2011. május 30., hétfő

Epres alagút

Hát, ezen is túl vagyok és még mindig forog a Föld. :) Mármint a nagyon kerek, rettegett harmincadik - hú, leírni is furcsa - szülinapomon. Nagyon sok szempontból emlékezetes marad számomra ez a szombat és nem csak az éveim száma miatt. 

Az biztos, hogy még egyetlen születésnapomon sem köszöntött fel negyvennél több ember egy nap alatt. És nem sírtam még ennyit a meghatottságtól, mert olyan mértékű szeretet vett körül, ami miatt folyamatosan könnyeztem. Tesókám például elhatározta, hogy 30 különböző módon köszönt fel. Bár nem jött össze mindegyik, azért nagyon nagy arányban meg tudta valósítani ezzel bizonyítva kreativitását. :) Kaptam tőle például egy ilyen szép blogbejegyzést. Anyukám pedig olyan idézetet írt a képeslapomba, hogy végig sem bírtam olvasni, már a felénél bőgtem. :)

És apukám saját kezűleg, teljesen egyedül sütött nekem egy tortát, ami természetesen epres volt, mivel születésnapomra mindig epres sütit kérek. 


A recept a Nők Lapjából, Lajos Mari konyhájából való.

Hozzávalók a piskótához:
- 8 dkg finomliszt
- 4 dkg étkezési keményítő
- 5 közepes tojás
- 1 kávéskanál citromlé
- 7 + 8 dkg kristálycukor
- porcukor a szóráshoz
- 10  dkg eperdzsem

Továbbá:
- 30 dkg eper
- 3 + 2 dkg porcukor
- 1 evőkanál citromlé
- 1/2 tasak (vagy 3 lap zselatin)
- 1 + 1 tasak vaníliás cukor
- 1,5 + 1 dl tejszín
- 2 evőkanál narancslikőr
- 1/2 tasak habfixáló
- citromfű/mentalevél

A piskótalaphoz összekeverjük a lisztet a keményítővel. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjéket kemény habbá verjük a citromlével és 7 dkg kristálycukorral. A tojások sárgáját habosra keverjük 2 evőkanál vízzel és 8 dkg kristálycukorral.  Apránként és felváltva beleforgatjuk a habot és a lisztet vigyázva hogy ne törjön össze a hab.  Sütőpapírral bélelt, kb. 30 x 40 cm-es tepsibe simítjuk a masszát és 220 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük.


Megszórunk porcukorral egy - a tepsinél valamivel nagyobb konyharuhát. Tepsistül ráborítjuk a sütőből kivett piskótalapot, azonnal lehántjuk róla a sütőpapírt és benedvesített konyharuhával hagyjuk kihűlni.

Az eperdzsemet összeturmixoljuk, felforrósítjuk, megkenjük vele a piskótalapot és szorosan feltekerjük.

Az epret megmossuk, megtisztítjuk, 6-8 szép szemet félreteszünk a díszítéshez. A többit felaprítjuk, összekeverjük 3 dkg porcukorral és a citromlével. Lefedjük és fél órát pihentetjük. 

Folpackkal kibélelünk egy 18-20 bordás őzgerincformát úgy hogy a két vége túllógjon a forma peremén. A piskótatekercset 20 db kb. 1 cm-es csigára vágjuk. Hatot félreteszünk, hatot a forma aljára, négyet-négyet pedig az oldalára fektetünk. 


A zselatint elkeverjük 1/2 dl hideg vízzel, 8-10 percig állni hagyjuk (a zselatinlapokat a felhasználási javaslat szerint felpuhítjuk). 2 dkg porcukorral és 1 tasak vaníliás cukorral kemény habbá verünk 1,5 dl tejszínt. Botmixerrel néhány pörgetéssel nem túl finom péppé törjük az epret. 

A narancslikőrt a zselatinhoz öntjük, majd hozzáadunk egyenként 3-4 evőkanál eperpépet és gyors mozdulatokkal az egészet összekeverjük. Apránként, kíméletesen beledolgozzuk a tejszínhabba.

A habos keveréket a piskótabélésbe simítjuk, a tetejére fektetjük a 6 piskótacsigát, ráhajtjuk a fóliavégeket és 8 órára betesszük a hűtőbe.


Tálalás előtt 1 tasak vaníliás cukorral és habfixálóval kemény habbá verjük a maradék 1 dl tejszínt és csillagcsőrös habzsákba töltjük. Hosszúkás tálra borítjuk az alagutat, eltávolítjuk róla a fóliát és tejszínhabbal valamint a félretett eperszemekkel és citromfű vagy mentalevelekkel díszítjük.

