2008. október 29., szerda

Reszelt alma télire, alma- és körtevelő


Tésán az egy szem almafánkon hihetetlen mennyiségű alma van minden évben, tényleg kereskedelmi mennyiség. Sajnos, nem télálló, szóval amit nem sikerült másra rásózni, azt fel kell dolgozni.
Általában egész nyáron hordozom haza a különféle gyümölcsöket, és tömködöm velük tele a hatalmas fagyasztóládánkat, de azt hiszem, sokkal helyesebb lenne, ha legalább azoknál a gyümölcsöknél, amelyeknél ez megtehető, környezetbarát és energiatakarékos módon inkább üvegekben tartósítanék. Persze ezt egyrészt nem minden gyümölccsel lehet megtenni (eper, málna, ribizli, stb.), másrészt nem szeretnék sem több cukrot, sem több tartósítószert enni a nagy környezettudatosságomban. Szóval az idén többféle módon is próbálkoztam, érdeklődve várom, hogy mit kell majd kidobni, és mi az, ami remekül működik.
Az egyik ilyen vonal a gyümölcsvelő, ami végül is lekvár, cukor és minden egyéb cucc nélkül. Megpucoltam és feldaraboltam a gyümölcsöt, kicsi vízzel megpároltam, nem főztem ronggyá, csak megroggyantottam, és persze nem tettem hozzá se cukrot, se másféle édesítőt, se tartósítószert. Tűzforrón alaposan kimosott üvegekbe töltöttem, gyorsan rátekertem a tetejüket, és öt percre fejre állítottam őket. És biztos, ami biztos, így forrón, de már talpukra állítva újságpapírba burkoltam az üvegeket egyesével, és beágyaztam őket két napra az ágyneműtartóba (szárazdunszt a tisztes magyar neve). Csináltam ilyet körtéből is (szintén tésai, szintén rengeteg, és szintén nem áll el sokáig), meg almából is. És most érdeklődve várom, meddig állnak el. Mondjuk a körte biztos nem sokáig, mert a nagy részét már felfaltam, nagyon finom joghurtba, túrós desszertekhez, gyümölcssalátába, de csak úgy magában is, és olyan finom a körte, amiből készült, hogy semmiféle édesítőszer nem kell hozzá. Az almát még nem kóstoltam, mert csak most készült el.
Készült még az almából sok üveg reszelt alma, almásbélesekhez és rokonaikhoz. Az idén ezt is tartósítószer nélkül tettem el, remélem, nem romlik rám. A megpucolt almát lereszelem (próbálkoztam aprítógéppel, de nekem az a módszer a leggyorsabb, hogy meghámozom az almákat, de a magházukat nem emelem ki, hanem csak körbereszelem azokat a négyszögletes reszelő nagyobb lyukú oldalán. Persze, akinek monumentális aprítógépe van, lehet, hogy azzal jobban jár :), és egy hatalmas hibátlan zománcú vájdlingban - amit már nem is tudom, hogy melyik házunkban örököltünk - nem házunk van olyan sok, hanem emlékezetem kevés :) - kevés cukorral összekeverve állni hagyom néhány órácskát. A cukor mennyisége az almától függ, a tésai alma elég édes, szóval tényleg max. 5-10 dkg ment egy kiló reszelt almához. Azért kell lecukrozni, hogy szépen kiengedje a levét, nem baj, ha az állás közben megbarnul az alma, majd kicsit vissza fog fehéredni a dunsztolás alatt, az a kis maradék szín meg direkte jól áll neki.
Néhány óra múlva jön a legutálatosabb része az egésznek, alaposan ki kell nyomkodni belőle a levet, sokféleképpen szoktam próbálkozni, most egy gyömölcsmosó tálat kibéleltem egy konyharuhával, és ebben nyomkodtam ki az almát adagonként, egy krumplinyomó segítségével, ez elég haladós volt, de a helyzet változatlan maradt, utálatos pacsmagolás, és utána garantáltan lehet a konyhát is takarítani.
A kinyomkodott almát belegyömöckölöm az előre odakészített tiszta üvegekbe. Régebben anyukám úgy csinálta, hogy tett egy kis szalicilt a tetejére, és már mehetett is a kamrába. De nekem jobban tetszik az én módszerem, a szalicilt és társait elfelejtem, csak rácsavarom a kupakokat, és kigőzölöm az üvegeket. Fogok egy nagy fazekat, amiben elfér állítva néhány üveg (az enyimben speciel pont három darab), az aljára összegyűrt újságpapírt teszek, és beleállítom az újságpapírba csomagolt, gondosan lezárt üvegeket. Hideg vízzel teleengedem kb. az üvegek háromnegyed részéig. Felforralom az egész cuccot, és forrás után kb. 30 percig főzöm, fedő alatt, persze. Ez a vizes dunszt. Aztán elzárom a gázt, és hagyom őket ott kihűlni, aztán folytatom a többi üveggel.
Kíváncsi vagyok, eláll-e mindenki. Végül is, semmi okuk a romlásra, nem?

Update 2012. szeptember 18-án:
Nem is romlottak meg. Több évig is békésen elállnak, semmi bajuk. Arra kell figyelni, hogy az üveg tényleg tiszta legyen, a fedele is, és tűzforrón töltsük bele a gyümölcspépet. 

Kiegészítés 2012-ben mindehhez.



