2009. szeptember 30., szerda

Tarte fine


Azt hiszem, már túljutottam a magam számára kihirdetett almatortaverseny felén. Ez egy igen egyszerű recept, az egyszerűség kedvéért itt is Dorie Greenspan Baking című könyvéből vettem. Itt aztán tényleg nem kell állandóan a konyhában molyolni, ezt összegyúrni, azt hűteni, amazt félig megsütni, persze mindez arra az esetre vonatkozik, ha kész tésztát használunk. De persze ebben van a hátránya is. Nem szoktam bolti leveles tésztát használni, mert nem tudom, hol lehet nem margarinból, hanem vajból készültet kapni. Én eddig még nem láttam. (Pedig biztos van. Vajon hol?) És mi nem nagyon eszünk margarint. Ez az almás tarte fine nagyon egyszerű sütemény, vékony leveles tészta kirakva almával, csak jó minőségű alapanyagokból lesz finom, sem a tészta, sem az alma ízét nem nyomja el semmi. De most nem lett volna időm itthoni tésztagyártásra, szóval a boltira szorultam. Nem ismerem túlzottan ezeket (mármint a bolti leveles tésztákat), Friss Tante Fanny tésztát vettem. Ami pedig áll a következőkből: búzaliszt, növényi zsírok és olajok, ivóvíz, etilalkohol, kukoricakeményítő, étkezési só, citromlésűrítmény. Nyamm, de finom. Tényleg egyszerű volt leemelni a polcról, kényeztető a csomagolás (két lap kinyújtva, sütőpapírra tekerve, tényleg csak át kell emelni a tepsire), de nekem nem ízlik. Persze mitől is lenne vajíze. Szóval majd télen, ha időmilliomos leszek (haha, évek óta nyáron úgy képzelem, hogy majd télen mennyire rá fogok érni, télen meg fordítva), na mindenesetre csinálok majd rendes vajas leveles tésztát, és azzal szerintem mennyei lesz ez az almás.

Hozzávalók:
- 3 közepes édes alma (Idaredet használtam)
- némi friss citromlé
- 270 gramm vajas (!) leveles tészta
- 2 teáskanál tej vagy tejszín
- 1 nagy tojás, fél teáskanál vízzel (kenéshez)
- 3-4 teáskanál cukor
- (csipetnyi őrölt fahéj)

1/3 csésze baracklekvár, fényezéshez

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Nyújtsuk ki a tésztát egy téglalappá, kb. 24x26 cm-esre (vagy görgessük ki a feltekert kész tésztát.) Tegyük egy sütőpapíron egy sütőlapra.
Az almákat hámozzuk meg, negyedeljük el, és magozzuk ki. Vágjuk nagyon vékony szeletekre, minden negyedet kb. 7 kis vékony szeletre. Rakjuk ki a tészta tetejét, szép sorokba rendezve az almacikkeket, átlapolva. Hagyjuk a szélén 1-1,5 centis üres peremet. A peremeket kenjük meg a tejjel vagy a tejszínnel, az almákat pedig a tojással. Az eredeti receptben nem szerepelt, de én megszórtam az almák tetejét egy kevés fahéjjal. Utána meg szórjuk meg cukorral, az alma édességétől függően.
30-35 percig sütjük, amíg a tészta felemelkedik, és szépen megpirul. Rá lehet kicsit nyomni a grillt is, ha sápadtnak találnád a tetejét. Persze csak óvatosan.

A lekvárt olvaszd fel kicsi vízzel, és kend meg vele az almákat. (Ezt a részt merő lustaságból most egyszerűen kihagytam.)

Ha tényleg finom lenne a tésztája, akkor nálam az első helyen verekedne a mandulással. Így értékelhetetlen, de kár.



A kiskert ősszel


Marikának szól ez a bejegyzés, egyik leghűségesebb olvasónknak, akinek ma van utolsó napja a munkahelyen és nem tudtunk elbúcsúzni, mert itthon nyomom az ágyat (meg a billentyűket). Remélem, még találkozunk!

Marika kérte, hogy tegyek fel képeket a kertről megint, mert olyan régen írtam róla, és most azt találtam ki, hogy bemutatom a tavaszi és a mostani kertet egymás után. Remélem, érdekes lesz, mennyit változott a kép pár hónap alatt.

A kert Toma ablakából így nézett ki tavasszal,


és így néz ki ma. Egyik hétvégén a szomszédaim kiszedték az elszáradt körömvirágokat és büdöskéket, talán még más kedves növényeimet is véletlenül, és én nagyon szomorú voltam, mert én akartam rendbe tenni a kertet, de a nagy befőzési hullám miatt nem volt rá időm. Megelőztek, és még magokat se gyűjtöttek. No nem baj, nagyon szép munkát végeztek, illedelmesen meg is köszöntem nekik!


Ez a kép készült tavasszal az utcán állva a kertről. A meglocsolt körökben virágmagok vannak.


És így néz ki ma. A magokból lepkevirág és estike lett! Bori szerint az estikére hatalmas éjjeli pillangók jönnek, amit a cicája mindig levadászott és ajándékként a lába elé letett, de nem döglött, hanem félholt állapotban. Az óriási lepke elkezdett csapkodni, Bori alig bírta elkapni és kitessékelni a lakásból. Egyszer ugyanez történt egy egérrel is. Marci cica és Bori nagyon szerették egymást, nyilvánvaló, hogy a cica ezért halmozta el Borit kedves ajándékaival. :-)


Ez a barkám tavasszal. Zsuzsitól kaptam és azt mondta, óriási növény lesz belőle. Alig bírtam elképzelni.


De ma már magasab nálam, és kezd törzse lenni. Olyan, mintha barkafa lenne belőle ha kifejlődik. Alig várom!


