2018. július 30., hétfő

New York-i sajttorta karamellszósszal és banánnal


Megint öregebb lett egy évvel. Úgy elszaladt ez a 26 év, mintha tegnap született volna. Fura. 92 nyara rendesebb volt, nem ez a monszunszerű. Jó kis kánikula volt. Nem kellett fáznia senkinek. Még a vadiúj babákon is éppen csak volt egy kevés ruha, nem kellett több. Hosszú volt, sovány, a frizu sem volt az igazi. 12 ujjacskája volt a kezén. Mindez gyorsan megoldódott. Két pici heg, töméntelen mennyiségű haj, és hát nőtt is valamennyit. Szerencsére.
Rebeka vállalta a tortát, Jamie sajttortája. Egyszerűen tökéletes.

Hozzávalók.
Az alaphoz:
25 dkg omlós keksz (esetünkben Maria gluténmentes keksz)
15 dkg vaj
A sajtréteghez:
90 dkg sajtkrém
3 evőkanál kukoricaliszt
11,5 dkg porcukor
1 teáskanál vaníliakivonat
2 tojás
1 nagy csipet reszelt citromhéj


Összetörjük a kekszet, összekeverjük az olvasztott vajjal. Beletömködjük egy nagy tortaforma aljába, 180 fokon tíz percig sütjük.
Habosra keverünk mindent a tojások kivételével. Aztán külön kikeverjük a tojásokat, aztán ezt is beledolgozzuk a sajtos masszába. Ráöntjük a kekszes alapra, hozzáveregetjük a pulthoz, aztán mehet a 200 fokos sütőbe 40-45 percre. Akkor jó, ha a közepe még remegős, nem szabad túlsütni, persze az sem szerencsés, ha folyik. Aztán hagyni kell hűlni pár órát, hogy szépen lehessen szeletelni. A sütés közben felpúposodik, aztán amint hűl, szépen visszaesik, de ez nagyon jól áll neki.


Karamellszószt főzünk (cukrot karamellizálunk, aztán forró tejszínnel felengedjük, kb. fele-fele arány), azzal meglocsoljuk a szeletünket, és karikázunk rá banánt. Mivel volt kéznél szedrem és áfonyám, főztem hozzá gyümölcsszószt is, azt is lehetett kanalazni a karamellszósz alá. Hedonista változat.


Isteni volt. Egyébként a menü cukkinikrémleves volt gorgonzolával és szardellafilével, aztán lazac amerikai káposztasalival és sült krumplival.

Napi cukinak meg Zsuzsi, mert kicsit alulreprezentált mostanában. Fejen szokott aludni. Most jól van. És remélem, az idén már nem lesz több műtétje. Személyes tárgyainak száma háromra nőtt. A koszos svéd malac mellé megérkezett Antonio Banderöff, valamint megajándékoztatott egy fantasztikus, sípoló hamburgerrel (400 ft volt a kínaiban). Mindene megvan.


2018. július 29., vasárnap

Fantasztikus őszi lepény (gluténmentes, tejmentes)




Július végén általában már nagyon el vagyok keseredve, hogy vége a nyárnak. Egyre rövidebbek a napok, és mindjárt itt az ősz, ami nem is baj, de a telekért nem vagyok oda. Hogy finoman fogalmazzak. Az idén különösen bánatos vagyok, úgy érzem, hogy még nem is volt nyár, sem nekem, sem úgy általában. Most van egy kis jó idő, de hát ez kevés. Ráadásul ez a nyár nekem eléggé munkával és mindenféle teendőkkel telik, nemigen fér bele nyaralás, sajnálom is magam rendesen. De nem mazochizmusból lett őszi pite, hanem azért, mert ilyen alapanyagokat kellett elhasználni. Tésán két évig nem termett szinte semmi, állandóan lefagyott minden, de most rekordtermés van, szakadnak meg a gyümölcsfák. Iszonyat mennyiség van almából, körtéből, dióból, szilvából. És ami ilyenkor lepotyog, azt már felhasználom, bio gyümölcsöt nem dobunk ki. Szóval volt egy jó nagy zacskó apró, hullott almám és körtém. Meg jól bevásároltunk valami elég ízetlen fekete szőlőből, azzal is kellett valamit csinálni. Tulajdonképpen csak nekiláttam almát és körtét pucolni, hogy majd elrakom valaminek, de aztán rájöttem, hogy inkább süti lesz. És mivel elég sok volt, az irdatlan nagy gáztepsiben sütöttem, biztosan el fog fogyni. És annyira, de annyira jó lett. Nyilván nem lesz recept, ahhoz már elég lusta vagyok mostanában, hogy méricskéljek.

Tehát először is sütőpapírt tettem a tepsibe, és azt kikentem kókuszzsírral. Erre jött a meghámozott, kicsutkázott, felkockázott alma és körte, hát, rengeteg, olyan két centi vastag rétegben. Megszórtam jó sok fahéjjal és eritritollal (mostanában ezt használok, nem csípős, mint az eritrit, és nem kesernyés, mint a sztívia). Morzsoltam rá kevés tejmentes margarint. Mehetett a 200 fokos sütőbe jó negyedórára, amíg el nem kezdett barnulni a teteje. Közben összekevertem a tésztát. 4 egész tojás, legalább 2 deci víz, de az is lehet, hogy több. Mindenféle lisztek: barna rizsliszt főleg, mint test. Kukoricaliszt, hogy legyen benne némi ropogósság. Hajdinaliszt az íze meg a belbecse miatt. Darált mandula, hogy isteni legyen. Tápiókaliszt és nyílgyökérliszt, hogy szépen összeálljon a tészta. Kölesdara, hogy jó legyen a tészta állaga, meg hát ezt is elég egészségesnek tartom. Mondjuk 20 dkg rizs, 10 dkg darált mandula, 5 dkg kukorica, 5 dkg  hajdina, 5 dkg kölesdara, 3-4 evőkanál a többiből, mindenesetre valami ilyen arány. Aztán ment hozzá 4-5 evőkanál sűrű kókusztej zsiradék gyanánt. Ízesítőnek meg citromhéj, vanília, még pár marék összevágott alma (mert nem fért mind a tepsi aljába), csipet só, és eritritol - kis mennyiségekről van szó. Ment még hozzá egy csomag sütőpor és egy citrom leve, hogy dolgozzon is. Sűrű tejföl állagra utaztam. A sült almára rászórtam a leszemezett szőlőt (olyan fél kilónyit). Egy fóliacsíkkal felosztottam egyharmad-kétharmad arányban. A nagyobbik részre ráöntöttem a tészta két harmadát. A maradékhoz hozzákevertem olyan 5 dkg darált mákot meg egy kis vizet, hogy ne változzék az állaga, és ez jött a kisebb részbe.


 Aztán 180 fok, és olyan 25 perc.


Igen, jól látod,hogy az ott egy cicaláb. És azt is, hogy meg kellett kóstolnom a csücskét. Hülyeséget nem fényképeznék le. Szóval akkor most pár napig nem sütök.

Napi nem cuki. A fekete cicánkat valami baleset érte (kutya? autó? leesett valahonnan?) Két nap múlva találtuk meg, elég vacak állapotban. Nem voltam benne biztos, hogy élve odaérünk vele az állatorvoshoz. Család utcai lábra állítás folyik. Volt sok infúzió, de alakul Volt egy nem sok életjelenséget mutató fekete szőrkupacunk, de most már egészen cicaszerű. Sokk elment, dorombol, eszik, ha nem is sokat, de eddig is elég rossz evő volt. Iszik. Működik. Annyira nem tudott lábra állni, hogy azt hittük, gerincsérülése is van. Tegnap már állandóan felugrált az ablakpárkányra (kedd este találtuk meg, a tegnap pedig pénteken volt). Most már infúzióra sem kell vinni Roborálunk, és még vár rá egy nagy műtét, mert lett egy irdatlan méretű hasi sérve. Pont annyi idős, mint Kófic, tehát 15 év és egy harmad év, szerencsére ő is megkímélt állapotban. Remélem, eseménytelen hetek állnak előttünk.

Kedd este, itt már kicsit összeszedte magát, hála az első infúziónak.


Ilyen csinos rucit kapott a sérve miatt, de állítólag nem ér semmit. De mindenesetre irtó csinos. Csütörtökön már felmászott az ágyra.


Szóval csináltunk neki cicalépcsőt, nehogy leessen. Meg nyomi alomtálcája volt, hogy be tudja magát vonszolni. Amikor odaért, általában hasra esett, és akkor feküdt benne, hason, mind a négy végtagja oldalt. Kár, hogy nem fényképeztem le. Mindenesetre a lapos alomtálból még sokkal, de sokkal jobban ki lehet kaparni az almot, mint a normálisból, tehát egész álló nap söprögettem.


Pénteken már az ablakba ugrált.


Próbáltam elbarikádozni az ablakot. Szerintetek ki nyert?


Ezt az ablaksarkot egyébként a dagi cicánk is nagyon kedveli. Szegényke, most eléggé kivan a melegtől, bármerre megyünk, omlatag cicába botlunk. Ez tényleg cuki.




2018. július 28., szombat

Cukkinikrémleves


Minden nyáron van legalább egy cukkinis poszt. Mert annyira szeretjük. És évek óta általában nagy sikerrel termeljük. A lusták növénye. Sok gond nincs vele, nő szépen magától, csak hely kell neki. Aztán győzze az ember leszedni és megenni.

 Ez két heti termés. És igen, én is jobban szeretem némileg zsengébben, de hát ez van, két hét alatt ez lett a nullából. Szerencsére még ezeknek az óriásoknak is a nagy része elég friss volt, cseppet sem volt vastag héjú meg szívós húsú. Igen változatos a cukkinirecepttárunk, de ennyit még így sem tudunk megenni. Egy részét sikerült rásózni a barátainkra és üzletfeleinkre, egy részét lefagyasztottam, és egy részét felfaltuk. Volt fokhagymásan, lecsósan, volt többféle tócsni, de az idei abszolút befutó a cukkinikrémleves. Bármikor bármennyi jöhet. És eddig aki kóstolta, mind odavolt érte.
Gondolom, kábé ezerszer írtam le, hogy mennyire utálom a tejszínes leveseket. Azt gondolom, hogy a zöldségkrémleves az zöldségből van, és kész. Nem pedig lisztből és tejszínből. A zöldség általában nem olcsó (kivéve ugye, ha ingyen van, mert a kertben találja az ember), az kis liszt meg az sok főzőtejszín jóval olcsóbb, nyilván ezért szokták hozzátenni itt és ott. Mint a főzelékhez a sok borzalmas rántást. Na, de az enyém nem ilyen. Hihetetlenül jó az íze, pedig alig van benne fűszer. A sok cukkinitől meg krémes, a sárgarépa pedig pont jól ropog benne. Szuper.

Hozzávalók:
jó sok cukkini (mondjuk egy vagy másfél a talicskás méretből)
egy-két evőkanál olívaolaj
1 sárgarépa
só, bors

Lehet még tuningolni ilyen-olyan zöld fűszerrel. Adja magát a kapor, de ezt csak akkor teszek bele, ha csak DT és én eszem belőle, a gyerekeink még nem jutottak el az egyedfejlődésnek arra a szintjére, hogy megegyék. Tehát ha ők is esznek belőle, akkor mi kaporolajjal csöpögtetünk. Mostanában egy-két ág csombort szoktam rádobni, jól áll neki. És ezt legalább mindenki megeszi. Mármint az ízét.
Szóval félig meghámozom a cukkinit (ha túl öreg, akkor nyilván teljesen meg kell), összevágom, és oívaolajon pirítom-párolom, középtájt sózom, aztán mehet hozzá egy kis víz is, tényleg nem sok, csak hogy rendesen megpuhuljon. Meg már az elején rádobom a csombort. Így néz ki, amikor elkészült.


Ekkor botmixerrel áttöröm. Ha kell, kicsi vizet még öntök hozzá, és azzal összeforralom, de ilyen fél decikről van szó. Ha túlhígítod, nem lesz íze. Aztán mehet hozzá pici bors, és kész is. A sárgarépát nagyon apró kockára vágom, épp csak egyet forralok rajta, hogy még ropogós maradjon, egyszerűen tökéletes betét hozzá. Sajnos sosem tudok belőle annyit csinálni, hogy maradjon másnapra is.

Napi cukinak Kóficka, az új nyári rucijában. Hogy lehet egy kutya ennyire gyönyörű. 15 év és 4 hónap. Mind az alakja mind a gyönyörű pofija kifogástalan.



Sétálni is szoktunk.



2018. július 12., csütörtök

Extra gyors gluténmentes kakaóscsiga (tejmentes, vegán)


Aki sütött már gluténmentes lisztből, jól tudja, hogy milyen borzalmas tud lenni. Törik, mállik, szakad már a nyers tészta maga, aztán ha valahogy sikerül formába hozni, akkor majd a késztermék hullik atomokra. Próbálkoztam már többször bejglivel karácsonytájt, nulla siker. Egyenes tészta még úgy ahogy, de ha tekerni kellett, már rögtön tört, szakadt, rúgott és harapott. Én meg sírtam. Tegnap este Rebeka kakaós csigát emlegetett, és úgy gondoltam, hogy én is tudnék enni, szóval minden para nélkül összedobtam egyet. Nyilván nem mértem semmit, és közben fontos dolgokról beszélgettünk, szóval nem is igen figyeltem rá. Rohadt jó lett a tészta, simán lehetett nyújtani, tekerni, mintha nem is gluténmentes lett volna. Normális idő alatt megsült, és annyira finom lett, hogy egy nagy tepsiből (kb. este tízkor vettem ki a sütőből, mondjuk kaptunk segítséget is) ennyi maradt reggelre, ami a képen van. Hajnal ötkor lefotóztam, és milyen jól tettem, mert most már a tányér is el van mosva. Szóval most írok valamiféle receptet, aztán egyet ismétlek, és akkor megpróbálom ki is mérni. És majd ápdételem.

Ja, és még a recept előtt, pár szó a felhasznált anyagokról. A Szafi Free nem szponzorál (sajnos), de kivételesen reklámoznám. A gluténmentes lisztkeverékek nekem általában nem fogyaszthatóak, alapvetően olcsó keményítőből és állományjavítókból állnak, eléggé utálom mindet. De ezek a Szafi termékek isteniek. Belinkeltem a lisztet, nézzétek meg, csupa kulturált összetevő, mintha én kevergetném itthon, csak kicsit jobb. Nem olcsó, de megéri, főleg ha kiegészítésképp használom. És eddig bármit is vettem tőle, mind tökéletes volt, és egyik után sem fájt a hasam.
A margarin már nehezebb kérdés. Nagyon-nagyon nem vagyok margarinbarát. Általában kevert sütiket csinálok, és ahhoz kókusztejet vagy olívaolajat rakok zsiradékként. Igazából már a kókuszzsírt sem kedvelem, de az is lehet, hogy abból még sosem használtam igazán jó minőségűt. Tehát ha tejmentes tésztát akarok gyúrni, akkor nagyon ritkán használok tejmentes margarint, mondjuk egy évben kétszer. Ez volt az egyik. És majd karácsonykor jön a következő. De egyelőre nincs jobb ötletem.
Alapvetően nem eszem élesztőt sem, itt most kivételesen adtam hozzá. Szerintem szódabikarbónával sem lett volna rossz.
A nyílgyökérlisztet nem olyan régóta használom, ez is méregdrága (1300-1400 körül van fél kiló), de irtó jól összetart mindent, és jó kis rugalmasságot ad a tésztának. Egy-egy adaghoz nem kell sok belőle, szóval sokáig kitart.
Hajdinalisztet azért nem raktam hozzá, mert elfelejtettem. Attól mindennek olyan finom, diós íze lesz. De volt belőle a Szafi-féle lisztben.

Tehát a hozzávalók:
30-40 dkg barna rizsliszt
10-12 dkg kölesliszt
3 evőkanál nyílgyökérliszt
4-5 evőkanál Szafi free ropogós kérgű hajdinás lisztkeverék
2-3 evőkanál útifűmaghéj
3 evőkanál cukor
vanília
csipet só
7 g szárított élesztő
langyos víz
______________________
15 dkg tejmentes margarin (Ligát használtam)
kakaó és porcukor a töltéshez

Kb. egy deci langyos vízhez kevertem némi rizslisztet, beleszórtam egy kávéskanál cukrot, hozzá az élesztőt, és hagytam békésen fortyogni vagy tíz percet. Utána összegyúrtam a vonal feletti cuccokat, lágy, de gyúrható tésztát kell kapni, annyi langyos vizet kell hozzá adni. Utána belegyúrtam olyan 5 dkg olvasztott margarint. Irtó jó lett a tészta állaga. Lisztezett (rizsliszt) deszkán nagyon vékonyra kinyújtottam, lekentem olvasztott margarinnal. Megszórtam kakaóval, porcukorral, és nagy örömmel felcsavartam. Felvagdostam, és mehetett a sütőbe. Kicsit kelesztettem, aztán 180-200 fok. A tetejére morzsoltam a maradék margarint. Viszonylag hamar megsült. Mivel ez a tészta a kifolyó tölteléket kevésbé issza fel, mint a gluténes, elég sok kifolyt alá, és elkezdett füstölögni. Szóval amikor már majdnem kész volt, átköltöztettem egy tiszta sütőpapírra, és úgy folytattam, nem akartam cukorfüstízűvé tenni. Tényleg nagyon finom volt.

Napi cukinak meg például ez. Nagyon szeretem az ilyet, és ritkán van már benne részünk.


Hétvégén Szigligeten voltunk. Ennyire helyesek a lányok útközben.


Utána egy borozóban pihentük ki a fáradalmakat, szintén félbevágva.