2012. december 29., szombat

Zöldséges hajdina


Volt már nálunk, gusztustalan képpel. Tényleg nem túl fotogén, de azért ez a mostani egy fokkal jobb. Az íze meg többel, a ráncfelvarrás irtó sokat dobott rajta. Nagyon finom.

Hozzávalók:
- 1 pohár fehér hajdina
- fél evőkanál libazsír
- 1 vöröshagyma
- kb. 50 dkg sütőtök
- 1 nagy sárgarépa
- fél fej káposzta (kisebbfajtáról van szó eleve)
- egy jó nagy marék savanyú káposzta
- só, bors, őrölt kömény, cukor, szójaszósz

Pici sóval vízben puhára főzöm a hajdinát, eltart egy darabig, közben van idő megpirítani a zöldségeket. Kisebb darabokra vágom a meghámozott zöldségeket, a hagymát még kisebbre. A wokban felforrósítom a zsírt, halványbarnára sütöm benne a hagymát, majd rádobom a többi zöldséget (beleértve a savikápit is), és őrölt köménnyel, só nélkül, kevergetve erős lángon megsütöm. Nem tart sokáig, mondjuk tíz perc összesen, akkor jó, ha a répa meg a tök olyan finom roppanós. A végén tetszés szerint ízesítem, tehát most még ment bele só, őrölt fekete bors, egy teáskanálnyi cukor, meg a szójaszósz. A megfőtt hajdinát belekeverem, és kész is van. Lehet ráreszelni valami finom sajtot, nagyon finom. Ez egy irtó nagy adag, de nem érdemes kevesebbel molyolni, eláll egy darabig a hűtőben, legalább van mihez nyúlni, köretként is kiváló, magában is.
Ma nagyon éhes voltam, és nem akartam a biohajdinámat bedugni a mikróba, tehát egy kis serpenyőben olvasztottam némi füstölt szalonnát, abba szedtem bele a zöldséges kását, úgy melegítettem át, baromi jól állt neki. Persze a vegetáriánusságot ezzel (is) buktam.

A tökéletes barackos kölesfelfújt


Igen, tudom, hogy karácsonyi menüről kéne írjak, meg malactervekről, de az elsőről nincs mit mondjak (nem volt semmi extra, fácánleves, pisztráng, ilyesmi, a sütilap pedig még a szokásosnál is szokásosabb volt, zserbó - most piciben is -, tök hagyományos diós és mákos bejgli - most csak vajjal, zsírom nem volt -, meg az elhagyhatatlan karácsonyi linzerek, szóval tényleg semmi érdekes). Malacterveim meg nincsenek, etikai gondjaim vannak a csecsemőevéssel. Tehát akkor nem marad más, mint ez a tuti kölesfelfújt, ami annyira, de annyira ízlik nekem, hogy bármikor felfalok belőle egy egész tepsivel. Kell hozzá persze egy kis idő meg némi lekvár, de megbirkózom a feladattal. Rebekának és Bencének nagyon ízlett, Bendi és fuszulyka undorodva visszautasította (hogy ízetlen). Melegen még egészen omlós, szinte kanalas, de már langyosan is szépen szeletelhető, másnapra meg tökéletes lesz az állaga. azért langyosan a legfinomabb, jó sok baracklekvárral.
Mielőtt elfelejtem, kölesfelfújt eddig nálunk:
- szilvalekváros
- mákos

De most ez ízlik a legjobban. Habos, könnyű, vaníliás, tényleg isteni.

Hozzávalók:
- 25 dkg köles
- négyszeres mennyiségű víz
- csipet só
- némi cukor vagy édesítőszer
- 3 tojás
- vaníliakivonat
- 1 csésze joghurt
- 5 dkg olvasztott vaj
- 2-3 evőkanál liszt
- 2 dl baracklekvár

Nagyon alaposan megmosom a kölest, hogy ne legyen majd keserű, ezt a részfeladatot nem érdemes elbliccelni. Tehát egy nagy edényben sok vizet öntök rá, kézzel átmosom, sűrű szitán leszűröm, aztán ezt még egyszer megismétlem, még a szitán is engedek át rajta tiszta vizet. A nehezén ezzel túl vagyunk. Felteszem főni, inkább négyszeres, mint háromszoros mennyiségű vízben egy csipetnyi sóval, időnként megkeverve egészen puhára főzöm, tapadjon csak szépen össze, főjön szét, úgy lesz majd finom a süti. Ha kész, kiteszem az ablakba, hogy hűljön le.
A tojások fehérjéből habot verek, félreteszem. Habosra keverem a sárgájákat az olvasztott, langyos vajjal, a cukorral, vaníliával, joghurttal, liszttel, házi baracklekvárral. A végén belekeverem a hideg vagy langyos főtt kölest, aztán mehet bele óvatosan a tojáshab. Megkóstolom, cukrozom, ha még kell, ne legyen túl édes. Egy kis tepsibe papírt teszek, beleöntöm a masszát, és olyan 170 fokos sütőben sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, nem mértem, de kell neki legalább 40-50 perc. A tetejét megszórom porcukorral, és bőven adok mellé házi baracklekvárt, tényleg isteni.

Napi cukinak meg 2012 leggömbölyűbb hátsói:





2012. december 18., kedd

Fügelekvár almával 2.


