2011. november 30., szerda

Aranyköpések és még egy kérés

Bejegyezte: Andi (a g33k.70m4 fedőnév alatt a fiam ügyködött)


Nemrég segítséget kértem tőletek unokahúgom, Mazsi diplomamunkájához szükséges kérdőívek kitöltésében. Most szeretnék beszámolni róla, hogy 161 darab kitöltött kérdőív érkezett, és ezekből a Mazsi összeállította nekünk a legviccesebb válaszokat ... és ezt szeretném megosztani veletek is. Köszönjük mindenkinek a segítségét!

Ha még diák, melyik felsőoktatási intézmény mely szakán tanul?
KJF Siófok! Problem? (Heidi kicsit szemtelen... Ráismertem!)

Hol keres leginkább gasztronómiai tartalmat?
A konyhámban! :)

Mely séfeket, szakácsokat illetve szakácsnőket ismeri a médiából az alábbiak közül?
Keith Floyd, Keith Floyd egy éve elhunyt!! (És a két duci hölgy?)
Sajnos egyiket se
Stal Juci, Budai...

Az előbb felsoroltakon kívül, mi más jut még eszébe Gordon Ramsay-ről?
a mocskos szája :)
állati gazdag lehet:)
Bunkó
Egy idióta barom, eszembe se jutna megnézni a műsorait!
'f*ck' :) Bocsi, de tényleg ez. :)
Engem idegesít :)
gomba (nem tudom, miért)
köcsög
nem csinos! (Puszi: Mama :-))
paraszt! :) de szimpatikus
párászt (Ej-ej, Viikii)
Terrorista :)
Antipatikus, Hányinger az a barom!

Kérem írja le miben változtatta főzési szokásait illetve hozzáállását a gasztronómiához! (mármint G.R.)
főzés közben parodizáljuk a párommal, vicces
Gordon Ramsay egy pökhendi alak, csak a pénzért ugrál annyit a kamerák előtt, lejáratva a gasztronómiát. Elefánt a porcelánboltban. A főzés nem biznisz, hanem érzés, ezt öli ki.
Nem sikerült hatnia rám, mert nem csinos. Puszi: Mama :-)
Az egyetlen nézhető - egyben kötelezően nézendő - tv-s séf szegény Keith Floyd volt, a Jóisten nyugosztalja! Gordon Ramsey láttán elmegy az étvágyam!

Az előbb felsoroltakon kívül, mi más jut még eszébe Jamie Oliver-ről?
a pucér feneke :)
édi és dobol
édi-bédi stílusa
cuki
cuki
Gordon Ramsey kölyökklubos verziója.
helyes :)
helyes :)
mindenbe belenyúl kézzel
Pösze
pösze <3 (ez a jel egy szívecskét formáz állítólag)
sajnos semmi. Puszi: Mama
édes, pösze

A nagy sikeren felbuzdulva szeretnélek megkérni benneteket, hogy akinek van kedve/türelme, legyen szíves kitölteni Mazsi barátnőjének és évfolyamtársának, Dórinak a diplomamunkájához összeállított kérdőívet is. Ez nem gasztronómiai témájú, viszont sokkal rövidebb, mint Mazsié. Azoknak a véleménye is érdekes, akik nem járnak szállodába (nyilván ők vannak többen), mert ebből tudhatja meg igazán Dóri a "mai magyar valóságot".



Köszönöm még egyszer a segítséget!



2011. november 29., kedd

Mézeskalács adventi koszorú


Évek óta szemezek az interneten látható szebbnél-szebb adventi koszorúkkal, de eddig se bátorságom, se időm nem volt ahhoz, hogy készítsek egyet magamnak. Most, ha már időm legalább van, összeszedtem a bátorságomat és megálmodtam a saját meseország adventi koszorúmat. Azért meseország, mert most én is meseországban érzem magam egy ideje.

A mézeskalács alapja, a csillagok és a fenyőfa a tavaly kipróbált tésztából készült, a szarvas pedig a Pepperkakor tésztájából.

Természetesen, mire sikerült összeszednem a bátorságomat, a szabadidőm lett kevés, mert váratlanul sok munkát kaptam. Aztán múlt pénteken mindent leadtam, és egyéb sok-sok akadályozó tényező után tegnap tudtam nekiállni a mézesezésnek. Sajnos mindkét tésztával gondjaim volta, a sima mézes ragadós lett, a pepperkakor pedig töredezős, így aztán nem csodálkoztam, amikor a kilyukasztott csillagok darabokra törtek a kezemben, amikor át akartam emelni őket az alapra. Ennél sokkal díszesebbet képzeltem különben, hegyekkel, fenyőkkel, de nem mertem tovább feszíteni a húrt, amikor legnagyobb örömömre a végén az egész alap nem roppant össze, már boldog is voltam. Összeroppanhatott volna, mert alatta a sütistálnak van egy kis pereme, amitől - bár nem látszik - a körlap belseje kicsit homorú.



Mindegy, ilyen lett, remélem, tetszik. Én imádom!

(Ja és ez itt a vadiúj "lájk" gombunk, Toma és Gyuszkó csinálta)



Adventi koszorú kuglóffal


Azt mondta az Andi, hogy irtó szépet csinál az idén, és fel is teszi. Mondtam, hogy akkor én is. Mármint hogy én is felteszem. Ha már nem főzök, meg nem sütök, legalábbis blogilag. Az angyalka már családi nyomásra került be a buliba (mondjuk kedvenc), szerintem kicsit túl csicsás lett vele, de elnézem neki, mert engem szeret.

Szép ez a sokféle felület, nem?


És hogy neve is legyen a gyereknek, megmutatom a kissé szénné égetett kuglófunkat. Volt még mákos-diós is, meg almás klafuti, de ők már szerepteltek doszt.


Leöntöttem csokival, hogy ne látszódjanak az elszenesedett rétegek. Recept most nem lesz. A szokásos édes kelt tészta, olyan 30 dkg lisztből összesen, kétfelé osztva, két szép nagy téglalappá kinyújtva. A vajas pamacsolás után az egyiket kakaós cukorral szórtam meg, a másikat meg fahéjassal, és feltekertem, aztán irány a forma. Forró sütőben feketére sütöm, utána meg leöntöm csokival.


És még egy normális szeletet sem sikerült megörökíteni, de hát ez van. Egyébként finom volt, hogy csak úgy ropogott a héja:)

Havi cukik: hogy itt a hideg, exponenciálisan emelkedik a kanapén fekvő, illetve arról lefolyó állatok száma.

Zsuzsi mint illegális behatoló:



Dagi cicánk, szép darab, nem mondom, de azért ha akarná, még elférne a kanapén:



És vajon kié az a szép nagy gömbölyű fenék az ablakban?


A szép képeket természetesen Rebeka csinálta, a csúnyákat meg én.



2011. november 25., péntek

A mi adventi ajándékunk....

... Nektek az, hogy mostantól kezdve a Facebook-on is követhetitek blogunkat. Mi nagyon örülünk ennek, hiszen ez lehetőséget ad nekünk, hogy egyre több emberrel kerüljünk kapcsolatba.


