2015. december 22., kedd

Marcipános isler


Körülbelül száz éve kialakult nálunk a karácsonyi sütipaletta, és ugyan szeretnék néha újakat, de nincs rá időm. A legnagyobb hülyeség ez a karácsonyi linzertömeg, ami kötelező kellék. Hihetetlen sok idő elmegy rá. Akkor jó, ha hajszálvékony a tészta, és alapvetően icipici az egész, hiszen karácsonykor ki bírna el nagyobbakkal. Így viszont sosincs időm nagytakarítani, mert folyamatosan a linzerkéimmel matatok. De erről már írtam egyszer. Most viszont megváltoztattam a tésztát, és változott a forma is egy kicsit. Hosszas netes kutakodás és pár próbálkozás révén kikísérleteztem egy szuper jó linzertésztát, nagyon más, mint amivel eddig dolgoztam. Nem a hideg vajat kell morzsásítani a liszttel, hanem a puhát, ráadásul robotgéppel, az eredmény egy nagyon jól kezelhető, puha tészta. Nem kell hűteni. Rögtön lehet vele dolgozni. Lehet tapicskolni, lisztezni, szóval kifejezetten karácsonyi mókákra jó (a másikat sokszor két fólia között kellett nyújtani, annyira utálta a lisztezést, anélkül viszont leragadt). És állítólag még finomabb is, mint a régi. Azt nem tudom, hogy a beletöltött lekvárt hogy viseli hosszútávon, remélem, nem hullik tőle atomokra. Ja, és nem kemény, azonnal ehető, nem kell várni, hogy puhuljon.

Tehát a tészta:
22 dkg puha vaj
7 dkg cukor
1 tojás
1 csipet só
1 kávéskanál vaníliakivonat
35 dkg liszt

A liszt kivételével mindent belerakok a robotgép táljába, és jó habosra kikeverem. Utána fakanállal hozzáforgatom a lisztet. Deszkára borítom, összegyúrom. Ha nagyon kell, mehet még hozzá kicsi liszt, de lágy tésztát kell kapnunk. Most pár percig hűtöm, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Utána kinyújtom, kiszaggatom, sütőpapíros tepsire rakom, és forró sütőben pár perc alatt megsütöm. Szép vékonyra ki lehet nyújtani, nagyon könnyű vele dolgozni. A sokadik összegyúrás után sem keményedik meg, tényleg öröm vele játszani. Mindenféle linzert lehet belőle csinálni, pici kis lekvárosokat, bélyegzőset, most ugye isler lett  a nagy része. Nagyon vékony, pici korongokat sütöttem belőle.

Összeállítás: porcukros deszkán kinyújtom a marcipánt, és abból is kis korongokat vágok ki. Alulra egy tésztakorong jön, arra baracklekvár, rá a marcipán, megint lekvár, megint tészta. Aztán csokiba mártom. És papírra rakom száradni. A képen szépen látszanak az arányok, hogy mennyire szaftos.
Az összeállításhoz a saját baracklekváromat használom, de előtte összefőzöm cukorral, hogy tartós legyen (alapesetben annyira kevés benne a cukor, hogy pár nap alatt megromlana szobahőmérsékleten). Utána botmixerrel áttöröm, mert a töltéshez a darabos lekvár nem jó. Csokiból legalább fél kilót megolvasztok, gőz felett, és egy villával meg egy kanállal ügyeskedve mártogatom a betöltött islereket. Aztán vagy teszek valamit a tetejére vagy sem.


Napi cukinak meg a dagi cicánk, aki elég ritkán szerepel errefelé. Pedig szép.





A tökéletes gluténmentes karácsonyi keksz


Ez most tényleg jó lett. Pont annyit tud, amennyit egy keksztől elvár az ember: először is szuper az állaga. A gluténmentes kekszek hajlamosak nagyon morzsálódni, ez nagyon szépen összeállt, és pont annyira morzsás, amennyire kell. Az íze nem tolakodó, nem túl erős, viszont tényleg nagyon finom, nem is tudom, mitől. Nyilván ennyire jól működik együtt a gesztenyeméz a fűszerekkel. Minden valószínűség szerint eláll egy darabig. Lehet díszíteni mézeskalácsszerűen, de a sima porcukor is jól áll neki. Annyira jó, de tényleg. És még le is mértem, miből kevertem össze.
Nem tejmentes, mert most nem ez volt a feladat, de a benne lévő vaj simán lecserélhető laktózmentes vajra vagy kókuszzsírra vagy megfelelő margarinra. 

Hozzávalók:
6 dkg puha vaj
6 dkg folyékony kókuszzsír
2 tojás
5 dkg barna cukor
1 csipet só
1 nagy evőkanál gesztenyeméz
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál őrölt gyömbér
---------------------------------
15 dkg gluténmentes lisztkeverék (most Sparos)
5 dkg barna rizsliszt
5 dkg fehér rizsliszt
2 teáskanál útifűmaghéj
2 teáskanál lenmagliszt
rizsliszt a nyújtáshoz és a formázáshoz

Robotgéppel habosra kevertem a vonal feletti összetevőket. Utána fakanállal belekevertem a liszteket, deszkára borítottam, és összegyúrtam. Kicsit ragadós, de lehet vele dolgozni. Kis pihentetés után kinyújtottam, hajszálvékonyra nem lehet, de azért nem is vastag, látszik szépen a képeken. Kiszaggattam, sütőpapíros tepsire raktam. Kiraktam hűlni az ablakba, aztán forró sütőben kb. tíz perc alatt megsütöttem.

