2015. május 28., csütörtök

Újkrumpli zsenge borsóval, újrépával, és sok zöld fűszerrel


Na, hát ez lett a zöldségekből. Nem tudom, melyik összetevőjét imádom jobban. Isteni. De tényleg csak akkor, ha minden zsenge benne. Melegítve még jobb, mint frissen. Szóval érdemes egy hatalmas adagot készíteni, aztán rájárni. Mondjuk, eléggé eteti magát, szóval még az is lehet, hogy az óriásadag nem tart ki napokig. Nálunk sajnos ez a helyzet. Sajnos a sok friss zöldség miatt nem az ötperces kategória, sokat kell pucolni, vagdosni, ezt nem lehet megúszni, nincs mese. Jó hír, hogy legalább mosogatnivaló nem sok marad utána. Több lépésben párolom a zöldségeket, mert annyira zsengék, pár perc alatt bármelyik képes szétmállani, szóval ez most így tényleg jobb, így mindenki pontosan annyira lesz puha, amennyire akarom. (A téliekkel nem vagyok ennyire óvatos.)

Hozzávalók:
1 kg újkrumpli
1 kg friss, zsenge borsó (héjastul egy kiló)
1 csokor új sárgarépa
1 kápia paprika
3-4 gerezd új fokhagyma
1 nagy csokor zöld fűszer (nálam 2 csokor petrezselyem, 5-6 nagy zsályalevél, és kb. ugyanennyi menta)
3-4 evőkanál sörélesztőpehely
4-5 evőkanál olívaolaj
só, bors

Először is kifejtem a borsót, és néhány üres hüvellyel együtt a wokban egy-két evőkanál olívaolajon megpárolom. Ha zsenge a borsó, akkor tényleg pár perc az egész. Ha nem zsenge, akkor megette a fene. Átszedem egy tálba. A helyére megy a meghámozott (nem kaparok, utálok) répa apró kockákra vágva, a zúzott fokhagymával és még egy kanálnyi olívaolajjal. Ez is elég hamar roppanósra puhul. Nem kell pépesíteni. Mehet hozzá pici víz is, ízlés kérdése. Ezt is kiszedem (mehet a borsóra, nem kell neki külön tál). A helyére dobom a lekapart, összekockázott újkrumplit, mehet hozzá még egy (max. két) evőkanál olíva, kevés víz, só, és addig sütöm-párolom, amíg meg nem puhul. Valahol félidőtájt beleszórom a felkockázott paprikát is. Nem kell nekik sok idő. Elzárom alatta a gázt, hozzákeverem az összevágott zöld fűszereket. Beleöntöm a kész borsót és répát, rászórom a sörélesztőpelyhet, sót, borsot, és összeforgatom. Akkor sem sírok, ha kicsit összetörik a krumpli, mert úgy még jobb. Most jön a neheze, várni kell vele, amíg langyosra hűl, mert szerintem úgy a legjobb.

Napi cukinak meg egy oldal egy cseh gasztroújságból (Gurmet). Csak hogy igazoljam a tételt, hogy kutya mindenhol. Én is ilyen ételképeket szeretnék csinálni.





2015. május 27., szerda

Nemfőzési igazolás


Hát ezért nem írok. Őrület, mi van a piacokon (most a magyarokon épp) meg Permanista fáján . Kutya  nincs (a piacokon, P. fáján minden lehet), de minden más igen. Erősen koncentrálok, hogy ne költsem el az összes pénzünket eperre. Bármennyit meg tudok enni belőle. És üres a fagyasztó meg a spejz. Ha kicsit elunom, akkor ott a cseresznye. Meg a borsó, azt újrépa, a cukkini, a kapor, a tök, a spárga, az újkrumpli. És ez még csak a kezdet. Kisvakondnak rögtön két félcica is (hátul körbeérnek).
Egyébként az epret és a cseresznyét csak úgy magában megeszem. Meg feldobom vele a fahéjas csiapudingot és zabkását. DT-nak csak akkor jut, ha résen van. Mondjuk neki van banánja. A többi zöldségből meg most valami egytál lesz, mondjuk zöldborsós-sárgarépás újkrumpli serpenyőben sütve, rengeteg petrezselyemmel. Meg valahogy majd applikálok bele sörélesztőt, az izgalom kedvéért.