A tűzliliom tavasszal, amikor kaptam és előtte a boglárcserje, mellette hátrébb valamilyen fűféle. Az alattam lakó szomszédtól származik, azért engedte ide kiültetni, mert a cserépben haldoklott szegényke. Tavaly nem is tért magához egész nyáron.


De mostanra hihetetlenül gyönyörű lett! Ha lesz kertem, biztosan fogok ilyen fűféléket tenni bele, mert annak ellenére, hogy nem virágzik, nagyon mutatós. A boglárcserje is nagyot nőtt, de ezen a képen sajnos nem látszik. Még egyszer virágzott a nyáron, nagyon kedves tőle.


Itt van a Petitől kapott pampafű. Nem hittem volna, hogy megmarad. Sokáig szenvedett, de aztán kicsit összeszedte magát.


Ma már ilyen nagyra nőttek a hajtásai. Remélem, jövőre még több szép új levele lesz, mint az előbbi fűfélének is.


Ezek az estikék palántakorukban. Magról is ültettem egy másik helyre, de akkor még nem tudtam se ennek, se a magnak a nevét. A magot Kisnánán szedtük Segebagával tavaly. Ezeket a növénykéket pedig egy járókelőtől kaptam tavasszal.


Ma így néznek ki! Mindenféle színű virágot hoztak, rengeteg cirmos van közöttük. Óriási fekete magot érlel, amit elhullajt és szépen kinő jövőre is. Ha valaki ki nem szedi a kis kelyhekből! :-) Borinak gyűjtöttünk Kisnánán egy egész dobozzal!

Erről a növényről fénykép alapján nehéz volt megállapítani, hogy citromfű vagy menta-e. Marika felismerte, hogy óriási sárga virág lesz belőle, ilyen van az ő kertjében is.

Ilyen! Nagyon gyönyörű volt már kora nyártól és még most is szépen virágzik. Sajnos a fényviszonyok miatt minden virágom kicsit eldől, ez pedig nem is kicsit.


A nagy kedvencem, a pénzlevelű lizinka. Sok képet tettem már fel róla fénykorában, amikor gyönyörű sárga virágaival kápráztatja el az arra járókat.


Most már ilyen magas növény lett belőle. Amikor nem virágzik, akkor is gyönyörű!



A mályvarózsát fekete és zöld hátú bogarak lepték el idén is, nem tudom, nem kéne-e permetezni vagy valahogyan kiirtani őket, mert félek, kárt tesznek a bimbókban és azok nem fognak kinyílni. Leginkább a poloskára hasonlít, remélem mégsem az!

Hogy ne a bogaras képpel kelljen búcsúzni, bemutatom Marci cicát. Remélem, Marika, hogy tetszett ez a neked szánt bejegyzés. Jó lenne a kommentjeidből értesülni majd arról, ha kipróbáltál valami finomságot a blogból.


Na, akkor vigyázz magadra! (És köszi, ha segítesz még majd tesómnak a munkában!)





2009. szeptember 29., kedd

Chipskészítő szerszám


Nagyon érdekes ajándékot kaptam Boritól: egy chipskészítő szerszámot, amire a szombatonként nyitva tartó pilisvörösvári piacon bukkantak Margóval. Bori tudja, mennyire szeretjük a krumplival készült ételeket, legfőképp a sült krumplit minden formában, tehát hozott egyet nekem és tesómnak is. Köszönjük szépen!

Tegnap kipróbáltam a különös szerkezetet és egy jó nagy adag krumpliból készítettem ilyen szép spirálformát, amit aztán forró olajban kisütöttem.

video

A spirálozási hadműveletet levideóztuk Tomával, hogy mindenki el tudja képzelni, hogyan működik a gépezet. Szerencsére nagyon könnyű használni. Ez azért is különleges szerencse, mert mostanában rámjár a rúd, szinte semmi nem sikerül, teljesen megszokott dolgokat elrontok, és ez nemcsak a konyhai dolgaimra igaz. Ha valami leeshet, eltörhet, szétszakadhat, megéghet, nyers maradhat, felrobbanhat, bármilyen más furmányos módon elromolhat, tönkre mehet, akkor az egészen biztosan meg is történik nálam mostanában. Semmi vész, bírom a terhelést! :-)


Szerencsére az új szerkezet kiválóan működött, csak a krumplit sütöttem úgy két perccel hosszabb ideig, mint kellett volna. Az pedig, hogy ennyire ropogósra sütöttem, csak a vacsoránál volt egy kicsit zavaró, mivel éhesen falni szoktuk a kaját, de ezt nem lehetett, mert annyira kemény és éles volt. Viszont másnap, hidegen igazi chips lett a maradékból (sajnos csak egy kis maréknyi), amit csak úgy, két kaja között az ember szívesen, nyugodtan, ráérősen elropogtat. Bármennyit.


Köszönöm Bori, biztosan sokat fogom használni ezt a szerkezetet, örülök, hogy gondoltál rám! Nem bánnám, ha most itt lenne egy jó nagy tállal ebből a szép pirosra sütött chipsből a borocskám mellé. Kicsit jobban menne az írás azt hiszem.



Zsuzsa tiramisuja

Kedves kolléganőmnek, Zsuzsának ma van a szülinapja. Ennek örömére ő lepett meg minket saját készítésű sütijével. :) Vagyis nem volt olyan igazi meglepetés, hiszen hetekkel ezelőtt beharangozta, hogy ezen a napon tiramisut fogunk enni, úgyhogy mi már teljesen kiéhezetten vártuk a születésnapját.