Közeledik a karácsony, végre van időm a nagytakarítással foglalkozni, régi saram ez a kis üveg lekvár. Volt ugye a Csilláé, aztán jött az én változatom. Sok írnivaló nincs róla, egy koszorú fügét beáztattam én is somlóiba, ez már önmagában így nagyon finom volt egy nap múlva, ajánlom mindenkinek karira, nem túl időigényes:) Aztán több nap múlva összefőztem kb. ugyanannyi súlyú almával. Kapott még vaníliakivonatot, meg persze belevagdostam azt az öt kis félig érett fügét, de olyan sokat az már nem számított.
Tulajdonképpen nem is a lekvárfőzés volt izgalmas, hanem az, hogy ámbár a nagyon jó, vastagtalpú kislábasomban főztem, odaégettem, pedig abban nem könnyű. Még pedig alaposan. Akkor gyorsan átraktam egy tiszta lábasba, hogy legalább a maradék ne legyen kozmás ízű, és akkor ott álltam egy legalább fél centi vastag odatapadt szénréteggel, ráadásul az egyik kedvenc lábasomról volt szó. És akkor hála istennek eszembe jutott a szódabikarbóna, már nagyon sokszor olvastam róla, utoljára vagy Ökoanyunál vagy AnyaSpórolnál, most épp nem találom, de azért belinkelem mind a két blogot, mert nagyon szeretem őket.  Szóval fogtam a lábaskámat, beleszórtam egy-kát-három evőkanál szódabikarbónát (árulnak félkilós, kilós kiszerelésben az alternatív mosószereket áruló boltokban), feltettem kicsit forrni, aztán hagytam hűlni, a végén pedig szivaccsal kitöröltem belőle, még súrolni sem kellett, szóval melegen ajánlom minden ünnepi kapkodónak.
Miután szénné égettem a lekvár negyedét, lett egy icipici üveggel meg egy kis maradék. Amit rögtön meg is ettem tesztelési célból, és egyszerűen mesés. Karácsonykor csapra verjük a pici üveget is. Szóval még így almával keverve sem hétdecis üvegekről van szó, de annyira finom, hogy szerintem érdemes egy-két üveggel csinálni belőle (a friss fügét nyugodtan ki lehet hagyni belőle). És azért jóval kevésbé macerás, mint például a narancslekvár.

Akkor jöhetnek a napi cukik házba szorult macskákról. Próbálják túlélni szegénykéim a telet. Az ÉÉKC kisajátította magának a cserépkályha tetejét. Itt régebben cserepeket tartottunk, azokat egyesével lelökdöste. Remélem, még sosem égett meg a pici talpa.
Az én édes kicsi cicám egyébként már négy éves és öt hónapos, lassan pocakos nagy kandúr, de még mindig ordítva dorombol, ha belépek egy szobába, ahol éppen szundikál. Általában a levetett fekete ruháimon szeret sziesztázni (főleg ha hideg a cserépkályha), totál beleolvad, csak a nagy zúgásból veszem, hogy ott biztos lapul még egy cica is. Annyira tünci. De olyan fényképet nem tudok adni, mert az én gépemmel tényleg fényképezhetetlen a fekete ruhakupacba beleolvadó fekete cicus.





A másik kedvenc hely, a konyhai cicaasztal. Jó langyos az alatta lévő radiátortól, imádják.



2012. november 29., csütörtök

Almás mákpuding sütve


Régóta tartozom ezzel a recepttel a Dórinak, amikor még október végén Tésán mulattunk, ebből vittem egy nagy dobozzal magamnak, a többieknek meg ezer másféle finomságot, de mindenáron ezt akarták elenni előlem, mondjuk szerintem is isteni, és a befektetett energia közelít a nullához, főleg ha van készen almaszósz. És nekem van, hála istennek. Pillanatok alatt készen van, és annyira, de annyira finom, egyszerűen nem lehet abbahagyni.

Hozzávalók:
- 3 tojás
- 10 dkg darált mák
- 1 csésze joghurt
- porcukor vagy bármi, ami édesít
- vaníliakivonat vagy vancuki
- 7 dl almaszósz
- 1 csésze kukoricaliszt
- 1 csésze rizsliszt
- csipetnyi só
- fél zacsi foszfátmentes sütőpor
- 1-2 evőkanálnyi olvasztott vaj (ad abszurdum olaj)
A csészém 2,3 dl-es.

A robotgép táljában először a tojásokat habosítom fel alaposan, utána egymás után mindent beleszórok, és összekeverem, de ezt már alacsony fokozaton.
Közben persze már rég bekapcsoltam a sütőt olyan 190 fokra, sütőpapírt tettem egy nagy gáztepsibe. Beleöntöm a masszát (sűrűbb, mint a piskóta, de még jól önthető), kicsit eligazgatom, és már sülhet is. Amikor kezd kicsit pirulni a teteje, kész is van. Alacsonyka (nem érdemes magasban gyártani, mert akkor nyers marad a közepe) cucc, szóval jó nagy darabokra lehet vágni.

Almaszósz, ha nem lenne otthon: olyan bő kilónyi almát meghámozunk, csutkáját kiszedjük, feldaraboljuk, pici vízzel feltesszük főni. Eleinte kevergetni kell, de aztán az alma annyi levet ereszt, hogy már nem kell annyira odafigyelni. Addig főzzük, míg meg nem puhul (10-20 perc, almafüggő). Vérmérsékletünktől függően valamilyen szinten belenyomjuk a botmixert, én úgy szeretem, ha nem teljesen sima, de azért inkább krém, mint darab.

Fügelekvár almával 1.