Várunk szeretettel mindenkit, akit érdekel, hogyan boldogul Csincsilla, Andi és Bea - valamint vendégszakácsaink - cukrászaink - a konyhában, és aki megbocsátja, hogy egy gasztroblogban néha kitérőt teszünk és megemlítjük a mindennapok örömeit-gondjait, beleértve a négylábú társainkkal történteket is.

Többfelől is érkezett hozzánk igény arra, hogy a Facebook-ra is felkerüljön blogunk, így gyorsan léptünk is ez ügyben. Hatalmas köszönet illeti Andi fiát, Tomát, aki egy nap alatt elintézte, hogy a közösségi oldalon is követhetők legyünk, lelkesen dolgozott azon, hogy mindenféle igénynek megfeleljen a Facebook-oldalunk.

Szívesen fogadunk mindenféle építő kritikát, kommentet, ezért kérünk Benneteket, ne fogjátok vissza magatokat, észrevételeiteket bátran írjátok meg nekünk.

És most a legfontosabb.

Facebook elérhetőségünk a következő:



A Mazsolino által készített koszorú fotójával kívánunk mindenkinek nagyon kellemes, szép, adventi heteket, készülődést az év legszebb ünnepére: a karácsonyra. Ne felejtsétek: vasárnap advent első vasárnapja lesz, az első gyertyát a hagyományok szerint ezen a napon kell meggyújtani.



Szívből jövő ajándék egy szerencsésnek!

Kép innen
Olyan, mintha régóta ismerném Fernelt. A kezdetektől olvasom blogját, ami nem gasztroblog, hanem egy vidéken élő és ott munkát kereső ember naplója. Tudom, hogy nagyon nehéz év áll mögötte, és ő most mégis ajándékot szeretne adni valakinek azért a sok jóért, amit innen-onnan kapott az elmúlt év során. A képen látható saját készítésű finomságokat az a szerencsés nyerheti meg, aki vasárnap éjfélig hagy egy kommentet a blogjában. De ez még mind nem elég, egy hasonló csomagot szeretne küldeni egy rászoruló családnak is, akit ez a szerencsés nyertes nevezhet meg. Írjunk neki minél többen, annyira szeretnék örömet okozni neki! Mert neki az az öröm, ha adhat.

Itt lehet jelentkezni.





2011. november 22., kedd

Boeuf bourguignon vagyis burgundi marharagu

Akkor most én blogolok egy picit Andi helyett. :)

Hétvégén nagy lépésre szántam el magam: úgy döntöttem, kipróbálom azt az ételt, amit az idei családi karácsonyi ebédre szánok. Azt, amiről csak jókat hallottam és ami kb. 1,5 éve mocorog a fantáziámban, amióta láttam a Julie & Julia című filmet. Aki látta, az tudja, hogy miért szántam rá magam próbafőzésre: a filmben Julie is elrontja elsőre Julia Child híres marháját, ami ráadásul hosszú órákon keresztül készül.

Minden évben mást találok ki karácsonyi ebédre, a levesen kívül nem szokott ismétlődni a menü. Idénre ezt gondoltam. Azt hiszem jól döntöttem, mert átment a próbán. Megéri a sok pepecselést. :)

A recept alapvetően 3 részből áll:
1. a hús előkészítése / elkészítése
2. a gomba elkészítése
3. a hagyma elkészítése

Majd az egészet egy edényben összesütni.

Az eredeti receptet szerettem volna használni, ami eredeti nyelven így szól. A Mindmegettén pedig nagyon jól le van fordítva, ezt vettem alapul. Két személyre készítettem az ételt, ezért néhány alapanyag mennyiségét csökkentettem. Némelyiket viszont hagytam úgy ahogy a receptben van, a megfelelő ízhatás elérése végett. Végül akkora adag lett belőle, hogy 3 ember is jól lakott volna vele.


Hozzávalók a marhahúsos raguhoz (2-3 főre):
- 10 dkg húsos szalonna (erdélyi)
- 1 evőkanál olívaolaj
- 60 dkg marhahús felkockázva
- 1 közepes sárgarépa
- 1 közepes vöröshagyma
- 1 csapott teáskanál só
- 1 kávéskanál bors
- 2 csapott evőkanál liszt
- 3 dl vörösbor
- 3 dl húsleves / csontlé
- 1 kis konzerv sűrített paradicsom
- 2 gerezd fokhagyma
- fél teáskanál kakukkfű
- 1 babérlevél

A szalonnáról eltávolítottam a bőrét és felcsíkoztam fél centi vastagra. Bőséges vízben, forrástól számítva kb. 10 percig főztem. Lecsöpögtettem, megszárítottam. Egy serpenyőben mindkét felét halványbarnára pirítottam, majd egy mély, jénai tálba kiszedtem.

A marhahúst szerencsére anyukám kedvenc hentese felkockázta nekem, így azzal nem volt más dolgom, mint hogy átöblítettem és papírtörlővel megszárítgattam. A serpenyőben lévő szalonnazsírhoz hozzáadtam az olívaolajat és ebben a keverékben megkapattam a hús minden oldalát. Egyszerre csak kis adagot helyeztem a serpenyőbe. Ezután a húst is félretettem abban a tálban, amibe a szalonnát szedtem ki.

A visszamaradt zsiradékban megpirítottam a vékonyra szeletelt hagymát és a felkarikázott sárgarépát. Ezt nem kellett leszűrni, mert olyan kevés zsíron kevergettem a zöldséget, hogy szinte a teljes mennyiséget felszívta.

A húst és a szalonnát megszórtam sóval, borssal, liszttel. Jól összekevertem. A tálat fedő nélkül a 230 fokosra előmelegített sütő közepére helyeztem. Néhány perc után kivettem és újra átkevertem a húst. Újabb pár percre visszatoltam a sütőbe az edényt. Ahogy a recept írta, egy vékony, ropogós réteg keletkezett a marhán a megbarnult liszttől.

Kiemeltem a tálat a sütőből és mérsékeltem annak hőfokát 160 fokra. Bár nem volt egyértelműen leírva, de én hozzáadtam a húshoz a répát és a hagymát. Ráöntöttem a bort (burgundi helyett egri bikavér volt) és a húslevest, hozzáadtam a paradicsompürét, az áttört fokhagymát, a kakukkfüvet és az elmorzsolt babérlevelet. Jó alaposan összekevertem, majd lefedtem a jénait, és a sütő alsó harmadára toltam.

Jó sokáig nem kellett hozzányúlnom (kb. 3 óra), csak arra figyeltem, hogy a leve egyenletesen, lassan forrjon.

Közben elkészítettem a gombát. Ennek a leírása is megtalálható a Mindmegettén az említett receptben.
Szóról szóra le van fordítva Julia Child eredeti receptje, amit megtalálhatunk híres szakácskönyvében. És itt. Sajnos ebben a hivatkozásban hibás a hússal kapcsolatos fájl, ezért linkeltem be oda egy másik forrást.

Na de vissza a gombához.

Hozzávalók a 2-3 személyes adaghoz:
- 25 dkg gomba
- 1,5 evőkanál vaj
- 1 evőkanál olaj
- 1 szál újhagyma
- esetleg só, bors (én kihagytam)

A gombákat megtisztítottam feldaraboltam. Ha nagyon pici gombáink vannak, hagyhatjuk egyben, nem kell aprítani. Az újhagymát felkarikáztam a zöldjével együtt.