A tiramisu tipikusan "ahány ház, annyi szokás" édesség, hiszen mindenki másképp készíti. Még nálunk is, a kis létszámú munkahelyünkön előkerült egy pár variáció, amikor arról beszéltünk, hogy ki hogyan fog hozzá. Tesókám is hozzá tudna szólni a témához, hiszen ha jól tudom, neki is van egy nagyon rendes kolléganője - Reni, ugye? - aki időnként meglepi őket egy tál tiramisuval.

Domi kolléganőm múltkor hozott be egy kis kóstolót abból, amit horror áron - 1500 Ft-ért adnak egy kb. 18 x 10 cm-es doboznyit - vett az egyik bevásárlóközpont különleges cukrászdájában. Mondjuk nagy egyetértésben bólogattunk, hogy megértjük, miért kerül ennyibe, miután egy-két kanálnyit belapátoltunk mindannyian.

De most vissza Zsuzsához, akitől azonnal elkértem a receptet, amint megettem az ő szintén nagyon finom tiramisuját.

Nem volt nehéz lejegyezni, mindössze ennyi az elkészítése:

A babapiskótát kettétörjük, belemártjuk az előre elkészített, sok-sok konyakkal elkevert feketekávéba, majd egy tálba szép sorban belefektetjük.
Közben felverjük a habtejszínt, ebbe belekeverjük a mascarponét és a krémet a babapiskóta tetejére simítjuk. Kakaóporral megszórjuk.

Mondanom sem kell, elfogyott az egész tállal, nagyon ízlett mindenkinek! Remélem, máskor is kapunk ilyen meglepetést! :)


Kedves Zsuzsa! Isten éltessen sokáig, boldog születésnapot!





Elzászi almatorta


Folytatódik az almatortaverseny. Ennek a tortának az elkészítése tényleg nem tartott sokáig. Mivel itt is elő kell sütni a tésztát, sajnos ez sem az eszembe jut, és fél óra múlva már eszem is kategória, de azért nagyon gyors. És a tejszínes-tojásos krém és a diós tészta miatt tényleg tortaszerű, különleges ízű sütemény. Forrás: Dorie Greenspan Baking című könyve.

Hozzávalók a tésztához (édes pitetészta dióval):
- 1 1/4 csésze liszt
- 1/4 csésze darált dió
- 115 gramm+1 evőkanál (vagy összesen 9 evőkanál) jéghideg, felkockázott vaj
- 1/2 csésze porcukor
- 1 (csapott) mokkáskanál só
- 1 nagy tojás sárgája

A tojás kivételével robotgépbe pakoljuk a hozzávalókat, és néhány gombnyomással morzsát gyártunk belőle. Egy-két részletben hozzáadjuk a felvert tojássárgáját, és addig nyomjuk, most egy kicsit hosszabban a gép gombját, amíg nagyjából összeáll a tészta. Finoman lisztezett felületre öntjük, összegyúrjuk. Kivajazunk egy 23 cm-es piteformát, és belenyomkodjuk a tésztát, úgy, hogy pereme is legyen. Egy darab kivajazott alufóliával letakarjuk, és legalább két órára betesszük a hűtőbe.
Félig megsütjük a tésztát előre. 205 fokra előmelegített sütőben sütőbabbal megpakolva kb. 20 percig sütjük, utána kivesszük, kiöntjük a nehezékként szolgáló babszemeket, levesszük az alufóliát, és még öt percig sütjük, hogy szép halványbarna legyen a színe. (Én sajnos most nem voltam résen, is kicsit megégettem a tészta peremét, a diós tésztánál még jobban kell figyelni.)
Hagyjuk kihűlni.

Hozzávalók a feltéthez:
- 1/2-1 kg ropogós, édes alma (jonatánt - ilyenkor szeptemberben még nagyon finom - és goldent használtam fel)
- 3/4 csésze tejszín
- 1 nagy tojás
- 1 nagy tojás sárgája
- 3/4 teáskanál vaníliakivonat
- 6 evőkanál cukor

- a tetejére almakocsonya vagy cukor

Ha a tésztánk már kész van, akkor a többi már nagyon gyorsan fog menni. Az almákat meghámozzuk, magházukat kiemeljük. Hosszában elfelezzük őket, és vastagabb (1-1,2 cm) cikkekre vágjuk. A félig megsült tésztát körben, koncentrikus körökben megpakoljuk az almagerezdekkel.
Egy kisebb edényben összekeverjük a tejszínt a tojásokkal, a cukorral és a vaníliakivonattal, és szépen ráöntjük egyenletesen az almák tetejére. (Én az almák tetejét még megszórtam egy evőkanálnyi barna nádcukorral.)
190 fokra előmelegített sütőben 50-55 percig sütjük.



2009. szeptember 28., hétfő

Padlizsános-cukkinis pulykamell

Szombaton lecsót raktunk el anyuékkal télire. Miközben vagdostuk a paprikát, paradicsomot, anyu megmutatta, hogy megint mennyi szakácskönyvet, sütős-főzős újságot szerzett be. Lassan külön szekrény kell ezeknek náluk. De ha csak abba gondolok bele, hogy ha az összes ételt megfőznénk, ami ezekben benne van...3 élet is kevés lenne hozzá.