Már megint nem az én tollam, illetve lekvárom, hanem a Csilláé, akitől már egy csomó irtó finom receptet kaptam (nem tudom, benneteket mennyire izgat fel például a meggypálinka és a házi sajt, engem nagyon). Szóval mérföldekkel előttem jár a konyhatudományban, de igyekszem felvenni a tempót (ha már a futásban nem is tudom:)). Ezt a lekvárt ma reggel kaptam tőle, és együltő helyemben felfaltam a hiányzó részeket, pedig tényleg inkább a főzők- tudja valaki, hogy ide kell-e vessző???? - mint az evők táborába tartozom ezen a fronton. De ez annyira finom volt. Az egész állítólag onnan indult, hogy maradt egy csomó félig érett fügéjük a fügefán, és meg akarta menteni. Na, itt rögtön felkaptam a fejemet, mert azt gondoltam, hogy nálunk is pont ez a helyzet. Aztán amikor kimentem ma, hogy leszüreteljem a beéretlen szemeket, akkor öt kis görcsöt találtam, a többi már régesrégen megpenészedett bánatában és éretlenségében.



De addigra már annyira beleéltem magamat, hogy most már biztosan csinálok én is egy-két üveggel. Szóval annyit jegyeztem meg, hogy kell hozzá:
- frissen szedett, be nem érett füge (2 rész) - hát ez az, ami nálam nyomokban lesz benne, mint a mogyoró
- aszalt füge, hogy megédesítse az előző pontot (1 rész)
- somlói bor (persze más is jó) az áztatáshoz
- alma (2 rész, de lehet picivel több is)

Be kell áztatni az aszalt fügét a borba, és hagyni kell hogy jó alaposan megszívja magát. Szerintem ez legalább egy nap. Utána meg mindent összefőzni, nyilván a borban áztatott aszalt fügét érdemes előtte felaprítani. Én még biztosan tennék bele kevés vaníliakivonatot is. Cukor nemigen kellhet bele, de persze ez is függ attól, hogy milyen almát használunk, meg mennyire nem érett az a félig érett. A füge. Aztán, gondolom, a szokásos eljárás, dunszt vagy valami ilyesmi.
Azért teszem fel egyelőre a Csilla lekvárját, hogy akit érint, szedje le gyorsan a maradék fügéjét, nehogy megfagyjon a hétvégén. Mert ilyen finomságot lehet belőle csinálni. Aztán majd folytatom, ha megcsináltam az enyimet.

2012. november 28., szerda

Majdnem kínai




Tulajdonképpen az Andi nálunk hőn szeretett kínaiját akartam volna megcsinálni, ha nem felejtettem volna el megnézni (otthon meg már nem volt kedvem internetet csiholni), meg ha nem felejtettem volna el bevásárolni hozzá, szóval maradt a feladat, hogy az általában úgy otthon lévő dolgokból főzzek valamit, ami olyan kínaiszerű. Mert hogy a Bendi ezt szereti. Igazából csirkemellből akartam volna csinálni, de reggel meglepődve tapasztaltam, hogy nincs a fagyasztóban belőle egy darab sem (azt hittem, tele van vele), szóval egy csomag combot bányásztam ki, hogy majd estére kiolvad. A legjobb lett volna filé, de utálok boncolni, szóval annyit tudtam tenni, hogy este nagyjából lebőröztem a combokat, és kettévágtam a felsőket is és az alsókat is, szóval viszonylag kicsi darabokhoz jutottam. Csontok maradtak. Szóval ebből meg némi maradék zöldségből, fűszerekből kifejezetten finomat sikerült alkotni, és bőven fél óra alatt maradt cakli-pakli, szóval tökéletes hétköznap estékre. Ez legalább négy nagy adag.

Hozzávalók:
-  kb.70 dkg csirkecomb
- 2 kicsi vöröshagyma (az is lehet, hogy fehér volt, meghámozva találtam a hűtőben)
- 1 nagy sárgarépa
- 1 darab zeller
- 2 gerezd fokhagyma
- libazsír
- 1 dl fehér bor
- kb. 1 dl ketchup (rendeseknél házi)
- 3-4 evőkanál sötét szójaszósz
- őrölt római kömény, kínai ötfűszerkeverék, só, bors
- 1 teáskanál keményítő
- snidling vagy újhagyma

Felforrósítottam némi zsírt a wokban, gyorsan üvegesre sütöttem benne a nem túl picire felkockázott hagymát. Rádobtam a sózott, borsozott húsokat, továbbra is erős lángon körbesütöttem, szép pirosra. Ha filém lett volna szép vékonyra felcsíkozva, akkor ennyi elég is lett volna, de mivel ezek azért nagyobb darabok voltak, kellett még egy kis párolás, szóval öntöttem rá egy decinyi bort, aztán rátetettem a fedőt, és kis lángon rotyogtattam vagy tíz percig, néha megkeverve. Ha elfogyna alóla a folyadék, akkor pici víz kell még alá. Ekkor tettem hozzá a római köményt és a kínai ötfűszert is, ízlés kérdése, hogy mennyi, fél-fél mokkáskanállal érdemes indítani, mert mind a kettő elég intenzív. Ekkor már egészen isteni a ragu íze.. Amíg puhult a hús, egy tányérba lereszeltem (lehetett volna zsülienn, ha időmilliomos vagyok) a répát és a zellert, meg a fokhagymát is persze, de azt a finom reszelőn. A kész husit még fedő nélkül nagy lángon lepirítottam, aztán kiszedtem. A helyére mentek a zöldségek, meg még egy kevés zsír, pár perc alatt épp ropogósra sülnek. Rálocsoltam a szójaszószt, a ketchupot (akár paradicsomsűrítmény is lehetett volna), ebből is pár evőkanálnyit. Meg öntöttem még alá egy deci vizet. Amíg felforrt, összekevertem a keményítőt pici hideg vízzel, ráöntöttem, és összeforraltam. Elzártam a gázt, és beleszórtam zsenge újhagymaszárakat (felkarikázva:)), merthogy tele van kiskertem cuki újhagymával, nem tudom, hogy került oda:) Ez a szép novemberi tavasz elővarázsolta őket a földből:) Barna rizst főztem hozzá, és nagyon finom (volt).