Mazsolás túrótorta a la FNA


Senki ne szaladjon világgá, nincs benne mazsola. A családunkban 3:1 arányban úgy gondoljuk, hogy a legfinomabb sütiket is nagyon le lehet rombolni néhány szem mazsolával, tehát soha semmibe nem teszek mazsolát (az az egy fő meg egyen ott mazsolát, ahol talál), illetve a karácsonyi drezdai stollenbe igen, mert szerintem ott finom, a gyerekeim meg akkor sem ennének belőle, ha nem lenne benne mazsola, szóval akár még citromhéjat is tehetnék bele. Mert a citromhéj is tiltólistás, az sem kerülhet - sajnos - semmibe, pedig az annyira fel tud dobni mindent :(




Ez a recept F. Nagy Angéla Különleges konyha című szakácskönyvében szerepel, ami az egyik kedvenc szakácskönyvem (volt) – azért a múltidő, mert már nagyon ritkán főzök szakácskönyvből, inkább csak olvasgatom őket, inspirációt gyűjtögetve. Viszonylag kicsi könyv, néhány kis grafika, semmi színes ételfotó. Ha jól emlékszem, akkor itt a Nők Lapjás receptek jelentek meg, biztos van, aki emlékszik rá, az újság vége felé volt egy fél receptes oldal, maximum egy kisméretű fekete-fehér fényképpel. Ha régi, örökölt szakácskönyveket lapozgatok, akkor tutira találok benne egy csomó innen kivágott fél oldalt :) Szóval más is szerette, nem csak én. Akkoriban - olyan 20-30 vagy 50 évvel ezelőtt - ezek a receptek tényleg nagyon különlegesnek számítottak, nagyon sokat megfőztem és főleg megsütöttem belőle, általában mindegyik finom volt.
Na, innen származik ez a recept is, tényleg csak annyit változtattam rajta, hogy kihagytam a mazsolát és a citromhéjat, és ricottát használtam túró helyett (a mozzarella és a cottage cheese mellett a ricotta szerepel mostanában a legfinomabb ételek listájának első helyén), de bizti meg lehet enni akkor is, ha túróból csinálják :)

Hozzávalók:
- 4 egész tojás
- 1/2 kg ricotta vagy túró
- 10 dkg vaj
- 1 zacsi vaníliás cukor
- 20 dkg porcukor
- 2,5 evőkanál búzadara.

A tojások sárgáját habosra keverjük a vajjal és a cukrokkal, utána hozzákeverjük a búzadarát és a ricottát/túrót. A végén óvatosan beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjéket. Zsírozott-zsemlemorzsázott nagyobb tortaformába öntjük, és úgy sütjük, mint a piskótát (előmelegített, 180-200 fokos sütőben, nem nyitogatva az ajtót). Tűpróbáig, ez kb. fél óra.
Érdemes kicsit várni a kiborogatásával mindaddig, amíg kicsit langyosabb nem lesz, mert elég sérülékeny forrón.
Aztán lehet vele tovább vacakolni, csokimáz, lekvárruci, stb., de nagyon finom csak úgy simán is.

A fénykép sajnos nagyon vacak lett, egyetlen mentségem, hogy fél kézzel csináltam, mert a másikkal éppen meszeltem :)



2008. október 28., kedd

Padlizsánkrém


Tisztában vagyok vele, hogy padlizsánkrém is kábé annyiféle van, ahányan csinálják. Éppen úgy, ahogyan lecsó, minestrone leves, (és hirtelen nem jut több eszembe): mindenki tudja a tuti receptet. Nekem nincs saját tuti padlizsánkrém-receptem, már próbálkoztam többfélével, és eddig az a verzió ízlett a legjobban, ahol a padlizsánt hosszában csíkokra vágtam, vékonyan bekentem olivaolajjal, megsóztam, megborsoztam és megsütöttem sütőben. Ezután a héjáról lekapartam a padlizsánhúst, aprítógépbe tettem a már belekészített fokhagyma, kecskesajt (nem kemény!) és már nem is emlékszem, milyen fűszerek mellé. Jól összeturmixoltam és pirítósra kentük, kapribogyóval díszítettük és ájuldozva befaltuk Borival. Azóta is emlegetjük, hogy az milyen finom volt, meg kéne ismételni!

Ez a mai padlizsánkrém úgy született, hogy tegnap a TV Paprikán egy perzsa főzős részt néztem és ott készítette a szakácsnő így. A padlizsánt késsel megszurkáltam, 200 fokos sütőben megsütöttem. A tévében a nő azt mondta, félóra alatt megsül, de nekem kábé 50 perc volt és nem lett annyira átsült, mint a tévébeli. Közben serpenyőben hagymát fonnyasztottam (nem tudom, hogy dinszteltem vagy pároltam-e, nem tudom megjegyezni, hogy melyik melyik?!), rátettem 2 gerezd reszelt fokhagymát, majd ezután a megsült és héjából kikapart padlizsánt is kevergettem és sütögettem a hagymákkal együtt a serpenyőben. Egy kis pohár kefirt szűrőben hagytam lecsöpögni, majd a padlizsánnal jól összekevertem, sóztam, borsoztam. A nő nem turmixolta össze a cuccot, de nekem muszáj volt, mert a padlizsán - mint már említettem - nem sült elég puhára.

Nem volt rossz, de nem érte meg a macerát: egy tepsit, egy serpenyőt és az aprítógépemet kellett elmosogatni és egy pici lájtos vacsorára elegendő adag lett belőle.