A leírás szerint a következőképpen lesznek szép pirosak a gombák:

"A megfelelően pirított gomba enyhén barna, és nem izzadja a nedveket főzés közben; ehhez a gombáknak száraznak kell lenni, a vajnak nagyon forrónak, és a gombák nem lehetnek zsúfoltan a serpenyőben. Ha egyszerre túl sokat pirítanál, akkor pirítás helyett párolni fogod őket – a nedvek kiszöknek, és a gombák nem barnulnak. Ha tehát nagy mennyiséget szeretnél készíteni, több részletben pirítsd őket."

A serpenyőben felmelegítettem az olaj és a vaj keverékét. Akkor megfelelő a zsiradék hőfoka, amikor a vaj habzása alábbhagy. Ekkor kis részletekben - mint a húst - beledobtam a gombát. A tűz felett 4-5 percig rázogattam a serpenyőt, és amikor már mindenhol egyenletesen szép piros volt a gomba, leszűrtem és félretettem Jöhetett a következő adag. Amikor mindegyik megpirult, visszatettem az egészet a serpenyőbe, belekevertem a hagymát és néhány percig még együtt sütöttem. Leszűrtem, hogy ne maradjon rajta sok olaj.

Ezután félretettem a gombát.


Jöhetett a hagyma. Ez egy kicsit becsapott engem. Ugyanis a Mindmegettén látható fotón gyöngyhagymával készült az étel, a leírásban viszont nyers fehérhagyma szerepel, ráadásul 18-24 db van megadva. Úgyhogy szépen mondtam is anyukámnak, hogy kb. 20 db gyöngyhagymát vegyen nekem. Anyu nem értette, hogy mit kezdenék olyan kevés gyöngyhagymával, úgyhogy hozott kb. 15 dkg-t, ami úgy ránézésre 35-40 szem lehetett.

Aztán kiderítettem a félreértés okát és utánaolvastam az elkészítési módnak. Végül örültem, hogy ecetes gyöngyhagymával dolgozhatok, mert azt csak meg kellett pirítanom.

A nyers fehérhagyma elkészítésére Julia Child két féle módot is javasol. Mármint az előbarnítás után. Meg lehet főzni borban, vízben vagy húslevesben fűszerekkel együtt, vagy akár meg is lehet sütni. Mindegyik esetben vigyázni kell, hogy megtartsa formáját, ne essen le róla egyetlen réteg héj sem és ne puhuljon meg túlságosan.

De hát az ecetes gyöngyhagyma már így is eléggé puha, így maradtam a barnításnál.

Hozzávalók:
- kb. 15 dkg ecetes gyöngyhagyma
- 1 evőkanál vaj
- 1 evőkanál olaj

A vaj és olaj keverékét felmelegítettem és amikor buborékozni kezdett, beledobtam a hagymákat. Nem volt sok, egyszerre belefért a serpenyőbe. Néhány percig rázogattam a tűz felett és amikor már megbarnult mindenhol, leszűrtem róla az olajat.

A hagymát is félretettem.


Kb. 3 óra sütés után megfelelően puhának éreztem a húst. Kivettem az edényt a sütőből - olyan illata volt hogy csak na! - , merőkanállal egy másik edénybe mertem a szaftot, úgy hogy közben egy szitán átszűrtem. A recept szerint mindent ki kellene emelnem a sütőtálból, aztán kimosnom, de erre nem voltam képes. A nagyja levet átszűrtem egy kis lábasba és felforraltam. Közben folyamatosan szedtem le róla a zsírt. Persze ezt sem sikerült 100 %-osan megoldanom, de a nagy része eltűnt róla. Egy viszonylag sűrű szaftot kaptam.

A húst egyenletesen beborítottam a gombával majd a gyöngyhagymával, ráöntöttem a szaftból annyit, hogy majdnem ellepje (maradt is még belőle) és lefedve visszatoltam a sütőbe a tálat még kb. 20 percre.

Ez után nem bírtam tovább, kivettem a sütőből és felfaltuk majdnem az egészet. :) Petrezselymes rizst készítettem hozzá, de karácsonykor krokett lesz mellé.

Pontosan olyan lett mint amilyenre számítottam, amit elképzeltem az elmúlt másfél év alatt. Az omlós marhahús, a sűrű, fűszeres szaft, a 3 féle hagyma és az a hihetetlen finom illat, ami a sok-sok óra alatt szállt a sütőből meggyőzött arról, hogy megfelelő karácsonyi ebéd lesz Julia néni egyik specialitásából. :)

A munka összességében egyébként kb. 1,5 órányi volt.



2011. november 20., vasárnap

Karácsonyi hangulatú almás pite




Nem tudom miért, de mostanában nagyon szeretem az almás sütiket, édességeket, bár a fiam egyfolytában csokisért könyörög. Legközelebb majd neki is kedvezek, de most még muszáj volt sütnöm egy finom almás pitét, olyan szép almákat kaptam unokatesómtól. A recept Dr. Oetker oldalán Amerikai amláspite néven fut.

Hozzávalók a tésztához:

- 350 g liszt
- késhegynyi sütőpor
- csapott teáskanál só (kicsit kevesebbet tettem bele)
- 175 g szobahőmérsékletű vaj
- 1 tojás fehérje (közepes tojásból)
- 50 ml (kb. 4-5 evőkanál) hideg víz

A lisztet elkevertem a sütőporral és a sóval, hozzáadtam a vajat, a tojásfehérjét, majd kicsit később a vizet is és addig kevertem a robotgéppel, amíg össze nem állt. Hűtőbe tettem 30 percre. Ezalatt elkészítettem az almatölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:

- 1 kg alma
- 100 g porcukor (én kevesebbet, kb. 80 grammot, és kristálycukrot tettem bele, és elég volt)
- 1 mokkáskanál fahéj
- én tettem még bele kb. fél-fél mokkáskanál szegfűszeget és gyömbért is
- 50 g búzadara

A tetejére:
- 1 tojás sárgája
- 1 evőkanál tej (vagy víz)

Az almákat meghámoztam, lereszeltem és összekevertem a cukorral és a fűszerekkel. Egy lábosban megpároltam, majd lehúztam a tűzhelyről, és hozzákevertem a búzadarát.



A tésztát elővettem a hűtőből, 1/3-ad részét kinyújtottam, és beleillesztettem a kivajazott tortaformába (nem 28 cm-es az enyém, hanem csak 22) úgy, hogy csak az alján legyen tészta. Villával megszurkáltam és 200 fokon 15 percig elősütöttem. Amikor megsült, kivettem a sütőből, hagytam egy kicsit hűlni. Ezalatt (tehát amíg hűlt) a maradék tészta egy kisebb részét megint kinyújtottam és olyan szélességű csíkokat vágtam, amivel a tortaforma oldalát be tudtam tapasztani. Sajnos az én tésztám sülés közben összement a tortaforma alján, így kellett egy kis pótlást csinálnom a süti alján ebből a peremből.

Amikor az oldala is be volt tésztával fedve, beleöntöttem az almatölteléket, és ismét egy darab tésztát kinyújtottam kör alakúra, amivel befedtem az egész sütit. A maradék tésztából az új ikeás kiszúrómmal egy rénszarvast, másik sütiformákkal pedig holdat és csillagokat szúrtam ki, majd ezzel díszítettem karácsonyi hangulatúra a pitét. A tetejét lekentem vizezett tojássárgával (nem volt itthon tej :-( !), és visszatoltam a sütőbe újabb 45 percre.

