2010. február 27., szombat

Pulykaleves

Ismét egy húsos-zöldséges, laktató leves anyuéktól. Saját bevallásuk szerint leginkább a tavaszi tyúkhúsleveshez hasonlít, csak jóval egyszerűbb, gyorsabb az elkészítése. A képek alapján én is úgy látom, hogy hasonlít. Sajnos nem tudtam megkóstolni, de egyszer biztosan elkészítem. Régebben nem szerettem a húslevest, sőt a paradicsomlevesen kívül semmilyen levest nem kedveltem - talán írtam már - de mostanában egyre inkább leveses vagyok. Nagymamám mondta mindig amikor gyerek voltam, hogy "figyeld meg, eljön az idő, amikor kívánni fogod a levest". Igaza volt, az öregek tudnak valamit. :)


Hozzávalók:
- vegyes pulykahús (anyuék csak pulykamellet használtak)
- sárgarépa
- zöldborsó
- fehérrépa
- hagyma
- petrezselyem
- zöldbab
- tészta
- só, bors


A húst megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk és kevés olajon pár percig pirítjuk-sütjük. Ezután felengedjük vízzel, hozzáadjuk a megtisztított, félbevágott hagymát. Beleszórjuk a felaprított petrezselyem felét, sózzuk, borsozzuk és addig főzzük amíg a hús félig megpuhul.
Közben megtisztítjuk, felkarikázzuk a kétféle répát. Ha friss zöldbabból készítjük, akkor azt is feldaraboljuk.
Amint a hús félig megfőtt, hozzáadjuk a répát, zöldbabot, borsót és készre főzzük. A végén kiemeljük belőle a hagymát és belekeverjük a maradék petrezselymet.


Ha valaki tésztával szereti a leveseket, külön főzhet, külön kínálhat hozzá. Szerintem anélkül is elég laktató lehet ez a leves.



2010. február 25., csütörtök

Koriander és bazsalikom


Vasárnap lesz két hete, hogy elszórtam a magokat. Az első lépés a virágföld ládába töltése volt. Ezután finoman, mint amikor megsózom az ételt, szépen elszórtam a pici magokat. Igyekeztem egyenletesen szórni, hogy mindenhová egyformán jusson. Pici gereblyémmel ezután kicsit elkapargattam a föld felszínét, hogy ne kerüljenek túl mélyre a magok, de azért ne legyenek a felszínen se. Az ablakba tettem és naponta locsolgattam, majd amikor szereztem spriccelőt, azzal nedvesítettem a földet. Pár nap múlva kikeltek az első magok, és most ilyen szép kis ültetvényem van.


A bazsalikom már következő kedden (3 nap múlva), a koriander pedig pénteken (5 nap múlva) kelt ki. Öröm volt nézni fejlődésüket. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a korianderrel másodszor próbálkoztam, mert az első "vetés" nem kelt ki sajnos. Úgy látszik, a fűszeres üvegemben már túl öreg magokat tároltam.


A láda egyik jobban napmelengette sarkában már ekkorák voltak a koriandernövénykék, míg a másik részen még csak akkor kezdődött az élet:


Érdekes, hogy bár a bazsalikom bújt ki hamarabb, a koriander gyorsan lehagyta őt a fejlődésben.


És most már ilyen ültetvény pompázik a balkonládámban. Héditől és Ágitól szeretném megtudakolni, hogy kell-e forgatnom a ládákat, mert a nap irányába mindig megdőlnek a növénykék?

A korianderek majdnem 2 hetesen. (Február 14-én szórtam el a magokat.)



Még nincs illatuk. Kíváncsi vagyok arra a bizonyos poloskaszagra. Amikor vágottan vásároltam koriandert, vagy amikor cserépben nevelgettem egyik nyáron az erkélyemen, még nem éreztem ilyen szagot. Nagyon szeretem az ezzel a fűszernövénnyel készült ételeket.



A bazsalikomot már bemutattam első nagy örömömben akkor, amikor ilyen picike volt.


