2015. június 29., hétfő

Az én ratatouille-om


Annyira szeretem a padlizsánt, bármikor, bármennyit, bárhogy. Illetve olajban sütve nem, mert úgy iszonyú sokat fel tud szívni. Meg a lecsót is imádom, persze inkább csak úgy, ahogy én csinálom. Mostantól, hogy emberi ára van a padlizsánnak, a cukkini meg egyenesen olcsó, ezt fogjuk enni pár hétig. Magában is szeretem. Ha épp hízni akarok, akkor eszem hozzá egy-két szelet pirítóst. De pont jó tésztára is. Meg köretként húshoz. Meg rizzsel. Ez egy vegán változat, de lehet tunningolni szalonnával, kolbásszal, minden szösszel. Nem kanalas, nem tocsog, én így szeretem, ilyen sűrűn.

Hozzávalók egy jó nagy adaghoz:
2 padlizsán
3-4 bébicukkini
2 vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
olívaolaj
2-3 paradicsom
2-3 paprika
kb. 1 dl paradicsomlé (persze ehelyett is mehet friss paradicsom)
1 jó nagy csokor kapor
1 kisebb csokor petrezselyem zöldje
1 csokor kakukkfű
pici csili
római kömény
fűszerkömény

bors

Felkockázom a hagymát, nem túl apróra, és beledobom a wokba pár evőkanálnyi olívaolaj társaságában. Közepes tűzön elkezdem sütni, és közben adom hozzá a többi hozzávalót, ahogy készülnek. Akár egyszerre is beledobhatnám mindet, de így gyorsabb. A bébicukkinit nem szoktam meghámozni (a nagyobbakat igen), megmosom, feldarabolom, lapos negyed körcikkekre. A padlizsánt viszont mindig meghámozom, nem szeretem kerülgetni a héját. Zöldséghámozóval fél perc, ha szép friss. Ha meg már szottyadt, azt úgyis érdemesebb kidobni. Ezt is felkockázom, hozzádobom a többihez. Ha már nem csak a hagyma van a wokban, akkor nagy lángra veszem, mert azt akarom, hogy süljenek, és ne főjenek. Valamikor rányomom a fokhagymát is. Meg egy marék szárított kakukkfüvet (szárastul, mert lusta vagyok leszedegetni). Meg a kétféle kömény és a csili is mehet bele. Aztán a paprika. Ha kezdene lesülni, akkor locsolok rá egy kis sűrített paradicsomot. Viszonylag gyorsan kész, én úgy szeretem, ha a cukkinidarabkák nagy része már átlátszó, de még van benne zöld is. Az utolsó pár percre hozzáadom a felkockázott paradicsomot (jobb napokon le is hámozom). Meg az összevágott kaprot. A petrezselymet meg már csak hozzákeverem, azzal már nemigen sütöm. És így a legvégén sózom, meg szórok rá egy csomó tört borsot. Egész nyáron ellennék rajta.

És reggelire is szuper. Összeturmixolom, és padlizsánkrém lesz belőle. Vagy hívhatom paprikahiányos zakuszkának is.


Napi cukinak meg Zsuzsika. Olyan, mint a víz, mindenhová beszivárog. Ha ledobom a lehúzott párnájukat, mélyen belefúrja magát hosszú időre.


Ha dolgozom a nappaliban, és süt a nap, tuti találok egy foxit valami tiltott helyen. Mondjuk a kanapéba beépülve.


2015. június 17., szerda

Prágai cuki 2.


 Ígéret szép szó. Prága annyira kutyás hely, hogy már sétálni is gyönyörűség. És az már csak hab volt a tortán, hogy Vysehrad (remélem, valahogy így írják) városrészben teljesen véletlenül belebotlottunk egy nagy kutyás rendezvénybe. Ott volt egy csomó menhely, mindenféle örökbefogadható ebbel, és jótékonysági vásárral. A kutyusok jól fésültek voltak, és csinosak, a menhelyesek meg kedvesek.

