Tökmagos pesto - a tökmag hasznosítására

Hát megint itt a sütőtökszezon, és megint itt a tökfaragás napja is, hurrá! A fiatalok idén is elutaztak hagyományos tökfaragó hétvégéjükre (igaz, most nem hétvégére esett, de mindegy). Évről évre egyre szebb tököket faragnak, a tavalyi versenyzőket itt lehet megnézni, az ideieket meg mindjárt mutatom. De előbb legyen egy recept a tökmaggal. Viszont az a nagy tragédia történt, hogy nem találom a jegyzeteimet, hogy miből mennyit használtam, úgyhogy írok itt most valamit emlékezetből, aztán ha meglesz a papír, akkor beírom igazi adatokkal. De végül is mindegy, mert ahány receptet olvastam, annyiféle volt, főleg a hozzávalók mennyiségében tértek el egymástól.

Hozzávalók:

• mondjuk 3,5-4 dkg bazsalikom
• 100 gramm héj nélküli mandula (50 gramm pirított, sózott, lidlis, 50 gramm sima aldis)
• 2 dkg reszelt parmezán
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 dl olívaolaj

Írnak még sót, borsot, citromlét, vizet, tökmagolajat, ilyesmiket. A tökmag azért volt nálam bolti, mert nem faragtam idén tököt, úgyhogy vennem kellett. Mindkét áruházban ugyanaznap tették ki a héj nélküli tökmagot, előtte nem lehetett kapni. A pirított-sózottat azért vettem meg, mert 1.) azt vette észre tesóm hamarabb a reklámújságban, hogy lehet kapni, ráadásul akciósan! 2.) úgyis pirítani kell a magot felhasználás előtt, és sózni a pestót, szóval jó az úgy. A bazsalikom saját termés volt.

A tökmagot aprítógépbe tettem és felaprítottam. Több részletben adtam hozzá a bazsalikomot, mert nem fért bele egyszerre az egész. Amikor befért, és összeaprítódott, akkor hozzáadtam az olajat is, végül a sajtot is. Néha meg kellett keverni, mert feltapadt az aprítógép oldalára. Isteni illata volt! Amikor Rékának mutattam, hogy nézze és szagolja meg, mondta, hogy tegyek még hozzá olajat, mert ennél cseppfolyósabb állagú szokott lenni a bolti. Igaza volt, mert elsőre nem tettem hozzá azt a rengeteg olajat, ami elő volt írva, csak pár löttyintésnyit. Másnap újra összekevertem még egy kis olajjal, de nem lett sokkal hígabb. Megnézem, hogy viselkedik majd tésztán, a tészta vizével higítva.

Na és az egész receptezés amiatt van, hogy végre eljussunk oda, hogy megmutassam, milyen gyönyörű tököket faragtak idén a fiatalok. Most Perőcsényben béreltek egy házat az akcióhoz. Az idei tökök minden eddiginél szebbek lettek, nem tudom, hová tudják még fokozni. Mutatom:

Vajon melyiket ki faragta? (Én egyet se találtam el!)

Amíg megtippelitek, hogy vajon melyik kié lehet, mutatom, hogy én milyen tökkel nevezek az idei versenybe. Ezt a tököt egy kirakatban fotóztuk tesómmal, és az az érdekessége, hogy még egy halloweeni pók is járt a tökhöz, aki beköltözött a csomagolásba. Annyira okos!

Én pedig idén is megpróbáltam felbiciklizni a temetőbe, szerintem ez a negyedik év (a füzeteimből kiderült, hogy legalább a hatodik). Négy (tehát hat) éve elég depis voltam, és igyekeztem mozgással feldobni magam, és az egy szintén ilyen szép napsütéses november 1-je volt, amikor elhatároztam, hogy feltekerek bringával a Farkasréti temetőbe. Azt is gondoltam, hogy ha nem bírom, akkor legfeljebb felszállok egy villamosra. Az erkélyemről vittem virágot, meg itthonról mécseseket, és nekivágtam. Simán felmentem, csak egyszer kellett megállni, a Németvölgyi úton a körforgalomnál. Gondoltam, minden évben ki fogom próbálni magam, hogy fel tudok-e még bringázni. Idén valahogy nehezen bírtam, úgy éreztem, most legalább 2-3 pihenő lesz, de most is elég volt egy megállás, igaz, az egy pár utcával korábban volt, mint eddig. (Ilyenkor ugye az történik, hogy félreáll az ember, hogy kapjon végre levegőt, majd álldogál addig, amíg a szívverése elviselhetővé nem nyugszik vissza. Aztán folytatja az utat kipihenten.)

