2008. december 31., szerda

Boldog új évet!!!



Ezzel a gyönyörű felvétellel kívánok mindenkinek boldog új évet, jó egészséget, szép szerelmeket, sok pénzt, jó bulikat, finom kajákat és piákat! Tudom, hogy ki fogok kapni blogtársamtól, de sajnos ma mégsem tudtam főzni mert tegnap a Jazz Gardenben kicsit kiütöttem magam, sőt nem is annyira magamat, inkább szegény fiamat, de hát lássuk be, kénytelen voltam őt leitatni, ha azt akartam, hogy táncoljon velem!!! :-)

Fogadalmaim 2009-re:

- Kevesebbet iszom!!!
- Tavasztól elkezdek futni.
- Új ruhákat veszek.
- Többet kirándulok és kevesebbet alszom.
- Sok pénzt teszek félre a házamra.
- Ennek érdekében (majdnem) minden munkát elvállalok.
- Megcsinálom végre a két kis kosarat, amihez a hozzávalókat megkaptam már Boritól.
- Megtanulok angolul (na ezt nem gondolom komolyan!).
- Megcsináltatom a kopogást a kocsin (Fülesen).
- Megtanulok táncolni :-) (ezt se gondolom komolyan!).

Más most nem jut eszembe, de várom mindenki hozzászólását arról, hogy miket fogadott meg! :-)

B.Ú.É.K.



Szarvasragu, szárított vargányával


A karácsonyi menü legsikerültebb része volt.
A szarvashúst nagyobb darabokra kockáztam, és fokhagymás tejben hagytam ácsorogni egy napot a hűtőben.
Rengeteg hagymát megpirítottam, belenyomtam néhány gerezdnyi fokhagymát, és ezen az alapon körbepirítgattam a tejből kibányászott, lecsepegtetett és szárazra törölgetett szarvasdarabokat, majd fedő alatt puhára pároltam, némi bors és só társaságában. A sok hagymától jó szaftos lett. Itt félbehagytam a főzést vagy két napra, megint mehetett a hűtőbe.
A vargányás ragut külön csináltam meg (gomba ügyben kicsit hisztérikus vagyok, gombás ételt nem pakolászok, csak frissen esszük). Beáztattam két-három jó nagy maréknyit abból a bizonyos tésai szárított vargányából (sajnos, már csak egy adagnyi maradt belőle). Fél órás ázás után kicsit kinyomkodtam a vargányadarabkákat, egy serpenyőben megolvasztottam 5 deka vajat, és beledobáltam a vargányát, néhány percig pároltam, picit sóztam, ráöntöttem két dl tejszínt, és összeforraltam a már kész szarvashússal. Nokedlivel (zsemlegombóchoz már lusta voltam) és elragadtatással ettük :)



Kelkáposzta, kicsit másként


A Kisárpinak készült, gyorsan beírom, amíg emlékszem rá nagyjából.
Hozzávalók:
- egy közepes fej kelkáposzta
- 1 kg krumpli, ha lehet, akkor kifli
- fél liter sűrített paradicsomlé
- 1,5 tk. garam masala
- 1 tk. gyömbér
- 1 tk. római kömény
- 1,5 tk. cukor
- 1/4 tk. chili
- só, bors

A zöldségeket nagyon apróra vágva forró vízben roppanósra főzöm. Wokban olajat forrósítok (vegák iránti tapintatból most nem libazsírt), és kicsit átsütöm rajta a zöldségkeveréket. Utána nyakon öntöm a paradicsomlével, beleszórom a fűszereket, és alaposan összerotyogtatom néhány percig. Jó sűrű, fűszeres zöldségragu lett belőle, frissen sült szendvicskenyérrel ették, nem maradt belőle egy falat sem.



2008. december 28., vasárnap

Cseréptálban sült sólet


Micikénél megtartottuk szokásos évvégi sólet-partinkat. Elő-szilveszteri bulinak is nevezhetném, mivel annyira jó hangulatban telt és olyan sokat táncoltunk, hogy én már hajnali kettőkor kidőltem, de voltak, akik még háromkor is úgy ropták, mintha sose akarnák abbahagyni!