Kiderült, hogy a vasárnapi ebédjüket már ki is nézték az egyik könyvből. Meg is mutatták nekem. Elolvasni elolvastam, de nem fogtam fel igazán, mert ez egy olyan könyv, amiben rengeteg a betű, viszont kép egy sincs az ételekről. Nekem pedig nagyon rossz a fantáziám ilyen szempontból. Ha nem látom, hogyan kellene kinéznie, nem is olvasom el a receptet, keresek egy olyant, amit mellett kép is van. Ezt el is mondtam nekik. Erre anyu azt mondta, hogy Mazsolinonak is pont ez a baja. Éppen ezért, tesókám, miközben olvas, el is játssza (!), kezével mutogatva, hogy mit kell csinálni és ő úgy el tudja képzelni a végeredményt. Olyan aranyos lehet! :)

Szóval az a bizonyos ebéd ez volt: padlizsános- cukkinis pulykamell. Mazsolino olyan rendes volt, hogy lefotózta és átküldte nekem a képeket a recepttel együtt, sőt még egy tál kóstolót is mellékelt hozzá. :)


Hozzávalók:

80 dkg pulykamellfilé, 30 dkg padlizsán, 20 dkg cukkini, 2 citrom leve, 5 gerezd fokhagyma, 10 dkg vaj, 2 dl fehérbor, 1 dl olaj, 10 dkg márványsajt, ½ dl tejszín, 2 dkg liszt (szójaliszt), só, őrölt fehér bors

A padlizsánt megmossuk, héjától megtisztítjuk, felszeleteljük, meglocsoljuk citromlével, megsózzuk, és 30 percre félretesszük. Ugyanígy készítjük elő a cukkinit. Ezután kicsavarjuk, a levet félretesszük. Vajon megpároljuk a cukkinit és padlizsánt, fokhagymával ízesítjük, és fehérborban puhára főzzük. A felszeletelt pulykamellet kissé meglapítjuk, megsózzuk, megborsozzuk, egy kevés olajon 4-5 percig mindkét oldalukat megsütjük. A felszeletelt sajtot ráhelyezzük, rövid ideig grillsütőben sütjük. A cukkini és padlizsán félretett levéből a tejszínnel és a liszttel mártást készítünk. A puhára párolt padlizsánra és cukkinira tesszük a sajtos pulykamelleket, még egyszer átsütjük grillsütőben, most már pirosra. Rizzsel vagy spagettivel kínáljuk, a leszűrt mártással tálaljuk.

Valamint még ezt írta Mazsolino:
"Saját megjegyzés:
Majdnem minden hozzávaló több volt nálunk: a pulyka, a fokhagyma, a sajt – ami egyébként trappista volt -, a tejszín. A mártást állítólag elszúrtuk, mert kicsit összefőztük, és nem szűrtük le – így sűrű, kenhető, és elég sós, tehát „belőle kevés is elég” mártás lett. Ennyire még nem izgultam ebéd miatt, hogy ehető lesz-e, de finom lett!"

Szerintem is finom lett, már meg is ettem! Nekem összesen 2 észrevételem volt: a pulykamellre többféle fűszert tettem volna, esetleg egy nappal előtte bepácolnám, mert egy kicsit natúr volt, valamint nekem túl citromos ízű volt a mártás. Az állaga tényleg nem folyékony, de végül is össze lehetett keverni a tésztával, ezért annak adott egy különleges, pikáns ízt.



Nagymama almás pitéje

Almatortaverseny, 4. számú versenyző. A forrás változatlanul Dorie Greenspan Baking című könyve.
Szokás szerint feleztem az eredeti receptet, és szokás szerint jó nagy darab süti lett belőle.

Hozzávalók a tésztához:
- 115 gramm szobahőmérsékletű vaj
- 1/2 csésze cukor
- 1 nagy tojás
- 1/2 evőkanál sütőpor
- nagy csipet só
- 1/2 citrom leve
- 1 3/4 csésze liszt

A vajat és a cukrot nagy tálba tesszük, és kézi mixerrel 2 percig habosra keverjük. Utána beletesszük a tojást, és még három percig keverjük. A sebességet csökkentve beleszórjuk a sütőport, és hozzáadjuk a citromlevet (lehet, hogy darabosság válik tőle a tészta, nem baj). Szépen hozzáadjuk a lisztet is, az utolsó nyolcad csészét csak akkor adjuk hozzá, ha szükség van rá (általában kelleni fog). Borítsuk sima felületre, és gyúrjuk át kicsit. Lágy, de jól kezelhető tésztát kapunk. Vegyük kétfelé, és tegyük legalább két órára hűtőbe.

Hozzávalók a töltelékhez (ezt a szintén szokásos módon nem feleztem meg, ha az eredeti recept szerinti arányokra vágysz, akkor felezd meg az alábbi mennyiségeket):
- 10 közepes alma
- kevés citromlé
- 1 csésze mazsola (kihagytam)
- 1/4 csésze cukor
- egy teáskanál őrölt fahéj

- cukor a szóráshoz

Az almákat hámozzuk meg, vegyük ki a magházukat, kockázzuk fel, és egy nagy tálban keverjük össze a citromlével, cukorral és a fahéjjal. (Sajnos, megint figyelmetlen voltam, és már megcsináltam egy adag almaszószt, amikor észrevettem, hogy ide kivételesen nyers almákra van szükség. Ekkor gyorsan belekockáztam három nyers almát, de persze ez eléggé megváltoztatta a töltelék jellegét.)
A tésztát vegyük elő a hűtőből, és hagyjuk szobahőmérsékleten 15 percig pihenni és melegedni. Lisztezett deszkán vagy fólia között nyújtsuk ki az egyik cipót, és béleljünk ki vele egy kivajazott szögletes sütőedényt (én 20*33 cm-es tepsit használtam, nyújtásnál kicsit vékonynak éreztem a tésztát, de a kész sütinél túl vastag lett volna, ha kisebb edényt használok), nem baj, ha egy kicsi peremet is tudunk csinálni. Szórjuk rá a tölteléket (én ugye beleöntöttem a nyers almával feltunningolt almaszószomat), szerintem biztos nem lesz rosszabb, ha két evőkanál morzsával megszórjuk, de az eredeti recept nem írja. Nyújtsuk ki a másik cipót, kicsit nagyobb méretre, mint a sütőedényünk, és fektessük az alma tetejére. Az oldalán gyűrjük be a tésztát, a tetejét vagy szúrkáljuk meg villával, vagy vágjuk rá éles késsel néhány kisebb nyílást. Ecsettel kis vízzel kenjük meg, és szórjuk meg kristálycukorral.
190 fokra előmelegített sütőben 65.80 percig sütjük, ha nagyon elkezdene pirulni a teteje, takarjuk le fóliával. Hagyjuk teljesen kihűlni.
Finom volt, finom volt, de olyan semmi különös. Végül is nem volt túl macerás az elkészítése, ez mellette szól, de sajnos, pillanatnyilag a 4. helyen várja az utolsó zsűritag értékelését. Szegény.



