktam szeletelni, és lefagyasztom, elég sokáig elég egy sütésnyi. Nem otthon darálom hozzá már a liszteket. Eleinte még így csináltam, de iszonyatosan időrabló, ráadásul dögunalom. Az eheted (www.eheted.hu)  boltban szoktam bevásárolni a liszteket meg a többi hozzávalót (tök cuki, nagyon jól felszerelt bolt, nagyon kedves tulajdonosokkal, és nekem még közel is van), nincs velük semmi gondom, nulla hasfájás.

Akkor a recept, amit mostanában sütök:
- 40 dkg kölesliszt
- 35 dkg barna rizsliszt
- 20 dkg hajdinaliszt
- 10 dkg teljes kiőrlésű zabliszt (nem zabpehelyliszt, azt nem bírom)
- 10 dkg kukoricaliszt (ez sokszor kimarad)
- 20 dkg gluténmentes lisztkeverék (Nutri free GM kenyér vagy Schar)
- 10-20 dkg lenmag egészben, nem darálva
- 10 dkg szezámmag kávédarálóban ledarálva
- 20 dkg napraforgómag
- fél deci olívaolaj
- 2,5-3 dkg friss élesztő (időfüggő, hogy pont mennyi)
- 1 evőkanál méz
- 1 evőkanál só
- 1 teáskanál őrölt kömény (ez persze elhagyható, én imádom)
- 4-5 evőkanál burgonyapehely
- 5 púpos evőkanál útifűmaghéj
- 2 liter langyos víz

Régebben kísérleteztem még xantánnal és tápikókakeményítővel, az az igazság, hogy nem láttam a különbséget vele és nélküle, szóval mostanában ezeket nem rakok bele. Persze az is lehet, hogy nem voltam elég alapos.
Igen, tudom, hogy borzalmasan hosszú a hozzávalók listája (a gluténesnél ugye liszt, só, élesztő, víz, és csókolom). De mindennek ára van, tényleg hozzá lehet szokni, hogy nem egy nagy lisztes doboz van otthon, hanem milliónyi lisztes üvegcse.



Az összes száraz anyagot összekeverem egy nagy tálban. Utána még ráöntöm az olívát, rámorzsolom az élesztőt, hozzárakom a mézet. A múltkor megmértem, kb. 1,9 kg. Ehhez jön a víz, amit szintén kimértem, pontosan 2 liter kell. Fakanállal összekeverem, nyilván nincs dagasztás. A nokedlitésztánál sűrűbb állagot kell kapnunk (de nem sokkal sűrűbbet), kanalazható, nem folyik, de majdnem.
Négy hosszúkás sütőformába rakok egy-egy darab sütőpapírt, és belekanalazom a masszát, mint már írtam, hármat jó feléig, az utolsóba meg jön a maradék, az egy kis lapos lesz. Letakarom, és hagyom kelni. Mivel ez egy lágy, szinte folyékony tészta, szépen fel fog jönni. Hogy mikor, az függ a hőmérséklettől, egy-két-három óráról van szó. Amikor már szépen feljött a forma tetejéig, akkor rakom be a 200 fokra előmelegített sütőbe. Viszonylag sokáig sül. Ha már kicsit megpirult, összeállt a tészta, akkor ki szoktam venni a formából, és visszarakom csupaszon a rácsra, azt figyeltem meg, hogy így gyorsabb lesz. Ilyenkor már 180 fokra leveszem a hőfokot. Meg kell sütni, az sem baj, ha kicsit megkapja a végét, mert nagyon sok víz van a tésztában, és könnyen nyers marad a közepe. Viszont ha sűrűbb tésztát csinálunk, kevesebb vízzel, akkor nagyon törékeny, morzsálódós, szétesős lesz a kenyér. Szóval nagyon sokáig kell sütni, nem úgy, mint a szépen kidagasztott tésztából sütött gluténes kenyereket (hanem mint például a gluténes, dagasztás nélküli kenyereket, azoknak is nagyon vizes a tésztája).
Ha teljesen kész, szép barna minden oldala, nagyon kemény, jól lehet kopogtatni. Nem kell megijedni tőle, mert ahogy hűl, majd kicsit fel fog puhulni. Rácsra rakom, és hagyom a konyhapulton vagy két napig. Közben kicsit puhul, kicsit szikkad (lehet közben persze rájárni is:)). Utána már szépen fel lehet szeletelni, és mehet a fagyasztóba.