A mostani sólet csak annyiban tért el az előző éviektől, hogy cseréptálban készült, éppen úgy, mint ahogy elképzelem az eredeti, kemencében sült változatot. Balázs azt mondta, nagyon szereti a sóletet és evett is már sokfelé, sokfélét, de ilyen finomat még soha!


Hozzávalók 6 személy részére (Micike szerint 10 személynek elegendő adag!):

- 40 dkg tarka szárazbab (24 órára beáztatva)
- 50 dkg zsíros marhahús
- 1 nagy libacomb
- 25 dkg füstölt libahús
- 3 púpozott evőkanál liszt
- 20 dkg gersli (árpagyöngy)
- 6 tojás
- 2 nagy vöröshagyma
- 1 nagy kanál libazsír

A vöröshagymát levelekre bontjuk és lassú tűzön üvegesre pároljuk a libazsíron. (Ha van közülük olyan, amelyik párolás közben megbarnul, azt ki kell dobni, mert az egész sólet odaéghet tőle.) Meghintjük egy kanál liszttel, majd beletesszük a húst és a füstölt húst, és ismét egy kanál lisztet szórunk rá. 1-2 perc párolás után ráöntjük a leszűrt babot, majd a harmadik kanál lisztet is rászórjuk. Rövid ideig megint pároljuk, de keverni közben nem szabad, csak a lábost rázhatjuk meg. Ezután kerül bele a gersli, és annyi víz, ami teljesen ellepi. Végül a jól megmosott, nyers tojásokat héjával együtt belehelyezzük. Vigyázni kell, hogy egyiknek a héja se legyen repedt. Kevés sót szórhatunk rá, de csak tényleg keveset (vagy semmit), mert a füstölt hús sós. Fedő alatt 3 órát főzzük, majd sütőben 5 órát sütjük.

Másik verzió, amit most Micike alkalmazott, hogy a cserépedényben a hozzávalókat a fenti sorrendben rétegesen lerakta, majd 12 órát 100 fokos sütőben sütötte. Ilyen gusztusosan összesült:


A karácsonyi nagy evés-ivás után lájtosabb kajákra vágyóknak finom mediterrán csirke volt tepsiben sült krumplival:


A habzsolháp vendégek pedig mindenből szedtek a tányérjukra és mindet be is termelték:



Az édesszájú vendégeknek egy jó nagy tepsi helyszínen sütött házi mákos guba volt:


Valamint a nagy kedvencet, a browniest is elkészítette Micike:




És a finom sólet előtt pont azzal koccintottunk, ami legjobban illik hozzá, kóser szilvapálinkával. Hát az se volt ám rossz!



Folti nem rajong a dizsiért és a táncért, ő inkább az intellektuálisabb időtöltést, a művészfilmeket, vagy a meditációt kedveli :-) Itt éppen a csöndesebb és sötétebb szomszéd szobából figyeli, hogy vajon megteheti-e az őrültek között azt a pár métert a konyháig, ahol is a tálkája található.


A kiemelkedően jól sikerült vacsora után rendkívül jó buli következett, így hát összességében az egészre öt pontot tudok adni (az ötből)!



Húsgombócos zöldségleves


Ma jó nagy túrát tettünk a Pilisben, és utána a leányfalusi strand szaunájában és melegvizes medencéiben próbáltuk regenerálni magunkat:) Többéves tapasztalataim alapján az ilyen napok után leves, leves és leves után vágyakozik a megfáradt kiránduló. Szóval reggel még indulás előtt gyorsan megfőztem egy hatalmas adag zöldséglevest, és annyira jól tettem, mert tényleg pont erre vágytunk este, amikor végre leülhettünk vacsorázni.
Olyan fél kilónyi karikára vágott leveszöldséget némi libazsíron kicsit megpároltam, aztán felöntöttem jó sok vízzel, belevágtam még egy fél kelkáposztát, és megszórtam némi biovegetával. Amikor már jól forrt a víz, akkor beletettem a közben elkészített húsgombócokat (fél kiló darált marhahúst összkevertem egy tojással, sóval és borssal, és vizes kézzel kis diónyi gombócokat gyártottam belőle). Készre főztem kb. negyedóra alatt, utána egy kis pohár tejföllel behabartam, és még kicsit sóztam és borsoztam a levest. Nem ártott volna neki egy jó nagy marék petrezselyemzöld sem, de sajnos nem volt otthon.