Mandulás almatorta

Íme az almatortaverseny hármas rajtszámot viselő versenyzője. A recept ismét Dorie Greenspan Baking című könyvéből vettem. (Kicsit szabadon fordítva:) Az eredeti receptet megint megfeleztem, nehezen veszem rá magam, hogy egy tortához majd félkilónyi vajat elhasználjak (és aztán persze megegyük). De a fél adagot is több napig ettük, akkora lett. Nem baj, végül is, az almás sütik legtöbbje egyre finomabb lesz a napok múlásával, és ez sem volt kivétel.

Hozzávalók a tésztához (egy adag DG édes pitetésztából):
- 1 1/2 csésze liszt (1 1/4 csésze, ha mandulát is használunk)
- (1/4 csésze darált mandula, a liszt egy részének helyettesítésére)
- 115 gramm+1 evőkanál (vagy összesen 9 evőkanál) jéghideg, felkockázott vaj
- 1/2 csésze porcukor
- 1 (csapott) mokkáskanál só
- 1 nagy tojás sárgája

Én sajnos nem a mandulás változatot csináltam, mert csak utólag vettem észre ezt az opciót, de azzal biztos még finomabb lett volna. A szokásos módon robotgépbe dobáljuk az összetevőket, a tojás sárgáját kivéve, morzsásítjuk, és utána a tojással is összepörgetjük. Deszkára borítjuk, összegyúrjuk, és elfelezzük. Az egyik tésztafelet beleügyeskedjük egy 18 cm-es, kivajazott, kivehető aljú torta- vagy piteformába, úgy, hogy magas pereme is legyen. Egy megfelelő méretű alufóliadarab egyik oldalát megvajazzuk, és a vajas felével lefelé a tésztára borítjuk. Az egészet belehúzzuk egy zacskóba, és betesszük a hűtőbe. A tészta másik felét fóliába csomagolva szintén hűtőbe rakjuk. Egy-két óra múlva lehűl annyira a gombócan eltett tészta is, hogy lehet már nyújtani. Lisztezett deszkán vagy két fólia között kinyújtjuk akkora körré, hogy ha majd ráfektetjük a tortánk tetejére, akkor kb. egy centire túlnyúljon majd rajta. A körlapot egy deszkán, fóliával letakarva tegyük vissza a hűtőbe. Legalább két órán keresztül hűteni kell a tésztákat. Én általában előző nap szoktam megcsinálni.

Hozzávalók a töltelékhez (na itt követtem el a hibát, mert ugye feleztem a receptet, de mire a töltelékig jutottam, elfelejtettem. Szóval pont dupla annyi lett a töltelékem, mint az eredeti receptben szereplet, de nekem pont így lett jó a tészta-alma arány. Szóval ha az eredeti tortát akarod megsütni, akkor az alábbi mennyiségeket felezd meg.):
- 1 kg font alma, meghámozva, felkockázva (Idaredet használtam)
- 1/3 csésze barna cukor
- 2 evőkanál almalé
- csipet őrölt szerecsendió
- 3 evőkanál vaj
- fél teáskanál vaníliakivonat
- 1/3 csésze darált mandula (én darabolt mandulát használtam, finom volt)
- 1/4 csésze mazsola (persze kihagytam)
- csipet fahéj
- (csipetnyi őrölt kardamom)
- (2 evőkanál morzsa)

A tésztát vakra sütjük, 205 fokra előmelegített sütőben, középső rácson 20 percig sütjük, utána a nehezéket és a fóliát levéve még 5-10 percig, hogy halványbarnára piruljon a teteje. Utána teljesen kihűtjük.
Közben összeállítjuk a tölteléket.
A felkockázott almát a cukor, az almalé és a szerecsendió társaságában egy kisebb lábasban fedő alatt feltesszük főni, kb. 10 perc alatt jól megpuhul. Utána fedő nélkül még kb. 5 percig főzzük, hogy a folyadék elpárologjon. Egy másik kisebb lábasban a vajat megbarnítjuk (lehetőleg halványbarnára pirítsuk, ne feketére, ott kell állni mellette, néhány perc csak). Most már csak össze kell mindent keverni, a vajjal az almát, bele a mandulát, vaníliakivonatot, mazsolát, fahéjat. Ezt is teljesen kihűtjük.
A sütőt előmelegítjük 220 fokra.
A kihűlt tésztát megtöltjük az almaszósszal (az eredeti recept nem írja, de én szokás szerint megkentem tojásfehérjével a tésztakosár belsejét, és két evőkanál morzsával még meg is szórtam, nehogy eláztassa a töltelék). A tészta peremét vékonyan megkenjük vízzel. A kinyújtott körünket is elővesszük a hűtőből, vágunk rajta néhány lyukat, hogy a felesleges gőzök ott tudjanak távozni, és ráügyeskedjük a töltelék tetejére, és nyomkodjuk össze a széleket. Én ezzel a tésztával nagyon nehezen tudok bánnik, fogalmazzunk úgy, hogy rusztikus külsejű lett a tortám, aki ügyesebb, biztos tud csinálni valami csinos széldíszt:) A tortaformát több réteg fóliába csomagoltam, nehogy valahol kibugyogjon az almalé.
Középső rácson 20 percig sütjük, utána 175 fokra levesszük a sütő hőmérsékletét, fóliával letakarjuk a tortát, és még sütjük 20-25 percig. Jól át kell mindenhol sülnie. Utána rácson kihűtjük. Teljes kihűlés után szépen lehet szeletelni.
Nálunk eddig magasan ez vezet, nagyon finom a tészta is, és a töltelék is, a barnított vajjal és ropogós mandulával megspékelve, kiütötte a két előző versenyzőt.