Napi cukinak meg két cuki négylábú, a jól megérdemelt délutáni szieszta után épp törlik ki az álmot a szemükből, és várják az ébresztő kávét. Van, aki mindig valahogy a falon át beszivárog a kanapéra:


És van olyan négylábú kicsi tündér, aki a saját ágyikójában szundizik:) Igen, vacak a kép, de a kanapéra szebben süt a nap mint az előszobába, és most nincs kedvem vacakolni vele.



2012. november 14., szerda

Novemberi túrókocka, gluténmentes kivitelben


Szerettem volna valami gyors sütit, és nem voltam túl kreatív hangulatban. Ez a túrókrémes süti mindig sikerülni szokott, és még nemigen láttam, senkit, aki ne szeretné. Annak, aki a krémes-habosat szeretni, elég krémes, annak meg, aki utálja a édes-krémes-habos dolgokat, elég túrós meg gyümölcsös. Tortaformátumban ezt sütöm a leggyakrabban, de elég gyakran kockásítom is. Kell hozzá friss piskóta, túró meg ilyen fehér cuccok, valami gyümölcs meg mindig akad.

Néhány közeli rokon a blogról:
málnás-ribizlis-joghurtos kocka vagy
epres túrókocka vagy
barackos-fehércsokis túrótorta vagy
szilvás túrótorta.

Az alapja most gluténmentes piskóta volt.
Hozzávalók a tésztához:
- 4 tojás
- 1 evőkanál kukoricaliszt
- 1 evőkanál rizsliszt
- 1 evőkanál keményítő
- 1 evőkanál kakaópor
- 4 evőkanál cukor

A szokásos megoldás, azaz egészben nagyon kihabosítottam a tojásokat, aztán mehetett bele az összekevert szárazanyag. Nagy gáztepsi, papír, bele a tészta, és 180 fokra előmelegített sütőben olyan 10-12 perc sütés. Utána rácsra borítom, lehúzom a fenekéről a papírt, aztán alávarázsolom. Tehát alul a rács, azon a használt papír (jó lenne használatlan is, de minek pazaroljunk), azon a piskóta. Papír nélkül mindig ráragadt a rácsra, csúnya csíkos lett a tészta felülete, és még mosogathattam is.

Hozzávalók a rakományhoz:
- 50 dkg túró
- 5 dl tejszín
- 2 dl joghurt
- 25 gramm porzselatin (Horváth Rozi)
- 1 citrom reszelt héja (még mindig a fagyasztóból)
- 1 citrom leve
- porcukor, sztívia, bármi, ami édesít, és összeegyeztethető az elveiddel
- vaníliakivonat
- 1 csipet só
- kb. 50 dkg gyümölcs
- 2 tasak tortafény meg ahhoz szintén cukor vagy édesítőszer
- lekvár

A zselatint beleszórom egy kis lábasba, elkeverem 1-1,5 dl hideg vízzel, és hagyom állni. Addig összekevertem a túrót a joghurttal, citromhéjjal, citromlével. Löttyintek bele vaníliát, de persze jó a Bourbon zacskós is. Kevés porcukorral habbá verem a tejszínt. Összeforgatom a két bödönke tartalmát. Megkóstolom alaposan, egyrészt, mert szeretem, másrészt meg a folyékony zselatinnal nincs kedvem kóstolgatni, most kell beállítani az ízét. Mehet bele pici só, meg porcukor, ha kell még.
A kis lábasban forrásig melegítem a zselatint, ha nagyon sűrű, teszek még hozzá vizet. És nem forralom, tényleg csak forrásig, hogy tutira felolvadjon. Hagyom egy picit hűlni, de tényleg csak 2-3 percet, hogy még jó meleg és folyékony maradjon.
Közben pont van időm kiszabni a piskótalapból a megfelelő méretet, most ebbe a két szögletes tepsibe. Vastagon megkenem valamilyen lekvárral.
 Odateszem a meleg zselatint a lábasban a túrós krém mellé, és teszek bele egy merőkanálnyit a habból, jól elkeverem. Aztán megint egyet, keverés, megint egyet. Szóval hőkiegyenlítek. Három merőkanálnyi adag után már bátran hozzákeverem a tejszínes habhoz az egészet, fakanállal alaposan egyneműsítem, azért figyelek, hogy a tejszínhabot ne pusztítsam le teljesen. Szétosztom a két tál között. Mehet a hűtőbe kicsit dermedni.
Ha már kicsit megkötött a teteje, akkor jöhetnek rá a gyümölcsök, végül meg a tortafény (a zacsiján ott van, hogy kell megcsinálni). Azért teszek rá tortafényt, mert egyrészt összefogja a gyümölcsöket, nem esnek le, másrészt nem barnulnak meg alatta a gyümölcsök, legalábbis jóval lassabban, mintha szabadon lennének.