Kétfélét ültettem: sima zöld bazsalikomot (mert pirosat nem kaptam) és görög bazsalikomot, aminek picike levelit még aprítani se kell amikor felhasználom az ételekbe.


Ma így néznek ki. Engem pici madárfiókákra emlékeztetnek, akik ilyen nagyra tátott csőrrel várják haza finomságokkal érkező szüleiket. Mindig arra késztet ez a látvány, hogy adjak nekik vizet, hátha szomjasak.



Megint csak Héditől és Ágitól szeretném megtudni, hogy hogyan kell locsolni ezeket a pici növényeket?


Rengeteg tervem van a bazsalikom felhasználására is, alig várom, hogy szüretelhessek belőlük. Ez vajon mennyi idő még?


Ez pedig itt az én mini kertészfelszerelésem, amit Boritól kaptam. Ha valakinek nincs ilyen profi készlete, Hédinél itt megtekintheti, hogy mivel lehet helyettesíteni.




2010. február 24., szerda

Sült gombás-paradicsomos rigatoni


Megint egy tészta. Most már tényleg olasz mamma leszek, semmi kétség. Meg hát ezek a kaják annyira gyorsan elkészülnek, és olyan nagyon finomak, ráadásul remekül variálhatók. Ez a tésztaszósz se nevezhető receptnek, csak dobáltam a serpenyőbe, amit kívántam: a gombát, a hagymát és a paradicsomot. Szinte semmi más nincs is benne, mégis megunhatatlan.

Hozzávalók:

- 25 dkg gomba felszeletelve
- fél póréhagyma félbevágva és felkarikázva
- 1 doboz koktélparadicsom-konzerv
- 1 deci házi paradicsomlé
- só, bors, bazsalikom
- 25 dkg rigatoni/penne (vagy mindkettő, ha kevés a maradék, mint nálam)

Az összetevők elolvasása után gondolom már nincs is szüksége senkinek a receptre, de azért leírom. Szerettem volna inkább sült, mint párolt gombát tenni a raguba, de ez a kísérlet sajnos most nem sikerült, hiába pirítottam erős tűzön, fedő nélkül a serpenyőben. Legközelebb sütőben meg fogom sütni előbb a gombákat.

Na szóval: a hagymát és a gombát erős tűzön pirítottam, később ráöntöttem a koktélparadicsomot. (Ezt a konzervet csak mostanában fedeztem fel, te teljesen bele vagyok habarodva, annyira finom!) A paradicsom után küldtem a serpenyőbe a sót, a borsot és elég sok szárított bazsalikomot. (Legközelebb már saját bazsalikomommal fogom fűszerezni!). Miközben a tésztaszósz szépen összerottyant, a tésztát kifőztem, leszűrtem, és a két összetevőt alaposan összekevertem. Max. 25 perc volt.


Késsel parmezánforgácsokat faragtam rá és egy pohár rozéval elégedetten elfogyasztottam. Az ilyen vacsorákat sose fogom megunni!




Rumos-gesztenyés szelet

Idejét sem tudom mikor ettem utoljára gesztenyés sütit, vagy egyáltalán bármit aminek köze van a gesztenyéhez. Erre múltkor döbbentem rá, amikor Zsuzsa kolléganőm beállított a munkahelyünkre néhány szelet gesztenyés piskótával, amit kifejezetten nekünk menekített meg a hétvégi sütiből. Annyira finom, könnyű édesség volt, hogy azonnal elkértem a receptjét. Nem sokkal később pedig el is készítettem.

Először is, süssünk egy piskótát. Tudom, hogy már jó néhányszor le lett írva a piskótakészítés menete, de sosem árt az ismétlés.