Napi cukinak meg megint kutya. Szar a kép, a telefont kaptam gyorsan elő, de azért szerintem látszik, hogy miért kellett lefotózni őket. Meg sok más is. Én még azt is tudom, hogy a Zsuzsi azért hagyta ott a saját kosarát, mert ellopott egy fél diót, és az éles dióhéj nyilván fenékbe szúrta, ezt pedig nem bírta agyilag feldolgozni (már az ágy is bánt). Kóficka meg jámboran tűri, hogy ráfeküdjön. Egyébkét is ilyen hülyeség miatt nem fog megmozdulni. Zsuzsi meg itt is vagyok meg nem is pózban, ki tudja, ezt szabad-e. Na nem elemzem tovább a mélyebb rétegeket, de isteni.






2014. december 15., hétfő

Egyszerű mogyorós almatorta (gluténmentes, tejmentes)


Csak hozott anyagból. Szóval az úgy volt, hogy ma megint olyan cuki képeket kaptam a kiskorú S.  Lajosról, hogy muszáj vagyok valamit posztolni, hogy ti is láthassátok, mennyire, de mennyire cukorfalat. De csak a napi süti után jöhet a desszert, mert ez mégiscsak egy gasztroblog. Kb. száz éve kaptam a Csillától dió- és mogyorólisztet, és annyira beosztottam, hogy a mogyorót most találtam meg, teljes épségében. Megkóstoltam, nem volt semmi baja, szóval pont jól jött ehhez a sütihez, mert  valami olyat akartam sütni, amiben nincs mák meg dió (merthogy itthon volt a Bendi, és ezeket nem eszi meg). Ellenben van benne sült alma (nem, még nem unom, és a Bendi is megeszi). Hát ezt dobtam gyorsan össze. Sok nem jutott nekem belőle, hogy egészen pontos legyek, egy morzsányit kóstoltam, a többi elfogyott estére, mielőtt hozzájutottam volna. Lehet, hogy tényleg ez a titok, nem kell ennivalóhoz juttatni a családot, és akkor meg tudják becsülni az ilyen kósza édességet is. Egyébként a morzsa alapján szerintem sem volt rossz, de azért, hogy őszinte legyek, nekem ezerszer jobban ízlik a mákos ikertesója.

Hozzávalók:
- 4 sült alma felkockázva
- 1 csésze mogyoróliszt
- fél csésze barna rizsliszt
- fél csésze gluténmentes lisztkeverék (Schar)
- 1 evőkanál rizsdara
- 2 evőkanál burgonyapehely
- 1 kávéskanál sütőpor
- 2 evőkanál cukor
- 1 csipet só, 1 kávéskanál őrölt fahéj, fél kávéskanál mézeskalácsfűszer, 1 teáskanál vaníliakivonat
- 3 evőkanál olívaolaj
- 2,5 tojás (nem kommentálom:))
- 3/4 csésze víz
- csoki a tetejére

A szokásos bonyolult művelet: tetszőleges sorrendben mindent összekevertem egy tálban. Kiolajoztam a 24 cm-es nagy tortaformát, beleöntöttem a masszát, igazából nem folyós, szóval inkább belesimítottam. 180 fokon olyan 20 perc? nem mértem. Nem szabad kiszárítani. A tetejére eredetileg citrommázat szántam, de épp maradt egy kis csokibevonatom, szóval egyszerűbb volt azt rálocsolni. Ezzel is biztosan finom, de szerintem jobban illett volna hozzá a citrommáz. Már úgy képileg is. Ez is pont olyan, mint az összes rokona: szaftos és jóízű a sok almától meg fűszertől, és persze jól áll neki a mogyoró is nagyon.


És aki eddig kibírta, végre megnézheti Lajoskát és a jámbor Nyikát. Én is szeretnék egy ilyen nagy és bársonyos fűtött kanapét, amihez ilyen jól hozzá lehetne bújni.



2014. december 13., szombat

Saláta sült almával és dióval


Na, végre le tudtam fényképezni. Imádom. Az eredetit (vagy valami nagyon hasonlót) még tavaly hallottam egy nagyon kedves ismerőstől, de abban, úgy emlékszem, volt sajt, és nyilván serpenyős sült-karamellizált alma szerepelt. Már írtam, hogy kitört rajtam a sültalma-mánia. Már kicsit csökken ugyan, de ez a salátát bárhol, bármikor. Az alma pont beleviszi azt az édeset, amit szeretek egy ilyen cuccban, szóval isteni, tényleg.