Visszatérve még egy pillanatra az emlékezetes négynapos hétvégére, az első dolog, ami velem történt, hogy amikor Toma hazafelé bandukolt hajnalban egy buliról, a Szegedi úton meglátta ezt a sünit és lefényképezte nekem! Hajnali kettőkor persze ébren voltam még, és ő úgy állított be, hogy "Találkoztam egy sünivel és lefényképeztem neked!" - olyan édes! Haza is akarta nekem hozni, de nem tudta, mert a süni nagyon harcias volt: összegömbölyödött, szúrt, fújt és sziszegett. Emlékeztet engem valakire ez a viselkedés... :-)




















Érdekes, olyan, mintha nappali felvételek lennének, pedig csak egy utcai lámpa világított. Na nem véletlen: a fotóművész az fotóművész! :-)



2008. október 27., hétfő

Savanyú-édes almacsatni

Régóta vonzódom az indiai kajákhoz, de érzem nem jött még el az ideje az életemben. Addig, amíg brassóiban, rántott húsban, fasírtban kell gondolkoznom, nem tudok igazán elmélyülni egy "igazi" indiai vacsora előállításában. Úgy vettem észre, ott egyetlen ételhez annyiféle hozzávaló kell, és egyetlen vacsorához annyiféle étel, hogy annak hiánytalan beszerzése, "nyilvántartása" most meghaladja a képességeimet.

Tavaly (vagy tavalyelőtt) Kató kolléganőmmel voltunk a Bécsi úton egy indiai éteremben ebédelni és amellett, hogy nagyon jól éreztük ott magunkat, elvarázsolt a hely: az illatok, a díszletek, a fűszerek, az érdekes ételek, köztük az előételnek feltálalt csatni (chutney), amibe finom naan-kenyeret kellett mártogatni. Bár nem szoktam ilyet tenni, de mivel annyira ízlett, megkérdeztem a felszolgálót, miből és hogyan készítik ezt a finom előételt, de természetesen nem árulta el, azt mondta titok, csak annyit mondott, hogy sokáig kell főzni és még banán is van benne! Próbálom azóta elővarázsolni azt az ízt, tavaly is próbálkoztam egy csatnival, ami nekem nem ízlett különösebben, de Tamás és Csincsilla oda volt érte (asszem). Idén, mivel annyi almát kaptam, az interneten ezt a savanyú-édes almacsatnit választottam kísérletnek. Hát nem tudom, nekem hol ízlik, hol meg nem.

Hozzávalók:
  • 1,5 kiló alma felkockázva
  • 450 g vöröshagyma apróra vágva
  • 350 g mazsola (megmosva)
  • 1 evőkanál tört mustármag
  • 225 g barna cukor
  • 350 ml borecet (Ezen gondolkodtam, hogy beletegyem-e mindet, de aztán beletettem. Ez aggaszt egy kicsit!)
  • 1 evőkanál fissen darált gyömbér (jó lesz reszelve!)
  • 1/2 teáskanál csipős bors (Cayenne bors)

Az összes előkészített hozzávalót egy serpenyőbe tesszük, s állandó kevergetés mellett felforraljuk. Kis lángon, gyakran kavargatva, mintegy 40 perc-1,5 órán át főzzük egészen addig, amíg a csatni sűrű, lekvárszerű, darabos mártás nem lesz. Még forrón szorsan záródó befőttes üvegekben töltjük és felhasználásig hűvös helyre tesszük. (De előtte a jó melegbe a dunsztba!)

Csincsillától olyan sok finom almát kaptam, hogy muszáj elfogadnia 2 üveg csatnit! :-)


Pár szót csak erről az elromlott négynapos hétvégéről. Még nem tudom, belefoglalom-e majd a veszteséglistába a csatnit, de az már biztos, hogy a DNK zsömléket utoljára próbáltam megsütni. Mivel épp nem volt itthon a fényképező, ezért telefonnal csak igen gyenge minőségű képeket tudtam készíteni róluk mielőtt a kukában landoltak volna. Nem tudom mit rontok el mindig! Ebben a legutolsó esetben az történt, hogy a zsömlék teljesen eggyé váltak, összefolytak, a sütéskor nem emelkedtek fel, viszont amikor megpróbáltam menteni a menthetőt és darabokra vágtam őket, sőt meg akartam kóstolni, félbevágáskor láthatóvá vált milyen szép folyós a belsejük. Lapos és nyers. Brrrr. Lefényképeztem a nyers tésztát és a "megsültet".

















További apróságok: kiderült, autóm 4 kerekéből kettőben hatalmas szög van, a mosógépemből akkor is folyik a víz, ha nem mosok vele, a biztosítéktábla hangosan berreg, amikor a sütő megy. Na ennyit a hosszú hétvégékről :-), már kezdem kiheverni!



2008. október 26., vasárnap

Sztrapacska


Elég rosszul sikerült négynapos hétvégém volt, sok-sok felmerült probléma mellett a kaják sem sikerültek úgy, mint szerettem volna (de erről majd holnap, most még nem tudok beszélni róla, olyan ideges vagyok!). Tesóm rendes volt nagyon, és kisegített a főzésben, és Mazsi szuper fényképeivel tudom illusztrálni.

Ha tesóm nagy ritkán végre tud egy kis időt szakítani a főzésre a sok munka mellett, biztosan készít sztrapacskát, mert az egész családja imádja. Egyszer majd szeretném én is megkóstolni, de ehhez még fejlődnöm kell :-)

Következzen tesóm sztrapacskája:

A fényképezett mennyiségű krumplit (robotgéppel természtetesen!) ráreszelem egy tojásra, meg egy kefirre. Azért rakok bele kefirt, hogy ne barnuljon meg a kumpi, mert úgy hányok tőle.


Sózom (két három teáskanál só). Keverés közben teszem hozzá a lisztet. Lágy tészta lesz, mint a nokedli, csak rücskös a kumpitól [ez izgi!].


Beleszaggatom a forró vízbe nagylyukú szaggatón, és ahogy szedegetem ki rakok a nokedlire ZSÍRT (szalonnából kisülőt), meg brinzát.


Akkor főtt meg, ha feljön a víz tetejére, kábé még két percig úszkálhat a forrásban lévő vízben, aztán kiszedem. Lilahagymával, tejföllel, brinzával, sült szalonnakockákkal tálalom, mindenki azt tesz a sztrapacskájára és annyit, amennyit akar.