Hozzávalók:
- 8 tojás
- 8 evőkanál cukor (ahány tojást használunk)
- 8 evőkanál liszt (ahány tojást használunk)
- csipetnyi só
- esetleg reszelt citromhéj


A tojások sárgáját és fehérjét szétválasztjuk. A fehérjét egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük. A sárgájába belekanalazzuk a cukrot és a reszelt citromhéjat majd habosra keverjük.
Ezután a fehérje negyedét és 2 evőkanál lisztet óvatosan beleforgatunk a cukros masszába, vigyázva hogy ne törjön össze a hab. Ezután újabb negyed adag fehérje és 2 evőkanál liszt következik egészen addig amíg el nem fogy. Ha 6 tojásból sütöm a piskótát akkor harmadolom a fehérjét és a lisztet, ha 10-ből, akkor pedig ötödölöm.
A végén csomómentes, egynemű, könnyű, szinte hab állagú keveréket kell kapnunk. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és óvatosan elsimítjuk benne.

Az én sütőm leírása szerint 150-160 fokon kellene sütnöm ha légkeverést is használok hozzá. Használok, de 180 fok alatt még soha nem sütöttem.

Tehát 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk a tepsit. Kb. 20 percig semmi dolgunk nincs vele, a sütő ajtaját se nyissuk ki. 20-25 perc után már gyanús lehet, hogy megsült, ezért tűpróbával ellenőrizzük és ha nyersnek találjuk még néhány helyen, süssük bátran tovább.

Amint megsült, hagyjuk kihűlni a tepsiben majd emeljük ki belőle sütőpapírral együtt (el is lehet távolítani róla) és vágjuk ketté. Az alsó lapot locsoljuk meg néhány evőkanál rummal.


Hozzávalók a krémhez:
- 1 csomag mirelit gesztenyemassza
- 1 csomag vanilíaízű pudingpor
- 4 evőkanál cukor
- 5 dl tej
- rumosmeggy

A pudingport elkeverjük néhány evőkanál tejjel, a maradék tejet a cukorral felforraljuk. Hozzáadjuk a pudingport és folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük. Hideg helyen, akár az udvaron kihűtjük.
A kiengedett gesztenyemasszát apró darabokra tördeljük egy tálban. A kihűtött pudingot apránként hozzákeverjük míg csomómentes nem lesz. Beleszórunk egy adag kimagozott, felezett rumosmeggyet és ezt is belevegyítjük.

A krém egy részével bevonjuk a piskótánk alsó lapját. Ráhelyezzük a felső lapot és annak a tetején és oldalán eloszlatjuk a maradék krémet.

Bevallom, én féltem, hogy kevés lesz az egy csomag gesztenyemassza és egy csomag puding a 8 tojásos piskótához, ezért másfél adagot kevertem össze. Soknak bizonyult, elég lett volna az egy adag is. Rendesen megkentem a sütit és még maradt is ki a krémből.


Nagyon finom volt, de azonnal el kell fogyasztani, mert a krém nem túl szilárd, ezért egy idő után eláztatja a piskótát. Legközelebb vagy kevesebb tojásból sütöm, hogy gyorsabban elfogyjon, vagy pedig keresztben vágom ketté, hogy magasabb szeleteket kapjak, hátha úgy nehezebben ázik át. Esetleg a pudingot kevesebb tejjel készítem, hogy keményebb legyen.

Mindenesetre máskor is megsütöm és a rumosmeggyet sem hagyom ki belőle, mert az igazán feldobta az ízét! :)



2010. február 23., kedd

Meggyes-banános lassi



Csincsillával őrült indiairecept-keresésben vagyunk, és a mindmegettén nagyon jó kis összefoglalóra bukkantunk, ami kicsit rendszert teremt a zűrzavarban, ami egyelőre a fejünkben van egy indiai menüsorral kapcsolatban.

Itt olvastam, hogy: "Egy jó lassi tökéletes bevezető az előételhez. A lassi egy olyan tejjel vagy vízzel hígított joghurtos ital, amiből sós és édes verzió is készül. A sós lassit általában egy kevés pörkölt köménnyel szokták ízesíteni, az édes lassikat pedig a cukor mellett valamilyen gyümölcslével vagy gyümölcsvelővel gazdagítják ..., de készítenek rózsavízzel, eperrel ízesített lassit is." (A rózsavizet kár, hogy csak most olvasom, mert ha tudom, tehettem volna az én lassimba is.)