2009. szeptember 25., péntek

Normandiai almatorta


Az amerikai almatorta után elkészült a 2. számú versenyző, a normandiai almatorta. A receptet Dorie Greenspan Baking című könyvéből vettem.

Hozzávalók a tésztához (D. G. édes pitetésztája):
- 1 1/2 csésze liszt
- 115 gramm+1 evőkanál (vagy összesen 9 evőkanál) jéghideg, felkockázott vaj
- 1/2 csésze porcukor
- 1 mokkáskanál só
- 1 nagy tojás sárgája

A lisztet, a vajat, a sót és a porcukrot beleöntjük egy késes robotgépbe, és néhány gombnyomással összemorzsásítjuk. A tojássárgáját villával kicsit felverjük, és két-három adagban hozzáadjuk a lisztes-vajas morzsához, mindig egy-két gombnyomással átkeverve. Ha már mind benne van, akkor kicsit hosszabb ideig nyomjuk a gépet, amíg szépen összeáll a tészta. Ekkor kiöntjük egy deszkára, és néhány mozdulattal csinos gombóccá gyúrjuk. Kifejezetten nehezen kezelhető, ragad, szakad, nem könnyű vele bánni. Vajazzunk ki egy nagy, 23 cm-es piteformát, és valamilyen furmányos praktikával helyezzük el benne a tésztát, úgy, hogy a piteforma oldalát is befedje. Lehet csak úgy natúr kézzel nyomkodni és szobrászkodni, ki lehet nyújtani a tésztát két fólia között, és valahogy átügyeskedni egy részét a formába, lehet választani, mindkettő macerás.Én nem is tudtam elég magas peremet csinálni, de nem volt baj. Vajazzunk ki egy darab alufóliát, és helyezzük rá a vajas felével lefelé, persze, a tésztára. Csomagoljuk be az egészet egy zacskóba vagy egy darab fóliába, és tegyük a hűtőbe, legalább két órára.
A sütőt melegítsük elő 190 fokra. A formát vegyük elő a hűtőből, töltsük meg babbal vagy valami egyéb alkalmatos súlyos dologgal, és félig süssük meg (kb. 20 perc). Vegyük ki a sütőből, távolítsuk el a babot és a fóliát, és hűtsük ki teljesen.

Hozzávalók az almaszószhoz:
- 1 kg piros alma
- 1/4 csésze víz (vagy több)
- 1 evőkanál barnacukor
- 1-4 evőkanál kristálycukor
- 1/2 teáskanál vaníliakivonat
- (1 mokkáskanál őrölt fahéj)

D. G. azt javasolja, hogy az almákat megmosva, de héjastul, mindenestül kockázzuk fel, főzzük össze a vízzel és a cukorral, amíg meg nem puhul, és utána nyomjuk át szitán vagy valami jó ki gépezeten. Nekem nincsen rendes paszírozóm, és nem volt kedvem szitával szórakozni, szóval szépen meghámoztam az almákat és kivágtam a magházukat, és így főztem meg. Az eredeti recept nem írja, de tettem hozzá egy mokkáskanálnyi fahéjat is. Ezt a szószt el lehet készíteni egy-két nappal előtte is, eláll a hűtőben (a fagyasztóban meg még tovább).

Hozzávalók a tetejére:
- 2 nagy édes, keményhúsú alma
- 1 nagy tojás, fél teáskanál vízzel felverve (kenéshez)
- 1/2 csésze almakocsonya, 1 teáskanál vízzel (ezt kihagytam, nem volt)

A sütőt melegítsük elő 200 fokra. A kihűlt tésztát én meg szoktam kenni tojásfehérjével (úgyis maradt a tésztából), hogy nehogy eláztassa a töltelék. Erre rákenjük az almaszószt, majdnem a tészta pereméig fog érni. Jöhetnek rá a felszeletelt almák. Én starkingot használtam, és nagyon jó választás volt ez az édes, ropogós alma. Az almákat meghámozzuk, magházukat kiemeljük, és nagyon vékony szeletekre vágjuk, minden negyedet legalább 7 darabra, és ezekkel körkörösen, átlapolva (vagy ahogy akarod:)) kirakjuk a torta tetejét. Megkenjük a felvert tojással (én továbbra is a maradék tojásfehérjémet használtam itt is.)
A könyv szerint körül-belül 50 percig kell sütni, ha nagyon elkezdene pirulni, akkor alufóliával le kell takarni a tetejét, én maximum 30-35 percig sütöttem még így is, mert féltem, hogy elszenesedik az oldala. A tetején az almakarikák széle szépen megpirul, ha nem, akkor egy kicsit érdemes rányomni a grillt.
A tetejét még meg lehet kenni felmelegített almakocsonyával, biztos nagyon jól áll neki, sajnos, ezt kihagytam, a polcon nem volt, és lusta voltam nekiállni az almakocsonyagyártásnak, pedig jókajánál már találtam rá egy jó receptet, talán majd legközelebb. De nélküle is nagyon finom volt.
Szép és mutatós torta, tökéletes a délutáni kávéhoz (teához:), és persze nagyon finom is. Vaníliakivonatot nemigen szoktam adni az almás töltelékekhez, pedig nagyon különleges ízt ad neki. És elég jók az arányok is, vékony tészta, nem túl sok almaszósz, és jó kis ropogós tető. Ízlett.