Drappkutya-variációk. Feketével ellenpontozva.


Az elején voltak az agarak.


Ez a kis fekete különösen édes volt.


A bácsi mellett ülő kuty 10-12 éves. Nekem nagyon tetszett. Tiszta Kóficka.



Kicsit vehemens (itt épp nem látszik), ámde szépséges dobi.


Sérült kutyus. Őt DT akarta hazahozni. Harmadiknak. Lehet, hogy tényleg el kellett volna hozni.


Ki nem találnátok. Jutifaliosztás.


A menhelyes rész után jött a cirkusz. Többféle kutyaszépségverseny, bemutatók, mittudomén. Isteni volt például az összeöltözős. Egész napot el tudtam volna ott tölteni. És ezzel mások is így voltak.


Ennyire gyönyörű tacsit ritkán látni. Ők úgy öltöztek össze a gazdival, hogy nem a kutyus kapott ruhát, hanem a gazdi öltözött fekete tacsinak. De embereket nemigen merek fényképezni, hátha nem tetszene nekik.


Annyira szépek voltak. Bírom ezt a mintát nagyon.


Tőle pedig egyenesen el voltam ragadtatva.


Szereplés után jutipuszi anyutól és aputól.


Termoszból vizecske. Kicsit gáz, hogy nem rózsaszín a termosz.


Aztán elrakták a rózsaszín tatyójába:)


Cuki.


Aztán beültünk egy sörözőbe. Ami szintén tele volt kutyákkal. Ők is pihegtek, remélem, kaptak kolbászt is.


Meg volt egy kis felnőttjátszóterezés is. Csodálkoztam volna, ha nem lett volna körhintázó eb is.


Ez pedig az utolsó csapás. Mentünk már hazafelé, és benéztünk egy kocsma ablakán. És három szép, gömbölyű feneket láttunk. Letámasztották őket, mint az esernyőket, amíg a gazdik ledöntik azt a pár korsót. Nagyon állat, nem?


Itt találod az első részt: Prágai cuki 1.

2015. június 16., kedd

Kaporolaj


Négyen vagyunk a szűk családban, ebből DT-sal ketten imádjuk, pici gyerekeink meg utálják a kaprot. Kompromisszumos megoldásként néha csinálok egy üveg kaporolajat. Majdnem olyan jó vele minden, mintha belefőzném az ételbe, de így nem kell kétfelé főzni. És mindenki azt eszik, amit szeret.
Tehát fogok egy-két-három nagy csokor kaprot, felaprítom. Felforrósítok mondjuk fél deci olívaolajat, és kicsit megfuttatom benne a kaprot. Úgy egy-két percig. Aztán áttöltöm a jó sűrű cuccot egy kis üvegbe, és ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Ott nyilván sokáig elállna, ha nem ennénk meg. Nagyon tömény, max. egy kávéskanálnyi kell belőle egy adag kakukkfüves marhához, mondjuk. De isteni lecsóba, cukkiniraguba, halkrémbe, egyáltalán szinte bármibe. Így aztán hamar fogy. Napi cuki meg nincs, mert már volt.

Kakukkfüves marharagu


Tele van a Majdán Pola friss kakukkfűvel, és most már az én konyhám is. Két nagy tálcán száradnak.  Muszáj volt valamit azonnal főzni vele. Volt otthon vagy másfél kiló marhalábszáram, ezt lett belőle.