Apukám saját kezűleg szedett hozzá mentaleveleket a kertből. El sem tudjátok képzelni, hogy az amúgy is finom sütit mennyivel finomabbá tette apukám igyekezete, hogy tökéleteset alkosson a szülinapomra. Látnotok kellett volna az arcát amikor hozta nekem a sütit. Biztos hogy soha nem fogom elfelejteni. :)


Ezen kívül anyuék közösen elkészítették a kedvenc csokoládés epertortámat - a hagyományos szülinapi sütimet.  Idén a különlegessége a tetején álldogáló eperkalapos süni volt. Anyukám szerezte be nekem, hiszen én vagyok a család Sünije. A kicsi és néha morcos, szúrós elsőszülött. :)

A sok ajándékot meg sem próbálom felsorolni, csak egyszerűen mindenkinek köszönök mindent. Szép és hasznos dolgokat kaptam. Imitől már majdnem két hónapja a leghasznosabbat: a biciklimet, amit már jó párszor használtam is azóta és mondhatom nagyon meg vagyok elégedve vele. 

Mondtam már hogy mennyire szeretek mindenkit? :)

És hogy négylábúak is szerepeljenek a blogban: Frakk is ikrek jegyében született, ő ma ünnepli 8. szülinapját. A legszebb kutyaférfikorban van, nem? :)




2011. május 27., péntek

Epres-kivis túrókocka

Ez a süti még Mónika-napra, tesóm névnapjára készült. Tudom, kicsit le vagyok maradva, de ígérem szép lassan minden, mostanában készült újdonság felkerül ide a blogra. :) 

Az eredeti recept kedvenc gasztromagazinunkban, a Vidék ízében jelent meg, és természetesen kicsit alakítottam rajta. Az újságban a "túrókocka kivivel" nevet viselte, de tesóm kérésére én nem csak kivit, hanem epret is tettem bele fele-fele arányban.


Hozzávalók a kakaós alaphoz:
- 5 tojás
- 10 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- csipetnyi só
- 3 dkg kakaópor
- 12 dkg liszt

A krémhez:
- 40 dkg túró
- 1 csomag vaníliás cukor
- narancsaroma 
- kevés porcukor
- 2 dl habtejszín
- 1 csomag habfixáló

A díszítéshez:
- néhány kivi és eper
- 5 dl habtejszín

A kiviszószhoz:
- 3 kivi
- porcukor
- narancsaroma
- reszelt citromhéj


Először elkészítettem a kakaós alapot. Kettéválasztottam a tojásokat. A sárgáját a cukor felével, a vaníliás cukorral és a csipetnyi sóval habosra kevertem. A tojásfehérjéket a maradék cukorral kemény habbá vertem. Ebbe belekavartam a tojássárgájás masszát és kanalanként hozzáadtam a kakaóporral összeszitált lisztet is. Vigyázva kevertem, hogy ne törjön össze a tojásfehérje.

A recept szerint 20 x 30 cm-es tepsibe kellett volna öntenem a masszát, de nekem nincs akkora csak valamivel nagyobb (ha jól emlékszem, 24 x 37 cm). Tehát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt készre sütöttem. Mivel nekem a tepsi mérete miatt elég lapos tésztám lett, nagyon kellett figyelnem, nehogy hirtelen megégjen.
A tepsiben hagytam kihűlni, majd tálcára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt és óvatosan kettévágtam. Nem volt könnyű feladat, mert tényleg elég laposra sikerült a süti. 

Ez után következett a töltelék elkészítése. A túrót a vaníliás cukorral, a narancsaromával (narancslikőrt ír a recept, de nekem csak aromám volt otthon) és ízlés szerint egy kis porcukorral kikeverjük. A habtejszínt habfixálóval habbá verjük és ezt is hozzáadjuk a túrós keverékhez. Én egy 2,5 dl-es zacskó habtejszínt vettem, így a díszítéshez is elég lett ez a mennyiség.


Néhány kivit meghámoztam, hosszában kettévágtam és félkarikákra szeleteltem. Az epreket megmostam, szintén szeletekre vágtam.

A krém felét rákenjük az alsó tortalapra, ezt beterítjük a kivi- és eperszeletekkel, majd rákenjük a túrókrém másik felét. Ráfektetjük a felső tortalapot és kissé rányomjuk.  Néhány órára, vagy akár egy éjszakára hűtőbe tesszük.

A kiviszószhoz 3 db kivit meghámoztam, apró kockákra vágtam.  Megszórtam porcukorral, reszelt citromhéjjal és hozzáadtam egy kevés narancsaromát. Botmixerrel pürésítettem és szintén hűtőbe helyeztem.