Fürjleves

Hát, erről nem fogok sokat írni. A konyhakész fürjecskéket kettévágattam, és a szokásos módon húslevest főztem. Tészta helyett kis fűszeres tojáscsillagokkal tálaltam (vékony, fűszeres rántottából lettek kivagdosva, a la Lajos Mari).



Bejgli 2.


Most aztán már tényleg be kell írjam ezt a receptet, mert jövő karácsonykor megint törhetem a fejemet, hogy melyik receptet is használtam 2008 telén. Sajnos, az első adagot, ami viszonylag formásra sikerült, a gyors kopása miatt nem sikerült lefényképeznem. A karácsony után sürgősen megsütött második adag viszont rendkívül csúnyán viselkedett, mindegyik rúd kirepedt (ez egyéni csúcs is egyben, eddig legalább egy rúd mindig egyben maradt:)). Cserébe nagyon, nagyon finom volt.
A tészta nagyjából Latsia receptje.
- 50 dkg liszt
- 15 dkg zsír
- 10 dkg vaj
- 5 dkg porcukor
- 2 dkg élesztő
- 1 tojás
- csipet só
- 1 kis pohár tejföl

A zsiradékokkal elmorzsolom a lisztet (aprító!), a morzsát kiborítom a gyúródeszkára, rápakolom a többi hozzávalót (nem futtatom fel az élesztőt), és gyorsan összegyúrom, eleinte kicsit ragacsos a tészta, de aztán szépen összeáll. Négy egyenlő cipóba osztom, és beteszem a hűtőbe néhány órára.
Töltelékek:
Dió: 30 dkg diót ízlés szerinti porcukorral és kis tejjel összefőzök, mazsola, citromhéj természetesen nálunk nem kerül bele. Akkor jó az állaga, ha jól kenhető.
Mák: 30 dkg darált mák, porcukor és tej, ezt is össze kell főzni, a mazsolát és a citromhéjat továbbra is elkerüljük.
Gesztenye: a kész, felengedett gesztenyemasszát alaposan kikeverem 2-3 evőkanál rummal és némi porcukorral.

Ennyi töltelék kell kb. a fenti tésztából készülő négy rúdhoz, lesz egy gesztenyés, és másfél mákos, másfél diós.

A kis cipókat téglalapalakra kinyújtom, megkenem a teljesen kihűtott töltelékkel, nem túl szorosan feltekerem, és sütőpapírral bélelt sütőlapra teszem őket (párosával). Először tojássárgájával kell megkenni a rudakat, ez a meleg konyhában öt perc alatt megszárad, ekkor kell megkenni tojásfehérjével, és fél órára hidegre tenni, ettől lesz szép márványos. Fél óra múlva mehetnek a 220 fokra felforrósított sütőbe, néhány perc múlva 180 fokra mérséklem a meleget, és készre sütöm, hát, olyan 20-25 perc alatt. Ja, és mielőtt a sütőbe kerülnek, alaposan megszúrkálom őket egy saslikpálcával, hogy ne repedjenek szét, de ez nem mindig segít:)





2008. december 26., péntek

Boldog Karácsonyt (2)!


Már lassan lekéstem a karácsonyi jókívánságról, de hosszú ideje ma sikerült először ideülnöm a gép elé. Megválaszoltam az íméljeimet is és most szeretnék a hűséges olvasóknak is boldog Karácsonyt kívánni! Remélem mindenkinek jól és békességben teltek az ünnepek, volt mindenhol sok finom kaja és persze sok-sok süti!



Sajnos a karácsonyi ebédről nem készítettem egyetlen fényképet sem, csak a sütikről, de még reménykedem, hátha Mazsi az új gépével csinált esetleg néhányat és elküldi nekem.



Közkívánatra :-) leírom, hogy mi volt a menü:

Marhahúsleves, amit előző nap hat órán keresztül főztem egy darab velőscsontos marhahússal és egy kisebb darab színhússal, jó sok zöldséggel (sárgarépa, fehérrépa, zeller, hagyma, fokhagyma, krumpli), sóval és szemes borssal.