Kelkáposzta-főzelék


Annyira szeretem, és olyan ritkán csinálok. Teljesen hagyományosan készül, azt hiszem, ez az egyetlen főzelék, amit rántok.
Hozzávalók:
- 1 kisebb fej kelkáposzta
- 3 közepes krumpli
- fakanálnyi libazsír
- két fakanálnyi liszt
- 2 gerezd fokhgyma
- őrölt köménymag
- só

A csíkokra vágott kelkáposztát és a meghámozott, negyedelt, és utána kb. 2mm-es negyedkörívekre vágott krumplit (nem mindegy a formája, mert más lesz az íze:) annyi vízben megfőzöm, ami ellepi (érdemes úgy csinálni, hogy először csak a káposztát felforralni, leönteni a vizet - így nem puffaszt fel -, és utána hozzátenni a krumplit is, meg újra vizet). Hozzáadok egy mokkáskanálnyi őrölt köménymagot is. Elég hamar meg fog puhulni, nem kell nagyon túlfőzni.
Közben megcsinálom a rántást, a (kis)fakanálnyi zsírt egy kisebb lábasban felolvasztom, hozzákeverem a lisztet, folyamatosan kevergetve világosbarnára pirítom. Leveszem a tűzről, hozzákeverem a szétnyomott fokhagymagerezdeket, és mindezt hozzákeverem a csendesen fődögélő zöldségekhez, és még forralom együtt is olyan öt percig. Valamikor még sózom is.



2009. szeptember 24., csütörtök

Aszalt meggyes-csokis koszorú

Na azt nem hittem volna, hogy kész leszek mindennel indulás előtt. Mármint a főzéssel. Mert a csomagolással még sehogyan sem állok. Elutazom ugyanis a barátaimmal egy hosszú hétvégére a szokásos helyünkre, Kisnánára. Így hát a következő 3 napra kétféle kaját és édességet készítettem Tomának, de emellett szerettem volna a barátokat is meglepni valami finomsággal. Erre volt a mai rövid estém. Sajnos most nem tudtam tesómra áttolni a fiam életbentartásával kapcsolatos teendőket, mint amikor Erdélyben nyaraltam. Mint tudjuk, akkor egy hétig tesóm főzött rá és beszélgetett vele, amit megint csak nagyon köszönök neki. Tomának a következőket hagyom itthon: virsli leveles tésztában, paradicsomos-sajtos csirkemell, krumplipürével, tejfölös uborkasalátával, csokis-zabpelyhes keksz és epres panna cotta - ezek mind-mind megtalálhatók már a blogban.



A barátoknak viszont újdonságot készítettem, aminek a receptjét majd leírom, de most már nem maradt rá időm, mert be is kellene linkelnem, hogy honnan vettem. Ha valaki mégis hamarabb el szeretné készíteni, egy finom kelt tésztával kell indítani. Amikor a tészta duplájára kelt, kinyújtottam, megkentem olvasztott vajjal, megszórtam a házi aszalt meggyel,


és csokidarabokkal is beterítettem. Ezután óvatosan feltekertem és belehelyeztem szépen a kivajazott kuglófformába.


Ezt a formát Marcsitól kaptam, mint látható, szívecskék vannak az alján. Még ezen a nyáron egyik alkalommal, amikor szabadságról mentem vissza dolgozni, ez a gyönyörűség várt az asztalomon. Nagyon örülök neki és köszönöm!



A feltekert csokis-aszalt meggyes tésztát szépen beletettem a formába és meglocsoltam a tetejét is olvasztott vajjal. Letakartam és meleg helyen hagytam megint duplájára kelni.



Egyszer csak azt vettem észre, hogy majdnem kifolyt a formából. Gyorsan bemelegítettem a sütőt 200 fokra és betettem a jól megkelt tésztát.



Azt hiszem, az olvasztott vajtól barnult meg ennyire, és nagyon remélem, hogy belül azért nem maradt nyers a süti.

A kiindulópont a Jade konyhája blogon talált briósrecept volt, ami azért keltette fel az érdeklődésemet, mert olyan sok pozitív kommentet kapott. Tehát itt a recept, most pont az elkészítési fotók végén:

- 50 dkg simaliszt (Az eredeti recept BL 80-as lisztet ír, de nekem nem volt ilyenem, és így is finom lett. Kíváncsi vagyok mi a különbség, ha még finomabb lisztből készül.)
- 7 dkg cukor
- 1/2 teáskanál tengeri só
- 3 dkg élesztő
- 2,5 dl langyos tej
- 2 tojás (ezt Csincsilla valami ismeretlen okból kihagyná)
- 2 evőkanál szőlőmagolaj (eredeti receptben olivaolaj)
- 1 tábla étcsoki
- aszalt meggy

Az élesztőt felfuttattam a langyos cukros tejben (életemben először sikerült!), majd szépen elkevertem a cukrozott, sózott lisztben. Amikor valamennyire összeállt, hozzáadtam a tojásokat és az olajat és gyönyörű, sima, fényes tésztát dagaszttattam a géppel. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen duplájára kelesztettem. Újra átgyúrtam, kinyújtottam téglalap formára, amennyire csak tudtam (kár, hogy nem mértem le), majd megkentem olvasztott vajjal, megszórtam házi aszalt meggyel és egy tábla feldarabolt étcsokival, végül feltekertem, mint a rétest. A kuglófformába beleillesztettem és hagytam megint duplájára kelni. Amikor megkelt, 200 fokon megsütöttem (rossz a konyhai órám, úgyhogy nem emlékszem, mennyi ideig sült). Még melegen meglocsoltam sűrű cukros vízzel.