Fogyasztás előtt a süti tetejét a maradék tejszínhabbal díszítettem. Habrózsákat nyomtam  rá és mindegyik rózsába egy-egy szelet kivit vagy epret helyeztem.  Kis kockákra vágtam és a tányéron meglocsoltam a kiviszósszal.


Nagyon jó ízű süti, a friss gyümölcs különösen feldobja. A kakaós lap nem hagyományosan könnyű piskótaállagú, inkább sűrű, tömör tésztájú, de a túrókrémtől kissé megpuhul. A kiviszósztól eleinte tartottam egy kicsit, eléggé savanykásnak tűnt nekem amikor megkóstoltam. De végül rájöttem, hogy nagyon is jól illik a sütihez, hiszen a túrókrém, a tejszínhab és a kakaós piskóta édességét jól ellensúlyozza ez a különleges pikáns íz.

A családom is jól fogadta a sütit, azt hiszem lesz még ismétlés belőle, akár más gyümölccsel is. :)




2011. május 20., péntek

Barackos-mákos papucs

Megint Vidék Íze és persze már megint anyuék. Még mindig a húsvéti sütik között válogatok, és megtaláltam ennek a papucsnak is a receptjét.  A  leírásban élesztős vajas tészta szerepel - anyuék meg is csinálták hozzá - de szerintem sima mirelit levelestésztából is ugyanolyan finom lehet.
Az élesztős vajas tésztát a Horváth Ilona-féle szakácskönyv útmutatása alapján készítették el, de most eltekintenék a szó szerinti idézéstől és ezt a részt átugrom.

Hozzávalók a papucshoz:
- 1 dl tej
- 1/2 vaníliarúd
- 2 evőkanál méz
- 50 dkg élesztős vajas tészta vagy leveles tészta
- 20 dkg darált mák
- 2 evőkanál rum
- 1 citrom reszelt héja
- 1 üveg őszibarackbefőtt
- 1 tojássárgája
- 8 dkg cukor

A tejet felforraljuk a vaníliával, a mézzel és a cukorral. Hozzáadjuk a mákot és újra felforraljuk . Belekeverjük a rumot és a citrom reszelt héját, majd hagyjuk kihűlni a tölteléket. Ne felejtsük eltávolítani a vaníliarudat belőle.

A barackbefőttet jól lecsöpögtetjük és vastagabb szeletekre vágjuk. A tésztát 3-4 mm-esre nyújtjuk és kb. 12 x 12 cm-es négyzetekre vágjuk.  Minden négyzet közepére egy kanálnyi tölteléket teszünk majd a négyzetek sarkait felvert tojássárgájával bekenjük.

Két szemben fekvő sarkat egymásra hajtunk, a nyílásokba a mák mellé egy-egy barackgerezdet teszünk és mögöttük a csücsköket a barackokra hajtjuk, hogy ne csússzon ki a gyümölcs. A papucsokat a felvert tojássárgája maradékával megkenjünk.
Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk (az élesztős tészta esetében további fél órát kelesztjük), majd 200 fokra előmelegített sütőben pirulásig sütjük.
Nekem nagyon ízlett az élesztős tésztával, bár anyuék azt mondták, nem sűrűn fogják házilag elkészíteni az alap tésztát, mert nagyon macerás. Elhiszem, mert én a Horváth Ilona könyvben nem tudtam követni a hajtogatások számát és mikéntjét :) Én biztos, hogy meg fogom sütni, mert a barack-mák párosítás nagyon finom kombináció, de mirelit levelestésztát használok majd hozzá.



2011. május 17., kedd

Kókuszos-citromos kevert sütemény (némi csokival)

Édességfüggő vagyok. Sajnos. És még mindig jobban járok, ha én sütök, mintha táblaszám enném a bolti csokit. Nagyon gyakran sütök ilyesféle kevert tésztát, mert pillanatok alatt elkészül, gyakorlatilag elronthatatlan (hacsak nem égetem szénné), ezerféleképpen variálható, attól függően, hogy éppen mi van otthon, és mihez van kedvem, és mindezek mellett még viszonylag egészséges is, ha lecseréljük a finomlisztet meg a finomított cukrot (zsiradék pedig helyből alig van benne). Egyetlen keverőtálban össze lehet dobni, aztán már is mehet a sütőtepsibe, nem kell hozzá gyúródeszka sem, és egyébként sem kell utána órákig mosogatni.
Szerintem legalább hetente egyszer sütök valami ilyesfélét, nem is értem, miért szerepel ennyire kevésszer a blogon. Muffint szinte csak ebből a tésztából csinálunk, gyakran készül sok meggyel, vaníliásan, almás-diós-fahéjas, körtés, mikor mi van kéznél.