Rántott karaj
és rántott csirkecomb volt a második fogás, valamint sonkával és sajttal töltött pulykamelltekercs, amit előző nap fokhagymás tejben áztattam, majd a tejből kivéve jó vékonyra klopfoltam és hajszál vékony szelet sajttal és sonkával feltekertem, megtűztem hústűvel, ezután a tekercset bepaníroztam és forró olajban kisütöttem.


Természetesen volt még az új kedvenc, a sült kacsa is, amit a szokásos módon készítettem: kívül-belül jól megsóztam és megborsoztam, a hasába citromot, hagymát és egy húsleveskockát tömtem, majd a nyílást hústűvel összetűztem. 180 fokon két órát sütöttem, félidőben megfordítottam.


Köretnek készítettem petrezselymes jázminrizst, krumplipürét és sült hasábkrumplit, salátának pedig uborkasaláta, káposztasaláta és a tesóm által készített, és Toma-kedvence szokásos kukoricás, almás, póréhagymás, tejfölös, mustáros különlegesség volt.

Ezt a gyönyörű gyertyát Mazsi készítette nekem Karácsonyra. Különlegessége, hogy borospohárba öntötte, úgyhogy ha majd kegyetlenül elégetem ezt a szép gyertyát, még mindig megmarad a borospohár, amit igyekszem majd gyakran használni! :-)


Tomától ezt a fantasztikus rajzot kaptam, egyik róla készült kedvenc képemet örökítette meg, plusz két olyan fényképet rajzolt le, ami a rólunk készült ritka közös képek közül való. Nagyon-nagyon örültem neki. Jellegzetes stílusát ezer közül is felismerném!



Konyhai vonatkozású ajándékaim: a tesómtól ez a szépséges, óriási, fekete szűrő, amivel tésztát leszűrni és zöldséget mosni is lehet, valamint ez a Tomától kapott hőmérő, amivel a sült húsok hőmérsékletét lehet mérni. Sokszor olvastam már róla, hogy ezzel lehet ellenőrizni, hogy milyen mértékben sült át egy nagyobb darab hús. Biztos nagy hasznát fogom venni! A könyvet pedig Beától és Imitől kaptam és ajánlom Csincsilla figyelmébe is, mert egy nőciről szól, akinek sütiüzlete van, abból él, ami ugye hosszú távon nekünk is a terveink között szerepel. De közben krimi is, mert két gyilkosság is történik benne és a sütiüzletben kapható sütik receptje is megtalálható a könyvben! Feltétlenül ki fogom próbálni őket és szereplni fognak a blogban ezek a sütik!


Gyönyörű csomagolásban isteni borokat is kaptam. Különösen érdekes ez a Vikitől és Ercsitől kapott 2006-os Villányi Montenuovo Cuvée, aminek az az érdekessége, hogy három különböző bor: Cabernet Franc, Merlot, és Zweigelt házasításával készült. Ercsi szerint 10 évig még érlelnem kéne, hogy igazán finom legyen, de sajnos nem ígérhetek semmit. Anyutól pedig kedvencemet a Tréflit kaptam, de ezt sajnos már nem tudom lefényképezni, mert nagyon szeretem! :-)


Mint látható, szegény Poczak is jól elfáradt ebben a nagy karácsonyi evés-ivásban, az asztalra támsztva okos fejét, elaludt!

Csincsilla kívánságára két kép a tavalyi karácsonyfánkról (és az ajándékokról). Ez egy pici műkarácsonyfa, ami szerintem sokkal szebb, mint néhány igazi. Idén nem ez volt a karácsonyfánk, mert kölcsön kaptunk egy kis cserepes fenyőt, de arról sajnos nem csináltunk fényképet.








Azért van nálunk mindig műkarácsonyfa, mert Toma alsó tagozatos korában olvasta (kötelező volt) Andersentől a Kis karácsonyfát, ami rettenetesen megrázta, és annyira sírt rajta, hogy soha többé nem engedte, hogy kivágott fenyőfát vegyünk karácsonyra. És én ebben maximálisan támogatom őt! :-) (mert számomra is megfelel mind anyagilag, mind érzelmileg ez a megoldás!!!)



Diós és mákos bejgli

Hát igen, ez nem úgy néz ki, mint a menő cukrászdákban készült bejgli, de legalább nincs mellékíze, plusz rumaromaíze se, ezért sokkal finomabb. Főleg, ha sikerül jól átsütni...