Napi cukinak meg édes kicsi Kóficka, vadiúj nyári ruhában. Kicsit elcsúsztunk a műtétje miatt, sem előtte, sem közvetlenül utána nem lett volna célszerű. Annyira szép lett. Az elmúlt pár hétben volt egy műtét, egy varratszedés meg egy kozmetikus, kicsit kezd elege lenni. Szóval elég röptiben tudtam csak fényképezni, rohant vissza a kosarába. Ki tudja, milyen ötleteim vannak még.



Zsuzsi mindig megússza ezt a hülyeséget. Tudni kell megszületni.






2015. május 26., kedd

Prágai cuki 1.



De nagyon. Prága a kutyák városa (is). Tele van velük a város, és szinte mindenhová beengedik őket. Vannak hatalmas parkok, ahol tábla biztatja a tulajokat, hogy engedjék szabadon a blökiket. Hatalmas füves területekkel, ahol a haverokkal jókat lehet hancúrozni. Szó nincs fél méter széles, 200 méter hosszú undorító ketrecekről, amiket kutyafuttatóknak szokás errefelé nevezni. Minden park tele van papír kutyakakigyűjtő zacsikkal, egyetlen egy kutyakakival nem találkoztam az utcákon. Hiába van teli kutyákkal. Tele van velük a piac, ott vannak a sörözőkben és az éttermekben. Meg a játszótereken. Felelős gazdikkal. Van, aki pórázon, van aki szabadon. Szájkosárral vagy anélkül. Három reggel futottunk a kutyákkal dugig tele közeli kis parkban, egyetlen atrocitás sem ért soha egyikünket sem. És a négylábúak között sem volt boksz. Még ugatás is alig. Csak vad hancúr a kicsiknek, békés séta a szépkorúaknak:) Prágában szeretnék lakni. Reggel futnánk a parkban az ebekkel, utána én pihegnék egy padon, ők játszanának a medencében meg a szökőkútban. Délután meg söröznénk, mint az állat. Nagyon sok fénykép jön. Pedig csak kb. minden századik delikvenset fényképeztem.

Hogy a legjobbakkal kezdem. Az a pici is egy kutya, bármilyen hihetetlen. Az agár is csodálkozik. A pici nem.


A mókusszerű eb eltakarja a picikét, de váratlan volt a helyzet, ennél jobb kép nem sikerült.


Rengeteg a jól fésült zsebcirkáló.


Fehérben is.


A kedvenc típusom, 2:1, német juci tacsival. Nagyon állat. És persze a felszerelése is.

Tele van velük a piac. Mégsem haltak még ki a csehek. A hentespultoknál külön mókásak. Van, aki uralkodik magán, szépen áll négy lábon, de közben rázza a remegés a remek szagoktól. Aztán van, aki nem bír magával, és ágaskodik. De ez a legneveletlenebbje:) Ez itt egy nagyobb darab.



De van kicsi is. Őt sem tiporják agyon.


Ő pedig teljesen szabadon a piacon. A világ pedig áll továbbra is.


Ez meg a szökőkútmániás versenyző. Gazdi nem bírt hazamenni. Annyira pacsált. Masszíroztatta magát, harapta, kergette, pancsolt a középső medencében. A legszívesebben mellé ugrott volna az ember, annyira élvezetesnek tűnt a tevékenység.







A többi meg majd jön. Azok sem lesznek rosszabbak.



2015. május 25., hétfő

Prágai piac

Főzni ugyan nem főzök, de néha azért fényképezem. Prágában voltunk három napot, és fantasztikus helyen laktunk, a város közepén, egy isteni kicsi piac mellett. Annyira jó dolgok voltak. Igyekeztem úgy fényképezni, hogy lássátok az árakat is. 1 cseh korona 11-12 forint.

Házi sütiből rengeteg volt. Tiszta szerencse, hogy nem eszem ilyesmit, mert tuti mindegyiket megkóstoltam volna.


Imádom az ilyen pitéket. És ez a torta...


Ez meg fogalmam sincs, mi lehet. Valami sós lepényke, de hogy miből?


A felső polcon is csupa egzotikum.


Ez meg a kenyeres. Nem rossz, mi?




Volt sokféle gomba is. Honnan a csudából van már ilyenkor rókagomba? Azt is termelik? Tetszik az ára.


Ezer féle tészta.


Pesztók.


Megint süti. Nyilván valami rém egyszerű kelt tészta lekvárral vagy gyümölccsel és morzsával, de annyira jól néz ki.