Ezen a képen jól látszik a tészta állaga, nekem nagyon-nagyon bejön. Ebből a mennyiségből egy jó nagy dobozzal lesz (két és fél tepsi). Karácsony délutánokon kávé mellé szuper lesz.



 Napi cukinak meg pár felhő. Két hete kaptuk reggel ajándékba. Teljes szivárvány is volt, de azt nem sikerült szépen lefotózni.







2015. december 21., hétfő

Gluténmentes, tejmentes zserbó


Hát ilyen lett. Kicsit nyomott, kicsit morzsás, kicsit száraz, kockafejű, de a mienk. Nemigen  szeretek gluténmentes lisztből gyúrt tésztát csinálni. Kevert sütikbe szinte mindegy, hogy mit használ az ember, de a gluténmentes lisztek és lisztkeverékek nagyon nem tartanak össze, irtó nehéz normális tésztát gyúrni belőlük. Nem is szoktam, minek is, a kevert műfajt tán még jobban is szeretem enni is, és abból is annyira finomakat lehet csinálni. Például ezt.
De az idén arra gondoltam, hogy csinálok gluténmentes bejglit és zserbót. Tudom, hogy lehet, mert isteni finomat is ettem már. Hát ez most a próbák ideje. A pálya duplán nehezített, nem lehet benne tejtermék és élesztő sem.  Margarint nem eszem, de még azt sem mondhatom, hogy egye fene, most az egyszer az évben, kibírjuk, mert eddig még nem találtam olyan margarint, amiben ne valamilyen tejszármazék és/vagy repceolaj és/vagy szója. Tehát marad a kókuzszsír és az olívaolaj. Egyelőre azt gondolom, hogy az élesztő nem olyan nagy baj, lehet helyette sütőport használni. Hát majd kiderül, még karácsony előtt megírom a bejglit is (előtte még meg is kell csinálni).
Szóval visszatérve a zserbóra. A végeredmény nem lett lenyűgöző, de abszolút ehető, és még szeletelhető is. Jól bírja a fagyasztást (kipróbálva). Az íze is rendben. Amin változtatni fogok:
- A tésztába még több tojást teszek. meg mindent, ami összetartja, útifűmaghéjat és lenmaglisztet (úgyis megy az íze a dióhoz).
- Sokkal, de sokkal több tölteléket kap. Elég jó, szaftos normális zserbót sütök, de ez most száraz lett, annyira szakadozott a tészta, hogy valamiért féltem sok tölteléket beletenni. Nem kellett volna. Mert nyersen ugyan szakadt, foszlott, de utána jól terhelhető lett, szóval simán elbírt volna akár háromszor ennyit is.
- Ezt a tésztát nem lehet nagyon vékonyra nyújtani, de hát zágsón. Vastag töltelékkel lehet ellensúlyozni.

Hozzávalók a tésztához egy kicsi tepsihez):
- 30 dkg gluténmentes lisztkeverék
- 10 dkg barna rizsliszt
- 1 evőkanál porcukor
- 2 tojás
- 13 dkg kókuszzsír
- fél csomag sütőpor
- só

Szerintem a kókuszzsírt nem lehet úgy használni, mint a vajat (hidegen morzsásítani a liszttel). De érdekel, ha valaki szerint igen. Nekem ez nem jött be. Helyette megolvasztom (egy csészébe teszem, a csészét meg forró vízbe állítom, és így szinte azonnal megolvad), és ezt keverem össze a liszttel meg a többi hozzávalóval. Rizsliszttel megszórt táblán összegyúrtam, három részre osztottam. Eléggé anyázva egyesével kinyújtottam. Nyújtani lehet, mozgatni nagyon nehezen, mert tényleg rémesen szakad. Érdemes F. Zsuzsi módszerével: az elsőt egy tepsiméretű sütőpapíron nyújtani, és papírostul belerakni a tepsibe. A többit is így, de azt a papírral együtt kell felemelni, és úgy ráborítani a töltelékre, hogy a papír felülre essen, és azt simán lehúzzuk. Nem próbáltam, de legközelebb így fogom, hátha. Most egy műanyag lappal emeltem át a tésztát, amiről nehéz volt leimádkozni (kézzel, satöbbivel esélytelen a dolog). A középső réteg még így is cafatokra szakadt.

Hozzávalók a töltelékhez:
- darált dió
- házi baracklekvár
- cukor
- vaníliakivonat

Összekeverem, és rákenem a tésztára, jó vastagon.

Hozzávalók a mázhoz:
- étcsoki
- kókuszzsír

Gőz felett megolvasztom a csokit, és hozzádolgozok egy jó evőkanálnyi kókuszzsírt (tejszín helyett, hogy könnyebb legyen szeletelni, ne törjön annyira a csoki rajta).

Hát ez a 0.1-es változat, lesz jobb is. De tényleg ehető.

Napi cukinak meg két napozóbajnok. Nálatok hogy telnek a hétköznap délelőttök?