2012. november 11., vasárnap

Birsalmaszörp

Ez az édes pici lapos üveg az Andié, több évvel ezelőtt valami isteni szilvapálinkát kaptunk benne, azóta is vissza akarom adni, azért van elől a polcon, de egyszerűen nem megy. Mert annyira cuki, hogy ilyen picike és lapos. A birsalmasajtos posztomhoz kaptam jónéhány javaslatot, Permanistáét próbáltam ki, és be is jött. Szóval viszonylag sok vizet öntöttem a héjastul feltett birsalmára, és tényleg kb. nulla kevergetéssel addig főztem, míg meg nem puhult. Ekkor leszűrtem a lé nagyját. A sűrűjéből sajt készült, tehát botmixer, aztán cukorral összerotyogtattam, szenvedés, stb., a levet meg némi cukorral (nem sokkal) egy másik lábasban nagyon alaposan beforraltam, mondjuk úgy a harmadára-negyedére. Gyönyörű színe és állaga lett, amit nem tudok bemutatni fényképen, mert béna vagyok hozzá, de majdnem mézsűrűség. Ha nem szoktál szörpöt inni, mint például én, akkor remekül lehet használni például párolt káposzta ízesítéséhez. Köszi az ötletet!

Itt még jobban látszik, hogy milyen csinos az üveg:


Tökköretek


Fogalmazhatnék rendesebben is: zsályalevéllel sült fűszeres sütőtöktallérok vagy karamellizált csípős sütőtök fokhagymával. Mint látszik, változatlanul próbálok összebarizni (kösz, Bence) a sütőtökkel, több-kevesebb sikerrel. Ezek a sós, fűszeres, csípős változatok sokkal jobban bejönnek, mint a hagyományos, natúr, sütőben sült darabok. Egyébként is halálosan unom a krumplit/rizst/tésztát, legalábbis valami zöldséggel sokkal jobban esnek. Szombaton a hazahurcolt tök egyik feléből ezek a helyes tallérok mentek a sült hal meg a héjában sült krumpli mellé, vasárnap pedig eredetileg a Hédiék által javasolt mézes-fokhagymás töklevesre készültem, össze is kockáztam a maradék tököt, amikor bedőlt a tervezett menü, mert kiderült, hogy ezen a hétvégén mindenki rakott krumplit csinált. Lett akkor megint hal, meg maradék csirke, előkerült azért a rakott krumpli is, szóval ezt az eleve zavaros helyzetet már nem akartam egy levessel is terhelni, inkább megint köretet csináltam a tökből. Mind a kettő nagyon gyors, és szerintem finom is, nekem bejött.

Zsályás sütőtöktallérok
Hozzávalók:
- egy kanadai tök nyele
- egy marék zsályalevél
- só, bors
- kevés libazsír vagy olaj

A tököt felkarikáztam, levágtam a héját. Egy tepsibe papírt terítettem, kikentem olajjal (jobb lett volna, ha libazsírral teszem, csak lusta voltam), kiraktam a tökkarikákkal. Sóztam, borsoztam, majd mindegyikre rátettem egy-egy levél zsályát. Olyan 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg nagyjából meg nem puhultak a karikák. Ekkor felraktam a sütőben a grill alá, és olyan 5-10 percig grilleztem, hogy ilyen szép sült legyen a teteje. Kifejezetten csinos darabok lettek.


Karamellizált csípős sütőtök
Hozzávalók:
- egy fél kanadai tök
- libazsír vagy olaj
- némi csili
- 1 evőkanál barna cukor
- só, bors
- 2 fej fokhagyma
- 2 dkg vaj

Nagyobb kockákra vágtam a tököt. Összekevertem 1-2 kanálnyi olajjal (itt is jobb lett volna a libazsír, de továbbra is lusta voltam), sóval, borssal meg csilivel. Beleraktam egy tűzálló, lapos tálba. Közé tettem a két fej, félbevágott fokhagymát, rámorzsoltam a vajat, úgy, hogy a fokhagymákra mindenféleképpen jusson, hogy majd onnan csurogjon le a tökre. Megint olyan 180 fokos sütőben majdnem készre sütöttem. Ekkor kivettem, megszórtam a tetejét a kanálnyi barna cukorral, és mehetett a grill alá 10 percre. Szerintem ez is finom volt.


Napi cukinak meg Kóficka, némi sárral (azt hiszem, még nem tettem fel ezt a képet):



2012. november 5., hétfő

Napi cuki


A rémes, hideg esőre való tekintettel ma csak lélekmelegítő cukiságok lesznek, kaja nem. Mindenki vegyen magának mellé egy nagy tábla csokit (aki nem szereti, igyon helyette pálinkát:)).
Lent voltunk Tésán négy napot, és a gyerekek isteni képeket lőttek az ebekről.

Továbbra is dúl a szinkronitás:




Szabadfoglalkozás csipkeszedés közben:) Nem tudom, ki lakott arrafelé, gyilkosság mindenesetre nem történt, és csak derékig lettek földesek.


Zsuzsika változatlanul a gömbölyű tárgya bűvöletében tölti a napjait. Kiveszi:


Aztán örül neki, hogy megvan:


Aztán meg csak ül vele. Hátha valaki arra járna:)


Őszi malac a végére:


Az übercuki képeket Rebeka és Bence készítette.

2012. november 4., vasárnap

Szilvalekváros köleskoch


Vannak napok, amikor semmi sem jön össze. De most juszt sem írom le azt a nagyon sok tételből álló listát, hogy mi mindent tudtam elrontani egy nap alatt a konyhában. Ezt a felfújtat csak picit rontottam el, nevezetesen kifelejtettem belőle a felvert tojáshabot, és ezért ki kellett kaparni a tepsiből (valami csoda révén már észrevettem, mielőtt betettem volna a sütőbe), szóval csak rondább lett, mint kellett volna, de legalább pont olyan finom volt, mint az elődje. Mert hogy pár napon belül a második adag volt, annyira jól sikerült az első. Ráadásul elég gyors, és szuperegészséges, legalábbis a mostani nézeteim szerint (ki tudja, mit fogok gondolni tíz év múlva), merthogy a köles lúgosít, agyoncukrozni meg nem kell. A köles egyébként is a kedvenceim közé tartozik, végül is nem ehetek állandóan barna rizst, némi zöldséggel, sajttal összerakva tökéletes munkahelyi ebéd, előző este negyedóra alatt összedobható. Egy bajom van vele, akármennyit súrolom, mindig érzek egy kis kesernyés ízt benne, de ki lehet bírni (mondjuk, ennél az édesnél nem érezni).