Almás koszorú, karamellöntettel
Joghurtos kakaós torta Beától
Citromos édeskenyér Évától
Duplacsokis muffin

A klasszikus recept 1 csésze joghurt, fél csésze étolaj, 2 csésze liszt, 1 csésze cukor, 2 tojás, fél zacskó sütőpor, gondolom, mindenki ismeri, ezt lehet variálni. Az étolaj helyett már régóta némi puha vajat vagy tejszínt használok, a liszt felét (vagy az összeset) lecseréltem teljes kiőrlésűre. A finomított kristálycukor helyett mehet a barna cukor meg a mindenféle cukorpótló. És persze mehet bele mindenféle gyümölcs, a kisebbek egészben, a nagyobbak kockásítva vagy pürésítve vagy reszelve, dió, mandula, csokicsepp, kakaó, kókusz, gyümölcslé, lekvár, tényleg bármi. Az állagára kell figyelni egy kicsit, hogy ne legyen nagyon híg, de azért túl sűrű sem, ha beletöltjük a sütőformába, akkor legyen benne némi hajlandóság az önterülésre, ne kelljen erővel simára tuszkolni. Ha túl sűrű, akkor lehet egy kis joghurttal, tejjel, tejszínnel, gyümölcslével hígítani, ha túl híg, akkor még némi liszttel, darált dióval, mákkal, stb. lehet sűríteni.
A sütési idő függ persze a formától, egy lapos tepsiben hamarabb megsül, szögletes kenyérformában 180 fokon kb. 40 perc (tűpróba!).
Érdemes egyszerre akár két adagot is sütni, a sütőben elférnek egymás mellett, és nagyon jól fagyasztható.

Kókuszos-citromos hozzávalói:
- 2 nagy tojás
- 1 pohár joghurt
- csipet só
- fél pohár fruktóz
- 3 dkg puha vaj
- 2 pohár Graham-liszt
- egy pohár kókuszreszelék
- másfél nagy citrom leve
- fél zacskó sütőpor
- fél pohár csokicsepp

Az egész tojásokat habosra keverem a csipet sóval meg a fruktózzal. Szépen hozzáadom a többit, először a vajat, ezzel is habosra keverem, utána mehet bele a liszt, a joghurt, a kókuszreszelék, a citromlé, a sütőpor, meg a csokicsepp. Ha viszonylag szétosztva adom a folyékony meg a porszerű hozzávalókat, akkor nem kell két tálban pancsolni, csak egyet kell mosogatni.
Papírral kibélelek egy szögletes sütőformát, beleöntöm a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm.
Amikor kivettem a sütőből, akkor még hagyom a formában állni kb. tíz percet. Utána sokkal könnyebb rácsra borítani, kevésbé hajlamos a szétmállásra. Rácson hagyjuk kihűlni. Ha már teljesen kihűlt, akkor még lehet vele kicsit faxnizni, kis csokival bevonni (jó, ez most tényleg kicsit sok lett), vagy cukormázzal, vagy citrommázzal, vagy karamellel, vagy vajjal megkenni, és azt megszórni porcukorral, de ezek nélkül is finom.




 Napi cukinak meg ma jöjjön a bukaresti cukialvó-világbajnokunk, Villám cica. Remek érzékkel válogat a színek között:


Itt pedig megint kertészkedik a drága:)
 

A szép cicaképeket természetesen Villámgazditól kaptuk.



2011. május 16., hétfő

Májusi szilvalekvár


Viszonylag ritkán főzök lekvárt május elején, de most erre is sor került (szép sorban megvalósulnak a legtitkosabb vágyaim). Nagy fagyasztóürítésben voltam, ilyenkor szoktam leengedni, hogy aztán legyen helye az epernek és társainak, és az alján még hányódott három zacskó vörös szilva. Nem nagyon szeretem a vörös szilvát, nehéz kimagozni, nem is annyira édes, nekem túl puha a húsa (mondjuk, pálinkának kiváló:)), tavaly nyáron azért gondoltam, kipróbálom, ha már van, és olyan három kilónyit megmostam, és csak úgy magostul bezacskóztam, és lefagyasztottam, hátha jó lesz valamire. Például arra, hogy félig jegesen megegyem (súlyos függőségben szenvedek a félig jeges fagyasztott szilvák iránt), de nem jött be, túl savanyú volt. Most aztán majdnem kidobtam a kukába, de arra gondoltam, hogy úgyis elfogyott szinte minden tavalyi lekvár, egy-két kósza cukormentes körte van még, mert abból nagyon sok volt tavaly, szóval biztos nem árt még egy kis házi lekvár. Tudom, hogy nincs valami fergeteges íze, de majd feldobom egy kis fahéjjal, meg hát teszek bele cukrot, mert ugyan nagyon szeretem a savanykás lekvárokat, de azért ez még nekem is túlzás lenne.
(Szilvalekvár terén sült szilvaklekvárban utazom évek óta, kizárólag édes besztercei szilvából.)