Amikor minden finomság rajta van, össze lehet keverni, de az azért nem került fel a blogba, mert nem túl fotogén :-).


Pamacska vajon mit tenne a sztrapacskájára? És mit kapott, hogy ilyen szépen nyalja a száját?


Szalonna nélkül vega kajának is feltálalható!



Meggyes muffin

Sokszor kérdezik tőlem, hogy tudok-e jó muffinreceptet, de mivel én sajnos nem szeretem a muffint, nem tudok. Ilyenkor tesómtól szoktam elkérni a receptjét, hogy meg tudjam adni, de ő elég zaklatott lesz tőle, nincs kedve előkeresni. Ezért most felkerül a blogba tesóm muffinja, így egyszerűbb lesz az életünk.


Hozzávalók: 2 pohár liszt, 1 pohár kristálycukor fél zacskó sütőpor, egy zacskó vaniliáscukor, egy csipet só, mokkáskanál szódabikarbóna (ezeket összekeverni egy tálba, egy másikba meg a hígakat), egy pohár kefir/joghurt fél pohár olaj, 2 egész tojás.

A robotgépbe rögtön bele szoktam rakni a hígakat, és keverés közben adom hozzá a szárazakat, simára kell keverni, a végén meg még két evőkanál kakaóport (igazit, amit te vettél [ez én vagyok! :-)]) hozzákeverek.

Amikor ez kész, fakanállal belekeverem a meggyet tetszés szerinti mennyiségben, kábé ötven szem :). Belekanalazom a muffinsütő lukaiba, és légkeveréses sütőben 175 fokon húsz-huszonöt percig sütöm. Ledöföm [ez nagyon tetszik!] és ha nem ragad a tészta a döfőeszközre akkor kész. Amúgy meg elválik a luk falától a tészta, akkor meg tuti jó.


Poczak, a szorgalmas kukta hozza a diót, de lehet, hogy egy másik receptből dolgozott, mert ebbe a muffinba nem is kell dió!


Az is lehet, hogy már a karácsonyi bejglire készül elő, és most tör fel éppen egy zsák diót... a darálást vajon hogyan fogja megoldani? :-)



2008. október 24., péntek

Mama sütije


Anyu egy régebbi újítása ez a süti, Mazsi rendes volt és lefényképezte, de csak mostanában jutottam hozzá a képekhez. Én nem kóstoltam, de anyu azt mondta, Évának nagyon ízlett.

A süti nagyon egyszerű, így készül: 2 tasak Oetker tejszínhabport 3 deci tejjel kemény habbá kell verni, majd folyamatos habverés közben hozzá kell adni 9 kanál porcukrot, 1 citrom reszelt héját és levét, 1 nagy pohár tejfölt. Ezzel a krém el is készült.

Egy tálban alulra babapiskótát kell tenni, rá ebből a krémből valamennyit, erre bármilyen gyümölcsöt, akár többfélét is, erre megint tejszínkrémet és a tetejére jó színes gyümölcsöket.


Úgy tűnik, Ori is díjazta ezt a sütit, biztos szívesen megkóstolta volna. Lehet, hogy kapott is belőle? :-)



2008. október 23., csütörtök

Almás süti mogyoróval

Csincsillától nagyon nehéz volt mindig receptet szerezni, egyszerűen csak annyit mondott: Mindenhol ez van!, vagy: Ez egy sima poharas süti!, vagy: Szokásos linzertésztából készült... Ez volt az egyik első sütije, aminek a viszonylag részletes receptjét kierőszakoltam tőle. Persze nem adta meg egyből a teljes recit, még sütés előtt 5 perccel felhívtam néhány kérdéssel, aztán még ő is visszahívott, hogy azt mondta-e, hogy a tetejére tejszín-tojás keverék kell (természetesen nem mondta), így hát sütöttem valamit ami végül persze nem hasonlított az ő sütijére, de finom lett. Le is írtam annak idején a receptet, ahogy akkor készítettem és most, amikor Csincsilla feltette almás rakottas sütijét, rögtön ráismertem, hogy ez Csincsilla-módra ugyanaz a süti. Nem tudom rajtam kívül bárki, aki tapasztalatlan Csincsilla recepjeiben, észrevette-e a hasonlóságot. :-)

Hozzávalók a tésztához - szerintem (mert Csincsilla nem használ mérleget):
- 20 dkg liszt,
- 10 dkg vaj,
- 5 dkg porcukor,
- egy marék zabpehely (na ezt például annak idején nem is diktálta, csak a múltkori almás rakottas receptből jöttem rá, hogy mitől volt az a tészta olyan különleges, úgyhogy most tettem bele én is)
- 2-3 evőknál hideg víz

Az almatöltelékhez:
- 1-2 kiló alma
- cukor
- fahéj
- mogyoró
- tetszés szerint mogyoróhéj (Csincsilla mogyoróhéjat is tett a sütijébe, de aki nem szereti, nyugodtan elhagyhatja :-)))) Én ki szoktam hagyni belőle, eddig még soha sehol nem tudtam szerezni.)

A tetejére:
- 2 dl tejszín
- két tojás

A lisztet, a zabpelyhet és a porcukrot robotgéppel összekevertem, kis darabokban beledobáltam a vajat, majd mikor elég morzsás volt, 3 evőkanál hideg vizet tettem hozzá és tovább addig kevertem, amíg viszonylag össze nem állt a tészta. A kivajazott fodros tortaformába nyomkodtam, a tetejére kentem a pár nappal korábban elkészített párolt almát (sajnos nem lett elég édes), megszórtam aprított mogyoróval és a tetejére öntöttem a 2 tojással elkevert 2 deci tejszínt. Azt is mostanában tanultam Csincsilla receptjeiből, hogy villával megkapirgáltam a tetejét, hogy a szintek egy kicsit összekeveredjenek.