Erika barátnőmtől kaptam a receptet, de még soha nem sikerült ugyanolyanra készíteni. Szerencsére eddig még minden évben elfogyott az összes, de ez köszönhető a nagy és rendes családomnak!

Hozzávalók a tésztához:

- 50 dkg sima és 50 dkg grízes liszt (1 kg liszt)
- 3 dkg élesztő
- 10 dkg zsír
- 25 dkg margarin (inkább vaj!)
- 2 db tojás
- 15 dkg porcukor (házilag darálva!)
- 1 tejföl vagy tej az összegyúráshoz

1 kg lisztbe a 3 dkg élesztőt belemorzsoljuk, a margarint (vajat!) és a zsírt beledolgozzuk. 2 tojás sárgáját 15 dkg procukorral összekeverjük és tejföllel vagy tejjel beledolgozzuk a tésztába. Az egészet jól összegyúrjuk, 4 cipóba vágjuk és egyenként kinyújtujk, megtöltjük és fölsodorjuk. Éjszakára hűtőbe tesszük (kb. 12 órát kell állni) és reggel tojásfehérjével megkenve megsütjük.

Hozzávalók egy darab töltelékhez:

- 15 dkg dió vagy mák (2 rúdhoz: 30 dkg!!!)
- 10 dkg porcukor (2 rúdhoz 20 dkg!!!)
- egy kis mazsola
- citrom héja
- tej vagy víz

A hozzávalókat egy lábosba tettem és tejjel megfőztem. Nálunk nem szabad mazsolát tenni a töltelékekbe, mert se Toma, se Ercsi nem szereti és citrom héját se, mert azzal meg nekem vannak fenntartásaim. Én mindig tejjel szoktam csinálni!


Azt még ráírtam kézzel a receptre, és igaz is, hogy kevesebb töltelék is elég, én most 10-10 dkg mák- és diótölteléket vettem egy rúd bejglire. 180 fokon sütöttem 25 percig, de azt hiszem, 30-35 perc is ráfért volna, legfeljebb fóliával le kellett volna takarni a tetejét, hogy ne barnuljon tovább. Igen, ez a bejglirecept nálam még kísérleti stádiumban van már legalább 10 éve. :-)



Házi bonbon


Na ezt most elég nehezen tudtam eldönteni, hogy bonbon, bombom, bombon, vagy hogy is kell írni. Az eredeti receptből nem tudtam puskázni, mert ott ezt a finomságot aszalt sárgabarackos mogyorós gombócnak nevezték - a hozzávalók miatt. Bár az idei karácsonyi készülődéskor eléggé el voltam csúszva a munkálatokkal, ezt a házi bonbont mindenképpen el akartam készíteni Micikének (lánykori nevén Évi) névnapjára!


Hozzávalók:
- 20 dkg aszalt sárgabarack
- 20 dkg darált mogyoró
- fél deci narancslikőr
- 1-2 evőkanál víz
- 2 evőkanál vaníliás porcukor
- 1 evőkanál barackdzsem
- a bevonáshoz rengeteg étcsoki


Az aszalt sárgabarackokat beáztattam kábé 0,5-1 deci felforrósított házi narancslikőrbe. Szerettem volna olyan ütősre készíteni most is, mint ahogy egyszer sikerült, amikor is Csincsillával jól becsiccsentettünk egy darab bonbon elfogyasztásától...

A mogyorót magam pucoltam, mert sokszor jártam mostanában úgy, hogy a pucolt mogyorónak (ami nem sózott, pörkölt, hanem csak sima) dohos íze volt, így hát nem mertem olyanból készíteni, mégiscsak ajándéknak készült elsősorban. Szóval a mogyorót megpucoltam, majd gyorsan lepihentem, mert ez aztán az igazán fárasztó munka, főleg a karácsonyi őrületben!