Az enyém így készült: Kábé két maréknyi kimagozott mélyhűtött meggyet felolvasztás után aprítógépben pépesítettem amennyire tudtam, hozzádaraboltam két, kívülről már eléggé megbarnult banánt, kábé két evőkanál mézet és ezzel is járattam a gépet egy darabig. Ezután körülbeül 2,5 deci házi joghurttal és 1 deci tejjel hígítottam. Poharakba töltöttem és kezdődhetett a buli!


Buli ugyan nem volt, ráadásul vacsora után készítettem, de nagyon örültem, hogy fiamnak ízlett és meg is itta ezt a szép pohárnyi hideg lassit.



Paradicsomos-kukoricás virsli

Kukoricaimádóknak szeretnék kedveskedni a következő recepttel. Ugyanis én is kukoricaimádó vagyok és apu nekem szokott kedveskedni, amikor elkészíti ezt a végtelenül egyszerű de annál finomabb ételt. :) Így történt ez múltkor is, amikor hogyhogy nem éppen akkor mentünk át a szüleimhez, amikor apu ezt főzte ebédre.


Hozzávalók:
- 2 evőkanál olaj
- 1 póréhagyma fehér része
- 2-4 gerezd fokhagyma
- 80 dkg hámozott, aprított paradicsom (esetleg helyette egy jó adag paradicsomsűrítmény)
- 1 kávéskanál cukor
- 1 kávéskanál csípős paprikakrém (chilipor / darált, erős paprika, stb.)
- csipetnyi szárított kakukkfű
- só, bors
- 60 dkg főtt csemegekukorica (konzerv)
- füstölt virsli

Apu paradicsomsűrítménnyel, megfőzött mirelit kukoricával és általuk ledarált, télire eltett erős pirospaprikával dolgozott.

Az olajban megfonnyasztjuk a felkarikázott póréhagymát és az áttört fokhagymát. Rádobjuk levével együtt a felaprított paradicsomot (vagy belekeverjük a paradicsomsűrítményt), cukorral, paprikakrémmel, kakukkfűvel, sóval és borssal ízesítjük. Erős tűzön fedő nélkül sűrűre főzzük (kiváncsi lennék, milyen az amikor rotyog és bugyog mindenfelé a paradicsom, én inkább fedővel főzném :) ). Péppé turmixoljuk, beleforgatjuk a leszűrt, főtt vagy konzerv kukoricát, összeforraljuk.
A virsliket sűrűn bevagdaljuk-kockázzuk, a paradicsomos kukoricában néhány perc alatt megfőzzük vagy grillsütőben ropogósra sütjük és külön kínáljuk a kukoricához.


Igazi téli, laktató, csípős étel. Friss, ropogós héjú kenyérrel még finomabb!

Itt pedig Benőke látható a keresztanyjával egészen pontosan február 18-án, a második szülinapján. Még mindig a téli szőr-szerkóját viseli, de ez nem elég neki, még takarót is kapott, ráadásul színben hozzáillőt. Anyu még párnát is varrt neki ugyanabból az anyagból. :)


Boldog szülinapot Benő!




2010. február 22., hétfő

Lekváros kiflik


Bár harcban állok a sütikkel, de az meg aztán igazán felbőszített, amikor tesóm 8 éve tartó folyamatos napi 12-órázása befejeztével egyik első szabad délutánján nekiállt és kimosta a hűtőszekrényét. Ettől elkapott a versenyláz és már másnap én is túlvoltam ezen a hosszú ideje halogatott feladaton. És a hűtő legfölső polcán, ami valami okból nincs a szemem előtt :-), ügyesen a hátsó falhoz tolva találtam 3 üveg megkezdett lekvárt: egy szilva, egy barack és egy eperlekvárt. Hát ezekkel mit kezdjek? Igen, lekváros kiflicskének pont jók lesznek, hogy egy szép napos vasárnap délután egyetlen órára félretegyem a sütikkel szembeni ellenszenvemet. Csodálatos módon - valamint az profi eltevés miatt - egyik lekvár se volt megpenészedve, pedig biztosan karácsony előtt nyitottam ki őket.