180 fokos sütőben sütöttem 40 percig úgy, hogy időnként, ha bepánikoltam, hogy túl sötét a teteje, letakartam fóliával, majd leszedtem róla, visszatettem, stb. Kicsit túlizgultam most ezt a sütit.



2008. október 22., szerda

Mángoldos, pecorinós rizs


Ilyeneket akkor csinálok, ha végképp nincs kedvem/időm főzni, de azért nem szeretnék szendvicset ebédelni. Az elkészítési ideje elhanyagolható, tulajdonképpen a rizs főzési ideje. Bioboltokban és a helyi CBA-ban lehet kapni olyan remek barnarizst, ráadásul biót, aminek speciális módon behasították a kis héját, és így tényleg 15 perc alatt megfő, és nagyon finom lesz. (Nagyon szeretem a barnarizst, szóval eddig is sokat kísérleteztem vele, de egyáltalán nem mondhatom, hogy százszázalékos sikerrel, a leggyakoribb az volt, hogy miután főztem minimum negyven percet, akkor még mindig kemény volt, persze a külseje meg már kezdett szétmállni - vajon ezt így írják?. Annyi előkészület feltétlenül szükséges, hogy még előző este elő kell venni egy adagnyi lefagyasztott tésai mángoldot, hogy szépen felolvadjon reggelre.
Mialatt fő a rizs, kicsavarom és apróra összevágom a mángoldot. Aztán már csak szépen össze kell keverni a zölséget a rizzsel, némi só és bors társaságában, és mehet rá a korona, a jó sok pecorino. Aztán mehet a dobozba.
Ja, és a bónuszképek: nőnek a csemeték, itt már egy hetesek. Cukik, mi?



2008. október 21., kedd

Paradicsomos, fokhagymás, szardellás tészta


Valamilyen tésztát akartam ma főzni magamnak (Tomának volt más kaja), és úgy indult, hogy most a brokkolis tésztát csinálom meg. De nem igazán tudtam gondolatban elszakadni a piros színű tésztától, a brokkolist meg tejszínnel és sajttal készítem, így hát hazafelé jövet beugrott, hogy ehhez majdnem minden van itthon.

A Stahl Gyors olasz tésztákban benne van Fussili puttanesca módra címmel, de láttam jár Jamie-ben, és sok más olasz kajás oldalon (Spagetti alla puttanesca) sokféle másmilyen tésztával is. Lényege a szardellapaszta (vagy szardella), a kapribogyó és az olajbogyó. Na most nekem ezekből csak kapribogyó és olajbogyó nem volt itthon, úgyhogy szerintem ez a tészta nem "puttanesca módra" van, de azért nagyon finom.

4 szál felkarikázott újhagymát olivaolajon puhára pároltam, rádobtam a fokhagymát és mivel romlófélben lévő finom, hajszálvéknyora szeletelt füstölt sonkát is találtam a hűtőben, felcsíkozás után azt is belehajítottam a serpenyőbe. Ráöntötem kábé fél liter házi paradicsomlét, nyomtam bele szardellapasztát másfél evőkanállal, megszórtam morzsolt oregánóval, hangyányi (bocs) csilivel, sóval, borssal, kicsit még összerotyogtattam és a mártás már kész is volt. Csavart tésztát (fussilit) főztem hozzá, ügyesen összekevertem, megszórtam szárított petrezselyemmel, reszelt parmezánnal és kész is. Nagyon gyors, nagyon finom.


Stahl egyébként megmagyarázza, hogy a puttanesca módra azt jelenti: örömlányok módjára. Azt írja, egyik elképzelés szerint azért hívják így ezt a tésztát, mert olyan gyorsan össze lehet dobni, hogy akár abba a néhány percbe is belefér, amely két kuncsaft közt eltelik. A másik magyarázat szerint pedig azért, mert a hozzávalók, legalábbis Olaszországban, minden utcasarkon kaphatók. Hát én nem tudom, annyi biztos, hogy nekem még sohasem volt meg itthon minden hozzávaló, valami mindig kimaradt :-). A kuncsaftokat meg már réges rég elüldöztem a közelemből.




2008. október 20., hétfő

Tata és Marcsi közös túrós palacsintája


Hát jó, közkívánatra felteszem Tata palacsintáját és Marcsi túrótöltelékét. A túrótöltelék már szerepelt egyszer, csak nem önálló részként, hanem valahol eldugva, de mivel annyira finom megérdemel egy külön fejezetet!


Kezdjük is mindjárt tesóm palacsintareceptjével, ami (szerintem) 70 személyre szól: 3 tojás, 1/2 kiló liszt, 1 liter tej, só, cukor, kristályvíz. Tetszőleges sorrendben összekeverjük, Tefal palacsintasütő serpenyőben kisütjük. Na most ez a Tefal nem sznobságból van kiemelve, hanem mert pár évvel ezelőtt azt ígérte nekem a családom, hogy ha úgy látják, hogy megérdemlem (azaz sokat használnám), én is kaphatok Tefal sütőt. Eddig még nem látták úgy... pedig szoktam sütni ... egy évben egyszer, akkor sem fogy el! (Nem bírom a felháborodós bejegyzéseket, ezért kéretik mellőzni!!!)