Ezután az aprítógéppel összeaprítottam a narancslikőrös aszalt sárgabarackokat az alkoholos lével együtt, majd beleöntöttem a megpucolt és megdarált mogyorót, és azzal is aprítottam, ameddig csak lehetett. Beledolgoztam a barackdzsemet, a porcukrot, és amikor már olyan sűrű massza lett belőle, hogy a kés csak önmagában forgott-forgott, elkezdtem a gombócok gyártását: egy kanállal kis adagot kivettem a masszából, egy marcipándarabkát belenyomtam, majd vizes kézzel gombóccá formáztam. Szépen egymás mellé tettem őket egy tálcára, és amikor elkészültem, a tálcát betettem a hűtőbe, hogy könnyebb legyen majd csokival bevonni.

Másnap 20 deka Szerencsi étcsokit gőz fölött felolvasztottam, egy pici vajat dobtam bele (de ezt nem is tudom miért kell), majd a gombócokat megúsztattam a forró csokiban. Kiemeltem és egy tálcán hagytam megszilárdulni a csokimázat.

A tetejére a Lidlben kapható cukrozott darált mogyorót, vagy pedig a Csincsillától kapott szépséges arany és ezüst színű gyöngyöket szórtam. Csodálatosan néznek ki! És jól mutatnak ezen a szép kis sütistálon is, amit Beáéktól kaptam. Köszönöm!




2008. december 25., csütörtök

Boldog karácsonyt!


Hű, nagyon nem rég írtam már a blogba, pedig néha még főztem is:) De a karácsony körüli kötelező teendők engem is teljesen lekötöttek, egyszerűen nem jutottam el idáig. Meg gondolom, blogszerzőtársam is ugyanebben a cipőben bandukol.

Mindenkinek békés, boldog karácsonyt kívánok.

És bónuszképek a legnagyobbik cicánkról, akinek a dobozfüggősége töretlenül tombol álló és fekvő doboz esetén is:) És várom a tippeket, hogy vajon kinek az alkatrészei láthatóak az egyik kép alján?








2008. december 15., hétfő

Karácsonyi linzer 2.


Hétvégén folytatódott a linzergyártás. A lekváros-porcukrosok mellé elkészültek a miniislerek és a marcipánsapkások is. Remélem, néhány darab marad karácsonyra is. A tészta a szokásos (szerintem elég bele 10 dkg porcukor is), csak a dizájn kicsit más:)
Dizájn (az egyik legszorgalmasabb olvasónk és szakácsunk kérésére):
A linzertésztából teméntelen mennyiségű kis korongot sütök, minél kisebbet, már amit bír az ember idegekkel, olyan 2-3 cm átmérőjűt. Az egyik feléből islert csináltam, tehát egy korongot megkentem barack/szatmári szilva/meggylekvárral (a lekvárokat merülőmixerrel kisimítom, és így szuperkönnyű lett a lekvározás), és rátettem egy másik kis korongot. A marcipános pedig úgy készül, hogy egy korong tészta, rá lekvár, és a tetejére egy korong marcipán. A marcipánmasszát készen veszem, szamost, de lehet, hogy jövőre hajlandó leszek összegyúrni :) A marcipánt nagyon könnyen ki lehet nyújtani, csak a liszt helyett porcukrot kell használni, hogy ne ragadjon le sehová. Olyan másfél mm-re érdemes nyújtani, az elég vastag, hogy ne ázzon át a lekvártól, és elég vékony ahhoz, hogy ne nyomjon el minden más ízt.
Ekkor jön a csokizás. Ettől eléggé tartok még mindig, és éveken keresztül nem nagyon sikerült. Azt hiszem, az a titka, hogy jó csokit kell hozzá használni, és sokat:) Sajnos nem csináltam fázisrajzokat, mint ahogy a blogszerzőtársam szokta volt, de ígérem, egyszer pótolom. Vízgőz felett felolvasztok tengernyi csokit (most majdnem egy kiló volt), ez azt jelenti, hogy egy nagy lábasba vizet teszek és erre ráálltok egy másik edényt. Az a lényeg, hogy ne érjen hozzá a vízhez a felső fazék alja, mert a száz fok túl sok a csokinak, attól nagyon csúnyán megsértődik, és összeugrik. Vastagfalú edényeket használok, így ha egyszer felolvasztom a csokikat, akkor levehetem a gázról, és még legalább fél órát vagy  még több időt tudok vele kényelmesen dolgozni, nem dermed vissza. Most Szerecsen csokikat használtam (ezt a blogszerzőtársamtól tanultam), mert olcsó és finom, Party tortabevonót, mert olyan jól olvad, és viszonylag íztelen, szóval nincs olyan rémes tortabevonóíze, és két tábla lidles tényleg finom keserűcsokit. Ja, és csináltam fehércsokisat is, de azt nem fényképeztem le, mert lusta voltam kibányászni a doboz közepéből. Kell egy kis semleges ízű étolaj is, hogy ne legyen annyira sűrű a csokimáz (én nem használnék ilyenkor olivaolajat :)), 10 dekánként egy evőkanálnyi. Van, aki vajat is tesz hozzá, én azt nem merem kipróbálni. Szép folyékony csokimasszánk lesz.
A marcipánosat szeretem a legjobban csokizni, azt csak félig bele kell mártani a folyékony csokiba, és egy rácson kihűteni. A benne lévő lekvártól függően néhány szem cukorral szoktam díszíteni. Az islert úgy csokizom be, hogy egy villára emelem, és a kis lábasom felett egy kanállal ráöntöm a csokit, a maradék visszafolyik, és a villával átemelem egy sütőpapírra, és szintén valamit szórok rá, hogy aki szilvalekvárosat akar enni, nehogy egy barackosba botoljék. Szívesen csinálnék többfélét is, de ez kb. úgy fogy, ahogy csinálom, egyszerűen még ebből sem tudok eleget csinálni.
Ja, és ha készen van, akkor hagyom állni a szanaszét a konyhában, arra nincs esély, hogy beférjenek a hűtőbe. Másnap reggelre szépen megszilárdul a csokimáz, akkor átpakolom dobozokba, úgy, hogy az egyes rétegek közé sütőpapírból vágok elválasztó lapokat, így nem olvadnak össze. Mert továbbra sem férnek be a hűtőbe. 