A receptet Stahltól választottam, mert biztosra akartam menni.

Hozzávalók a tésztához:

- 30 dkg finomliszt
- 15 dkg hideg vaj felkockázva
- 1,5 evőkanál cukor
- 1 csipet só
- 4 evőkanál natúr tejszínes krémsajt
- 2 evőkanál tejföl
- 1 tojássárgája

A töltelékhez:
5-5 dkg lekvár ízlés szerint (ez tetszett meg a receptben!)

A megsült kiflik lekenéséhez: 2 evőkanál cukor 2 evőkanál forró vízzel összekeverve

Először öszekevertem a lisztet, a cukrot és a sót, majd morzsásítottam benne a kicsire felkockázott vajat. Ezt többféle módszerrel lehet csinálni: 1.: robotgéppel, de nem a habverő betéttel, hanem a másikkal :-), késes betétű robotgéppel, vagy ujjainkkal gyorsan összemorzsolva. Én az első módszerrel morzsásítottam, majd a tésztához adtam a tejszínes krémsajtot, a tejfölt és a tojássárgáját. A fehérjét félretettem későbbre. Ezután az összeállt bucit kétfelé vágva folpackba csomagoltam és betettem 30 percre a hűtőbe.


Amikor letelt a 30 perc, a sütőt 190 fokra előmelegítettem, és az egyik bucit lisztezett pulton 24 cm-es körlappá nyújtottam. Megkentem vékonyan a lekvárral, pizzavágóval 16 egyforma körcikkre vágtam, s a tésztacikkeket egyenként a szélesebb oldalától kezdve feltekertem. A kifliket sütőpapírral borított sütőlemezre tettem és vékonyan megkentem mindegyiket tojásfehérjével.

A második bucit már nem 16, hanem 8 egyenlő körcikkre vágtam, hogy jobban kifliformát kaphassak, és ezeket is a sütőlemezre áttéve lekentem a tojásfehérjével. Kb. 20 percig sütöttem őket - a recept utasítása szerint -, majd visszatoltam barnulni még 5 percre, de még 5 percet el tudott volna viselni.

A megsült kifliket még melegen lekentem cukros vízzel, hogy szép fényük legyen.


A receptnek kivételesen több hibája is volt, de ezek ismertetésétől most eltekintek. A lényeg, hogy nem nekem való a sütisütés, nem is szeretnék mostanában ezzel pepecselni.




Poczak 2. szülinapja


Ez a nap is elérkezett: február 19-én töltötte be második életévét Poczak, a mopsz. Nagyon sok boldogságot kívánok neki és gazdáinak ez alkalomból. Második szülinapi tortája is gyönyörűen sikerült, és biztos vagyok abban, hogy egyik összetevője májkrém volt. Ez ugyanis Poczak kedvence.


Emlékszem, amikor két évvel ezelőtt Vikivel cseteltem, és kérdeztem, mit szeretne szülinapjára? Azt válaszolta, egy mopszot. Semmi mást, csak egy mopszot. Csak akkor lenne boldog, ha azt megkaphatná.

Hátrafordultam, és kérdőn rápillantottam a hátam mögött pofákat vágó tesómra, és láttam már az arcán, hogy tud erről a kívánságról, sőt már el is döntötte, hogy teljesíti-e vagy sem. És Viki azóta is azt hiszi, hogy nekem köszönheti Poczakot, pedig nekem semmi befolyásom nem volt az ügyre. Hacsak nem az a kérdő tekintet, ami előtt összeomlott a tesóm. Ámbár ezt kétlem. :-)


Poczak fújta el vajon a gyertyáját? (És ez kinek a keze? Olyan, mintha tesómé lenne, csak nincs rajta hosszú köröm.)