Hozzávalók:
- kb. 3 kiló vörös szilva (most fagyasztva és felolvasztva)
- 10 dkg cukor
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1 teáskanál vaníliakivonat

A vörösszilva-magozás még nyersen is kellemetlen vállalkozás, a fagyasztottal nem is próbálkoztam. Felraktam a három kilónyi felengedett szilvát magostul egy nagy lábasban a gázra, és hagytam addig rotyogni, amíg fakanállal könnyen szét tudtam nyomkodni a szemeket. Hagytam egy kicsit hűlni, mert nem szeretek tűzforró dolgokkal molyolni, van nekem elég bajom. Amikor már csak meleg volt, egy nagyobb lyukú műanyag szűrőn áttörtem, magtalanítás céljából (remélem, nem maradt benne:)), ez volt a leglassabb része a projektnek, de úgy tíz perc alatt ezen is túlestem.
Az áttört gyümölcshúst visszaraktam a lábasomba, tettem hozzá egy kevés cukrot (mondjuk olyan 10 dekányit, tényleg keveset), egy teáskanál őrölt fahéjat, ugyanannyi vaníliakivonatot, meg egy jó decinyi meggylikőrt, gondoltam, biztos nem árt. Kb. tíz percig forraltam, és utána mehetett a tisztára mosott üvegekbe. Már évek óta nem használok semmilyen tartósítószert, soha nem szokott semmi megromlani. Öt perc fejen állva, aztán irány a száraz dunszt.
Négy kisebb üveg lett ebből a mennyiségből, szerintem ehető, finom krémes az állaga (nyilván az áttörés miatt), nem túl híg, nem túl sűrű, savanykás is, de azért édes is, fűszeres, pont jó uzsira.


Na és akkor jöjjenek a napi cukik, elég sokan vannak.

Pókcsecsemők, itt még egy kupacban, eső után, a tésai kapun:



Itt meg már kicsit elunták a nagy fényképezést:


Annyira édesek, nem? Az a sok pici átlátszó lábacska, kövér pocak, irtó tüncik.



2011. május 11., szerda

Medvehagymás tekercs

A tekercsek, csigák napjait éljük. Lassan egy hete csak nyújtok, csavarok, darabolok és sütögetek. A medvehagymával kezdődött, amit én még soha nem ettem. Anyuéknál kóstoltam meg és mivel a fokhagymára emlékeztet az íze, azonnal elnyerte tetszésemet. Kaptam is rögtön egy csokornyit anyukámtól, amit otthon betettem a hűtőbe és aztán el is feledkezdtem róla. Szegény már 2-3 napja várakozott ott, amikor úgy gondoltam, nézek neki valami felhasználási lehetőséget. Rövid kutakodás után meg is találtam a számomra tökéletes receptet, méghozzá itt.

Egyszerűnek és finomnak tűnt, de persze szokás szerint egy kicsit változtattam a recepten, így azt írom le, én hogyan készítettem.

Hozzávalók:
a tésztához:
- 28 dkg liszt
- 6 dkg zsír
- 1 dl tej
- 2 dkg élesztő
- 1 teáskanál cukor
- 1 teáskanál só

a töltelékhez:
- 1 csokor medvehagyma
- 5 dkg vaj
- 1, 5 evőkanál liszt
- 6 dkg krémsajt
- só
- őrölt bors
- 2 gerezd fokhagyma
- 1,5 dl tej

a tetejére:
- 1 kisebb tojás
- reszelt sajt


A tésztát és a tölteléket a sütés előtti napon készítettem el. 

Egy tálba szitáltam a lisztet, hozzákevertem a sót, cukrot, és a meglangyosított zsírt. Az élesztőt feloldottam a meleg tejben és hozzáadtam a lisztes keverékhez. A robotgépem dagasztókarjával jól megdolgoztam a tésztát. Lefedtem és egy éjszakára hűtőbe tettem pihenni.

A töltelékhez megmostam, lecsöpögtettem és felaprítottam a medvehagymát. A felmelegített  vajon néhány perc alatt megpároltam. Megszórtam liszttel, hozzáadtam a tejet és csomómentesre kevertem. Hozzáadtam a krémsajtot, a zúzott fokhagymát és pici sóval, őrölt borssal ízesítettem.  A krémet szintén a hűtőbe helyeztem egy éjszakára.