Volt rengeteg palánta. Ezt itt a kertészeké.



Nem tartozik bele szorosan az érdeklődési körömbe, de hogy teljes legyen a kép, itt egy húsos is.


Volt már zöldborsó is, nem igazán dömpingáron.


Cuki sajtok. Kilója kb. 10 ezer forint.


Eper is volt. 32 korona negyed kiló. Kihagytuk, majd itthon pótoljuk.


Fűszeres is volt.




Még egy kis süti, a híres cseh bukta. Vettünk, de a látványa jobb, mint az íze.


Utolsónak még egy sütis. Homályos lett, de muszáj berakni, annyira édes kis házi sütik voltak a lányoknál.


Hát akkor mára ennyi. A napi cuki külön posztban jön holnap. Nem szeretnék fenyegetőzni, de hipercuki lesz.



2015. május 13., szerda

Paprikás krumpli káposztasalátával


Ezentúl csak arról írok, hogy miért nem írok. Szóval azért, mert annyira egyszerű dolgokat eszünk, amióta édes kettesben maradtunk DT-sal. Azt is ritkán, hétközben nemigen főzök. Télen ipari mennyiségű sütőtök, cékla, gyökérzöldség fogyott, általában megsütöttük sütőben. Néha volt hozzá krumpli is, szintén sütőben sütve. Néha meg rizs, a szuper kedvenc Aldis zacskós barna rizs. Meg saláták. Ha meg jöttek a gyerekek hétvégén, akkor ugyanez az egyszerűség, csak hússal. Sütni alig sütök, de ha igen, akkor csak rém egyszerű glutén- és tejmentes kevert sütit, hát arról sincs sok írnivaló. Most meg végképp nem fogok, itt az eperszezon, nyilván epret fogok enni eperrel desszertként. Meg az újkrumpli, amit imádok. Bárhogy. Most vasárnap csináltam egy nagy bödön újkrumplis paprikás krumplit (mint a másik, csak olívaolajjal, viszonylag hosszú lével, és ha kész, ment még bele pár felkarikázott főtt tojás, meg két nagy csokor petrezselyem zöldje összevágva). Annyira finom, egész héten ellennék rajta. Hozzá meg friss káposztából saláta. Erről sem tudok regényt írni. Összevágom, tálba rakom. Szórok rá sót, 1 evőkanál mézet, őrölt köményt, pici ecetet, karikázok hozzá egy kis újhagymaszárat. Aztán vizet forralok a vízforralóval, és nyakon öntöm. Átkeverem, kihűtöm, és pár részletben felfalom.
Lesz még sok-sok petrezselymes krumpli uborkasalátával, mármint az étrenden. Meg barna rizs zöldborsóval és sok petrezselyemmel. Volt és lesz rengeteg zöldségleves, de hát erről sincs mit beszélni, megfőzöm, aztán vagy átturmixolom vagy sem. Most épp szárítottgomba-szezonban járok. Pici olívaolajon megpirítok némi felkarikázott répát, gyökeret, zellert, felengedem vízzel, beleszórok egy maréknyi beáztatott gombát (vargánya és róka általában), aztán megfőzöm. Só, bors. Semmi izgalom, de nagyon finom. Szóval egyelőre még a terveimben sem szerepel semmiféle bonyolult, blogra kívánkozó cucc.

Napi cukival sokkal jobban állok. Kóficka nagy műtéten van túl, egy hete műtötték, gyakorlatilag ivartalanítani kellett egy gyulladás miatt. 12 éves kor fölött ez már nem egy délutános program. De, úgy tűnik, a nehezén túl vagyunk. Még össze van stoppolva, de egyszer majd a varratok is lekerülnek arról a gyönyörű hasikóról. Rosszak a képek, de nem szeretek vakuzni, és azért látszik a lényeg.

Altatás után mindig nagyon-nagyon fázik. Egész pontosan négy összehajtogatott polárpléd van rajta. 


Itt már megy fel a láza, csökken a pokrócok száma, nő a szomjúság és a rossz közérzet.


Itt pedig már egészen jól van, kb. két-három nappal a műtét után. Már a kötést is levettük.


Szóval most a gyógyulás folyik. Jön majd arról a szép hasról is kép. Most nehéz a kommunikáció, sem ölbe venni nem lehet, sem a hasikáját hosszan simogatni. De már nem tart sokáig ez a lehetetlen állapot.