2010. február 21., vasárnap

Recept nélkül


Dominál jártunk tegnap Tomával, s legnagyobb meglepetésemre annyiféle kajával várt Domikám, hogy a felét meg se tudtam jegyezni, nemhogy megkóstolni. Ha valaki nem tudná, főzésben Domi az én példaképem, és ő az, aki pajzán kommentekkel színesíti blogunkat, ezzel időnként helyettesítve Hédit, aki most szakdolgozatot ír. A pajzán gondolatok mellett azonban Domi feje tele van újabb és újabb ötletekkel, amik fantasztikusak ugyanúgy a konyhában, mint a kertben vagy akár csak kicsi szobájában. Csoda dolgokat láttam és hallottam ám nála!


Egyik ez a hajtogatott, kelesztett túrós-sajtos-szezámmagos pogácsa, amit segítettem kiszaggatni. A receptet nem tudom sajnos, bár Domi biztos elmondta fejből, de szeretném benevezni Nagy Télvégi Pogácsaversenyünkre. Az újdonság, amit ezzel kapcsolatban Dominál tanultam az, hogy nem drága sütőpapíron, hanem sima A4-es nyomtatópapíron sütötte ki ezeket a szépséges pogikat. A pogik nagyon jól csúsztak házi ágyas szilvapálinkájára és a másik kerítésszaggatóra is, de ezek kóstolgatásában sajnos Toma helyettesített engem. Legközelebb remélem Toma vezet!


A másik meglepetés, ami várt engem Dominál ez a fantasztikus muffin, érdekessége egyrészt az, hogy nem receptből készült, hanem "csak úgy fejből" amit én fel se tudok fogni, nemhogy előadni, a másik az, hogy a muffinok közepébe nyomott Domi egy-egy szeletke marcipános Tibi csokit, amihez eljutni kész gyönyörűség volt, és a harmadik, nagyon lényeges újdonság számomra a benne található házi meggybefőtt volt. Ez úgy készül, hogy csak simán le kell cukrozni a meggyet és egy nap álldogálás után üvegekbe kell tölteni. Sokat hallottam már erről a módszerről, de nem tudtam elképzelni, hogy ez ennyire finom!!! Idén mi is teszünk el ilyen módon meggyet! Ropogós, meggyízű, finom lédús, savanykás, nem is tudom szavakkal leírni, hogy milyen jó.

Következő finomság, amit ott már képtelen voltam megkóstolni, de itthonra kaptam egy egész befőttesüveggel, Domi híres és sokunk által kipróbált és megszeretett tárkonyos levese, amiben a különlegessség ez a finom kapros-sajtos grízgombóc volt. Reklamáltam, is, hogy ez nincs a receptben! Ennek elkészítési módját Domi elmondta, de nem tudtam megjegyezni, gondolom, valahogy hozzájutunk valamikor. :-)


Ma ez volt az ebédem, sütöttem hozzá egy finomnak ígérkező rozskenyeret, ami kicsit túlkelt, amíg Évával telefonon eljutottunk ahhoz a szokásos kérdésünkhöz, hogy "hogyismondjam: mi értelme van ennek az egésznek???", ezután pedig nem sikerült jól megsütnöm se első, se második nekifutásra, de ettől függetlenül ezt falatoztam nyersen a finom tárkonyos leveshez, amit nagyon köszönök!

Volt még ott sok finomság. A milánói/bolognai spagettit nem tudtam lefényképezni, mert Toma mindkét adagot felfalta reggel 10-kor, amikor hazajött a buliból, s amire még emlékszem, de nem hoztam belőle kóstolót, az a virslipörkölt volt. Ez valamihez készült, de ha megölnek, akkor se jut eszembe, hogy mihez. A lista ezzel még nem ért véget, csak én nem emlékszem a többire sajnos.