Másnap a tésztát lisztezett deszkán jó nagy téglalappá nyújtottam és egyenletesen megkentem a medvehagymás töltelékkel. A tésztát jó szorosan feltekertem a hosszabbik oldala mentén. Kb. 2 cm széles darabokra vágtam és a vágott oldalukkal lefelé sütőpapírral bélelt tepsibe, nem túl szorosan egymás mellé helyeztem a csigákat. Felvert tojással megkentem és reszelt sajttal megszórtam a tetejüket.

Előmelegített sütőben 180 fokon szép pirosra sütöttem.

Pénteken készítettem el először, és akkora sikere volt, hogy ma már az újabb adag pihen a hűtőben. A tegnapi kakaóscsiga sütés után valami sósra vágytunk. :) Nem volt kérdés, hogy újra ezt süssem meg, mert pillanatok alatt el lehet fogyasztani, az elkészítése sem bonyolult. És persze ki kell használni azt a kevés időt, amíg medvehagyma kapható a piacon. 

És akkor a változtatások az eredeti recepthez képest:
- Az eredeti receptben szezámmag is szerepel, amit őrölten kellene a tésztába gyúrni. Nekem sajnos nem volt otthon, így kihagytam és kicsit megnöveltem helyette a liszt mennyiségét.
- A krémsajtból egy 12,5 dkg-os dobozt vettem, annak a felét kevertem a krémbe 5 dkg helyett. Így a krémsajt másik fele pont a következő adagba lett elég. 
- A süti tetejét reszelt sajttal szórtam meg mandulaforgács helyett. 
- 1 gerezd fokhagyma helyett 2 gerezdet használtam, mivel nálunk hagymából-fokhagymából soha nem elég.
- Az első sütéskor még én is 2 teáskanál sót kevertem a tésztába, de a krémsajt sója és a krémbe szükséges só túl sok volt, így a második adagnál már csak 1 teáskanálra csökkentettem a tésztába keverendő mennyiséget.

Az eredeti recept alapján készülő süti is biztos finom, de Imi és Tomi szerint így volt tökéletes, ahogy én csináltam.




2011. május 7., szombat

Sonkádi kötött leves

Szintén a  Vidék íze magazinból való a recept, méghozzá az áprilisi számból. Anyukám szinte a teljes húsvéti menüt ebből sütötte-főzte meg. Hozzáteszem: nagyon jó ötlet volt. Ez a leves különösen elnyerte tetszésemet, nemcsak az íze, hanem a különleges levesbetét miatt is.

A magazinban elolvashatjuk, hogy a recept beküldője elmondja: nem azért nevezik "sonkádi"-nak, mert sonka benne, hanem mert Sonkádon született és ott tanulta édesanyjától ennek a levesnek az elkészítését.  

Hozzávalók (vigyázat, 8 személyre!):

a leveshez:
- 4 sárgarépa
- 2 fehérrépa
- 2 közepes karalábé
- 2 közepes krumpli
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1 zellergumó
- 1-1 csokor petrezselyem és zeller zöldje
- só

a töltelékehez:
- 30 dkg házi füstölt sonka (anyuék nyers, füstölt combot használtak)
- 1 evőkanál zsír
- 1 közpes vöröshagyma
- pirospaprika
- őrölt bors
- só

a levesbetéthez:
- 3 összetett marék finomliszt
- 5 tojás

Anyuék először a tölteléket készítették el: a füstölt combot ledarálták, majd egy lábasban kevés zsíron megpirították. A lereszelt vöröshagymát hozzákeverték és lehúzták a lábast a tűzről. Pirospaprikával és borssal ízesítették. Mivel a füstölt comb elég sós volt, sót már nem adtak hozzá.

A zöldségeket megtisztították, a répákat felkarikázták, a krumplit, zellert és karalábét felkockázták, a fokhagymát összezúzták. A petrezselyem és zeller zöldjét megmosták, csokorba kötötték. Ezeket mind egy nagy lábasban sós vízben feltették főni. Víz és só helyett csontlében is főzhetjük a zöldségeket. 

A levesbetéthez a három összetett marék lisztből és a tojásokból nem túl kemény tésztát gyúrtak. A recept szerint vékony lappá kell nyújtani, de anyuék előszedték a tésztakészítő gépüket és annak segítségével nyújtották ki a tésztát kb. 7,5 cm széles szalagokká. 

A szalagokat lefektették a gyúródeszkára és mindegyiket egyenletesen bekenték a sonkás-hagymás keverékkel. A szalagok felső egyharmadát ráhajtották a második harmadra, majd ezt az egészet a harmadik harmadra. A hosszú tésztacsíkok egyik végére csomót kötöttek, majd levágták a csíkról. Addig folytatták ezt, amíg elfogytak a tésztacsíkok.