Hozzávalók:
- 125 gramm köles
- 1 csésze víz
- 2,5 csésze tej
- egy csipet só
- cukor vagy édesítőszer
- 1 evőkanál köles- vagy rizsliszt
- 4 tojás
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- kb. 3 dl nem sűrű szilvalekvár
- pici vaj

Egy szűrőbe teszem, és nagyon alaposan megmosom a kölest. Tejberizst főzök a belőle, azaz először ráöntöm a vizet, hozzáteszem a sót, és addig forralom, meg felszívja a folyadékot. Ekkor jöhet rá a tej, cukor, és kevergetve megfőzöm, hogy teljesen puha legyen, az sem baj, ha kicsit szétfő. Kihűtöm.
Habot verek a tojások fehérjéből. Kiköltöztetem a robotgép táljából, mehet a helyére a tojások sárgája, azt is pár percig keverem kevés cukorral meg a vaníliakivonattal. Aztán összekeverem a tojások sárgáját a főtt kölessel, a liszttel, hozzáforgatom a habot. Ha el nem felejtem. Kétfelé osztom. Vajjal kikenek egy közepes tepsit. Az aljába kanalazom a fehér tésztát, úgy, hogy maradjanak kis hézagok, aztán a másik adag kölesbe belekeverem a szilvalekvárt (rumos-fahéjas-tésai, de nyilván más is jó:)). (Egyébként itt szeretném megemlíteni, hogy eddig semmibe vettem a vörös szilvát, sem frissen, sem lekvárnak nem szerettem, de ez az átpasszírozott változat nagyon bejön, mindenhez tökéletes, sütihez, joghurthoz, köleskochhoz, valamiért olyan meggylekvárszerű az egész, amit nagyon szeretek. Szóval ha lesz jövőre, akkor jó sokat teszek el belőle.) A szép bordós masszát ráteszem a fehérre, főleg a hézagokba, így aztán csinos felhős, márványos lesz a süti. Mint az első, amelyik sajnos elfogyott a fényképezés előtt. 180 fokon 40 perc. Érdemes kicsit hűlni hagyni, mert akkor szebben lehet szeletelni.


Napi cukinak meg:


Folyik némi kutyapárna-variálás, szóval bevetettük az újonnan kapott (köszi Andi, és köszi minden Adományozó!!!) derékaljakat. A cicák is a magukénak érzik. Mint látszik, az ÉÉKC jóízűen elhelyezkedett, és még arra is figyelt, hogy a bal sarokban maradjon egy kis foxifenéknyi hely. Ennyire figyel másokra!

2012. október 27., szombat

Babos csiga


Mindenféle elveimmel ellentétben időnként bevásárolok néhány zacsi fagyasztott leveles tésztát, mert ha éppen úgy jön ki, és éppen úgyis forró a sütő, mert mondjuk kenyeret sütök (vagy életmentő sütit a hidegre és esőre való tekintettel), akkor beteszek egy tepsivel ebből a növényi zsiradékos izéből is, mert semmivel sem rosszabb, mint a legtöbb pékségben kapható ez-az, csak jóval olcsóbb. Amit azért időnként csak megveszek, mert a gyerek sós reggeli péksüteményre vágyik. Arra pedig már végképp nincs időm és kedvem, hogy az összes ilyesmit saját magam süssem a magam által köpült vajjal készült biolisztes tésztából. Nem találtam még vajas változatot, legalábbis azokban a boltokban, ahol időnként előfordulok. Amikor utoljára néztem, a Tante Fanny is margarinos volt.
Most nem a szokásos pizzás változat készült (bolti ketchup - magyarázat fent - és sajt), hanem ez a babos. Van egy univerzális paradicsomszószom, tulajdonképpen ezt szoktam variálni, és bármivel is vagyon előadva, mindig finom. Majdnem olyan jó ezeken a cuppogós napokon, mint egy csokis süti. Tésán szerepelt életmentő vacsoraként, Dóri kérésére kolbászmentesen, a maradék pedig beköltözött ezekbe a helyes kis csigákba. Nem kóstoltam, de szerintem jó volt:) Merthogy elég gyorsan elfogyott.

Hozzávalók a paradicsomos-padlizsános babhoz (ez egy nagyon nagy adag, magához a csigához ennek kb. a hatoda szükséges):
- 3 vörösbab-konzerv
- 1,2 dl sűrített paradicsomlé
- 2 vöröshagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- egy darabka füstölt szalonna
- 2 közepes padlizsán
- 1 zöld paprika
- só, cukor, római kömény, bors, csili

Zsírjára sütöm a kockára vágott szalonnát. Erre jön a felkockázott vöröshagyma, ha már az is halványbarna, akkor ráteszem az átnyomott rengeteg fokhagymát, fél perc pirítás együtt. Ekkor mehet rá a meghámozott, dobókocka nagyságúra vágott padlizsán. Kevergetve átsütöm pár percig, hogy félig megsüljön a padlizsán. Utána mehet rá az összes többi hozzávaló. A babokat egy szűrőben átmosom, nem szeretem a konzervdobozízt. Nekem úgy ízlik a legjobban, ha picit csípős, de ez szabadon választható. Fedő nélkül főzöm, időnként megkeverve, hogy összeérjenek az ízek, és jól besűrűsödjön. Na, ennek a maradékából lett a töltelék, úgy, hogy botmixerrel kicsit átnyomtam (villával is lehetett volna).