Ez pedig itt Zsuzsi kolléganőm hónyuszija, amit a férje épített neki a nagy havazás után. Remélem még nem késtem le arról, hogy meghirdessem a Nagy Hóember- és Hónyúl-Szépségversenyt, amire bárki nevezhet egy házi készítésű hóélőlénnyel.


Zsuzsinak egyébként pénteken volt a névnapja, amihez nagyon sok boldogságot kívánok, sőt az összes Zsuzsánnának boldog névnapot! Mint megtudtam kedvenc blogomból: "Zsuzsánna napja után egy nappal tényleg meghallottuk a pacsirta szavát, úgyhogy reménykedünk."

Innen
pedig ezt: "A téli, a zimankós időjárás igazi végét a Zsuzsánna napján megszólaló pacsirták jelzik – meg az, hogy a mondás szerint 'Zsuzsánna elpisálja a havat'. A néphit szerint, ha ekkor magasan száll a pacsirta, hamarosan megjön a jó idő, és ha reptében még énekel is, akkor már biztosra vehető, hogy itt a szép kikelet, de ha a pacsirtát alacsonyan látták repülni, azt gondolták, tovább tart még a tél.

Petőfi is a tavasz hírnökét látja benne, amikor így ír:

Pacsirtaszót hallok megint!
Egészen elfeledtem már.
Dalolj, tavasznak hírmondója te,
Dalolj, te kedves kis madár."

Kedvező jelnek tekintették, ha csorog az eresz, mert jó termést ígért.

Szép idő esetén, e napon már sokfelé elkezdték a tavaszi szántó-vető munkák előkészületeit. (Na erről majd holnap írok.)

Zsuzsánna napján ünnepelte Poczak is 2. szülinapját, amiről szintén holnap írok. Most sajnos még dolgoznom kell. :-(


Maradjunk a hónyúlnál: köszönöm Zsuzsinak a képeket, én még ilyen ötletes hóélőlényt nem is láttam! Várom a további versenyzőket! :-)




Túrós fánk

Igaz, hogy a farsangi időszak kedden - húshagyókeddel - vagy kicsit lazább értelmezés szerint csütörtökön a Torkos Csütörtökkel véget ért, én most még egy, a múlt hét végén készült farsangi fánkkal folytatnám bejegyzéseimet. A kivitelező természetesen anyu volt, az ötletgazda pedig szerény személyem. :) Ugyanis amikor múltkor a hagyományos farsangi fánk receptjét gépeltem be, akkor néztem, hogy azon a kitépett újságpapír oldalon van még két fánk recept. Az egyik a párna csücske, ami szintén szerepelt már a blogban, a másik pedig ez a túrós fánk. Eszembe jutott, hogy valamikor régen már megsütötte anyu és hatalmas sikere volt. Amikor ezt az emlékképet megemlítettem neki, elhatározta, hogy újra elkészíti. Múlt vasárnap került rá sor.


Hozzávalók:
- 30 dkg tehéntúró
- 2 dl tej
- 2 dkg élesztő
- 2 egész tojás
- 2 tojás sárgája
- 8 dkg vaj
- 35 dkg liszt
- 15 dkg cukor
- csipetnyi só

Először is szitán (vagy bármi máson) áttörjük a túrót, valahogy így:


Az élesztőt langyos tejben 1 kanál cukorral, csipetnyi sóval megfuttatjuk. Hozzáadjuk az áttört túrót, a lisztet, a tojásokat (az egészet és a sárgáját is), a vajat. Jól összedolgozzuk és meleg helyen egy jó fél órát hagyjuk pihenni.



Lisztezett deszkán kinyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, a közepét egy kisebb kiszúróval kilyukasztjuk. Kb. negyed óráig pihentetjük még. Bő, forró olajban mindkét oldalát kisütjük. Vaníliás porcukorban meghempergetjük, forrón tálaljuk.


Természetesen hidegen is éppen olyan finom mint melegen. Mondanom sem kell, hogy jól emlékeztem, a siker megint páratlan volt. A farsangi fánkhoz hasonlóan ez is elnyerte mindenki tetszését, nem lehetett abbahagyni az evést.