Nagyon finom, foszlós, könnyű, édes kuglóf lett az eredmény. Szeretem ezt a receptet!


Ilyen hatalmasra nőtt meg. Nehezen döntöttem el, hogy olvasztott csokival vagy cukorral locsoljam-e meg, de mivel egyszerűbb volt néhány kanál porcukrot kevés vízzel elkeverni, ezért azt csorgattam a tetejére. Nagyon jól fog ez még jönni másnap reggel, amikor édességhiánya van az embernek...



2009. szeptember 23., szerda

Bográcsgulyás, kakaós és vaníliás csiga

Szombaton megtartottuk idei utolsó, nagy baráti bográcsolásunkat. Szerencsére az idő is kedvezett és a meghívottak közül is sokan el tudtak jönni, bár a nagy létszám most egy picit hátrány volt. Ugyanis a legnagyobb bográcsunkban is csak annyi gulyást tudtunk főzni, ami épp hogy elég lett mindenkinek. :(

Most először készítettünk gulyást. Mármint nemcsak bográcsban, hanem úgy egyébként. Ugyanis én nem szeretem. :) Legalábbis eddig azt hittem.

Mivel megint Imi volt a szakács, így ő keresett hozzá egy receptet, amit kisebb módosításokkal felhasználtunk.
A marhalábszárat és -lapockát előző este kis kockákra vágtam, hogy aznap a takarítás és rendezkedés közben már ne ezzel kelljen foglalkozni.

A bográcsban Imi zsíron megpárolta a felaprított vöröshagymát, rádobta a felvágott paradicsomot és paprikát (még mindig a vépi, szép piros kaliforniai paprika) és együtt rotyogtatta rövid ideig. Ezután pirospaprikát szórt rá, összekeverte, és rátette a kockára vágott húst, amit kicsit pirított, majd felengedte vízzel, kb. a duplájával.


Beletette a csíkokra vágott fehér- és sárgarépát, gulyáskrémmel, sóval, őrölt köménnyel ízesítette. Addig főzte, amíg a hús már majdnem megpuhult, ekkor hozzáadta a kockára vágott krumplit és felöntötte annyi vízzel, hogy a bogrács tele lett. Én közben folyamatosan kóstolgattam, mert olyan jól nézett ki! :) Mire megfőtt a krumpli is, egészen sűrű leves lett belőle.

Nekünk is van ám két kuktánk:

Már megint értékelheteten képeket készítettem. Ez az egy a legnormálisabb a levesről, de remélem Boriék megszánnak és küldenek valami jobbat. Legalábbis remélem, hogy lefotózták!


Szóval mindenkinek csak egy ilyen pici tálnyi jutott. :( Elfogyott az utolsó cseppig, pedig Tomi nem is evett belőle, inkább kolbászt sütött. Én is szívesen felajánlottam volna a részemet valakinek, mert ahogy említettem, nem szeretem. De még jó, hogy nem tettem, mert a hűvös estén nagyon jól esett a forró leves. És finom is volt! Bár elég sósnak találtam a részemet, és akik már az aljából kaptak, szintén azt mondták, hogy sós. Valószínűleg elég lett volna a gulyáskrémmel sózni. De első próbálkozásnak szerintem nagyon finom lett!

Aki akart, tehetett bele magának erős darált paprikát. Friss barna és fehér kenyeret szeltünk fel hozzá.


A mi drága Bee-nk pedig betegen sütött nekünk ismét finom sütit. Most nem rétest hozott, hanem kakaós és vaníliás csigákat (ezt Halásziban, ahonnan ő származik zsidó rózsának hívják, leglábbis úgy emlékszem, ezt mondta). Annyira finom volt ez is, hogy mindenki azonnal lecsapott rá, szerencsére még időben sikerült lefényképeznem, bár ez a tál teljesen tele volt:

Tudom, hogy már van fent a blogon két kakaós csiga recept, de úgy sejtettem, ő másképp készíti, mint Csincsilla, ezért elkértem tőle a receptet, amit ma át is küldött. Ezt írta:

"Ne haragudj, de nem éreztem túl jól magam a hét elején és teljesen kiment a fejemből.

tészta:
60 dkg liszt
1 csomag élesztő
4 dl tej
3 tojás sárgája
2 evőkanál tejföl
5 evőkanál olaj vagy 10 dkg teavaj olvasztva
porcukor

Ebből dagassz egy kelt tésztát és pehenjen először jó melegen legalább egy órát.
Utána sodord ki kb fél cm vastagra és locsold meg az egész felületet olvasztott vajjal (itt mennyiséget nem tudok sajnos mondani) és a vajra jó vastagon szórj kristálycukrot és kakaót, vagy cukrot és fahéjat vagy cukrot és vaníliáscukrot.
Tekerd össze és vágd szeletekre, kiolajozott tepsiben keleszd még fél órát.
Én először olyan 150 fokon szoktam sütni és amikor már rózsaszín akkor meglocsolom cukros tejjel és tovább sütöm hogy jó barna legyen.

Nem nagy ördöngösség és amig pihen a tészta sokminden mást el tudsz mellette végezni, én ezért is szeretem.

Sok puszi és nagyon jó étvagyat hozzá.
Bee"

Én is jó étvágyat kívánok mindenkinek! :) Bee-nek pedig mielőbbi gyógyulást!