Elég hamar beborítottam sütőpapírral a tetejét (nem volt itthon fólia :-( !), mert elkezdett nagyon barnulni. Így sütöttem a sütési idő végéig.


Nagyon finom lett!

További almás piték a blogon:
- Hajni barátnőm kedvence, egy villámgyors és nagyon finom almás pite, ezzel fogjuk ünnepelni az ötösre sikerült vizsgáját is a jövő héten
- Csincsilla gyors almáspitéje
- Bea gyönyörű Amerikai almás pitéje
- Csincsilla egyik kísérlete: Almás pite szilvalekvárral, dióval és mákkal
- Csincsilla szilvalekváros-diós almás pitéje
- Nagymama almás pitéje Csincsillától
- Almás pite, ahogy Kata készíti Pécsen
- Hajnitól kapott almás pite recept, aminek az első sorában az állt, hogy tőlem van... ennyit a családfájáról

Almatorták a blogon:
- Stockholmi almatorta
- Linzi almatorta (inkább pite szerintem)
- Csincsilla Dióhabos almatortája
- Csincsilla Reform almatortája
- Tejkaramellás almatorta, amit Borinak sütöttem
- Tarte tatin Csincsillától
- Elzászi almatorta Csincsillától
- Mandulás almatorta megint csak Csincsillától
- Csincsilla Amerikai almatortája
- Normandiai almatorta megint Csincsillától
- egy Egyszerű almatorta Csincsillától

Finomabbnál finomabb almás sütik a blogon:
- Bea Almás lepénye
- Bea egyszerű, de finom Almás táskája leveles tésztával
- a gyönyörű Tarte fine Csincsillától szintén leveles tésztával
- Almás-diós süti, amit unokatesóm, Éva sütött saját szülinapján nekem
- Almás klafuti Csincsillától
- Almás rakottas zabpehellyel, ezért irtó egészségesen, Csincsillától
- Almás süti mogyoróval, amit Csincsilla receptje alapján csináltam

Remélem, nem hagytam ki egyet sem!



A tökéletes krumplifőzelék


Folyamatosan keresem a megoldást a rántással kapcsolatos problémámra, így aztán próbáltam már habarással és sűrítéssel készült főzelékeket, leveseket, de egyik sem volt az igazi. Most - úgy érzem - megtaláltam a nekem legjobban megfelelő készítési módot a Morzsáló blogon.

Hozzávalók:

- 80 dkg burgonya (unokabátyámé természetesen)
- 1 fej vöröshagyma
- só
- 3 babérlevél
- 1 evőkanál piros paprika
- 2 dl tejföl
- 1 evőkanál liszt

A hagymát felkockáztam, kicsi olajon üvegesre dinszteltem. Megszórtam piros paprikával, beletettem a karikára vágott krumplit és felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Sóztam, beletettem még 3 db babérlevelet. Fedő alatt takaréklángon főztem, amíg a krumpli megpuhult, majd behabartam. A habarás úgy készült, hogy 2 dl tejfölben kézi habverővel csomómentesre kevertem a lisztet.


Majdnem tökéletes lett, annyit rontottam csak el, hogy a fedőt azért résnyire nyitva hagytam, mert  különben fröcskölt a forrásban lévő lé, így aztán egy kicsit elfőztem a levét, kevés lett a főzelék "szaftja". Amúgy tökéletes lett ízre is, és nagyon gyorsan elkészült, ráadásul nem kellett rántásos edényt mosogatni.



2011. november 17., csütörtök

Vesztes helyzetből győzni


Micikétől kaptam egy nagyon izgalmas receptet, és elég hosszú ideje készülök már arra, hogy megcsináljam. Ez egy almás palacsinta lenne mascarponés töltelékkel és fahéjas almás öntettel. Csúcs! A nyál összefut a számban már attól is, hogy leírom. Nekem azonban nagy szervezést igényel, ha 3 hozzávalónál több friss alapanyag kell, hogy az mind legyen itthon, ezért is tartott hosszabb ideig a készülődés. Ehhez ugyanis kell, hogy legyen a hűtőmben alma, mascarpone, tejszín, tojás, tej -- persze tej mindig van itthon nagyobb mennyiségben, csak épp amikor kéne valamibe, akkor derül ki, hogy most éppen csak annyi van, amennyi a reggeli kávénkhoz kell, nem szabad hozzányúlnom. Mostanában nem raktárazok semmilyen élelmiszert, nincsenek nagybevásárlások, általában azt veszem meg, ami az épp kitalált kajához kell. Nemrég a piacon a pillantásom a házi tejszínre esett, és direkt ehhez az édességhez vettem is egy üveggel, a mascarponét pedig sikerült beszereznem már korábban, és még a szavatossága se járt le.

Tegnap este nekiálltam a finomságnak: egy evőkanálnyi vajon karamellizáltam két evőkanál cukrot, és amíg az barnult a serpenyőben, meghámoztam és felnegyedeltem egy almát. Amikor a cukor barnulni kezdett, rászeleteltem az almát, kicsi vizet öntöttem alá, megszórtam fahéjjal és megpároltam. Nekiálltam ezután a mascarponés tölteléknek: a tejszínt elővettem, és ekkor láttam meg, hogy a finom házi tejszínem szavatossága 2 napja lejárt, és azt nem kalkuláltam be, hogy ez nem olyan, mint a bolti tartós és féltartós tejszínek, amiket a lejáratuk után egy hónappal is simán habbá lehet verni, ez megsavanyodott, ahogy illik. Azért én erőszakosan megpróbáltam felverni, de persze nem sikerült. Nagyon elkeseredtem. Iszonyűan kívántam! Mit csináljak?


Az édes fahéjillat már betöltötte az egész lakást, nem bírtam volna nem enni, ezért elővettem a hűtőből a házi joghurtot (ez mostanában mindig van itthon, a kenyértésztába is szoktam tenni belőle), kivételesen meg se volt romolva, úgyhogy egy tálba kanalaztam pár kanállal, és rámertem a forró fahéjas almát. Isteni volt! Az egészet felfaltam nagyjából három adagban, majd ma újra megcsináltam, és így fotó is készülhetett róla.


A jéghideg, savanykás joghurt és a forró, édes, fahéjas alma remek párosítás! A fahéj nem mellesleg híres afrodiziákum is, na nekem nem potencianövelő, hanem hangulatfokozó hatása miatt jött jól aznap este. Mert el is múlt tőle a nyűgösségem.



2011. november 16., szerda

Zsömlesütés új módszerrel


Majdnem tökéletes külsejű zsömléket sütöttem ezzel a nekem új, tepsivel-letakarós módszerrel, amit a Mamus süt, főz, öltöget blogban találtam. Már sokszor olvastam, hogy letakarva sütve a kenyeret sokkal ropogósabb lesz a héja, és mivel én mindig zsemléket sütök (a fiam azt jobban szereti), magamtól nem jöttem rá, hogyan lehetne megoldani a zsömlék letakarását. Szerintem fantasztikus ötlet! Most próbáltam negyedszerre, és most már tényleg majdnem tökéletes lett, ezért beírom ide, hogy legközelebb emlékezzek rá, mit is akarok változtatni, hogy tényleg hibátlan legyen.