A recept alapján ez jóval könnyebben, egyszerűbben, gyorsabban elkészíthető fánk mint a hagyományos, szalagos, ezért kezdő fánksütőknek (például magamnak) gyakorlásképpen inkább ezt ajánlom. :)




Bee gasztroblogja

Bee, vagyis Beatrix - akit már sokszor emlegettem itt a blogon, mint baráti társaságunk szuper szakácsnőjét és mint Hédi és Ági halászi "földijét" - elindította saját gasztroblogját. Ezen az oldalon saját elmondása szerint azokat a recepteket szeretné összegyűjteni, megőrizni az utókor számára, amik főleg anyukájától, nagymamájától származnak, de eddig csak papírra voltak leírva. Remélem sok bejegyzést, hasznos dolgot olvashatunk majd tőle.
A blogot ezen a linken találjátok. Fogadjátok ti is szeretettel. :)



2010. február 18., csütörtök

Spagetti carbonara


Jaj, már megint tészta! Kezdek egy kicsit unalmas lenni, gondolom. De hát mit csináljak, amikor annyira elegem van már a csirke- és pulykamellből, a disznóhúshoz meg azért nincs kedvem, mert órákig kell főzni, hogy kicsit megpuhuljon? A nagy tavaszi zöldségáradat pedig még várat magára, a süteményekkel meg éppen harcban állok: túl sok sütit dobtam ki mostanában, és ehhez pedig túl drágának találom a hozzávalókat, köztük a vajat különösen. És hát mi más finomat lehetne gyorsan az asztalra varázsolni dolgos hétköznapokon? Persze, hogy tésztát.


Csodálkozom, hogy ez a tésztaétel még nem szerepel a blogban, pedig szoktam készíteni, méghozzá Stahl (piros) gyors ételek szakácskönyvéből (96. oldal).

Hozzávalók:

- 25 dkg spagetti
- 10 dkg füstölt szalonna (bacon)
- 1 gerezd fokhagyma
- 10 dkg frissen reszelt parmezán (nekem 5 deka elég volt)
- 1 chilipaprika (kihagytam)
- 1 tojás
- 2 tojássárgája
- 1 deci tejszín (vagy több)
- só és frissen őrölt bors
- 1/4 teáskanálnyi reszelt szerecsendió
- 2 evőkanál puha vaj
- 2 evőkanál száraz fehérbor (kihagytam)
- 1 csokor petrezselyem

Feltettem vizet a tésztának, mert a mártás tényleg nagyon gyorsan elkészül. Egy teflonserpenyőben a vajon megpirítottam az apróra vágott szalonnát, majd hozzáadtam a reszelt fokhagymát is, és fél percig együtt kavargattam. Amikor elkészült, kicsit félretettem a serpenyőt, hogy megvárjam, amíg a tészta megfő. Míg a szalonna pirult, kis tálkában összekevertem a tojást, a 2 tojás sárgáját (máskor csak egy sárgáját szoktam beáldozni, de ez most későn jutott eszembe), a tejszínt, a sót, a borsot és a szerecsendiót. A tejszínt a tojásokkal kézi habverővel kevertem el, a többi hozzávalót pedig kanállal kevertem bele. Ez idő alatt kifőtt a tészta is, leszűrtem, a szalonnára öntöttem, visszatettem a serpenyőt a tűzre és közepesen erős hőfokon összemelegítettem a tojásos tejszínnel. Épp csak annyi ideig kell melegíteni, amíg a tojás és a tejszín keveréke krémes marad.


Tálaláskor megszórtam apróra vágott petrezselyemmel és nagyobbacskára reszelt parmezánnal. Ez a tésztaétel frissen a legfinomabb, de ez nem szokott megakadályozni abban, hogy a maradékot felmelegítve ugyanolyan jóízűen befaljam. Ugyanis ez kétszemélyes adag.