Hozzávalók egy óriás adaghoz:
1,5 kg marhalábszár
olívaolaj
1,5 kg vegyes friss zöldség (répa, gyökér, zeller, karalábé)
1 csokor zellerlevél
1 csokor petrezselyem zöldje
pár babérlevél
1 nagy marék friss kakukkfű
só, bors, csipet római kömény
 némi rizsliszt

Olívaolajon megpirítottam a kockára vágott húst. Pici vizet öntöttem alá, mellédobtam a babérleveleket, és fedő alatt jó sokáig pároltam, közben nyilván pótoltam a vizet, ha szükség volt rá. Amikor már szinte puha volt, mentek hozzá a megpucolt, felkockázott zöldségek meg az összes többi zöld fűszer. A petrezselyem összevágva, a zeller csak úgy szárastul, a kakukkfű szintúgy (frissen elég nehéz leszedegetni a leveleit). Viszonylag rövid lében hagytam teljesen megfőni. Kb. így nézett ki.



Ekkor kidobáltam belőle az összes oda nem illő tárgyat (zellerszárak, babér, kakukkfű - ez tartott a legtovább, de még mindig jóval kevesebb idő volt, mintha leszedegettem volna a pici leveleket a szárukról). Aztán egy kis rizsliszttel behabartam. Aki eszik, tehet bele tejfölt is. Meg ehet mellé galuskát. Én barna rizzsel ettem. Ja, meg alaposan meglocsolva kaporolajjal, de arról lesz egy külön poszt, hogy könnyebb legyen megtalálni.

Napi cukinak meg két kis hőgutatütött négylábú. Most vasárnap, Tésa.



2015. június 7., vasárnap

Cukormentes (mindenmentes) eperlekvár


Nagyon gyorsan fel akarom rakni, most van az eperszezon vége (és most tényleg isteni az eper a sok nap után), hátha valaki akar még főzni. Mert ez egészen isteni. Eperlekvár-esszencia. Sűrű, édes, jó tartású, látszik a képen. Cukor és zselésítő nélkül, 100% eper. Tartósítószert egyébként sem szoktam használni. Frenetikus mindenhez. Magában is. Jégkrémnek (majd jön). Desszertekre. Gesztenyepüréhez (ahhoz egészen zseniális). És kölesgolyóval sem rossz.

Tehát szokás szerint megpucolom az epret, és belezúdítom az öt literes, tényleg vastag talpú befőző lábasomba. Ha nem igazán vastag a talpa, le fog égni. A nagy szemeket összevágom, de nem kell túldarabolni. Elkezdem főzni. A habját leszedem. Próbálok vigyázni, hogy ne fusson ki (mindig kifut). Amikor az eperszemek már jól átfőttek, szűrőkanállal kiszedem, és a levet kis lángon rotyogtatom. Fedő nélkül, természetesen, jó sűrűre beforralom. Ez egy-két óra ilyen mennyiségnél. Néha azért megkeverem, ha arra járok, már csak azért is, hogy lássam az állagát. Akkor jó, amikor már majdnem leég, olyan sűrű. Ekkor visszarakom az eperszemeket, és addig forralom már csak, amíg azok is jól át nem forrósodnak. Ekkor már ott kell állni és keverni. Az öt literes lábas tartalma kb. a hatodára csökken. Kicsi üvegekbe szedem, fejre állítom. De aztán még jön egy vizes dunszt is, mert az ilyen sűrű lekvároknál az a tuti. Mostanában a tésztafőző edényt használom erre (tésztát úgysem főzök benne). Tehát a belső lyukacsos edénybe rakom a konyharuhába úgy ahogy bebugyolált üvegeket (fejjel felfelé, természetesen), háromnegyedig eresztem vízzel (az üvegeknek érjen háromnegyedéig). Már az eltevésnél gondolok arra, hogy egyforma magas üvegekbe rakjam a lekvárt, úgy azért kicsit egyszerűbb. Fedő rá, felforralom, és 20-30 percig forralom. Aztán hagyom ott kihűlni. Spejz. Már amit azon nyomban fel nem falunk. Eleve nagyon kevés lesz, ha így csinálja az ember, és sajnos nagyon-nagyon eteti magát. Össze sem számolom, hogy már hányadik üveget bontottuk fel. Napi cuki a rohanás miatt nincs.