Az az egy biztos, hogy így letakarva sokkal nagyobbra kelnek meg a zsömlék, volt olyan próbálkozásom is, ahol majdnem kifolyt a kenyértészta a tepsiből, teljesen összenőttek, beterítették az egész tepsit, így gyönyörű szögletes minikenyérkéket kaptam végül, mert a sütés után a széleknél könnyen szétválaszthatók maradtak.

Saját kenyértészta receptemet használtam, ami aktuális kedvem szerint mindig változik:

- 50 dkg liszt
- 3 dl víz
- 1 evőkanál só
- 1 kávéskanál cukor
- 2 dkg élesztő (vagy kevesebb, nem mértem)

Nem kötelező, de most még ezeket is tettem bele:

- 1 evőkanál búzasikér (amit ugye Csincsilla is mindig szokott tenni a kenyértésztáiba, csak elfelejti beírni!)
- 2 evőkanál házi joghurt (ötletszerűen)
- 2 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt

Nem tettem bele, de előfordult már ez is:

- lehetne még: maradék krumplipüré, joghurtból lecsöpögtetett savó, magok, különböző lisztek

A tésztát dagasztókarú robotgéppel szép simára dagasztottam, hagytam duplájára kelni, aztán nem gyúrtam át, hanem jó vizes kézzel rögtön  9 db zsömlét szaggattam belőle. Sütőpapírral borított ún. gáztepsire rendeztem őket (ez az a tepsi, amit adnak a sütőkhöz), meleg vízzel megkentem bőven, és ráborítottam a másik ugyanilyen méretű tepsit, hogy légmentesen zárja. Betettem a hideg sütőbe kelni egy fél órára, aztán a fölső tepsit spriccelővel alaposan bevizeztem, hogy csöpögjön róla a víz, visszaborítottam a zsömlés tepsikre és 175 fokon 30 perc alatt megsütöttem.


A sütő második polcán sütöttem (a legalsó az 1-es!), és így 30 perc alatt az alja gyönyörű piros lett, de fölül még fehér maradt. Ekkor visszatoltam a legfölső polcra 10 percre, hogy a teteje is szépen megpiruljon. Legközelebb a 3. polcon fogom a zsömléket sütni ezen a hőfokon.

Amikor megsült, kivettem a sütőből és forrón megspricceltem őket hideg vízzel, hogy megrepedezzen. Rácsra tettem kihűlni.



Tojásspórolós házi tészta


De hát honnan is kezdjem el? - vág bele Révész a Francia lány című számába. És most én is itt ülök, és nem tudom, honnan kezdjem a tegnapi vacsora leírását.

Azzal kezdődött, hogy szerettem volna Anna majdnem bolognaiját újból elkészíteni, de most már tökéletesre. Ehhez viszont újfajta tésztát terveztem, amit egy különleges eszközzel kell készíteni. Ezt unokatesómtól kaptam, Horvátországból hozta pár évvel ezelőtt egy nyaralásról:

A recept és az eszköz, rajta egy szárított mintadarabbal
A horvát šurlice szerintem ugyanaz a tészta, mint az olasz pici, amivel Jamie Olasz kaják c. szakácskönyvében találkoztam, és nagyon régóta szeretném kipróbálni. Itt jön a bonyodalom! Van ugye a megszokott tésztarecept: 1 tojáshoz 10 deka liszt (ez szerintem 1 fős adag), aztán van a horvát recept, ami a fotón látszik, és van Jamie olasz receptje: 455 g finomra őrölt kukoricaliszt, kb. 200 ml víz (4 főre írja). Melyiket csináljam? 


Persze itt a recept, mert a papír másik oldalán volt...
Hosszas vívódás után a šurlicekészítő eszközhöz mellékelt receptet választottam. Hozzávalók:


- 1 kg liszt
- 2 tojás
- 1 dl olaj
- 0,35 l víz


Persze rögtön a felét vettem mindennek így elsőre. Összegyúrtam a tésztát, és elkezdtem 1 dkg-os darabokra tépkedni. Felsodortam az első tésztát, majd alig tudtam lehúzni az eszközről. Megpróbálkoztam a másodikkal is, kb. 5 percbe telt a sodrás, megint alig tudtam lehúzni. Na ez már nekem is sok volt, mert kiszámoltam, hogy ezzel a tempóval 250 percig tart a tésztakészítés, úgyhogy gyorsan újra összegyúrtam a tésztát és előbányásztam a tésztanyújtó gépemet, hogy a szokásos módon szélesmetéltet készítsek.




A nyújtáshoz nagyon kellett lisztezni ezt a tésztát, mert folyton elszakadt, de aztán végül sikerült megküzdenem vele, és rengeteg szélesmetéltem lett az egytojásos tésztából. Igazán spórolós adag, a hagyományos módszerrel ehhez 5 tojásra lett volna szükség! A tészta felét a géppel vágtam szélesmetéltre, a másik felét pedig késsel, kicsit szélesebbre. Főzéskor pedig kiderült, hogy ezt még sokkal kevesebb ideig kell főzni, mint a szokásos friss házi tésztát. Én kicsit túlfőztem.




Aztán elkészítettem hozzá a szószt: 6 gerezd fokhagymát és 3 ág friss rozmaringot apróra vágtam, olajon jól megsütöttem. Sokkal tovább kell sütni, mint ahogy azt a fokhagyma megkeseredésétől félő szakács gondolná, de azért még ne égjen meg. Amikor elkezdene barnulni a fokhagyma, ráöntöttem 7 deci házi paradicsomlét, és ebbe tettem a 35 dkg darált húst. A hús azonnal szépen szétolvadt a folyadékban, nem kellett villával tördelni, stb. stb., hanem csak kevergetni folyamatosan. Azt tapasztaltam azonban, hogy amint a hús a paradicsomszószba került, a szósz kivilágosodott, majdnem rózsaszín lett, s mivel ez nem tetszett, a főzés végén adtam még hozzá paradicsomlét, hogy a színét kicsit visszanyerje. Így aztán kicsit túl paradicsomos lett most a szószom, de nagyon-nagyon finom! Ezért szerintem érdemes először csak a paradicsomlé felét használni, abba a darált húst, és utána a maradék paradicsomlét. Sóztam, borsoztam, picike cukorral ízesítettem és kész.


És ha már sikerült 4 tojást megspórolnom (120 Ft), akkor igazán megérdemeltem ehhez a finomsághoz egy szép darab parmezán sajtot (1700 Ft), meg is vettem. A maradék tésztát megszárítottam és ezt fogom a zsírosbödönömben tárolni!



2011. november 14., hétfő

Cseh túrós bukta - Cseh est


A cseh estre valami finom cseh édességet is szerettem volna készíteni és így botlottam bele ebbe a cseh túrós bukta receptbe. Nem tudom, ha jobban elmélyültem volna a receptben, rájöttem volna-e már olvasáskor, hogy nem jók az arányok, esetleg valami el van írva, de szerintem 30 dkg túróhoz 20 dkg cukor kicsit sok. És mivel csak gyorsan átfutottam a hozzávalók listáját, hogy tudjam, a piacon mennyi túrót kell vennem, így aztán a sütéskor már nem tudtam a túró mennyiségét növelni, hanem a cukrot csökkentettem. A cseh túrós bukta ezért nem lett tökéletes, viszont szép.

