2013. január 25., péntek

Expressz csilis bab

Csodálkozom, hogy még nem írtam ide a receptjét, pedig már ezer éve főzöm. Télen havonta egyszer biztosan. Pont ilyen vacak időre való, jó leves, fűszeres, kicsit csípős, ráadásul kifejezetten gyorsan elkészül, mosogatni sem kell utána órákig. Szóval tutikaja. És mindenkinek ízlik.  Most egy irtózatosan nagy adag készült belőle, holnap kirándulni megyünk, és arról ábrándozom, hogy amikor átfagyva és fáradtan hazaérünk, lesz még belőle néhány tányérral. Sőt, vasárnapra is maradhat belőle, akkor sem fogok sírni.

Hozzávalók egy nagyon nagy adaghoz, pont egy 5 literes lábas lesz vele tele:
- 1,5 kg darált hús (ki-ki amit akar, ez most vegyesen disznó és marha volt)
- 2 nagy babkonzerv, tényleg nagy, az a 800 grammos Aldis, a normál méretből mondjuk 5-6
- 2 nagy vöröshagyma
- fél fej fokhagyma
- 1 evőkanál kacsazsír (vagy valami más)
- 3 7 dl-es üveg házi paradicsomlé (eléggé besűrítem), ennek hiányában 4 doboz félliteres
- 1-2 marék valami, barna rizs, gersli, most éppen hajdina





A felvágott vöröshagymát a zsíron üvegesre sütöm. Ráreszelem a fokhagymát, még egy perc együtt. Ekkor beleszórok legalább két evőkanálnyi őrölt római köményt, újabb fél perc. Ráöntöm a darált húsokat, és időnként megkeverve jó fehérre átsütöm az egészet. Ekkor ráteszem az összes többi hozzávalót, befűszerezem, tényleg sok kell ekkora adaghoz. A babot átmosom, mielőtt ráöntöm, nem vágyom a dobozízű lére.  A többi mellett teszek még hozzá egy evőkanálnyi cukrot is, és olyan kellemesen csípősre beállítom az ízét. Fedő nélkül nagyon pici lángon főzöm legalább fél órát, közben beleszórom az aktuális rizst, gerslit vagy hajdinát is, és közben, ha arra járok, megkeverem. Imádjuk. Pont ugyanígy készítem hús nélkül is, akkor valamivel több fűszert és rizst (gerslit, hajdinát) teszek bele. Lehet vele még faxnizni, húsos szalonnás alapon indítani, de anélkül is tényleg nagyon finom. Tűzforrón, tortilla csipsszel tökéletes.

Volt már nálunk csilis bab, a Zoli csirkemelles változata.

Napi cukinak meg pár, ritkán látott állatfajta. Itt pl. Gyagyi cicánk, a konyhai cicaasztalon melegíti pici testét (kb. egész télen):


Itt meg egy pittbullosított foxi. A Zsuzsiról nem lehet normális képet csinálni, folyamatosan mozgásban van.








2013. január 23., szerda

Juhtúrós pogácsa

Atyaisten, ezer éve nem jártam errefelé. Tulajdonképpen mindig a szokásos, vagy nincs fénykép, vagy érdektelen az étel. Semmi extrát nem főzök mostanában, hétköznap vagy nulla vagy zöldséges rizs/hajdina/köles, esetleg valami tészta, hétvégén meg már hetek óta sült halat eszünk tepsiben sült zöldségekkel. Mondjuk ilyet, persze a hal és a zöldség változik, így télen főként sütőtök, sütőtök, kis szünet, utána répa, krumpli. Ja, meg csicsókás tócsni (amiről szintén nincs kép). Lánykorában a Vidék íze 2012. novemberi számában jelent meg. Annyit változtattam benne, hogy 4 tojásból csak 2 lett, és a lisztből is csak olyan 4-5 evőkanálnyi megy bele. Meg kicsit más lett az összetétele is:) Majd talán egyszer lefényképezem, és akkor beírom a saját variációt. Hosszú ideje küzdök a csicsókával, sehogy sem ízlett, ebben a tócsniban isteni. Ez a pogi is csak véletlenül készült, épp mentünk vendégségbe, és ezt dobtam össze viszonylag gyorsan.  Szerintem jó lett, miért is lett volna rossz, ropogós is, puha is, ahogy azt illik egy pogácsának. A juhtúró pedig nem rontotta el.