Narancslekvár 3.


A múltkori, kicsit folyékonyra sikerült, és azóta már újra felfőzött narancslekváromról szóló bejegyzésemet olvasva Félix Zsuzsi sietett a segítségemre egy tuti recepttel, amit ma éjjel meg is csináltunk Tomával. (A recept a Szabad Föld Kiskönyvtár Receptek adventtől húsvétig c. könyvéből van. Nagyon köszönöm!) Hogy holnap reggel hogy fogok tudni felkelni és dolgozni, azt nem tudom.

Hozávalók:
  • 2 kg vékony héjú narancs
  • 1 citrom
  • 1,20 kg kristálycukor (természetesen én kevesebbet használtam, kábé 75 dekát, de ez is soknak tűnik most már nekem)
  • víz


Az alaposan megmosott gyümölcsöket nagyon vékonyan (burgonyahámozóval) meghámozzuk és a héjat 1 mm széles csíkokra vágjuk. A gyümölcsök fehér bundáját gondosan leszedjük, és eldobjuk. Húsukat felszeteljük, és a héjjal együtt lábosba tesszük. Annyi vizet öntünk rá, amennyi éppen ellepi. Addig főzzük (kb. 1 óra), amíg a gyümölcsök héja teljesen megpuhul, és a víz elpárolog. Ekkor hozzáadjuk a kristálycukrot és kis lángon, gyakran megkeverve kb. 15-20 percig tovább főzzük. Üvegekbe töltjük és egy napig száraz gőzben hagyjuk kihűlni.


Csak Csincsillának és csak halkan jegyzem meg, hogy a narancshéjat ilyen tökéletes, gyufaszál vékonyságú darabokra Toma vagdosta, de nem bosszantáskén írom (vagyis lehet, hogy de!), hanem bíztatásként, hogy lám, ember lesz végül mindegyik szörnyű kamaszból, no és azért is, mert Csincsilla mindig belelátta Tomába azt, amit én nem mindig!


Végül is 11 db ilyen pici üveg lett ebből a mennyiségből és most a dunsztban várják sorsuk jobbra fordulását és a szép díszítést. Habár a mai éjszakám a lekvárfőzésre ment el, azért egy kicsit nyugodtabb vagyok, mert az ajándékaim készítésében nagyot haladtam, de még rengeteg feladat van, remélem, ez a hét nem lesz olyan húzós a munkahelyen, mint az előző kettő! :-) Aggódom, hogy nem leszek minden eltervezett finomsággal kész Karácsonyig.