Hozzávalók a tésztához:

- 60 dkg liszt
- 3 dl tej
- 3 dkg élesztő
- 2 tojás sárgája
- 1 evőkanál cukor (ezt viszont keveselltem, 2 evőkanállal tettem bele, de mehetett volna több is, hogy édesebb legyen a tészta)
- 2 evőkanál olvasztott vaj

Az élesztőt pici cukros tejbe felfuttattam, majd összedolgoztam az olvasztott vaj kivételével az összes többi hozzávalóval. Később adtam hozzá az olvasztott vajat és simára dagasztottam a géppel. Vékonyan kiolajozott tálban duplájára kelesztettem, majd lisztezett deszkán másfél ujjnyi (néhol kevesebb) vastagra nyújtottam és egy pohárral kiszaggattam. Mindegyik közepébe jókora lyukat vájtam az ujjammal a tölteléknek.


Hozzávalók a töltelékhez:

- 30 dkg túró (szerintem inkább 50 dkg kéne)
- 20 dkg cukor (én 3 evőkanál kristálycukrot és egy zacskó vaníliás cukrot tettem)
- 1 tojás sárgája
- fél citrom héja (biocitromé a mélyhűtőből)
- 10 dkg mazsola
- 2+1 tojás fehérje

A túrót áttörtem, krémesre kevertem a többi hozzávalóval, legvégül hozzáadtam a 2 tojás fehérjéből vert kemény habot. Ezt a krémet tettem a bukták kivájt üregébe, majd megkentem őket a maradék tojás fehérjével. Betettem a hideg sütőbe, 180 fokra állítottam, hogy melegedés közben még keljenek, és ezen a hőfokon sütöttem szép pirosra. Még forrón vaníliás porcukorral hintettem meg.


Sajnos nem lett tökéletes, de szerintem pici módosításokkal az lehetne, ezért nem dobtam ki rögtön ezt a receptet. 18 darab túrós bukta lett belőle, jól lehet lakatni vele egy egész hadsereget is.



Knédli - Cseh est

Frissen nem volt időm lefényképezni, ez itt egy másnapos knédli másnaposan fotózva

Soha életemben nem ettem knédlit, sőt még csak nem is láttam, ezért izgalmas vállalkozásnak tűnt vendégeket hívni erre a kísérletre. Európa eszik szakácskönyvemben bukkantam a receptre, de aztán utánanéztem a neten, és már-már knédliszakértővé képeztem ki magam, ugyanakkor sikerült teljesen elbizonytalanodnom, ugyanis rengeteg félét találtam: krumplisat, simát, kenyérkockásat, vízben főzöttet és gőzben pároltat egyaránt. Cseh vendégeimmel egyeztetve végül a Rita konyhája blog receptjét használtam, és állítólag tökéletesen sikerült.

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt (eredetileg rétesliszt van a receptben, de pont az nem volt itthon, úgyhogy sima lisztet használtam)
- 3,5 dl víz
- 1 tojás
- 2 dkg friss élesztő
- 1 teáskanál cukor
- 1 teáskanál só
- 1 evőkanál búzasikér (nem kötelező, de állítólag jót tesz minden kenyértésztának)

Na most a búzasikérről azt kell tudni, hogy nemrég, amikor abban a bizonyos újpesti bioboltban jártam (őrölt mustármagért), egyszer csak szembetaláltam magam a búzasikérrel. Sokat olvastam már róla, hogy jót tesz a kenyértésztának, ha növeljük a liszt sikértartalmát ezzel a hozzávalóval, ezért gyorsan vettem magamnak egyet, de mivel olyan rendes vagyok, azonnal hívtam Csincsillát is, hogy vegyek-e neki is. Mire azt válaszolta, hogy neki már van és mindig tesz egy evőkanállal a kenyértésztáiba, csak lehetséges, hogy nem szokta beleírni a receptekbe? Jaj hát el se hiszi, hogy ezt elfelejtette, és nyugodtan kiszerkeszthetem ezért... Hát tessék.

Az élesztőt 1 deci cukros vízben felfuttattam, közben a lisztet a elkevertem a sóval, közepére mélyedést vájtam és beleütöttem egy tojást. Amikor az élesztő felfutott, ebbe a mélyedésbe öntöttem azt is, és elkezdtem dagasztógéppel dagasztani. Fokozatosan hozzáadtam a többi vizet is, majd jó hólyagosra dagasztottam. A tálat és a tésztát vékonyan beolajoztam, és egy órát hagytam kelni, ekkorra szépen kidagadt a tálból.

Kicsit oldalról

Egy nagy fazékban feltettem annyi vizet forrni, hogy a párolóbetét alja ne érjen a vízbe. A tésztát lisztezett deszkán kicsit átgyúrtam, két cipóba osztottam. A párolóbetétet az ujjammal vékonyan kiolajoztam és beletettem az egyik bucit, majd 25 percig gőzöltem lefedett lábosban. A fedőt közben nem szabad emelgetni, ezért örültem, hogy üvegfedőm van, mert folyamatosan tudtam ellenőrizni, hogy mi folyik odabent. Szerencsére gyönyörűen alakultak a dolgok a gőzben. Amikor az első elkészült, kiemeltem, deszkára tettem, vékonyan beolajoztam, hogy ne száradjon ki, és a második bucit is meggőzöltem. A vacsorához vékonyan felszeleteltem nyolcunknak másfél knédlit.

És hátulról is
Óriásira nőttek a gőzben és szerintem gyönyörűek lettek! A vendégek azt mondták, pont ilyennek kell lennie, ráadásul még a gyermekemnek is ízlett. Szerintem pont olyan, mint egy főtt kenyér, jó sok szaftot fel tud szívni, persze ha sikerül szaftosra sütni a húst... (Sajnos Ritának nem tudtam megköszönni a receptet, mert technikai problémák miatt a blogja nem engedett kommentelni.)

A knédlit legjobb frissen fogyasztani, a maradékot pedig eltenni a mélyhűtőbe. A hűtőben tartott kis darabka - amiből Micike vágott magának ebédre a munkahelyén - szombattól keddig (3 nap) volt ehető, szerdára megpenészedett.



Párolt káposzta - Cseh est


Bármilyen hihetetlen, én nem tudok jó párolt káposztát csinálni - legalábbis az utóbbi években mindig elrontom. Lehet, hogy nagyon rágörcsölök, én magam sem értem, merthogy régebben szinte mindennapos volt ez az étel nálam, egy-egy hétvégén biztososan szerepelt valamilyen finom husi kísérőjeként. Aztán mivel mindig elrontottam, vagy legalábbis nekem nem ízlett, elhagytam az étlapról, de most muszáj volt elkészítenem a knédli és a sült hús mellé. Az interneten kerestem hozzá receptet, végül a Mama-főztje blog receptjét használtam icipici módosítással.