Hozzávalók:
- 60 dkg liszt (félfehér kenyérlisztet - BL 112 - használtam hozzá, jó persze a sima is)
- 1,5 dkg élesztő
- 15 dkg juhtúró
- 1 tojás sárgája meg egy fehérje a tetejére
- kb. 2 dl tejföl
- 1 kávéskanál cukor
- 25 dkg fagyos vaj
- némi só, kb. fél evőkanálnyi
- reszelt sajt a tetejére

A vaj, a só és a juhtúró kivételével mindent beledobáltam a robotgép üstjébe, és közepesen kemény (inkább lágy) kelt tésztát dagasztottam vele. Ha kell, akkor liszttel vagy langyos vízzel lehet korrigálni. A legvégén belegyúrtam a juhtúrót is. Ekkor kóstoltam, nincs mese, máshogy nem derül ki, és mehetett bele a só is (vigyázni kell, mert a juhtúró már eleve sós). Deszkára borítottam, hagytam megkelni. Ekkor kinyújtottam, jó nagyra, ráreszeltem a vajat, és szépen összehajtogattam (két oldalról a középső felezővonalig, aztán összecsuktam, és hosszában háromszorosra hajtottam). Letakarva hagytam a deszkán, míg ezt még kétszer megismételtem (mármint a hajtogatást), köztük egy-egy félóra szünettel. Amikor már háromszor túlesett ezen a procedúrán, akkor zacsiban ment a hűtőbe.
Sütés előtt kivettem, vastagabbra kinyújtottam. Késsel sűrűn bevagdaltam, végül megkentem a megmaradt tojásfehérjével, és megszórtam reszelt sajttal, nem kell túl sok rá. Közepes méretűekre szaggattam. 200 fokos sütő, míg szép piros nem lesz alul-felül. A maradékot összegyúrtam, abból már csak kockákat vagdostam, de még azok is szép levesek lettek.

Ha más pogácsákra is vágysz, akkor nézd meg a százéves nagy tél(végi) pogácsaversenyt!

Napi cukinak meg Kóficka, tisztára súrolva szárad az előszobában, a kedvenc pokróckáján:





2013. január 9., szerda

Napi cuki


Esti tévézés. Nyomul, dorombol, nyal és simogat. Cuki, nem?

Majd egyszer főzök is. Illetve folyamatosan főzök, most is épp egyszerre fő a húsleves, párolt csirke, rizs, mindjárt sütöm a kenyeremet, egy helyes kis túrós sütivel, de ezekről nincs mondanivalóm:) Szóval maradnak az állatok. Egyébként is alig látok, mert összetörtem a szemüvegemet, és egy ötévessel küzdök, elég kevés sikerrel.

A múltkor a DT ráadta Kófickára a Zsuzsi láthatósági mellényét, ne vesszen már bele a téli erdőbe. Annyira cuki volt benne, hogy nem is igaz. Épp belefért, cseppet feszült azon a szép hengeres testén. DT szerint izomtrikó.











2013. január 3., csütörtök

Kőrözöttel töltött párnácskák


Sajnos mostanában teljesen elveszítettem az aktualitásomat, mondhatni állandó késésben vagyok. Először is buék mindenkinek, remélem, én is többször eljutok errefelé az idén:) A fenti cucc még szilveszterre készült. Nem tudom, ki hogy van vele, de rám minden december végén rámjön a krumplispogácsa-süthetnék (pont úgy, mint május végén az eperlekvár-főzhetnék). Nagy, erős hullámokban érkezik, és nem lehet neki ellenállni. Az epret értem, a krumplis pogit nem. Mindenesetre azért megsütöttem a kedvenc receptemet, szerintem egyszerűen isteni, a libazsír és a krumpli mindig is nagyon jól állt egymásnak. Aztán szaggatás után mindig ott marad két marék tészta (mert kerek pogácsában utazom), ami ugye már nem lesz leveles, sose tudom, mit csináljak vele. Most ez a cuki kis töltött bigyó lett belőle. Vékonyra kinyújtottam a maradékot, köröket vágtam ki belőle, megtöltöttem egy kis jó csípősre és ízesre gyártott kőrözöttel, aztán mindenféle kenegetés nélkül csak összenyomkodtam a széleket. Nagyon jó a tészta, jól nyúlik, és jól össze is tapad.  Langyos sós vízzel lekentem a tetejét, és 200 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

A pogácsa mellé kirándulás is járt, mondjuk azt nem én sütöttem, de azért az sem volt rossz:




Napi cukinak meg a dagi cicánk, aki mostanában Seherezádét játszik, annyira jól  áll neki, nem?