Közben a levesben majdnem megpuhultak a zöldségek. Ekkor beletették anyuék az összes tésztacsomót és teljes puhulásig főzték. A leves a szép színét a tésztából kifővő pirospaprikás zsiradéktól kapta. 

A petrezselyem és zeller zöldjét kiemelték a levesből, aminek a tetejére felaprított friss petrezselymet szórtak. 

Nagyon-nagyon finom volt és legalább ennyire laktató is. Tényleg hatalmas adag készül ebből a mennyiségből. Nekünk is csomagoltak a maradékból anyuék és még harmadnap is ezt ettük. Mindössze annyi a hátránya, hogy a belefőzött tészta elszívja a levét, amit másnap-harmadnap pótolni kell egy kis csontlével vagy ha ez nincs kéznél, felönteni vízzel és kevés ételízesítővel átfőzni az egészet.




2011. május 6., péntek

Pufók palacsinta (pufók) anyák napjára


Nem a legjobb kép, de ez van. Rebeka csinálta, vasárnap reggel az ébredés után rögtön odamászhattam a terített asztalhoz. Azért jó rögtön ilyen alaposan bereggelizni, mert akkor biztos nem megy el az ember szaladgálni, örül, ha utána valahogy el tud imbolyogni a kanapéig, ahol ebédig valahogy túlél.
A recept innen van. Rebeka teljes kiőrlésű lisztet használt, és tett még a tésztába darabolt és cseppesített étcsokit, nem is keveset. Ribizlilekvár ment a palacsinták közé (a narancslekvárunk, sajnos, már rég elfogyott). Én még tejszínhabot is ettem hozzá, tuti nem kellett volna. Azt hiszem, legalább dupla adag készült, mert mindnyájan felhőkarcolót kaptunk (5-6-7? db), és még maradt ezen felül is. Tényleg nagyon finom volt:)


És volt mosogató fiúgyermek, és virág is:)


Napi cukinak meg jöjjön néhány Rebeka képeiből.

Először is a mostanában erősen elhanyagolt Zsuzsi.






Meg néhány egyéb, de azért csinos állat:





Egy kis kert

Ilyenkor tavasszal sokat számít egy hét, és ezek a képek pont egy hete készültek, szóval hozzá kell adni mindenhez még hét napot. Ámbár, olyan hideg volt, hogy mindenki inkább kicsit összehúzta magát.
Szóval megint hozzáláttam az icipici kertemhez. Tavaly kicsit elment a kedvem, a rekordmennyiségűnek ígérkező paradicsomtermést mind elvitte a paradicsomvész, előtte meg ugye ott volt az a borzalmas amerikai szövőlepke, ha ez a neve, szóval göröngyös volt az indulás. De új év, új tavasz, új lap. Talán az idén sikerül.
Nagyjából marad a tavalyi elképzelésem, mindenféle zöld levelek meg paradicsom és paradicsom és paradicsom. Mind a két négyzetméteren, meg körülötte cserepekben.

Legfelül a tavalyi sóska, szépen megerősödve, már kétszer vagy háromszor leszedtem az idén, imádom, hogy ilyen rendes, és ontja a leveleit. Remélem, egész évben tartja a formáját, enni is imádom.


Ez is a tavalyi maradék, fodros petrezselyem meg zeller, annyira szépek, nem? Nagyon szeretem, ha jóval több petrezselyemlevelem van, mint amennyit megeszünk. Jobbra a három, igazán olcsón vett korai paradicsompalántáimból két és egyhatod darab, a kettő között meg talán koriander? Vettem egy-egy zacskó koriandert, madársalátát és rukkolát, és fogalmam sincs, hogy melyik melyik, bízom benne, hogy majd kinövik ezt az egyformaságot (legalábbis nekem most nagyon egyformák).


Ez pedig a három darab, szintén vásárolt nagyra növő paradicsompalántám (hogy is hívják?), némi újhagyma társaságában. Nemsokára kapnak szép nagy bambuszkarókat is.


Itt most már mind a három korai paradicsompalánta megcsodálható. Jobbra pedig talán sóska? fogalmam sincs, várom, hogy nőjön:)




Spenót és zsályatenger. Tavaly egész nyáron zsályát akartam valamihez, és soha nem sikerült, most, úgy látom, lesz bőven:) Nőjetek csak szép nagyra!



Ez is már szépen nő kifelé, madársaláta és rukkola, talán:) de az is lehet, hogy koriander:)

Palántatenger:



Kaptam ajándékba icipici paradicsom- és paprikapalántákat, azok még csak itt nődögélnek. Éjszakánként bent alszanak mostanában. Sokkal kisebbek, mint azok, amiket vásároltam, de nem olyan nagy baj, tavaly is elég szépen behozták a nagyokat. Csak lenne már meleg (sok napsütéssel, persze).


