2018. május 23., szerda

Csípős paradicsomos padlizsán petrezselymes újkrumplival


Csak igazolás, hogy eszünk. Ha a birtokon vagyunk, mindig ilyesmit eszünk. Valami egytálételt. Serpenyőset. Ami készülhet wokban szabad tűzön, de a gáztűzhelyen is, az a lényeg, hogy egy edényben. És legfeljebb egy másikban a köret. Már ha van. Külön.


A pipacsok közt főzve jobb íz íze:) És a suszternek lyukas a cipője, kicsit gáz ez a kosár:) és van saját kakukkfüvem is, de ez volt kéznél. Recept nemigen. Mindig ugyanaz. Készül valami alap, mostanában kevés füstölt meg húsos szalonna felkockázva, olíván megpirítva. Erre megy egyszerre az összes zöldség: összevágott cukkini, padlizsán, hagyma, egy kis fokhagyma. Meg egy-két zöld paprika. Kettőnkre mindenből egy-egy darab, két igen bőséges adag lesz. Kevergetve, viszonylag nagy lángon sütjük. Ha elkezdene leégni, akkor sózzuk, ha az sem elég (mert nem elég friss a zöldség), akkor jöhet alá pici víz, de tényleg kevés. Tíz percnél több nemigen kell neki. És közben lehet fűszerezni. Kakukkfű, oregánó, ami épp van. Franciás lesz egy kis levendulától (már nyílik!), olaszos egy marék bazsalikomlevéltől. Ősszel tuti megszórnám egy kis római köménnyel is. Aztán, ha majdnem kész, jöhet a faxni. Paradicsom. Ha nyersen teszem bele, akkor kockázva, és keveset sütöm vele, hogy szinte nyers maradjon. Ha konzerv, akkor rotyogtatom vele, és tuti kap egy pici mézet is. Ha viszonylag sok benne a paradicsomlé, és megy bele ilyenkor egy kis olajbogyó, meg valami csípős, akkor puttanesca alap lesz. De lehet ilyen sűrűn is, mint most, ebbe csak egy deci sűrítmény ment. Ilyenkor még vagy kerül bele egy kis kolbász vagy sem. Lehet rá tojást ütni. Lehet bele főtt rizst/kölest/bármit keverni. És lehet hozzá petrezselymes újkrumplit enni, mert mostanában mindenhez azt eszem. Ledörzsölöm, összevágom. Kis szalonnazsíron vagy olíván vagy ezek keverékén elkezdem sütni-párolni, közben sózom. Ha le akar égni, ez alá is mehet pici víz. Ha tényleg friss az újkrumpli, pár perc az egész. A végén mehet rá a petrezselyem. Ebből a rosszullétig tudok enni. Nem szabad hűtőbe tenni. Anyukám mindig otthagyta egy lábasban a gáztűzhelyen, és én délutánonként elcsipegettem. Most már magamat kényeztetem, ki más.


Salátát meg mindenhez eszünk. Ez most római saláta és kígyóuborka volt összevágva, a szokásos locsolással: balzsamecet, méz, só, olíva. Ilyesmin elélnék örökké. Csak legyen, aki megcsinálja. Nem bonyolult, de azért kell türelem a vagdosáshoz. Jobb lenne, ha készen kapnám.

Ha nem szalonnás alapon csinálod, akkor természetesen vegán, és akkor is nagyon jó. Tényleg.

Napi cuki. Amikor itthon dolgozom, marhára idegesít, hogy körülöttem mindenki vadul napozik, és rohadt jól érzi magát. Én is ezt szeretném csinálni délelőtt. Meg délután is.




Kóficka általában vakus helyen szundikál, szóval róla kevesebb készül. De azért készül. Tényleg igazi kis töltött zokni. DT szerint sokkal előnyösebb az alakja, ha áll:) Szerintem mindenféleképpen gyönyörű. Nincs szebb, mint egy tacsihas. És ha szúrna, nem szeretném ölbe venni.







2018. május 10., csütörtök

Banánkenyér szilvalekvárral és dióval (gluténmentes, tejmentes)


 Igen, az eperszezon közepén. Vagy elején? Vagy az idén nem is lesz? Ettem már az idén egészen ehető görög epret, egészen elviselhető áron. Aztán rohadt drága magyart, ami pont olyan volt, mint a görög. Mivel az egyik kedvenc zöldségesemnél vettem, arra nem is szeretnék gondolni, hogy görög volt. Aztán vettem a Hunyadi téren őstermelőnek kinéző családnál tuti magyar epret (pont az a fajta volt, amit szedni szoktam a szedd magadban, amit egyébként az idén nem látok, az a szép fényes, kicsit göcsörtös, közepes szemű), nem volt rossz, de az sem volt az igazi. Egy-két napja nem voltam zöldségesnél, de előtte nem éreztem, hogy eperszezon lenne, mert horror áron láttam csak epret, és nem is igazán vonzóakat. De nem erről akartam írni. Hanem arról, hogy nem tudom, észrevettétek-e, hogy májusban, amint elkezdik árulni a magyar epret és az újkrumplit, rögtön elkezdik akciózni a banánt és az édeskrumplit. A nagyáruházak. Értem a logikát. És általában nem veszek. De most ugye a fentiek miatt egyrészt gyümölcshiányban vagyok, másrészt a helyi Sparban fillérekért szórták a megbarnult akciós banánt, szóval egyszerűen meg kellett vennem. A nagy részét lefagyasztottam, banánfagyi lesz belőle, illetve már lett is párból, néhányból meg lett ez a helyes nem szezonális banánkenyér. És persze lehet, hogy jobb lett volna eperrel (ld. fent, hogy miért nem), és az eper mellé tuti mandulát tettem volna. De ez is nagyon-nagyon jó.
Receptet szokás szerint nem kaptok, legalábbis pontosat, mert nincs kedvem méricskélni, ti is jobban jártok ha nem teszitek. Szóval öt közepes banánt összetörtem botmixerrel, adtam hozzá három egész tojást. Fűszereket: vaníliakivonat, fahéj, citromhéj (mindig van a fagyasztómban nem mérgezett), csipetnyi só. Szerintem cukor nem kell bele, elég édes a banán. Lisztféléket: annyit, hogy a végén híg nokedlitészta állagot kapjunk. Bármivel működik, én most - szokás szerint - kukoricalisztet, tápiókakeményítőt, barna rizslisztet, hajdinalisztet és pár evőkanálnyi barna rizsdarát adtam hozzá. Extrák: jó nagy marék dió, egy evőkanálnyi fahéjas olívaolaj, a tetejére pár evőkanál házi szilvalekvár, nem a sűrű fajta. A lekvárt kivételével mindent összekevertem, beleöntöttem egy kis papírral bélelt tepsibe. A tetejére kanalaztam a szilvalekvárt, és villával kicsit körbehuzigáltam, hogy csinosabb legyen. 200 fok, kb. 20 perc.


A széle ropogós, belül pont jó. Nagyon igyekszem, hogy ne egyem meg az egész tepsivel uzsira. Elegánsabb, ha hosszúkás sütőformában sütjük, de a tepsis tutira átsül, és gyorsabb is.

Na, akkor jöhet a napi cuki. Most, hogy ilyen keveset írok, tele vagyok kutyaképekkel.

Jin és jang. A foxinak azért van hosszú orra, hogy jól be tudja dugni a lapocka alá.



A fodrász előtt is gyönyörűek voltunk.


De ezt most fokoztuk.