Hozzávalók:

- kicsit talán több, mint 1 kiló káposzta legyalulva
- két fej hagyma vékonyra szeletelve
- 2 kávéskanál só
- fél deci olaj
- 8 evőkanál ecet
- 8 evőkanál cukor
- fél mokkáskanálnyi (vagy ízlés szerint) őrölt kömény

Bár nem a vendégség napján, hanem már előző este nekiálltam, nem volt időm besózni és fél órát állni hagyni a káposztát, úgyhogy rögtön azzal indítottam, hogy a hagymát kicsi olajon megdinszteltem, rádobáltam a frissen vágott káposztát és megsóztam. Hatalmas fazékban fedő alatt pároltam őket, majd megszórtam 6 evőkanál cukorral és 6 evőkanál ecettel a káposztát. Mivel nekem még nem ízlett, és a színe se tetszett, másik edényben kicsi olajon megbarnítottam 2 evőkanál cukrot, erre rádobtam a félkész káposztát, kevergettem, pároltam, édesnek találtam, ezért újabb 2 evőkanál ecettel meglocsoltam és kicsi őrölt köménnyel is megszórtam. Végül sehogyan se ízlett, biztosan az én hibám, hát befejezettnek tekintettem a pároltkáposzta-projektet és egy másik fej káposztából nekiálltam káposztasalátát csinálni.



Szerencsére a vendégség napjára mindkettő elég jó formába került, legalábbis a drága vendégek megdicsérték és szépen fogyasztották is. A fotón már csak a maradék látható.



Sült csülök - Cseh est


Megvolt szombaton a cseh vendégség nálam, cseh menüsorral: sült hús + párolt káposzta + knédli. Az ötlet Európa eszik szakácskönyvem lapozgatása közben merült fel, amikor a cseh fejezetben rábukkantam a knédli receptjére. A knédli mellé pedig sült csülköt találtam ki, amihez az interneten kerestem receptet, és itt találtam egy nagyon izgalmas pácot, bár hosszan barátkoztam a mi Beánk sült csülök receptjével is, de azt sajnos el kellett vetnem két okból: az egyik, hogy már nem volt időm a cserépedény előkészítésére, beáztatására, a másik pedig, hogy abba nem fért volna bele a két csülök - bár most, hogy újraolvastam Bea receptjét, lehet, jobban jártam volna vele, mert annak a leírás szerint sokkal több szaftja maradt sütés után. Tehát az interneten talált receptet kicsit módosítottam, és így is finom lett, viszont a nagy kavarodásban nem sikerült jó fényképet készítenem róla, mert az étkezőben a szokott helyemen, ahol a fény már be van állítva ételfotózáshoz, most a szépen terített asztal volt (sajnos azt elfelejtettem lefényképezni), a konyhában pedig csak neonvilágítás van, amitől a legfotogénebb étel is borzasztóan néz ki a képeken.

Legalább 20 éve annak, hogy eldöntöttem, egyszer elutazom Prágába, de még sosem volt rá pénzem, időm vagy valami mindig hiányzott. Így aztán - jobb híján - hazahoztam a lakásomba Prágát ezzel a cseh vendégséggel. Persze tiszta bolond vagyok, hogy vendégeket hívok olyan ételekre, amiket először próbálok elkészíteni, és ezzel jó nagy stresszt okozok magamnak, de megérte! Minden jól sikerült, legalábbis azt hiszem.

Nyolcunknak vettem két szép nagy csülköt a Lehel piacon. Mostanában oda járok húsért, mert az utóbbi néhány alkalommal nem csalódtam benne, nincs halszag, nincs kemény hús, nincs átverés. Persze tudom már, melyik hentesektől kell vásárolnom.

A csülköket megmostam hideg vízzel, nagyon éles késsel lekapargattam a bőrét. Beirdaltam, és besóztam. Amíg a sóban álltak, elkészítettem a pácot: aprítógépbe dobáltam egy közepes fej hagymát, 6 gerezd fokhagymát, két mokkáskanál házi mustárt, két kávéskanál házi paprikakrémet, őrölt borsot és fél deci olívaolajat, majd az egészet összeturmixoltam. Ezzel a páccal aztán bekentem a csülköket mindenhol. Még egy kicsit megborsoztam, sütőpapírral bélelt tepsiben elhelyeztem őket, kicsi vizet öntöttem alájuk, majd betoltam a 180 fokra beállított sütőbe a legalsó polcra, infra (turbogrill) fokozaton 2,5-3 órára. (A hússütéshez ezt az infra mód használatát Micikétől tanultam, nagyon bevált!) A sütés vége előtt fél órával egy fél deci sörrel meglocsoltam. Félidőben egyszer megfordítottam a csülköket.


Mivel a húsról nem sikerült jó képeket csinálnom, gondoltam megmutatom ezt a gyönyörű retro zsírosbödönt, amit a vendégeimtől kaptam ajándékba. Annyira imádom, szegénynek hiányzik az egyik füle, de jól áll neki! Már tudom is, hogy hol fogom elhelyezni, csak azt sajnálom, hogy nem zsírral főzök, ezért nem tudom rendeltetésszerűen használni. Milyen szuper lenne egyszer telesütni libazsírral!



2011. november 10., csütörtök

Csokis banán


Nemrég, amikor egy nagy fürt leárazott banánnal érkeztem haza, a fiam rávetette magát, és közben azt mondta, ő most leginkább csokis banánt szeretne enni. De hát hogy képzeled kisfiam, mondd el, és én megcsinálom neked! Hát, semmi, felelte, csak enném a banánt és csokit harapnék mellé. Te jó ég, ez borzasztó, gondoltam, de azért elkezdtem agyalni. Aztán ma, amikor A koleszterinszint csökkenthető szakácskönyvben a szezámmagos banán receptjével barátkoztam, rájöttem, nem nagy ügy, hiszen ez nem áll másból, mint darabolni, meglocsolni és megszórni, így alakult ki ez a nagyon gyorsan elkészíthető, egyszerű recept.



Egy-egy banánt feldaraboltam külön tányérba. A mikróban felolvasztottam fél tábla csokit egy kis tejszínnel, majd ráöntöttem a banánra. Mozsárban összetörtem egy kis mandulát és ezzel megszórtam a tetejét.

Azért majd egyszer a szezámmagos banánt is elkészítem magamnak, mert imádom a szezámmagot.


Tovább tartott megenni, mint elkészíteni, és alig kezdtük enni, már állhattam is neki a második adagnak. A gyermek nagyon meg volt elégedve saját találmányú desszertjével!



Köszönet


Unokahúgom és én szeretnénk megköszönni azt a hihetetlen nagy segítséget, amit tőletek kaptunk azzal, hogy kitöltöttétek és elküldtétek neki a diplomamunkájához szükséges tegnap feltöltött kérdőívet. Külön szeretném megköszönni Seafalcon és Fernel óriási plusz segítségét, hogy kitették a saját oldalukon is a kérésemet. Egyszerűen ledöbbentem rajta, hogy mennyien jöttek a ti oldalaitokról is.

Reggel még arra gondoltam, megmagyarázom, hogy miért alakult úgy, hogy hozzátok fordultam, és ismeretlenül kértem segítségeteket. De aztán úgy döntöttem, semmi szükség erre, ráadásul lehet, ellenszenves lenne a hosszas magyarázat.

Ezért csak röviden annyit: hihetetlenek vagytok, és köszönjük! Az elkészült diplomamunkáról, és a (remélem) ötös diplomáról pedig feltétlen beszámolok majd!