2008. december 13., szombat

Borscs (борщ)


Nekem ez a leves is hozzátartozik az adventhez már 15 éve, mert ennyi ideje ismerem Borit és ez a 15 advent úgy telt el, hogy el nem maradhatott a Borbála-nap környékén esedékes orosz céklaleves, a borscs. Amikor először kóstoltam, azonnal beleszerettem, és annak ellenére, hogy kétszer nem lehet ugyanolyat készíteni, még soha nem csalódtam benne!

Habár a hozzávalók listája elég hosszú, nem kell megijedni tőle, mi mindig 10-15 litert készítünk egyszerre és mindig el is szokott fogyni az utolsó cseppig.

Hozzávalók: 1,5 kg marhalábszár nagyobb darabokra kockázva, 6 marhahúsleves-kocka, 5 szem közepes krumpli nagyobbakra vágva, 6 sárgarépa, 3 nagy fehérrépa, 1 közepes zeller, 5 cékla, 6 fej hagyma, 1 egész fej fokhagyma , 1 karalábé, 1 kisebb fej káposzta fele, 2 csokor petrezselyem, 1 csokor zeller, 1 csokor kapor, 1 nagyobb konzerv paradicsompüré, 1 paradicsom, 1 paprika.


A felkockázott marhahúst 4 húsleveskockával és egy pici sóval megfőztük, amikor puha volt, a húst, a léből kiszedtük és a levet leszűrtük. A szépen átszűrt lében lassan elkezdtük főzni a nagyobb darabokra vágott krumplit és a felaprított fokhagymát két újabb húsleveskockával, plusz a paradicsomot és a paprikát. Ezalatt a káposzta kivételével az összes többi zöldséget robotgéppel vastagabb csíkokra vágtuk (lehet késsel is vékonyabb hasábokra vágni), kisebb adagokban, két serpenyőben olivaolajon megdinszteltük és folyamatosan szórtuk bele a levesbe. Amikor minden zöldség belekrült a levesbe, körülbelül 45-60 percig lassú tűzön rotyogtattuk, majd a vége előtt 10 perccel a felcsíkozott káposztát is beleszórtuk. Ekkor került bele a paradicsomkonzerv és nem sokkal később az apróra vágott zöldfűszerek is.


Amikor elkészült, még forrón gyorsan tányérokba szedtük, tejföllel ízesítettük és - mint az oroszok - feketekenyérrel ettük. Annyira finomra sikerült, hogy a kábé 10 liter levesből másnapra már alig maradt. Persze jó sokan vagyunk rá, hiszen ilyet közülünk csak Bori szokott főzni, de őt egy évben sajnos csak egyszer lehet erre rábeszélni!

Láttam már a tévében sokféle borscskészítést, de biztos vagyok benne, hogy ez a legigazibb, mert Bori ezt anyósától tanulta Odesszában, akinél fiatal házas korában hosszabb ideig lakott. Azt is mesélte, hogy anyósa ezt a levest gyakrabban készítette hús nélkül, és úgy is nagyon finom volt! Vegáknak érdemes azt is kipróbálni, én maradok a marhahúsos verziónál! :-)


Bori is, mint a környezetemben majdnem mindenki, nagyon nagy állatbarát, sok-sok cicával ismerkedtem meg már rajta keresztül. Most ez a szép, de ördögpofi fekete shar pei, Bájron költözött a szomszéd lakásba, és elbirtokolta a kertet Cicustól, aki azóta nem meri Borit meglátogatni. Szerencsére a kutyus csak februárig marad ott gazdájával. Ennek én is nagyon örülök, mert bár nagyon barátságos, folyton csóválja a farkát és még dörgölőzik is, mint egy cica, de azért számomra kicsit ijesztő a külseje. (Lehet, hogy ő is ijesztőnek lát engem, mert ő is mindig megretten a hirtelen mozdulatoktól.)



Amúgy nagyon cuki kutyus, és habár szobakutyaként nőtt fel, most nem lehet becsalogatni a kertből, az egész napját ott tölti, és este nagy nehezen becserkészve, ölben kell bevinni a jó meleg szobába! Ez bolond!