Tavaly sötétben akartam felmenni, hogy lássam a sok szép mécsest, de nem volt jó ötlet. Alig láttam a sötétben, és ha felkapcsoltam az erős bringalámpámat, akkor féltem, hogy megvakítom a temetőben sétáló sok embert. Ha lekapcsoltam, nem láttam semmit. Aztán az egyik helyen letámasztottam a bringámat, de nem láttam a sötétben, hogy lejtős a hely, és felborult egy pasi háta mögött. A pasi nagyon mérges volt, csúnyán beszélt velem, pedig milliószor kértem elnézést, a három lánya viszont nagyon édes volt, segítettek felállítani a bringát, és kérdezték, mit tudnának még segíteni. Aztán az egyik nagyon meredek lejtőn meg fékezéskor rettenetesen csúszott a hátsó kerék, és nagyon féltem, hogy el fogok esni. Elhatároztam, hogy többet nem megyek oda fel este bringával.

Most viszont délben indultam, és felértem 1 óra 7 perc alatt, amiből 58 perc 53 másodperc volt a tekerés, a többi időben néhányszor meg kellett állni, hogy megigazítsam a virágokat a bringa kosarában, nehogy elhagyjam őket (plusz orrfújás, plusz lihegés, plusz a piros lámpák). A hőmérséklet, amikor felértem a temetőbe 18,7°C volt. Legjobb idő egy ilyen túrához! És mindenki mosolygott, még azok a gyalogosok is, akiknek kicsit félre kellett húzódni miattam! Milyen jó napom volt!

És akkor itt van a megfejtés, hogy melyik tököt ki faragta:

Napi cuki pedig az lesz, ahogy Emike kirándult. Ez a csokiszín olyan jól néz ki az őszi erdőben:

A szép kutyalány mögött elég gyönyörű az a hegy is!

A csodás képeket Szabi csinálta természetesen. 

Majd ha nyugdíjas leszek, megtanulok én is ilyen szép fotókat csinálni. A nyugdíjazást már elindítottam... 

Néhány ötlet a pesto felhasználására:

• Tésztára vagy pizzára teheted szószként
• Friss, ropogós vagy pirított kenyérre kenheted egy sült csirkemellszelet alá
• Leveseket ízesíthetsz velük, főleg olasz vagy mexikói leveseket, paradicsomlevest
• Rizshez adhatod
• Kuszkuszhoz is keverheted, majd a tetejére zöldségeket tehetsz
• Pácokba is mehet
• Salátaöntetbe is kerülhet
• Grillezett kukoricához (a kukoricát kend be pestóval, tekerd fóliába és grillezd meg)
• Húsgombócokba is kerülhet

Még egyiket se próbáltam ki, de rajta vagyok. 

Pirított (sütő)tökmag - tökfaragó versennyel

Jól elkéstem ezzel a bejegyzéssel, meg a tökfaragással is, de nem baj, akkor is leírom, hogy meglegyen. Vettem egy gyönyörű kicsike tököt, és azt gondoltam, hogy a 4 napos hétvégére, amikor Csincsillával találkozunk, megfaragom neki ajándékba (csak úgy), és akkor jól időzítve meglesz a tökmagsütés is. De nem volt időm faragni, ezért szóban átadtam a tököt neki, és mondta, hogy jó, hogy nem vittem, mert nem kér semmit. Ha lehet. Aztán meséltem Tomának hosszan a Csincsillával közös kutyasétáltatós élményeimet, majd mondtam neki a tökproblémát, hogy nem sikerült elkészülnöm vele, és hogy akkor neki faragom meg. Mondta, hogy nagyon örül neki, de tarthatná-e nálam azt a tököt. Mondtam, hogy persze. De nem sikerült elkészülnöm akkorra sem, amikor Toma nálam járt. Ekkor volt még egy ötletem, hogy kiviszem majd a temetőbe, milyen jól fog mutatni a sok szokványos mécses között, de akkorra se készült el. És ezzel elment a négynapos hétvége. 