(Szerényen itt szeretném zárójelben közölni az én 12 darabos palacsintareceptem (12 személyre), amit Anyucitól tanultam: 2 tojás, 10 dkg sima liszt, 10 dkg rétes liszt, 3 evőkanál olaj, 2 dl tej, 1 dl víz. Iszonyúan szar minőségű hullámos aljú palacsintasütővel, villanytűzhelyen uszkve 1 óra a kisütése. Tesóm leheletvékony, csipkefinomságú palacsintáival szemben ez azért egy eléggé vastag, de azért finom palacsintafajta.)


És akkor Marcsi világhírű túrótölteléke. Jól látszik a képen is, mennyire krémes és hogy Marcsi nagyon szereti (a) Mazsolát, meg én is. :-)

Túrókrém: 0,5 kg túrót krumplinyomón áttörök, elkeverem egy nagy doboz tejföllel, 8-9 zacskó vaniliás cukorral, egy vaníliarudat belekapargatok és egy fél zacskó mazsolát hozzáteszek. Az egészet elektromos habverővel 1-es fokozaton átdolgozom.


Ezt az isteni csokiöntetet, amivel a palacsintát díszítettem, szintén Marcsitól kaptam. Ennek az a története, hogy éppen visszaértem tesómmal a piacról (munkaidőben), amikor megszólalt a mobilom, és Marcsi volt az. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem a piacon "kapott el", hanem már az irodaajtóban, mint tudjuk fééééélelmetes főnök, már írtam róla többször. Mindegy, nekem jól esett, hogy ha munkaügyben keres, akkor "láthatja" (mobilon keresztül), hogy az állomáshelyemen vagyok.

Azt mondta, ha tudok, legyek szíves lemenni a ház elé, taxival arra kanyarodik, és ad nekem valamit, nem akarja egész nap cipelni tárgyalásról tárgyalásra. Iratokra gondoltam, vagy laptopra, vagy bármire, de arra nem, hogy begördül a taxi, kinyújt rajta két flakon Lindt csokiöntetet, mondván épp most vett magának, hát vett nekem is meg tesómnak is egyet. Annyira örültem neki és most is annyira örültem, hogy végre a palacsintán kipróbálhattam és megkóstolhattam, fantasztikusan finom! Köszönjük!


(Mint már említettem régebben is, nincs munkaerőfelvétel!!!:-))



Kata kókuszos sütije


Csak kíváncsi voltam, hogy mutat ez az egyik kép sarkából kivágott pici kép a blogon. Tök jó. Van ám az egész dobozról is egy kép, de túl sötét lett, használhatatlan. Azt nem tudjátok persze, hogy elmentem a fényképezőmmel úgy a buliba, hogy nem volt benne memóriakártya, összesen 8 képet tudtam csinálni, abból 3 rossz volt. Vagy már írtam? A memóriám már nem a régi, ugyanis nem találom a saját memóriakártyámat sem.

Megérkezett Katától a recept máris közzéteszem, Csincsilla ne nyafogjon! Sajnos jobb képet nem tudtam róla szerezni, de ha majd valaki megsüti, kérem szépen, fényképezze le és küldje el nekem! :-)

Hozzávalók kb 20- 30 darabhoz :

2 tojás
15 dkg porcukor vagy barnacukor
8 dkg margarin
20 dkg kókuszreszelék
1 evőkanál liszt (ki is maradhat)
8 dkg étcsokoládé

Megolvasztjuk a vajat, és amíg hűl az egész tojásokat a cukorral fehéredésig keverjük, majd a vajat belecsurgatjuk és kicsit még keverjük. A kókuszreszelékbe beleszórjuk a lisztet, és az egészet a tojásmasszához adjuk. A csokoládát apróra vagdalva szintén belekeverjük.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kanállal kis halmokat teszünk. Előmelegített sütőben, közepes lángon 8-10 percig sütjük(lehet 15, sütőfüggő).
Gyorsan sül de amikor kiveszed még nagyon puha, de mire kihűl, megkeményedik. Fémdobozban sokáig friss marad.


Puszi, Kata

Kössz, neked is puszi :-)



Közös reggeli


Majd főzök is, valamikor, talán, egyszer. De addig csak etetek. Mert már ilyen nagy Tomcica, bizony, ma reggel már a nagyokkal reggelizett (azért utána még lecsúszott még a saját reggeli is:)), mert kinézte a szájukból a falatot. És a szemrehányó kommenteket megelőzendő:
1. nem vágtuk le a farkincáját, szépen maga alá hajtogatta és ráült:)
2. azért a földről, mert ha elszaladtam volna tányérkájáért, akkor tuti megeszi a két nagy cicánk, ha megpróbál beleenni az ő tányérkájukba.



2008. október 19., vasárnap

Rizsfelfújt (Riskoch)

Nagyon jó lakásavató házibulin voltam és ott fényképeztem ezt a kis házi kedvencet. A nevét sajnos elfelejtettem megkérdezni :-), de én elneveztem egyszerűen csak Repcsinek. A buli abból az alkalomból jött létre, hogy egyik barátom új életet kezdett. Meg kell, hogy mondjam, ezen a barátomon kívül még nem láttam olyan pasit, aki ha nehézség támad az életében, ahelyett, hogy azonnal az italhoz nyúl, vagy nyalogatja sebeit, siránkozik és hibáztat, inkább megrázza magát és éli az életét, ahogy kell: tervei vannak, hobbija, szerényen, de ízlésesen bebútorozott kis lakáskája, stb. Ennyi erőt eddig még csak nőknél láttam! (Mazsi, jó lesz feminista dumának?)

A vendégek is a legjobbakból voltak válogatva. Hurka-kolbász vacsira voltunk hivatalosak, amihez mindenki hozzátett valami saját készítésűt: hagymás krumplit, salátát (ez külön fejezet lesz később!), de előételnek is került mindenféle finomság: kókuszos süti, Csincsilla túrós pogácsája, fokhagymás-juhtúrós mártogatós tortillacsipsszel, jaj nehogy kihagyjak valamit, annyi minden volt! A hurkáról és a kolbászról csak annyit, hogy tesóm kétszer kért májas hurkát, ami elég nagy szó tőle, úgyhogy elképzelhető, hogy mennyire finom volt!