Ha valakinek még lenne kedve kitölteni, ne fogja vissza magát, mert ugyan rengeteg kitöltött kérdőív érkezett tegnap, most 80 darab van összesen, de nagyon jó lenne, ha legalább 100-ból tudna dolgozni Mazsi. Köszönjük szépen!



2011. november 9., szerda

Kedves Olvasóim!

23 éves unokahúgom, Mazsi a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar (BGF-KVIF) vendéglátó és szálloda szakára jár, januárban fog diplomázni. Diplomamunkájának címe: "A média szerepe, illetve a sztárséfek hatása a mai vendéglátásra", amihez egy közvéleménykutatást tervezett, és megszerkesztette az alábbi kérdőívet. Ha valakinek lenne arra 5 perce, hogy ezt a (számomra) gyönyörűséget kitöltse és elküldje neki, nagyban segíthetnénk munkáját.

Előre is köszönjük!



A "Küldés" gombra kattintás után a program üzenetet küld arról, hogy rendben elment a kérdőív, vagy sem. Sajnos ezt az üzenetet a kérdőív legelejére teszi, így aztán vissza kell(ene) menni az elejére, hogy megtudd, sikerült-e. Még egyszer nagyon köszönöm!



Készíts mustárt házilag!


írták egy Nők Lapja Cafe cikkben, amit tesóm küldött nekem nemrégiben. És miért is ne? Ha kipróbáltuk már a házi főzött majonézt és a házi ketchupot is, miért ne próbálnám meg a mustárt is? Nagyon izgalmasnak tűnt a feladat! És nem utolsó sorban nagyon egyszerűnek is. Gyönyörű üvegekbe töltve akár karácsonyi ajándékba is adható, szerintem mindenki örülne neki.

Hozzávalók egy hagyományos mustárhoz:

- 10 dkg porított mustármag
- 10 dkg olívaolaj
- 6 dkg almaecet
- 2 gerezd fokhagma
- só
- bors
- 1 teáskanál méz
- közel 1 dl víz


Porított mustármagért mentem be egy hatalmas bioboltba Újpesten, de azt sajnos nem kaptam, viszont így is szemem-szám tátva maradt a sok különlegességtől, amit ott találtam. Annyiféle szárított fűszert láttam, hogy alig bírtam visszafogni magam -- nem szabad nekem ilyen helyekre bemenni. Porított mustármagot viszont sajnos nem tartottak, vettem tehát porítatlant, amit a kávédarálómban megdaráltam.

Kísérletképpen csak fél adag mustárt készítettem, és nem olívaolajat használtam, mert nem tudtam elképzelni se, hogy milyen lesz a végeredmény. Próbálkozásnak jó a sima olaj is. Az eredeti receptben azt írják, hogy hozzáadható még opcionálisan friss tárkony, bazsalikom, kakukkfű és egyéb zöldfűszerek, vagy fűszerkeverékek, mint pl. kínai  ötfűszerkeverék, garam masala, curry stb. Mondanom se kell, hogy így elsőre ezeket is kihagytam a kísérletből.

Elkészítés: Az olaj és a víz kivételével mindent egy üvegkorsóba tettem, merülőmixerrel pépesítettem. Nagyon sűrű masszát kaptam. Hozzáadtam az olajat, újra mixeltem, majd annyi vizet, hogy (nekem) jó állagúvá váljon, úgy kb. fél decit. Mehet bele több is, mert így jó sűrű lett.



Azt írják, hogy ha nagyon csíp, főzni kell egy kicsit. Hát nekem nagyon csíp, de nem főzöm, előbb így kóstoltatom meg majd a hétvégén cseh vendégeimmel a legelső mustárkísérletemet, és szeretném megbeszélni velük, hogy miket finomítsunk rajta. Az első kóstolóm azt mondta, semmit!



Paradicsomos és bazsalikomos bruschetta


A minap későn érkeztem haza, hátizsákom rendesen megpakolva, nem volt kedvem bemenni vásárolni sehová. Jó messziről cipeltem kincseimet, egy üveg finom házi barackpálinkát, kis krumplit, almát unokatesóm kertjéből, meg szépen ott pihent még egy vadiúj ikeás mézeskalács-kiszúró is. Különben is azt hittem, maradt még vacsorára valami főtt étel legalább a fiamnak, de hazaérve rádöbbentem, hogy mégse. Volt itthon viszont finom házi kenyértésztából készült zsömle, meg néhány paradicsom, nekiálltam hát bruschettát csinálni, bár tudom, nem most van ennek a szezonja.

A receptet A koleszterinszint csökkenthető c. szakácskönyvben kerestem ki hozzá, és egy azonnali pálinkakóstolás után gyorsan nekiálltam.

Hozzávalók négy-hat személyre:

- 1 cibatta 2,5 cm-es szeletekre vágva (nekem a házi zsömléim)
- 1 nagyméretű vöröshagyma apróra vágva (nekem kibédi lila hagyma, bár most látom, hogy a könyv fotóján szintén lila hagyma szerepel, és tudom is, hogy néhol a lilát hívják vörösnek, a vöröset meg fehérnek, szóval jó is, hogy ezt használtam)
- 1 gerezd zúzott fokhagyma
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1/2 citrom leve
- 1 kisméretű piros chilipaprika igen apróra vágva (kihagytam)
- maréknyi friss bazsalikomlevél (mélyhűtött volt)
- 8 közepes méretű paradicsom kimagozva és feldarabolva

Az elkészítést a cibatta megpirításával kezdjük vagy grill alatt, vagy sütőben, vagy kenyérpirítóval. Én nyáron Annánál láttam, hogy pici olívaolajon serpenyőben pirítja és nagyon ízlett úgy nekem, tehát én is így csináltam inkább. És nem ezzel kezdtem, hanem csak a legvégén pirítottam, amikor már ettünk.

Egy nagy keverőtálban összekeverjük a hagymát, a fokhagymát, az olívaolajat, a citromlét és a chilipaprikát. Ezután a bazsalikomlevelet összesodorjuk, majdnem úgy, mint egy szivart, és felszeleteljük. Én csak elővettem a mélyhűtőből a bazsalikomot és a tenyeremben összemorzsoltam a fagyott leveleket. Ezt s beleszórjuk a keverőtálba, majd hozzáadjuk a feldarabolt paradicsomot. A paradicsom belsejét, a magokat meg a lét egy külön tálban összegyűjtöttem, hogy majd másnap a székelykáposzta pörköltalapjához fogom tenni. Ennyire előrelátó vagyok! :-)


Tálaláskor ebből a keverékből rakunk minden szelet cibattára. A paradicsomos keveréket természetesen egy picit meg is sóztam, és a kész szendvicsre reszelt ementálit szórtam.


(Egy adag tápértéke 1245 kJ (297 kcal), 9 g zsír, 0,8 g telített zsír, 0,42 g nátrium.)


Bár a recept négy-hat személy részére szól, mi Tomával ketten befaltuk az egészet. Amikor közöltem a fiammal, hogy nincs vacsora, csak ez, megkérdezte, milyen nemzetiségű ez az étel? (kicsit tart már az újításaimtól). Azt feleltem, olasz. Akkor jöhet! - válaszolta.