Aztán a múlt hétvégén mégis elkészült, és a magokat is megsütöttem, és minden nagyon tökéletes lett. Mutatom:

A tökmag pedig úgy készült, hogy egy fagyiskanállal kikapartam a tök belsejét, amelyik magokra nagyon rátapadt a tökhús, azt egyből dobtam is ki, nem vacakoltam vele, de könnyű volt ez a döntés, mert azok a magok nagyon picik voltak, nem kellettek a sütéshez. A nagyobb magokat megtisztítva még vízbe is dobáltam, többször átmostam, szűrőn keresztül is és álló vízben is. Aztán kiterítettem száradni egy sütőpapírra. De nem tudtam kivárni a teljes száradást, úgyhogy picit nyirkosan megsóztam, és a hideg sütőbe betoltam. 160 fokra állítottam a sütőt, és amikor elérte a 160 fokot, légkeveréssel sütöttem 15 percig. Ennyi elég is volt neki, de lehet, hogy másik sütőben több vagy kevesebb idő kell neki, vagy esetleg meg kell forgatni őket félidőben. Nagyon-nagyon finom lett, nem lehet abbahagyni. 

A fiatalok meg minden évben elutaznak valahova vidékre tököt faragni. Mindig máshova. És megállapítottuk tesómmal, hogy egyre szebb tököket faragnak, az ideiek így sikerültek:

1. Viki, 2. Vid, 3. Szabi, 4. Mazsi

5. Andi

Lehet szavazni!

A napi cuki pedig Amy a kiránduláson, amikor még csak azt mondják neki, hogy ott kell maradnia egy fotó kedvéért, de ő már nagyon aggódik, nehogy ott hagyják őt:

És aztán mondták neki, hogy kész a fotó, jöhet:

És már én se félek a kutyáktól, mióta voltunk sétáltatni Csincsillával, itt éppen Luckyval és Rambóval barátkozom, osztogatom a jutifalatokat:

Azt sohasem gondoltam volna, hogy én valaha egy idegen kutya szája elé teszem a kezemet, azt meg pláne nem, hogy a kezem a helyén marad ezután, de az első kutya, akit kivittünk a menhelyről egy sétára, Picur volt (persze csak a neve volt Picur, ő maga óriási volt), és Picur kikerülte Csincsilla felé nyújtott kezét, amiben a jutifalatok voltak, és leült elém. És nem lehetett mit tenni, elő kellett venni a zsebemből a jutifalatokat, és odanyújtani Picurnak. És kiderült, hogy ez nem is olyan rossz. A második kutyus Nellike volt, az ember tényleg azonnal szerelembe esik vele, olyan volt, mint egy cica, ahogy bújt hozzám, és teljes testével nekem dőlt, aztán jött Elif, majd Lucky és Rambó, Ganja, Búza, és Negro. Felejthetetlen, különleges élmény volt, az tuti.

Gyöngyi-féle tökmagos pogácsa

A nagy télvégi pogácsaverseny következő versenyzője.
A fénykép a szokásosnál is rosszabb, a telefonommal csináltam, sajnos, csak az volt kéznél, de gondoltam, hogy egy homályos kép is jobb a semminél.
A pogácsába ma reggel futottam bele, és nagyon-nagyon ízlett. Hihetetlen ütős kis darabok, reggelire fogyasztva kettővel elkattog az ember délig is. És amellett még nagyon jóízű is.
A recept innen származik. Gyöngyi kicsit átalakította, csak teljes kiőrlésű liszt került bele (az eredeti receptben csak egyharmad arányban van a teljes kiőrlésű liszt, két harmad fehér liszt).
És fél adagot csinált, az is rengeteg lett.

Hozzávalók:
- 500 gramm teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
- 100 gramm tökmag, durvára vágva
- 2 dl tejföl
- 125 gramm pálmazsír
- 1 teáskanál só
- 25 gramm friss élesztő
- 1 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- a kenéshez egy tojás

A lisztet egy tálba szitáljuk, elkeverjük benne a sót, és elmorzsoljuk benne a pálmazsírt. Belekeverjük a tökmagot.
Az élesztőt felfuttatjuk a langyos, cukros tejben. A tejföllel együtt hozzáöntjük a tálban lévő száraz anyagokhoz, összegyúrjuk. Cipót formázunk, letakarva hagyjuk a kétszeresére kelni.
Átgyúrjuk, kb. 1 cm vastaságúra kinyújtjuk, a tetejét késsel (pizzavágóval:)) bekockázzuk. Kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. A tetejét felvert tojással megkenjük, és hagyjuk még kelni a tésztát húsz percig.
Előmelegített 180 fokos sütőben pirosra sütjük.