És a desszerttel is a vendégtündérkék remekeltek, tesóm palacsintájával és Marcsi híres túrótöltelékével szerintem jól menő palacsintázót lehetne nyitni, de Micike rizsfelfújtja is lenyűgözött mindenkit. Hát nem gyönyörű?

Elkértem a receptet, ennek mindenképpen szerepelnie kell a blogban! Hozzávalók: 12 deka rizs, fél liter tej, 1 deci víz, 2 tojás, 10 deka cukor 1 kávéskanál liszt, 2 deka vaj, reszelt citromhéj.

A rizst a vízzel elkevert tejjel, a cukor felével és a citromhéjjal felforraljuk, és a tűzhely szélére húzzuk, amíg a rizsszemek magukba szívják az összes tejet és megduzzadnak. Fontos trükk, hogy nem szabad kanállal kevergetni, legfeljebb rázogatni, nehogy a szemek összetörjenek. A tojássárgákat a vajjal, és a maradék cukkorral elkeverjük, hozzáöntjük a rizshez, közékeverjük a lisztet és a felvert tojáhabot. 2 literes lábast vagy kuglófformát kizsírozunk, morzsával meghintjük (ezt az egész hercehurcát helyettesíthetjük sütőpapírral), és mehet bele a cucc. Jó közepes sütőben kábé 30 percig sütjük (Micikénél 160 fokon 50 perc volt légkeveréssel). Borhabot, csokimártást, málnaszörpöt, borsodót, vaníliasodót vagy rumos baraklekvárt adhatunk hozzá. Persze nem egyszerre mindet, hanem ezek közül valamelyiket, de lehet bármi mást is! A képen látható szépséget talán Magduska-féle málna-ribizli lekvárral tálaltuk Majd Micike kijavít!

És hát igen, Segebaga is főzött a bulira: salátát készített! Azt mondtam, ünnepi különszámként fogom feltenni, ha ő főz valamit, amihez én is hozzájutok, de mivel ez még csak a bemelegítés volt, így nem csinálok belőle külön bejegyzést.

A recept a következő: kígyóubit, retket, paradicsomot, paprikát, újhagymát, fokhagymát, tejfölt, fetasajtot összekeverte, majd reszelt trappistát szórt a saláta tetejére és paradicsommal, újhagyma zöld szárával díszítette! Csodálatos! (Sikerült másnap megkóstolnom és hihetetlen, én még ilyen finom salátát nem ettem!!!)

Tényleg nagyon jó buli volt, házigazdánk mindenről gondoskodott, semmiben nem szenvedtünk hiányt, és az sem megvetendő, hogy fantasztikusan táncol!!! :-) ... már amennyire erre vissza tudok emlékezni. A hülye szomszédoknak pedig legközelebb vegyünk füldugót!

Tíz, azaz 10 pontot adok a bulira ... a ötből! :-)




2008. október 16., csütörtök

Összefoglaló

Régi tartozásom, tesóm gyönyörűséges kandúrkája, akinek a napokban volt a szülinapja! Ő tényleg a világ legszelídebb cicája, még Poczak bolondos ugatását és támadását is halálos nyugalommal viseli, legfeljebb ha picit elege lesz, jelzésszerűen odacsap a mancsával, amitől Poczak úgy megijed, hogy elszalad :-) Ezzel a cicával bármit lehet csinálni, szeretgetni, dögönyözni, fésülni, vele aludni, talán még dobálni is! Óriási és gyönyörű, közben pedig nagyon kedves, nem mellesleg halálosan szerelmes Mazsiba!

Ma nem főztem semmit, de jó ötletem támadt, mégpedig, hogy leírom szépen, hogy miket tervezek sütni-főzni a négynapos hétvégén:

Szeretném megsütni magamnak Csincsilla
- rakott kelkáposztáját,
- kakaós csigáját

és az én
- szilvalekváros papucsomat, mert Toma nagyon szereti.

Főzni magamnak:
- kínait
- ide még volt valami, de elfelejtettem! Jellemző...
- valamelyik levest, bármit

Tomának:
- rántott húst
- palacsintát, ez már nagyon fontos, mert nagyon finom meglepetést szeretnék bemutatni vele a blogban!

A rengeteg tésai alma egy részéből szeretnék almacsatnit csinálni azon a hétvégén, mert Tamás nagyon szereti! :-)

Egyben Csincsillának is csinálnék egy listát, hogy miket szeretne megfőzni. Ma kérdezte tőlem...:
- kínai
- sült cukkinikarikák
- szélesmetélt gombával, csirkével és tárkonyos pezsgőmártással
- Gabi mami tésztasalátája
- Kata almás pitéje ami zsírral készül
- Micike mediterrán csirkéje
- Pischinger torta ősi családi receptem alapján (mondjuk ezt nem szeretné, hanem ez a házi feladata)
- szilvalekváros papucs

És itt van a világ legkevésbé szelíd, de ugyanakkor gyönyörű cicája Pamacs. Ez a kedvenc képem róla, nagyon jellemző rá: egyrészt látszik, milyen gyönyörű, másrészt látszik, milyen vad. Róla nem lehet sokat írni, mert ha meglát valakit, mindig elmenekül, utálja az embereket (igaza van!). Annyit talán még, hogy ő pedig Vikibe szerelmes, de nagyon!