Hozzávalók a csigákhoz:
- maradék szósz
- 300 gramm fagyasztott leveles tészta
- 20-30 dkg trappista

A felengedett tésztát kinyújtottam, megkentem a krémmel, megszórtam a lereszelt sajt nagyobbik részével. Feltekertem, felvágtam, pont 12 darab lett belőle. A tetejére ment a maradék sajt, és 200 fokos sütőben sült.


Megsülve:


Végre elérkeztünk a desszerthez, ami a lényeg. Nógrádi várat csodáló ebek következnek, megint teljes szinkronban, annyira, de annyira édesek, figyeljétek, még a szemük is általában egyformán áll. Nem válogattam a képeket, egyszerűen beraktam őket sorban:) Cukorfalatok.









2012. október 18., csütörtök

Dóri gluténmentes túrótortája

Eredetileg a Vidék íze 2012. júliusi számban jelent meg, másik két gluténmentes recept társaságában (volt még egy csokis muffin akkor épp málnahabbal meg egy habos barackos). A recepteket Dóritól (Villámgazdi) kaptam, aki már több éve gyakorolja a gluténmentes sütiket, és isteni receptjei vannak. Ez a túrótorta halálos, egyszerűen nem lehet abbahagyni. Már nem is tudom, hányszor készült el azóta nálunk, de valamiért csak most fényképeztem le. Melegen, hidegen, bárhogy, soknaposan, ha éppen maradna. Isteni, egyszerűen. Már csak azért is be kell ide írni, mert a múltkor alig találtam meg a receptet. Ráadásul pár perc alatt össze lehet dobni.

Hozzávalók:
- 6 tojás
- 30 dkg cukor (ezt felezni szoktam)
- 20 dkg vaj (ezt sajnos nem)
- 2 csomag Haas vaníliás pudingpor (persze más is jó, ha nem baj a glutén)
- 1 kg túró
- 1 citrom reszelt héja
- fél citrom leve
- 2 csomag vaníliás cukor a tetejére

Habot verek a fehérjékből a robotgéppel, majd kitessékelem egy másik tálba. Keverőre cserélem a habverőfejet, és habosra keverem az összes többit. Beleforgatom a habot, és kész is van. Ha tortaformában sütöm, akkor annak az aljába papírt szabok, az oldalával nem foglalkozom. Ha tepsi, akkor kivajazom, kilisztezem (ki-ki használjon gluténes vagy gluténmentes változatot). 180 fokos sütő, olyan szűk óra, de azért elégetni nem kell, látja az ember, mikor sül meg. Nyilván kicsi formákban gyorsabban. Ha kész, kivesszük, a formában kihűtjük. Melegen még nemigen szeletelhető, de már akkor is ehető:) Vaníliás cukorral megszórjuk. Előre szóltam, hogy addiktív.

Kaptam magamtól egy szép új játékot:


Az Aldiban lehetett kapni, gyerek tortaforma, 16 (!) cm-es, irtó kis tünci, nem? A méretezés miatt tettem hozzá a narilevet. A csöpp torta ebben sült. Persze jóval nagyobb adag, a többi ment egy jó nagy tepsibe:



Napi cukinak meg a gyogyós fekete cicánk, annyira gusztusosan tud aludni, hogy a legszívesebben mellé feküdne az ember. Egyébként is az én ágyam.


Ő az, egyébként, aki úgy egy hónapja, nyilván akkor is lapzárta volt, lezuhant a cirka másfél méter magas emeletes ágyról, és úgy összetörte magát, hogy egy hétig járt házhoz az állatorvos. Már rendben van, kicsit biceg néha szegénykém, megszakad az ember szíve, ha ránéz. Közben meg ordítva dorombol.

2012. október 17., szerda

Petrezselymes csirkeraguleves


Annyira szeretném a tárkonyos leveseket, ha nem lenne bennük tárkony meg tejszín, na, ez leves pont ezeket tudja. Valami jó tartalmas, húsos levest akartam főzni hétvégén, hogy legálisan süthessek almás klafutit, most épp egy századik fajtát, és ez lett belőle. Nekem nagyon-nagyon ízlett, annyira, hogy napok óta ezt eszem, mert szokás szerint rengeteget főztem belőle.

Hozzávalók:
- jó sok csirkehús lehetőleg bőr nélkül, nálam 2-3 csirke aprólékja, beleértve a mellcsontot is, egy csirkemell
- 2 szál sárgarépa
- 1 gyökér
- 1 zeller
- 1 irtózatosan nagy csokor petrezselyem (mert irtózatosan sok van a picike kertemben)
- só
- egész bors
- némi libazsír

A zsíron félig megsütöttem az apró kockákra vágott zöldségeket.  Hozzáadtam a húsféléket, az aprólék ugye adja magát, a mellet pedig felkockáztam. Felöntöttem vízzel, nem szabad túlhígítani, nem lesz íze. Aztán só, egész bors, és addig főztem, míg mindenki meg nem puhult, a végefelé beledobtam a felaprított petrezselyem felét. Ekkor jöhetett a műtét, szűrőkanállal kivettem egy csomó zöldséget (húst nem:)), és némi lével átturmixoltam, ezzel sűrítettem be. Aztán megkapta a maradék petrezselymet is, azóta is ezt eszem.