És akkor a napi cuki, a dagi cicánk, aki annyira, de annyira fotogén:) és egyébként is jól áll neki a zöld szín.


Tavalyi háztáji beszámolók:
- itt és
- itt .



2011. május 4., szerda

Zserbógombóc

Zserbót akartam sütni húsvétra, csak hogy gyakoroljam és idén karácsonyra sokkal jobban sikerüljön mint a tavalyi. Aztán végül tényleg zserbót csináltam, csak kicsit másfajtát...
Történt ugyanis, hogy anyukám megmutatta legújabb szerzeményét, a Vidék Íze magazin - aminek nagy rajongója - áprilisi számát, amiben 2 oldalnyi zserbó-variációkat láthattunk. Imi és Mazsi szinte egyszerre csaptak le a zserbógombócra, úgyhogy el volt döntve milyen sütivel készülök az ünnepre. Egyébként az újságban tényleg nagyon mutatós volt ez a süti, egyből gondoltam is rá, hogy nekem biztos nem sikerül úgy. Szerencsére nem így lett


Hozzávalók:
- 15 dkg aszalt sárgabarack
- 2-3 evőkanál rum
- 15 dkg pirított, darált dió
- 2 evőkanál baracklekvár
- 2-3 evőkanál darált keksz
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 evőkanál porcukor
- 20 dkg étcsokoládé bevonó
- 2 evőkanál olaj
- 25 dkg leveles tészta


Én rögtön mindenből a dupláját vettem, ismerve a családomat.
Első lépés: fedarabolni az aszalt sárgabarackokat egészen kicsire. Ezt a feladatot Imi vállalta magára. Egy sütőtál aljára kiterítettem a darabkákat és meglocsoltam a rummal. 3-4 órát állt, ez alatt szépen magába szívta a rumot.

Átöntöttem egy keverőtálba, hozzáadtam a diót, a lekvárt, a darált kekszet, a vaníliás és a porcukrot. Megjegyezném, hogy a diót valószínűleg darálás előtt kellett volna megpirítani ami elmaradt, így pirítás nélküli dió került a sütibe.
Tehát az egészet összegyúrtam egy nagy adag masszává. Mivel nekem elég híg baracklekvárom van, kellett a 3 kanál - vagyis esetemben a 6 kanál - darált keksz, hogy ne legyen túl ragacsos a keverék.
Dió nagyságú gombócokat formáltam belőle - 37 db lett - és egy órára betettem a hűtőbe, hogy megdermedjen.

Ezután a tortabevonó csokit kis kockákra tördeltem, hozzáadtam az olajat és vízgőz felett sűrűn kevergetve felolvasztottam.  A gombócokat egyesével a csokiba mártottam, megforgattam, majd villával kiemeltem egy sütőpapírral bélelet sütőlapra.
Gyanús volt nekem, hogy a 40 dkg csoki sok lesz, ezért megkockáztattam és először csak 30 dkg-t olvasztottam fel. Még az is sok lett, a 37 gombóchoz elég lett volna 20-25 dkg.

Miután a csoki megszilárdult a gombócokon, a szobahőmérsékleten felolvasztott mirelit leveles tésztát kettévágtam. Az egyik felét lisztezett gyúródeszkán nagyon vékony téglalappá nyújtottam és 16 nagyjából egyforma négyzetté vágtam. A leeső darabokat félretettem.
A négyzetek közepébe 1-1 csokis golyót helyeztem...

..... és a tészta csücskeit felhúztam a golyók tetejére és megcsavartam, kis batyukat formáztam belőlük.
A 16 batyut sütőpapírral bélelt tepsire emeltem, majd a leveles tészta másik felét is kinyújtottam és az egészet megismételtem. Így 32 golyó volt bebugyolálva. A tészta leeső részeit összegyúrtam, kinyújtottam és nagy nehezen kivágtam még 5 négyzetet belőle, amibe a maradék 5 golyót csomagoltam. Némelyiknek elég szűkös lett a ruhája. :)
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg szépen megpirult (kb. 15 perc). Isteni volt, ahogy az olvadó csoki illata keveredett a dióéval.
Viszont amilyen szépen néz ki, annyival kevésbé győzte meg az íze a családomat, beleértve engem is. Egyedül Imin láttam, hogy nagyon ízlik neki. Nekem túl tömény volt, túl sok volt a dió benne és szerintem a többieknek is. Rossznak nem mondanám, de elég egy kis batyut megenni belőle és már jól is laktál. :)

Mivel ma Mónika-nap van, ezért tesókámnak minden szépet és jót kívánok névnapja alkalmából ezzel a kis képeslappal: