2009. április 29., szerda

Hasselback krumpli

Egy jó ideje készülök már ennek a köretnek a kipróbálására, de mindeddig még nem jött el a jó alkalom. Nem tudom miért ez a neve, de Anya főztje blogon így találtam, sőt, úgy tűnt az írásból, mintha minden blogon ez a krumpli lenne, de én sehol máshol nem láttam. Az igaz, hogy sajnos nem gyakran van időm nézelődni.

Az elkészítés nagyon egyszerű: az újkrumplit héjastól, megsikálva, a régit meghámozva kell használni. Az előkészítés után a krumplikat egy vékony pengéjű, nagyon éles késsel úgy kell bevagdosni, hogy nem vágjuk el egészen, hanem a krumpli egyben marad. Állítólag jó szolgálatot tesz ilyenkor egy kanál úgy, hogy belehelyezzük a krumplit és így az nem engedi teljesen átvágni az alját.

A tepsit sütőpapírral béleltem ki, majd ebbe tettem a bevagdosott krumplikat. Megsóztam amennyire tudtam, és meglocsoltam pár evőkanál olvasztott vajjal. 200 fokon sütötem 45 percig, de közben kétszer kivettem és locsolgattam újra az olvasztott vajjal. Sülés közben a szeletek kissé szétnyílnak, ilyenkor lehet újra sózni, vagy esetleg már a vajat előzőleg sóval elkeverni és azzal locsolgatni a sülő krumplit.

Amikor már majdnem kész lett, házi zsemlemorzsával megszórtam és a nagylyukú reszelőn lereszelt sajttal meghintettem. Vaj helyett olajjal is készíthető. Az eredeti recept azt írja, hogy aki szereti, megszórhatja pirospaprikával, tehet zúzott fokhagymát az olajba/vajba, és esetleg azzal locsolgathatja.


Nagyon jól állt neki a paradicsommal és sajttal sütött csirkemell, valamint a fejessalátából, paradicsomból, uborkából, lilahagymából és petrezselyemből álló balzsamecetes-szőlőmagolajos saláta. Egy kicsivel több idő a sütőben jót tett volna neki, de ezt krumplija válogatja szerintem.




2009. április 28., kedd

Graham lisztes zsömle fekete szezámmaggal


Újabb péksüti-próbálkozásomat örökítem most meg. Ennek a zsömlének egyik különlegessége a tetején látható fekete szezámmag, amit a Culinarisban szereztünk be Marcsival, másik pedig a graham búzaliszt, mert ezt elég ritkán használom. Na és van még egy különlegessége, a Csincsillától tanult, vadonat új "50-fokos-sütőben-történő-második-kelesztés" technikája. Amíg ezt nem próbáltam ki, nekem még soha nem keltek meg zsömlék ilyen szép nagyra! Mindig tanulok valamit.

Több gasztroblogban találkoztam már a fekete szezámmaggal és megtetszett az ezekkel díszített étel, ezért nagyon vágytam már arra, hogy legyen ilyenem. Fiam ugyanis nem szereti a lenmagot a péksütikben, viszont a szezámmagra rábólintott; én pedig a fehér szezámmagot nem találom elég mutatósnak. Látnotok kellett volna az arcát, amikor megpillantotta fekete szezámmagos zsömléimet!


A tészta a szokásos kifli-/zsömletésztám, amit különböző lisztekkel szoktam variálni:

- 48 dkg rétesliszt
- 20 dkg grahambúzaliszt
- 1 teáskanál cukor
- 2 teáskanál só
- 4 dl langyos víz
- 2,5 dkg élesztő

A tésztát dagasztás és kelesztés után 107 grammos darabokra vágtam, zsömlét formáztam belőlük. Tetejét megkenegettem langyos vízzel, megszórtam a fekete szezámmaggal, ezt még az ujjammal rá is tapicskoltam a tésztára, majd következett a második kelesztés. Mivel sikerült a sütőm kapcsolóját letörnöm, ezért a főzőlap kapcsolóját használva próbáltam beállítani 50 fokra a sütőt. Betoltam a zsömléimet és gyorsan másodszor is megkelesztettem. Amikor gyönyörű gömbire :-) nőttek, lekentem mindegyiket sózott, vizezett tojással, majd ugyanígy - a kattanásokat számolva - nagyjából 180-200 fokra állítottam a sütőt és amikor bemelegedett, 15 perc alatt pirosra sütöttem őket.


11 darab szép dagi zsömlém lett, és ebből készítettem szendvicseket Tomának az iskolába. Remélem, nem kapirgálta le róla a magokat csak azért, mert fekete! :-o




2009. április 27., hétfő

Spenótos paccheri


Ha valaki nem tudná, a paccheri egy cső alakú olasz tészta, ami leginkább a canellonira hasonlít, csak kábé egyharmad hosszúságú. Én se ismertem eddig ezt a tésztát, de beindította a fantáziámat, amikor Culinarisban tett látogatásunkkor Marcsi felhívta rá a figyelmemet. Ezen a tésztán kívül még sokféle érdekes dolgot kaptam onnan Marcsitól, amik hamarosan szerepelni fognak itt a blogban. Elsőként a paccheri és a ricotta.


Sok helyen kerestem receptet a ricottára és a canellonira (gondoltam, ez gyakoribb, mint a paccheri), és erre a spenótos canellonira esett a választásom, úgyis nyakunkon a spenótszezon! A piacon a kedvenc nénim odaadta a spenótot 400 Ft-ért, tehát kezdődhetett a kísérlet.


Azt tapasztaltam, ez az étel nem egy munkában megfáradt, gyermekét egyedül nevelő anyának való hétköznap esti gyors vacsora. Másfél órát töltöttem el az elkészítéssel, pedig a spenótot már előző nap megtisztítottam és megmostam, a hűtőben, szűrőben lecsöpögtetve várt sorára... Úgy képzelem, hogy egy olasz mamma, aki nem jár el dolgozni, családját reggel 8-kor útnak indítja a munkába és az iskolába, gyorsan rendet rak, majd fogadja egy röpke pásztorórára szeretőjét, s amint megszabadul tőle, már nincs is más dolga a délelőtt folyamán, mint előállítani ezt az ebédet. A pásztorórán elandalodva szívesen töltögeti órákig ezeket a kis tésztahengereket, és mire a családfő és a gyerekek hazaérnek, már minden tökéletes fokhagymaszagban úszik! (Elnézést az olasz mammáktól, ha sértő bármelyik feltételezés!)


Öt óra körül kezdtem neki és fél 7-kor került a sütőbe a jénai tál a töltött paccherikkel.

Hozzávalók:

- 3-4 canellonicső/fő (hát ebből háromszor annyi)
- 1 kg spenót
- 50 dkg ricotta
- 2 tojássárgája
- 1 nagy vagy 2 kis doboz paradicsompüré (vagy házi paradicsomlé)
- 2 gerezd fokhagyma (vagy több!!!)
- egy csomag pármai jellegű sonka (nálam ilyen nincs, tehát amit találtam a mélyhűtőben: egy kis füstölt, egy kis sima)
- 5 dkg parmezán
- 1 csomag füstölt scarmorza (jó lesz nekem trappista is)
- só
- bors
- szerecsendió
- olivaolaj

Csak féladagot készítettem, tehát minden hozzávalót feleztem, és így is jó nagy adag lett belőle, legalább 4 evésre elég szerintem egy kisétkű embernek. Egy sorba 5 db fért el, és én csak 4 db-ot bírtam megenni. (De most megint éhes vagyok!)


Előző nap megtisztítottam a spenótot, majd többször váltott vízben megmostam, egy óriási szűrőben hagytam lecsöpögni, és betettem a hűtőbe.

Másnap a spenótot csíkokra vágtam és egy serpenyőben 1-2-3 löttyintésnyi olivaolajon megpároltam. Félretettem egy keverőtálban hűlni, és addig ugyanebben a serpenyőben kicsi olivaolajon egy gerezd apróra vágott fokhagymát megfuttattam, majd felöntöttem 7 deci paradicsomlével, meg egy kis vízzel. Sóztam, borsoztam, és még cukrot is szórtam bele, szerintem nagyon jót tett neki!

Amíg a paradicsomlé rotyogott, a kihűlt spenótot összekevertem a ricottával, a tojássárgával, reszelt parmezánnal, reszelt fokhagymával, apró kockákra vágott sonkával, sóval, borssal, szerecsendióval. Kézzel beletömködtem a tölteléket a paccherikbe, és szépen felsorakoztattam őket egymás mellé egy kiolajozott jénaiban. Amikor a töltelék elfogyott, ráöntöttem a paradicsommártást is. Ha maradt volna töltelék, rá lehetett volna kenni a paccherikre.


180 fokos sütőben sütöttem 40 percig, majd megszórtam reszelt trappistával és sütöttem újabb 8 percig, éppen csak annyi ideig, amíg a sajt szépen ráolvadt a tésztára.


A tányéron még meg lehet hinteni reszelt parmezánnal, én ezt elfelejtettem, s ehelyett gyorsan megkóstoltam és nagyon finomnak találtam! Ha valaki nem szereti a paradicsomszószt, az besamel mártással is helyettesíthető.





2009. április 26., vasárnap

Krumplis pogácsa

Tegnap elmentek a vépi rokonok. Jó volt velük lenni egy kicsit, látni őket és készülni nekik sütivel, ennivalóval. Megbeszéltük velük, hogy mi előre láthatóan augusztusban megyünk hozzájuk a Savaria Karnevál idején és folyamatosan fotózni fogjuk az Erzsi néni által készített finomságokat, hogy azokat is feltehessem a blogba.
Természetesen nem érkeztek üres kézzel: hoztak két féle házi pálinkát, házi kolbászt, sonkát, szalonnát. Olyan illatuk van!
Én főleg olyan ételekkel készültem, amiket itt, a blogon fedeztem fel. Édes sütire sajnos nem volt időm, azt készen vettem. Sós sütinek pedig a kedvenc krumplis pogácsámat gondoltam.
Ennek a poginak van egy kis története. Aputól tanultam a receptet, ő pedig egy idős nénitől. Régebben, amikor még irodába járt dolgozni, egyik nap megjelent a bejárat mellett egy néni, aki házi pogácsát árult, hogy kiegészítse a nyugdíját. Mindenki vette tőle mint a cukrot, mert nem adta drágán és finom volt. Apu egyszer odáig merészkedett, hogy megkérdezte tőle a receptet. A néni szívesen elmondta, így lett ez családunk egyik kedvenc sütije.

Hozzávalók:
1 kg liszt
1/2 kg áttört főtt krumpli
kb. 1/2 liter tej
5 dkg élesztő
2 tojás
1 evőkanál só
2 evőkanál zsír

A langyos tejbe belemorzsolom, elkeverem és felfuttatom az élesztőt, majd az összes hozzávalót összegyúrom a deszkán (vagy dagasztógéppel megdagasztom). Jól gyúrható, de közepesen kemény tésztát kell kapnunk. Ha a tej kevésnek bizonyul, öntsünk még hozzá, de langyos legyen.
Ezután letakarva kb. fél óráig kelesztjük. Kis darabokat szoktam levágni a cipóból és kb. 1 cm magasra nyújtom. Egyszerre csak egy-két tepsinyi adagot szaggatok ki. A tetejüket megkenem felvert tojással. Amíg a sütő melegszik, még egy kicsit kelesztem a tésztát. Légkeverésen 220 fokon kb. 15 perc alatt pirosra sütöm.
Én normál méretű pogácsaszaggatóval szoktam kiszaggatni, de apu azt mondta, hogy a néni kb. fánk méretű pogikat csinált. Úgy még nem próbáltam. Viszont egyszer megbolondítottam egy kis bolognai szósszal, ami tésztához készült és megmaradt ebédről. A kiszaggatott pogácsák tetejébe nyomtam egy kis lyukat és azt töltöttem meg szósszal. Azt hittem, ahogy kelni fog és magasodik a sütőben, kitolja magából a szószt, de szerencsére nem így történt. :)



Eperhabos torta


Annak idején ez volt életem első tortája, ami sikerült. Mondanom se kell, Stahl rózsaszín szakácskönyvéből való. Most, hogy elkészítettem ezt az igen egyszerű tortalapot, jutott eszembe, hogy miért ne csinálhatnék akár három ilyet, és megtölthetném bármilyen krémmel, senki nem venné észre, hogy nem egy tojáskettéválasztós-tojásfehérjehab-óvatosanbelekeverős-tűpróbás szörnyűség.

Igaz, ennél a tortánál is vannak gyenge pontok, nem tudom, emlékszel-e rá Bea, amikor legutóbb találkoztál vele, hát nem így nézett ki, és igen, az volt az, amikor kanállal kellet megenni. Utána még egyszer megcsináltam azzal a fogadalommal, hogy ha megint nem lesz jó a zselatinos rész, soha többé nem készítem el ezt a tortát. Nem lett jó, mert a zselatin nem oldódott fel... De most Bori rábeszélt, hogy ezt süssem a bulinkra, és hát annyira egyszerű, hogy nem is vitatkoztam. Eperszezonban mindig több adag epret fagyasztok le csak emiatt a torta miatt. És hamarosan itt az eprszezon!!!

Stahlnál ez a torta málnával készül, de nekem úgy túl sok a mag benne, ezért inkább eperrel szoktam megcsinálni.


Hozzávalók a tésztához:

- 3 deka teljes kiőrlésű liszt
- 3 deka finomliszt
- 1/2 kávéskanál sütőpor
- 1 csapott evőkanál cukrozatlan kakaópor (1 deka)
- 2 tojás
- 6 deka barna cukor

Azzal kezdem, hogy bemelegítem a sütőt 175 fokra, majd sütőpapírral kibélelek egy 24 centis kapcsos tortaformát. Ezután robotgéppel felhabosítom a tojásokat a cukorral, majd óvatosan belekeverem a lisztes-sütőporos-kakaóporos keveréket. Az előkészített tortaformába átöntve 12 perc alatt megsütöm. Amikor kész a tészta, rácsra teszem hűlni és a tortaformát elmosogatom, mert később szükség lesz rá!


Hozzávalók az epres habhoz:

- 30 deka friss vagy felengedett, mélyhűtött eper (vagy málna)
- 30 deka joghurt
- 15 deka méz
- 1 kávéskanál vaníliaaroma (nálam kimaradt természetesen)
- 1 citrom héja (nálam kimaradt természetesen)
- 2 csapott evőkanál zselatinpor (2 deka)
- 2 deci hideg tejszín

A felengedett és lecsöpögtetett epret összeturmixolom (a nagyobbik aprítógépemmel) a joghurttal és a mézzel. A zselatinport beleszórom egy kis lábosba, hozzáadom a lecsöpögtetett gyümölcslét, ennek hiányában 5-6 evőkanál hideg vizet. Kézi habverővel simára keverem, majd addig melegítem a tűzhelyen, amíg a zselatin feloldódik. Ezután hozzákeverem az epres joghurthoz. A hideg tejszínt kemény habbá verem és ehhez hozzákeverem a zselatinos epres joghurtot.

Az elmosott, eltörölgetett tortaformát kibélelem két, keresztben egymásra fektetett folpackcsíkkal. A csíkoknak jóval túl kell lógniuk a tortaforma peremén:


A kibélelt formába öntöm az eperhabot:


Finoman ráhelyezem a kihűlt tortalapot:


Ráhajtom a kilógó folpackcsíkokat, és egy éjszakára a hűtőbe teszem.


Az elkészült tortát szoktam díszíteni eperdarabokkal, mandulapehellyel, és most arra készültem, hogy készen kapható aprított, pörkölt, cukrozott mogyorót szórok rá, de azt sajnos otthon felejtettem. Valahogy nagy nehezen azért le tudtuk gyűrni ilyen csupaszon is! :-)





2009. április 25., szombat

Töltött padlizsán márványsajtos görögsalátával


Borival úgy szoktuk egymás névnapját és szülinapját tartani, hogy az ünnepelt főz. Így hát most rajtam volt a sor, de mivel annyira szép idő van mostanában, úgy gondoltuk, hogy a félkész kajákkal átmegyek Borihoz és ott fejezem be főzést, majd a kertben esszük meg az egészet. Nem tudom, tudja-e mindenki, mennyire jó egy kertben üldögélni, finomakat enni, napozni! Hát akkor most mondom: nagyon jó!

Mivel közbeiktatott autókázással volt nehezítve a mai főzőcske, ezért azt találtuk ki, hogy valami sütőben befejezhető fékész kajával megyek Borihoz, plusz valami salátával. Bori találta ki, hogy töltött, vagy rakott zöldséget csináljak, így esett a választásom a töltött tökre és a töltött padlizsánra.


Több szakácskönyvben is utánanéztem, és bár sok dologban különböztek a receptek, abban megegyezett mindegyik, hogy a padlizsánt meg kell sütni, mielőtt megtöltjük. Ezért mielőtt nekiálltam volna a darált húsos töltelék elkészítésének, a serpenyőben szépen megpirítottam a félbevágott és citrommal jól bedörzsölt padlizsánt (lehetett volna sütőben is sütni, de ahhoz most nem volt kedvem!). A padlizsánfeleknek még sütés előtt kiszedtem egyben a belsejét, és ezeket a kivágott belső részeket is bedörzsöltem citrommal és szép barnára sütöttem.

A töltelék ugyanaz volt, mint a töltött töknél: egy serpenyőben jó sok hagymát dinszteltem, majd egy duci gerezd fokhagymával illatosítottam. Megszórtam piros paprikával, és erre tettem a darált húst, amit pirítás közben folyamatosan tördeltem össze egy favillával. Amikor elkészült, felengedtem egy kis vízzel, öntöttem hozzá házi paradicsomlét, szórtam bele 4-5 evőkanál rizst, sóztam, borsoztam és jó sűrűre főztem.



A padlizsánhajókat sütés után megint meglocsoltam citromlével, bekentem egy gerezd szétnyomott fokhagymával, sóztam borsoztam, majd ebbe az előkészített üregbe tettem a darált húsos tölteléket, és betakartam a padlizsánokból kiszedett, majd szép barnára sütött belső résszel. A tetejét megszórtam durvára reszelt sajttal, és 200 fokon 45 percig sütöttem.



A salátát úgy állítottam össze, hogy apróra vágtam egy pár levél fejes salát, egy szál uborkát, három paradicsomot, egy retket, egy csokor petrezselymet és egy fél fej lilahagymát. Két kanál szőlőmagolajjal és egy kanál balzsamecettel locsoltuk meg, és a végén szórtunk rá apróra vágott márványsajtot. Hihetetlenül finom volt így együtt, szerintem sokkal jobb, mint fetával.



A sült-töltött padlizsán, a sült-töltött tök a tányéron, nagyon jól mutat!



Bori kertje:



Hortenzia a frissen kibújt körömvirág-levélkék között. A körömvirág Keresztapa kedvence volt, most is mindig ott virít a sírján. Amióta ezt tudom, én is imádom ezt a virágot.



A tulipánok sokféle színben pompáznak, egy félreeső helyen egy majdnem fekete is kivirágzott.



Ez pedig az ebéd utáni szieszta helyszíne (már persze ha nem egy hiperaktív barátnővel áldott meg a sors és nem kell vele biciklitúrára menned ebéd után azonnal...). Ha lesz egy házam valamikor, biztosan az első dolgom lesz venni egy hintaágyat!!!





Töltött tök kapormártással


Itt a tavasz, és ez a piacon található zöldségkínálatból is jól látszik. Ilyenkor van az, hogy nem lehet félig pakolt kosárral kijönni a piacról, mert a hosszú tél után zöldségekre kiéhezett szervezet mindent megkíván, amit meglát.


A hét elején már láttam kistököt a piacon, és amikor Bori ezt rendelt a szombati bulinkra, örömmel rohantam vissza, hogy vegyek egyet. Tudom, hogy már szerepelt egyszer a blogban a töltött tök, de most leírom megint, mert egyrészt kicsit másként készítettem, másrészt ismétlés a tudás anyja (ezt leendő unokámnak mondom).


A tököcske két végét levágtam, magját kikapartam, sós, citromlés vízben félig megfőztem. Közben darált húsból pörköltet főztem: fél kiló darált húshoz két fej hagymát dinszteltem, majd egy duci gerezd fokhagymát nyomtam bele, megszórtam piros paprikával és a darált húst ezen a hagymán megsütöttem, miközben folyamatosan tördeltem szét egy favillával. Amikor megfelelőnek találtam, felengedtem vízzel, öntöttem bele házi paradicsomlét, szórtam bele kábé négy-öt evőkanál rizst, sóztam, borsoztam és jó sűrűre főztem.

A lecsöpögtetett tökök belsejét picit megsóztam, borsoztam és beletöltöttem ezt a darált húsos tölteléket. Meglocsoltam kapormártással, amit úgy készítettem, hogy egy nagy csokor kaprot apróra vágtam, épp annyi vízben, amennyi ellepte, megfőztem, majd lisztes tejföllel behabartam. A legvégén picikét megsóztam, nyomtam bele pár csepp citromlét és cukorral tökéletesítettem.


A töltött tökfelek tetejét még megszórtam durvára reszelt sajttal is, és 200 fokos sütőben 45 perc alatt megsütöttem. Finom rozskenyérrel ettük Borinál a kertben, remek volt!





Új virágok a kiskertben


Új növények érkeztek a kiskertbe, méghozzá a Szigetközből, Ági és Hédi jóvoltából. Blogjainkon keresztül összebarátkoztunk és Hédi olyan messziről elcipelte nekem ezt a sok-sok növényt, aminek ráadásul olyan súlya volt, hogy nem is értem hogy bírta!

Sajnos néhány növénynek nem tudtam megjegyezni a nevét, ezért szeretném a segítségüket kérni a beazonosításban. Ők minden virágot ismernek! :-)

Az orgonát szerencsére megismerem, hiszen a Sas-hegyen a kertünk tele volt vele a kerítés mellett. Ha jól emlékszem, egy alagútszerűséget alkottak, ami elvezetett egészen egy kiskapuig, de később eléggé összenőttek. Gyönyörű fehér és lila orgonák voltak szédítő illattal, és a szülők mindig küldtek a tanító néniknek egy csokorral, amit én nagyon cikinek éreztem. :-) Héditől és Ágitól fehér orgonát kaptam, remélem megmaradnak. Most még szomorkodnak, nyilván honvágyuk van. Remélem, megszoknak nálam.

Biokertész könyvem ezt írja az orgonáról: Az orgona a humuszban gazdag, némileg meszes talajt és a napos helyet kedveli. Elviseli azonban a világos árnyékot is is. Magassága fajtól és fajtától függően 1 és 3 méter között alakul. Május-júniusban virágzik. Dugványról szaporíthatjuk. Metszése: minden elvirágzott bugát azonnal le kell vágni, ahogyan valamennyi gyökérsarját is. Egyébként mindössze ritkítani szükséges. Ültetéskor vissza ne metsszük, mert ezt csak a második esztendő során viseli el.

Ezek a növények viselték a legjobban a megpróbáltatást. 6 szál volt, kettesével ültettem el őket. Sajnos nem tudtam megjegyezni a nevüket, szeretném Ági, Hédi ha megírnátok, 1-es sorszámmal :-)!!! Azonnal felegyenesedtek, úgy látom, jól érzik magukat.

Ági: 1. sorszámmal a pénzlevelű lizinka fut. Ez egy vadon is növő évelő virág, bárhol megnő, nem kell neki tápoldat.



Hát ennek se tudom a nevét. 2-es sorszámmal várom a megoldást, szerintem sárgarépa :-)! Nem tudtam szétválasztani, ezért egyben ültettem el amit kaptam.

Hédi: A 2-es növény színes margaréta. Korábban, mint a fehér unokatesója, úgy május végén-június elején szokott virágozni rózsaszín és bordós színben. A lombja később is mutatós a szeldelt leveleivel. Nem kényes, de ha néha kap egy kevés vizet, azt meghálálja. Ha nem, azért sem haragszik, nálam be kell, hogy érje az esővel.



3-as sorszámú: Zellerre tippelek :-). Még mindig nagyon gyengécske, nem egyenesedett fel közülük egy sem.

Ági: A 3. számú zeller berki szellőrózsa, jövőre ilyenkor már lehet, hogy nagy, bókoló, bűbájos fehér virágai lesznek. De ne edd meg, mert mérgező, de csak egy alapos hashajtás erejéig.A kókadtsága látszat, nagyon is életerős, csak vizet adj neki. Különben ez is elég agresszívan terjed.



4-es sorszám: nincs tippem. Nagyon gyenge, a medvehagyma után ő van a legrosszabbul.

Hédi: A 4-es növény az kék szamárkenyér. Gömbölyded, kékeszöld, tüskés virágzata van, ami ha teljesen kinyílik, lila csillagokkal telik meg. Ha ilyen nehezen viseli az átültetést, lehet, hogy érdemes lenne úgy kezelni, mint egy dugványt, tehát egy picit gyakrabban, úgy hetente kétszer locsolni. Egyébként végtelenül szárazságtűrő, ha rendesen begyökeresedett.



Ez pedig a Petitől kapott Pampafű. Próbáltam jó mély gödröt ásni neki, mert óriási gyökérzettel kaptam, de ahogy haladtam lefelé, egyre nehezebb volt ásni. Szinte mintha kőbe ütköztem volna. Remélem, túléli a költözést!

Pampafű: különleges helyet követel magának a kertben. Két méter magas, ezüstfehér "virágzászlói" - amelyeket rózsaszín alakváltozatban is ismerünk - egészen különleges hatást keltenek. Tápanyagban gazdag, de jó vízelvezetésű talajra van szüksége. Aszályos nyárban bőségesen kell öntözni, ilyenkor elkel a trágya is, amelyben alig van, vagy egyáltalán nincs nitrogén. Késő ősszel fonjuk copfba a leveleit, ilyenformán megvédjük a túlzott nedvességtől és a rothadástól. A téli fagytól a pampafüvet fenyőrőzsével vagy avarral takarva védhetjük. Csak tavasszal vágjuk vissza, és csak ilyenkor ültessük át!



Ez itt szintén egy orgona. Amikor Tomával ültettük a szigetközi orgonáinkat, megállt mellettünk egy kutyasétáltató nő, és mosolyogva mondta, látja hogy milyen aranyosan kertészkedünk, hozhatna-e nekünk tűzliliomot? Mondtuk, persze, és köszönjük szépen! Nem telt bele egy óra, megérkezett a drága, és hozott háromféle fűszernövényt, legalább ötféle virágot, köztük ezt az egy szál orgonát, amin jól látszik, hogy nem utazott a Szigetközből és nem várt egy napot az elültetésére.

Az előtérben az 1-es számú virágok (pénzlevelű lizinka) láthatók, mögöttük a tűzliliom és kicsit balra az Évától és Annától kapott gyönyörű boglárcserjém.

A boglárcserjék igénytelenek, bármely normál kerti talajban napos vagy félárnyékos helyen jól fejlődnek. Magasságuk eléri a 1,5-2 métert. Április-májusban virágoznak. Tarackokkal szaporíthatók. Metszésük: a télen elfagyott hajtáscsúcsokat tavasszal metsszük le, egyébként csupán ritkítsuk a hajtásokat.

Fortély: A bogárcserjék meghálálják, ha lombkomposzthoz juttatjuk őket. Alkalmasak laza, természetes sövények telepítéséhez, de önmagukban is megállják a helyüket. Vigyázat, mert a boglárcserjék tarackjaikkal burjánzanak!



5-ös sorszám. Tippem: fehérrépa. Nagyon jól viselte az átköltözést, szétválasztani sajnos nem tudtam, úgyhogy a kapott növényt egyben elültettem.

Ági: Az 5. sz. az évelő len. Kék virágokkal lep meg már a nyár folyamán, utána évente kétszer. Ez se túl kényes.




6-os növény. Ezt a kutyasétáltató kedves hölgytől kaptam, nem tudom mi lehet. Ági? Hédi? Szerintetek?

Hédi: A 6-os növény szerintem citromfű, a határozásban itt is az illata segíthet. Citromra és frissen nyírt fűre emlékeztet. Azt hiszem, indulhat a teaszezon vagy Mojito-szezon ezekkel a fűszerekkel.



7-es növény. Ugyanaz, mint a 6-osnál. Vagy lehet, hogy ugyanaz, mint a 6-os??? De ciki...

Ági: A 7-eset borsmentának nézem, végezz rajta szimattesztet, ha jószagúan mentolos, akkor ráhibáztam.



És itt vannak a medvehagymák. Szegények nagyon rosszul érzik magukat. Egy részüket cserépbe ültettem, és ott a virágok már felegyenesedtek, de a levelek kezdenek hervadozni. Nem tudom mi lesz, talán jövőre mutatják meg magukat igazán.

Még egyszer nagyon köszönök mindent, szeretnék majd rendszeresen tudósítani a virágok hogylétéről. Nagyon örülök, hogy a kertecském által ennyi jó embert ismerhettem meg! :-)




2009. április 24., péntek

Szedres minitorta, ricottás tortácska és portugál tojásos, újra


Szedres minitorta
A recept innen van. Csak a banánt lecseréltem a savanykásabb szederre, és lekicsinyítettem:) Mármint a formát. A tejszínhabos befejezést meg most egyszerűen elhagytam.
Volt már egy húsvéti előzménye ennek a tortának, az akkori hadakozásomat nem volt kedvem megírni (hogyan háborúzom a gonosz tortákkal című állandó rovatunkat átadtam az Andinak), a három alkotórészből csak a tejszínhab sikerült, úgy-ahogy. Többször elindultam a kuka felé is az egyes alkotóelemekkel és azoknak elemjeivel, aztán mégis befejeztem, a tanulságokat levontam, a torta minden hiányosságaival együtt nagyon-nagyon ízlett, el is fogyott gyorsan. Sajnos, csak ilyen rossz képem van róla (rossz tortáról rossz kép:)).

Tudtam, hogy újra meg fogom próbálni, mert tényleg nagyon finom. Közben tanácskoztam az Andival is, és a tanácsára megfogadtam, hogy soha, de soha többé nem fogom kukoricakeményítővel helyettesíteni a kukoricalisztet. Ez elég sokat segített:) És a tésztával is új utakra indultam:)

A tészta Dorie Greenspan szinte mindenhez jó pie-tésztája, tényleg jó szinte mindenhez, és ráadásul nagyon gyors és nagyon finom.
- 1,5 csésze liszt
- 2 evőkanál cukor
- 3/4 teáskanál só
- 15 dkg jéghideg (fagyasztott) vaj, dobókockányira felkockázva
- 2,5 evőkanál jéghideg (fagyasztott) növényi zsiradék, 2 darabra vágva
- kb. 1/4 csésze jéghideg víz
Ezeket a hozzávalókat nagyon gyorsan kell összekeverni, anélkül, hogy felmelegednének. A legjobb háztartási robotgépben, egy két gyors nyomással összekeverni a lisztet, sót és cukrot. Utána a zsiradékok, és a legvégén a víz, tényleg mindig csak egy-egy pillanatra kell megnyomni a gombot. Utána kiborítom deszkára a morzsát, és gyorsan összenyomkodom tésztává. Fóliában mehet a hűtőbe legalább egy órára, de akár öt napot is kibír ott. Fagyasztani is lehet.
Ez az adagot D.G.egy 22,86 centis formához adja meg, nekem ez túl vastag lenne. Ebből a mennyiségből nekem 24 db kis muffinméretű kosárka és egy kis, 16 cm-es átmérőjű pite jött ki.
A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam (nagyon könnyű vele dolgozni) olyan 2mm vastagra, nagy kiszúróval köröket vágtam ki, és belenyomkodtam egy muffinsütő mélyedéseibe (nem kell kivajazni a formát, mert úgyis elég zsíros a tészta).


Látszik a képen, hogy nem a tetejéig, mert ez egy elég mély forma, és nem akartam háromkezes tortácskákat gyártani. Utána a vakra sütéshez mindegyikbe beletettem egy-egy kis sütőpapírt, és megtöltöttem sütőbabbal (ez azért kell, mert ha nincs rajta nehezék, felpúposodna a tészta).


Mehetett vissza a hűtőbe, kb. 20 percre. Közben jó forróra felforrósítottam a sütőt (230 fok nálam), és olyan 20 percig sütöttem a kis formákat (látszik, amikor elkezd pirulni a széle). Kivettem a sütőből, kivettem a kis papírokkal együtt kivettem a babokat, és még visszatettem, amíg szép ropogós halványbarnára nem sültek (ez még kb. 10 perc). Aztán kihűtöttem őket egy rácson.
A krém hozzávalói (12 kicsi kosárhoz):
- 1 dl tej
- 2 tojás sárgája
- 2 csapott evőkanál cukor (ezt direkt lemértem, olyan 25 gramm)
- 1 evőkanál kukoricaliszt
- kicsi őrölt fahéj
- csipet só
- 1 mokkáskanál vaníliakivonat
- 1 evőkanál vaj

A tejet felforralom. Egy másik, vastagtalpú edényben habosra keverem a tojást, a cukrot és a sót, hozzáadom a keményítőt. Folyamatos habverés közben hozzáadom a forró tejet, először csak egy picit, aztán megint egy picit, stb. Továbbra is folyamatos habverés közben majdnem felforralom, ezalatt teljesen besűrűsödik. Leveszem a tűzről, mehet bele a vanília. Kb. öt perc múlva belekeverem a vajat, és hagyom kihűlni.

A kihűlt kosárkákba belekanalazom a krémet, és belenyomkodtam a felengedett és lecsepegtetett szedreket. És ha nem lettem volna lusta, és nem lett volna így is nagyon finom, akkor még megkapta volna a koronáját is:
- 1/2 csésze hideg tejszín
- 1 evőkanál cukor
- 1/2 teáskanál vaníliakivonat
- 1 evőkanál tejföl
A tejszínt fel kell verni a cukorral és a vaníliával, és a végén mehet bele a tejföl.

Andi csinos banános pitéjét lásd itt:)

Ricottás tortácska
Volt ugye maradék tésztám:) Meg némi ricottám, igazán csak véletlenül:)
Nincs sok írnivaló róla. A tésztát kinyújtottam szép körré, és beleegyengettem egy kicsi, 16 cm átmérőjű kör alakú szilikon formába, úgy, hogy legyen egy kb. centi magas pereme is. A nyers tésztát megkentem házi meggylekvárral, és beleöntöttem a tölteléket (30 dkg ricotta, porcukor, vaníliás cukor, 2 teáskanál liszt, 2 egész tojás alaposan összekeverve). 230 fokos sütőben kb. 25 percig sült, szép piros a tejeje, szóval látszik, amikor kész van. Érdemes a sütő aljára tenni, mert a tészta alja a problémás része, annak kell jól átsülnie.


Portugál tojásos süti
Ezzel húsvétkor már volt egy próbálkozásom szintén. Azóta kicsit olvasgattam utána, ld. pl. itt, és kicsit változtattam a tölteléken, az előzővel nem voltam maradéktalanul elégedett:) A tészta viszont maradt, mert az finom volt nagyon, szóval nem váltottam át leveles tésztára.
Tehát a kis maradék tésztával kibéleltem a muffinsütő mélyedéseit, aztán még hűtöttem húsz percig a tésztát.
Közben összekevertem a tölteléket, mivel csak 12 kosárka volt, 1 dl tejet 0,5 dl sűrű tejszínnel, 1 egész tojással, 3 evőkanál kristálycukorral, negyed zacskó vaníliás cukorral és 1 púpozott teáskanál liszttel. Ezt töltöttem bele a nyers tésztakosárkákba, és szintén nagyon forró, 230 fokra előmelegített sütőben sütöttem, kb. 20 percig, amíg szép ropogós barna nem lesz a teteje. Nekem ez jobban ízlett, mint az elődje.