Holnap sütök valamit, ha hazajön a fodros tortaformám, most éppen valahol vendégeskedik... :-)




2008. október 15., szerda

Széles metélt gombával, csirkével és tárkonyos pezsgőmártással

Na ez az, én ilyen neveket nem tudok kitalálni a kajáknak. Természetesen ez is egy Stahl-recept, a 35 perces szakácsnyövéből (piros). Nem kapkodtam, nem akartam 35 perc alatt elkészülni, úgyhogy nem is követtem a tanácsait. Idegesít néha ez a "lekapom a fedőt" stílus. Amúgy sem szoktam soha úgy főzni, hogy mindent előkészítek: gombát feldarabolom, hagymát felkarikázom, húst felvágom, besózom, borsozom, lisztezem és start, kezdek főzni. Hát ezt nem, én inkább úgy szoktam, hogy amíg az egyik sül, fő, párolódik stb., addig foglalkozom a másik hozzávalóval. Túl nagy hibát nem lehet elkövetni: azt hiszem nagyon sokszor mindegy, hogy 6-7 percig fő valami, vagy 7-8, esetleg 9-10 percig... Egyébként semmit nem változtattam a recepten, idemásolom a hozzávalókat, ha valakinek (legnagyobb csodálkozásomra) nem lenne piros Stahl könyve :-)).

Hozzávalók:
  • 25 deka széles metélt
  • 30 deka csirkemellfilé
  • só és frissen őrölt fekete bors
  • 1 púpos evőkanál liszt a cisrkecsíkokhoz + 1 teáskanálnyi a mártáshoz
  • 1 csokor újhagyma (vagy 1 szál póré)
  • 25 deka gomba
  • 1 teáskanál dijoni mustár (ez tegnap óta van itthon!!! és milyen finom!!!)
  • bő 1 deci tejszín (szerintem inkább 2 deci)
  • 2 evőkanál olaj
  • 2 deka puha vaj
  • 1 teáskanál morzsolt vagy 1 evőkanál friss tárkony
  • 1 deci száraz pezsgő

Mivel csak dél körül döntöttem el, hogy ezt fogom főzni (a széles metéltet kívántam meg hirtelen), amikor hazaértem, még a jégtömbbé fagyott csirkemellel kellett megküzdenem. Tehát azzal kezdtem a főzést, hogy langyos vízbe áztattam a jégtömböt, hát mondhatom, gyönyörűen nézett ki a végére. Ráadásul kivételesen nem kettő, hanem három darab csirkemellet fagyasztottam egybe, soha nem fogom megérteni magam, hogy ezt a fontos információt miért nem írom rá a zacsira??? Így hát már a kezdeteknél problémás volt a mai vacsorám, mert elcsúsztak az arányok. Amint felolvasztottam a csirkemelleket, csíkokra vágtam, sóztam, borsoztam, liszttel megszórtam. Egy kis vaj és olaj keverékén szép pirosra sütöttem, majd kiszedtem egy tányérra. Az üresen maradt serpenyőben puhára dinsztelten (pároltam) a hagymát, rátettem a vékony csíkokra vágott gombát, ráöntöttem a pezsgőt, megszórtam tárkonnyal és lefedve annyi ideig pároltam a zöldségeket, amíg 2 deci tejszínt, simára nem kevertem egy kávéskanál dijoni mustárral :-) és egy teáskanál liszttel. Ezt ráöntöttem a hagymás gombára, utánaküldtem a megpirult csirkecsíkokat és még egy kicsit összeforraltam. Amíg a tészta vize felforrt, kóstolgattam a mártást, és addig-addig bohóckodtam a sóval, amíg sikerült elsóznom ... ez elég gyakran előfordul nálam. Na nem baj, itt lehet szépíteni, mert a tésztát viszont kevésbé sós vízben főztem ki, így összességében nem lett ehetetlen a kaja. Amikor a tészta elkészült, leszűrtem és beleforgattam a mártásba. (De csak a tányéron lévő mártásba, mert különben holnapra az összes szaftot felszívná a tészta!)


Tényleg nagyon gyors és nagyon finom kaja, ha jól sikerül. Még rosszul sikerülve se rossz :-). Na most már elég volt belőlem!



2008. október 14., kedd

Ajándékkosár

Ma reggel ez a szépséges ajándékkosár várt az asztalomon. Amikor megláttam, először teljesen megdöbbentem a szépségétől, majd szinte azonnal önkéntelenül felkiáltottam a gyönyörűségtől. Marcsitól kaptam szülinapomra és a mellékelt levélből kiderült, hogy egyenesen Párizsból érkezett nekem. Nagyon nagy öremet szerzett ezzel a különlegességekkel megrakott gyönyörűen becsomagolt kosárral!

Csincsilla úgyis kiszekálná a lelkemet, hogy mi volt benne, ezért felsorolom balról jobbra. Gondolom, mindenki tud franciául...

Első sor balról jobbra (ez még magyarul van):

- Kusmi tea {Agrumes, vanille et épices};
- Moutarde en Grains {Moutarde a L'ancienne au Vin Blanc};
- Pêche à la Vanille;
- Herbes de Provence;
- "Tapistoune" - Olives Vertes et Basilic.

Hátsó sor balról jobbra:

- Le Cake de Pont-Aven;
- Miquel {Cinsault 60%, Syrah 40% - mondjuk ezt éreztem is!:-)}

Természetesen még ma megkóstoltam az olajbogyós-bazsalikomos kencét piritóson és a gyönyörű színű, finom rozét, és még most is itt érzem az ízüket a nyelvemen. A kence kicsit a pestóra emlékeztetett, a bor finom gyümölcsös, kellemes, könnyű, de azért ütős volt. Marcsi! Nagyon köszönöm!!!


Micike készülj, szeretnék megint egy sajtnapot tartani veled ezekkel a finomságokkal kibővítve!