2012. október 16., kedd

Birsalmasajt 2.


Andi alapkőletevő bejegyzése itt.

Na szóval, Pomázon iciripiciri udvarunk van. Amikor megvettük a házat, és az jó rég, egészen pontosan 20 éve volt, könnyű követni, mert a Bendi pont négy hónapos volt, amikor költöztünk, és most meg 20 éves és négy hónapos, na szóval akkor ezen a parányi udvaron volt két almafa, egy körte, egy sárgabarack, egy birs meg egy hatalmas meggy. Remélem, nem hagytam  ki senkit. Aztán maradt belőle végül ez az egy birs. Ja, meg a körte. Akkoriban ki lehetett volna kergetni a birssel a világból, szóval egyáltalán nem érdekelt a termése (szemben a többi fával, azok viszont ugye szublimáltak, ki ezért és így, ki azért és úgy). Viszont a birsnek van tavasszal a legeslegszebb virága, szóval volt helye az életemben. Egyébként is elég jó helyen van, függönyügyileg. De aztán teltek múltak az évek, és ráindultam a birs ízére, most már kifejezetten szeretem. Tehát nem hagyom a fa alatt rohadni a lepotyogó termést. Abszolút bio, nem szokunk permetezni. És sok kis állatot is tartunk a fával együtt, mert az idén eddig úgy három-négy egészséges darabot találtam, a többi lakott volt erősen, és ez egy elég jó átlag mifelénk. De jó nagy a fa, jut is, marad is, ráadásul az idén, úgy tűnik, kifejezetten sok az alma rajta, illetve alatta. Csináltam már belőle az idén is pár üveg lekvárt, de dolgozott bennem a kisördög, hogy most a nagy szárazság miatt annyira szárazak a gyümölcsök, hogy biztos ez a tuti birsalmasajt-készítő időszak, szóval nekivágtam, mert a kökényeltevés nem fájt annyira, a csipke meg még előttem van. Alaposan tanulmányoztam Andi leírását, aztán csináltam valami olyasmit.

Hozzávalók:
- sok birsalma
- kevés cukor
A birseket nagyon alaposan megmostam, és kefével ledörgöltem a szőröket róla. Jó nagy késsel négybe vágtam mindegyiket, aztán még feleztem a cikkeket. Így nagyon könnyen ki tudtam vágni a magházat meg a lakott részeket. A héját rajta hagytam, a benne lévő pektin miatt. Aztán jó alaposan megmostam, és feltettem főni a nagy befőző lábasban. Folyamatosan kellett alá önteni a vizet, mert annyira sűrű volt, és annyira puffogott még így is, hogy szinte folyamatosan kellett keverni. Nem mértem, de az ötliteres lábasom volt mondjuk háromnegyedig,  és majd egy liter vizet kellett hozzáadjak, tehát nem evőkanálnyi mennyiségekről van szó. Addig csináltam mindezt, míg meg nem puhult az összes. Akkor botmixerrel áttörtem az egészet, és visszaraktam a tűzre. Ekkor tettem hozzá cukrot, olyan 30 dkg-ot ennyi péphez, beleborzongtam a mennyiségbe, ki kéne találni a cukormentes birssajtot, de nem mertem kevesebbet tenni, mindenütt 1:1 arányt írnak, vagy még ennél is rosszabbat. Ekkor már folyamatosan kellett keverni, tényleg, rémes volt, mondjuk 10-15 percig, hogy tuti szépen feloldódjék a cukor. Karizom-erősítőnek sem semmi. Hagytam egy kicsit hűlni. Közben átlátszó fóliával kibéleltem két tepsit meg két hosszúkás sütőformát, és beleöntöttem a cukros birset. Aztán vártam, hogy megkössön. Amikor két nap múlva is épphogycsak bőrösödött a teteje, na jó, a felső 1 mm már kemény volt, akkor úgy éreztem, hogy rohadt sok munka után rám fog penészedni az egész, és bánatomban beraktam a sütőbe, légkeverés, 80 fok. Ment egy órát, aztán elzártam a sütőt. Vagy ha valamit sütöttem, akkor a maradék hőt mindig felhasználtam egy kis aszalásra. Amikor már elég vastag volt a felső, kemény réteg, ráborítottam egy tepsibe állított rácsra, alul még szinte teljesen folyékony volt. És akkor így szárítottam tovább, ez már hatékonyabb volt. Pár nap alatt kész is lett, a lapos, tepsibe öntött értelemszerűen hamarabb, a hosszúkás formába öntött később. Kicsit macerásnak tűnik, de mondjuk naponta kétszer ment 30-50 percet a sütő, meg a maradék hők. Szóval nem volt olyan borzalmas, mint ahogy leírtam. És ha már fűtési szezon lenne, egyszerűen feltettem volna a kályha tetejére.
Annyira finom lett, hogy az első adaggal, ami pedig nem volt kicsi, szinte már végeztünk is, most készül épp a második. Jó lenne, ha maradna karácsonyra is belőle, azt hiszem, eldugok majd egy darabkát. A csúnyább részeket felkockáztam, és kis barna cukorral megszórtam, szerintem kifejezetten tünci lett.

Édeshez édeset. Borzas még nem szerepelt, Villámgazdi imádója, én is i  mádom, ahogy néz rá:)) Picit gömbölyded, de minden pici darabkája cukorfalat!!! A szép virágos képet a mosolygó Borzasról természetesen Villámgazdi készítette, rá olvadozik épp az eb:)