Egy hatalmas adaghoz kell:
- 2 sült alma felkockázva
- kb. 5 dkg zöld saláta (ez most az Aldis vegyes, az annyira szuper, pont annyira keserű meg ízetlen meg zöld, amennyire én szeretem. bébispenóttal is isteni.)
- 1 kis marék dió
- olívaolaj, pici balzsamecet és kicsi só

és bármivel. pirítóssal, hússal, magában. borral. teával.

Na, és akkor napi cukinak meg jöjjön a kis S. Lajos, a Joli kiscicája. Annyira, de annyira tünci, hogy az nem is igaz. Picike, gyönyörű, formás. Ordítva dorombol, mindenkinek hajlandó egy kicsit. Szeret kézben lenni. Hihetetlenül játékos, száguldozik, buzerálja a szegény kicsi vizslát, egyszerűen kimondhatatlanul jól van. Maga a tökély. A szép képeket a cuki darabról a gazdi készítette.



xxs-es méretben pedig itt volt.

2014. december 5., péntek

Mákos kocka sült almával és csokival (gluténmentes, tejmentes)


Kitört rajtam a sültalma-őrület. Minden másnap-harmadnap betolok egy tepsi almát a cserépkályhába, csak úgy, minden külön ízesítés vagy macergálás nélkül, aztán az szépen megsül reggelre. Aztán meg szépen el is kopik valahogy. Langyosan magában. Vagy dióval és borral, ha nagyobb luxusra vágyom. Melegítve sült hús, rozmaringos sült krumpli és sült tök mellé. Hidegen magában, salátában vagy mindenféle sütiben. Főleg mákosban, mert mostanában ezzel játszom. Saláta majd jön, mert az is isteni, de most nincs hozzá képem. Egyébként is a desszerttel kell kezdeni. Mostanában próbálom elkerülni a tejtermékeket is, a tojás kiváltása még hátra van, de biztosan eljutok odáig is. Ez a csokis mákos már a sokadik a sorban (4. vagy 5.?), nekem ez nagyon bejön. Kivételesen le is mértem a hozzávalókat.

Hozzávalók:
4 sült alma felkockázva
20 dkg darált mák
1 nagy marék dió
1 púpos evőkanál barna rizsliszt
1 púpos evőkanál gluténmentes liszt
--------------------------
2 tojás
kb. fél deci olívaolaj
2,2 dl víz
-----------------------------

3 evőkanál cukor
vaníliakivonat
citromhéj
fahéj
1 csipet só
1,5 kávéskanál sütőpor


Mindent összekevertem fakanállal, totál mindegy a sorrend. Kicsit hosszúnak tűnik a hozzávalók listája, de tulajdonképpen csak darált mák almával, kicsi liszttel. Megy hozzá némi tojás és folyadék, a többi meg ízesítő. Papírral bélelt tepsiben sütöttem 180 fokon kb. 30 percet. Amikor kihűlt, rögtön felfaltam egy csíkot belőle. A többit pedig még kicsit tunningoltam.

A tetejére meg a közepébe:
10 dkg étcsoki (ezen 85%-os isteni csoki volt, és nagyon jól állt neki)
1 dl laktózmentes tejszín
csipkelekvár

A tejmentes ganázson még dolgoznom kell. Most ezt a tejszínt melegítettem kb. 50 fokosra, és aztán feloldottam benne a késsel összevágott csokit. Még előtte keresztben félbevágtam a sütit. A szaftossága és a sok darabos dió miatt egyszerűbb volt úgy, hogy előtte négyfelé vágtam, és a kis téglákat könnyű volt már keresztben felezni. Megkentem a lekvárral, és utána kentem a tetejükre a csokit. Ez egy szuper máz, de a hűtőből elővéve kicsit törik (nem volt most kedvem megvárni, amíg szobahőmérsékleten annyira felpuhul, hogy szebben lehessen szeletelni).

Nekem nagyon ízlik, lehet, hogy ilyet kapok majd karácsonyra bejgli és zserbó helyett, szerintem jó csere, és időben meg szinte nulla.

Napi cukinak meg tésai záróképek. Mert bezártunk, jövőre újranyitunk. Hideg volt és eső. Még jó, hogy össze lehetett bújni a cserépkályhával.